The Proud and Profane (1956) ☆ 👁

(George Seaton)

amerikai dráma, háborús film

?,?
 
3 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-09-10 19:48:56 JcWh (5) #1

Ezt nevezem én elrejtett gyémántnak! Két Oscar jelölés, kétszeres Oscar-díjas rendező (George Seaton), Oscar-díjas férfi főszereplő (William Holden), hatszoros Oscar-jelölt női fő- és mellékszereplő (Deborah Kerr és Thelma Ritter), a stábtagok között pedig olyan nagyobb nevek találhatóak, mint Victor Young (zene) és Edith Head (jelmez).

Ezzel szemben IMDb-n 500 szavazat alatt igencsak alulértékelve, Rottenen még adatlapja sincsen és itt KT-n is 0 szavazat. Ahogy olvastam sok helyen a Most és mindörökkével hasonlítják össze a filmet és emiatt húzzák le az értékelést. Én a körülbelüli földrajzi hely (Csendes-óceáni térség) és Kerr-en kívül nem sok hasonlóságot tapasztaltam a két film között...

Csúnyán alulértékelt film, csúnyán alulértékelt színészekkel. A Seaton-Perlberg páros, ahogy a Vidéki lánynál, úgy itt is remek filmet hozott össze, ezúttal egy regény adaptációjából. A Vidéki lányhoz hasonlóan Seaton itt is kitűnő karakterábrázolást prezentál és nagyon jól használja a színészeit. A film a legnagyobb fordulatokat pont a karakterek kibontakozásában ígéri a múltjuk fokozatos megismerésével. Sőt a történet egyes elemei az akkor fennálló Hays-kódex határait is erősen feszegették. Szerencsére a befejezés sem sikerült "hollywoodiasra".

A színészek ragyognak szerepeikben, főleg Holden és Kerr. És mivel főként romantikus-drámáról van szó nem lehet amellett elmenni mennyire jól működik a kémia a két színész között, egy-egy jelenetben szinte izzik a levegő közöttük. A tőle igencsak szokatlan szerepválasztással és az addig szokatlan bajuszviseléssel ellentétben Holden itt sem tudott hibázni. A Picnic izomagyú és infantilis Hal Carter-je és a Híd a Kwai folyón übercinikus Shears-e között Holden egy teljesen más szerepben csillogtathatta meg tudását.

William Holden esetében már máshol kifejtettem, hogy mennyire nem irányul rá kellő figyelem és elismerés, azonban ez Deborah Kerr-re talán többszörösen igaz. Ha több bevételt termelt volna a film ezért jelölik Kerrt Oscarra és nem a borzalmasan giccses King and I-ért. Az általam amúgy is nagyon kedvelt színésznő itt különösen kitett magáért.

Míg Deborah Kerr a női főszereplő kategóriában hat jelöléssel és zéró győzelemmel tartja rekordját, addig Thelma Ritter is ugyanilyen számokkal őrzi a maga rekordját a legtöbb jelölést szerzett, de díjat nem kapó női mellékszereplők listáján. Ritter pályafutása során igen fajsúlyos filmekben szerepelt és mindig hozta a magas színészi nívót, ahogy ez itt sem volt másként, a fő szál mellett egy kisebb de igazán drámai mellékszálat vitt el a hátán.

Ha nem is egy klasszikussal van dolgunk, a jelenleginél mindenképp nagyobb elismerést érdemel ez az alkotás. Magyar feliratot készítettem a filmhez, a felirat leírásánál a film elérhetőségét is megadtam.