Doctor Sleep (2019) ☆ 👁

Álom doktor

(Mike Flanagan)

amerikai horror

3,8
★★★★☆
29 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-11-20 18:06:22 Bateman (5) #8

Számomra az idei év egyik -ha nem A- legjobb filmje. Szerencsére totál más irányba tart a sztori, mint amire számítottam. A könyvet nem olvastam, előzetesből is csak a legelsőt láttam, és nagyon reméltem, hogy nem egy olyan megfáradt alibifolytatást fogok látni, mint amit manapság a filmipar kitermel magából. És nem lett alibi, de nagyon nem.

Egy friss, érdekes, minden szempontból nagyon ügyesen összerakott mozit láttam rohadt jó hangulattal és soundtrackkel, ami még a szépemlékű Hannibal sorozatot is megidézte számomra. Nekem semmi bajom nem volt sem a történettel, sem a kislányt játszó színésszel, és noha a film utolsó fél órájában némi zavart éreztem az Erőben, de hamar túltettem magam rajta, mert ez a mozi olyan badass, hogy csak füstöl.

Különleges és szép (dark)fantasy. Megéri megnézni.

2019-11-10 19:47:09 TheDriver (4) #7

Mindenképp pótoljad előtte! Anélkül sok mindent nem fogsz érteni :)

előzmény: Ubul (#6)

2019-11-10 10:26:28 Ubul (?) #6

és mekkora durva hogy Flanagan honnét indult és hova jutott. Hush óta figyelemmel tartom a munkásságait, ezek szerint érdemes volt :D
Ragyogást sose láttam, de úgy látszik muszáj lesz bepótolni :D gondolom önállóként nem állja meg a helyét a film

előzmény: TheDriver (#5)

2019-11-09 23:42:23 TheDriver (4) #5

Rögtön az elején leszögezem, hogy nem vagyok nagy rajongója a sokak által remekműnek tartott Ragyogásnak. Egy korrekt, jó filmnek tartom, de sosem tartozott a kedvenceim közé. Ennek ellenére nagyon vártam az Álom doktort, mert kíváncsi voltam, hogyan folytatja a megkezdett történetet és érdekelt a felnőtt Danny Torrance élete. A film egyébként érthető a klasszikus Kubrick mozi nélkül is, de élvezhetőségén sokat ront az, ha nem láttad az előzményt, hiszen rengeteg easter egg, utalás és több jelenet is van benne, ami megidézi a Ragyogást.

A történet szerencsére jóval eltér az alapjául szolgáló regénytől és ez csak jót tett neki, lévén a filmváltozat, a ritka kivételeket erősítve bizony sokkal jobban sikerült, mint a regény.

A mozi első felében Flanagan szépen építi a cselekményt, megismerjük Danny karakterét, alkoholizmusát, a démonait, valamint Abrát (az őt alakító kislány telitalálat volt a szerepre), aki legalább olyan erős képességgel rendelkezik, mint anno Danny. Természetesen erre felfigyelnek a különös lények, élükön a kiváló Rebecca Fergusonnal (amúgyis nagy kedvencem a színésznő), akik azonnal megakarják szerezni és elakarják szívni a kislány képességét, hiszen ők azzal táplálkoznak. Ezen a pontján a filmnek, azért elgondolkoztam, hogy ők is csak lények, akik szeretnének túlélni, és szükségük van élelemre az életben maradáshoz, de sajnos a film nem hagy sok időt a nézőknek az együttérzésre, pedig gonoszságuk abszolút többféleképpen értelmezhető.

A cselekmény második felében kapunk akciót, izgalmat bőven, megérkezünk a legendás Panoráma Hotelbe, ahol anno Jack is elszabadult, megszólal a klasszikus zene és kirázza az embert a hideg. Az atmoszféra egyszerűen tökéletes, a havas táj, az emblematikus szálloda újra felfedezése egészen hátborzongatóra sikeredett. Kubrick filmjének rajongói talán még jobban is fognak lelkesedni ezen a ponton, mint én tettem.

Bevallom jobban élveztem az Álom doktort, mint a Ragyogást. Az év egyik legkellemesebb csalódása, ami minden bizonnyal ott lesz az év végi legjobbak listámon. És le a kalappal az alkotók előtt, hogy bemerték vállalni ezt a befejezést. Engem sikerült meglepniük vele és úgy gondolom, mind a Kubrick, mind a King rajongók elégedettek lehetnek a végeredménnyel. Flanagan ezzel a filmmel mostmár biztosan beírta magát a műfaj jelenlegi legjobbjai közé.

8/10.

2019-11-08 11:00:51 Jason13 (4) #4

Érthetőnek érthető a sztori a Ragyogás nélkül, de a visszatekintések szerintem nagyobbat szólnak, ha láttad azt. Nem mellesleg Flanagan több olyan elbeszéléstechnikai megoldást használ, melyeket Kubrick is alkalmazott '80-as klasszikusában és ezek szerintem sokat hozzátesznek az Álom doktorhoz.

előzmény: Korben (#3)

2019-11-08 08:55:29 Korben (?) #3

Gondolom érdemes A ragyogást újranézni előtte, vagy anélkül is érthető a film?

2019-11-07 22:56:01 Bogár Bence (4) #2

Nem lehet (nem lehetett) annyira zseniális, mint Kubrick klasszikusa, de mégis hozza azt, amit vártam tőle. A ragyogás egész méltó folytatást kapott, amit - gondolom nem meglepő - nagyon jó érzés leírni. Ewan McGregor remekel, ahogy Rebecca Ferguson is, az atmoszférája meg kifejezetten hideglelős. Érti a dolgát ez a Mike Flanagan gyerek, így a végeredmény nagyon jó. Lehet, hogy az utolsó kb fél óra színtiszta fanservice, de ha még az is ilyen tisztelettudó, izgalmas és nem majmoló, akkor felőlem oké, áldásom rá. Kellemes meglepetés, érdemes megsasolni! :) 85%

2019-11-07 21:59:27 Jason13 (4) #1

Mike Flanagan (Oculus, Gerald’s Game, The Haunting of Hill House) kemény fába vágta a fejszéjét amikor elvállalta az Álom doktor vászonra vitelét. Legújabb filmje ugyanis Stephen King regényét adaptálja, ami a szintén hozzáköthető Ragyogás folytatása. Igen, azé a Ragyogásé, amit 1980-ban Stanley Kubrick dolgozott fel és még manapság is az egyik legjobb horrorként hivatkoznak rá. .
Itt jön a fordulat, ugyanis King nem igazán volt elégedett Kubrick művével, szerinte a rendezőgéniusz csak felhasználta művének vázát ahhoz, hogy saját képére formálja azt.
De magukat a nézőket és kritikusokat is megosztja a Ragyogás, hiszen hiába vált szerves részévé a horror műfajának, sokan vallják King nézeteit, miszerint a film túl messzire merészkedett a regénytől, azonban többen az egekig magasztalják Kubrick művét.
Flanagan-nek tehát egyszerre kellett megfelelnie mindkét tábornak, ez pedig egy ilyen nagy hatású alkotás esetében nem könnyű feladat. Lássuk, hogy sikerült vennie az akadályokat.
A főszereplő Danny Torrence, aki gyerekként traumatikus eseményeket élt át az Overlook hotelben és ennek hatására (na, meg „ragyogó” képességeinek is hála) egy szétcsúszott alkoholistává vált felnőtt korára. Az élet azonban kínál neki egy második esélyt, amivel próbál is élni. Időközben azonban megismerkedik egy kislánnyal, aki szintén birtokában van a „ragyogásnak”, az ő nyomában pedig olyan alakok loholnak, akik a hozzá hasonló különleges gyerekek erejéből táplálkoznak. Danny ekkor döntéskényszerbe kerül: segítsen a lánynak ezzel kockáztatva azt, hogy ismét a pohár fenekére néz, vagy élje tovább békés életét abban a tudatban, hogy nem lépett közbe?
Még mielőtt belemennék abba, hogy Flanagan milyen munkát is engedett ki kezei közül, gyorsan tisztáznék valamit. Az Álom doktor nem egy ijesztő jelenetekkel operáló sokk-parádé, de nem is az a fajta megterhelő pszichológia horror, mint Kubrick Ragyogása.
Ez a film leginkább egy misztikus thriller, ahol többször is előtérbe kerül a dráma. Így aki elsősorban azért váltana jegyet a filmre, hogy halálra rémüljön, ne siessen annyira a közeli multiplexbe.
És akkor a lényeg: Mike Flanagan pont a keményvonalas horrortól való elszakadás miatt tudta sikeresen venni az akadályokat és olyan irányba terelni filmjét, mely egyaránt jól leköveti King regényét és Kubrick verzióját is kellő tisztelettel kezeli.
Az Álom doktor önálló sztorija teljes mértékben megáll a saját lábán, sőt, a „ragyogás” képességét is kellő részletességgel járja körül, miközben csak akkor idézi meg az ’80-as „első részt”, mikor azt megköveteli a cselekmény. Itt megjegyezném, hogy Kubrick adaptációjából több jelenet szinte snittről-snittre átemelésre került, de még ezt is úgy oldotta meg Flanagan, hogy ezek a képsorok értelmet nyerjenek és ne hatásvadász nosztalgiának tűnjenek.
Sőt, magába az elbeszélésmódba beleépítette azt a fajta vágástechnikát, operatőri munkát és zenehasználatot, melyet Kubrick alkalmazott klasszikusán. Ez a módszer rendkívül finoman vonul végig a filmben, azonban pont ezért működik igazán, belesimul az összképbe és ez is egy rendkívül tudatosan alkalmazott alkotói koncepciót tükröz vissza, mintsem bazári koppintást.
A karaktereket is ügyesen építi a film, Danny Torrence figurája egy traumáktól sújtott sérült szereplő, akinek sorsa van annyira érdekes, hogy a néző figyelmét odaszögezze a vászonra. De a ragyogás képességével megáldott kislány is egy igazán szerethető és szimpatikus szereplő. A gonoszok pedig kellő motivációval és háttérrel ellátott alakok, akiket jól mozgat a film és így kiemeli őket a két dimenziós szörnyetegek sorából.
Viszont hiába erősek maguk a karakterek, a színészi játék pont a főhős esetében nem igazán markáns. Kár lenne vitatni Ewan McGregor tehetségét, de azt érzem, a felnőtt, tragikus sorsú Danny Torrence szerepére nem ő volt a legjobb választás. Van néhány izgalmas jelenete, de a játékidő nagy részében mintha unottan mozogna A-ból B-be.
A mellékszereplőket azonban nem érheti panasz. Rebecca Ferguson az utóbbi időben elég gyenge darabokban tűnt fel, de itt fő ellenlábasként telitalálatnak bizonyult.
Amiről érdemes még szót ejteni, az a kissé hosszú játékidő. A film két és fél órás, de egyáltalán nem unalmas. Flanagan értő kézzel vezeti a történetet és ugyan nem pörögnek magas fokozaton az események, egyáltalán nem ül le a hangulat.
Sőt, így tudtak igazán kibontakozni a karakterek és ennek köszönhető az is, hogy a történet drámai vonulata érvényesülni tudott. Ahogy már említettem, az Álom doktor nem igazán ijesztget direkt képsorokkal, ehelyett egy misztikus elemekkel átszőtt, néhol nyugtalanító atmoszférával felvértezett történetet vezet végig, melyben fontos szerep jut az elfojtott traumák feldolgozásának és a múlttal való szembenézésnek.
És hogy végül Flanagan miért is végzett jó munkát? Mert nem arra vállalkozott, hogy lepipálja Kubrick zsenijét, inkább kifejtette az Álom doktor sztorijának gerincét, a karakterek mögé tekintett, technikailag precíz módon nyúlt vissza a ’80-as film megoldásaihoz és csak akkor piszkálta fel annak konkrét elemeit, ha azt megkövetelte a cselekmény.
Így a Ragyogás folytatása nem egy kőkemény horror lett, hanem egy szórakoztató, kimért, drámai elemekkel átszőtt misztikus thriller kellően árnyalt karakterekkel és nyomasztó atmoszférával.
Igaz, akad pár szépséghiba az Álom doktorban, például fellehető benne néhány direkt ijesztőnek szánt jelenet (ahogy említettem, a film nem horrorként kíván funkcionálni, így ezek száma tényleg elenyésző) melyek nem különösebben hatásosak, esetleg McGregor átlagos alakítása. Az összkép viszont így is bőven pozitív képet fest.