Systemsprenger (2019)

Ez nem egy rossz film és át lehet érezni a kislány világát, de borzasztó fárasztó és kimerítő, hogy ötpercenként jön benne egy dühkitörés.

Újra néztem a filmet az M5 adta szerda este és úgy érzem, hogy nagyon közel áll hozzám a kislány lelki világa, viselkedése, minden amit érez és mond súlyos és nagyon fáj.

Gyönyörű film, sajnos kevés magyarázattal, de annál több érzelemmel. Kiváló színészi játék (ritkán akad ilyen hiteles gyermekszínészi alakítás!), működő, életszerű pillanatok. Egyedül a végével nem tudok kibékülni. Értem én, hogy balladai homály, de itt nem igazán működik, tekintve, hogy a kisbabás jelenetnél éreztem feloldásra utaló jeleket, még ha legbelül tudtam, hogy nem lehetséges a happy end.

na erre nem gondoltam ,hogy most spoilerozok:))) tulságosan elragadtak az érzelmek,indulatok.
Nem gondoltam át bocs!

Dr. Máté Gábor a Kontroll nélkül c. film kapcsán - teljes változat

éreztem,hogy a nézőre van bízva,és szeretem az ílyen befejezésket,de még magamon is csodálkozom,mert ilyen még nem fordult elő,hogy ennyire kételkedek magamban egy film befejezése illetöen.
csak kíváncsi vagyok,ki,hogyan értelmezte ,ki mit látott a végében,hogy fogta fel..

nekem a végén az üvegrepedés az ami,hirtelen ez jutatta az eszembe,mivel el is rugaszkodott cseppett a kislány.

borzasztó volt látni férfi szemmel is,hogy ugyanoda lyukadunk ki a viselkedésével kapcsolatban ahol elindult a film,bár valahol várható volt,nem biztam happy endben.

de ilyen jól műkösö párost is rég láttam a vásznon,filmekben....

Ez nem spoiler? Mindegy, mert belejavitani úgyse tudsz :-)
am igen lehet ez is, az is. Viszont nekem (is) jobban tetszett volna, ha az erdőben ér véget, hasonlóan...

én régen láttam, így nem tudom pontosan felidézni, de tudom kb. mire gondolsz..
úgy emlékszem, hogy ezt a rendezőnő a nézőre bízta...

Gyerekek,ez a film brutálisan erős volt,nem fogok szépirodalmi véleményt megfogalmazni,nem akarok,meg nem is nagyon tudnék,de eszméletlenül mellbevágott,nem eresztett,nem engedett ,a bőröm alá kúszott,a vége.......na igen erre visszatérek.
Kifogástalan film,talán a vége fele volt egy kicsit elnyujtott,és megmerem kockáztatni nekem jobban tetszett mint az Élősködök ami megnyerte az Oscar bácsit.
Itt megjegyezném a Bennit alakító kislányt ,én akkora filmdíjjal jutalmaznám,mint ő maga cm-ben,hatalmas alakítást lehet látni tőle ilyen fiatalon.
Benni,és Micha párosa,eszméletlenül jól működök ,teljes összahangot láttam közöttük,nem azt mondom,hogy működött a kémia,de amikor egy jelenetük volt,úgy éreztem ,hogy remekül választottak szinészeket
Kérdésem pedig a következő lenne,a film vége,bennem maradt,próbáltam értelmezni,de nem hagy nyugodni.
Ki,hogy értelmezte??

Nekem ugy jött le,hogy meghalt a végén,szárnyalt,futott,és elrugaszkodott,és lezuhant....na ebben nem vagyok biztos,hogy igy volt.
Valakinek valami meglátása ezzel kapcsolatban?

Köszi Távmozi,az ujabb nagy élményt!!!

Tegnap beültettek elé és nem bántam meg. Az elején zavart az állandó őrjöngés, de aztán átszellemültem és elkezdtem fejtegetni a kislány reakciót, együtt érezni vele, ami nem mindig sikerült, mert olyankor is szétakadt amikor nem volt különösebb oka. Ilyen traumával a háttérben persze érthető ha minden borul és ugyanoda lyukadunk ki, de ami igazán szomorú hogy esélye sincs a normális gyermekkora. A végére Nina Simone tökéletes volt, végig ültem stáblistát, elképedve.

Tökéletes egyetértek. Xavier Dolan példáját hozva is.
Minden részletesen elénk tárva, a kislány impulzivitása, hyperaktivitása, szomorúsága, a szociális hálóban dolgozók nagyszerűsége, együttérzése, a segítő együttműködés stb.stb., és mégis a lelki és testi bokszolás csak kiragadott dokumentarista részlet marad, annak persze kiváló. Eleinte mindenkit sajnálok a történetben, aztán lankad a figyelmem a körbejáró viselkedés - játszma sorozat láttán. A hiányérzetem erősödik, honnan jön ez a gyermeki fékezhetetlenség, kiszámíthatatlan reakciók sora, amellyel nemcsak anyját, de képzett szakembereket kontrollál kis hősünk, és mint lánygyermek már igazi pszichopataként manipulál. Nem fél, nem tanul, nem szeret. Használ érzelmeket, felismeri a sajnálatot, már képes sanda tekintettel figyelni a reakciókat. És azt kapja csak, ami ellen küzd, a közeliség a menekülő távolodáshoz vezet / borderline anya a háttérben?/. .... Legalább jelzés szintjén vártam némi utalást. Így marad számomra a kiváló színészi munka, az együttérző tekintetek nem hatnak tovább...

A barátnőm gyerekotthonban dolgozik, kb ilyen sztorikkal járt haza. Elég reális a film, azzal együtt is hogy nem ad válaszokat, Miért is adna, hisz jelenleg nincs sok válasz a valóságban sem.

Talán az a pinokkio orr a gond.

Még nem láttam, de most kíváncsi lettem rá. Ezt mindenképp megnézem, utána talán a Dévát is.

Kíváncsi vagyok, ha láttad, mit mondasz róla. Érdemes utána egyből megnézni a Dévát is. De tudod, erről már többször volt szó, van az a film, ami gyomorba rúg még akkor is, ha "meg se mozdul", és van amelyik meg hiába ordít, akkor sem ér el.
Ma napig nem tudom megfejteni ennek a titkát.

A korábban rövid- és dokumentumfilmeket készítő Nora Fingscheidt első játékfilmje egyébként személyes indíttatásból készült. „Bár nem voltam annyira agresszív, mint Benni, én is vad gyerek voltam, így máig elbűvöl egyes emberek extrém energiája, még akkor is, ha az az energia éppen önpusztító” – mondta a brit Electric Ghost magazinnak.
Fingscheidt filmje összesen hat évig készült. A rendező ezalatt hónapokon át különböző gyermekotthonokban lakott, egyedi eseteket tanulmányozott, és több mint hatvan németországi, a gyermekvédelemben dolgozó szakemberrel készített interjút.
„Próbáltam teljes képet kapni a rendszerről. (...) A karaktereket sok-sok valós figura alapján gyúrtam össze. Fontosan tartottam, hogy amit látunk, arra a szakemberek azt mondhassák, akár dokumentumfilm is lehetne” – mondta a Népszavának adott interjújában a forgatókönyvet is jegyző Nora Fingscheidt.

Amikor még a szülő is retteg a gyerekétől

Ezt a filmet a 2014-ben 25 éves Xavier Dolan már leforgatta.. Aki ott egy kamasz fiú, az itt egy kilenc éves lány, és persze más a díszlet is. Sőt talán a főszereplők kórisméje sem teljesen ugyanaz, de két film végül pontosan ugyanoda lyukad ki, még a záró képsorok is lefedik egymást.
Ez a történet Dolané, aki a saját életéből alkotott mozit, s ha kínjai nem kerültek volna fel művészet formájában a vászonra, akkor talán ő is arra a sorsra jut, mint a filmek főszereplői. Szóval, míg Dolannak hittem, addig ennek a cuki, német, pinokkió orrúra plasztikázott rendezőnőnek (néztem vele pár riportot) nem. Pedig totál korrekt és szuperül minden rendben van film ez, afféle német tökéletességgel megalkotott Audi..totál jól hozza a jóléti társadalmak összes lehetetlen mozdulatát, bevallom az Utøya-i Breivik fűtött, internetes börtönapartmanja is eszembe jutott..hogy a kb. egészséges társadalom sok-sok alkalmazottja egy nyomorult miatt szenved, azt az egyet akarja megmenteni, aki sajnos gonosz. Mert ez a kislány megkapta az összes esélyt, és nem tudott élni vele, a gonoszság erősebb, mint ő..Persze vissza lehet menni Ádámig meg Éváig, és megérteni, honnan bukkan fel a nyomorult lelke neki, de ennek az lesz a vége, hogy a jókat a saját mocskába húzza le, mert a gonosz a nagyobb hatalom. Legalábbis ebben a világban. Úgyhogy a legjobb elhatárolódni. És szeretettel a legkevésbé próbálkozni, mert arcul köpi legérzelmesebb, legőszintébb pillanatainkat.
A kislánnyal is néztem egy riportot, aki szerintem sehol sem szerepelt, hanem csak magát játszotta, s meglehetősen impulzív, még nem bekorlátozott gyereklénye szabadjára engedte a németség összes frusztrációját, és két órán keresztül torka szakadtából ordított.
Ja, valószínű, ha nem látom korábban a Dolan-filmet, akkor lehet, most jobban tapsolok.

OFF
valóban nehezebb döntés. el nem tudom képzelni, hogy ne Joaquin Phoenix nyerje amúgy, tényleg jó volt, de akkor már valaki másra szavazok inkább..esélyes mondjuk Gustav Lindh (Szívek királynője) Marcello Fonte (Dogman)
ON de nekem marhára tetszett Albrecht Schuch, aki Micha-t formálta a Kontroll nélkül-ben. nagyon finom, érzékeny alakítást nyújtott.

a férfi ezüst már nem olyan egyértelmű...

"Az arany és a női ezüst vapiti szavazatom, már tuti biztos a film megnézése után."
dettó.

Az arany és a női ezüst vapiti szavazatom, már tuti biztos a film megnézése után. Egyenlőre nagyon hatása alatt vagyok, de amit Helena Zengel alakított az talán a zseniális felett van...

fuhh...ez így az idei év eddigi legkatartikusabb filmélménye minden kétséget kizáróan!
ennyi érzelmet nem is tudom mikor váltott ki belőlem film. düh, szeretet, kétségbe esés, düh, fájdalom, szeretet, düh, vidámság, döbbenet, düh, és döbbenet...
mindenféle sallangtól mentesen mutatja be, már-már dokumentarista módon a helyzetet, amivel senki sem tud igazán mit kezdeni, pedig ott van az a csodálatos sérült kis emberi lény, akit mindenki szeret, és mégsem tud rajta igazán senki sem segíteni. még az sem, aki nagyon sokáig úgy tűnik pótapja lehet, de persze aztán ott is ellehetetlenedik ez a vonal
nincsen semmi hatásvadászat, giccs, nyál vagy pátosz, csak a kőkemény valóságunk.
pedig még a CSODA is megtörténik, a film legbriliánsabb jelentében, amikor is Benni a kezében tart egy kisbabát, és engedi őt az arcához érni, hagyja, hogy megsimogassa őt a baba (ugye aki előtte véletlenül hozzáért arcához, az brutális reakciót váltott ki belőle). szóval ámuldozik az ember ezen a finomságon (persze akad még a filmben jónéhány szép emberi momentum) és mégsem lesz az a happy end amit mindannyian kívánnánk Benninek. nem, mert nem lehet, mert azzal hamissá válna az egész történet. így meg rettentő ereje van, és egy pillanatra sem engedi, hogy ellankadjon az ember figyelme. komolyan, az összes momentuma felért egy konstans áramütéssel.
nem is kérdés számomra, hogy ez az év filmje. nem hinném, hogy ezt überelni tudná még valami a hátra lévő másfél hónapban.

ps: ja, és nem csak az év filmje, hanem Helena Zengel viszi az év alakítását. nem csak nőit...

Boah, nagyon valós dráma. Egy jóléti társadalomban baromira közelről szemléljük, hogy min megy keresztül egy telljesen kezelhetetlen gyerek és nevelői a rendszerből kitaszítva. Nagyon tetszett, hogy egy olyan határon mozog a film, amit még ép gyomorral be tud fogadni a néző, mert biztos, hogy vannak ennél sokkal keményebb sztorik. Közben végig a szemünk előtt van az gondozók felkészültsége, megértése, modern gondolkodása és simán elhiszem, hogy nem tud mit kezdeni az ellátórendszerr a hasonló esetekkel, de azt sem tartom kizártnak, hogy van megoldás. Valószínűleg nagyobb munkaerő, több odafigyelés, persze a probléma a szülőknél kezdődik..

Szerintem ez a kislány autista.