Aniara (2018) ☆ 👁

(Hugo Lilja - Pella Kagerman)

dán-svéd dráma, sci-fi

3,2
★★★☆☆
34 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-07-12 12:21:06 wim (4) #14

Mono no aware.
Ken Liu hasonló témájú novellája jutott róla az eszembe.

"A csillagok ragyognak és hunyorognak.
Mindannyian átutazó vendégek vagyunk csupán..."

2023-06-28 23:05:13 Rorschach (5) #13

Harmadszor kellett látnom négy év alatt, hogy beérjen az ötödik csillag, de csak meglett végül. Nagyon megtalálom magam az Aniarában továbbra is, avagy maximálisan rezonálok a közvetített gondolatvilágával, az elbeszélésmódja pedig szerintem zseniális. Az egész kulminációjára meg aztán továbbra is csak keresem a szavakat. Wow.

Az egyik legnyersebb és legtragikusabb, legemberibb bukás, amit valaha láttam.

2021-06-10 12:52:53 kaamir (5) #12

Nem is hallottam erről a filmről, amíg nem olvastam apáncsórt pók kommentjét, ami igencsak alkalmas a figyelem felkeltésére :)

Kár lett volna kihagyni, mert az Aniara az utóbbi évek egyik legjobb sci-fije, ami brutális erővel mutatja be az ember elveszettségét a kozmoszban. Mintha Kim Stanley Robinson zseniális Aurorájának depressziós változatát nézném, a társadalom szétbomlása pedig a Ködöt idézi. A forgatókönyv mesterien egyensúlyoz a pszichedelikus elemek, a karakterrajz és a nagyobb kérdések között, az utolsó 5-10 percben pedig levegőt is elfelejtettem venni.

Külön tetszett a kapitány figurája, és hogy még olyan apróságokra is odafigyeltek, hogy először bajuszt, majd nagy szakállat növeszt. Ez pszichológiailag nagyon pontos és jellemző azokra az emberekre, akiknek komolyan meg tagadniuk önmagukat (ld. Szájer József).

Az egyetlen apró kritika, hogy néha kicsit szegényszaga van a filmnek. Na, nem a CGI miatt, az rendben van. Inkább a belső terek tűnnek szegényesnek, és ahhoz képest, hogy mekkora a hajó, csak nagyon kis szeletét ismerjük meg.

2021-06-07 01:31:32 apáncsórt pók (3) #11

Semmi sem csak tréfa.

előzmény: Dió (#10)

2021-06-06 16:54:14 Dió (3) #10

Csak hogy biztosra menjek, hogy nem hagyott cserben a humorérzékem - ezt a kommented csak tréfának szántad, ugye? :)

előzmény: apáncsórt pók (#8)

2021-06-06 13:11:16 Rorschach (5) #9

Azért ez nem volt semmi, emelem kalapom! :)

előzmény: apáncsórt pók (#8)

2021-06-06 10:53:19 apáncsórt pók (3) #8

Számoljuk ki! (És ha hiba csúszik a számításba, bárki kijavíthatja.)

Konzervatív becslés: a világegyetem csak a Tejútrendszerből áll. Ez egy 80 ezer fényév sugarú, 1000 fényév magas korong. Térfogata 1000*(80000^2)*3.14 = 2*10^13 köbfényév. Ez 1.7*10^52 km3.

A Nap térfogata 1.4*10^18 km3. A Nap egy átlagos csillag. A Tejútrendszerben 4*10^11 csillag van, zömük nagyon kicsi. Nagyságrendileg így rendben lehet az a becslés, hogy a galaxisban 5.6*10^29 km3 össztérfogatú csillag van. (Bolygók is vannak, de a csillagokhoz képest ezeknek elenyésző a szerepük).

(5.6*10^29)/(1.7*10^52) = 3.3*10^-23 a kérdéses valószínűség. A lottóötösé 2.3*10^-8.

A világegyetem persze az itt leírtnál is jóval üresebb, hiszen a galaxisok között rengeteg üres tér van.

Továbbá: az Aniara sebessége mindössze 64 km/s, vagyis 2 mrd km/év. Ezzel a sebességgel egy fényévet 4730 év alatt lehet megtenni. Ez azt jelenti, hogy a Földhöz legközelebbi csillagot 20 ezer évig tartana elérni akkor, ha az lenne a cél. Ha nem céloznak meg semmilyen objektumot, akkor gyorsan elröppennek az évmilliók, mire találkoznak valamivel.

előzmény: Dió (#7)

2021-06-06 06:45:43 Dió (3) #7

Köszi, a Föld körüli űrszemét térségnek valóban van értelme, erre nem gondoltam. Ami az ettől távolabbi űrt és a lottó ötös hasonlatot illeti, megkérdezhetem, mi a forrásod? Mert számomra az általad írt "évezredek" és a filmben prezentált hatvan millió év között azért igen nagy a különbség (ez még barátok között is megsokszorozza annak a lottó ötösnek az esélyét:), és mostmár annyira kíváncsivá tett a dolog, hogy próbálok utánaolvasni, de semmit sem találok neten. Tényleg nem értem ugyanis, miért kábítja minden más sci-fi ezzel a beleütközéses teóriával a nézőt, ha igaz, amit írsz:)

előzmény: apáncsórt pók (#6)

2021-06-06 01:34:15 apáncsórt pók (3) #6

A világegyetem annyira üres, hogy ha elindulunk (a Naprendszer elhagyásához elégséges sebességgel) egy véletlen irányban, akkor annak a valószínűsége, hogy év(ezred)eken belül összeütközünk valamivel, elenyésző. Ha pedig véletlenszerű helyre teleportálunk, akkor annál, hogy valami csillagba vagy bolygóba ugrunk, a két egymás utáni héten nyert lottóötös valószínűbb. A Föld körüli térség különleges, hiszen tele van űrszeméttel az emberi tevékenység eredményeként. Éppen ezért az, hogy „majd úgyis elfog egy csillag gravitációs mezeje”, amivel a kapitány kábítja az utasokat, nonszensz, mint ahogy azt a csillagász is rögtön megállapítja

előzmény: Dió (#5)

2021-06-05 13:06:21 Dió (3) #5

Szerintem én még annyira sem vagyok csillagász, mint Te:), de eddig minden egyes térugrásos sci-fi, amit eddig láttam, kitért arra, hogy ha ekkora távolságokat akarnak biztonságban átszelni (mert azért c'mon, 60 millió évnyi űrszörfölés az barátok között is elég combos táv!!), akkor ki kell számítani a legbiztonságosabb pályát, különben simán telibetrafálhatnak valami kósza űrszemetet vagy egy komplett égitestet... szóval ha ezeknek a korábbi sci-fiknek a fele igaz, akkor az űr mégsem annyira üres, mint írod. :) Ezt mi sem mutatja jobban, hogy egy hétig se bírták ki anélkül, hogy ne trafáljanak el valamit (ami után még furcsább, hogy utána 60 millió évig semmi). De mivel egyikünknek sincs elég ismerete ehhez, nem mennék bele túl mélyen, már csak azért sem, mert annyira azért nem rántott ki ez az élményből, csak megjegyeztem. :)

Ami sokkal inkább zavart (és így belegondolva emiatt hármasnál feljebb nem jut), az a lentebb írt saját hugyába-mocskába belefulladás, de ezzel meg az van, hogy ha valaki magáénak érzi ezt a "romlásra és kipusztulásra ítéltetett emberiség" témát, akkor ez simán átléphető, mert be kell ismernem, hogy a film valóban minden ilyen történése beleillik a központi toposzba. Lehet így Covid közepette én áhítoztam kicsit pozitívabb filmre, és ezért is éreztem úgy, hogy minden, ami az első hatvan perc után történt, az már az addig is megtörtént tragédiának egy teljesen felesleges túltekerése volt (pl. az orgia, meg ezek a halálok), amik nélkül is már rég világos lett volna, hogy nem lesz happy end, illetve hogy megérett a fajunk a pusztulásra - avagy less is more, ahogy tartja a mondás. Sőt, számomra a finálé is talán még nagyobbat ütött volna ezek nélkül, ha addigra nem idegenített volna el ez a posvány. Ettől függetlenül az az utolsó képkocka így is 10/10, és szappannal sem szedem ki a bőröm alól, úgy belemászott alá, illetve amellett is volt elég sok faszályos elem a filmben, ami nagyon bejött (a Mima, az az üzemanyagnak hitt izé, stb).

előzmény: Rorschach (#4)

2021-06-03 10:46:49 Rorschach (5) #4

Ugyan nem vagyok csillagász, engem ez egyáltalán nem zavart, pláne nem tartanám nonszensznek. A világűr egy felfoghatatlanul hatalmas és felfoghatatlanul üres hely.

A pályamódosítást eredményező malőr se történt volna meg az emberi tényező nélkül, ott is egy csavart találtak el nagyon sokezer km/másodperccel. Amúgy meg ne már, hogy pont ez rántott ki az élményből :)

No de, ezt félretéve, örülök, hogy legalább hellyel-közzel tetszett a film. Erre a saját mocska-dologra annyit írnék, hogy valóban nem szép, amit látunk, nem is kifejezetten meglepő (van az egésznek némi baljós derengése, és a néző valahogy tudja, hogy ez csak egyre rosszabb és rosszabb lesz, ahogy a szarkofág mind távolabb sodródik otthontól, reménytől, emberségtől), de szerintem ezt csak így lehetett levezényelni, ha tényleg komolyan vették az ötletet, és nem akartak irreálisan hollywoodi dolgokat beleerőltetni.

előzmény: Dió (#3)

2021-06-03 06:41:46 Dió (3) #3

Bitang jó alapötlettel indító, látványos, gondolatébresztő és nyugtalanító sci-fi, ami sajnos a film második felére - pár minőségi fordulatot félretéve - önismétlővé válik és a saját mocskába fullad bele. Még nem döntöttem el, hogy a végeredmény hármason vagy négyesen landol -e. Addig is viszont egy kérdésem lenne valamiről, ami akkora nonszensznek tűnik, hogy nem hagy nyugodni:
Jól értem, hogy az elején a hajó még kormányozható állapotban is csak egy hetet bír ki anélkül, hogy nekiütközne valami űrtörmeléknek vagy kisbolygónak, viszont ezt követően hatvan millió évig sodródik az űrben (ráadásul már kormányozhatatlanul) anélkül, hogy bárminek nekimenne vagy bármi is keresztezné a pályáját?

2021-05-20 02:17:01 hellcat (4) #2

Az egyik legnyomasztóbb hangulatú film evör!

2021-05-19 10:31:33 Rorschach (5) #1

Bereklámoznám egy kicsit az Aniarát egyrészt azért, mert méltatlanul kevesen tudnak a létezéséről, főleg meg azért, mert a Passengers/Voyagers szintű értéktelen szemetek limonádék után ez a film végre olyan alternatívát kínál, ami komolyan, mindennemű hollywoodi kompromisszumok nélkül, amolyan európai filmes nyomorúsággal megy szembe mindazzal, ahogyan az űrutazást ábrázolni szokás.

Itt a magány, a depresszió, az elállatiasodás és a kis mikrotársadalmunk széthullása a fő témák, amelyeket olyan tömény és folyamatosan egyre fojtogatóbb hangulattal ábrázol a film, hogy öröm nézni - már persze amellett, hogy ugyanakkor őrülten nyomasztó is.

A zárás pedig a hab a tortán.
Nagyon igaz, hogy egy erős befejezés már fél siker, és amit itt kapunk, az aztán üt. Az addigra világos, hogy a happy end szóba se jöhetett, de azt a kendőzetlen lélektiprást, amit az Aniara utolsó három-négy perce a néző arcába csap, nagyon nehéz elfelejteni. Többek közt pont ezért is néztem újra a filmet, és amíg két éve bőven elégnek tartottam a négy csillagot, most az ötödiken is hosszan gondolkodóba estem.