A kenguru (1976) ☆ 👁

(Zsombolyai János)

magyar vígjáték, zenés film

3,6
★★★☆☆
91 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-09-08 07:51:53 dittike (5) #7

Tegnap néztem anyummal a duna tvn adták egy kis gyöngyszem.

2017-05-31 19:20:53 Tenebra (4) #6

Elfelejtett gyöngyszem ez, melyből hiányzik valami az 5-öshöz, mégis kedvencemmé vált. Talán az lehet vele a "baj", hogy erősen érződik rajta a külhoni road movie-k hatása, de ettől függetlenül sikerült sajátosan magyar témát ábrázolni az univerzális szerelmi történet mellett.

Én nem éreztem, hogy ez a Varjú/Kánya gyerek annyira makulátlan lenne. Tipikus hetvenes évekbeli magyar antihős, aki nem találja helyét a világban, nem tudja megfogalmazni pontosan, miért, de menekülni akar, és ezért egyik nő mellett sem tudja letenni a voksát. Ő amolyan köpönyegforgató nőfaló, aki kapva kap az alkalmon, hogy legalább lesmárolhasson egy jó csajt. Persze amúgy mint munkás nem kompromittálható, nem korrumpálható, nem megy bele zűrös ügyekbe, de magánéletében éppen ellenkezőleg: nagyon zűrös figura.

A sztori olyan, mint egy Antonioni-filmben, az Antonioni-hatás is nagyon érződik a filmen - talán emiatt sem tudtam rá megadni az 5-öst, ugyanakkor emiatt is tetszett. Hogy megismeri a film elején a szőke bombázót, akivel a "kalandot" remélné, de a játékidő hátralevő részében soha többé nem találkozunk vele, és a keletkezett űrről, a hiányról szól gyakorlatilag A kenguru 90%-a. A szőke lány így számomra olyan volt, mint mondjuk Gazdag Gyula Sípoló macskakő című filmjében a macskakő vagy majd Gothár Megáll az időjében a Pierre: amolyan nem is nagyon létező, mitikus vágykép, mely egyenrangú volt a főhős teherautójában kiaggatott külföldi nagyvárosok fotóival. Így az egész Kenguru nem is szólt másról, mint a Kánya gyerek bolyongásáról, langyos, alig-alig érezhető frusztrációjáról (persze azért egy-két jelenetben kitör belőle, de amúgy meg abszolút antihősfigura, tehát nem nagyon reflektál a sorsára). Jóllehet, a film kicsit sem volt unalmas, mert tökéletesen bemutatta a hetvenes évek Magyarországát ironikus jelenetek sorozatán keresztül, és Zsombolyai János szépen szétszórta ebben az epizodikus, kvázi road movie-ban a "lényeget", a kulcsfontosságú történéseket. Zseniálisan roncsolja szét Zsombolyai például a happy endet. Megtörténik ugye a klasszikus melodrámákból ismerős újraegyesülés, azaz a lány családja befogadja Kányát, és a harcias papával is csak-csak megbékül a fiú, de a következő fuvarjánál, mikor találkozik a mutyizós Jocóval, elköti annak kamionját, és azt hisszük meglóg.
Aztán persze mégsem, de ebből az egyetlen, zárókép előtti jelenetből tudjuk, hogy a fiú nagyon, de nagyon nem nyugodott le, és még mindig keresi azt a bizonyos szőke lányt,
azaz menekülne ebből a posványból.


És amúgy miért is posvány ez az egész, amiben Kánya létezik? Hiszen sörözget, utazgat, csajozgat, bömböl a kemény rock... ...mi kell még? Mondjuk önálló élet, privátszféra, és persze egy normális társ, akinél érdemes megállapodni. Na, ezek rohadtul nincsenek meg. És egyébként a lakáshiány, az önálló egzisztencia megteremtésére elégtelen fizetés, a szülőkkel és rokonokkal lakás még 20-30 felett is igencsak mai problémák is. Úgy látszik, ez a magyar fiataloknak "jár" valami miatt.

Mindazonáltal A kenguru nem drámai vagy melodrámai, hanem igen jó hangulatú, jókedélyű, és mint írtam, ironikus, groteszk. Egyszerre nevetünk és kesergünk Kánya sorsán, önkéntelen kiútkeresésén. Mindezt pedig kiváló, korabeli slágerek támogatják meg - a Skorpió, az Omega, a Fonográf és társaik. Szóval nagyon jó kis film, a zenei anyaga, a remek vágások, olykor klipszerű jelenetsorok miatt nálam a Szelíd motorosok magyar megfelelőjévé vált. :D

2016-11-25 15:49:42 Dezsmant (5) #5

Az egyik legjobb 70-es évekbeli magyar film, hangulatilag is nagyon jó, történetileg is.

2015-11-27 13:31:49 coles (4) #4

"Jéghideg, kőbányai sört, sok habbal!" (Jocó, K. R.)

https://www.youtube.com/watch?v=Ng0cnQ4vm6I

2015-01-28 11:47:28 tractorking (4) #3

Tempója lendületes, a vágások a friss ritmust szolgálják, a színészek irányítása jól megoldott. Kitűnő a fényképezés -ugyancsak Zsombolyai munkája- nem tolakszik az előtérbe, gondosan, stílusosan fejezi ki a mondanivalót.
A főszerepet Gálffi László játssza meggyőző őszinteséggel, jó adottságokkal. Varjú István önmagának és másoknak is kevés gondot okozó fiatalember. Tiszta jellemű, megingathatatlanul egyenes karakterű hőssel van dolgunk, aki többnyire az egykedvű szelídség hangján szólal meg. Ebben a hibátlanságban viszont kevés az érdekesség, lényegesen izgalmasabb szereplője lenne a történetnek, ha küzdelme a tisztességért drámaibb lenne.

Ha nem is feszítő izgalmú, de még ma is kellemesen szórakoztató film.

2011-08-08 23:37:46 gerbence (4) #2

Erről a filmről sosem udom eldönteni, hogy tetszik-e igazán, vagy nem, hogy jó-e, vagy csak közepes. Viszont mindig megnézem, ha belefutok, és az első megnézés óta emlékszem rá. Néhol kifejezetten "modern", klipszerű és ettől nagyon jó hangulatú, végeredményben viszont egy kiszámítható és kissé lehangoló, semmi újat nem mondó mozi.
Mégis, nosztalgiafilmként működik, jó zenék, Koltai, Makkhetes, Balato, Tátrák és Kamazok... nem bírom nem felnyomni négyesre.

2010-02-02 16:19:09 Szívtiproimi (5) #1

Aki át akarja élni a 70-es évek hangulatát, annak ajánlom.