Rossz versek (2018) ☆ 👁

Bad Poems

(Reisz Gábor)

magyar dráma, szerelmi történet, vígjáték

4,1
★★★★☆
316 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-09-01 10:56:52 dittike (5) #47

Moziban nem figyeltem meg annyira ennek az alkotásnak az apró részleteit de most hogy dvd-n sikerült újra megnéznem egészen másképp láttam bizonyos dolgokat, a szerelmeket, szakításokat, iskoláséveket, kamaszkort, felnőttkort, s rájöttem, hogy az én életem is a szerelem körül forgott/forog ma is.

2020-06-15 16:45:42 Jereváni Rádió (5) #46

Úgy gondolom, hogy Reisz Gábor a saját műfaján belül (de nagy szó ezt leírni egy magyar filmessel kapcsolatban!) felért a csúcsra. Úgy értve, hogy azon a műfajon belül, amit 2009. tájékán, a Valakinek a valamije című rövidfilmjével elkezdett, ez a miliő itt és most bontakozott ki teljes virágában, hogy ha szabad ilyen képzavarral élnem.

Nem tudom, hogy ezután mihez fog kezdeni a direktor úr, de ezt a vonalat kár erőltetni, mert ez így jó ahogy van.

Vizualitásában, játékosságában, ötletességében a Taxidermia óta (14 éve!) nem láttam ilyen jó (és magyar!) filmet: csodálatos, ahogy a jelen és a múlt hogyan fonódik egybe, megspékelve a stílusok bizantin bőségével: van itt film noir, tévés riport, videoklip, gagyi pornófilmes bevezető, de még a Szomszédok is konkrétan meg van itt idézve (a karácsonyfa jelenetre tessék gondolni, Kovács Zsolt konkrétan Taki bácsi).

Az az érdekes, hogy a főszereplő (aki a Van..-nak a folyománya) személyisége nagyon de nagyon távol áll az tőlem, mégsem tud irritálni, és nem azért, mert olyan hú, de empatikus lennék vele szemben. Nem. Azért, mert csont őszinte minden mozdulata, másrészt meg azért, mert mindarra a világra (leginkább arra a szarságra), ami minket körülvesz érthetően és legitim módon reagál. Úgy értve, hogy megértem, ha valaki így viselkedik, még ha én tökre másképp reagálnék, de értem, mert ilyen az attitűdje, a személyisége, a lelkülete. Márpedig itt az okokat hozza, hogy miért viselkedik a főszereplő úgy ahogy, és minden stimmel.

(Zárójeles megjegyzés: a politikához való hozzáállása is ilyen. Tehát simán megértem, hogy nem ért a politikához, mert nem is akar érteni, mert irtózik tőle. Ilyen a személyisége, tök rendben van. És nem csak az apja migránsozós dumájával kapcsolatban viselkedik így, hanem a haverja ellenzéki nyafogására is így reagál a romkocsmás jelenetben.)

A múltidézésen is egy óriásit tapsolok. Antall József beszéde a Mátyás-templomnál (maga a tény, hogy szülők a gyermekeiket kiviszik egy ilyen beszédre a dögmelegben). Amikor a család feszülten figyeli Latinovits-ot, ahogy az Eszméletet szavalja fekete-fehérben, és csöndben kellett lenni. Az informatikus tanár néni a fehér köpenyében, piros cipellőjében és fodros zoknijában. Hajdu Szabolcs a lehetetlen színű susogós melegítőben és síppal a szájában ahogy pásztázza az énekkart. A Pearl Jam póló kockásinggel (nekem panterás volt, de sebaj) tiniként. A hétéves gyereken a levélmintás kipárnázott szíjú Budmil táska! Édes Istenem! Így volt! És minden így volt!

Folytathatnám a sort, de felesleges. Reisz Gábor úr, bravó.

P.S.: a csúcspontot nem hagyhatom ki, amikor a főszereplő fiatalkori énjeivel és kitalált sztárjával találkozik a férfi wc-ben. Találkozás egy fiatalemberrel négyszeres kiadásban! Csodálatos jelenet! Imádtam!

2020-02-14 09:09:05 Tenebra (5) #45

Megvallom őszintén, kicsit féltem ettől a filmtől, mivel a koncepcióban valóban benne volt az önismétlésnek és az öncélú művészieskedésnek a lehetősége. Ám erről szerintem szó sincs, ez egy nagyon remek film, ami simán ráver a valóban hasonló témájú VAN-ra, a rendező első filmjére. Úgy érzem ennek fényében, hogy abban mintegy visszafogta magát, és ez az igazi önvallomás, főleg, hogy ő maga játssza a főszerepet. Attól féltem főleg, hogy ez ilyen szerelmi enyelgés lesz a francia újhullám "romantikus" stílusában, és úgy igazán semmi érdekfeszítőről nem fog szólni. Viszont Reisz Gábor nagyon ügyesen beleszőtte az abszolút személyes, melankolikus történetbe a társadalmi fricskákat is. Amit mondjuk a reklámokkal kapcsolatban állít, az klisé persze, de itt ebben a szatirikus hangvételben még ez is működött. A politikának viszont nagyon találóan mutatott középső ujjat, és az a bizonyos családi veszekedés megdöbbentően ismerős a szűklátókörű, a migránsellenes uszítást kritikátlanul visszaböfögő apukával. :D

Az is nagyon tetszett, ahogy az idősíkokban ugrál, és ahogyan a különböző énjeit összehozza, illetve szembesíti egymással. Az időrendfelbontást mesterien alkalmazza a rendező. A végét éreztem kicsit erőtlennek, illetve más szempontból meg erőltetettnek, meg didaktikusnak avagy pont a levendulát kell elhozatnia Párizsba, és pont azt robbantják fel, ezzel a szánkba rágva, hogy na, most talán túl van a szakításon. Ja, és azt sajnáltam, hogy az éterien szép Nagy Katica nem szerepelt túl sokat a filmben annak ellenére, hogy ő a "vágy tárgya". De ez a film persze sokkal többről szól, mint eg szerelmi vágyakozásról. Ez egy totál ismerős érzést vagy gondolatfolyamot fogalmaz meg hitelesen (azért írom, hogy hitelesen, mert én is sokszor vagyok így ezzel, tehát ismerős volt): amikor mélypontra kerülünk, elgondolkodunk az életünkön, visszarévedünk, hogy "hol basztuk el", és keressük a "mi lett volna, ha..."-kat. Kérdés, hogy van-e ennek értelme. A válasz: igen, mert rendező-főhősünk is eljut egy olyan szintre, ahol ráébred, hogy ha ezt és ezt, például a gagyi reklámfilmezést tovább csinálja, akkor csak duzzasztja azt a szarlhalmazt, amit gyerekkora óta bőszen halmozott. Igen is kell néha a magunkba nézés, az elmélyedés, a múlton merengés, mert akármekkora klisé is, maximálisan igaz, hogy a múlt hibáinak ismeretében talán jobbá tehető a jövő. Persze vannak más filmek, amelyek azt állítják, hogy hiába a felismerés, az ember nem tud változtatni sorsán (Tarr Béla-filmek :P), és nyilvánvalóan az is igaz. De ez talán egy "életigenlőbb" út, amelyen a Rossz versek főhőse jár.

Ja, és még valami: Hajdu Szabolcs "edző-énektanára" zseniális poén. :D :D És szintén a saját iskolai emlékeim miatt állíthatom, hogy nem kellett nagyon gondolkodni ezen a groteszk, szürreális karakteren, mert én is találkoztam néhány ilyen, katonásan, higgadtan, de pillanatok alatt, egyetlen szóval megsemmisítő tanárokkal. Az ízléstelen tarka-barka susogós melegítője meg külön vicces volt. És amúgy elég sok jelenetén nevettem fel őszintén pont azért, mert felismertem olyan dolgokat, amelyeket a valóságban is láttam. Mi lenne, ha a vígjátékok is inkább ilyesfajta poénokkal próbálkoznának?

2019-12-13 21:01:53 terika (5) #44

Kicsit olyan az érzésem, mintha a Van valami... újragondolása lenne ez a film vagy az egész szituáció más megközelítésből való bemutatása vagy újraértelmezése vagy nem is tudom. Nem tudom nem összehasonlítani őket.
Viszont számomra ez sokkal átütőbb volt és szabadabb. Valamiért azt érzem, hogy rendesen bemutatja a mai 30-35 éves korosztály problematikáját, az érzéseiket. Talán nekik is készült a film, a többiek meg nem igazán érzik ezt át, aki előbb született az azért, aki meg utána az azért.
Megértem azt is, aki nem lát bele mást csak a nyafogást. Pedig ez több annál.
Igen érett alkotásnak gondolom, úgy érzem az eredményen látható a bele fektett munka is.

2019-11-17 22:59:45 kilépett felhasználó (?) #43

Bizony! Én ezt kapom karácsonyra. Szuper igényes kiadásnak tűnik

előzmény: zéel (#42)

2019-11-17 21:50:44 zéel (5) #42

2 in 1
novellák+film (Rossz versek) egy kötetben

a Rossz ​versek és 14 el nem beszélt történet c. könyv tartalmazza a DVD-t és 14 elbeszélést, kortárs szerzőktől

előzmény: terika (#36)

2019-10-23 19:11:03 The Cortez (5) #41

Reisz Gábor 2. nagyjátékfilmje sokkal személyesebb, művészieskedőbb, dramedysebb, woody allenesebb, technikailag igényesebb (a fényképezés sokat fejlődött) és kreatívabb (főként a vágások terén), mint az első. Egyszerre fordul elő benne több szomorú, Family guy-t idézően vicces, valamint simán elgondolkodtató jelenetsor. Ráadásul nem kevés stílus szorult bele: baszott hangulatos, ahogy bevágódik a főcím a Gyöngyhajú lányra, a Tamás nevű főhős (akit maga a rendező alakít) utolsó kapcsolatának visszafele játszódó, gyors elmesélése ötletes, az érzéseinek-egyes flashbackjeinek más műfajokba ültetése pedig zseniális – többek közt van itt abszurd komédia, színházi show, noir, Fókusz riport, de még pornónyitány is.
Tamás őseit szerencsére a Vanból ismert szülők játsszák. Emellett a 2 mozi hasonlóságot mutat mind a különleges atmoszférában, mind az enyhén elvontabb jellegben, mind a főszereplőinek szorongásában, na meg a magyar valóság-mentalitás bemutatásában. Teljesen reális a Tamás szemszögéből láttatott BKV-s képsor, pont úgy, mint a politizálás, a migránskérdés és az utóbbiakon való családi összebaszás. Az alkotás legerősebb pontja az a rész, amikor a végén a főhős többszörösen dumálgat önmagával.
Rengeteg képzelgés, milliónyi visszaemlékezés, 4 életszakasz, 1 ember. Ha Reisz Gabi így folytatja, akkor hatalmas jövő állhat előtte a filmszakmában.

2019-10-21 16:40:03 leplesbitang (2) #40

Igazán nagyvonalú a rendezőtől, hogy az eggyel korábbi filmjét (gondolom a nagy sikerre való tekintettel) megcsinálta még egyszer. Emellett őszintén szurkolok neki, hogy túl legyen a szakításán. Ez egyszer majd talán arra is lehetőséget ad neki, hogy kilásson a mikrokörnyezetéből, és befejezze ezt a tágabb külvilágra bántóan vak, giccses, kommersz nyavalygást.

2019-10-21 13:51:21 ilozka (2) #39

Úgy látom, elkél ide egy ellenvélemény. Az a tipikus magyar, múltba révedő, a kis elért eredményt is tönkretevő főhős esete. Öncélú művészkedés, helyenként nagyon unalmas történetvezetés, kiszámítható poénokkal, bármiféle tanulság, útmutatás nélkül. A végén legalább felköthette volna magát, hogy kapjunk valamiféle befejezést a két és fél órának tűnő 90 perc után. "Rossz filmek".

2019-06-03 09:40:50 ifj. Ó. Posszum (5) #38

Egy valami nem volt szimpatikus. Bármennyire is rajongtam érte, nem tudtam elvonatkoztatni, hogy ez csak egy 30-as nyafogás. Ahogy a van valaminél... végig érezhető volt az irónia, itt kissé elsikkadt és beleragadt saját depressziójába.
Ezért a film 6-os, lejön belőle -1, és így jön ki az 5.
MERT:
Zseniális, zseniális, 2018 egyik legjobb filmje, magyar viszonylatban pedig szintén szárnyalás. Reisz vizuális játszóháza megint lépett egy szintet.

2019-05-19 22:48:29 ryood (5) #37

arról nem tudok, de el lehet még Budapesten csípni moziban.

előzmény: terika (#36)

2019-05-19 16:30:54 terika (5) #36

Esetleg lehet tudni DVD megjelenésről valamikor mostanában?

2019-04-16 23:34:08 zéel (5) #35

Hogy ez milyen jó! Engem nagyon feldobott (pedig éppen nem a legjobb hangulatban ültem be a moziba).
Nem is értem, hogy miért halogattam eddig a megnézését.
Szívet melengető és elgondolkodtató. Egyszerre! Ritka erény.
Mint ahogy a rendező második filmjével végképp bebizonyította, hogy ritka tehetséges.

2019-03-22 19:07:56 grofjardanhazy (5) #34

Most így, fél nap távlatából, emésztve a filmet, bátran kijelentem:

ez a kétezertízes évek négy legjobb magyar filmjének egyike, és a képzeletbeli listán csak a Testről és lélekről, a Balaton Method és A torinói ló ugrándozik a közelében.

Sorrendet azonban képtelen lennék felállítani köztük.

2019-03-02 08:04:08 cinemagi (4) #33

Szuper volt nezni. Nekem a vegere kicsit leult, a vicces megmosolyogni valo lett, a szivig hato csak a borig ert el, de a 3/4-e az egyik legjobb elmenyem volt az elmult evbol, a Three billboards.. mellett.

A VAN-nak nem voltam kulonosebb rajongoja, mert bar sok szempontbol friss film, egy olyan tepelodo korszakrol szol, amin szerintem, ha vki tulvergodik, masfel orat sem szivesen pazarol ra - en legalabbis nem.

A Rossz versekben R.G.-nal senki se jobb R.G/M.T., az atkoteses vagasokat elvezet nezni, es olyan apro erzeseket fordit a legnagyobb egyszeruseggel kepekbe, amiket talan szavakkal meg sem lehetne ragadni. Legalabbis eddig ezt hittem. A gyerekeket nagyon eltalaltak, teljesen koherens kepet adott a foszereplorol.

2019-02-18 19:47:45 mbazsa (5) #32

A tavalyi év legjobb magyar filmje. Persze idén néztem meg, úgyhogy akkor az ideié is. A csoda még egyszer megtörtént. Reisz Gábor már az első filmjével, a VAN-nal, hatalmas mércét állított maga elé. A kérdés az volt, vajon tud-e újat mutatni. A kiindulás ugyanaz, a srácot elhagyta barátnője, most hogyan tovább, mi lesz vele. Persze a rendező nem süti el kétszer ugyanazt a poént. A rá jellemző stílus, humor ugyanaz, így aki szerette a VAN-t, az nem fog csalódni. De ugyanakkor meg képes újat mondani, nem önmagát ismételni. A Rossz versek jó film. Megható, szórakoztató és tanulságos.

2019-01-26 19:22:56 ryood (5) #31

realisták

előzmény: Ugor (#30)

2019-01-26 15:34:14 Ugor (5) #30

De pesszimisták vagytok...

2019-01-26 13:50:31 budaik (4) #29

Biztos nem marad meg. Illetve majdnem biztos.

előzmény: Ivan/ (#27)

2019-01-26 13:42:08 TheDriver (?) #28

Sajnos úgy gondolom nem fog megmaradni... :(

előzmény: Ivan/ (#27)

2019-01-26 13:22:28 Ivan/ (?) #27

"Amúgy sok kiváló magyar film van mostanában, volt pozitív hozománya a magyarfilmalapnak :)"

Kérdés megmarad-e ez a tendencia Andy papa után is. Sajnos nem feltétlenül vagyok bizakodó.

előzmény: budaik (#26)

2019-01-26 12:34:40 budaik (4) #26

Szerintem a DVD-n is viszonylag jól élvezhető, de nekem nem akkora tragédia, ha DVD-n adnak ki valamit. Nyilván lehetne BD.

Amúgy sok kiváló magyar film van mostanában, volt pozitív hozománya a magyarfilmalapnak :)

előzmény: Benny Bug (#25)

2019-01-25 19:49:37 Benny Bug (5) #25

Nem azért, hanem mert végre itt egy kiváló hazai alkotás, amit jó lenne házimozin is a lehető legjobb minőségben újranézni. Amúgy meg ha a látványosság a szempont, akkor nem sok magyar film lesz kiadva BD-n, eddig se sok volt sajnos. Nem éppen a csilivili blockbusterek országa vagyunk.

2019-01-25 16:48:10 budaik (4) #24

Ezt így pontosan nem értem. Mert a Rossz Versek annyira látványos?

előzmény: Benny Bug (#23)

2019-01-25 12:26:25 Benny Bug (5) #23

Nem látok rá ugyan sok esélyt, de én egy Blu-ray kiadásnak tudnék nagyon örülni. Ha van olyan magyar film, ami megérdemli, akkor az határozottan a Rossz versek.

2019-01-25 10:27:30 ryood (5) #22

nem, de még bőven meg lehet nézni moziban.

előzmény: Poleon (#21)

2019-01-25 10:17:31 Poleon (4) #21

DVD-megjelenés dátumáról tud valaki valamit?

2019-01-16 19:53:12 ChrisAdam (5) #20

Köszönöm ezt a filmet. Igazán. Nagyon.

2019-01-09 18:19:12 Benny Bug (5) #19

Nahát, kegyetlenül meglepett ez a film. Egy kiváló tabló hazánkról, miközben tökéletesen egyensúlyozik dráma és abszurd humor határán. Be kell vallanom, a főszereplő karaktere több dologban is magamra emlékeztetett. Néha már olyan szinten, hogy azon én is meglepődtem. De lényeg a lényeg, egy kiváló film a Rossz versek. Jár neki az ötös, abszolút elismerésem.

2019-01-07 20:41:02 ryood (5) #18
2019-01-07 19:58:07 Mikkey (4) #17

We Love Budapest-es kis youtube beszélgetés:
Az én Budapestem - Reisz Gábor

2019-01-07 17:47:35 Bala01 (5) #16

Először kicsit tartottam a filmtől a VAN öröksége miatt. Nekem az is nagyon tetszett, de attól féltem, hogy ez nem lesz több, mint egy öncélú szerelmi történet. Szerencsére pozitívan csalódtam. A VAN-hoz képest elképesztően sokat fejlődött a rendező. A jelenetek felépítése jobban átgondolt, szépen mesél pusztán a képpel is, és közben nem megy el addig, hogy erőlködni kell a kompozíció megértésén. Ez egy egyszerűen mély film, ezért zseniális. Most, hogy ülepedett egy napot bennem a történet rájöttem, hogy a szerelmi szál csak egy eszköz, nem ez a fő motívum (ezért nem is vágnám rá feltétlenül, hogy ez egy klasszikus értelemben vett szerelmi történet). A szerelmi szál egy indukció arra, hogy a film elindítsa az igazi gondolatmenetét, ami a felnőtté válást (pontosabban az álmok fontosságát) meséli el. Az egyik oldalon ott az álomvilág, az ideák, és ehhez képest a valóság, valamint e két világ között a szöges ellentét. Na és ez gyönyörűen be lett mutatva. A filmben van több jelenet a családi vacsorákról. Ha jól emlékszem két ilyen jelenetben halljuk a szokásos asztali témákat (plusz ez a kocsmai asztaltársaságnál is előbukkan): értelmetlen okoskodások, politikai szócséplés, "a rendszer szar, minden szar" kezdetű eszmefuttatások stb... És nagyon érdekesen fordította ezt meg a film azzal, amikor az egyik ilyen családi ebédnél a még gyermek főhős "nyelvén" beszélt mindenki: nem értjük miről beszélnek, de még így is teljesen röhejes, szóval jobb is, hogy nem értjük. Így látja az álmoktól fűtött gyermek és fiatal a megkeseredett felnőttek világát: értelmetlen vita és csacsogás, nagy "megmondások" a világ dolgairól, közben meg a fater egész nap a tv előtt ül addig, amíg ki nem folyik a szeme.... Na és itt jön be a mi kis szociográfiánk, ami elkeserítően pontos képet fest. Szóval ez egy nagyon igaz, nagyon szép, nagyon magyar film... Egyúttal a művészet egyetlen célját is elérte: álljunk le egy kicsit, akadjunk le a konvenciókról, ne legyünk szürke egerek. Sokan írták/mondták, hogy elszomorodtak a film láttán - nálam ez pont fordítva volt. Ez bizony e kőkeményen életigenlő film: emlékeztet arra, hogy mindenkinek veleszületett képessége az, hogy tudjon álmodni.

2019-01-04 21:25:36 dora87 (5) #15

Én bevallom, nem csupán úgy éreztem, hogy tudnék bőgni, hanem jó néhányszor bőgtem is. Több pontom nálam nagyon betalált, talán jobban is, mint a Van. Minden a helyén volt, mindennek megvolt az értelme. Nagyon meghatóak voltak nekem Vali mondatai a szerelemről, mint egyfajta keret lettek elhelyezve a filmben, de a politikai szál is tetszett, szépen, nem erőltetetten, humorosan prezentálta lélekállapotunkat.
A csúcs pedig számomra a wc jelenet az ifjabb Tamásokkal. Talán azt tanácsolja a rendező, hogy merjük már magunkat szeretni ebben a siker fétisiszta világban, igenis mindenki megérdemli, még akkor is, ha nem lett az, aki szeretett volna lenni, vagy mi...

2019-01-02 01:19:03 tomside (4) #14

Olvasom az ajánlóban, hogy valami 33 éves Tamás meg valami szerelmi bánat..., mondom magamban, kicsit túl sok az egybeesés, úgyhogy megnézem már. :)
Élveztem. Jó magyar filmet láttam, az ilyen mindig kincs. Végigröhögtem, nagyon szerettem a politikai vonalat benne, és egyáltalán, az ötletességét. Ajánlom olyannak, aki szívesen látna jó magyar filmet.

2018-12-29 22:29:10 miraculum (5) #13

Nagyon kemény film, engem jobban megütött, mint a VAN. Igazából ha akartam volna, végig tudtam volna bőgni, de inkább a röhögésbe kapaszkodtam. Ijesztően valódi és bőr alá kúszó élmény volt.

2018-12-28 23:21:59 Ugor (5) #12

Gondolatösszeszedegetés…. van ez a depresszív fütyi, aki egyfolytában Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a halálcsillagjából az Emlék Bundást juttatja eszembe, és persze ott vagyok benne én is, meg mindenki, aki valaha volt gyerek, meg iskolás, meg szerelmes, meg voltak szülei, meg minden. Nem tudom… talán én nem voltam ennyire depressziós. Az volt, hogy nem találtam a helyemet a világban, mert mindenkinek van ilyen, csak van, aki lehet ilyen és van, aki nem. Valami klasszikus vonalú középiskolában… az idő nem stimmel. Aki Antall József várbeli beszédén kisgyerek volt, az nem én vagyok. De vízilabdáztam sokáig, reggel és este, talán én is valami nők miatt hagytam abba, írtam mindenféle jobb és rosszabb verseket, azokkal csajoztam, kaptam gitárt és azt hittem, hogy majd mekkora gitáros leszek… meg hát állandóan találkoztam önmagammal. Azaz azzal, akit annak hittem, hogy voltam vagy leszek. Ez így a filmben eléggé jól fejlődik, de valahogy nem vezet sehová. A Van valamiben a gátlástalan, rendkívül ellenszenves élősdiség itt is tovább jön, ennek ellenére a Van valami is remek egy film, meg ez is. Meghökkentő, hogy mennyire nem értjük egymást. Még korosztályon belül sem, hát még azon kívül! Ez egy komoly tanulság, amit szintén feldobott a sztori időről időre. Talán figyelmeztetően. És persze miért ilyen… miért vagyunk ilyenek, miért fogadjuk el, hogy ez lesz, és miért tiltakozunk ellene. Ki lehet ebből bújni? Akar valaki egy panelben megöregedni egy valahányadik emeleten, úgy, hogy dohányzik, olvas és mindig valami meccset néz? Borzalom. De akkor mi legyen, hová? Talán a szerelem… hogy bármikor el tudj futni érte bárhová. Egy levendulásba, egy WC-be, Párizsba, akárhová. Mert, ha már nem tudsz, marad a meccs a TV-ben és meghaltál.

2018-12-26 20:53:04 sleepingdancer (4) #11

Nagyon tetszett. Igazából legalább olyan zseniális, mint az első filmje, csak a meglepetésfaktor itt már nem hatott, ezért fogtam vissza az osztályzatot.

2018-12-24 14:15:16 critixx (?) #10

"aztán rájött reisz gábor, hogy semmi köze nincs ehhez a noir sztorihoz"

Bárcsak több magyar rendező jönne rá hasonlóra, akkor kevesebb műanyag film készülne és több valódi szerzői alkotás.

előzmény: ryood (#9)

2018-12-24 13:44:41 ryood (5) #9

a film amúgy egy neo-noirnak indult, amiben egy fiatal úszóoktató beleszeret egy negyvenes nőbe, akit úszni tanít. reisz gábor párizsban dolgozhatott a forgatókönyvön. sok hatás érte akkoriban, és hát meglátogatta a barátnője is, aki miután távozott párizsból, már nem volt a barátnője. aztán rájött reisz gábor, hogy semmi köze nincs ehhez a noir sztorihoz, és lett belőle ez a film..

2018-12-24 13:32:31 ryood (5) #8

kár, hogy nem voltál itt (Pécsen) a közönségtalálkozón.

előzmény: somogyireka (#7)

2018-12-24 11:03:16 somogyireka (5) #7

Nagyon szerettem nézni, jó lett volna, ha kétszer ennyi ideig tart. Hány hű de művészi filmet kínlódtam már végig valami "nagy, nehéz" tartalomért, ráadásul kétszer ennyi ideig tartó hosszal. Ez éppen nem a mélylélektan legbelsőbb, legsötétebb tere, nem elvont, nem bonyolult, nem nehezedik rám, nem nyomaszt, nem fáj, na jó, csak kicsit...Mondjuk amikor az egykori szigorú informatikatanárnővel találkozik az esőben az nagyon. Mégsem az árvák könnyeit szomjazza. Egyszerűen csak őszinte és egyenes, nem akar több lenni, mint aki. Nem akar többet mondani annál, mint amit az életből eddig felfedezett és elért vagy inkább elvesztett. A hegynek éppen csak a felénél tart, és nem kezd el a csúcsról szónokolni. Éppen csak megáll félközépen. Végignéz a tájon, ahol eddig járt. És vívódásai közepette mégis van ereje "átölelni a nézőt", süt ebből a filmből a szeretet.. Megmelenget amolyan jóleső, anyai, "magyaros" szeretettel..jaj, mert igen, mennyire, jó értelemben magyar ez a film...A mienk. Jó körötte egy kicsit közösséggé formálódni.

És közben mindannyiunk számára felteszi a (évvégi, összegző) kérdést, vajon, milyen lenne az a buli, ahova az óvodás, kisiskolás és kamaszkori énem is hivatalos. Képzeletben csináltam egy ilyen összejövetelt, azóta az enyimekkel beszélgetek. Kiderült, már 3 évesen tudtam, nincsenek valódi világi céljaim, így most nincs mit számon kérni magamon... Reisz Gábor viszont rendesen számon kéri magát, szíven ütő az őszintesége, a kétségeinek világ elé tárása, az, hogy azzal, hogy egyszerre a rendezője és a főszereplője is a filmnek ennyire közel hozza a mozit.

2018-12-23 09:44:28 ryood (5) #6

rendkívül kreatív, tele filmnyelvi játékossággal, vizuális gegekkel, kísérleti megoldásokkal, különleges humorral, tovább haladva a VAN valami által kijelölt ösvényen, de valahogy mégis érettebben, bár itt is van elveszettség, szerelmi bánat, de felőttebb a hozáállás. itt hozzá kell tennem, hogy számomra a VAN főhőse semennyire sem volt lúzer, mint ahogy azzal sokan megbélyegezték, ezt a mertner tamást sem látom egy vesztesnek..ellenben nagyon igazi, érző ember, aki keresi magát.
a vetítés után közönségtaalálkozó volt reisz gáborral, egy amolyan "mindenes" kolleganővel, és két sráccal, akik a gyerek mertner tamást alakították. közvetlensége, egyszerű, érthető beszéde, őszintesége roppant szimpatikus emberré teszi reisz gábort. kíváncsian várom következő filmjét!
még gondolkozom kicsit, mert lehet felhajlik ötösre!

2018-12-22 16:20:14 Mikkey (4) #5

Ez is egy útkereső film, Reisz hozott élményeire építő önreflektív, öngyógyító filmje, aztán h ez mennyire szenvedős neked, majd elődöntöd :) nosztalgiafaktor miatt helytálló a Moszkva teres összevetés, de szereplői és a tipikus magyaros szituációk a Van világát is megidézik. Mondjuk azt h főszereplője a VANos Áronhoz képest egyel magasabb évfolyamba jár az életútján

előzmény: Dió (#4)

2018-12-22 09:37:28 Dió (4) #4

“A VAN-os családnak merem ajánlani”
De azoknak is, akik azt ki nem állhatják? Mert a trailer most egy olyan filmet sejtet, ami egy kicsit inkább a Moszkva tér irányába viszi el a dolgot, végre színesebb szereplőkkel és átélhető, illetve nem csak a magyar valóságon monotón siránkozó szituációkkal, de nem akarok megint lyukra futni :/

előzmény: Mikkey (#1)

2018-12-21 14:26:55 dittike (5) #3

Végre egy film a szerelemről úgy hogy minden életszituációban a főhős lelkének kivetülései láthatóak, hallhatóak.

2018-12-15 19:01:10 Mikkey (4) #2

Reisz Gábor mesél a filmről, magáról, a Portré vendégeként [spoileres]
https://www.rtlmost.hu/portre-p_7742/reisz-gabor-szulei-velemenyet-is-kikeri-filmjeirol-c_12231955

2018-09-10 21:35:40 Mikkey (4) #1

Teszt vetítésen láttam a mai nap folyamán, így egyenlőre nem nyilatkozhatok,
de a VAN-os családnak merem ajánlani, csupaszív produkció!