Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
- 1
- 2
Túl kiszámítható, kicsit vontatott. Nekem a Rejtélyek szigete film ugrott be, csak az valamivel mozgalmasabb.
Szóval bocsi, de ez 1 fos.
Horrornak gyenge.
Drámának beteg.
Nem is értem, mi lehetett a rendező elképzelése...
Van benne 2-3 gyomorforgató jelenet, de aki ilyenre vágyik, van ilyen horrorból sokkal erősebb tömegével.
Fildrámának viszont túl erőszakos, elvont.
Értem én az erőlködést, mikor valaki valami nagyon újat akar alkotni, de ez nem az. Csak 1 beteg film, kellően elhúzva, hogy unalmassá váljon. Mert ha a végére még lett volna valami csavar, de így.. Nem érte meg a 2 és fél órát az életemből(mondom ezt úgy, hogy láttam már 4órás filmet is, és egy percig sem untam)
Az biztos, hogy maradandó élmény, én szeretném újra először látni! :)))
David Fincher Játsz/ma (1997) című filmjében az egyik karakter nagyon hasonlóan fogalmaz a játékban való részvétele kapcsán ;-) . És nekünk a nézőknek is az első megtekintés élménye lesz a legerősebb bizony a Midsommar és - a műfaj persze más - a Játsz/ma esetében is.
előzmény: mimóza (#168)
Amit kritikákban is említettek róla,több ponton is hasonlít a Robin Hardy féle „The Wicker Man”-hez. Mindkettő lassan építkezik, az utolsó 25 perchez vezeti fel a sztorit, egy elszigetelt szekta életét és működését mutatja be, sok a táncjelenet ,a pajzán-szexuális utalás és bizonyos szereplők sorsa is hasonlóan végződik. Bár a Fehér éjszakák hangulatban is megidézi az említett klasszikust, összességében azért elmarad tőle. Hardy filmjében a szekta szokásainak a bemutatása inkább mellékszál, a fókusz az eltűnt kislány megtalálásán és az aköré szőtt misztikumon van.A Fehér Éjszakákból ez a fajta rejtély felgöngyölítés hiányzik,itt abszolút magával a szektával kapcsolatos dolgok vannak középpontba állítva.A bizarr,olykor sokkoló képkockák hatásosak de túl hosszú a film ehhez a történethez és ezek a jelenetek nagyon távol vannak egymástól.A másik oldalról viszont az operatőri munka profi és a színészi játékok jók. Tetszett még hogy vannak utalások egyéb más horrorfilmekre is.Lásd pl szikláról öngyilkosság - Population 436 ;körbeállós szexjelenet – The Blood on Satan's ClawAster már az Örökségben is figyelt a drámai hatásokra,itt sincs másképp.Már az elején beviszi az első gyomrost ,ami megalapozza a főszereplő karakterútját a sztori kifutásában.A finálé kellőképp hatásos és benne marad az emberben,talán emiatt is inkább a négyes irányába billen nálam a mérleg. Szerencsére az Örökség összecsapott hatásvadász végével ellentétben itt tényleg súlya van a záróképkockának.Így nekem 6,5/10
Jogos! :) Csak úgy elgondolkoztam ezen... Sokat lehet elmélkedni rajta! :)
előzmény: tomside (#166)
Köszönöm! :)
előzmény: mimóza (#168)
Elnézést, hogy közbeszólok, ha picit visszapörgetsz, másfél éve nagy eszmecserék folytak itt ezekről a dolgokról. 100. kommenttől visszafelé, de még annál is régebben. Amikor akad pár perced, sok szempontot olvashatsz ott, érdemes. #99-es pl. egy érdekes összefoglaló, de sorolhatnék még jóval több példát. :)
Az biztos, hogy maradandó élmény, én szeretném újra először látni! :)))
előzmény: DaniL (#158)
Ez nem ennyire racionális dolog, ez egy film. Nyilván felvet ezer kérdést, hogy miért nem talált ide még a rendőrség, ha hasonló módon tűnnek itt el emberek sok év óta, akik soha nem térnek haza, senki nem jelentette ezt mióta működik, pedig nem volt titok, hogy hová mennek, hogyan nevelkedtek fel, tanultak láthatóan minden civilizációs segédeszköz nélkül azok, akik hipp-hopp elmennek hirtelen tanulni a világ nagy egyetemeire, néha több kérdést felvetnek a létszámproblémák is, pl. honnan lett hirtelen ilyen tömegével sok azonos korú lány a tánchoz, stb. De ez nem egy dokumentumfilm, ez egy elképzelt valóság, aminek azért racionális alapja is van, mindenki hallott valamit ilyen-olyan szektákról, rúnákról, titkos jelekről, sámánokról, papokról, északi mitológiákról, és valahogy bepasszítható az egész a filmes emlékeinkbe. Sok dolog van, ami hihető is, meg nem is, de ez a filmművészet egyik alaptézise, erre épül az egész. A filmes és valóságos emlékfoszlányaink egészítik ki egymást, amikor filmet nézünk.
előzmény: DaniL (#165)
Ez benne lehet, már csak elképzelés kérdése, de szerintem nem valószínű. Minden arról szólt, hogy Danit befogadják, és ugye az egész arra - is - irányul, hogy színezzék a génállományt.
előzmény: DaniL (#165)
Azért felvet bennem egy érdekes kérdést ez a királynős dolog! Ha valóban olyan sok királynő volt(és mondjuk tényleg gyanús hogy azt évente választanak) nem fura hogy egyik csajra sem mutattak rá a tömegben hogy"ő volt a legutóbbi, ő meg az az előtti május királynő"? Arról nem is beszélve hogy Pelle telefonon mutat képet az egyik királynőről... Ha azt 90éve választották vagy hogy, akkor ez nem érdekes kissé? Plussz érdekelne hogy mi a sorsa a választott királynőnek..., ki tudja..., talán meg sem éli a következő választást... Nem?
előzmény: tomside (#160)
Így van! Ha valaki nyaralási reklámfilmnek nézte, vagy főzőtanfolyamnak, azt is szabad!
előzmény: DaniL (#163)
Elképzelhető... bár ki mit lát bele alapon bármi lehet!
előzmény: Ugor (#159)
Ha 90 évente történne meg, akkor kik hajtanák végre? Mert 72 évesen ugranak le ugye... nehéz lenne így továbbvinni a hagyományokat...
Fura film
És ez a 90 évenkénti szöveg nyilvánvaló linkelés Pelle részéről, hiszen nyilván nem 90 évente ugranak le a szikláról, akik betöltötték a felső korhatárt, hanem évente. Ráadásul a királynők fényképei is a falon vannak, és nyilván nem 90 évente fotóznak királynőt... nem is lehetne annyi kép. :)
előzmény: DaniL (#158)
Nem, azért azt szét kéne választani. Dani szülei halálának semmi közen nem volt ehhez az elképzelt svéd szektához. Az csak azért volt fontos előzmény, mert megalapozta a lány zaklatottságát, és végül azt az igényét is, hogy valamiféle új családhoz tartozzon.
előzmény: DaniL (#158)
Igazad van persze, csak a kívülállók szempontjából, és abból hogy Pelle a barátait vitte oda... Kicsit gonosz de az ő szempontjukból ez hagyomány. Megértem. Azon is gondolkoztam hogy ha ezt szektának nevezzük akkor Dani oda vitele kézenfekvő volt hiszen törékeny volt, labilis és potenciálisan tökéletes egy szektának mint új tag. Amúgy az is elgondolkodtató hogy a srác azt mondta neki hogy a szülei elégtek... Eszembe jutott hogy talán pont egy ilyen rituálén történt... de ez nem valószínű hiszen ha jól emlékszem, 90évente tartják ezt meg vagy hogy...
előzmény: Ugor (#157)
Ennek az elméletileg elképzelt skandináv szekta ünnepének egy előfeltétele, hogy a távoli idegenbe elmenő családtagok valamilyen ürüggyel új, gyanútlan áldozatokat szerezzenek be a hagyományok folytatásához. Ez a szekta szempontjából nem tisztességtelen, hanem nagyon is kívánatos és hasznos tevékenység. Más világ, más erkölcs.
előzmény: DaniL (#156)
Ma láttam először ezt a filmet de valószínűleg kell még egy alkalom hogy jobban átlássam miről is lehet szó a felszín alatt. Az viszont azonnal érdekessé vált(elnézést ha valaki már említette) hogy éppen Dani születésnapján érnek oda, a nap amikor a lány élete egészen megváltozik, mintha az "újjászületésének" a napja lenne. Amúgy szerintem a srác aki oda vitte a barátait(ismerte a viselkedésüket), pontosan tudta mi lesz a vége, ezért oké, hű a kultúrájához de akkor is visszataszító volt számomra! Mintha a végén meg is köszönnék neki meg a másik srácnak az áldozatokat akiket oda hoztak ha jól emlékszem. Biztos vagyok benne hogy elsősorban a "betolakodókat" szánták áldozatoknak hiszen azok ritkán tisztelik a számukra ismeretlen mégis érdekes hagyományokat és amit nem lehet, azt annál jobban akarják, pl. a könyv fotózása. De egyenlőre az lesz a biztos ha neki futok még egyszer!
a mozis 3-as után, itthoni tavaszindító gyanánt feltettem 4-re. a moziban túl cringe volt az élmény, az otthon nyugalmában valahogy jobban át tudtam magam adni neki, beérett. epic, monumentális, csodaszép képekkel, sokáig az emberben kavargó élménnyel :)
Érdekes, hogy olyan szokásokat ismerhettem meg, melyek eddig idegenek voltak számomra, nekem ez így nagyon tetszett.
Akkor nem tudom mit látott benne a rendező. Sokkoló-brutális jelenetből is vannak pluszok?
előzmény: Tenebra (#152)
Sok pluszjelenet van benne, de számomra nem nyújtott többet, mint a moziverzió, sőt kicsit vontatottá is vált így. Pl. én aztán nem éreztem, hogy a főhősnő és párja szar kapcsolata jobban meg lett volna világítva, max. szájbarágósabban van előadva az, ami szerintem tökéletesen benne volt a mozis Fehér éjszakákban is. Érdekességképp mindenképp érdemes megnézni, de csak ha már látta az ember a moziváltozatot is.
előzmény: Korben (#151)
Valaki látta esetleg? Mennyivel adhat többet a rendezői változat?
(Faj)súlyos alkotás, ami feleslegesen klisékre is alapoz, így nem makulátlan teljesen, cserébe szép fényképezéssel, nyomasztó hangulattal és elgondolkodtató tartalommal igyekszik kiengesztelni. Az eleje totál Antikrisztus-utóérzés.
Mihez is tudnám hasonlítani? Mint egy bevásárlólista: A rendező készített egy listát abszurd, felkavaró, bizarr dolgokról, és azokat mind belepakolta egy tinihorrorba. Látszik a nagy akarás. De amúgy ennek ellenére annyira nem rossz, maga a szekta meg a működése, a szokások és szertartások jól ki vannak találva, a képi világ remek, Florence Pugh pedig zseniális, ahogy az utolsó pár képkocka is.
Lehet, hogy illik szeretni ez a filmet, de attól még rossz...vontatott, unalmas, üres...bocs...
Kedves Doc, és Gaga! Ezt jobban én sem tudtam volna megfogalmazni! Teljesen 100%-ig egyetértek veletek...
Kinevetett minket a rendező bácsi? Jajj de Ari. :P
előzmény: Doc (#145)
Kicsit beleolvastam a kommentekbe, hogy mégis mi a fenét esztek ezen a filmen.
Megmagyarázom, hogy min vigyorog a csaj a végén: én is pont így örültem hogy vége van. A csaj igazából a rendező helyett röhög rajtunk.
Ez egy se füle se farka nézhetetlen szar.
Nem dráma, nem thriller, nem horror.
Nem ijesztő, nem szórakoztató és kicsit sem elgondolkodtató.
Az első fele még úgy nézhető is volt (bár rossz), de a második fele szörnyű.
A Vapiti-jelölés miatt néztem meg, de nagy hiba volt.
Hosszú és dögunalmas, úgy vártam a végét mint a megváltást.
Erős Wicker Man utánérzés (csak a 73-ast láttam) sok öncélú hatásvadászattal, sok lopott ötlettel, idegesítő csajjal és antipatikus főszereplőkkel.
Ami tetszett:
- hogy az állandó napfény is mennyire tud nyomasztani (bár ezt már átéltem az Insomnia-ban)
- álmok
- zene
- voltak szép képek
Köszönöm :)
előzmény: elzablues (#141)
Üdv itt, szerintem szeretni fogod az oldalt, széles adatbázis, jó közösség, remek gondolatütköztetések. ;)
előzmény: Nyuszedli (#138)
Nagyon szépen köszönöm. :) tetszetős az oldal, igényes kritikákkal.
előzmény: Ugor (#139)
Jó, hogy eljutottál ehhez az oldalhoz! :o) Érezd itt jól magad! Talán itt megfelelő beszélgetőpartnereket is találsz ehhez.
előzmény: Nyuszedli (#138)
Erre gondoltam én is, hogy ez a 90 éves szöveg csak mese a "beszervezett" új tagoknak.
Amúgy nincs jelentősége, csak elgondolkodtatott. Úgy éreztem, utána kell néznem, másoknak erről a filmről mi a véleménye, így jutottam el ide, ehhez az oldalhoz. :)
Sok film címet találtam itt, amiket meg is néztem a napokban, pl. The Hereditary, The Witch, vagy a Babadook. De így, az utóbbiak közül, nekem a Midsommar a legnehezebb. Nem egy könnyen felejtős darab számomra.
előzmény: Ugor (#134)
+ @Ugor:
Jaja, értem. Annyira nem akadtam fel rajta, a nagy képet nézve valóban nem hangsúlyos, csak feljött és ez film közben nekem is felmerült.
előzmény: DevilTakeU (#135)
Vakon nyomom a Vapiti-trippet. Ugyanaz az élményem, mint Dió-nak. Belecsöppenek egy családi-szerelmi drámába, ami végül thrillerbe torkollik. És erről eszembe jut a Napfény. Nem szeretem a citromos kávét.
Még egy folkszong is az eszembe jutott: Sokat ígér, keveset ad, amit ad is, keserűt ad.
A leugrás nem 90 évente van,hanem amikor valaki eléri a 72 éves életkort (erre mondták hogy az élet 4 szakasza,mint az évszakok - 18,36,54,72).
előzmény: SoZi (#133)
Úgy érzem, hogy sokan itt túl komolyan veszik ezt az un. 90 évet, és mindenki ezen lovagol. Nincs jelentősége, hogy igaz vagy sem. Nagy valószínűséggel az ideérkezett, népszokások után érdeklődő vendégeknek szól az egész beetetés, hogy ez valami hatalmas, ritka, és különleges dolog, ünnep, látványosság. Közben meg lehet, hogy évente ismétlődő járulékos szokásokról van szó, ezért van az egész szekta, hogy ezt csinálja. De tényleg nem érdemes azon leakadni, hogy m van 90 évenként vagy sem... abszolút félrevezető.
Nekem ez a 90 éves dolog aszikla ugrós jelenetnél nem állt össze. Vagy sokkal több öngyilkosnak kellett volna lennie ezen az eseményen, vagy csak ők voltak a "szerencsések", hogy pont az ő évükben van a buli? Mert egyébként otthon csöndben csinálják a gázcirkó mellet, és senki sincs aki rendesen agyoncsapja őket?
De amúgy igaza van Ugornak, májuskirálynő minden évben van. Amikor Pelle mutatta a telóján a fényképeket Daninek akkor a tavalyi májuskirálynőt mutatta. Szóval így tényleg logikus a sok fotó.
Jogos,én valamiért kép képre gondoltam hirtelen,nem fotókra.
előzmény: Mario Brothers (#130)
Az oké, de a fénykép a 19. században jelent meg először. Szóval, ha jól számolom kb. 3 fotó lenne a logikus.
előzmény: DevilTakeU (#128)
..de az is lehet, hogy csak a templom- és halottégetős szertartás van 90 évenként. A királynő meg minden évben van. Mert azért nem lehet pl. szaporodni csak 90 évenként...
előzmény: Nyuszedli (#127)
Erre nem figyeltem (a sok kép x 90 év),de nem lehet hogy ez a pogány szekta már ilyen régi volt?
előzmény: Nyuszedli (#127)
Hát, érdekes film... Nekem tetszett.
Annyit fűznék csak hozzá, hogy ha 90 évente rendezik ezt a "party" t, akkor hogy lehet azon a bizonyos falon, ott a házban, annyi május királynője fénykép?? Ha 90 évente lenne csak ilyen, akkor lehetetlenség annyi fotó. Ugyebár.
Nekem nem tűnt fel, hogy ez a film csaknem 2 és fél óra. Örökkévalóságnak tűnik a vontatott menetével, es azok a zenék, hangok, nagyon behúzós, szinte már érezzük a tripet, amit a gombáktól és egyéb tudatmódosítóktól élnek át a szereplők. Annyira úgy nem kavart fel a film , mármint a halálesetek, meg a többi nonszensz dolog, sokkal inkább az érzelmi terror az, ami dominál ennél a filmnél. Számomra legalábbis.
Összességeben zseniális film. Nem sajnálom az időt, amit rászántam. Érdekes tapasztalat ez a film is.
Az elsőt benézhettem, viszont a másodiknál szerintem volt előzetes ráutalás is.
előzmény: Corso666 (#123)
Átírtam 4 csillagra.
Első nézéskor "átment" rajtam,nem fogott meg különösebben ez a párkapcsolati drámába oltott folkhorror,viszont a héten ismét rászántam magam és azóta egyszerűen nem megy ki a fejemből. A napok (és az éjszakák!) legkülönbözőbb szakaszaiban villannak be jelenetek,mondatok,képek,egyszerűen nem ereszt. Nem tudnám egyértelműen kijelenteni hogy ez bizony hú de tetszett - viszont csont nélkül nézném tovább akár egy-két-három órában is,simán. Ez akkor most mit jelent??
Sokan sokfélét leírtak már a filmmel kapcsolatban,én két dolgot jegyeznék meg: humornak még a nyomát sem találtam benne,jó ha egyszer elmosolyodtam (ez nem negatívum,volt erről korábban diskurzus pár kommentelő között,gondoltam én is beszállok :P),a másik hogy mennyire odafigyeltek a részletekre...nem tudom feltűnt-e másnak is,de miután Christian elvégezte a termékenységi rituálét a szűz lánnyal és meztelenül kiszédeleg a szabadba,véres a pénisze. Nálam mindig hatalmas pozitívum amikor a készítőknek van agya,mernek és tudnak is gondolkodni és odafigyelnek minden hasonlóan apró részletre,mivel ez az egész nem volt az arcunkba tolva (már nem a pénisz,a szüzesség),csupán egy elejtett mondat volt arról hogy a lány egy éve megkapta az engedélyt a párosodásra,ebből a négy másodpercből pedig kiderül a néző számára hogy eddig várt.
Tudom,nem egy hatalmas dolog,de én imádom az ilyen kis finomságokat!
Ugyanígy gondolom.
előzmény: Corso666 (#123)
Én máshogy értelmeztem ezt a jelenetet..
Valaki "felhúzta" a haver levágott arcát, a teste pedig a feji sérüléstől remeg.
De lehet csak én vagyok naiv... :)
előzmény: Interracial Facial Creampie (#122)
A diplomamunkáját író fekete srác alkalmasint a filmhez intellektuálisan közelítő nézőt testesíti meg. Az ákombákomos füzet annyira elkápráztatja, hogy csak későn veszi észre a zombivá vált haverját, aki mintegy alkotói fricskaként egészen profán módon agyonüti, majd meggyalázza, ezt az utóbbit csak azért, hogy még undorítóbb legyen az egész. :)
A szerelmi bájitalról meg annyit, hogy ha frissen készül, akkor a tüzes menyecske pont nem a legtermékenyebb napjait éli! :P
Na, ennyit a szimbóleumokról meg a tudományosságról.
Szerintem ez a film a saját szimbólumrendszerén keresztül érzékletes kritikája a kereszténység intézményének és a nyugati kultúrának. Adva van ugye Dani (Dániel, akit az oroszlánok elé vetettek), aki élete egyik legmegrázóbb traumáját élte át. Érzelmileg totálisan lecsupaszítva, kétségbeesetten kapaszkodik barátjába. Christian, ( angolul a szó "keresztényt is jelent) testesíti meg a kereszténységet, az egyistenhitet. A fiú gyakorlatilag már csak szánalomból van a lánnyal, mégis ő az egyetlen akihez Dani menekül, aki meghallgatja őt, aki némi vigaszt nyújt. Később persze, mikor ez a "hétköznapi" vigasz már csak csalódást nyújt, Dani a pogányság felé fordul, ami menedéket, befogadást nyújt neki. Elsőre persze az idős pár öngyilkossága - az emberáldozat ugye- szörnyűséggel tölti el Danit, ahogy a nézőt is, de ha belegondolunk, mégiscsak arról van szó, hogy az a férfi és a nő önként mennek a halálba, maguk rendelkeznek a saját életükkel (eutanázia: még egy pofon a keresztény vallásnak). Abban pedig, mikor a sikertelen ugrást követően az öregembert megszabadítják a fájdalmától, szintén van valami nagyon ősi. Nem ezt tesszük mi is pl. a kínok között haldokló állattal? Tekintve, hogy Dani szülei és húga milyen módon végezték, a kommunabeli rituálé tulajdonképp még szépnek is mondható.
A kereszténység álságosságát az "egyéjszakás" jelenetben is szépen bemutatja a film. A testiségtől megrészegült Christian szextartáson vesz részt :) ahol is a kereszténység és a pogányság rituálisan egyesül.
Továbbá az sem véletlen, mikor a fináléban Christiant a medve bőrében égetik meg, és a The Beast, vagyis a Bestia névvel illetik. Nem egy példa van a történelemben az egyház kegyetlenségére, gondoljunk csak pl. a Szent Inkvizíció által elkövetett temérdek kínzásra, gyilkosságra, a boszorkányperekre...stb.
De ugyanúgy nem lehet elmenni a pogányság kegyetlensége mellett sem, hiszen az elsőre békés kommuna a felszín alatt gyakorlatilag mégiscsak egy vérengző szekta. Visszatérve a fináléhoz, az is érdekes, hogy végül kik is égnek el és ezáltal tisztulnak meg a tűzben: a fekete srác, Josh (Józsua) szimbolizálhatja pl. a "nyugati" tudományt, ami nyilván még a pogányság számára is boszorkányság.
A beszélő nevek mellett a számmisztika is erőteljesen jelen van a filmben: pl. mikor Pelle elmagyarázza a kommunabeli emberek életének fő állomásait: 36 évesen kezdődik a munka kora, 54 évesen a hanyatlás, 72 évesen pedig a halál. Ha az életkorok számjegyeit összeadjuk, 9-et kapunk. A film végén 9 embert áldoznak fel.
Tele van ez a film erős szimbólumokkal és mondanivalóval, amit ki-ki saját maga értékrendje és világlátása szerint értelmezhet. Mindezek mellett maga a mozi is nagyon jó, különleges látásmóddal bíró, súlyos alkotás.
Ettől teljesen függetlenül...
előzmény: Dió (#119)
A szerelem és a párkapcsolat nem ugyanaz, ez a film pedig egy horrorba öntött párkapcsolati dráma:) Ha ez a filmből nem lett volna világos, ami számomra továbbra is meglepő, itt elmagyarázza a rendező:
Interjú
előzmény: Ugor (#116)
De az vesse rám az első követ, aki szerint én azt gondolom, hogy a párkapcsolat meg a szerelem ugyanaz. Mert nem gondolom úgy.
előzmény: flake (#117)
Ez így mind igaz, amit leírtál de sajnos a szerelem és a párkapcsolat nem feltétlenül egy és ugyanaz. Egyébként ha nagyon pontosak szeretnénk lenni, akkor az emberi kapcsolatokról meg az azokkal járó függésről szól.
előzmény: Ugor (#116)
Én már eleve nem gondoltam rá egy percig sem, hogy itt vagy ott valami szerelem van. Sem Amerikában, sem Európában. Nekem Dani és Christian nem volt egy igazi szerelmespár, úgy gondoltam, hogy a srác inkább szánalomból tart ki mellette, a lányt ért csapások után. Azt a karaktert, ami Dani volt a film elején talán nem is lehet szerelemmel szeretni. csak vele maradni, valamilyen szinten, jóságból. A film leírása egy marhaság szerintem a főoldalon, hogy egy fiatal pár a távoli svéd faluba megy nyaralni, mert ez nem igaz. Egy fiúbanda menne Svédországba részben bulizni, részben a tanulmányok okán kutatni, kinek-kinek tetszése szerinte, de eltérő indítékkal. Ehhez jön még hisztis koloncként váratlanul Dani, akit talán nem volt szíve otthon hagyni egyedül szenvedni a fiúnak, aki inkább szívesebben ment volna a svéd csajokhoz egy kicsit "nagy, fehér dudákat" fogdosni meg lazulni ebből a beteg-ápoló kapcsolatviszonyból egy kicsit. A svéd szektában meg nyilvánvalóan nem volt semmiféle szerelem senki iránt, itt ideológiai beporzás van, a kiválasztott kan példány vérével. Szóval, nekem ebben sehol nem volt párkapcsolat meg szerelem, csak a sorállás végén, a ködben.
előzmény: Dió (#115)
Ha ennek a műfaji besorolásánál Te negyvenhatodik helyre raknád a párkapcsolati drámát, akkor kimondhatatlanul kíváncsi lennék rá, pontosan mik kerülnének nálad az első negyvenöt helyre:)
előzmény: Ugor (#112)
Akkor én meg nem annak néztem.
előzmény: sissoko (#113)
Hm, érdekes. Pedig alapjaiban ez egy párkapcsolati dráma.
előzmény: Ugor (#112)
Azt hiszem, hogy a szerelem, meg a párkapcsolatok válsága lett volna a negyvenhatodik helyen, ami erről a filmről eszembe jutna.
nemcsak a gyász, én inkább úgy értelmezem, hogy Dani méregteleníti az egész életét (kipucolja magából Christian-t, többek között) és átadja magát valami teljesen újnak, ahol nem egyedül kell viselje az ilyen-olyan érzelmi terheket (mert ugye erről szól ez a közösség). de persze az jogos, hogy inkább szimbolikusan értelmezendő az egész, nem föltétlenül reális-logikus motivációk láncolataként. és azt se felejtsük el, hogy szét vannak drogozva tetőtöl talpig :))
előzmény: Mario Brothers (#110)
Igen, de nem csak a szektások reakciói nem voltak azok. A főszereplő csajszi is produkált megmagyarázhatatlan dolgokat. Szerintem az, hogy gyászolta a családját még nem ok arra, hogy néhány óra leforgása alatt képes legyen a halálba küldeni a hűtlen párját.
Igaz én szerencsére nem tudom hogyan viselkednek az ilyen tragédiát átélt emberek.
előzmény: Danesz99 (#109)
Egy agymosott, zombi szektában nem nagyon vannak természetes emberi reakciók.
előzmény: Mario Brothers (#108)
Érdekes dolgokat írsz, csak ugye a magamfajta "tróger filmnéző" annyit lát az egészből, hogy a vöröske szerelmes a csávóba, 15 perccel később pedig végignézi, ahogy szénné ég és még sorolhatnám a furcsa "emberi" reakciókat. :)
Időközben rájöttem a spoiler gomb használatára. :D
előzmény: idomtalan (#107)
Szerintem nem a féltékenység a kulcs, hanem az az erős közösségi szellem, amit elvileg képviselni akar ez a szekta-mikrotársadalom. Több jelenetben is látjuk, amint osztoznak egymás örömén-fájdalmán: a film végén együtt ordítanak a fatemplomban égők fájdalmával, együtt ordítanak Danival, miután ő meglátta Christian-t "kopulálni" a másik lánnyal, és ebben a jelenetben is, a többi nő együtt nyög fel a lánnyal. A végén Dani mosolya szerintem innen értendő: ő is feloldódik ebben az élményben, átadja magát, a részévé válik, hisz egyrészt elvesztette a saját családját, másrészt meg minden bizonnyal soha nem is volt egy nyugodt és bizalommal teli családi élete. Christian meg ebben az esetben pont az ellentété képviseli annak, amit ez a közösség: az individualizmust, azt a személyt, aki nem akar osztozni más (Dani) fájdalmán. nekem valami ilyesmi :)
előzmény: Mario Brothers (#106)
Spoiler!
Ugye a vörös kiscsaj szerelmes volt Christianba. Mégis boldogan nézte végig, ahogyan élve elégetik. Ez volt az egyik... A másik, hogy miért választotta Dani Christiant áldozatnak? Kétlem, hogy a hűtlensége miatt képes lett volna elvenni az életét. És miért mosolygott a végén?Spoiler vége!
Az pedig, hogy "ilyen film" jelen esetben azt jelenti, hogy egy bizonyos mitológiára épül. Azonban erről a mitológiáról szinte semmit nem tudunk meg. Mármint a szekta cselekedeteinek miértjére nem kapunk választ. Legalábbis számomra nem voltak kielégítőek a válaszok... :D
előzmény: idomtalan (#105)
Milyen "cselekedetek" nem egyértelműek? (nem harcias védése a filmnek, de tényleg érdekel, szerintem teljesen világos és érthető, hogy ki mit miért csinál.) És mit jelenet az "ilyen" film? :D
előzmény: Mario Brothers (#104)
Amúgy egy másik filmes oldalon bővebben kifejtettem a véleményemet:
Tetszett, hogy a filmben nem voltak jumpscare-ek és így is tudott rémisztő lenni. A hangulat remek volt, meg a színészi játék is. Viszont sajnos több kérdés is megválaszolatlan maradt számomra és ez itt most nem pozitívum... Nincs azzal baj, ha a rendező a néző fantáziájára bíz dolgokat, de egy ilyen filmnél szerintem elvárhatóak az egyértelmű cselekedetek a szereplők részéről. Ezért csak egy erős hármast tudok adni.
:D
előzmény: Danesz99 (#102)
Na csak óvatosan, mert itt forgatták Magyarországon.
előzmény: Mario Brothers (#101)
Ha lenne egy atombombám, már tudom hová dobnám le...
Köszönöm ezeket a sorokat, most még jobban várom a film rendezői változatának holnapi, otthoni megtekintését. A fene, de messze van!
előzmény: offerus (#99)
A rémségek kicsiny házai
Előre bocsátom, hogy nem vagyok horror rajongó. Kifejezetten ritkán kerülök a műfaj közelébe, elősorban a kevés, számomra meggyőző ajánlások kapcsán, mint amilyen pl. az itt folyó diskurzus is. Azt hiszem, nem tudok jól rettegni. Nevetni sem nevettem egyszer sem (nem, mint ha arcomra fagyott volna a mosoly, igyekeztem komolyan venni a történetet). Nem vitatva el, hogy a nevetés mások részéről természetes reakció is lehet és nem csak az ér(t)etlenség jele. Máshogy vagyunk összerakva. Ami érdekelt a filmben, az a szekta (szekták) működése és a párkapcsolati dráma vonal. Érdekes volt olvasni, hogy ez utóbbi a rendező személyes életének alakulása nyomán került be a forgatókönyvbe. Ahogy mondják, az igazi dráma ábrázolásokhoz megélt drámák kellenek. Ari Aster megfogalmazása szerint a film „egy kapcsolat megszűnésének története folk-horrorba öltöztetve”. Mivel sok oldalról kiveséztétek a filmet, leginkább egy aspektusára koncentrálnék, milyen módon, milyen reakciók közepette hullanak ki az életből egymás után a szereplők, ez utóbbi ugye egy horror esetében alapkellék. Itt következhetnek is a nagy fehér dobozok.
Az első mód – az önkéntes (vagy kötelezően önkéntes, ahogy annak idején mondtuk). A szekta tisztességben megöregedett tagjainak jár. Aki elérte a 72 éves kort, azt illő ceremóniával felkészítik, elbúcsúztatják, majd felviszik egy magas szikla tetejére, ahonnét saját erejéből leugrik és halálra zúzza magát. Ha ez utóbbi nem sikerülne, akkor egy méretes ütőszerszámmal szétlapítják a fejét. Az ilyen helyeknek neve is van a skandináv mitológiában (ättestupa), mert a történelem előtti időkben létező hagyomány volt az idősektől ilyen módon megszabadulni, legalábbis a magatehetetlen idősek esetében (Wikipédia). A 72 éves kor már a filmből jön, valószínűleg a szekták számmisztika iránti vonzódásából adódik. Itt rögtön adódik egy filmes hiba, ahogy erre a #25 komment felhívja a figyelmet. Szerintem van egy másik hiba is: az összezúzott testeket jól láthatóan elégetik, hamvaikat a szent fa tövébe szórják. A film végén (ld. harmadik mód) viszont újból elégetik őket. Ez a mód nem csak sokkoló, elgondolkodtató is lehetne. Nyilvánvalóan az egyik szélsőséget jelenti a lehetséges ’megoldások’ közül. A másik szélsőség, ami a ’modern’ társadalomban oly sokszor történik, a magatehetetlen emberek minden határon túl történő életben tartásának kényszere, bizonyos orvosi esküre hivatkozva. Pedig van köztes megoldás is, a kezelés abbahagyása a fájdalom csillapítása mellett, vagy a beleegyezésen alapuló meghívott halál. Könnyebb lett volna eltűnődni ezen a dilemmán, ha nem látjuk többször és viszonylag sokáig a szétlapított testeket.
A második mód – a titokzatos eltűnés. Ez a ’betolakodóknak’ jár, a regulák ilyen-olyan, néha nem is tudatos megsértéséért. Először Simont „viszik ki az állomásra” (aki nagyon kiborult az öregek halála kapcsán és nem restellett ennek hangot adni, vagyis megkérdőjelezte a hagyományokat). Rituálisan megcsonkított holttestére Christian talál rá a film egy későbbi szakaszában. Majd barátnője, Connie következik. Őt Simon után viszik („nem fért fel a furgonra”), csak egy későbbi sikoly utal arra, hogy mi is történhetett. Bűne talán nem volt több, hogy Simon barátnője volt, esetleg az, hogy el akarta hagyni a szektát (ide az út ugye csak befelé vezet). Mark véletlenül lepisili a szent fát, ezzel halálos bűnt követ el. Némi suspense után egy kedves hölgy elhívja a vacsoraasztaltól. Zombiként látjuk viszont. Josh sem kerülheti el a sorsát. Az ő bűne a kíváncsiság. Nem elégszik meg azzal, hogy megkapja az engedélyt a tanok tanulmányozására, az éjszaka leple alatt megpróbál tiltott fényképfelvételeket csinálni a szent könyv lapjairól. Utolsó ténykedése lesz (a kevés, sötétben játszódó jelenet egyike). Christiant egyelőre megkímélik. Pelle pedig belsős, „zarándokúton” volt, vagyis becserkészte a leendő áldozatokat.
Fontos mellékszál: Dani eközben egyik érzelmi hullámból a másikba megy át. Látomása van, lassan távolodik el Christan-tól, aki még a születésnapját sem tudja időben, rendesen megünnepelni. Sokat mondó, hogy míg a telepen gyakran fáklyák égnek nagy lánggal, addig Christian egy születésnapi gyertyát sem tud rendesen meggyújtani. Az útitársai eltűnése láthatóan nem annyira izgatják. Támaszra talál Pellében (már a kezdetektől), de azután a szekta lányaiban is. Még a régi ruháját hordja, de átalakulása, betagozódása már megkezdődött. Lényeges továbblépés, amikor a nyárünnep fénypontjához közeledve táncversenyt rendeznek. Erre már Danit is beöltöztetik. A tánc végkimerülésig folyik, aki a legtovább bírja, május királynője lesz. Talán nem meglepetés: Dani lesz az. Élet és halál feletti hatalommal felruházva.
A harmadik mód – az emberáldozat. Érdekes, hogy ezt a kifejezést talán egy kivétellel nem használta még senki. Pedig a legnagyobb pogány áldozatról van szó. Ugyanakkor a háromból a mi világunktól talán ez esik a legtávolabb. A filmben mégis ez kívánja a legszámosabb áldozatot. Szám szerint kilencet. „A viszonzás istenségének napján hálát adjunk a fényt adó Napnak. Felajánlunk a mindent elárasztó világosságnak 9 emberi életet. Minden feláldozott friss vérért cserébe felajánlunk egyet magunk közül. 4-4 és egyet a királynő választ majd. Megy a halálba és születik újjá a körforgásban.” Ebből a bekezdésből több fontos dolog megtudható a harga szekta hitvilágáról. A 4 „friss vér” már megvan, előkerülnek az „eltűntek” és elhelyeztetnek a templomban, ahová amúgy senki se teheti be a lábát. A 4 saját emberből kettő a szikláról leugrott öreg (vagy az őket mintázó bábok), ketten pedig „önkéntesek”, a kilencediket kell a királynőnek kiválasztania Christian és egy kisorsolt szektatag közül. A döntés pillanatát sajnálatomra nem látjuk (talán majd a rendezői változatban). Utólag értesülünk róla, hogy a kilencedik kiválasztott Christian lett, akit egy kibelezett medvében helyeztek el (a mitológia újabb alakkal gyarapodott). Felmerült, hogy Dani részéről bosszú-e Christian kiválasztása. Szerintem nem az. Más nem is jöhetett volna igazán szóba. Ő az egyetlen megmaradt a „betolakodók” közül, aki ráadásul feladatát – a szekta lányának megtermékenyítését – már ellátta, így fölöslegessé vált. A neve – szó szerinti fordításban keresztény – is a halálra predesztinálta ebben a közegben. Dani filmvégi mosolyát ezért én sem a győzelem, az elégtétel gesztusának gondolom, hanem a befogadás, a saját helyének megtalálása fölötti örömnek. A traumatizált evilági lány, akinek szó szerint senkije se maradt, megtalálta a helyét, a szekta befogadta őt. A kör bezárult.
Őrültség lenne mindez? Igen, de van benne rendszer. Azt nem tudom, hogy a skandináv mitológiához ténylegesen mennyi köze van - valószínűleg egy katyvasz az egész -, de ennek nincs túl sok jelentősége egy horrorfilm esetében. A filmet egyszerre szerettem és utáltam. Ari Aster eljátszik a félelmeinkkel, de csak játszik. Szórakoztat. Ami sajnálatos, hogy a műfaji korlátok nehezen engedik átszűrődni az egyik lényegi mondanivalót, a szekták működését, virulens jellegét (a párkapcsolati válság jobban dekódolható). Sokan így csak a beteg látványosságot fogják benne látni, tisztelet a kivételeknek – nevezzük őket stílszerűen vájtszeműeknek :)
Aster műve egyelőre felkerült a legfelső polcra, a svéd rendezők közé (Andersson, Aschan, Bergman, Pollak, stb), jó társaságba. Állítólag más műfajban is tervez alkotni. Meglátjuk. Bár árulkodó Pelle következő mondata a filmben: „A ruhákat mi készítjük a téli és a nyári napfordulóra”. Lehet, hogy jön a folytatás? Néhány évet biztos kivárok a következő találkozással.
Idén ez volt az utolsó filmes kommentem. Mindenkinek jó készülődést kívánok a soron következő téli napfordulóig.
A döntési szabadság, illetve hogy mit illik és mit nem kérdéskör rögtön a film elején megmérettetik. Amikor Dani visszahívja telefonon Christiant, akkor jön el az a lélektani pont náluk, hogy a fiú talán szétfeszítené a szektájukat. Eleve már a fagyott, sötét természettel nyitó képsor a belvilágukról tudósít.
Legalább két konkrét szekta fonódik egybe allegorikus módon. Mindegyik emberáldozatokat követel. Dani Christiannal való boldogságának gátja és megrontója először a bipoláris testvére, később pedig a Hagra közösségben Christian maga jelenti a felhőtlenségének akadályát. Mind a tesó a lelki bajaival, mind a szépen megterített svéd asztalnál a sötét pólós fiú olyanok Dani számára, mint egy-egy hajszál a levesben - egy kimódolt és kényszeres éberséggel összetákolt világnak az eretnekei, zaklatói ők. A főhősnő mindkét esetben döntést is hoz: előbbinél a testvérét fullasztja meg azzal, hogy a fiúja felé fordulva kvázi elhagyja őt, utóbbinál Christiant ítéli halálra a kommunát választva. Dani testvérének öngyilkossága a saját egyedüllétének kiállhatatlanságában gyökerezik, aminek a megértéséhez egy nagyraértékelt film idézete szerintem jól passzol, miszerint „aki nevet, azzal együtt nevet a világ, aki sír, az egyedül sír” - ez a magány tökéletes megfogalmazásaként egyúttal a szektamentesség meghatározása is lehetne. Christian a sötét téli éjszakán és a svéd lányok a nyári verőfényben együtt sírnak a főszereplővel. Mert így illik.
Az igazság az, hogy Christiannak dobnia kellett volna a csajt mikor az visszahívta. (Jó, miután meghallgatta a családi kellemetlenségből fakadó bánatát és kifejezte felé az együttérzését.) De ha a józan eszére hallgatva tényleg kiadta volna a lány útját, nagyban szembe menve így az elvárásokkal, akkor, ki tudja, talán a fél perccel korábban még őt támogató haverok is kiátkozták volna a társaságukból, mint ahogy egy érzéketlen állatot illik.
előzmény: mimóza (#97)
Köszönöm, ez nagyon jó rálátás volt tőled az árnyalatokra!
Lehet, én vagyok a mimóza (sőt, biztos! :D), de annyira rossz volt nézni meg hallgatni, mint kínlódnak ott a film elején, s amikor valahol a közepén elejtik, hogy nem is emlékeznek, mióta tart (három és fél, négy év - vitatkoznak), hát borsózott tőle a hátam, és nálam ez a szén-monoxidos aréna, amiből mégsem rohan ki egyik sem fejvesztve, kimerítette a kodependencia fogalmát, még ha laikusként dobtam is be ezt a komoly szót.
Talán az akadémiai/szakmai kifejtés szerint valójában, a szó szoros értelmében tényleg nem az.
Ha lesz lehetőségünk látni a film hosszabb változatát a plusz jelenetekkel, esetleg kapunk ehhez még adalékokat, s visszatérhetünk rá.
De már tudok arról, hogy valaki az agyalásainkat olvasva ül neki ennek az alkotásnak, úgyhogy mindenképp megérte. :)
Amire még reflektálni szeretnék, az a végszavad, a vak hit. Félelmes Dani beépülésének folyamata a közösségbe - most nem emlékszem, hogy volt-e már szó róla. Az a vonal, hogy a csoport hogyan olvasztja magába az egyént, ugyanolyan erős dráma, mint a párkapcsolati szál. A tézis viszont úgy is összegezhető, hogy a kiüresedett, a "semminek áldozó", kihűlt, sőt, megfagyott kapcsolatnál a pogány szekta-adta életérzés is jobb, elfogadhatóbb (vágyottabb?). Ezt magam persze nem fogadom el igazságként, csak megfogalmaztam, ami a filmből esetleg konklúzióként levonható. Daninak a kezdeti megrendülést követően, miután megtapasztalta (egy kicsit) Pelle érzékeny udvarlását, és ráérzett arra, hogy itt az emberek együtt vannak vele fájdalomban és örömben egyaránt - ez éles kontrasztként hatott számára azzal szemben, amit korábban árvaként és kapcsolatban is magányosként elszenvedett. Úgy érezte, itt minden hiányát pótolni fogják, úgy veszik körül, ahogyan talán soha életében. A fizetendő ár azonban a szabad akarat és önmagának az elvesztése, de ezt még sokáig nem fogja világosan látni (vagy sohasem). Valaki felvetette korábban, hogy Dani innen meg fog szökni. Nem! Egyrészt nem akar majd, kiölik belőle az akarást, úgy érzi majd, nincs joga akarnia a mást... Másrészt: innen kifelé - élve! - NEM vezet út. A szekták ereje (többek közt) ebben rejlik: "Megadjuk mindazt, amit szenvedve hiányolsz, összetartó, támogató közösséget biztosítunk, de miután a miénk lettél, megszűnsz önmagad lenni. Csak azt gondolhatod, mondhatod és teheted, amit a mi belső törvényeink diktálnak. Semmiféle lázadásnak és rendbontásnak nincs helye." Dani itt látott "meséje" félelmes módon milliók életét festi elénk, akiket bármilyen szektás jellegű csoport magába olvasztott.
Elég hangos figyelmeztetés Aster filmje ebből a szempontból is: akár párkapcsolat, akár közösség - azonnal menekülj, ha azt érzed, be akarják zárni előtted gondolati, döntési szabadságod kapuit!
előzmény: caulfield (#96)
Christian mellett, a lány szelídsége is megtévesztő. A másikon való uralkodás kölcsönös, csak más-más szférákban zajlik. Nincs igazi elkövető és áldozat, csak két szerencsétlen. Dani azzal, hogy állandóan bocsánatot kér a maga módján ő is egy zsaroló. Pelle nélkül végbe is menne a megváltással felérő tényleges szakításuk, mert Christian a svéd út révén végülis meghozza a kegyelemdöféssel felérő döntést. Csak épp csendben, titokban teszi ezt, ezért be is sározza magát, rávetül a zsarolás árnyéka. Azzal okoz kárt, hogy nem akar kárt okozni. A lányban viszont tudatosul is talán, hogy vége van… csak hát mégsem, vagyis…
Mi másról szól egy kapcsolat mint kölcsönös függésről? Két ember egymásból és - jó esetben - egymásért él, mint két társ. A függés egy tök természetes dolog. A problémát az jelezheti, amikor olyan fogalmak merülnek fel, mint például a „távkapcsolat”. Távkapcsoló - na az van, a tévéhez. De „távkapcsolat” két ember között nincs, a szó egy oximoron. A függéstől való irtózás magától a kapcsolattól való félelemből fakad. A függés önmagában nem jó, vagy rossz, az csak van, vagy nincs.
Amikor Christian igent mond a svéd útra, akkor a válás mellett dönt, megszakítani próbálja a látszólagos kölcsönös függést, ki akar lépni a szén-monoxiddal telített arénájukból. Maga a kapcsolat, ha mint külön entitásként nézünk rá, akkor már eleve halott, csak hát még ez a két ember valamiért egymással tölti az idejét. Rugdossák a döglött lovat. Dani Pelle személyében látja meg ugyanazt, amit Christian az útban: a svéd srác „őszintesége”, szelídsége és együttérzése az ő kiskapuja, vagy szelepe a közös hullaházból, míg Christian tézisének a tárgyát leli meg ugyanígy, amivel korábbi döntését az út jogosságát látja beigazolódni. Igazából ők már szakítottak, csak fizikailag még együtt vannak. Mert így illik… De kölcsönös függés épphogy nincs közöttük, ami van az áldozás a közös oltáron a semmi felé. Vagyis a reflex, az elvárás és a szokás felé. Azaz függés valami személytelentől, de nem egymástól. Úgyis fel lehet fogni, hogy függés a haláltól. Nem hiába lesz a testi, illetve a lelki síkon az a sorsuk, ami. Kodependecia, társfüggőség a szó valódi - nem tudományos - értelmében nem nagyon áll fenn, ami helyette van az a hit. Akárcsak egy szekta esetében. A vak hit.
előzmény: mimóza (#94)
Egy remek magyarázat a film végére: https://www.vox.com/culture/2019/7/3/19102557/midsommar-ending-spoilers
A filmről, mint drámáról...
Az alkotás első szakaszában bepillantást nyerünk Dani és Christian kapcsolatába, amely évek óta tart, és hamar világossá válik számunkra, hogy egy működés- és fejlődésképtelen viszony ez, aminek egyik "lába" sem szilárd már - vagy talán soha nem is volt az. Mégsem szakítanak, egyikük sem veszi rá magát, tehát kijelenthető, hogy kodependenciáról, társfüggőségről beszélhetünk, ami rövid és hosszú távon egyaránt megbetegítő mindkét fél számára, mert erőt, energiát, szeretetet mindketten csak elszívnak a másiktól, adni egyikük sem képes. Megtévesztő lehet Christiannak a szelídsége (volt, aki itt egyenesen papucsnak nevezte őt), amivel vigasztalgatni próbálja, meg szeretetéről biztosítani Danit, ha azonban alaposan odafigyelünk az apróságokra, mint például arra, hogy Dani állandóan kényszert érez arra, hogy mindenért bocsánatot kérjen, akkor rájövünk arra, hogy alattomos érzelmi zsarolás, sőt gaslighting lehet itt a háttérben Christian részéről, és ez évek óta folyhat így. (Aster ígéretet tett arra, hogy a rendezői változatban lesznek plusz jelenetek, amelyek egyértelműbbé teszik, hogy Christian valamiféle érzelmi terror alatt tartotta Danit. Továbbá, rendezőnk kihangsúlyozta, hogy e film alapgondolatát és további ívét az 1981-es, Modern Romance [Se veled, se nélküled] c. filmből kölcsönözte, amit tényleg szeretettel ajánlok mindnyájatoknak, akik értékeltétek a Midsommart.)
Két kiégett, alaposan elakadt fiatalt látunk tehát itt, akik barátaikkal együtt elindulnak a nyárközepi fesztiválra. Dani mintegy belesodródva ebbe a kalandba, hisz' a fiúk "fölösleges koloncként" húzzák őt magukkal. Amikor belépnek a Napot formázó kapun, elkezdődik Dani "felszabadító tündérmeséje". (Újra csak Astert idézem.) Új és egészen más világlátással, kapcsolati- és hagyományrendszerrel rendelkező családba kerülnek be hőseink, amely a fiúk számára végzetes lesz, mindegyik számára más tényező miatt, Dani számára viszont egy új élet kezdetét jelenti. Ő itt kiválasztott lesz, mert megérzik róla Hälsingland lakói, hogy belőle ideális családtag lehet. A 9 nap végén történő beolvadását már az első mezei jeleneteknél finom motívum jelzi: halluciniációi közben "átnövi lábát" a fű. Egy másik jelenetben a kezén nőnek fűcsomók, később virágkoszorút kap a táncnál, májuskirálynőként pedig tetőtől talpig virágba öltöztetik, s amikor a trónra ül, a nagy, zöld levelű növények is reagálnak az érintésére. Eggyé válik a természettel, s az új családjával. A rémületet felváltja benne valamiféle megvilágosodás, és le tudja dobni sorban a gyász, a kapcsolati függőség, a birtoklás, a fájdalmak béklyóit. Ennek "természetes" következménye, hogy Christiantól is megszabadul. Mivel gondolkodása e rövid idő alatt is gyökeresen képes megváltozni könnyű befolyásolhatósága miatt, nem kérdőjelezi meg a módszert sem. Kvázi "hozzáőrül" a többiekhez, elfogadja azt a perverz moralitást, ami ott uralkodik, de ezt ő nem így fogja fel, hanem extázisként, felszabadulásként. Ezért az eszelős mosoly a végén. Christian ellenben mindent veszít. Az addigi életét minden velejárójával, a barátait, a barátnőjét, a méltóságát, végül fizikailag az életét is. Apróság talán, de olvastam, hogy a rendező szándéka szerint az utolsó, csoportos rituálé után Christian ugyanabban a hosszú köntösben lépett volna ki a faházból, amiben bement, de a Christiant alakító színész ragaszkodott hozzá, hogy meztelen legyen, ami a teljes megalázást, magára hagyatottságot, kivetettséget szimbolizálja. "Annyi nőt láttunk már így megszégyenítve különböző filmekben, legyen már egyszer egy férfi is" - érvelt Jack Reynor - és elfogadták. Így nagyot ütött a jelenet, ez kétségtelen.
Christian végzetét egyébként a medve-motívum vetíti előre, úgy emlékszem, már az amerikai lakásukban is volt a falon medve-ábrázolás.
Mindent összevetve tehát nagyon erős dráma ez, ezernyi továbbgondolnivalóval, egyedi megvalósításban.
Aster pedig kijelentette, hogy horrort nem szándékozik többet rendezni. "Életrajzi dráma, musical, sőt, kamaradráma is van még a tarsolyomban" - mondta tárgyilagosan.
Aztán előhúzott egy noteszt, és megmutatta a riporternek a legutóbbi rajzát.
A lapon egy papagájcsőr volt látható, ami éppen átdöf egy már egyébként sem egész emberfejet.
Hahó! Van még ott valaki, aki komolyan veszi őt? :o
Még a nevetés természetéről meg a poénos jelenetekről annyi, hogy úgy szól a mondás: az nevet, aki sír. A kacaj a részemről persze nem a tiszta öröm, hanem kitérés. A nevetés annak a jele, hogy baj van. Sírás helyett van, vagyis annak egy formája. (Nem véletlenül egy nagyon kívánt dolog a nevetés manapság.)
Ruben figurája a szektatagok szemében viszont tényleg a tiszta örömöt képviseli. A horgony szerepét tölti be a kommunában. Azt mondják rá, hogy az ő tudata nincs elfelhősödve, vagy valami ilyesmi. A gyermeki derű, mint az élet valódi alapja, szemben a nevetéssel, ami viszont a kétségbeesés jele. Ezért fontos figura ő, mert imbecilis, együgyű, és szükséget elégít ki: a kommuna tagjai felhőtlenül élvezhetik általa az életet, akár valaki eleven megnyúzását is, nem kell önmagukat górcső alá venniük, hogy valóban tisztán örülnek-e annak, amit csinálnak. Röhöghetnek, sírhatnak, táncolhatnak, átadhatják magukat a mindennapoknak, Ruben pedig hitelesíti őket, mint egy kiszervezett lelkiismeret.
Rendesen lehetnek őrültek.
előzmény: mimóza (#92)
Mire ideértem, ki is veséztétek a témát. :)
Pár szemponttal egészíteném ki...
A szitum az volt, mint már pedzettem x kommenttel korábban, hogy totál rossz, harapós hangulatban és tízezer voltos feszültséggel ültem neki ennek a filmnek, csakazértis daccal, és pontosan azért és éppen ENNEK, hogy a bennem zajló viharokhoz hasonló intenzitású mozit lássak. Továbbá, a lehető legkomolyabban akartam venni mindent, amit láttam és hallottam ebben a két és fél órában. Ilyen lelkiállapotban - ahogy ismerem magam - valami egészen szenzációsan eltalált és okos poénnak kell lennie annak, ami a legcsekélyebb mosolyt is kiváltja belőlem.
Ennélfogva tehát engem lepett meg a leginkább, hogy többször is hangosan felnevettem. Caulfield az előbb kiskapunak vagy szelepnek nevezte ezeket a rövid pillanatokat, amiket Aster becsempészett a folyamatos nyomasztásba; nekem a mai nap folyamán, miközben gondolkodtam, az ablak szó jutott eszembe. Ahogy az előadókat is tanítják, hogy egy szárazabb, nehezebb előadásba az emészthetőség kedvéért mindig kell "ablakokat" - érdekes, rövid, csattanós vagy humoros poénokat vagy apró történeteket - csempészni, talán ugyanilyen megfontolásból szórta be ilyen villanásokkal Aster is ezt a horrort.
Ördögi humornak nevezném, de annyira jól helyezi el ezeket a csípős részeket, hogy a rettegés ellenére csak elmosolyodunk, mert nagyon "ülnek", vagy ütnek. Olyasfajta nevetés volt ez részemről, amit nem az idegesség, esetleg a jelenet kínos vagy gagyi volta váltott ki, hanem amire bólogatni is tudtam nevetés közben, kb. úgy, hogy "ez igen!".
Az emlékezetes KRESZ-jelenetet már említettétek, többször is.
Ezért egy másikat hoznék fel: amikor a fiatalok hosszan gyalogolnak Hälsingland felé, kitartóan nyavalyognak azon, hogy most hány kullancsot fognak összeszedni. Ezen ott és akkor jól derültem, s ha másodjára nézem, még hangosabban fogok a helyzet morbid humorán nevetni, mert már tudom, milyen szörnyűségek jönnek, és annak fényében elég röhejes pár kullancs miatt idegeskedni... Persze a kullancsnak is milyen finom szimbolikája van, hiszen vérszívók, amiket nem lehet lerázni, akárcsak a később megismert szektatagokat. És mert olvastam, hát elmesélem, hogy Aster a saját fóbiáját írta bele ebbe a jelenetbe, és forgatáskor a Pilis mezőin végig kötött, zöld térdzoknikban járt, annyira rettegett a kullancsoktól.
Említek egy másik villanást is, ami ennél azért sokkal ütősebb volt... már a dolgok sűrűjében hangzott el az egyik szektavezér szájából: "Ruben rajzol, mi, a vének, pedig értelmezzük a rajzait. Rubent nem homályosítja el a józan ész, a normál észlelés. Ezért tud nyitott maradni a forrásra."
Erre azért csettintettem egyet (és mosolyogtam is, hisz' annyira frappáns volt), mert kimondja a lényeget. A szekták egyik lényeges eleme mindig az, hogy kell egy felsőbb forrás, kell üzenetközvetítő, kell pár beavatott értelmező, és az arctalan nép, akiktől persze elvárják, hogy a józan ész őket se homályosítsa el, vagyis vakon menjenek arra, amerre vezeti őket a totális irányítás. A visszás "igazságuk" tehát úgy hangzik: akkor maradhatsz "nyitott és szabad", ha elengeded a józan ész, az ítélőképesség, a normál észlelés adta kereteket/béklyókat.
És akkor ide idézem be Lars von Triert, a másik "ördögi humoristát", aki így figyelmeztetett a Riget c. sorozata végén (miközben persze a szeme sem állt jól!): "Minden kérdés ugyanahhoz az egyszeri megoldáshoz vezet: Használd a fejedet!"
(Folyt. köv. majd a drámai szálakról is.)
Mikor az öreg büszkén megvallja, hogy ők márpedig igenis betartják a KRESZ-t, azért az tényleg nevetést ingerlő pillanat - lehet. Mert inkább egy kiskapu, vagy szelep a néző számára, hogy röhögésbe meneküljön a fojtogató komorságból. Ahol végtelen komolyság van, ott mindig megjelenik a nevetés, törvényszerűen. Ez a jelenet pedig ugye egy olyan brutálisat követ, amelyben kemény kérdések merülnek fel az öregséggel és a halállal kapcsolatban. Olyan dilemma, amelynek megoldatlansága, vagy inkább megoldhatatlansága mélyen tragikus és talán szorongást is okoz. A nevetés pedig, mint kitérés e probléma elől, jól jön a nézőnek. Az érdekes, hogy szerintem a KRESZ beemelése a nyomasztást nemhogy nem oldja, hanem inkább fokozza. Talán ezért is kell védekezésként a kacaj, mert az addig hozott őrület álomszerűsége ott mintha leomlóban lenne, vagyis egy pillanatra elmosódni látszik a szekta és a külvilág közötti határ.
Én mindenesetre nevettem azon a jelenten, meg egy másikon is később, de lehet, hogy idősebben, többet tapasztalva az ember már híjján lévén az illúzióknak, vagy az illúzió utáni vágynak nem érez ingert, hogy mulasson ezen, hisz végülis valójában nem is mulatságos.
Nem tudok a kérdésedre milliméterre pontos választ adni. Azt tudom, hogy valamennyire mégis a férfi szerepébe élem bele magam ösztönösen, és ahogy a vénasszony megfogja és tolja a férfi seggét, meg ahogy nyögnek a többiek a csajjal, nekem komikus volt. A színész arcán is látszik a zavar, ami duplán érthető, hiszen be is van készülve mindenféle bájitaltól. Ettől jobban nem tudom Neked megfogalmazni. Viszont a jelenet kapcsán is más konklúzióra jutunk: nekem baromira tetszett. (A további hozzászólásokat olvasva beugrott, hogy a fát levizelős jeleneten is röhögtem.)
előzmény: Dió (#87)
A végére ülnék a továbbgondolással, de, Aster elérte a célját, mert érzésem szerint formabontót, szokatlan akart alkotni. A műfaj állóvizét felkavaró kísérleti utat választott ebben és az előző filmjében is. Nem mindenki volt erre felkészülve, illetve mindenki másképp reagált az új ízre. Ez már önmagában azt generálta, hogy többet beszélünk róla, mint más horrorokról. Meg az is számít, hogy ki melyik oldalán áll annak a vonalnak, amelyik a film átélésének határa. Azt el tudom képzelni, hogy ha kívül marad, és mint néző nézi a távoli történést, akkor akár lazán röhögcsél is rajta, mert pl. bruhaha, a színészek nem is haltak meg, majd úgyis kijönnek a függöny elé meghajolni a végén, nem számít semmi, csak a szórakoztatás, meg az, hogy kitartson a végéig a popcorn meg a kóla. És akkor vicces lehet az is, hogy egy láb kilóg a földből, mert ott ültették el a cimborát, bruhaha. De ha benne vagy a filmben, mint néző, bekerülsz a pályára, akkor az idegpályákba markol, hogy szembesülsz ezzel a helyzettel. Én benne voltam inkább a svéd nyárban, gyanútlanul odautaztam és a korábbi szektás ismereteim valahogy még rá is játszottak arra, hogy igen, ez így lehetséges, előfordul, az emberek bigottsága elvisz idáig, csak talán rejtve volt eddig a közvélemény előtt. És úgy már nem annyira kacagványos az egész.
előzmény: Dió (#87)
Figyelj, kinek mi a kemény jelenet. Nekem ezek a filmben, ilyen patika mérlegen kimért hatásvadász, kínosság határát súroló dolgok voltak, én is zavaromban röhögtem már.
De amúgy számtalanszor van h ilyen tabu témákon elmosolyodik az ember, filmben /életben egyaránt, nem lehet az ösztönöket szabályozni. Az őrület meg a bohózat között amúgy is szűk az átjáró :)
előzmény: Dió (#87)
Hmm... érdekes kommentek születtek, ugyanakkor nem igazán kerültem közelebb a jelenség megértéséhez.
Persze van olyan, hogy az ember azért röhög egy komolynak szánt részen, mert annyira szarnak tartja, hogy csak ilyen reakciót tud belőle kicsikarni a jelenet, mindazonáltal én sok olyan nézőt láttam az ilyen filmek után a nézőtéren, akik végigröhögték az egészet, de tetszett nekik a végeredmény. Az, hogy a röhögés "ösztönös reakció egy szorongást előidéző dologra", érdekes nézőpont. Viszont akkor az hogy lehet, hogy a Midsommar és a Babadook tele volt a termet végigröhögő nézőkkel, míg sok, ugyanezen kategóriában mozgó horrort általában síri kussban üli végig az egész nézőterem.
Igazából a lentebb írt jelenetek mindegyike valóban lehet vicces is, szóval én inkább arra számítottam, hogy valaki a legkeményebb horrorjelenetek alatti röhögést megmagyarázza, de ha jól látom, itt a KT-n nem volt olyan néző, aki azokon derült volna. Lehet, hogy a Babadook topikjában kellett volna feltennem a kérdést. Bár talán még azt lehetne pedzegetni, hogy tomside Te miért röhögtél a rituális szexjeleneten. Mert azon én is nevettem, de az Olórin által jelzett ok miatt (mert szerintem egy ótvar szar jelenet volt), míg ha jól értem, neked tetszett:) És akkor az ilyenek kapcsán még az a kérdés, hogy a rendező például azt a jelenetet humorosnak szánta -e. Mert nálam a válasz egyértelműen az, hogy NEM, és ha ez igaz, akkor kijelenthető, hogy Aster nem nagyon érte el a célját.
A nevetés egy szinten lehet ösztönös reakció váratlan vagy addig ismeretlen szorongást előidéző dolgokra/élményekre. Egyfajta defenzív feszültséglevezető mechanizmus+ evolúciós szempontból jelzi nekünk és a körülöttünk levőknek hogy nincs mitől félni.
Például a milgram-kisérletnél a "sokkolók" sokszor idegesen nevettek miközben (azt hitték) halálos áramütést applikálnak az alanyba és az sikoltozott.
Teljesen másképp reagálsz, és nevetsz egy moziban vagy amikor másokkal nézed a filmet mint amikor egyedül.
Szóval lehet hogy beteg volt a srác de lehet hogy csak feszült. Mindenesetre nem hiszem hogy a humorérzékedben volna a hiba :D
előzmény: Dió (#80)
Igen, én kb. ebben az attitűdben röhögtem végig az új Godzillát. :)
(Mondjuk, ennek a filmnek az esetében nálam nem így volt, de lényegtelen.)
előzmény: Olórin (#83)
Húú, én itt jól lemaradtam a világtól. Elképzelni sem tudnám, min lehetett volna ebben nevetni. Fogalmam sincs. Annyira nyomasztó, ráadásul annyira hétköznapian illeszkedik mindenhez, semmi misztikum, valós emberi hiedelmek, teljesen megélhető valós reakciókkal, hogy megfagyasztja a szívben a vért. De hát kinek mi a móka, ugyebár...
Szerintem ennek van egy durván szubjektív kiindulási pontja, értsd: ha alapvetően tetszik egy (nem komikus) film, nem fogsz röhögni rajta, ha viszont alapvetően nem tetszik, akkor jó eséllyel röhögni fogsz a számodra már nyögvenyelős próbálkozásain, hogy komolyan vedd.
előzmény: Dió (#80)
Will Poulter összes jelenetében csak röhögni lehet, az ő karaktere nagyon belenyúl egy “férfi”típusba, konkrétan azokéba, akik férfitársaik között egyfolytában a szexről vagiznak, de ha meglátnak egy nőt, elakad a lélegzetük, és azonnal kisebb lesz a... magabiztosságuk.
Velem együtt, többen röhögtek azon is, ahogy a hölgy végül elutazik a barátja barátaival, mert ott nagyon finoman van kirajzolva, hogy az emberünk inkább komfortosan benne marad egy papucsszerepben, mintsem hogy összeszedje a tökeit, és ki merjen lépni a kapcsolatából. Egyik oldalon persze ez is tragikus, de az ábrázolása vicces volt.
Nem nagyon röhögött más velem, de én pl. a férfi rituális szexjelenetén is többször röhögtem, pl. amikor “beszáll” egy idősebb nő hátulról, és mozgatni kezdi a ffi seggét.
De nyilván értem, amire rákérdezel. És gondolhatod, hogy nem a horror- vagy a drámai elemeken kacagtunk fel hangosan.
*szerk.: eszembe jut, a naiv völgylakókon is rengeteget nevettem, pl. amikor először vagyunk a helyszínen és zenével köszöntik a vendégeket. De egy darabig a csapat közös welcome-beállása is vicces.
előzmény: Dió (#80)
Az hogy kinek mi a vicces az teljesen szubjektív. Pl. van egy jelenet a filmben mikor az 1ik csávó levizeli a fát, erre odamegy az egyik tag a faluból és leteremti. Ezen lehetett nevetni.
előzmény: Dió (#80)
Mostmár muszáj megkérdeznem. Anno a Babadook kapcsán bántam meg, hogy azt a filmet moziban néztem, mert ott mellettem addig röhögött hangosan egy srác az anya teljesen egyértelműen drámainak szánt gyerekgyilkolásán, hogy a végén, mikor már azon gondolkoztam, hogy a rendőröket vagy a srác pszichiáterét hívjam -e fel, rá kellett szólnom. És az elején teljesen simán lepszichopatáztam a srácot, de aztán látva, hogy a Midsommar szerintem egyértelműen drámainak szánt horrorjeleneteit is egyébként teljesen intelligens emberek röhögik végig, mostmár totál meg vagyok zavarodva, hogy velem van -e a baj. Szóval a kérdésem azokhoz, akik ezt a filmet vígjátéknak is titulálják: pontosan mely részek váltottak ki belőletek nevetést, és főleg: miért? Köszi előre is a választ.
előzmény: mimóza (#77)
Szerintem ezt éppen mi sugároztuk ott ezerrel! Ennyi sugárzásnak már ezoterikus ereje van. Mimóza, mint egy akaratát veszített báb, akinek megszólalnak a hangok a fejében, a gép elé ül és...
előzmény: cucu (#78)
Wow, tokeletes idozites. A KT-talin szoba kerult, hogy vajon meg fogod-e nezni ezt a filmet. :-) A kerdes eldolt.
előzmény: mimóza (#77)
A KT-taliról újfent lemaradván bánatomban leittam magam narancslével, és amikor éjjel már csend honolt a házban, elindítottam ezt a filmet. Gondoltam, ha már... akkor is, csakazértis ünnepelek valahogy. Aztán kiderült, hogy nem is akárhogy. :D
Namármost, töröm a fejem azóta - ugye sok alvás nem következett a film után -, és a véleményem vagy nagyon rövid lesz, vagy nagyon hosszú.
Először talán inkább a rövid:
Íme, egy MÓDSZER ARRA, HOGYAN NE SZAKÍTS!
És: Gratulálok Asternek, mert abbéli - kifejezett - szándéka is teljesült, hogy drámával-horrorral-misztikummal kevert vígjátékot rendezzen. Én legalábbis többször gurultam a nevetéstől. És közben sokszor villant be a tudatomba Trier. Bocs! :o)
Elképesztő, h ebből a filmből most bemutatnak egy rendezői változatot is, hogyhogy? Miért?
Nekem bejött a film. DE azért így alapba is elég hosszú. Mást nem tudok elképzelni, csak még több brutalitást..
- 1
- 2
Olyan volt számomra az egész mint egy megelevenedett rémálom. Aster hasonlóan az előző munkájához az Örökséghez a drámai hatás itt talán még inkább mély. Felkavaró néhány jelenete de a vége az itt még jobban szíven ütött mint az örökségnél. Megdöbbentő alkotás, egész jól egyensúlyoz a horror és a dráma műfaja között. Florenc Pugh és Jack Reynor alakítása csak tovább fokozzák a hangulatot. Jó néhányszor hiányoltam belőle bevallom Christopher Lee-t.