Sometimes Always Never (2018) ☆ 👁

A szavak ereje

(Carl Hunter)

angol dráma, vígjáték

3,7
★★★☆☆
46 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-01-06 23:27:31 zsandar filip (5) #5

Első percétől éreztem, hogy az én 2019. évi megváltó csodám lesz...
Minden abszurditás a helyén, finoman ötvözve a csendes humorral…. Minél színesebbek a képek és kapcsolódik hozzá kontrasztként a belső elfojtott érzelmi világ, annál élesebben tárul elénk a lelki folyamat,
és az elhúzódó gyászreakció érthetővé válik. Mert az apát a bűntudat és vezeklés évek óta űzi, elmenekül a betűk világába vagy az utcán kóborol, szinte semmivé fogyva kutat, a veszteségek pótlására így vesztegeti az időt... Naponta belefáradva, de ismét másnap újra kezdve hajszolja fáradhatatlanul azt, ami egy karnyújtásnyira hever előtte. Az elengedést és feloldozást, amelyre a szereplők mindegyikének évek óta szüksége lenne.

Meghökkentő mesefolyamatnak leszünk részese, ahogyan az apa rátalál a lelki békéjére, megtalálja a reális világban régen elveszített hús-vér fiát és a családot... Ez a fia esetlenül a másik, a „tékozló” helyett is bizonyít. Folyamatosan egész életével. Normális – bár kicsit sem átlagos! -családot alapít, fiú unokával ajándékozza meg özvegy és gyászoló apját, de mindhiába, elfogadás hiányában szinte alaktalanul járja az elismerés híján a köröket. Mégsem adja fel, az ő szeretete végsőkig, itt a megnyugvásig kitart.


A rendező ehhez az úthoz hív meg bennünket nézőket meghökkentő, időnként groteszk vagy abszurd eszközökkel, képi és beállítás világgal, tökéletes rendezéssel, szereplőgárdával. Számomra olyan felépített mozgókép művészettel, amelyet sem regényben, sem eposzban nem tudnék ennyire átélni.

Nagyon szerethető film, - művészet…

2019-10-05 22:18:49 gaga (5) #4

Szerintem vizuálisan is eléggé Wes Anderson. Már-már pofátlanul.

előzmény: nejmed (#2)

2019-07-13 23:12:22 dittike (5) #3

Mintha egy Aki Kaurismaki filmet néztem volna csak amugy angolosan átsütve....

2019-06-07 09:50:15 nejmed (5) #2

Nem véletlenül emlegette zéel Wes Andersont, ha vizuálisan nem is, de bizonyos jelenetek abszurditásában abszolút hozza azt a világot. Egyébként egy nagyon jó kis dráma, novellákra hajazó felépítéssel, kis abszurd humorral, szép fényképezéssel, jó gondolatokkal. Nagyon kellemes meglepetés volt.

2019-06-04 17:20:56 zéel (5) #1

Egy szerethető kis filmes csemege, szerethető szereplőkkel. A főszerepben egy igazán szerethető, különös nagypapával. (Bill Nighy remekbe szabott alakításában.) Aki még a számítógép-játék-mániás unokájával is szót ért.

Aki klasszikus vígjátékra készül, az csalódni fog. Mert kb. annyira vígjáték ez, mint egy Kaurismäki vagy egy Wes Anderson film.
Hajlok az ötösre.