Roland: Először is, a hölgy nem a munkatársam, hanem egy vevő. Másodszor, 3x7 éves.
Manu: Először repült?
Latitia: Igen.
Manu: Ez volt a légi keresztelő.
"Rabszállítókocsi-esztétika"
Roland: Jót tenne neki egy kis levegőváltozás.
Manu: Úgy érted, vigyük magunkkal?
Laetitia: Hová?
Manu: 25. hosszúsági fok, 60 °C árnyékban.
Laetitia: Látod, ez a hal is teljesen egyedül él... És nagyon jól megvan. (A fedélzetre dobják.)
Manu: S egyre szomorúbbá és bölcsebbé válik. Ezzel nincs egyedül.
Laetitia: Milyen igaz! Az ember mindenhol csak falakba ütközik. Ez nagy kár.
Valójában nem is egy igazi ház. Egy régi erőd a tenger kellős közepén. Hatalmas műtermet rendezek be. Körös-körül vihar dúl. Olyan érzés lesz, mintha a hullámok között élnénk.
Roland: Vigyázz magadra, ne hajts túl gyorsan!
Manu: Te örökölsz mindent, senkim sincs rajtad kívül.
Roland: Nekem sincs!