Midsommar (2019) ☆ 👁

Fehér éjszakák

(Ari Aster)

amerikai-magyar-svéd dráma, horror, thriller

3,7
★★★☆☆
243 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
2019-12-01 20:22:14 Bateman (4) #132

Szerintem ez a film a saját szimbólumrendszerén keresztül érzékletes kritikája a kereszténység intézményének és a nyugati kultúrának. Adva van ugye Dani (Dániel, akit az oroszlánok elé vetettek), aki élete egyik legmegrázóbb traumáját élte át. Érzelmileg totálisan lecsupaszítva, kétségbeesetten kapaszkodik barátjába. Christian, ( angolul a szó "keresztényt is jelent) testesíti meg a kereszténységet, az egyistenhitet. A fiú gyakorlatilag már csak szánalomból van a lánnyal, mégis ő az egyetlen akihez Dani menekül, aki meghallgatja őt, aki némi vigaszt nyújt. Később persze, mikor ez a "hétköznapi" vigasz már csak csalódást nyújt, Dani a pogányság felé fordul, ami menedéket, befogadást nyújt neki. Elsőre persze az idős pár öngyilkossága - az emberáldozat ugye- szörnyűséggel tölti el Danit, ahogy a nézőt is, de ha belegondolunk, mégiscsak arról van szó, hogy az a férfi és a nő önként mennek a halálba, maguk rendelkeznek a saját életükkel (eutanázia: még egy pofon a keresztény vallásnak). Abban pedig, mikor a sikertelen ugrást követően az öregembert megszabadítják a fájdalmától, szintén van valami nagyon ősi. Nem ezt tesszük mi is pl. a kínok között haldokló állattal? Tekintve, hogy Dani szülei és húga milyen módon végezték, a kommunabeli rituálé tulajdonképp még szépnek is mondható.

A kereszténység álságosságát az "egyéjszakás" jelenetben is szépen bemutatja a film. A testiségtől megrészegült Christian szextartáson vesz részt :) ahol is a kereszténység és a pogányság rituálisan egyesül.

Továbbá az sem véletlen, mikor a fináléban Christiant a medve bőrében égetik meg, és a The Beast, vagyis a Bestia névvel illetik. Nem egy példa van a történelemben az egyház kegyetlenségére, gondoljunk csak pl. a Szent Inkvizíció által elkövetett temérdek kínzásra, gyilkosságra, a boszorkányperekre...stb.
De ugyanúgy nem lehet elmenni a pogányság kegyetlensége mellett sem, hiszen az elsőre békés kommuna a felszín alatt gyakorlatilag mégiscsak egy vérengző szekta. Visszatérve a fináléhoz, az is érdekes, hogy végül kik is égnek el és ezáltal tisztulnak meg a tűzben: a fekete srác, Josh (Józsua) szimbolizálhatja pl. a "nyugati" tudományt, ami nyilván még a pogányság számára is boszorkányság.

A beszélő nevek mellett a számmisztika is erőteljesen jelen van a filmben: pl. mikor Pelle elmagyarázza a kommunabeli emberek életének fő állomásait: 36 évesen kezdődik a munka kora, 54 évesen a hanyatlás, 72 évesen pedig a halál. Ha az életkorok számjegyeit összeadjuk, 9-et kapunk. A film végén 9 embert áldoznak fel.


Tele van ez a film erős szimbólumokkal és mondanivalóval, amit ki-ki saját maga értékrendje és világlátása szerint értelmezhet. Mindezek mellett maga a mozi is nagyon jó, különleges látásmóddal bíró, súlyos alkotás.

2019-11-30 21:04:43 Ugor (5) #131

Ettől teljesen függetlenül...

előzmény: Dió (#130)

2019-11-30 20:26:15 Dió (2) #130

A szerelem és a párkapcsolat nem ugyanaz, ez a film pedig egy horrorba öntött párkapcsolati dráma:) Ha ez a filmből nem lett volna világos, ami számomra továbbra is meglepő, itt elmagyarázza a rendező:
Interjú

előzmény: Ugor (#127)

2019-11-30 18:25:47 Ugor (5) #129

De az vesse rám az első követ, aki szerint én azt gondolom, hogy a párkapcsolat meg a szerelem ugyanaz. Mert nem gondolom úgy.

előzmény: flake (#128)

2019-11-30 17:49:51 flake (5) #128

Ez így mind igaz, amit leírtál de sajnos a szerelem és a párkapcsolat nem feltétlenül egy és ugyanaz. Egyébként ha nagyon pontosak szeretnénk lenni, akkor az emberi kapcsolatokról meg az azokkal járó függésről szól.

előzmény: Ugor (#127)

2019-11-30 10:29:03 Ugor (5) #127

Én már eleve nem gondoltam rá egy percig sem, hogy itt vagy ott valami szerelem van. Sem Amerikában, sem Európában. Nekem Dani és Christian nem volt egy igazi szerelmespár, úgy gondoltam, hogy a srác inkább szánalomból tart ki mellette, a lányt ért csapások után. Azt a karaktert, ami Dani volt a film elején talán nem is lehet szerelemmel szeretni. csak vele maradni, valamilyen szinten, jóságból. A film leírása egy marhaság szerintem a főoldalon, hogy egy fiatal pár a távoli svéd faluba megy nyaralni, mert ez nem igaz. Egy fiúbanda menne Svédországba részben bulizni, részben a tanulmányok okán kutatni, kinek-kinek tetszése szerinte, de eltérő indítékkal. Ehhez jön még hisztis koloncként váratlanul Dani, akit talán nem volt szíve otthon hagyni egyedül szenvedni a fiúnak, aki inkább szívesebben ment volna a svéd csajokhoz egy kicsit "nagy, fehér dudákat" fogdosni meg lazulni ebből a beteg-ápoló kapcsolatviszonyból egy kicsit. A svéd szektában meg nyilvánvalóan nem volt semmiféle szerelem senki iránt, itt ideológiai beporzás van, a kiválasztott kan példány vérével. Szóval, nekem ebben sehol nem volt párkapcsolat meg szerelem, csak a sorállás végén, a ködben.

előzmény: Dió (#126)

2019-11-30 10:08:13 Dió (2) #126

Ha ennek a műfaji besorolásánál Te negyvenhatodik helyre raknád a párkapcsolati drámát, akkor kimondhatatlanul kíváncsi lennék rá, pontosan mik kerülnének nálad az első negyvenöt helyre:)

előzmény: Ugor (#123)

2019-11-29 21:47:56 Ugor (5) #125

Akkor én meg nem annak néztem.

előzmény: sissoko (#124)

2019-11-29 21:21:36 sissoko (4) #124

Hm, érdekes. Pedig alapjaiban ez egy párkapcsolati dráma.

előzmény: Ugor (#123)

2019-11-29 20:49:36 Ugor (5) #123

Azt hiszem, hogy a szerelem, meg a párkapcsolatok válsága lett volna a negyvenhatodik helyen, ami erről a filmről eszembe jutna.

2019-11-29 20:11:55 idomtalan (5) #122

nemcsak a gyász, én inkább úgy értelmezem, hogy Dani méregteleníti az egész életét (kipucolja magából Christian-t, többek között) és átadja magát valami teljesen újnak, ahol nem egyedül kell viselje az ilyen-olyan érzelmi terheket (mert ugye erről szól ez a közösség). de persze az jogos, hogy inkább szimbolikusan értelmezendő az egész, nem föltétlenül reális-logikus motivációk láncolataként. és azt se felejtsük el, hogy szét vannak drogozva tetőtöl talpig :))

előzmény: Mario Brothers (#121)

2019-11-29 18:56:40 Mario Brothers (3) #121

Igen, de nem csak a szektások reakciói nem voltak azok. A főszereplő csajszi is produkált megmagyarázhatatlan dolgokat. Szerintem az, hogy gyászolta a családját még nem ok arra, hogy néhány óra leforgása alatt képes legyen a halálba küldeni a hűtlen párját.
Igaz én szerencsére nem tudom hogyan viselkednek az ilyen tragédiát átélt emberek.

előzmény: Danesz99 (#120)

2019-11-29 18:47:22 Danesz99 (4) #120

Egy agymosott, zombi szektában nem nagyon vannak természetes emberi reakciók.

előzmény: Mario Brothers (#119)

2019-11-29 18:41:18 Mario Brothers (3) #119

Érdekes dolgokat írsz, csak ugye a magamfajta "tróger filmnéző" annyit lát az egészből, hogy a vöröske szerelmes a csávóba, 15 perccel később pedig végignézi, ahogy szénné ég és még sorolhatnám a furcsa "emberi" reakciókat. :)
Időközben rájöttem a spoiler gomb használatára. :D

előzmény: idomtalan (#118)

2019-11-29 18:34:26 idomtalan (5) #118

Szerintem nem a féltékenység a kulcs, hanem az az erős közösségi szellem, amit elvileg képviselni akar ez a szekta-mikrotársadalom. Több jelenetben is látjuk, amint osztoznak egymás örömén-fájdalmán: a film végén együtt ordítanak a fatemplomban égők fájdalmával, együtt ordítanak Danival, miután ő meglátta Christian-t "kopulálni" a másik lánnyal, és ebben a jelenetben is, a többi nő együtt nyög fel a lánnyal. A végén Dani mosolya szerintem innen értendő: ő is feloldódik ebben az élményben, átadja magát, a részévé válik, hisz egyrészt elvesztette a saját családját, másrészt meg minden bizonnyal soha nem is volt egy nyugodt és bizalommal teli családi élete. Christian meg ebben az esetben pont az ellentété képviseli annak, amit ez a közösség: az individualizmust, azt a személyt, aki nem akar osztozni más (Dani) fájdalmán. nekem valami ilyesmi :)

előzmény: Mario Brothers (#117)

2019-11-29 18:18:13 Mario Brothers (3) #117

Spoiler!
Ugye a vörös kiscsaj szerelmes volt Christianba. Mégis boldogan nézte végig, ahogyan élve elégetik. Ez volt az egyik... A másik, hogy miért választotta Dani Christiant áldozatnak? Kétlem, hogy a hűtlensége miatt képes lett volna elvenni az életét. És miért mosolygott a végén?Spoiler vége!

Az pedig, hogy "ilyen film" jelen esetben azt jelenti, hogy egy bizonyos mitológiára épül. Azonban erről a mitológiáról szinte semmit nem tudunk meg. Mármint a szekta cselekedeteinek miértjére nem kapunk választ. Legalábbis számomra nem voltak kielégítőek a válaszok... :D

előzmény: idomtalan (#116)

2019-11-29 18:07:13 idomtalan (5) #116

Milyen "cselekedetek" nem egyértelműek? (nem harcias védése a filmnek, de tényleg érdekel, szerintem teljesen világos és érthető, hogy ki mit miért csinál.) És mit jelenet az "ilyen" film? :D

előzmény: Mario Brothers (#115)

2019-11-29 17:55:25 Mario Brothers (3) #115

Amúgy egy másik filmes oldalon bővebben kifejtettem a véleményemet:
Tetszett, hogy a filmben nem voltak jumpscare-ek és így is tudott rémisztő lenni. A hangulat remek volt, meg a színészi játék is. Viszont sajnos több kérdés is megválaszolatlan maradt számomra és ez itt most nem pozitívum... Nincs azzal baj, ha a rendező a néző fantáziájára bíz dolgokat, de egy ilyen filmnél szerintem elvárhatóak az egyértelmű cselekedetek a szereplők részéről. Ezért csak egy erős hármast tudok adni.

2019-11-29 17:21:44 Mario Brothers (3) #114

:D

előzmény: Danesz99 (#113)

2019-11-29 17:19:20 Danesz99 (4) #113

Na csak óvatosan, mert itt forgatták Magyarországon.

előzmény: Mario Brothers (#112)

2019-11-29 17:16:09 Mario Brothers (3) #112

Ha lenne egy atombombám, már tudom hová dobnám le...

2019-11-29 10:42:13 Locke(d) (5) #111

Köszönöm ezeket a sorokat, most még jobban várom a film rendezői változatának holnapi, otthoni megtekintését. A fene, de messze van!

előzmény: offerus (#110)

2019-11-28 18:29:16 offerus (3) #110

A rémségek kicsiny házai

Előre bocsátom, hogy nem vagyok horror rajongó. Kifejezetten ritkán kerülök a műfaj közelébe, elősorban a kevés, számomra meggyőző ajánlások kapcsán, mint amilyen pl. az itt folyó diskurzus is. Azt hiszem, nem tudok jól rettegni. Nevetni sem nevettem egyszer sem (nem, mint ha arcomra fagyott volna a mosoly, igyekeztem komolyan venni a történetet). Nem vitatva el, hogy a nevetés mások részéről természetes reakció is lehet és nem csak az ér(t)etlenség jele. Máshogy vagyunk összerakva. Ami érdekelt a filmben, az a szekta (szekták) működése és a párkapcsolati dráma vonal. Érdekes volt olvasni, hogy ez utóbbi a rendező személyes életének alakulása nyomán került be a forgatókönyvbe. Ahogy mondják, az igazi dráma ábrázolásokhoz megélt drámák kellenek. Ari Aster megfogalmazása szerint a film „egy kapcsolat megszűnésének története folk-horrorba öltöztetve”. Mivel sok oldalról kiveséztétek a filmet, leginkább egy aspektusára koncentrálnék, milyen módon, milyen reakciók közepette hullanak ki az életből egymás után a szereplők, ez utóbbi ugye egy horror esetében alapkellék. Itt következhetnek is a nagy fehér dobozok.

Az első mód – az önkéntes (vagy kötelezően önkéntes, ahogy annak idején mondtuk). A szekta tisztességben megöregedett tagjainak jár. Aki elérte a 72 éves kort, azt illő ceremóniával felkészítik, elbúcsúztatják, majd felviszik egy magas szikla tetejére, ahonnét saját erejéből leugrik és halálra zúzza magát. Ha ez utóbbi nem sikerülne, akkor egy méretes ütőszerszámmal szétlapítják a fejét. Az ilyen helyeknek neve is van a skandináv mitológiában (ättestupa), mert a történelem előtti időkben létező hagyomány volt az idősektől ilyen módon megszabadulni, legalábbis a magatehetetlen idősek esetében (Wikipédia). A 72 éves kor már a filmből jön, valószínűleg a szekták számmisztika iránti vonzódásából adódik. Itt rögtön adódik egy filmes hiba, ahogy erre a #25 komment felhívja a figyelmet. Szerintem van egy másik hiba is: az összezúzott testeket jól láthatóan elégetik, hamvaikat a szent fa tövébe szórják. A film végén (ld. harmadik mód) viszont újból elégetik őket. Ez a mód nem csak sokkoló, elgondolkodtató is lehetne. Nyilvánvalóan az egyik szélsőséget jelenti a lehetséges ’megoldások’ közül. A másik szélsőség, ami a ’modern’ társadalomban oly sokszor történik, a magatehetetlen emberek minden határon túl történő életben tartásának kényszere, bizonyos orvosi esküre hivatkozva. Pedig van köztes megoldás is, a kezelés abbahagyása a fájdalom csillapítása mellett, vagy a beleegyezésen alapuló meghívott halál. Könnyebb lett volna eltűnődni ezen a dilemmán, ha nem látjuk többször és viszonylag sokáig a szétlapított testeket.

A második mód – a titokzatos eltűnés. Ez a ’betolakodóknak’ jár, a regulák ilyen-olyan, néha nem is tudatos megsértéséért. Először Simont „viszik ki az állomásra” (aki nagyon kiborult az öregek halála kapcsán és nem restellett ennek hangot adni, vagyis megkérdőjelezte a hagyományokat). Rituálisan megcsonkított holttestére Christian talál rá a film egy későbbi szakaszában. Majd barátnője, Connie következik. Őt Simon után viszik („nem fért fel a furgonra”), csak egy későbbi sikoly utal arra, hogy mi is történhetett. Bűne talán nem volt több, hogy Simon barátnője volt, esetleg az, hogy el akarta hagyni a szektát (ide az út ugye csak befelé vezet). Mark véletlenül lepisili a szent fát, ezzel halálos bűnt követ el. Némi suspense után egy kedves hölgy elhívja a vacsoraasztaltól. Zombiként látjuk viszont. Josh sem kerülheti el a sorsát. Az ő bűne a kíváncsiság. Nem elégszik meg azzal, hogy megkapja az engedélyt a tanok tanulmányozására, az éjszaka leple alatt megpróbál tiltott fényképfelvételeket csinálni a szent könyv lapjairól. Utolsó ténykedése lesz (a kevés, sötétben játszódó jelenet egyike). Christiant egyelőre megkímélik. Pelle pedig belsős, „zarándokúton” volt, vagyis becserkészte a leendő áldozatokat.

Fontos mellékszál: Dani eközben egyik érzelmi hullámból a másikba megy át. Látomása van, lassan távolodik el Christan-tól, aki még a születésnapját sem tudja időben, rendesen megünnepelni. Sokat mondó, hogy míg a telepen gyakran fáklyák égnek nagy lánggal, addig Christian egy születésnapi gyertyát sem tud rendesen meggyújtani. Az útitársai eltűnése láthatóan nem annyira izgatják. Támaszra talál Pellében (már a kezdetektől), de azután a szekta lányaiban is. Még a régi ruháját hordja, de átalakulása, betagozódása már megkezdődött. Lényeges továbblépés, amikor a nyárünnep fénypontjához közeledve táncversenyt rendeznek. Erre már Danit is beöltöztetik. A tánc végkimerülésig folyik, aki a legtovább bírja, május királynője lesz. Talán nem meglepetés: Dani lesz az. Élet és halál feletti hatalommal felruházva.

A harmadik mód – az emberáldozat. Érdekes, hogy ezt a kifejezést talán egy kivétellel nem használta még senki. Pedig a legnagyobb pogány áldozatról van szó. Ugyanakkor a háromból a mi világunktól talán ez esik a legtávolabb. A filmben mégis ez kívánja a legszámosabb áldozatot. Szám szerint kilencet. „A viszonzás istenségének napján hálát adjunk a fényt adó Napnak. Felajánlunk a mindent elárasztó világosságnak 9 emberi életet. Minden feláldozott friss vérért cserébe felajánlunk egyet magunk közül. 4-4 és egyet a királynő választ majd. Megy a halálba és születik újjá a körforgásban.” Ebből a bekezdésből több fontos dolog megtudható a harga szekta hitvilágáról. A 4 „friss vér” már megvan, előkerülnek az „eltűntek” és elhelyeztetnek a templomban, ahová amúgy senki se teheti be a lábát. A 4 saját emberből kettő a szikláról leugrott öreg (vagy az őket mintázó bábok), ketten pedig „önkéntesek”, a kilencediket kell a királynőnek kiválasztania Christian és egy kisorsolt szektatag közül. A döntés pillanatát sajnálatomra nem látjuk (talán majd a rendezői változatban). Utólag értesülünk róla, hogy a kilencedik kiválasztott Christian lett, akit egy kibelezett medvében helyeztek el (a mitológia újabb alakkal gyarapodott). Felmerült, hogy Dani részéről bosszú-e Christian kiválasztása. Szerintem nem az. Más nem is jöhetett volna igazán szóba. Ő az egyetlen megmaradt a „betolakodók” közül, aki ráadásul feladatát – a szekta lányának megtermékenyítését – már ellátta, így fölöslegessé vált. A neve – szó szerinti fordításban keresztény – is a halálra predesztinálta ebben a közegben. Dani filmvégi mosolyát ezért én sem a győzelem, az elégtétel gesztusának gondolom, hanem a befogadás, a saját helyének megtalálása fölötti örömnek. A traumatizált evilági lány, akinek szó szerint senkije se maradt, megtalálta a helyét, a szekta befogadta őt. A kör bezárult.

Őrültség lenne mindez? Igen, de van benne rendszer. Azt nem tudom, hogy a skandináv mitológiához ténylegesen mennyi köze van - valószínűleg egy katyvasz az egész -, de ennek nincs túl sok jelentősége egy horrorfilm esetében. A filmet egyszerre szerettem és utáltam. Ari Aster eljátszik a félelmeinkkel, de csak játszik. Szórakoztat. Ami sajnálatos, hogy a műfaji korlátok nehezen engedik átszűrődni az egyik lényegi mondanivalót, a szekták működését, virulens jellegét (a párkapcsolati válság jobban dekódolható). Sokan így csak a beteg látványosságot fogják benne látni, tisztelet a kivételeknek – nevezzük őket stílszerűen vájtszeműeknek :)

Aster műve egyelőre felkerült a legfelső polcra, a svéd rendezők közé (Andersson, Aschan, Bergman, Pollak, stb), jó társaságba. Állítólag más műfajban is tervez alkotni. Meglátjuk. Bár árulkodó Pelle következő mondata a filmben: „A ruhákat mi készítjük a téli és a nyári napfordulóra”. Lehet, hogy jön a folytatás? Néhány évet biztos kivárok a következő találkozással.

Idén ez volt az utolsó filmes kommentem. Mindenkinek jó készülődést kívánok a soron következő téli napfordulóig.

2019-11-19 13:42:42 caulfield (4) #109

A döntési szabadság, illetve hogy mit illik és mit nem kérdéskör rögtön a film elején megmérettetik. Amikor Dani visszahívja telefonon Christiant, akkor jön el az a lélektani pont náluk, hogy a fiú talán szétfeszítené a szektájukat. Eleve már a fagyott, sötét természettel nyitó képsor a belvilágukról tudósít.
Legalább két konkrét szekta fonódik egybe allegorikus módon. Mindegyik emberáldozatokat követel. Dani Christiannal való boldogságának gátja és megrontója először a bipoláris testvére, később pedig a Hagra közösségben Christian maga jelenti a felhőtlenségének akadályát. Mind a tesó a lelki bajaival, mind a szépen megterített svéd asztalnál a sötét pólós fiú olyanok Dani számára, mint egy-egy hajszál a levesben - egy kimódolt és kényszeres éberséggel összetákolt világnak az eretnekei, zaklatói ők. A főhősnő mindkét esetben döntést is hoz: előbbinél a testvérét fullasztja meg azzal, hogy a fiúja felé fordulva kvázi elhagyja őt, utóbbinál Christiant ítéli halálra a kommunát választva. Dani testvérének öngyilkossága a saját egyedüllétének kiállhatatlanságában gyökerezik, aminek a megértéséhez egy nagyraértékelt film idézete szerintem jól passzol, miszerint „aki nevet, azzal együtt nevet a világ, aki sír, az egyedül sír” - ez a magány tökéletes megfogalmazásaként egyúttal a szektamentesség meghatározása is lehetne. Christian a sötét téli éjszakán és a svéd lányok a nyári verőfényben együtt sírnak a főszereplővel. Mert így illik.
Az igazság az, hogy Christiannak dobnia kellett volna a csajt mikor az visszahívta. (Jó, miután meghallgatta a családi kellemetlenségből fakadó bánatát és kifejezte felé az együttérzését.) De ha a józan eszére hallgatva tényleg kiadta volna a lány útját, nagyban szembe menve így az elvárásokkal, akkor, ki tudja, talán a fél perccel korábban még őt támogató haverok is kiátkozták volna a társaságukból, mint ahogy egy érzéketlen állatot illik.

előzmény: mimóza (#108)

2019-11-18 13:04:22 mimóza (4) #108

Köszönöm, ez nagyon jó rálátás volt tőled az árnyalatokra!
Lehet, én vagyok a mimóza (sőt, biztos! :D), de annyira rossz volt nézni meg hallgatni, mint kínlódnak ott a film elején, s amikor valahol a közepén elejtik, hogy nem is emlékeznek, mióta tart (három és fél, négy év - vitatkoznak), hát borsózott tőle a hátam, és nálam ez a szén-monoxidos aréna, amiből mégsem rohan ki egyik sem fejvesztve, kimerítette a kodependencia fogalmát, még ha laikusként dobtam is be ezt a komoly szót.
Talán az akadémiai/szakmai kifejtés szerint valójában, a szó szoros értelmében tényleg nem az.
Ha lesz lehetőségünk látni a film hosszabb változatát a plusz jelenetekkel, esetleg kapunk ehhez még adalékokat, s visszatérhetünk rá.

De már tudok arról, hogy valaki az agyalásainkat olvasva ül neki ennek az alkotásnak, úgyhogy mindenképp megérte. :)

Amire még reflektálni szeretnék, az a végszavad, a vak hit. Félelmes Dani beépülésének folyamata a közösségbe - most nem emlékszem, hogy volt-e már szó róla. Az a vonal, hogy a csoport hogyan olvasztja magába az egyént, ugyanolyan erős dráma, mint a párkapcsolati szál. A tézis viszont úgy is összegezhető, hogy a kiüresedett, a "semminek áldozó", kihűlt, sőt, megfagyott kapcsolatnál a pogány szekta-adta életérzés is jobb, elfogadhatóbb (vágyottabb?). Ezt magam persze nem fogadom el igazságként, csak megfogalmaztam, ami a filmből esetleg konklúzióként levonható. Daninak a kezdeti megrendülést követően, miután megtapasztalta (egy kicsit) Pelle érzékeny udvarlását, és ráérzett arra, hogy itt az emberek együtt vannak vele fájdalomban és örömben egyaránt - ez éles kontrasztként hatott számára azzal szemben, amit korábban árvaként és kapcsolatban is magányosként elszenvedett. Úgy érezte, itt minden hiányát pótolni fogják, úgy veszik körül, ahogyan talán soha életében. A fizetendő ár azonban a szabad akarat és önmagának az elvesztése, de ezt még sokáig nem fogja világosan látni (vagy sohasem). Valaki felvetette korábban, hogy Dani innen meg fog szökni. Nem! Egyrészt nem akar majd, kiölik belőle az akarást, úgy érzi majd, nincs joga akarnia a mást... Másrészt: innen kifelé - élve! - NEM vezet út. A szekták ereje (többek közt) ebben rejlik: "Megadjuk mindazt, amit szenvedve hiányolsz, összetartó, támogató közösséget biztosítunk, de miután a miénk lettél, megszűnsz önmagad lenni. Csak azt gondolhatod, mondhatod és teheted, amit a mi belső törvényeink diktálnak. Semmiféle lázadásnak és rendbontásnak nincs helye." Dani itt látott "meséje" félelmes módon milliók életét festi elénk, akiket bármilyen szektás jellegű csoport magába olvasztott.

Elég hangos figyelmeztetés Aster filmje ebből a szempontból is: akár párkapcsolat, akár közösség - azonnal menekülj, ha azt érzed, be akarják zárni előtted gondolati, döntési szabadságod kapuit!

előzmény: caulfield (#107)

2019-11-14 14:10:47 caulfield (4) #107

Christian mellett, a lány szelídsége is megtévesztő. A másikon való uralkodás kölcsönös, csak más-más szférákban zajlik. Nincs igazi elkövető és áldozat, csak két szerencsétlen. Dani azzal, hogy állandóan bocsánatot kér a maga módján ő is egy zsaroló. Pelle nélkül végbe is menne a megváltással felérő tényleges szakításuk, mert Christian a svéd út révén végülis meghozza a kegyelemdöféssel felérő döntést. Csak épp csendben, titokban teszi ezt, ezért be is sározza magát, rávetül a zsarolás árnyéka. Azzal okoz kárt, hogy nem akar kárt okozni. A lányban viszont tudatosul is talán, hogy vége van… csak hát mégsem, vagyis…
Mi másról szól egy kapcsolat mint kölcsönös függésről? Két ember egymásból és - jó esetben - egymásért él, mint két társ. A függés egy tök természetes dolog. A problémát az jelezheti, amikor olyan fogalmak merülnek fel, mint például a „távkapcsolat”. Távkapcsoló - na az van, a tévéhez. De „távkapcsolat” két ember között nincs, a szó egy oximoron. A függéstől való irtózás magától a kapcsolattól való félelemből fakad. A függés önmagában nem jó, vagy rossz, az csak van, vagy nincs.
Amikor Christian igent mond a svéd útra, akkor a válás mellett dönt, megszakítani próbálja a látszólagos kölcsönös függést, ki akar lépni a szén-monoxiddal telített arénájukból. Maga a kapcsolat, ha mint külön entitásként nézünk rá, akkor már eleve halott, csak hát még ez a két ember valamiért egymással tölti az idejét. Rugdossák a döglött lovat. Dani Pelle személyében látja meg ugyanazt, amit Christian az útban: a svéd srác „őszintesége”, szelídsége és együttérzése az ő kiskapuja, vagy szelepe a közös hullaházból, míg Christian tézisének a tárgyát leli meg ugyanígy, amivel korábbi döntését az út jogosságát látja beigazolódni. Igazából ők már szakítottak, csak fizikailag még együtt vannak. Mert így illik… De kölcsönös függés épphogy nincs közöttük, ami van az áldozás a közös oltáron a semmi felé. Vagyis a reflex, az elvárás és a szokás felé. Azaz függés valami személytelentől, de nem egymástól. Úgyis fel lehet fogni, hogy függés a haláltól. Nem hiába lesz a testi, illetve a lelki síkon az a sorsuk, ami. Kodependecia, társfüggőség a szó valódi - nem tudományos - értelmében nem nagyon áll fenn, ami helyette van az a hit. Akárcsak egy szekta esetében. A vak hit.

előzmény: mimóza (#105)

2019-11-14 12:59:25 Adam Taylor (5) #106
2019-11-13 13:15:41 mimóza (4) #105

A filmről, mint drámáról...

Az alkotás első szakaszában bepillantást nyerünk Dani és Christian kapcsolatába, amely évek óta tart, és hamar világossá válik számunkra, hogy egy működés- és fejlődésképtelen viszony ez, aminek egyik "lába" sem szilárd már - vagy talán soha nem is volt az. Mégsem szakítanak, egyikük sem veszi rá magát, tehát kijelenthető, hogy kodependenciáról, társfüggőségről beszélhetünk, ami rövid és hosszú távon egyaránt megbetegítő mindkét fél számára, mert erőt, energiát, szeretetet mindketten csak elszívnak a másiktól, adni egyikük sem képes. Megtévesztő lehet Christiannak a szelídsége (volt, aki itt egyenesen papucsnak nevezte őt), amivel vigasztalgatni próbálja, meg szeretetéről biztosítani Danit, ha azonban alaposan odafigyelünk az apróságokra, mint például arra, hogy Dani állandóan kényszert érez arra, hogy mindenért bocsánatot kérjen, akkor rájövünk arra, hogy alattomos érzelmi zsarolás, sőt gaslighting lehet itt a háttérben Christian részéről, és ez évek óta folyhat így. (Aster ígéretet tett arra, hogy a rendezői változatban lesznek plusz jelenetek, amelyek egyértelműbbé teszik, hogy Christian valamiféle érzelmi terror alatt tartotta Danit. Továbbá, rendezőnk kihangsúlyozta, hogy e film alapgondolatát és további ívét az 1981-es, Modern Romance [Se veled, se nélküled] c. filmből kölcsönözte, amit tényleg szeretettel ajánlok mindnyájatoknak, akik értékeltétek a Midsommart.)
Két kiégett, alaposan elakadt fiatalt látunk tehát itt, akik barátaikkal együtt elindulnak a nyárközepi fesztiválra. Dani mintegy belesodródva ebbe a kalandba, hisz' a fiúk "fölösleges koloncként" húzzák őt magukkal. Amikor belépnek a Napot formázó kapun, elkezdődik Dani "felszabadító tündérmeséje". (Újra csak Astert idézem.) Új és egészen más világlátással, kapcsolati- és hagyományrendszerrel rendelkező családba kerülnek be hőseink, amely a fiúk számára végzetes lesz, mindegyik számára más tényező miatt, Dani számára viszont egy új élet kezdetét jelenti. Ő itt kiválasztott lesz, mert megérzik róla Hälsingland lakói, hogy belőle ideális családtag lehet. A 9 nap végén történő beolvadását már az első mezei jeleneteknél finom motívum jelzi: halluciniációi közben "átnövi lábát" a fű. Egy másik jelenetben a kezén nőnek fűcsomók, később virágkoszorút kap a táncnál, májuskirálynőként pedig tetőtől talpig virágba öltöztetik, s amikor a trónra ül, a nagy, zöld levelű növények is reagálnak az érintésére. Eggyé válik a természettel, s az új családjával. A rémületet felváltja benne valamiféle megvilágosodás, és le tudja dobni sorban a gyász, a kapcsolati függőség, a birtoklás, a fájdalmak béklyóit. Ennek "természetes" következménye, hogy Christiantól is megszabadul. Mivel gondolkodása e rövid idő alatt is gyökeresen képes megváltozni könnyű befolyásolhatósága miatt, nem kérdőjelezi meg a módszert sem. Kvázi "hozzáőrül" a többiekhez, elfogadja azt a perverz moralitást, ami ott uralkodik, de ezt ő nem így fogja fel, hanem extázisként, felszabadulásként. Ezért az eszelős mosoly a végén. Christian ellenben mindent veszít. Az addigi életét minden velejárójával, a barátait, a barátnőjét, a méltóságát, végül fizikailag az életét is. Apróság talán, de olvastam, hogy a rendező szándéka szerint az utolsó, csoportos rituálé után Christian ugyanabban a hosszú köntösben lépett volna ki a faházból, amiben bement, de a Christiant alakító színész ragaszkodott hozzá, hogy meztelen legyen, ami a teljes megalázást, magára hagyatottságot, kivetettséget szimbolizálja. "Annyi nőt láttunk már így megszégyenítve különböző filmekben, legyen már egyszer egy férfi is" - érvelt Jack Reynor - és elfogadták. Így nagyot ütött a jelenet, ez kétségtelen.
Christian végzetét egyébként a medve-motívum vetíti előre, úgy emlékszem, már az amerikai lakásukban is volt a falon medve-ábrázolás.
Mindent összevetve tehát nagyon erős dráma ez, ezernyi továbbgondolnivalóval, egyedi megvalósításban.

Aster pedig kijelentette, hogy horrort nem szándékozik többet rendezni. "Életrajzi dráma, musical, sőt, kamaradráma is van még a tarsolyomban" - mondta tárgyilagosan.
Aztán előhúzott egy noteszt, és megmutatta a riporternek a legutóbbi rajzát.
A lapon egy papagájcsőr volt látható, ami éppen átdöf egy már egyébként sem egész emberfejet.

Hahó! Van még ott valaki, aki komolyan veszi őt? :o

2019-11-11 22:09:35 caulfield (4) #104

Még a nevetés természetéről meg a poénos jelenetekről annyi, hogy úgy szól a mondás: az nevet, aki sír. A kacaj a részemről persze nem a tiszta öröm, hanem kitérés. A nevetés annak a jele, hogy baj van. Sírás helyett van, vagyis annak egy formája. (Nem véletlenül egy nagyon kívánt dolog a nevetés manapság.)
Ruben figurája a szektatagok szemében viszont tényleg a tiszta örömöt képviseli. A horgony szerepét tölti be a kommunában. Azt mondják rá, hogy az ő tudata nincs elfelhősödve, vagy valami ilyesmi. A gyermeki derű, mint az élet valódi alapja, szemben a nevetéssel, ami viszont a kétségbeesés jele. Ezért fontos figura ő, mert imbecilis, együgyű, és szükséget elégít ki: a kommuna tagjai felhőtlenül élvezhetik általa az életet, akár valaki eleven megnyúzását is, nem kell önmagukat górcső alá venniük, hogy valóban tisztán örülnek-e annak, amit csinálnak. Röhöghetnek, sírhatnak, táncolhatnak, átadhatják magukat a mindennapoknak, Ruben pedig hitelesíti őket, mint egy kiszervezett lelkiismeret.
Rendesen lehetnek őrültek.

előzmény: mimóza (#103)

2019-11-11 19:07:59 mimóza (4) #103

Mire ideértem, ki is veséztétek a témát. :)
Pár szemponttal egészíteném ki...
A szitum az volt, mint már pedzettem x kommenttel korábban, hogy totál rossz, harapós hangulatban és tízezer voltos feszültséggel ültem neki ennek a filmnek, csakazértis daccal, és pontosan azért és éppen ENNEK, hogy a bennem zajló viharokhoz hasonló intenzitású mozit lássak. Továbbá, a lehető legkomolyabban akartam venni mindent, amit láttam és hallottam ebben a két és fél órában. Ilyen lelkiállapotban - ahogy ismerem magam - valami egészen szenzációsan eltalált és okos poénnak kell lennie annak, ami a legcsekélyebb mosolyt is kiváltja belőlem.

Ennélfogva tehát engem lepett meg a leginkább, hogy többször is hangosan felnevettem. Caulfield az előbb kiskapunak vagy szelepnek nevezte ezeket a rövid pillanatokat, amiket Aster becsempészett a folyamatos nyomasztásba; nekem a mai nap folyamán, miközben gondolkodtam, az ablak szó jutott eszembe. Ahogy az előadókat is tanítják, hogy egy szárazabb, nehezebb előadásba az emészthetőség kedvéért mindig kell "ablakokat" - érdekes, rövid, csattanós vagy humoros poénokat vagy apró történeteket - csempészni, talán ugyanilyen megfontolásból szórta be ilyen villanásokkal Aster is ezt a horrort.

Ördögi humornak nevezném, de annyira jól helyezi el ezeket a csípős részeket, hogy a rettegés ellenére csak elmosolyodunk, mert nagyon "ülnek", vagy ütnek. Olyasfajta nevetés volt ez részemről, amit nem az idegesség, esetleg a jelenet kínos vagy gagyi volta váltott ki, hanem amire bólogatni is tudtam nevetés közben, kb. úgy, hogy "ez igen!".
Az emlékezetes KRESZ-jelenetet már említettétek, többször is.

Ezért egy másikat hoznék fel: amikor a fiatalok hosszan gyalogolnak Hälsingland felé, kitartóan nyavalyognak azon, hogy most hány kullancsot fognak összeszedni. Ezen ott és akkor jól derültem, s ha másodjára nézem, még hangosabban fogok a helyzet morbid humorán nevetni, mert már tudom, milyen szörnyűségek jönnek, és annak fényében elég röhejes pár kullancs miatt idegeskedni... Persze a kullancsnak is milyen finom szimbolikája van, hiszen vérszívók, amiket nem lehet lerázni, akárcsak a később megismert szektatagokat. És mert olvastam, hát elmesélem, hogy Aster a saját fóbiáját írta bele ebbe a jelenetbe, és forgatáskor a Pilis mezőin végig kötött, zöld térdzoknikban járt, annyira rettegett a kullancsoktól.

Említek egy másik villanást is, ami ennél azért sokkal ütősebb volt... már a dolgok sűrűjében hangzott el az egyik szektavezér szájából: "Ruben rajzol, mi, a vének, pedig értelmezzük a rajzait. Rubent nem homályosítja el a józan ész, a normál észlelés. Ezért tud nyitott maradni a forrásra."

Erre azért csettintettem egyet (és mosolyogtam is, hisz' annyira frappáns volt), mert kimondja a lényeget. A szekták egyik lényeges eleme mindig az, hogy kell egy felsőbb forrás, kell üzenetközvetítő, kell pár beavatott értelmező, és az arctalan nép, akiktől persze elvárják, hogy a józan ész őket se homályosítsa el, vagyis vakon menjenek arra, amerre vezeti őket a totális irányítás. A visszás "igazságuk" tehát úgy hangzik: akkor maradhatsz "nyitott és szabad", ha elengeded a józan ész, az ítélőképesség, a normál észlelés adta kereteket/béklyókat.

És akkor ide idézem be Lars von Triert, a másik "ördögi humoristát", aki így figyelmeztetett a Riget c. sorozata végén (miközben persze a szeme sem állt jól!): "Minden kérdés ugyanahhoz az egyszeri megoldáshoz vezet: Használd a fejedet!"

(Folyt. köv. majd a drámai szálakról is.)

2019-11-11 16:55:13 caulfield (4) #102

Mikor az öreg büszkén megvallja, hogy ők márpedig igenis betartják a KRESZ-t, azért az tényleg nevetést ingerlő pillanat - lehet. Mert inkább egy kiskapu, vagy szelep a néző számára, hogy röhögésbe meneküljön a fojtogató komorságból. Ahol végtelen komolyság van, ott mindig megjelenik a nevetés, törvényszerűen. Ez a jelenet pedig ugye egy olyan brutálisat követ, amelyben kemény kérdések merülnek fel az öregséggel és a halállal kapcsolatban. Olyan dilemma, amelynek megoldatlansága, vagy inkább megoldhatatlansága mélyen tragikus és talán szorongást is okoz. A nevetés pedig, mint kitérés e probléma elől, jól jön a nézőnek. Az érdekes, hogy szerintem a KRESZ beemelése a nyomasztást nemhogy nem oldja, hanem inkább fokozza. Talán ezért is kell védekezésként a kacaj, mert az addig hozott őrület álomszerűsége ott mintha leomlóban lenne, vagyis egy pillanatra elmosódni látszik a szekta és a külvilág közötti határ.
Én mindenesetre nevettem azon a jelenten, meg egy másikon is később, de lehet, hogy idősebben, többet tapasztalva az ember már híjján lévén az illúzióknak, vagy az illúzió utáni vágynak nem érez ingert, hogy mulasson ezen, hisz végülis valójában nem is mulatságos.

2019-11-11 16:50:10 tomside (5) #101

Nem tudok a kérdésedre milliméterre pontos választ adni. Azt tudom, hogy valamennyire mégis a férfi szerepébe élem bele magam ösztönösen, és ahogy a vénasszony megfogja és tolja a férfi seggét, meg ahogy nyögnek a többiek a csajjal, nekem komikus volt. A színész arcán is látszik a zavar, ami duplán érthető, hiszen be is van készülve mindenféle bájitaltól. Ettől jobban nem tudom Neked megfogalmazni. Viszont a jelenet kapcsán is más konklúzióra jutunk: nekem baromira tetszett. (A további hozzászólásokat olvasva beugrott, hogy a fát levizelős jeleneten is röhögtem.)

előzmény: Dió (#98)

2019-11-11 12:01:49 Ugor (5) #100

A végére ülnék a továbbgondolással, de, Aster elérte a célját, mert érzésem szerint formabontót, szokatlan akart alkotni. A műfaj állóvizét felkavaró kísérleti utat választott ebben és az előző filmjében is. Nem mindenki volt erre felkészülve, illetve mindenki másképp reagált az új ízre. Ez már önmagában azt generálta, hogy többet beszélünk róla, mint más horrorokról. Meg az is számít, hogy ki melyik oldalán áll annak a vonalnak, amelyik a film átélésének határa. Azt el tudom képzelni, hogy ha kívül marad, és mint néző nézi a távoli történést, akkor akár lazán röhögcsél is rajta, mert pl. bruhaha, a színészek nem is haltak meg, majd úgyis kijönnek a függöny elé meghajolni a végén, nem számít semmi, csak a szórakoztatás, meg az, hogy kitartson a végéig a popcorn meg a kóla. És akkor vicces lehet az is, hogy egy láb kilóg a földből, mert ott ültették el a cimborát, bruhaha. De ha benne vagy a filmben, mint néző, bekerülsz a pályára, akkor az idegpályákba markol, hogy szembesülsz ezzel a helyzettel. Én benne voltam inkább a svéd nyárban, gyanútlanul odautaztam és a korábbi szektás ismereteim valahogy még rá is játszottak arra, hogy igen, ez így lehetséges, előfordul, az emberek bigottsága elvisz idáig, csak talán rejtve volt eddig a közvélemény előtt. És úgy már nem annyira kacagványos az egész.

előzmény: Dió (#98)

2019-11-11 11:53:51 Mikkey (3) #99

Figyelj, kinek mi a kemény jelenet. Nekem ezek a filmben, ilyen patika mérlegen kimért hatásvadász, kínosság határát súroló dolgok voltak, én is zavaromban röhögtem már.
De amúgy számtalanszor van h ilyen tabu témákon elmosolyodik az ember, filmben /életben egyaránt, nem lehet az ösztönöket szabályozni. Az őrület meg a bohózat között amúgy is szűk az átjáró :)

előzmény: Dió (#98)

2019-11-11 11:08:59 Dió (2) #98

Hmm... érdekes kommentek születtek, ugyanakkor nem igazán kerültem közelebb a jelenség megértéséhez.
Persze van olyan, hogy az ember azért röhög egy komolynak szánt részen, mert annyira szarnak tartja, hogy csak ilyen reakciót tud belőle kicsikarni a jelenet, mindazonáltal én sok olyan nézőt láttam az ilyen filmek után a nézőtéren, akik végigröhögték az egészet, de tetszett nekik a végeredmény. Az, hogy a röhögés "ösztönös reakció egy szorongást előidéző dologra", érdekes nézőpont. Viszont akkor az hogy lehet, hogy a Midsommar és a Babadook tele volt a termet végigröhögő nézőkkel, míg sok, ugyanezen kategóriában mozgó horrort általában síri kussban üli végig az egész nézőterem.
Igazából a lentebb írt jelenetek mindegyike valóban lehet vicces is, szóval én inkább arra számítottam, hogy valaki a legkeményebb horrorjelenetek alatti röhögést megmagyarázza, de ha jól látom, itt a KT-n nem volt olyan néző, aki azokon derült volna. Lehet, hogy a Babadook topikjában kellett volna feltennem a kérdést. Bár talán még azt lehetne pedzegetni, hogy tomside Te miért röhögtél a rituális szexjeleneten. Mert azon én is nevettem, de az Olórin által jelzett ok miatt (mert szerintem egy ótvar szar jelenet volt), míg ha jól értem, neked tetszett:) És akkor az ilyenek kapcsán még az a kérdés, hogy a rendező például azt a jelenetet humorosnak szánta -e. Mert nálam a válasz egyértelműen az, hogy NEM, és ha ez igaz, akkor kijelenthető, hogy Aster nem nagyon érte el a célját.

2019-11-10 19:39:54 ZoLeEe (5) #97

A nevetés egy szinten lehet ösztönös reakció váratlan vagy addig ismeretlen szorongást előidéző dolgokra/élményekre. Egyfajta defenzív feszültséglevezető mechanizmus+ evolúciós szempontból jelzi nekünk és a körülöttünk levőknek hogy nincs mitől félni.
Például a milgram-kisérletnél a "sokkolók" sokszor idegesen nevettek miközben (azt hitték) halálos áramütést applikálnak az alanyba és az sikoltozott.

Teljesen másképp reagálsz, és nevetsz egy moziban vagy amikor másokkal nézed a filmet mint amikor egyedül.

Szóval lehet hogy beteg volt a srác de lehet hogy csak feszült. Mindenesetre nem hiszem hogy a humorérzékedben volna a hiba :D

előzmény: Dió (#91)

2019-11-10 17:41:49 tomside (5) #96

Igen, én kb. ebben az attitűdben röhögtem végig az új Godzillát. :)

(Mondjuk, ennek a filmnek az esetében nálam nem így volt, de lényegtelen.)

előzmény: Olórin (#94)

2019-11-10 17:21:30 Ugor (5) #95

Húú, én itt jól lemaradtam a világtól. Elképzelni sem tudnám, min lehetett volna ebben nevetni. Fogalmam sincs. Annyira nyomasztó, ráadásul annyira hétköznapian illeszkedik mindenhez, semmi misztikum, valós emberi hiedelmek, teljesen megélhető valós reakciókkal, hogy megfagyasztja a szívben a vért. De hát kinek mi a móka, ugyebár...

2019-11-10 17:16:18 Olórin (5) #94

Szerintem ennek van egy durván szubjektív kiindulási pontja, értsd: ha alapvetően tetszik egy (nem komikus) film, nem fogsz röhögni rajta, ha viszont alapvetően nem tetszik, akkor jó eséllyel röhögni fogsz a számodra már nyögvenyelős próbálkozásain, hogy komolyan vedd.

előzmény: Dió (#91)

2019-11-10 17:08:27 tomside (5) #93

Will Poulter összes jelenetében csak röhögni lehet, az ő karaktere nagyon belenyúl egy “férfi”típusba, konkrétan azokéba, akik férfitársaik között egyfolytában a szexről vagiznak, de ha meglátnak egy nőt, elakad a lélegzetük, és azonnal kisebb lesz a... magabiztosságuk.

Velem együtt, többen röhögtek azon is, ahogy a hölgy végül elutazik a barátja barátaival, mert ott nagyon finoman van kirajzolva, hogy az emberünk inkább komfortosan benne marad egy papucsszerepben, mintsem hogy összeszedje a tökeit, és ki merjen lépni a kapcsolatából. Egyik oldalon persze ez is tragikus, de az ábrázolása vicces volt.

Nem nagyon röhögött más velem, de én pl. a férfi rituális szexjelenetén is többször röhögtem, pl. amikor “beszáll” egy idősebb nő hátulról, és mozgatni kezdi a ffi seggét.

De nyilván értem, amire rákérdezel. És gondolhatod, hogy nem a horror- vagy a drámai elemeken kacagtunk fel hangosan.

*szerk.: eszembe jut, a naiv völgylakókon is rengeteget nevettem, pl. amikor először vagyunk a helyszínen és zenével köszöntik a vendégeket. De egy darabig a csapat közös welcome-beállása is vicces.

előzmény: Dió (#91)

2019-11-10 17:03:05 Korben (?) #92

Az hogy kinek mi a vicces az teljesen szubjektív. Pl. van egy jelenet a filmben mikor az 1ik csávó levizeli a fát, erre odamegy az egyik tag a faluból és leteremti. Ezen lehetett nevetni.

előzmény: Dió (#91)

2019-11-10 16:53:02 Dió (2) #91

Mostmár muszáj megkérdeznem. Anno a Babadook kapcsán bántam meg, hogy azt a filmet moziban néztem, mert ott mellettem addig röhögött hangosan egy srác az anya teljesen egyértelműen drámainak szánt gyerekgyilkolásán, hogy a végén, mikor már azon gondolkoztam, hogy a rendőröket vagy a srác pszichiáterét hívjam -e fel, rá kellett szólnom. És az elején teljesen simán lepszichopatáztam a srácot, de aztán látva, hogy a Midsommar szerintem egyértelműen drámainak szánt horrorjeleneteit is egyébként teljesen intelligens emberek röhögik végig, mostmár totál meg vagyok zavarodva, hogy velem van -e a baj. Szóval a kérdésem azokhoz, akik ezt a filmet vígjátéknak is titulálják: pontosan mely részek váltottak ki belőletek nevetést, és főleg: miért? Köszi előre is a választ.

előzmény: mimóza (#88)

2019-11-10 16:04:08 Ugor (5) #90

Szerintem ezt éppen mi sugároztuk ott ezerrel! Ennyi sugárzásnak már ezoterikus ereje van. Mimóza, mint egy akaratát veszített báb, akinek megszólalnak a hangok a fejében, a gép elé ül és...

előzmény: cucu (#89)

2019-11-10 13:56:52 cucu (?) #89

Wow, tokeletes idozites. A KT-talin szoba kerult, hogy vajon meg fogod-e nezni ezt a filmet. :-) A kerdes eldolt.

előzmény: mimóza (#88)

2019-11-10 11:48:11 mimóza (4) #88

A KT-taliról újfent lemaradván bánatomban leittam magam narancslével, és amikor éjjel már csend honolt a házban, elindítottam ezt a filmet. Gondoltam, ha már... akkor is, csakazértis ünnepelek valahogy. Aztán kiderült, hogy nem is akárhogy. :D

Namármost, töröm a fejem azóta - ugye sok alvás nem következett a film után -, és a véleményem vagy nagyon rövid lesz, vagy nagyon hosszú.

Először talán inkább a rövid:
Íme, egy MÓDSZER ARRA, HOGYAN NE SZAKÍTS!
És: Gratulálok Asternek, mert abbéli - kifejezett - szándéka is teljesült, hogy drámával-horrorral-misztikummal kevert vígjátékot rendezzen. Én legalábbis többször gurultam a nevetéstől. És közben sokszor villant be a tudatomba Trier. Bocs! :o)

2019-10-31 19:55:18 Korben (?) #87

Elképesztő, h ebből a filmből most bemutatnak egy rendezői változatot is, hogyhogy? Miért?
Nekem bejött a film. DE azért így alapba is elég hosszú. Mást nem tudok elképzelni, csak még több brutalitást..

2019-10-31 16:23:04 The Cortez (3) #86

Már a pár perces felvezetésben kapunk egy nagy adag nyomasztást, ami után egész hamar beindul az A vesszőből font emberre, a Wicker Manre és az Apostolra hasonlító történet. Nem vicc, képesek voltak megint ezzel a mára halálosan fárasztó alapsztorival előállni, a nálunk forgatott mozi ráadásul pár bizarr képsort leszámítva, semmivel sem ad többet az említett műveknél.
Ari Aster 2. nagyjátékfilmje alapvetően egy pszichedelikusabb művész-folk horror, de a nyaralós tinihorror jelleget is megidézi. Üresjáratok meg baljós atmoszférájú részek váltogatják egymást: előbbiek a béka picsája alá süllyesztik, utóbbiak pedig a nyugtalanító zenével együtt, a magasba dobják a hangulatot. A játékidő felénél egyre jobban elborul az alkotás: elvont, beteg agymenések veszik kezdetüket, melyeknek a túltolt, groteszk szexjelenet a csúcspontja.
A félelemkeltő dallamok + egy David Lynch-feelingű rémálombetét mellett, a Fehér éjszakák legnagyobb érdeme a fényképezés, ugyanis eszméletlenül látványos, egyben kreatív beállításokkal, kameramozgásokkal, valamint trükkökkel van telerakva. Érdekesség, hogy a film leginkább világosban játszódik, továbbá a párkapcsolati problémákat helyezi középpontba.

2019-10-26 16:30:42 caulfield (4) #85

Pedig szerintem éppen egy rossz kapcsolat borzalmas világát akarja megmutatni a rendező a túlnyújtott, helyenként erőlködős, de akár unalmasnak is ható filmmel, ami mögött nincs annyi tartalom, mint szeretnék a felek. Így tudja érzékeltetni azt a teljes kiüresedésből eredő poklot, ami a csak szokásokra és rituálékra felhúzott élet sajátja lehet és ami végül két emberből - kikben elrohadt a korábban talán egyás iránt verő szív - egy vérszívó, primitív mini-szektát csinál.

előzmény: BonnyJohnny (#79)

2019-10-21 21:56:55 Xaos (4) #84

Mintha egy Suspiria&Texasi láncfűrészes ötvözete lenne a film. A szerelmi szál túl sok volt, ahhoz képest, hogy horrorfilm. Emiatt (sem) ötös.

2019-10-08 12:45:23 Calavera (?) #83

Számomra egy kicsikét hosszú volt. Nem mondom azt, hogy vontatott, csak hosszú, de nagyon élveztem.
Leginkább az tetszett, hogy akármennyire nyomasztó és borzalmas, mindez gyönyörű színes virágok között, fényes, napsütötte helyeken. Értem úgy, hogy nem azzal operál, hogy sejtelmes és fekete, árnyak, hanem minden világos és gyönyörű. Nagyon tetszett.
A hallucinogén anyagok alatt álló személyek látásmódját és átélése is olyan, hogy a néző a helyzetükbe tudja képzelni magát.
Ami zavart kelthet az erőben, hogy a gyorsan elpatkoló figurák felismerhetetlenek, csak képzelni lehet, hogy ki kicsoda.
Miért mosolyog a csaj a végén? Mert megtisztult, minden szarságát, ami a várossal és a való élettel áll kapcsolatban elfelejti, elhagyja és egy olyan helyen lehet, ahol szeretik (május királynő lett), elfogadják és beleillik a társaságba. Amikor megcsókolja a srác aki odaviszi őket, nem ellenkezik, hanem örömmel fogadja a csókot, mert már vissza sem akar menni a válóságban

elég jó film, nekem tetszett, csak úgy mint a The Witch - valamiért nekem hasonlóak

2019-10-08 10:08:37 lizardking (4) #82

Sokan felhoztátok a főhősnő film végi nevetését. Számomra az egyértelműen egy felszabadult, minden gondot, problémát magáról ledobó, megkönnyebbült nevetés. Annyi fájdalom és küzdelem után, végre szabad lett. Ergo, egy rossz és egészségtelen párkapcsolat végre véget ért. Egy Manson lemez címe ugrik be erről, ami szintén hasonló koncepcióra épült: The High End of Low.

2019-10-07 23:15:56 critixx (?) #81

Adókedvezmények. Egy csomó mindent leírhatnak az adójukból, ha itt forgatnak, ezzel csábítja ide a magyar állam a külföldi produkciókat. Plusz a magyar stáb harmadannyi fizetéssel beéri mint az amerikai és a különböző szolgáltatások, vásárlások is jóval kevesebbe kerülnek.

előzmény: ender1112 (#80)

2019-10-07 23:13:44 ender1112 (4) #80

"p.s.: azt meg könyörgöm, magyarázza már el valaki, hogy miért kellett egy amcsi produkciót pestig hozniuk a forgatásra... az USA-ban nincsenek mezők dombokkal?!?!?? :-)"
Nyilván itt olcsóbb forgatni.

előzmény: Dió (#75)

2019-10-07 08:02:03 BonnyJohnny (3) #79

Nem tudom. Talán kilógott a horror részből. Talán, ha nem a Hereditaryt akartam volna újra látni, jobban tetszett volna. Amúgy tényleg érezni rajta a törődést, ahogy írtam is (ismétlem, nekem az a háttértudásom sem volt meg, amiről te írtál, mégis érezhető volt). Talán, ha az egész film tetszett volna, akkor az eleje feljebb húzta volna a dolgot. Így viszont, hogy nem tetszett, csak felesleges (művészieskedő) lassítása volt a dolognak.
Az Ad Astra után néztem meg, a Guerilla előtt, és számomra nagyon egy kategóriák abban az értelmeben, hogy a rendező jól láthatóan meg akarja mutatni, de nem jön össze. Ami marad, az pedig túlnyújtott, helyenként erőlködős, unalmas film, ami mögött nincs annyi tartalom, mint szeretnék.

előzmény: Dió (#78)

2019-10-07 07:18:55 Dió (2) #78

Hogy érted, hogy "a kapcsolati rész pont nem működött annyira (mert egy működésképtelen kapcsolatot ábrázolt)"? Nekem pont ezért tetszett, mert működőképeset szerintem könnyebb lenne ábrázolni, míg itt egy ilyen roggyantat sikerült (nagyjából) sikeresen bemutatnia. :) Ahogy Te is írod, szerintem is látszott, hogy ez az egyetlen dolog a sztoriban, ami tényleg "szívből jön" neki, míg a többin ezt én sem láttam.

előzmény: BonnyJohnny (#76)

2019-10-07 06:43:55 biri (2) #77

Valóban jó megvalósítása egy gyenge sztorinak, azaz nem unalmas, de rossz. (Pont ellentétes az általam előtte nézett Vörös ügynökkel, ami nem rossz, de unalmas.)

előzmény: BalaKovesi (#12)

2019-10-06 20:13:35 BonnyJohnny (3) #76

Utólag olvasva, hogy Astert saját romlott kapcsolata ihlette a sztori megírására, nem meglepő, hogy ez benne az egyetlen működő majdnem működő szál; amire viszont azt mondom, hogy akkor nem horrort kellett volna belőle csinálnia.
Ezt nem is tudtam, de így utólag olvasva, ezt érezni lehet rajta. Ahogy írtam is, érezni, hogy nagyon oda akarja tenni magát. Mondjuk nekem a kapcsolati rész pont nem működött annyira (mert egy működésképtelen kapcsolatot ábrázolt), de érezni rajta, hogy a rendező törődik velük, nagyon meg akarja mutatni ezt is.
(Lehet érdemesebb lett volna két filmet készítenie: egy párkapcsolati drámát, és egy szektás horrort.)

előzmény: Dió (#75)

2019-10-06 11:55:18 Dió (2) #75

Szerencséje van Ari Asternek, hogy ilyen tehetsége van látványhoz és hangulatkeltéshez, aminek szerintem nagy szerepe van a sikerében... mert íróként, hát, szerintem nem sok az ürge.

Az első filmje még "legalább" megcsípte a hármast, mert ott éreztem, hogy van valami a csini küllem mögött, és mondani is próbál valamit (még ha nem is értettem maradéktalanul, hogy mit), de itt aztán már a szándék sincs meg. Amire amúgy fel voltam készülve, és épp ezért el is döntöttem, hogy ha az első harminc perc alatt nem ránt be a Midsommar, akkor még ott lelövöm. A remek indítás (sőt, az első egy-másfél óra!) ennek ellenére az ellenkezőjét érte el, feltornázva ezzel a várakozásaimat... és ezért érzem még inkább átbaszva magam a hányadék utolsó egy óra láttán.

Kifejezetten érdekes témákat feszegető, értelmesen építkező, slow-burn piszchohorrorként indult ugyanis a film: a lány drámája, a főszereplő sráccal való kapcsolata, a svéd kommuna működése, pláne a leugrás-jelenet utáni magyarázattal, biológiai vs. választott család témája ezzel a vérfertőzés vonallal kiegészítve, stb. - ezek mind remek szálak. Ezt félúton elkezdte felhigítani egy rakás unszimpatikus, logikátlanul viselkedő karakterrel, akiket egy klisés kapcsolati háló próbál összetartani. Majd az utolsó egy órára még ezt is ledobta a kútba, és megmutatta, hogy soha nem is akart semmit kezdeni a fentiekkel. Helyette egy túljáratott sablonokkal megelégedő, olcsó szektás slasher lett belőle, ahol a mattüres (és még mindig unszimpatikus) karakterek egymás után halnak kiszámítható és súlytalan halált egy rakás papírmasé pszichopata keze által. Végül tortán a habként betetőzi az egészet egy szimpla, in your face gore/sex kombóval, csak mert ugye kenyeret és cirkuszt is kell a népnek.

Az külön zavart, hogy marhára nem értettem a végén a lány hisztérikus mosolyát. Amin gondolkozva, egyben a film célján töprengve, addig jutottam, hogy talán annak megmutatása volt végig a célja Asternek, hogy mi visz rá egy alapvetően normális embert egy ilyen szektához való csatlakozáshoz, azaz miből lesznek a pszichopaták. Ez ugye abból is jön, hogy az alapvetően normálisnak induló női főszereplő mellett kapunk arra is egy csomó utalást, hogy az őket egészbe belesodró svéd srác is anno hétköznapi ember lehetett, akit végül egy személyes tragédia vitt bele a sűrűbe, illetve csinált belőle pszichopatát. Ugyanakkor anyira vékony lábakon áll ez a magyarázat, meg amúgy ilyet is láttunk már párszor, hogy sokat nem ment az összképen ez sem. Utólag visszagondolva az egyetlen dolog, ami eredetinek mondható, és jelentéssel is bír, az a főszereplő páros drámája, ami remek leképezése egy olyan kapcsolatnak, ahol a két félnek egyáltalán nem kéne együtt lennie: a srác egy gyenge figura, aki képtelen az őszinteségre, helyette a gyáva és egyszerű kiutat választja, míg a lány egy menthetetlenül depressziós karakter, aki rossz helyeken keresi a segítséget. Utólag olvasva, hogy Astert saját romlott kapcsolata ihlette a sztori megírására, nem meglepő, hogy ez benne az egyetlen működő majdnem működő szál; amire viszont azt mondom, hogy akkor nem horrort kellett volna belőle csinálnia. Az egész horrorkörítés ugyanis sztori szempontjából nézve erőltetett, nélkülöz minden eredetiséget, és hát nem igazán illeszkedik szervesen a főszereplő páros drámájához sem. Pláne, hogy így szerintem horroratmoszférát csinálni és parát kelteni sem lehet, hogy 24/7 süt a nap, és minden táj vidámságot sugárzóan tavaszi és hófehér (ami egyébként külön vicces - a svéd időjárást ismerve egy nyár alatt nem kapnak annyi szünet nélküli felhőmentes eget, mint itt egy hét alatt). Ha ezek után igaz a pletyka, hogy a következő filmjével műfajt szeretne váltani, akkor az elé majd még talán leülök, míg ha tucatgyáros horrorrendező válik belőle, akkor ezzel engem itt és most elvesztett.

p.s.: azt meg könyörgöm, magyarázza már el valaki, hogy miért kellett egy amcsi produkciót pestig hozniuk a forgatásra... az USA-ban nincsenek mezők dombokkal?!?!?? :-)

2019-10-05 17:05:02 BonnyJohnny (3) #74

Ari Aster előző filmjéhez képest mindenképpen visszalépés nekem. Hosszabb, mindamellett kevésbé feszesebb, így unalmasabb. Hangulatilag sem fogott meg annyira ez a néhol slasheres bimbózó romantikával fűszerezett fiatal felnőtt csapat (ami elég hülye ahhoz, hogy mindvégig ottmaradjon ebben az őrült szektában), mint az előző film helyenként krimikre jellemzően körmönfontan felépített családi dráma thrillere. A főszereplők is teljesen hidegen hagytak, és ez sem segített a fentebb említett "Hosszabb unalmasabb" érzés elviselésében.
Persze sokszor odateszi magát a film, de összességében nem tud végig lekötni, ellenben sokszor erőlködő, hatásvadász. Látszik, hogy egy régóta dédelgetett projekt, amibe nagyon oda akarta tenni magát a rendező.

2019-10-02 02:50:33 unrealnoise (2) #73

Szép képek meg hasonló, de olcsó blöff az egész, és elég hatásvadász is, túlnyújtott jelenetekkel, aztán drámainak sem éppen mondanám, mert a dráma nem működhet abból adódóan, hogy alig ismerjük meg a karaktereket, szorítani értük ezért sem nagyon tudunk, néha logikátlanság is van az egészben, kapcsolatok szintjén is, meg úgy az egészét tekintve is, egyszerűen szó szerint több a füstje a prokukciónak, mint a lángja. Jóval több.

Nem, nem azzal van gond, hogy ez nem horror, vagy thriller, hanem, hogy ilyen téren nem működik. A drámai részt meg fent ecseteltem. Totális időpocsékolás volt ez a film, egy fokkal jobb csak, mint az Örökség.

2019-09-29 14:29:02 caulfield (4) #72

Jobban, teljesültebben fazonírozza a horrort saját képére, mint a rendező korábbi, inkább zavaros próbálkozása. Aronofsky Mother-je óta nem vibrált rémfilm egyszerre ennyi kiforrott gondolatiságtól és érzékenységben fogant halszemű vizualitástól. A képeket uraló festői hókaság, a cselekmény krónikus kimértsége, a beavatás tudat kegyetlen áttételeződése és a józan ész maradéktalan legyalulása kellően nézőt felkavaró módon összegződik ebben a rendkívüli moziszeánszban. Bár egyes jeleneteiben nem mentes a klisészerű vadhajtásoktól sem, viszont szerintem, ha ezeket az ember képes nem komolyan venni, akkor mint humorelemek már annyira nem is lógnak ki az egyébként nagy műgonddal megalkotott rémálomszövetből. De az esetleges, öncélú, feslett műfaji sajátosságokért egyébként is Aster bőven kárpótol a delejező magabiztosságával, ahogy a kortól, helytől, folklórtól független bigott mágikus szemléletet kérlelhetetlenül pellengérre állítja. (A matyó hímzés mintha Bartók nagy tévedését visszhangozná.) Ezen élveboncolásban lakik az igazi démon, melynek kiapadhatatlan tápláléka az a például kötelező évfordulókra felhúzott rutinrendszer, melynek fülledt, fojtogató, embertelen familizmusa beárnyékolja a legragyogóbb napokat is. Mert az ártatlannak tűnő annumoknak, akár többek között a szülinapok egyszerű rítusának is a természete a kötelező érvény bűvkörében burjánzva és a megkerülhetetlen szokásjog égisze alatt sütkérezve szűnni nem akaró kihívást és kényszert is jelent. Míg végül más nem is, csak önjáró, gépies és aljas dologiság garmadája patakzik az ebből eredő felhősödésből, az arctalan elvárások ketrecébe zárt, túlrendezett és szorongó ember izzásából.

2019-09-28 20:56:34 Ragemarci (4) #71

Néhány goás arc tuti segített Aster mesternek összerakni a bevarázsgombázott jeleneteket. Az első egyenesen hibátlan. A svéd motívumok is nagyban hasonlítottak kis hazánk népviseletére, úgyhogy összeraktuk neki itt a dolgokat. Viszont túl hosszú,a szektás/sorra eltűnős klisék miatt kár volt.

2019-09-27 04:03:55 ender1112 (4) #70

Kétlem, hogy a spoileres rész fél nap múlva történt.

előzmény: ipartelep (#69)

2019-09-26 21:15:16 ipartelep (3) #69

Most kezdtem nézni. De már az elején... A csaj elmebeteg húga meggyilkolja a szüleit, magát meg-öngyilkolja. A csaj pasija erre egy fél nap múlva elmegy a bulikába, és vele megy a csaja is (akinek a húga...). Mi vaaaaan? Noooormális?
Ez a kis mozzanat erősen csökkentette a kedvem eme film további nézéséhez. Azért még nem adom fel, nagyon kíváncsi ember vagyok, de ebből ötös már biztosan nem lesz.

Update: tévedtem. Nem másnap mennek a bulikába, hanem hónapok múlva. Ezt valóban elnéztem, bár ettől még nem tetszik jobban a film.

2019-09-25 17:01:10 Ugor (5) #68

Akkor most mindenki kisütötte az akkumulátora túltöltését. Legyen a téma a film továbbra is.

2019-09-25 16:37:20 ArmaGedeon (?) #67

Áhá, szóval ha valakit zavar az, hogy egyesek nem tartják tiszteletben mások szórakozását, az sznob? Szerintem olvass utána a kifejezés jelentésének, a Google ebben jó partner. (Az esetek többségében hanghatás nélküli grimaszolgatás, illetve a zacskócsörgés/mobilozás/beszélgetés pedig szerinted egyenértékű súlyozású a nyugalom megzavarását illetően? Hm.)

Amúgy a film épp ma került ki a webes óceán tajtékos habjaira, csak jelzem azoknak, akiket érint. Ha pedig tetszeni fog, én leszek az első, aki megveszi eredeti BluRay-en. Mert szoktam ám olyat is csinálni, hangozzék bármennyire is hihetetlennek. :)

előzmény: pelu (#66)

2019-09-25 16:16:40 pelu (4) #66

Magam is meglepődtem rajta, h ennyire sikerült fennakadnom ezen. Valószínűleg tartom, h azért, mert az Apokalipszis most-on a Puskinban egy ilyen sznob pali grimaszolgatott feltűnően pár székkel arrébb minden apróságon, és végül az sokkal idegesítőbb volt, mint a csörgő-zörgő-csámcsogók...

előzmény: Xaos (#64)

2019-09-25 16:14:54 Ragemarci (4) #65

Ilyen kommentszekciót a youtube videók alatt szoktam látni...

2019-09-25 15:51:48 Xaos (4) #64

De sok itt a mimózalelkű :)) Akinek nem inge...

2019-09-25 14:40:34 pelu (4) #63

OFF

Természetesen nem kötelező, ahogy nekem az is mindegy, h te hol és milyen formában élvezed a filmeket. A reakcióm csak a nagyképű, durva és ledegradáló hozzászólásodnak szólt, mégha nem is érzem magam úgy, h beletartoznék ebbe a "faszkalap" rétegbe.

De majd legközelebb továbbgörgetek...

És itt be is fejeztem a témát!

(ha valakit nagyon zavar az előző kommentem, akkor nyugodtan lehet törölni azt)

előzmény: ArmaGedeon (#59)

2019-09-25 14:28:17 Kempesbaba (?) #62

Ugor bátyó: de itt a határ ahol még idejében meg lehet fékezni az illető(ket) és nem hagyni eszkalálódni a folyamatot (mint ahogy nemegyszer úgy érzem,mintha szándékosan be lenne dobva a gyeplő a lovak közé)
De ez már tényleg teljesen off

előzmény: Ugor (#61)

2019-09-25 14:07:51 Ugor (5) #61

Moderátor1: örülnék, ha a személyeskedés mindig csak idáig tartana, és nem tovább.

előzmény: Dió (#60)

2019-09-25 14:04:24 Dió (2) #60

OFF: Moderátoroktól kérdezném, vagyis nekik üzenném, hogy szerintem az ilyen stílusú és tartalmú hozzászólások simán kimerítik a személyeskedés fogalmát és a szabályzat ellen mennek - vagy a jelek szerint ezt csak én gondolom így?

előzmény: pelu (#57)

2019-09-25 13:14:49 ArmaGedeon (?) #59

Szerinted kötelező mindenki számára a mozilátogatás? Aranyos vagy, hogy ezt te akarod eldönteni, de inkább told arrébb a bicajt, én pedig olyan formában élvezek egy filmet, ahogy nekem tetszik.

előzmény: pelu (#57)

2019-09-25 09:01:02 Tenebra (4) #58

Én sem szeretem különösebben az általad említett réteget, és ennek a filmnek a (sajtó)vetítésén is volt szerencsém drámai jeleneteken gúnyosan röhögő nézőkhöz. Ami nyilvánvalóan bosszantó, de én úgy vagyok vele, nehogy már ilyenek vegyék el a kedvem / lehetőségem a mozinézéstől. És azért ha az ember jól megválasztja a helyszínt (jó, vidéki városokban nem könnyű, ahol jó, ha van egy plázamozi) és az időpontot (nem hétvége :D), akkor kisebb eséllyel fut bele ilyenekbe. Nem ítélem el persze a torrentezést, mert demagógia elítélni, előbb-utóbb a többség ráfanyalodik. Viszont pont ilyen filmek esetében bűn a kisképernyőt választani, megkockáztatom, még DVD-BD vásárlás esetében is. Nagyon remélem, hogy a rendezői változat is menni fog a mozikban, mert ha valami, akkor a Fehér éjszakák nagyvászonra termett. Itt a nézőt is magába szippantó tájnak még fontosabb szerepe van, mint maguknak a szereplőknek. :D Nagyon kétlem, hogy akár még 4K tévén nézve is úgy bevonzana, mint a mozi sötétjében. Ezért is bosszantott az idióták röhögcsélése, mert bár voltak benne tényleg vicces (vagy inkább groteszk) jelenetek, de összességében ez egy elég drámai és sokkoló film, amin szerintem csak az nevet abszolút nem vicces részeknél, akit nem kapott el, vagy éppen ellenkezőleg, a nevetéssel távol akarja tartani magát zavarában / félelmében.

előzmény: ArmaGedeon (#54)

2019-09-24 13:54:25 pelu (4) #57

Mondjuk, ahogy most megfogalmaztad, hogy miért nem jársz moziba, tényleg nem ajánlott menned, nem neked találták ki. Gondolom, az utcára sem könnyű kimenned. Nehéz az élet!

előzmény: ArmaGedeon (#54)

2019-09-23 22:32:23 tomside (5) #56

Van egy réteg, akik az általában olcsóbb jegyárak miatt jönnek művészmoziba. Ők ugyanolyan plázasuttyók, csak mellé még fillér..szók is. :O

A másik oldalon viszont hülyén érzem magam, mert vannak szituációk, amikor csak én röhögök a művészben, és a többiek hülyén néznek rám. (Nem, nem azért, mert hű de fentebb stíl humorérzékem van, hanem mert sokszor mást látok viccesnek, mint a többség.) Ilyenkor viszont hülyén érzem magam, mert sokszor eszembe jut, hogy pl. az olyanoknak, mint te, valószínűleg miattam (is) megy el a kedve a mozitól. Pedig én csak élvezem a filmet. És ez egy olyan dolog, amin nem tudok túllenni. :/

előzmény: ArmaGedeon (#54)

2019-09-23 19:01:26 Bogár Bence (5) #55

Október 31-től a hazai mozikban is látható lesz a film rendezői változata, magyar felirattal. Az információ hivatalos, a forgalmazó írta ki a Facebook oldalára. Bár, gondolom még kevesebb helyen vetítik majd, mint a “sima” verziót...

2019-09-22 19:23:56 ArmaGedeon (?) #54

Igen, konkrétan a torrentre gondoltam, de sejtem, hogy vannak itt erre érzékeny lelkek is. A mozilátogatásról már leszoktam, ahogy öregszem, nem bírom elviselni a csörgő-zörgő-csámcsogó-pofázó-mobilozó faszkalapokat. És mielőtt: igen, a művészmozikban is vannak effélék.

2019-09-20 23:04:24 Xaos (4) #53

Hát az itt ezen az oldalon tabu!

előzmény: Interracial Facial Creampie (#51)

2019-09-20 21:18:04 TheDriver (4) #52

Jövő héten lesz fent hd-ban angolul, a magyar felirat meg amikor megcsinálja valaki. A szinkronos verzió november.

2019-09-20 19:28:11 Interracial Facial Creampie (?) #51

Szerintem úgy értette, hogy enkóron mikor lesz má' fönn.

2019-09-20 18:58:28 Mikkey (3) #50

szerintem arra gondolhatott, hogy a viszonylagos rétegfilmes státuszból áttörhet e közönségfilmes körökbe?
erre megvan minden esélye, mert csak nekem több olyan óvatlan ismerősöm is bevállalta, akit csak a "híre" v marketingje csábított a moziba, de meg is szenvedtek vele rendesen :D

2019-09-20 11:20:45 tomside (5) #49

Nem várható! Senkinek egy q... szót se a Midsommarról!

előzmény: ArmaGedeon (#46)

2019-09-20 08:37:09 Xaos (4) #48

Ez engem is érdekelne.

előzmény: ArmaGedeon (#46)

2019-09-19 21:27:23 Ugor (5) #47

Ezt hogy érted? A nyilvános mozi nem elég széles kör?

előzmény: ArmaGedeon (#46)

2019-09-19 21:04:12 ArmaGedeon (?) #46

Szerintetek mikorra várható a film kiterjesztése szélesebb körökben is?

2019-09-07 15:46:36 Tenebra (4) #45

Tök jók a ruhák!

Amúgy a filmmel kapcsolatban: ne félj annyira tőle! :D Hatásmechanizmusát tekintve ez inkább feszült thriller, semmint ijesztgetős horror. Van benne 1-2 sokkoló jelenet, de eleve "nappal" játszódik az egész, tehát lehetetlen is az olcsó, sötétségből fakadó ijesztgetés benne. Ez nem zsigeri horror, inkább intellektuális horror, azaz kemény dráma. Rendkívül erős az atmoszférája, de engem nem ijesztett meg egyszer sem. Inkább feszültségben tartott, és elgondolkodtatott. Persze lehet ez azért is van, mert edzett horrorrajongó vagyok. :D De az objektíve is elmondható, hogy ebben nem fogsz minden második jelenetben kiomló beleket vagy a kamerába ugró szörnyeket látni, ez nem erről szól, ez nem az a fajta horror.

előzmény: mimóza (#43)

2019-09-07 15:29:32 Ugor (5) #44

A végén már egészen magyaros motívumok is kiintegetnek a képekről. :o)

előzmény: mimóza (#43)

2019-09-07 15:14:56 mimóza (4) #43

A minap Lukács Judit szövőnő, egyik kézműves ismerősöm, feltett a FB-ra egy beszámolót arról, hogy a hosszú, kékkel szövött jelmezeket (4 szereplőn látható a filmben - egész konkrétan két szereplőn és két dublőrön) ő tervezte és szőtte két héten keresztül a műhelyében.

Aki látta a filmet, biztosan emlékszik a ruhákra, itt mutatom a képeket.

Az ilyen személyes vonatkozások adnak némi plusz motivációt, hogy a félelmeim ellenére nekiveselkedjek ennek a - számomra - "mumus" alkotásnak. :)

2019-08-31 00:20:11 Ugor (5) #42

Újranézve. Most úgy érzem, simán írnék egy százoldalas értekezést ennek a filmnek a vonatkozásairól. Pazar a feszültség megteremtése az eleje óta és csak vezet és vezet. Elképesztően jók a szereplők karakterei. Senki sem túl szép, de nem is csúnya, simán hihető, hogy minden erdei svéd svéd, amennyire annak kell lennie. Talán sohasem láttam hagyományos, ősi svéd népi motívumokat, mégis simán elhiszem, hogy pont ilyenek. A realitás meg a misztikum viszonya meg hát… de hát az összes vallás és szekta ilyen. A titkok tudója is, a hívő is, az áldozathozatal is, meg a betérés is. Ááá, sokkal több van ebben, mint ami a felszínen hullámzik…

2019-08-29 12:55:33 gerbence (3) #41

Szép film, úgy értem, technikailag, tehát gyönyörű az operatőri munka (már akinek bejönnek a kissé steril, "túlszépezett", videoklip-esztétikában nyomuló felvételek), gyönyörű a táj is (kis hazánk vendég-, illetve társfőszereplésével), és nagyon ki van agyalva a hatáskeltés kedvéért - éppen hogy túlságosan is. Emiatt egy idő után már észrevehető a tolakodó hatásvadászat, és mondanom sem kell, maga a hatás annál kisebb.
Szépen, lassan haladunk előre, mégis: a film - legkésőbb - felétől már tudjuk, látjuk előre, mi fog következni, mire megy ki a játék.
Szemben például a letagadhatatlan inspirációval, a Wicker man-nel, ahol a végéig kétséges a történet kimenetele, és a hosszas hangulati felvezetés után is tud sokkolni a végkifejlet.
Itt a sokk elmarad, de az érzelmi hatás is nagyobbrészt; maximum kíváncsiak vagyunk a befejezésre, hogy mi (ill. hogyan) történik majd a karakterekkel, de együtt nem érzünk velük, ahhoz túlságosan "vezetett", kitalált, kimódolt, mesterkélt a történet.
Ráadásul, ha visszagondolunk (vagy ha mondjuk másodjára is végignéznénk, amire nem sok késztetést ébresztett bennem a film), de a mégnagyobb baj, hogy tulajdonképpen már menet közben is feltűnik, hogy meglehetősen logikátlan sokszor a karakterek viselkedése.
Részleteiben ötletes, összességében okoskodó, túlságosan önmagáért való film; érdekes, de nem túlságosan emlékezetes darab.

2019-08-29 09:45:29 Hanoi (3) #40

Köszi a spoilert!

előzmény: hellcat (#39)

2019-08-29 05:21:36 hellcat (3) #39

Nem vagyok elragadtatva a filmtől - pedig általában szoktam szeretni az ilyen szektás cuccokat. A legnagyobb hibának talán az elnyújtottságot mondanám, feleslegesen hosszú. Akadnak azért benne érdekes részek is. A főszereplő csaj mosolya a végén eléggé kétértelmű. Úgy gondolom, hogy egyértelműen a sokktól volt... Amúgy meg nem tudom elképzelni, hogy ott fog maradni a szektánál, gyanítom szökés lesz a vége.

2019-08-22 16:46:49 tomside (5) #38

Hm...nekem eszembe sem jutott, hogy becsalogatták, én arra gondoltam, hogy amikor idegenek vannak ott, mindig őrzik a templomot. De visszagondolva igazad lehet. :)

előzmény: pelu (#37)

2019-08-21 12:33:54 pelu (4) #37

Oké, eltudom fogadni a gondolatmeneted. És azt pedig visszaszívnám, hogy például az utolsó 2 srác meggyilkolása nem előre megtervezett volt, mivel természetesen készültek rá. Ha jól emlékszem, a feka gyerek is tudatosan volt becsalogatva a szentélybe. Tudták, hogy be fog menni majd a könyvért.

előzmény: tomside (#36)

2019-08-21 10:31:03 tomside (5) #36

Kellett kilenc halott, mint a végén kiderült. Hogy kik halnak majd meg, azt nyilván nem tudták a tábor legelső napján, ebben volt egy esetlegesség. Ez közben alakult ki. Láttad, a végén még ki is kellett “pótolni”. Szerintem nincs ezzel semmi gond. :)

előzmény: pelu (#35)

2019-08-20 23:05:24 pelu (4) #35

Persze, a rituálé az oké, azt végig akarták vinni, viszont például a 2 srác meggyilkolása nem tartozott bele, nem előre tervezett volt. Szóval ez nálam továbbra is hibádzik, de igazából nem von le a filmélményből.

előzmény: tomside (#33)

2019-08-20 17:50:54 Ugor (5) #34

Megint megragadta kend a lényeget.

előzmény: tomside (#33)

2019-08-20 17:21:08 tomside (5) #33

"viszont szerintem nem bajlódtak volna ilyenekkel. Macerás és figyelemfelkeltő volt az egész"

Te abból az előfeltételezésből nézed, hogy "gyilkolni akartak". De szerintem nem ez a lényeg, őket az motiválta, hogy a szertartásaikat és a rituáléikat elvégezzék. Egy több ezer (?) éves rituálé pedig milyen legyen, ha nem a legapróbb részletekig kidolgozott? Minden, amit csinálnak, szertartásos, ha megfigyeled. Az étkezés, a párválasztás, de még az is, ahogy a ruhát párban kicsavarják, vagy játszanak.

Nekem pont ez, a legapróbb részletekre is odafigyelő kidolgozottsága az egyik olyan tulajdonsága a filmnek, ami nagyon tetszett.

előzmény: pelu (#32)

  • 1
  • 2