The Three Burials of Melquiades Estrada (2005)

Hát ez a film sajnos nagyon elment mellettem...
A technikai megvalósításra nyilván nem sok panasz lehet, ahogyan a színészekre sem. Csak annyi megjegyzés, hogy Tommy Lee Jones-tól azért kicsit többet vártam volna, de lehet, hogy szándékosan volt érzelemmentes a karaktere, csak nekem nem sikerült ráhangolódni a filmre, és így ezt sem tudtam teljesen elfogadni.
Ami pedig a ráhangolódást gátolta, az a történet. Innentől pedig spoiler.
A történetvezetés nagyon lassú. Ettől még persze működhetne, de itt valahogy nem sikerül felkelteniük az érdeklődésemet, nem kap el a film hangulata, nem különösebben érdekel a folytatás.Sajnos ezt még súlyosbítja pár dolog, úgy mint:
- információhiány: bőven többet meg lehetett volna tudnunk Tommy Lee karakteréről, és a Melquiades-el való kapcsolatáról
-elvarratlan szálak: January Jones további sorsa, vagy hogy mi történik a film vége után, a vak fickó további sorsa (ha már behozták). Ezeket mind-mind jobban ki kellett volna fejteni, vagy be sem hozni őket. Mindenesetre ez így semmiképpen sem tetszik. Önmagában a lezáratlanság sem feltétlen baj, de ezek nem úgy lezáratlanok, hogy jó rajta agyalni, hanem innentől lehet 1000 féle megoldás, ezért nem érzem, hogy lenne értelme annak, hogy magam próbálom kitalálni.
- A sheriff szála egy az egyben felesleges, valamint Tommy Lee házassági ajánlata is. Ez utóbbi különösen attól furcsa, hogy elvileg nagy keresztény, van egy jelenet amiben mondja hogy ő nem akarja megsérteni Istent, de házas nőt feleségül kérni, az OK?
- Az egész film arról szól, hogy eljuttassák Melquiades-t a születési helyére. Kiderül, hogy ez nem is létezik, erre meg sem torpan Tommy Lee, hanem keres egy olyat, ami hasonlít? Ezért felesleges volt annyit utazni...
- Nortonon sem azt nem éreztem, hogy olyan igazány szörnyű, megválthatatlan ember,mint a felesége mondja, sem azt, hogy a végén mitől lett mégis megváltva. Egyszerűen nem jött át.Ja, ide kapcsolódik, Tommy Lee és Norton igazán beszélhetett volna többet. Mondjuk, ha T.L. akar tanítani valamit, akár szavakkal is kifejezhette volna, mit
-Gyakorlatilag Tommy Lee nem tesz semmit, hogy "menekülés" közben meg ne lássák őket,mégsem találják meg a nyílt terepen, még helikopterrel sem? Ja, és a sheriff, akinek már nagyon elege van belőle,miért is nem tud rálőni,amikor tehetné? Vagy miért nem adja oda a puskát az embernek, aki vele van?

Pedig tényleg akartam szeretni, régóta kíváncsi voltam rá. Úgy néz ki, feleslegesen.

Csatlakozom azokhoz, akik azt mondják, minő kár, hogy Tommy Lee Jones nem rendezett túl sok filmet. Pedig kellett volna.

Kicsit hasonló kaliberű a rendezése, mint Clint Eastwoodé, csak TLJ sokkal ironikusabb. A film tele van már-már Tarantinora jellemző momentumokkal pl. mikor Pete meggyújtja a hullát, majd megtölti benzinnel is :D :D :D, és nem a tipikus, konszolidált, komolykodó történetmesélést választja. Jóllehet, amúgy meg egy komoly történetről van szó, csak éppen kevert hangnemben van előadva. A határőr figurája rendkívül szánalmas, ugyanakkor mégis megsajnálható, míg Pete karakterének meg bár igaza van, de néha elveti a sulykot.

S az is nagyon tetszett, ahogy a szimbolikával bánt TLJ. Tulajdonképpen megfordítja a szerepeket azzal, hogy a határőr egyre rongyosabb ruhában mászik a sivatagban. A hatalom képviselőjéből az elnyomottak oldalára sodródik. Át kell élnie a szerepet, hogy igazi részvét ébredjen benne.

Amúgy nekem a Számadás / A nagy leszámolás / The Big Gundown / La resa dei conti (1967) című olasz western jutott erről eszembe, jóllehet, ott "Melquiades Estrada-t üldözik". :D A szituáció mindenesetre hasonló volt.

A lényeg, hogy kiváló film ez, mely lassan bomlik ki, lassan szívódik fel, ugyanakkor nagyot üt.

Én nem hiányoltam a lezárásból a bombasztikus csattanót - tök egyszerű célok voltak, lassan bomlott ki, mire megy ki a játék, és ez a mérsékelt, szinte nyitott lezárás tökéletesen illett a filmhez. Nyitottnak nevezem, hiszen a határőr sorsa még érdekes lehetne - de mi már csak gondolatszinten mélyedhetünk el a sztoriban. Vajon tud-e még élni így? Vajon újra tudja-e építeni az életét? Jöhetett volna egy folytatás, melyben az ő további sorsát követjük.

Azt nem is mondtam.

Ja de várjál. Neked volt nyilvánvaló, mint nézőnek. A határőrnek nem.

Szerintem meg attól kezdve, hogy
foglyul ejti a határőrt az elején, és nem lövi le, akkor már majdnem biztos a dolog. Aztán, ahogy haladunk előre, és kisebb közjátékokban sem történik semmi meglepő (vak öreg kérése, kígyó), onnantól már biztos a végkifejlet. Plusz még számomra hiányzik a feszültség is a két főszereplő között. És Tommy nem is próbálja megtudni, miért lőtték le a barátját?

Szerintem nem volt az olyan nyilvánvaló.

Szerintem meg számít, pláne, hogy
a határőr a végén azt mondja, hogy azt hitte végig, hogy lepuffantják, miközben már talán az első negyedóra óta nyilvánvaló volt, hogy nem fogja bántani a jó öreg Tommy Lee

ennél a filmnél szerintem minden számít, csak az nem.

Jó film ez, csak túlságosan kiszámítható.

A Burning Plain topicjában azt írtam, hogy lehet, hogy Guillermo Arriaga önmagában kevés, kell mellé egy Iñárritu is. Na, hát, mint kiderült egy Tommy Lee Jones is elég hozzá. (Az operatőröket külön azért nem emelem ki, mert az itt is, saját filmjében is és az Iñárritu filmekben is első osztályú volt mindig).
Arriaga a forgatókönyvvel és a szokásos non-lineáris struktúrájával megint egy érdekes alapszituációt vázol fel, ami az első fél óra után (visszaemlékező flashbackeket nem számítva) lineárisra vált (bár csak időben, a helyszínek és karakterek között továbbra is ugrálunk), és a továbbiakban Tommy Lee Jones garantálja az érdeklődést, mint rendező, a maga szikár, szinte eszköztelen, lassú, emberközeli rendezésével, és Tommy Lee Jones a színész, a maga szikár, szinte eszköztelen, lassú, emberközeli játékával. Cannes-ban mindkét minőségében díjazták, így számomra felfoghatatlan, hogy miért maradt el a díj (de legalább jelölés) eső a filmtől, és miért van az, hogy alig ismert (mert az imdb-n 26 ezer szavazó egy 2005-ös Tommy Lee Jones filmnél azt jelenti, hogy alig ismert).
De persze igazságtalan lenne minden érdemet TLJ-nak tulajdonítani. A kétszeres Oscar-díjas Chris Menges képei tökéletesen illeszkednek a koncepcióba (vagy alapozzák meg a koncepciót?) és a többi színész is (még January Jones is) kiválóan hozzátesznek az összképhez (TLJ mellett leginkább Melissa Leo pincérnője emelhető ki, aki a maga fura módján a film másik kulcsfigurája).
Persze elsősorban hangulatfilm, egy elégikus tanmese a barátságról, hűségről és hűtlenségről, bűnhődésről, és talán megváltásról is.

Egyetértek. Ez a 21. századi amerikai filmművészet egyik legjelentősebb alkotása.

A Tommy Lee Jones-szal készült interjúban ő maga adja filmjére a tökéletes jellemzést: a Csehov-drámák egyszerüségével kell kifejezni az örök érvényű emberi igazságokat. S lám, döbbenetesen sikerül is. Nem kell ehhez semmiféle ultra-hiper-super-3D-blu-ray-7.1-high-tech-CGI-plazma-lilaemberek-faxság...
Csak vissza kell menni a 'tiszta forrás'-hoz.

Különleges hangulatú, nagyon szépen kivitelezett, elégikus westernfilm. Tommy Lee Jones gyakrabban is rendezhetne, mert bravúros szituációs érzékkel tologatja az egymással és önmagukkal is hadilábon álló karaktereket, a határvidék kriptamiliője pedig bűzösebb és undorítóbb ezer hullánál (a hátsófelét egyszerre három férfinak tartó pincérnő, az érzéketlen, bamba határőrök, a szappanoperákon szocializálódott, elhanyagolt feleség mind-mind jelentőségteljes, ironikus-szomorú karcolatok), de a nyomaték természetesen a vezeklésen és az emberi méltóságon van (az idősíkváltogatások amúgy nekem kifejezetten tetszettek az első félidőben). És ugyan nekem nem tisztem dicsérni a mai magyar szinkront, de főhősünk magyar hangjaként Tordy Géza valami botrányosan erőset hoz. Fásultsága, öblös rekesztései gyomorrázkódtatóan hitelesek, tökéletesen csavarja ki a kisujjából a szófukar, furcsa kötelességetikájának rabjaként cselekvő, zavaros identitású protagonistát. Több Tordy Gézát a magyar szinkronba, kérem szépen. És hogy miért 4-es? A végén számítottam még valamire, egy szájtátós, mellbevágó kulminációs pontra, mielőtt ez a savanykás megváltás-történet lezárul - de nem kaptam meg. Némi hiányérzet maradt még tehát bennem, de amúgy csont nélkül megkapta volna az ötöst. Talán majd egy második megtekintés után...

A film eleje nem igazán tetszett, az ide oda ugrálást az időben feleslegesnek érzem. A második fele meg egyszerűen zseniális. A hangulata, a mondanivaló, ami a lehető legegyszerűbben van elmesélve, elragadó.
Mindenkinek ajánlom!!!

Komolyan kezdem megkedvelni Tommy Lee Jones-t. Eszméletlen hangulatos film. Méltó párja a Nem vénnek való vidék.

Nagyon jó. Az alább belinkelt kritika szerint: "Ezen cserzett bőrű legények közt több történik, mint a Sex and the City sorozat hat évfolyamában az összes szereplő közt összeszámolva." Ezen azért jelentősen derültem :-)

Nagyon súlyos és nagyon szép film.Letaglózott.

Délen sem lehet könnyű a helyzet.
100%

Nagyon nyomasztó és egyben nagyon szép film, a megbánásról, a bosszúról és a barátságról.
Minden kritikus áradozott a Nem vénnek való vidék című filmről, ami stílusában eléggé hasonlít a Melquiades-ra, de nekem a Melquiades Estrada három temetése sokkal, de sokkal jobban tetszett.
Szerintem ez egy méltaltatlanul hanyagolt film.
Szégyen, hogy nem jutott el a Golden Globe és Oscar jelölésig, mert fantasztikus film.
10/10

Remek, súlyos, elgondolkodtató, bizarr, némi fekete humorral, némi tisztelgéssel Peckinpah előtt (l. Alfredo Garcia). Egyre jobban tiszutelem Jonest. Igen jó rendező és színész lett.

valóban, le az összes cowboykalapokkal.

TJL 3 mennybemenetele

Tommy Lee Jones filmje elszomorító és lélekemelő egyszerre. Én tegnap láttam először, és rögtön a filmes toplistám csúcsának környékére telepedett.
Engem egyáltalán nem zavart az idősíkok ugrálása, ső kifejezetten tetszett a dolog! Számomra teljes egészében érezhető és érthető volt a szereplők motivációja, lelki fejlődése.
Ez a film nálam bizony 100%!

Hihetetlenül hangulatos, gyönyörű és szomorú film. Az idősíkváltogatások valóban visszavettek volna az értékéből, ha végig jellemzőek a filmre, de szerencsére inkább csak az első fél órában találkozunk velük, ott pedig sztem kifejezetten jól funkcionálnak.
Mindenesetre földig hajolok Tommy Lee Jones előtt.

Melquiades Estrada három temetése (The Three Burials Of Melquiades Estrada, 2005, forgalmazza: Best Hollywood)

És a texasi megcsinálta... Tommy Lee Jones talán az év legjobb (kár, hogy ez nálunk 2007-et és nem 2005-öt jelenti) filmjét rámolta be a mozikba, vélhetően vajmi kevés figyelem összpontosul majd rá. Egyáltalán nem modern westernről van szó, noha az Oscar-díjas színész nem felejtette el belepakolni napjaink rákfenéinek némelyikét (szappanoperák, soppingolás a centerben), ezek ellenére is a tradíciókhoz abszolút hű, lélekkel és súlyos gondolatokkal teli alkotásról van szó. Guillermo Arriaga forgatókönyvébe csupán egyvalami miatt tudok belekötni és ez az egyvalami a film egyetlen negatívuma is: nem lineáris. Sajnos a szkriptíró irtózik az efféle elbeszélésmódtól, így a rendezővé avanzsált színművész is ekképp váltotta valóra az író művét. Megvallom őszintén, az eddigi Iñárritu-opusokban sem feltétlenül éreztem mindig szükségesnek az össze-vissza történő kalandozást időben és térben, ám egy ennyire konvencionális film esetében ez még inkább fölösleges. Meglehet, sokan emiatt fogják változatosabbnak, divatosan szólva "pergőbbnek" érezni a három temetést, ám a feszültség növekedésének és a lelki folyamatok változásának, majd annak átélésének - szerintem - árt ez a fajta megvalósítás. Természetesen ez sokat nem von le az összértékelésből, ugyanis Tommy Lee Jones mind vizuálisan, mind gondolatilag olyan vezekléstörténetet mutat be, ami még a legnagyobb rendezőknek is becsületére válna, a western-rajongóknak pedig maga a nagybetűs Kánaán.

9/10