Los olvidados (1950)

Nagy pofon és szégyenfolt lehetett ez a film a burzsoáziának. Amikor azt merem leírni, hogy: film rég volt rám ilyen hatással, vitt be erkölcsi jobbost, morális gyomrost.. nem hazudok. A bunueli szürrealizmus látómezején túl elterülő realizmust ugyanolyan jól forgatja a kezében a hispán mester, mint a védjegyét fémjelző stílusirányzatot. A nyomor a kilátástalanság táptalaja, itt a klisék halottak, nem is éltek sohasem, a remény kérészéletű illúzió és nem kecsegtet semmiféle valós optimizmussal. De nehogy annyira naivak legyünk, hogy csak a vidéki "romlott". Dolgozni kell, hogy ehess, de enni kell ahhoz, hogy dolgozhass. Ez az ördögi paradoxon az egyedüli törvény. Egy maréknyi mexikói utcakölyök a szegénység gödrében: papírvékony életek, törékeny sorsok, pillanatnyi fellélegzés, de már jelentkezik a fájdalom mikor áramlik ki a levegő a tüdőből. Bunuel tabukra fittyet hányva vezet körbe bennünket otthonos idegenvezetőként abban a szegénységet jellemző valóságban, amelynél a film nem egy fikciót eszközölő formátum, hanem konkrétan a spaletta és üveg nélküli ablak, ahol érzed a vér, a por, a takarmány, az állatok és a bűn szagát; a sós könnyek, a keserűség, a rezignáltság ízét. A transzgenerációs keresztet ki teszi le? A szülői szeretet deficit, a dehumanizáló és dekadens közeg vagy az egyén szabad akarata szab határt tetteinknek? A szimbólumoktól hemzsegő film egyik momentuma meg egyenesen filmtörténeti bravúr mikor Pedro, a gyilkosságban bűnrészessé váló fiatal gyerek a vidéki "javító" iskolában (ahol az igazgató az egyedüli morális csillag az egész film és történet égiszén) a baromfifarmon összegyűjtött tojások közül egyet meglékel, hogy gyomra örömére hajtsa, majd érezve zápságát belevágja egyenesen a kamerába. Üzenet ez a világ nagypolgárainak: ami romlott nem kell, kihajítjuk és egyben az elhagyottak keseredett reakciója a világ számára. A negyedik fal áttörésének zseniális ékköve 1950-ből!!!, művészeti sokk az üzenet kivitelezésétől és tartalmától. Látni kell!

Kedves Godot barátom indítványozott egy házi filmklubot és burzsoáziát megszégyenítő módon vált privilégiumunkká az általános filmfogyasztókkal szemben, hogy ezzel a mesterművel; dioptriadiétás, sőt lencse nélküli szemüvegen át bemutatott nyomor-látlelettel kezdhettük el kópiakalandunkat! Hálás filmélmény, maradandó filmfabula.

"Majd pihensz, ha meghalsz."

Most így visszapörgetve fejben az összes karaktert akkor a Pedró valóban pozitívabb akkor már. Megértem az álláspontodat.

"Egyetlen egy pozitív karakter nem látható ebben a filmben."

Azért Pedro karaktere az volt, pont ezért is meglehetősen tragikus a vége.
Plusz a mexikói kisfiú és a vak által molesztált kiscsaj karaktere is szimpi volt.

Szíven képes ütni a film ijesztő de annál valósághűbb a realizmusa. Sok tekintetben tisztelettel adózik az olasz neorelizmusnak. A szereplők természetessége illetve a rideg, barátságtalan nyomornegyedek látványa tekintetében abszolút. A szereplők végett ugyan elgondolkodtam az értékelésen megmarad a kőkemény ötösön. Több egykori DE Sica és a Fellini filmek is kicsit eszembe jutottak a film után. ( Fiúk a rács mögött, A gyermekek látnak minket.) De eszembe jutott a francia Négyszáz csapás is. Például ott vannak a karakterek. Amíg a Fiúk a rács mögöttben a kisfiúk még egész szerethető és sajnálható karakterek addig itt az Elhagyottakban ez abszolút nincsen meg. Egyetlen egy pozitív karakter nem látható ebben a filmben. Azt is mondhatnám a film túlságosan is gondolatébresztő és realista. A film tónusa iszonyúan sötét, világképe pedig nagyszerűen pesszimista. Ami pedig a környezetet illeti eszembe juttatta a Megszállottságot. Itt tulajdonképpen a Bunuel azt vitte filmre ami az életben is megtörténik. Csodák itt nincsenek mint a Csoda Milánóban című filmben. Igazából nem egy szemétdomb lehet az élet mint ahogy láthattuk ebben a filmben.... Nos a következtetések levonása már a néző feladata. Döbbenet az egész!

Továbbra is erős film ez: nyomasztó és elkeserítő kiáltvány az emberi nyomorúságról és kilátástalanságról. A történet elég megkapó, de a didaktizmusa kissé zavaró volt, illetve a gyerekszereplőkkel sem voltam mindig kibékülve, sokszor mintha olvasták volna a szöveget (és ezen az se segít, hogy nemrég láttam újra a Valahol európában zseniális alakításait). Filmnyelvileg nem igazán érdekes, de egy-két, tipikusan Bunueles szürrealista jelenet azért feldobja.

Ennek a rendezőnek nem volt szüksége két és fél órás játékidőre, őrült sebességgel pörgő akciókra, tengernyi szereplőre, stáblista utáni jelenetekre ahhoz, hogy a - 69 évvel később élő - nézőket (is) a székükhöz szegezze, elszívja körülöttük a levegőt, fenntartsa a feszültséget, a padlóra csapja és ott is tartsa őket. Drámát akart forgatni, egy háború utáni, realista drámát - nos, bizton kijelenthetem: brutálisan elegánsan, mesterien, precízen, hibátlanul sikerült neki.

De hát, ez csak természetes. Hiszen Ő volt Buñuel.

Ki lehetne emelni rengeteg jelenetet és elemet példaként arra, hogy mitől is zseniális és szívbemarkoló ez a darab, de ami számomra a legfélelmetesebb volt, az a következő felirat: „A film valós történeten alapul, a szereplők nem kitalált személyek.” És ezt a mondatot a legelején, a cím után helyezték el, hogy vésődjön a fejünkbe.

Mi lenne, ha a nyomort zárnánk be, nem a gyerekeket... - veti fel a tanyasi iskola igazgatója.
Fűzzük tovább... Mi lenne, ha a nyomort, a nélkülözést, a szeretetlenséget, a bizalmatlanságot, a vak gyűlöletet, az elhanyagolást, a ridegséget zárnánk be, nem az embereket...

Magyar felirattal itt most megnézhető: Elhagyottak

Nálam a 2-es azt jelenti, hogy tetszeni nem tetszett, de emlékezetes. Véletelnül sem azt, hogy rossz film :) Tudom hogy nem fedi egymást az oldal és az én "osztályzatom", de máshogy nem tudom felvenni a látott filmek listájára.

ismerös a téma mintha én is hasonló költöi kérdést tettem volna fel egy másik filmnél :D és még hány ilyen lesz:P

Nézzed végig az osztályzatait!

Nyilvánvalóan egy troll, de amúgy van olyan is, hogy valaki irtózik a nyomasztó filmektől. :)

Akkor miért 2-es? :o

Hát ez nagyon kemény film, versenyben van nálam a legnyomasztóbb történetek között.

Lényegesen átütőbbnek érzem, a nem rég megtekintett 400 csapásnál. Mélyebb, és a mondanivaló is jobban arcon csapja a nézőt. A fiatal színészek játéka is lényegesen jobb, és maradandó. A szürrealista álomképekről nem is beszélve.

Én erre a filmre mindig azt mondom, hogy Bunuel válasza a neorealizmusnak (illetve minden olyan jövőbeli filmkészítőnek mint Groó Diana és társai). (Félreértés ne essék, imádom a neorealista filmeket, ha néha már-már gejlbe csúsznak is át - Csoda Milánóban.)

Na, valami ilyesmi filmet kellene itthon is készíteni. :D Persze ez nem annyira társadalomrajz, Bunuel szépen hígítja fel a realizmust saját szürreális koncepciójával, így a végére egy bunueli pszichológiai elemzéssé változik. De ugyanakkor mégis képes hitelesen beszélni a szegénységről és a morális nyomorról. Mert itt az egy dolog, hogy anyagi nyomorban élnek. A probléma az, hogy ezeknek a vad gyerekeknek nincs neveltetése. Valóban "Elhagyottak". Ezért amorálisak és élnek úgy, ahogy. Így itt senkit nem lehet sem elítélni, sem felmenteni. A film egyszerűen csak megdöbbent. A tyúkos jelenet vagy a végső szeméttelepes. Ennyit ér az élet egyeseknek... Nekem eszembe nem jutna még egy csirkét sem agyonverni. A gyerek viszont nem tudja, mi a jó és a rossz, fogalma sincs, mi az érték. Ennek oka pedig a szülői szeretet hiánya, az emberi kapcsolatok nemléte, illetve mechanikus vagy állatias, ösztönökön alapuló jellege. Épp ezért illeszkedik Bunuel életművébe. Mert a lényeg itt is az, hogy az embernél erősebbek az ösztönei, legfőképp a szexuális ösztönei. De ezek valami miatt erősödnek fel, nem azért, mert az ember eleve egy alantas lény lenne. Bunuelnél ez a társadalmi norma, a szexuális elfojtás és ezesetben inkább a nyomorból fakadó szeretethiány mint a nemesebb emberi érzések elfojtása jelenik meg.

Egyelőre azért 4-es, mert más Bunuel-filmhez viszonyítom, és a mester korábbi (20-30-as évek) és későbbi (60-70-es évek) munkáihoz képest ez kevésbé invenciózus és merész. Inkább egy neorealista vonulathoz tudnám kötni. Erőssége kétségelenül az a pár szürreális epizód, amúgy viszont formailag semmi érdekes nincs benne, ami miatt zseniálisra osztályozhatnám mint Bunuel-filmet. De önmagában kétségtelenül különleges alkotás.

teljesítve az óhajod :P

Nem gengszter film, de jó lenne, ha megnézni még valaki és bekerülne méltó helyére: a TOP250-be...

Hasonlítható az Isten városához , gengszter film ?

Egyik kedvencem Bunuel-től. :)