Wonder Woman 1984 (2020)

Az

Igazi nagy költségvetésű címeres gagyi! Az egyetlen amiért hajlandó vagyok rá egyesnél jobbat adni az az, hogy Gal Gadot felettébb szórakoztató amikor rohangál és bohóckodik a lasszójával!

2/10

A film es a plot:2 pont. Egy fos. Viszont Gal Gadot gyönyörű. A WW szerepét rá írták. Csak azok a részek jòk ahol ő szerepel. WW ostora, a szuperképességei, a története , a jelmeze, az arany kosztüme mind mind nagyon cool. Neki 5 pont jár …. Csak neki.

Sajnos nem sikerült igazán lebilincselővé tenni ezt a folytatást. Az akciójelenetek és a látvány sokszor elviszi a hátán a történetet, de itt még ezekben a dolgokban is vannak hiányosságok. A szuperhős filmeknek óriási divatja van az utóbbi évtizedekben, de az is tény, ha mindegyik film ilyen lett volna, akkor ez nem így alakul. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Wonder Woman 1984 nem a legrosszabbak közül való, egy abszolút átlagos film lett a maga műfajában. 6/10

Muszáj végignéznem, vagy "nem számít megnézésnek" :DD
Mondjuk a Nun-nál úgy voltam, hogy ha fél órával előrébb lett volna a jelenet, kimentem volna a moziból, annyira felcseszett.

: D mostanában tőlem is jó pár órát elloptak, de most már ami nem tetszik kinyomom és nem fecsérlem rá az időm. Amerikába jöttem 2 , Borat 2 ugy kinyomtam,hogy szerintem fájt a távirányitómnak... sajnos egyre gyengébb filmeket látunk. Bár én a WW1984 nem volt nagyobb bajom , amig tartott kilapcsolt, bár vannak hibái.

Megloptak több mint 2 órával...

"The world needs you..." szajkózza pofátlanul képünkbe a reklám, hát ebben a formában qrvára NEM!

Olyan, mint azok a rosszabb Superman folytatások a Reeves érából. És minden* jel arra mutat, hogy ez a hommage lehetett a cél, csak ezt vhogy nem húzták alá eléggé, így nagyon nem jön át. A trailer meg az egész marketing sem segített, minden túl mai volt hozzá. A téma egyébként még tetszett is, de az is régiesen szentimentális. A karácsonyi befejezésnél koppant, hogy ez az ünnepi máz van az egészen, abban a hangulatban kevésbé fájt volna.

*minden:
- pl a zene. Mint vmi régi kalandfilmben egy John Williams utánzat. Cifra vonósok ha kell, ha nem. (Plázás jelenet az elején)
- Ripacs főgonosz, mint anno Gene Hackman, vagy bárki más a 30 évvel ezelőtti szuperhős filmekben. Pascal ennyire nem szar színész.
- az esetlen pózok, futások, hozzá Gal arckifejezései, túlmozgása (Lásd lenti videó), szerintem retro akar, eddig nem így játszotta.
- a repkedős, ugrálós trükkök is furán vannak most "kivágva"
- az avittos tanmese jelleg. Szintén a régi naiv képregényes történetek jellemzői.
Minden olyan, mint egy 30 éves szuperhős filmben, csak ez egy rossz cél, mert nem véletlenül nem nézegetjük ezeket újra.

Szóval azt hiszem, értem, mit akartak, volt ami még tetszett is. Például pont ez az egyszerű népmesés mondanivaló, és a harcmentes leszámolás (én Starlord dance-offját is szerettem!). Meg Kristen Wiig is abszolút jó volt, hogy nem csak kereténkedett. De valahogy igazítani kellett volna még ezen, mert nagyon döcög az egész, egyáltalán nincs húzása.

És persze, ha ezt a 30 éves anniversary trailert többet nyomatták volna, talán érthetőbb lett volna a szándék is:
https://youtu.be/EMgbWouN4wE

Jahh! Miazistent keresett a soundrackben egy ponton az Adagio in D Minor?? Hans bennehagyta a temp musicot? Kicsöngettek és le kellett tenni a tollat? WTF?

Ez valahogy úgy nézhetett ki, hogy mivel a Wonder Woman többnyire pozitív fogadtatásban részesült úgy, hogy még a nagy DCEU körüli reformok és újrafazonírozások előtt készült, így Patty Jenkins szabad kezet kapott a folytatáshoz, amibe beleszeretett, és útközben valahogy elvesztette az arányérzékét. Az előző részben ugyanis - bár emlékeim megfakultak - még nem éreztem úgy kimondottan rossznak az arányokat, a WW84 viszont iszonyú felemás minőségű film lett. Komolyan nem tudom mikor láttam utoljára filmet, amiben ilyen hirtelen váltják egymást a kifejezetten jó és az elképesztően kínos jelenetek. Bár tetszett a 4 órás Justice League, pedig ilyen szempontból az is inkább emlékeztet a Dunántúli-dombságra, mint az Alföldre, de itt nagyságrendi különbségek vannak. Nem egyszer fogtam a fejemet, hogy ezt hogy a fenébe gondolhatták komolyan, azt hogy rakhatták bele ilyen nevetségesen túlnyújtva, ilyen giccsesen, ennyire szájbarágva? Ugyanis bár szimpatikusak a karakterek (igen, én szerettem Mando-t ebben a szerepben, láthatóan élvezhette a forgatást), Gadot és Pine közös jelenetei kifejezetten szórakoztatóak, utóbbi visszahozatala sem biztonsági játék, vagy gyávaság - sőt -, előbbinél viszont rendre becsúsznak kellemetlen jelenetek, idővel egyre több, bármilyen erős is a jelenléte a szerepben, a film üzenete pedig bármennyire szép és bármennyire könnyű vele azonosulni, egyszerűen nem szeretem, ha megrágják helyettem a vacsorámat. Amennyire csak lehet a számba rágják, hogy még véletlenül se gondoljak mást, főleg a vége borzalmas ilyen szempontból, nem igazán volt szükségünk arra, hogy Diana részletesen kimondja a tanulságot. Kár érte, pedig az alapkonfliktus tényleg tetszett, ezt a vigyázz mit kívánsz témát azt hiszem elég jól kiaknázta, a karakterek szerethetőek voltak, a mögöttük meghúzódó dráma is működött (főleg Gadot és Pine esetében, bár a búcsú azért csak hosszabb volt egy hajszálnyival), volt szíve a filmnek, csak közben sok helyütt túl giccses volt, az idő előrehaladtával meg rendre csúsztak be a kellemetlen jelenetek, hogy a végére szinte csak azok maradjanak, méghozzá emberesen elnyújtva. Emellett ez a rész sem tudott lemondani a megalomániáról, Gadot akciójelenetein sajnos nem egyszer nevetnem kellett, valahogy nagyon nem tudták ezeket szépen megoldani. Pedig benne szerintem alapvetően van egy olyan erős kisugárzás ehhez a karakterhez, hogy ne kelljen ennyire kihangsúlyozni a nagyszerűségét. Ami még csalódást okozott, az Zimmer zenéje, hozzá képest túl jellegtelen, bár szerintem a Szárnyas fejvadász óta nem igazán van elemében. Kár a filmért, ha kicsit rövidebbre fogják a lasszót gyeplőt, boldogan nyomtam volna rá a négyest. A hármast azért kapja meg, mert a kínos jelenetek mellé jutottak tényleg jó momentumok, meg azért elég jól szórakoztam, de később még lemehet kettesre. A stáblistás jelenet kedves.

Remélem Pine szerepeltetése nem számít spoilernek, már az első előzetesben benne volt.

Az első részt kifejezetten szerettem, itt azonban könnyen észrevehető a visszalépés. Nem sok filmet láttam ami az imádott nyolcvanasokat ennyire jellemtelen módon mutatja be. Jobb pillanataiban megmuatja hogy van benne kraft, de nem akar egészzé összeállni. Az akciójelenetek is inkább csak "oké" hatást váltanak ki, az egyik láttán meg már kb azt vártam, mikor jön Dom Toretto meg a tsalád. :D Hosszabb is mint kellene, az elejéből sokat lehetett volna vágni gond nélkül. A film lelke Gal Gadot, aki továbbra is imádnivaló a címszerepben, illetve Chris Pine és Pedro Pascal is igyekeznek - érdekes karaktert viszont elfelejtettek írni nekik, így hiába jó színészek, csodát ők sem tudnak tenni. Ja, Kristen Wiig - talán a DCEU (vagy akármi is most a neve) eddigi legnagyobb félre-castingja, egyszerűen nem jó Gepárd karakteréhez, a figurájával pedig semmi érdemlegeset nem kezd a forgatókönyv, egy lufi ami a végén még kis sem pukkad, csak pisszen egyet. Rossznak nem nevezném, de az első rész cipőfűzpjét sem kötheti be. Elment, de ebben sokkalta több volt, csak ki is kellett volna aknázni.

Szerintem ő tényleg csak eljátszotta, amit írtak neki és azt zseniálisan tette. Divat, nem divat, én akkor is kedvelem őt.
A rendezőnek volt egy ilyen bónája, a miért-jét én sem értem. : D

Azon gondolkodom, ha egy rendező kitalál egy idegesítő karaktert a filmjébe, és egy jó színész azt jól eljátssza, akkor végeredményben egy baromi idegesítő karaktert fogunk látni, aki viszont - vagy ez csak nekem logikus? - taszítani fogja a nézőt. (Beugrott Jim Carrey Rébusza, Jar Jar Binks, és sajnos Pedro Pascal idiótája is... tudom, a sorozat miatt nagyon divat őt szeretni, de nem is vele van bajom, hanem hogy minek kellenek az idegesítő karakterek? Elveszik az ember kedvét.)

Több Pedro Pascal, kevesebb minden más! Ő legalább zseniális!
Egy óra után elaludtam. Gondoltam, ma folytatom, de nem vitt rá a lélek...

Szegény DC, jól elbánnak veled! Próbálnám szeretni, de nem megy, legtöbbször szimplán nincs a filmnek kémiája. A szegény ember Donald Trumpja, Pedro Pascal olllyan szinten idegesítő minden egyes megmozdulásával, hogy sokszor kedvem lett volna kikapcsolni a filmet. Komoly igazságtalanság, hogy van két igazán belevaló, klasszul becastingolt női karaktere a DC-nek, de egyik sem tud egy normális filmet kapni. Sajnos ez is csalódást keltő darab lett.

Van fukszos páncél, bőrcsizma meg aranylasszó, szeli az eget mint Superman, és persze megmenti egyedül a világot, ilyen a csupacsudanő!
Baromi gáz lett.
Felesleges, üresjáratos, pláne a romantikus nyenyere, a kívánságkosár manussal együtt, akinek már én azt kívántam volna, hogy nyelje el a föld jó mélyen!
Van egy olyan érzesem, hogy ezzel a parádéval valami nagyot akartak ütni mint a csapóajtó, de végül baromira nem sikerült.
Nem kéne folytatni...

Wonda Woman 2. önálló kalandja jóval gyengébb, mint az előző. Utóbbi a váratlan komplexitása-igényessége-élményszerűsége, a stúdió koncepciójához való hűsége, Gal Gadot meglepő alakítása és hitelessége, valamint a feminista propaganda mellőzése miatt volt működőképes. A folytatásban továbbra sincs gond a főszereplővel, viszont az első felvonás, illetve a szétcseszett DC-moziverzum korábbi darabjainak telibeszarásával, a rengeteg üresjárattal meg a forgatókönyvben található, óriási méretű lyukakkal már annál inkább.
A nyitójelenetben látható olimpiai verseny látványos, egyben ötletes, de aztán a plázás harcban egyből egy Disney-rajzfilmbe illő, röhejes ökörködéssel szolgálnak ki minket az alkotók. A legjobb, legizgalmasabb akciószekvencia egyértelműen a sivatagi autósüldözés. Az alkotás egyébként a finálén kívül, semmi darkosságot nem tartalmaz (ott is csak azért húzták lejjebb a fényeket, hogy ne lássuk milyen szar a CGI), tehát itt nemcsak a Themyscirán játszódó részek alá, hanem szinte a játékidő egész alatt nyomathatták volna az In the summertime-ot. A 80-as évek hangulatában semennyire sem merül el, így bármikor pöröghetne a cselekmény, amit eleve baromság volt ebbe a korszakba helyezni.
A sztori középpontjában álló varázskaviccsal való játszadozás kreatívnak mondható, ám a végére sikeresen túltolják. Kristen Víg karaktere rohadtul klisés ellenség (kábé ugyanaz, mint Michelle Pfeiffer Macskanője, Jim Carrey Riddlere & Jamie Foxx Electrója), ráadásul sikerült egy plázapicsa szintjére degradálni, ugyanakkor a végjáték előttre – a dizájnját leszámítva – azért összeszedi magát. Pedro Pascal szála érdekes, kissé filozofikus, azonban a logikátlan, erőltetetten érzelmes befejezésre, egy megalomán barom válik a többször kínosan viselkedő figurából. A zenei témák a már ismert Is She With You? kivételével, szintén nevetségesek.

Az elmúlt pár évben bemutatott Warner/DC szuperhősfilmek azt az érzetet keltették, hogy a stúdiónál dolgozó fejesek/filmesek végre rájöttek arra, hogyan kell szórakoztató mozikat gyártani az olyan félresikerült próbálkozások után, mint az Öngyilkos osztag vagy az Igazság ligája. Akadt kellően elszállt CGI orgiába oltott kalandozás (Aquaman), családi matinéba ültetett fantasy (Shazam) és ugye ne feledkezzünk meg a Jokerről sem. Ez utóbbi ugyan nem sorolható a szuperhős zsánerbe, de a cég ezzel bizonyította azt, hogy végre nyitottak a sötétebb, korhatárosabb alkotásokra is, melyek az idősebb közönséget célozzák meg.
Ezek után azt gondolhatnánk, hogy a Warner/DC rendezte sorait és miután elengedték azt, hogy pár év leforgása alatt hozzanak össze egy filmes univerzumot a Marvel mintájára, inkább az önálló? igényes alkotásokra fektetik a hangsúlyt.
Igen ám, de a Wonder Woman 1984 inkább azt az érzést kelti, hogy valami nagyon nincs rendben.
Be kell valljam, én nagyon szerettem a 2017-es első részt, az se találta fel a műfajon belül a spanyolviaszt, de egy kellően szórakoztató, látványos és izgalmas darabnak bizonyult, aminek persze megvannak a maga szépséghibái, de pozitívumai képesek ezeket kissé a háttérbe szorítani.
Emiatt és a Warner/DC mozik javuló tendenciája miatt én nagyon vártam a folytatást, plusz a már címben is megjelenő évszám is kellően felcsigázott, hiszen imádom a ’80-as éveket.
Azonban a végeredmény egy totális káosz lett, amiben hatalmasat csalódtam.
Rengeteg hibája van a WW84-nek, de kezdjük a történettel. Az egész cselekmény egy rendkívül egyszerű tanulságra lett felhúzva, amivel alapjáraton még nem is lenne baj. Viszont a film elképesztően felszínesen vezeti végig ezt a „bölcsességet”, miközben egy olyan történetbe építi bele, ami ezer sebből vérzik.
Engem leginkább az zavart, hogy ez a film elképesztően amatőr módon lett megírva. A forgatókönyv tele van lyukakkal és olyan egyértelmű magyarázatokat spórol ki, melyek könnyen kizökkenthetik a nézőket. Ezen felül a középpontban álló varázslatos tárgy szabályrendszerét sem ismerteti, a filmnek nincs egy jól kigondolt belső világa, ez pedig azt eredményezi, hogy a cselekmény elég hamar egy átláthatatlan masszává formálódik.
És mivel ennyire lusta, ötlettelen módon lett összefércelve a film, a drámainak szánt eseményeknek sincs súlya. Pedig lennének erős jelenetek a játékidő során, viszont ezek annyira a semmiből jönnek és olyan kevés motivációs hátteret kapnak a karakterek, hogy lehetetlen átérezni az érzelmesebbnek szánt részeket. Sőt, akadnak olyan képsorok, melyek már egyenesen kínosak.
A finálé nagy monológja mögött érezni azt, hogy mit akartak a készítők, de ezt nagyon erőltetett módon sikerült kivitelezni.
És akkor elérkeztünk egy fontos kérdéshez: Legalább a technikai oldal (látvány, koreográfia) kárpótólhat minket? A válasz sajnos az, hogy nem.
Hiába emelte ki a film reklámkampánya a ’80-as éveket, ez a korszak leginkább csak nézőcsalogatóként funkcionál, ha a sztorit napjainkba vagy esetleg a közelmúltba helyezték volna, a lényegen az se változtatott volna semmit.
De ennél is fájdalmasabb az, hogy az akciójelenetek épp, hogy elérik az átlagos szintet. A koreográfia teljesen ötlettelen, egyedül az egyiptomi üldözésnél lehet felfedezni némi kreativitást, de azt meg a gyenge CGI, a pocsék zöld háttér és a rendkívül rossz forgatókönyvírói megoldások hátráltatják.
Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a produkció több, mint 200 millió dollárt emésztett fel, de ebből nem sok minden látszik meg a végeredményen. A díszletek/helyszínek rendkívül sterilek, az operatőri munka semmi kiemelkedőt nem tartalmaz és a vágás sajnos helyenként egyenesen pocsék. Bizonyos jelenetek szinte mindenfajta logikát nélkülözve követik egymást.
Nagy pozitívumként Hans Zimmer zenéjét tudnám felhozni, az általa komponált tételek kissé magasabb szintre tudják emelni a félresikerült képsorokat. Azt viszont nem értem, hogy a film egyik fordulópontjánál milyen indíttatásból szólalt meg John Murphy Napfényhez írt szerzeménye, de ez már tényleg legyen az én bajom.
Amiről még érdemes szót ejteni, az a színészi játék. A WW84 fénypontja nem más, mint Pedro Pascal aki ugyan végig ripacskodik, de azt nagyon szórakoztatóan teszi. Mellette sajnos mindenki eltörpül, de ez annak is köszönhető, hogy senkinek nincs igazán kidolgozott karaktere. Míg az első részben Diana Prince egy kellően motivált, erős kisugárzással rendelkező főszereplő, addig itt csak árnyéka önmagának, akit ide-oda rángat az erőtlen sztori. Sajnos ebből Gal Gadot se tudott sokat kihozni, alakítása itt igencsak felejthetőre sikeredett. Chris Pine pedig hiába volt az előzmény egyik meglepően szórakoztató figurája, itt ő is csak egy kísérővé degradálódik, aki szó nélkül követi a címszereplőt és ennyi. Kettejük remekül működő dinamikájából semmi nem maradt meg.
És akkor itt volt még Kristen Wiig is, mint második számú ellenlábas, de igazából ő is csak egy ügyetlenül felskiccelt karaktervázlat, akire a film eleinte egész sok időt szán, hogy aztán totálisan parkolópályára állítsa.
Újra meg kell említenem, hogy én mérhetetlenül nagyot csalódtam ebben a filmben. Nem vártam azt, hogy a WW84 majd egy világmegváltó mestermű lesz, szimplán csak egy szerethető szuperhősfilmre számítottam, kb. mint amilyen az első rész volt.
Erre kaptam egy átgondolatlan, ötlettelen, sután megírt, rosszul kivitelezett katyvaszt, amiben azért pislákol némi lélek, de ez kevés az üdvösséghez.
Nem tudom, hogy mi mehetett ennyire félre, hiszen a készítőknek elég lett volna annyi, hogy az előzmény vázát képző elemekre felhúznak új karaktereket és történetszálakat, aztán borítékolható lett volna a siker.
De ez, így, ebben a formában egy hatalmas pofára esés és egyben nagy visszalépés is az olyan DC filmek irányába, mint például az Öngyilkos osztag.
Remélem, a harmadik rész azért jobban sikerül majd.

Ennek a hulladéknak, amit filmnek neveznek egyetlen pozitív tulajdonsága van, hogy felértékelte az első részt, amit történetesen moziban néztem meg még annak idején. És azon még be is aludtam egy 10 percre!

Gyerekkorom képregényei köszönnek vissza ebben a filmben az émelyítő szirupossággal, megalomániával, nagyon gonosz gonoszokkal és feddhetetlen jókkal. Ez önmagában még nem feltétlenül lenne gond, de az ilyesféle túltolt matinét nem véletlenül adagolták havi harminc oldalonként. Két és fél órában még akkor is fárasztó lenne a WW84, ha nem úgy rendezik meg, ahogy - így meg aztán plane. Nekem ez sajnos egy unalmas és idegesítő darab szar volt, lebutított színészi játékkal és három másik filmre is elég (ráadásul pocsékul tálalt) klisével.

Plusz ha valaki azt mondja, a pénz nem boldogít, akkor erről a filmről beszél: a kétszáz millió dolláros büdzsé finoman szólva nem látszik a kész terméken. Hogy mást ne mondjak, nemrégiben láttam a legújabb Jumanjit, ami a nyolcvanas évek Amerikájánál pöppet egzotikusabb helyeken játszódik végig, miközben meg van tömve sztárokkal és akcióval - az került 125 millióba. Kétszáz millióból minimum elvárnám, hogy a fejemet is leszaggassa egy film pusztán a külcsínével is, ez pedig itt kurvára nem történt meg.

A hollywoodi stúdiókkal kapcsolatos legszilárdabb, legmegingathatatlanabb meggyőződésem mára az lett, hogy ez a sehonnai kókler banda a DC-nél akkor sem tudna jó filmet készíteni, ha fegyvert szegeznének a halántékukhoz.

Ha ezt a filmet a többi Marvel-es filmhez kéne hasonlítanom, akkor számomra semmivel sem jobb azoktól, de nem is marad el tőlük, kivéve 3-4 filmet (a 20-ból), szóval olyan 3/5, ha a 2020-as filmekhez viszonyítom, amiből nem láttam sokat, nos, azoktól sem jobb, de nem is marad el tőlük, szintén olyan 3,5/5 körül van, ha az általam jó (4/5-ös) filmekhez hasonlítom, akkor a legtöbbhöz nem ér fel, semmi maradandót nem nyújt, számomra tipikus egyszer nézhető szórakoztató film, annak elmegy, aki többet vár, az csalódni fog. Nekem tetszett, hogy nem volt tele effektekkel meg CGI-al a film, legalábbis Bosszúállókhoz képest nem tűnt soknak, 80-as évekbeli filmekre már az első perctől hajazott a film, ez szintén pozitívum. Viszont számomra sem a színészek, sem a történet, sem a látvány, sem a hang nem volt kiemelkedő, ez a tipik "egyszer nézhető film", ami nem nyújt semmivel sem többet második nekifutásra. Azt már fel se hozom, hogyan lehetséges az, hogy 7 milliárd emberből 7 milliárd visszavonja a kívánságát, így megmentve a Földet a pusztulástól (?), ez a rész vagy hihetetlenül gagyi, vagy én nem figyeltem valamire, vagy csak szimplán túl realista vagyok egy képregényfilm nézése közben is. Na meg a végén fogtam a fejem, mikor Mando gyereke, Alistair kiabál az elhagyott autópályán az apjának, aztán a tisztáson Mando is kiabál a híd alatt, ahol senki nincs aztán hogy, hogy nem egymásra találnak. A film legfőbb üzenete egy 10 perces mesében bemutatható, és függetlenül attól, hogy 2 és fél óra a játékidő, semmivel sem nyújt többet, mint egy 10 perces mese, ha csak a mondanivalót nézem. Ezért 3/5-nél nem tudok rá jobbat adni.

Lehet, hogy megnézem, aztán fülig belezúgok Gal Gadot-ba megint és én adom a másikat. :o)

Nem is az értékelésedet kritizàlom-hisz jogod van képviselni a véleményedet-csak ahogy látom a visszajelzéseket,nem sokan osztják a véleményedet erről a filmről.

Lehet, de mit érdekel az engem ;)

,,Szóval én leszek az első ötös" Ahogy a dolgok állnak, nem is lesztek sokkal többen...

Szóval én leszek az első ötös :) Chris Pine visszahozatala (bármilyen logikusan illeszkedett a történetbe) volt az egyetlen, ami nem tetszett, ill a vele való poénok egy része, de szerencsére hamar leálltak vele, nem süllyedt Marvel vígjáték szintre a történet.

Segítsetek! Állítólag a nemzeth ex mozigépészének a víg özvegye is kapott a film elején, a versenyben epizódszerepet. Hiába meresztettem a szememet, de nem tudtam eldönteni, hogy az 5 ló közül melyik volt őnagysága...
nyihaha!

Néhányan csalódtak a filmben ahogy láttam. Nekem pont hatalmas + meglepetés volt! Én a trailere alpaján annó 1 éve nem is vártam, sőt előre temettem. Az 1. film az elején pl vontatott volt a szigeten , a film végi csata pedig a Doomsdayeshez hasonló Batman v csatához képest (ahol mondjuk Wonder Woman szuper belépőt kapott!) kicsit rusholt, összecsapott volt felemás CGI-vel stb
Összességében nekem az 1. rész is tetszett amúgy, de ez még jobban!
80 as éveket majdnem olyan jól megfogta, behúzva a nézőt mintha mi is ott lennénk , mint tavaly Tarantino Volt egyszer egy Hollywooddal, a 60 as évekkel tette. Látványosabbak voltak az akciójelenetek amikből ugyan csak 3-4 volt, de azok téttel mentek (Fehér ház, végső fight) és jól koreografáltak voltak. A CGI-n néhol azért lehetett volna még dolgozni, de a vírus helyzetben nehezebben s lassabban lehet dolgozni sajnos home office-ból. S ez néha meglátszott. Pedro Pascal egyik legélvezetesebb alakítását nyújtotta Maxwell Lordként szerintem egykori karaktere Oberyn mellett (Trónok harca), itt érzelmek széles skáláját kellett bemutatnia, Kristen Wiig karaktere is egész meglepő lett, számomra előre leírtam hogy ez a vígjátékos színésznő mit akar? Aztán egész jó lett, sajnos a végén picit Gepárdként a forgatókönyv leegyszerűsítette a karakterét picit s keveset láthattuk. A humor is sokszor jelen volt a filmben csakúgy mint az előzőben is. Gal Gadot írták WW szerepét ez továbbra is látszik. Tetszett az is ahogy Superman 1-2-t visszaidézte a film zenében s képi világában is. (Film elején a mentések) Az amazon 'Exatlon Olimpia' is ötletes s látványos volt. Bár nem értem, hogy az előző részben már láthattuk a kis Diana-t s ott köze nem volt ahhoz, hogy ilyeneket is tud már!

Tetszett, hogy volt egy pozitív kicsengése a mostani járványra pont jól jött, tetszett a kívánság mesei elemének körüljárása, a mondanivalók. Tipikus 80 as évekbeli szuperhősfilm idéző volt, nem a mai átlagos szuperhős dara. S a végén tetszett a kis csavar, hogy a főgonosz karaktere kicsit más szemben láttatott mint általában. Míg Wiig és Gadot karaktere között jó kémia volt igazi barátnős beszélgetésekkel a film elején, viszont Chris Pine Trevorja valahogy nekem az előző részben jobban tetszett. Itt mesterkélt volt picit és önismétlő. De karaktere fontos volt a film ívét tekintve. A romantikus szálakból lehet én is kivágtam volna 10-15 percet. Hans Zimmer pedig végre 100% osan visszatért! .

Szerintem a jelenetekhez passzoló hol akciódús hol 80s feelinget adó zenét kreált, s WW karakterét is felemelte szintet ugrott a zene is általa a főtémában. Sokszor idézi John Williamst Superman 1978-1980 és John Powellt. (Vagy épp önmagát Gladiátor, Pearl Harbour). Szóval nekem bejött a film nagy meglepetés volt! A káoszt is jól megfogták van egy világvége érzés de nem a megszokott módon előhozva azt. A kívánság mesebeli fogalmát is szépen körüljárták, ezentúl vigyázzatok mit kívántok!
Annó tavaly év végén az előzetesét látva nem értettem mi akar ez lenni, mi ez? Most meg pozitívan csalódtam. Moziban akarom látni csak ezt kívánom! A látvány, a zene, a nagy totál csodajó fényképezés miatt érdemes lenne. Ja és IMAX-ben forgatták az akciójeleneteket! Teljes képernyő, részletesen, mint a Nolan filmekben. Ez is meglepett. Ahogy a film is. Szóval ajánlom! Aki szerette a Superman 1-2-t szerintem annak fog jobban tetszeni! (A sok visszautalás okán, az átlag emberek megmentései, Fehér házas rész, a repülős rész, a romantikázás, 80 as évek, a néhol Williams-es zene)

+Stáblista jelenet is van cameoval! Egy régen látott színész visszatérése

80%

A CGI néhol tényleg nem volt a legjobb de szerintem az alacsony bitráta miatt és még szemcsés is volt a kép 1080p-ben! Marvel filmeknél is sajnos sokszor ugyanez van lásd Avengers 4 vége a 'nagy' csatajelenet okádék lett 300 milliós büdzsével is. Miért van ez a DC és a Marvel filmeknél azt nem értem hullámzó a CGI

Egy Smiley maradt bent azt utálja a motor. Az előző 2 hozzászólást én nem tudom törölni?

A DC visszatért a szokásos színvonalához. A trükkök érthetetlen módon gagyik, az akciójelenetek röhejesek, és még Pedro Pascalt is sikerült valahogyan elképesztően bénává tenniük. Egyedül Gal Gadot ragyog, minden más nagyon messze van a wondertől.