La Ronde (1950) ☆ 👁

Körbe-körbe

(Max Ophüls)

francia dráma

4,2
★★★★☆
12 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-09-16 00:11:42 offerus (5) #2

„Az élet számomra mozgás”

Max Ophüls-t vissza kellene hozni a köztudatba. Bár valószínűleg sohasem volt ott igazán. Rosszkor volt rossz helyeken. Zsidóként a fasizálódó Németországban, emigránsként Franciaországban, menekültként az USA-ban, majd utolsó, talán leginkább nyugodt éveiben ismét Franciaországban. Maradandó filmjeinek többsége ekkor készült. Igazából mintha egy helyre és korszakba vágyott volna: a századforduló körüli Bécsbe, amit több filmjében is megidézett. Amikor legtöbben a világégéssel és következményeivel foglalkoztak, amikor a filmes világban a neorealizmus hódított, ő barokkos pompájú stúdiófilmeket készített az örök témáról: nőkről és férfiakról. A történések gyakran női nézőpontból való bemutatása is szokatlan volt a korabeli közönségnek. Életében sem kritikai, sem közönségsikerek nem kényeztették el. Állítólag utolsó, nagyköltségvetésű filmje, a Lola Montès bukása is hozzájárult korai halálához. A szakmabeliek közül néhányan azért felfigyeltek rá. Pl. Kubrick, aki maga is perfekcionista volt, csodálattal adózott virtuozitásának, Truffaut pedig a szerzői filmes mintaképét látta benne. Egyik stílusjegye a hosszú kamerabeállítás volt. Erről ma inkább lassú folyású filmek jutnak eszünkbe, míg „Ophüls kamerája szüntelenül mozog, kocsizik, emelkedik, forog, repül a díszletekben, akárcsak álmában repül az ember, a gravitációt és a térbeli korlátokat legyőzve” (Kézdi-Kovács Zsolt). Rafinált tereken keresztül követte szereplőit a különleges díszletvilágban, közben tükörképekkel, árnyakkal játszott. Állítólag a producerek utálták érte: filmjei ellenálltak az utólagos beavatkozásnak. Leginkább (mozgó)kép-zsonglőrnek nevezném. Ellentmondásnak tűnhet, de képsorai számomra André Kertész tökéletes komponálású fotóit idézik fel. A stílus persze nem minden. Esendő hőseire, akik sokszor nők – bukott, elhagyott, kihasznált, megcsalt vagy éppen megcsaló – együttérzéssel, néha enyhe cinizmussal tekint. Filmjei többnyire nem is annyira a szerelemről szólnak, mint inkább a vágyról, a játékról nő és férfi között. A Körbe-körbe tíz epizódban mutat be tíz tipikus játékhelyzetet, amelyek végén az egyik szereplő tovább lép egy új kapcsolatba. Közben forog a ringlispíl – az örök korforgás jelképe, szól a valcer. A váltásokat a ceremóniamester (Anton Walbrook kitűnő alakítása) konferálja fel. A film elején hangzik el tőle: „Rajongok a múltért. Sokkal nyugalmasabb, mint a jelen és sokkal megbízhatóbb, mint a jövő.” Akár Max Ophüls krédója is lehetne.

Ha sikerült az érdeklődést felkelteni a mester iránt, első filmnek ezt ajánlom.

Jelenleg megtekinthető itt (szépen felújított kép, angol felirat). Utána jöhet a többi…

2010-12-31 13:23:46 kezdetektől (?) #1

cím: Körbe körbe