Nora inu (1949) ☆ 👁

Veszett kutya
Stray Dog

(Akira Kurosawa)

japán dráma, film noir, krimi

4,4
★★★★☆
83 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-04-30 18:49:52 Xuja (4) #7

"Veszettül" jó! Hangulatos, tartalmas, részletgazdag látlelet a bűn természetéről és a társadalmi felelősségről, mindezt abszolút visszafogottan, hatásvadászat nélkül tálalva. Nem annyira mondanám noirnak, legalábbis egyáltalán nem stilizált, közelebb áll Ozu "slice of life" filmnyelvéhez. A zseniálisan kibontakozó forgatókönyv mellett a két főszereplő kapcsolata nagyon mély és emberi, amihez a színészek is remekül asszisztálnak (Shimurát konkrétan imádtam). Filmnyelvileg azért kezdetlegesebb, mint a későbbi klasszikusai a Mesternek, erős négyes.

2018-03-04 19:09:45 offerus (5) #6

Kurosawa így ír a forgatással kapcsolatos emlékeiről az önéletrajzi könyvében:
„Bármilyen mércével mérve a film készítése kiemelkedően jól haladt és a tervezett határidő előtt fejeztük be. A forgatás kiváló üteme és a stábban a közös munka kapcsán kialakult jó hangulat érezhető a kész filmben. ... Mindaz az öröm, amit a film készítése során megtapasztaltunk, ma már távoli álomnak látszik. A filmek, amelyeket a közönség igazán élvez, azok, amelyek a készítés során is örömet okoztak. Ugyanakkor a munkával kapcsolatban érzett öröm nem érhető el anélkül, hogy tudnád, hogy minden erődet, a tudásod legjavát beleadtad, hogy a mű megszülethessen. A film, amelyik ebben a szellemben készült, megmutatja, hogy mi rejlik a résztvevők szívében.”

2011-09-25 22:19:08 Hannibal Lecter (4) #5

Amikor a történet túllép a puszta moralizáláson, és végre minden figyelem a nyomozásra (na meg a két ellentétes észjárású zsarujellem viszonyára) összpontosul, onnantól Kurosawa már nem hibázik, de az első fele még elég hullámzó és sótlan. A telefonfülkés suspense (zuhogó eső, fény-árnyék kontraszt, a gyilkos lábát alsó kameraállásból rögzítő snittek) viszont például úgy zseniális, ahogy van.

2011-05-24 09:01:46 Olórin (5) #4

Ha nem is a legjobb film noir, biztosan benne van a legjobb háromban.
Vizuális szempontból jobban is tetszett most, mint amikor négy éve láttam. A mély fókuszú képek hihetetlenül erőteljesek, Harumi rémálomszerű tánca megrázó erejű, a főhős elmerülése a tömegben a híres 8 perces jelenetben szinte hipnotikus, a finálé felvezetése pedig a feszültségteremtés magasiskolája. És ezek még csak a külsőségek... (linkek alatt bővebben is)
Ja, és Mifune a valaha élt egyik legnagyobb színész.

2011-02-25 12:37:35 filmkritikus (?) #3

Számomra a legjobb film noir, lehet azért is, mert kicsit elfogult vagyok Kurosawával.

2011-01-15 23:47:50 BonnyJohnny (5) #2

Film noir ez egyáltalán? Ha igen, akkor a szememben a legnagyobb!
Eddig Hawks, Wilder, Welles és Kubrick egymást lökdösték a képzeletembeli film noir dobogón, pedig mindvégig a mester állt annak (is) a tetején. Egy adminisztrációs hiba folytán ez kimaradt a folyamatban lévő filmfolyamomból, így megkésve jött a hab a tortára.
Őszintén bevallom, a film első fél órájában nem nyűgözött le. Aztán megjelent Takeshi Shimura, és onnantól rendkívüli a film. Nem csak a karaktere és az alakítása miatt... bár mi tagadás... hanem mert a film is akkor indul be igazán. A nyomozás hosszadalmas, és sok állomásból áll... úgy mint a valóságban, és fokozatosan egyre izgalmasabbá válik, a buszmegállós jelenetig, ahol aztán tetőfokára hág az izgalom. De az alkotás, film noirhoz képest szokatlanul mélyen bemutatja a főszereplőket. Ezügyben tényleg csak a legnagyobbakhoz, a Sunset Blvd.-hoz és a Touch of Evilhez tudom hasonlítani. A zsáner Bogart nevével fémjelzett mesterműveiben ilyesmi nincs... ott a karakterek sokkal egyszerűbbek (ami egyébként szerintem nem hátrány, csak más). Ha pusztán krimiként nézem, akkor is csak a legnagyobbakkal említhetem együtt, mint az L. A. Confidential és a Usual Suspects. A nyomozás és a rendőri munka nagyszerű bemutatása, a fiatal nyomozó lelkében dúló háborgás, szomorúság tárgyalása, a bűnözés filozófiája... nagyszerű.
De a filmnek külön piros pont jár, mivel ez a háború után készült japán alkotás remek korképet fest a háború utáni Japánról. Ez az első ilyen film, amit láttam... sanszosan az utolsó is...
A film vizualitása mesteri. Talán valóban elmarad a mester későbbi darabjaitól, de azért látszik, hogy egy cég... :)
Toshiro Mifune frissen borotváltan, jól fésülten és tiszta ruhában egész emberi formát nyújt... kifejezetten jóképű. Amúgy egy ilyen komoly témájú film a főszereplőn bukhat el, de ez esetben erről szó sincs... Mifune remekül helytáll (szerintem) legnehezebb szerepében. Ettől függetlenül ő Sanjuro marad nekem.
Takeshi Shimurát már említettem, mint mindig, ő most is nagyszerű. Nem csoda, hogy Kurosawa ragaszkodott ehhez a két színészhez több későbbi munkájában.
A film többi színészét nehezen tudnám megítélni. Elég rövid szerep mindenkié. De mindenki a helyén van, senki sem lóg ki. Talán a táncosnő emelhető még ki.
Szuperlatívuszokban tudok csak beszélni a filmről. De még nem tudom eldönteni, hogy megelőzi-e Sunset Blvd.-t. Ugyanis eddig az volt a top. De ez az első kettő film noir az biztos.

2007-06-24 19:19:12 Olórin (5) #1

Wow, micsoda film!!! Korai mestermű Kurosawától, még A vihar kapujában előttről, egyszersmind az egyik legnagyszerűbb film noir, amit láttam. Zseniális forgatókönyv, nagyszerű alakítások és elsőosztályú rendezés jellemzi, és miközben végigvezeti a nézőt egy bűntudattal, szomorúsággal és feszültséggel teli nyomozáson, arra is jut ideje, hogy aprólékosan bemutassa a rendőrök stresszes és sokszor reménytelennek tűnő munkáját, elmélyülten vizsgálja a bűn természetét, és próbálja megvilágítani a társadalmi hátteret, és az okokat, amik miatt két hasonló ember két különböző útra lép. Egyedül talán a képi világon látszik, hogy a Mester itt még csak bontogatja szárnyait - nem mintha baj lenne vele, dehogy, sőt, akad nem egy igazán páratlan felvétel, csak ilyen szempontból még nem olyan erőteljes, mint néhány későbbi filmje.