Yesterday (2019) ☆ 👁

(Danny Boyle)

amerikai-angol-japán-kínai dráma, fantasy, szerelmi történet, vígjáték, zenés film

3,3
★★★☆☆
263 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-03-29 21:47:07 Maminti (4) #36

Jóideje kerülgetem ezt a filmet. Az alapötlet őrült jó, a film inkább nagyon szerethető, bájos. Lily Jamesbe bele lehet habarodni, magával ragadó. Bevallom, én nagyon kedvelem a Beatlest-ezért is vártam vele sokat, nehogy egy Queen-filmélményem maradjon, azt kifejezetten bántónak és idétlennek gondolom-, ez a film egy könnyed, de egyszerűségében gyönyörű szerelmes dal a Beatleshez, a film végén tetőn táncoló pár egyszerű, belefeledkezős öröme, semmi több, egy tündérmese. Élvezhető, szerethető, a humora nekem néha döccen, de én csíptem

2021-03-31 00:09:49 Joeker81 (4) #35

The Beatles és szerelem... kell ennél több? :) "Harry Potter, az ki?" :D
Helyén van a szíve ennek a történetnek, könnyed és szerethető, jó volt ez így, ahogy van.

2021-02-04 14:34:11 4minute (5) #34

Hey Dude! :D Kedves mi lenne ha volna és ha mégis... sajnos arra jutottam hogy ha napjainkban jönnének ki az új Beatles számok akkor már nem szítanának se tüzet, se könnyeket... minden nosztalgikus mellékíz nélkül, egy letünt kor remekül megírt dalai, amik akkor és ott voltak értékesek. A tér-idő paradox alapötlete annyira primitiv amennyire jó és eredeti, talán mégis a jó humora miatt érdemes film.

2019-12-07 03:00:29 Danesz99 (4) #33

Ez olyan kis szerethető, bárgyú film, amire nem tudok négyesnél rosszabbat adni. Kedveltem és mosolyogtam végig.

2019-12-06 21:05:06 kilépett felhasználó (?) #32

Danny Boyle leggyengébb filmje.Leginkább az innováció ami hiányzott nekem.

2019-11-24 18:47:51 The Cortez (3) #31

Sokszor elképzeltem már, hogy milyen lenne bizonyos zeneszámokat, de főleg filmeket megcsinálni egy olyan dimenzióban, amelyben azok soha nem léteztek. 2019-ben Danny Boyle & Richard Curtis előállt egy ehhez hasonló ötlettel, viszont azt nem vágom, hogy mi tartott ennyi ideig, meg azt sem, miért kellett 2 ember a kitalálásához.
Tehát az alapkoncepció érdekes és elgondolkodtató, simán bele tudja élni magát a néző az egyébként indiai főszereplő helyzetébe, ám a megvalósítás már nem ennyire erőteljes. A film sok helyen nyálas, a poénok között rengeteg a szar beszólás, az elbaszott helyzetkomikum, na meg a kihagyott ziccer, ráadásul a sztori szinte az összes romkom klisét felvonultatja, így természetesen a stadionnyi ember előtt történő, beégetős szerelmi vallomás sem maradhat ki a fináléból. Valamilyen szinten azért kritikát mond a zeneiparról, valamint a mások dalait lopkodó celebzenészekről, de csak a felszínt kapargatja, nem áll bele elég keményen a témába, helyette inkább sajátos módon, a ma divatos popkult utalásokról húz le egy újabb bőrt.
A képi világ tűrhető, a dőlt szögből vett rövid jelenetek faszán néznek ki, ugyanakkor az effektek erősen felemásak. A zenei szettet egy rakás The Beatles + pár Ed Sheeran track alkotja, aki maga is játszik a moziban.
Szóval az ígéretesnek tűnő elgondolás ellenére, egy teljesen középszerű, zenés-fantasy romkomot kaptunk, néhány enyhén szürreális elemmel, illetve kevés valóban jó ötlettel megfűszerezve.

2019-10-26 05:16:43 biri (3) #30

Az alapötlet jó, a kivitelezés igényes, de sajnos túl nyálas meg gyermeteg limonádé lett, ami sokszor unalmas is. Meg lehet nézni, sőt szórakoztatni is tud, de nem ér nagy veszteség, ha kihagyod.

2019-09-27 23:58:58 Doc (4) #29

Tetszett.
Csak én látom úgy, hogy ez gyakorlatilag a Mamma Mia! ABBA helyett Beatles dalokkal?
Viszont a sztorija nagyságrendekkel jobb. Eredeti és még az éneklést is megmagyarázza.
Persze, kihagyott poénok jócskán voltak, de legalább egyet sem toltak túl.
Kicsit zavart, hogy egy indiai csóka viszi a főszerepet (és a csajt), de ő is egész oké volt.
Ed Sheeran pedig kifejezetten őszintének tűnt a versengés után - mint aki végiggondolta, hogy milyen lenne a Beatles ellen versenyezni.
A szinkron is rendben volt.
Jó film volt, na - alighanem megveszem DVD-n.

2019-09-23 11:40:39 critixx (?) #28

Nem véletlenül írtam, hogy a kortárs hollywoodi film és a kortárs popzene. Én is úgy érzem, hogy igazából a közízlés és a fősodor befogadási küszöbe tolódott el. Nyilván a '70-es években sem a Led Zeppelin meg a Black Sabbath döntögették a slágerlisták csúcsait, de ők és a hasonló előadók is benne voltak a köztudatban, "sztárok" voltak, bőségesen fogytak a lemezeik és tömegek jártak a koncertjeikre. A mostanság, nagypapa korban is aktív '60-as '70-es évekbeli előadók simán megtöltenek egy Sportarénát. Míg a mai, hasonló vizeken evező zenekarok kiszorultak a mainstream-ből, inkább csak egy réteg hallgatja őket, és legjobb esetben az A38-ra férnek be koncertezni. A mai fősodor iszonyúan beszűkült, befalazta saját magát egyetlen stílusba, egyetlen, unásig ismételt és szörnyen gagyi zenei világba. Ami ma értéket képvisel, azt biztos nem a rádiók játsszák. Teljes mértékben egyetértek.

előzmény: von Schatu (#26)

2019-09-22 21:51:33 Bubu (3) #27

Én sem értek maradéktalanul egyet vele, ezért is írtam, hogy a kijelentés csak részben állja meg a helyét.
Rengeteg más műfaj van, ahol torzítás, egyszerűsítés megy, mint ahogy nagyon sok műfaj virágzik. Azzal sem értek egyet, hogy régen minden szép és bonyolult volt ma pedig egyszerű és silány. A marketing pedig nálam pont fordított hatást ér el, ahogy szerintem sokaknál: minél inkább folyik valami a csapból, annál inkább idegesít, ha nem jó a minősége. Személy szerint leginkább instrumentális filmzenét, csendesebb zenét hallgatok, amit akkor keresek ki, ha megtetszik, mikor először hallom. Ráadásul minden zenémért még fizettem is... Nem használtam soha zene streaminget, nem hallgatok rádiót, így sokminden ki is esik számomra a mainstream zenékből. Szerintem amúgy ez a videó is inkább a mainstreamről szól, mint a modern zenéről.
Leginkább arra reagáltam, hogy nem minden rossz, ami nyugati zene és az érvelésre, miszerint nem vállalnak kockázatot.

előzmény: von Schatu (#26)

2019-09-22 20:52:57 von Schatu (?) #26

Van benne némi igazság, én sem azt mondom, hogy nem történt erózió az elmúlt 20 évben. De ez a videó is egyoldalúan mutatja be a problémát, és ezért nem teljesen cáfolja az állításomat. Hozok pár példát:

1. Nem veszi vigyelembe, mint ahogy sokan mások sem, hogy ami 20-30-50 év után fennmaradt, az a saját korának is a csúcsteljesítménye volt. Érdemes egyszer végighallgatni egy Billboard Hot 100 listát a 60-as évek bármelyik évéböl, hogy az ember lássa mennyi szemetet gyártottak akkoriban is. A mai szemét azért szúr szemet, mert még nem volt ideje kiválasztódni.

2. Ha már a zenei komplexitás csökkenését vesszük alapul, akkor mondjuk kezdhetnénk azzal is, hogy mennyire gagyi a Beatles mondjuk Wagnerhez meg Sztravinszkijhoz képest, amit a saját korának igényes zenekedvelöi hallgattak. Mellesleg a Beatles pont azáltal lett naggyá, hogy szakított a rock and roll ipar addigra egy évtizedes posványából, ami addig használta a 12-bar bluest, míg már nem lehetett mit kezdeni vele. Ráadásul a Beatles kísérletezö korszakát veszi alapul, amikor nem befutniuk kellett, hanem már azt csinálhattak, amit akartak. Tudod milyen korszakos müvel futottak be? She loves you, yeah! Yeah, yeah, yeah!... Szóval bele lehet kötni.

4. Elmerülhetnénk azon is, hogy a Beatles mennyire nem tartana ott ahol George Martin hangmérnöki zsenialitása nélkül (khm, Eleanor Rigby vonósai?), de ez tényleg nagyon messzire vezetne.

3. Max Martin felhozása a kreativitás csökkenésére azért szar példa, mert ö például alig használja a korábban említett I-V-vi-VI akkordmenetet, ami közös a Despacitóban és Katy Perryben. Lásd ITT. És valóban, ha meghallgatsz mai füllel egy Backstreet Boys vagy Britney Spears számot, hallhatod, hogy drasztikusan máshogy szól, mint a mai tucatslágerek.

5. Hangmérnöki szemmel nézve a nem a 60-as, hanem a 80-as évek volt az abszolút csúcspont, és tapasztalni olyan tüneteket, hogy jön vissza az a hangzásvilág (Pl. Carly Rae Jepsen E.mo.tion albuma).

6. A stúdiók azért mennek biztosra a slágerekkel, mert a mai üzleti környezetben ha egy dal nem kap rengeteg Youtube vagy Spotify like-ot, vagy mittudoménmit, egész egyszerüen nem kapnak belöle semmi pénzt. Sajnos ki kell jelenteni, hogy a manapság senki nem akar fizetni a zenéért. Mert azért lássuk be, a Spotifyból nem fognak meggazdagodni. Ráadásul, mivel a jó minöségü felvételhez szükséges kellékek ma a töredékébe kerülnek, mint 20 éve, bárki a saját garázsában képes slágert csiholni. Szóval mi magunk és a smucigságunk is a probléma része, ha nem készülnek idöigényes mestermüvek.

6. Én ammellett is érvelnék, hogy a mai popzene azért lett egysíkú, mert rock alapról (komplex melódiák), hip-hop alapra tért át, annak az elönyei (komplex, társadalmi igényü szövegek) nélkül.

7. A legfontosabb dolog, amit pedig szinte soha nem emlegetnek, és ez az eredeti kommentem fö témája is, hogy ami egysíkúvá vált az a mai rádióban hallható popzene. Aki ez alapján itéli meg nagy általánosságban a zenét, azt csak sajnálni tudom. Ez kb. olyan, mint állandóan a Mekibe járni, és panaszkodni, hogy egyszerü a menü. Tessék már venni a fáradságot, és kikukucskálni az ablakon!

A zene köszöni jól van!

előzmény: Bubu (#21)

2019-09-22 20:24:00 Bubu (3) #25

És ha befut egy zenész "megengedik neki", hogy a sokadik albumába valami sajátot csempésszen, ahogy a producerek is adnak egy kis pénzt egy eredeti ötletre, ha az adott rendező / színész leforgat nekik három blockbustert sikerrel...

előzmény: critixx (#24)

2019-09-22 20:21:11 critixx (?) #24

Igen. És az is nagyon igaz a filmiparra is, amit a srác a videó második felében boncolgat. Túl nagy pénzekről van szó ahhoz, hogy a gyártók kockázatot vállaljanak. Egyrészt nem mernek eredeti ötletekre pénzt adni, helyette a közönség által jól ismert "márkanevekre" építenek, legyen szó a Marvel-szuperhősökről, a Star Warsről, sőt, akár Freddie Mercury-ról. Másrészt azt sem merik kockáztatni, hogy egy alkotó "betörhessen". Régen a rendezők gyakran akár tíz vagy még több jelentéktelen filmet csináltak, mielőtt eljutottak oda, hogy egy remekművel az élvonalba kerültek. Ma már rögtön az első filmednek sikeresnek kell lennie, mert különben mész a levesbe.

előzmény: Bubu (#23)

2019-09-22 20:13:00 Bubu (3) #23

Vagy akár könyvekkel kapcsolatban. A menedzserek világában a "bevált formula", a sablon keresése és sokszorosítása zajlik. Szerencsére vannak kivételek, de a mainstream erre épül.

előzmény: critixx (#22)

2019-09-22 20:08:18 critixx (?) #22

Érdekes videó. Sok tekintetben a kortárs (hollywoodi) filmmel is hasonlóak a problémák, mint amiket a kortárs popzene kapcsán bemutatnak.

előzmény: Bubu (#21)

2019-09-22 19:40:36 Bubu (3) #21

Nem vitaként, csak ellenérvként ezt a videót ajánlom az angolul tudóknak, miért állja meg részben az állítás is a helyét, hogy régen jobb volt a zene:
https://www.youtube.com/watch?v=oVME_l4IwII

előzmény: von Schatu (#16)

2019-09-22 17:38:15 flake (?) #20

Szerintem egész sokan vagyunk. :)

előzmény: Benny Bug (#17)

2019-09-22 16:44:25 Kempesbaba (?) #19

Éljen a coming out! Engem nem zavar,csak csináljátok a négy fal között! :DD

előzmény: von Schatu (#18)

2019-09-22 16:38:22 von Schatu (?) #18

Ó, közel sem! Vagyunk jó páran, csak a háttérbe burkolózunk, mint a sötétben bújkáló ellenforradalmárok :D
Én azonban néha színt vallok, és ilyenkor jönnek az ehhez hasonló kommentek! Ha másnak csak fele annyira gazdagítja az anime az életét, mint az enyémet, már megérte.

előzmény: Benny Bug (#17)

2019-09-22 15:21:19 Benny Bug (4) #17

Nahát, azt hittem én vagyok az egyetlen animés itt a KT-n... :)

előzmény: von Schatu (#16)

2019-09-22 15:10:41 von Schatu (?) #16

Mehet off-ba, ha úgy itélitek meg, de azért hozzászólnék ehhez a "régen minden zene jobb volt / nincs új ötlet a zenében" tematikához.

Elöször is az, hogy régen minden zene jobb volt, az alapvetöen nem igaz. Vannak ugyan korszakok, amikor valóban változatosabb volt a zenei kínálat, és több volt az ötlet (60-as vége / 70-e eleje, valamint 80-as vége / 90-es eleje). Ez látszik például abból is, hogy milyen gyakorisággal változnak a slágerek a Billoard Top100 élén. 14 hét Despacito...hát izé! Meg az is igaz, hogy sokszor a producerek nem vállalnak zenei kockázatot, és repetitív módon készítik a slágereket (I-V-iv-IV akkordmenet ugyebár). De nekem minden évben sikerül pár remek albumot találnom, ami üdítöen új, vagy akár régebbi dolgok kreatív újragondolása. Mindig vannak új, érdekes zenék, és az ember elöbb-utóbb bele is futhat, ha letér a rádiók alkotta ösvényröl.
Az pedig, hogy nincs új ötlet a zenében meg még kevésbé igaz, csak jó helyen kell keresni. És itt térnék rá a kommentem reklám részére, hogy aki nem talál semmi újat a mai nyugati popzenében, az vegye a fáradságot, és nézzen animét. Nem is kell hogy szeresse, pusztán azért, hogy új zenészekröl értesüljön, akikkel érdemes foglalkozni. Az anime zeneipar legjobbjai, mint Yoko Kanno, Yuki Kajiura, Sawano Hiroyuki, vagy Susumu Hirasawa olyan mennyiségü és minöségü zenét produkáltak az elmúlt két évtizedben, hogy a nyugatiak a lábuk nyomába sem érhetnek. Ráadásul egyik sem valami régi sláger újramelegítése.
Szóval kalandra fül!

előzmény: hhgygy (#15)

2019-09-21 23:14:26 hhgygy (3) #15

A film jó kis limonádé, de itt a korábbi threadhez annyit tennék hozzá, hogy így 55 felé én nem azt mondom, hogy "a régi zenék jobbak voltak", hanem inkább azt, hogy már rég nem lehet új zenét írni. Ott van legutóbb ez az Ed Sheeran gyerek (IRL), vagy például magyar viszonylatban a Lovasi Bandi új lemeze, egyszerűen nincs olyan számuk, amit ne hallottam volna már valahol, valakitől. Az okosak azt mondják, hogy J.S. Bach már megírta az összes lehetséges dallamot, ezt nem tudom, de valahol csak igaz, hogy már elfogytak a lehetséges ötletek, mind zenében, mind szövegben.

2019-08-16 13:12:17 oscarmániás (?) #14

"Ahányszor lelép a színpadról valamelyik banda – a horda azt hiszi, na most a Beatles, de nem jön a Beatles, bevonul valami másik banda, és a csaj tenger egyre feszültebb és türelmetlenebb, és a visítás is magasabb, és Norman csapkodó vakuszaggatta agytövébe belehasít a gondolat, hogy :::: az emberi tüdő nem bírhat többet :::: mégis, amikor egy hang bemondja, hogy És most: a Beatles – mi mást mondhatna? – és kivonulnak a színpadra – ők – John és George és Ringó és öö az a másik – ekkor már akár négy import műanyag próbababa is lehetett volna – az a hang, amiről azt hitte, fokozhatatlan, na az megduplázódik, cseng a dobhártyája, mint a vert fém, és hirtelen Ghhhhhháááááááállááááááuuuuu,mintha az egész elpattanna, és az aréna egész első fele egyetlen kavargó, forrongó, csápoló kiscsajtömeg, egy csomó rózsaszín csápoló kar, ennyit lehet látni, mintha egyetlen kollektív lény csápolna ezernyi rózsaszín karral- az is, egyetlen kollektív lény ezernyi rózsaszín csáppal– mérgező agybajt sugároz, és szakadó tinikínnal tölti be az univerzumot. Keseynek leesik: hogy ez egyetlen lény. Mind átalakultak egyetlen lénnyé."
Tom Wolfe: Savpróba

2019-07-21 18:30:08 miraculum (4) #13

Nagyon jól sikerült mozi, jókor is talált meg, majdnem ötöst adtam neki, de még várok amíg újra nem nézem párszor. Danny Boyle-ban nem tudok igazán csalódni, felültetett a hullámvasútra most is.

2019-07-19 05:38:24 Dió (4) #12

Ha Boyle egy újabb szerzői filmet akart csinálni (amit kétlek), akkor az most nem jött össze; ha viszont a tökéletes nyári limonádé megalkotása volt a cél, akkor kijelenthetem: sikerült! Nem mindig szoktam az ilyenekre négyest adni, de ez most nagyon jókor volt jó helyen. Nem csak azért, mert nyár van, hanem azért is, mert se a Bohemian rhapsody, se a Star is born, se a Rocketman nem jött be eddig, úgyhogy ha erre Beatles filmként tekintek (ami bizonyos szempontból nyilván erős ferdítés), akkor ez nálam veri a fentebbi zenei "biopic triót", és ilyen szempontból nagyon kellett már szomjoltóként. Mindazonáltal nincs itt spanyol viasz, csak egy Groundhog day mintára megalkotott szerelmi történet, ami viszont cserébe működik. Sajnos a tökéletestől is messze van, mert maga a szerelmi szál már annyira hangsúlyos, hogy a zeneipar karikatúrája, mint szál, semmi teret nem kap (ennyiből talán nem bánom, hogy Ana de Armas karakterét egy az egyben kivágták a filmből), a finálé gyakorlatilag minősíthetetlen, illetve egy-két szereplőt is lecseréltem volna, kezdve Himesh Patellel (Kate McKinnonról nem is beszélve, aki szerintem durván pályát tévesztett). Cserébe Lily Jamesbe beleszerettem, illetve a cameok is hatalmasak - Ed Sheeran és a srác "párbaja" ott van a kedvenc jelenetek között:D. Félek, másodszorra már lehet nem lesz ennyire bejövős, de nekem ez most egy erős négyes.

2019-06-27 21:07:39 Benny Bug (4) #11

Alapvetően tetszett. Érdekes kritikája annak, hogyan használja a zenei világ a tehetséges előadókat. Mindezek mellett természetesen nagyon szórakoztató, vicces és kedvelhető mozi. Nagyon örülök, hogy végre itt egy eredeti ötlet, nem egy filmes univerzum vagy franchise hatvanharmadik része. A poénok mennyiségétől egyébként faragtam volna le egy kicsit, de tény, hogy sok igazán működőképes is volt köztük. Himesh Patel meglepően jó, de az igazi meglepetést Lily James okozta. A csaj minden egyes jelenete imádnivaló, sosem bírtam még ennyire, mint most. Ellenben Kate McKinnont továbbra sem nagyon kedvelem, itt sem győzött meg a tehetségéről. De egy négyest simán ér a Yesterday számomra, hisz könnyed kis nyári limonádé, de mégis van tartalma és abszolút nem üres. Ja és azt mondtam már hogy Lily James mennyire elragadó? Na jó, leálltam. Nézzetek, csodáljátok meg. :D

2019-06-26 21:22:37 Morpheus19 (2) #10

Ahhoz, hogy Iggy ma milyen népszerű, nagyban hozzájárul a rockzenére gyakorolt hatása. Teljesen általános dolog, hogy ha egy előadó kevésbé ismert a saját korában, de nagy befolyást gyakorol a zenészek következő generációjára, akkor később többen szeretik majd, mint eredetileg. Erre az egyik legjellegzetesebb példa a hatvanas évek valószínűleg legnagyobb hatású, legforradalmibb rockzenekara, a Velvet Underground (bocsi Beatles!). A VU a hatvanas években félig üres koncerttermekben lépett fel, aztán feloszlott, viszont nem sokkal később majdnem minden fontosabb zenekar és előadó fontos hatásként nevezte meg őket, így igény lett rájuk, a kilencvenes évek elején meg jött a reunion és a telt házas koncertek.

Iggy esetében persze közel sem ilyen durva a helyzet, hiszen volt néhány slágere is, de ő inkább a mainstream alsó középosztályához tartozott, nem volt különösebben nagy sztár. A Trainspotting első része valójában nagyban hozzájárult a népszerűségéhez, hasonlóan a Fight Club és a VU-szindrómás Pixies esetéhez. A Harcosok klubja stáblistája alatt a Where Is My Mind? szól a Pixies első lemezéről (Surfer Rosa, 1988), ami még csak fel sem került egyetlen eladási toplistára se, viszont a filmnek köszönhetően akkora kultusza lett, hogy ma már harmincmillió megtekintése van a YouTube-on.

előzmény: Benny Bug (#9)

2019-06-26 20:34:31 Benny Bug (4) #9

Minden bizonnyal. Azért írtam, mert nagyon kikívánkozott már belőlem. Mondjuk Iggy Pop azért szerintem még mindig bőven népszerű, elég csak arra gondolni, hogy mennyi filmben használtak fel a zenéjét (Trainspotting 1-2, stb), illetve a budapesti koncertjére is alig van már jegy.

előzmény: Morpheus19 (#8)

2019-06-26 20:09:58 Morpheus19 (2) #8

Nem kéne beleesni a "régen minden jobb vót" hibába. Régen is egy csomó mainstream tucatsz@r volt, csak azok egy részére már nem emlékszünk, mert nem maradtak fent, a másik része meg a Retro Rádió műsorát alkotja (pl. Modern Talking).

Az általad felsorolt előadókból a Clash és Iggy Pop meg eléggé kilógnak, egyikük sem tartozott a különösen népszerű előadók közé. Az átlag zenehallgató csak annyit tudott, hogy "a Clash egy punkzenekar, Iggy Pop meg asszem a David Bowie barátja, oszt jó van", szóval nehogy azt hidd, hogy ismerték például a "Raw Powert". A "Should I Stay or Should I Go" is csak tíz évvel a megjelenése után lett sláger, amikor a Clash már nem is működött.

előzmény: Benny Bug (#2)

2019-06-26 14:42:31 zéel (?) #7

Kösz a listát! Elképesztő nevek, zenék!

előzmény: kaamir (#6)

2019-06-26 14:40:01 kaamir (?) #6

A régen minden zene jobb volt felkiáltás pedig azért veszélyes, mert - ahogy a filmeknél is, úgy itt is - a jobbak maradnak fent.

Ez pontosan így van. Ez a top 100 1969-es sláger a Billboard szerint. OK, ott vannak a mai napig fennmaradt klasszikusok, de azért a jelentős részére a kutya nem emlékezett már egy évvel később sem.

előzmény: ChrisAdam (#5)

2019-06-26 13:44:27 ChrisAdam (4) #5

A felvetés, miszerint Mozart vagy a Beatles ma nem lenne olyan népszerű, mint a korában, pont azért baromság, mert a népszerűségükhöz az a korszellem is összetevő volt, ami akkor tombolt. Ráadásul a mai kor zenéjében jelentősen ott van már Mozart, és/vagy a Beatles hatása.
A régen minden zene jobb volt felkiáltás pedig azért veszélyes, mert - ahogy a filmeknél is, úgy itt is - a jobbak maradnak fent. Csak a jóra emlékszünk, és maximum a paletta szélesedik a közösségi megosztók lehetőségének köszönhetően. A minőségi zene viszont nem kevesebb/több, szerintem. Persze az más kérdés, hogy nem lesz még egy Beatles vagy Pink Floyd, Beethoven vagy Mozart. De ne is legyen, csúnya is lenne.

2019-06-26 13:05:54 kaamir (?) #4

Alapvetően egyetértek, bár, hogy mi a jó zene, az elég szubjektív. Akiket te felsoroltál számomra pl. fényévekre vannak tőle (főleg a Queen).

És azért tegyük hozzá, a mainstream nagyon ritkán szólt a minőségről, azt mindig is az eladhatóság dominálta. A tucatzenék, amik mindenhonnan szóltak, az esetek többségében szarok, alattuk viszont ott vannak az igazán jó előadók - és ez ma is így van. Kicsit mélyebbre kell ásni, és akkor megtalálod azokat, akik mai is az igényességre törekszenek.

előzmény: Benny Bug (#2)

2019-06-26 11:03:02 Kempesbaba (?) #3

A mai világ társadalmához hozzátartozik a tömegtermék. Ez vonatkozik a filmre és a zenére is. A 60-as-70-es években még nem volt youtube,csak a rádiók,meg a lemez. Akik meg eljutottak odáig hogy mondjuk rádió felvételük legyen,azok átmentek pár szűrőn. Mostanság ennek a szűrőnek a szerepét maximum a fogysztó tudja (tudná) betölteni.

2019-06-26 00:21:58 Benny Bug (4) #2

A jó zene örök. A mai tucatsz@rok, amik mindenhonnan szólnak és jó eséllyel egy év múlva már sehol sem lesznek, meg valószínűleg akkor nem lettek volna ismertek. Megérdemelten, így gondolom. Sok dologban jobb volt az akkori világ, így sajnálom hogy nem élhettem akkor. Springsteen, Elton, Beatles, Queen, Iggy Pop, Clash és még sorolhatnám napestig... Sokkal többen tudták akkoriban, milyen a jó zene. Ma már nem sokan. Tisztelet a kivételnek. :)

előzmény: Mizi (#1)

2019-06-26 00:11:19 Mizi (?) #1

A The Beatles kétségkívül nagy hatással volt a saját korára és ezáltal a jelenkorra is hatással van, de véleményem szerint ma már nem biztos, hogy sikeresek lennének. Teszem fel Mozart művei sem lennének világszenzációk, ha ma írná őket, hiszen a kortárs komolyzenét hallgatók száma elenyésző.