The Nightingale (2018) ☆ 👁

(Jennifer Kent)

ausztrál dráma

3,8
★★★★☆
56 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-07-14 18:07:53 Norbert Simon (4) #14

Kifejezetten erős, és megrázó alkotás. A film elképesztően naturalista. A karakterek nem rosszak a filmben de nekem a brit tiszt karaktere már kissé elnagyoltan romlott. A Clare-nek ( javarészt érthető módon) nincsenek érzései, érzelmei, rombolni akar, bármi áron elégtételt akar. Lehet kicsit kellett volna rajta árnyalni. De úgy vélem remek. A színésznő maximálisat nyújtott. Az aboriginal srác is szerintem jól játszik. Az út amelyet végig jár a lány ,hogy beteljesítse bosszúját, ahogyan rombolni akar valami döbbenet. A hangsúly sokkal inkább erre helyeződik nem pedig a végcélra. Nagyon jó lélektani dráma. Idejét nem tudnám megmondani mikor láttam már ehhez hasonló alkotást. Összességében nagyon egyedi filmnek tartom. Bizony komoly súllyal nehezedik a nézőkre. Nem volt könnyű nézni, igazán nem is nagyon szerettem meg a filmet. Ami egy kicsit negatívum az az, hogy a film indokolatlanul hosszú.

2020-03-10 20:14:24 qanic (4) #13

Az első óra kiváló, de aztán még van hátra másfél, ami sajnos jóval gyengébb, plusz még rájön egy kis felesleges PC is. A 4:3-as formátumot nem értem.

2020-03-04 13:35:19 guybrush (3) #12

Nem attól lesz exploitation, mert explicit, hanem a szándéktól, ami mögötte van.

Míg Bergmant a hasonlóan naturalista Szűzforrásban az emberi természet foglalkoztatta, addig Kent filmje nem képes túlmutatni a bejáratott rape 'n revenge-toposzok keretein, a karakterei a közel két és fél órás játékidő ellenére is megmaradnak a korszellemet kiszolgáló vázlatos típusfiguráknak, élükön a karikaturisztikusan ördögi, kolonizáló fehér férfival.

De szerzői filmként azért sem képes funkcionálni, mert gondolatébresztő kérdésfelvetések helyett csak demagóg kinyilatkoztatásokra futja (fehér nők = barna rabszolgák), amitől elég kiáltvány jellege van.

A közelmúltból inkább a francia Revenge-t tudnám ajánlani, az nyíltan felvállalja önnön vadfeminista bunkóságát, nem próbál a Komoly és Fontos Mondanivaló álcájával takarózni, mégis sokkal hatásosabb, - talán mert nem csak egyféle tónusban képes a nézőhöz szólni.

A The Nightingale-ben húsz perc után immúnis lettem a folyamatos nyomorpornóra.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#8)

2020-03-04 07:18:55 Dió (4) #11

"Mondjuk úgy látom, ez innentől az én problémám."
Nem csak a tiéd - erre utaltam lentebb, amikor azt írtam, hogy a rape/revenge és a történelmi vonal bár próbál keveredni, ez nem sikerül neki maradéktalanul. Nekem is az a privát véleményem, hogy exploitationt és történelmi drámát nagyon nehéz úgy ötvözni, hogy abba ne csorbuljon bele a történelmi vonal, és bekajálják a népek. És azzal sem értek egyet maradéktalanul, hogy a rape/revenge tematika lenne mellékes jelen filmünkben, és ez lenne a katalizátor a történelmi háttérhez. Nálam ez inkább fordítva csapódott le. Ha több és erősebb kapcsolódási pontot kapnánk annál, mint hogy egy aboriginal szegődik az egyébként ír csaj segítőjéül, illetve többet látnánk a történelmi vonalból a film második felében, most nem írnám ezt. Sőt, akkor ez erőszak fő katalizátora is a történelmi vonal lehetne a rape/revenge helyett, és akkor jobban bekajálnám az olyan jeleneteket, mint a rumszállító kisfiú fejbelövése. Bár még egyszer mondom, ez nekem nem fájt annyira, mint neked, de az ötös többek között nálam is ilyeneken múlt.

Zárásul még a film védelméül annyit, hogy:
"Emelt fővel, egy másik kizsákmányolt és elnyomott nép képviselőjének szívességet téve hal meg az őslakos srác. Becsületbeli ügyként kezelte más baját."
Onnantól, hogy a főgeci lelőtte a saját segítőjét a hegytetőn, aki fő aboriginal karakterünknek családtagja volt, nem szívesség volt neki, hanem bosszúhadjárat.

előzmény: Rorschach (#10)

2020-03-03 19:53:33 Rorschach (3) #10

Kifinomultabb, persze, de ez akkor is egy bosszúsztori... nak indult.

Annak baromi erős is volt nagyjából az első csóka halálradöfködéséig, onnantól egyrészt leült, másrészt elkezdett eltolódni az őslakos-téma felé, ami nem baj, de nem mondanám, hogy indokolt, vagy hogy az a szál olyan sokat adott volna. A végén például teljesen elsikkad a főszál azért, hogy az őslakos téma kibontakozhasson, de nem egészen értem, mit akartak mondani a készítők.

Emelt fővel, egy másik kizsákmányolt és elnyomott nép képviselőjének szívességet téve hal meg az őslakos srác. Becsületbeli ügyként kezelte más baját, ami nagyon bátor és kedves dolog tőle, de én nem látok ebben akkora megfejtést, amiért megérte volna kukázni a szögegyenes, szikár bosszúfilm felütését.
Mondjuk úgy látom, ez innentől az én problémám.

2020-03-03 19:20:06 Olórin (4) #9

Pont a rape&revenge tematika a mellékes benne (lényegében csak katalizátor az átfogóbb témához/sztorihoz).

2020-03-03 19:09:44 Interracial Facial Creampie (?) #8

De a rape&revenge az nem exploitation amúgy? Itt az erőszakábrázolás annál jóval kifinomultabb (igen, ez a jó szó).

előzmény: Rorschach (#7)

2020-03-03 18:11:19 Rorschach (3) #7

Szerintem sokkal egységesebben működne, ha nem akarna ekkorát markolni, és megmaradna a rape & revenge zsánerben.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#6)

2020-03-03 17:44:19 Interracial Facial Creampie (?) #6

Nehéz elképzelni, hogy működhetne ez a nagyrészt a vadonban játszódó történet az őslakos szereplő nélkül. Az már egy másik film lenne.

előzmény: Rorschach (#5)

2020-03-03 15:39:37 Rorschach (3) #5

Az első fél óra iszonyat erős. De annyira, hogy ki kellett lőnöm a filmet a menyasszonyom pityergése miatt, és nem csak ő rendült bele.

Aztán visszatértünk a Nightingale-hez egy szusszanás után, és mintha egy totál másik filmet néztünk volna.

Nem tartom magam társadalmilag érzéketlennek, de az első fél óra ismeretében úgy kellett ebbe a filmbe az aboriginal szál, mint púp a hátra - függetlenül attól, hogy a srác nagyon jól játszik, és ez az emberiség egy olyan (újabb) agyonhallgatott szégyenfoltja, amiről megéri beszélni. Csak nem ebben a bosszúfilmben.

A vicc amúgy az, hogy a záró képsor ennek ellenére is olyan jól meg van komponálva, hogy simán velem marad néhány napig a film után, de a verdikt mégis az, hogy sajnos a bosszúfilm és a társadalmi üzenet inkább kioltották, mintsem kiegészítették volna egymást.

Ja és mielőtt elfelejteném: nagyon nem tesz jót a Nightingale-nek a hossza, fél órát simán ki lehetne vágni belőle.

2020-02-28 23:03:56 Dió (4) #4

Nem érzem egyáltalán túlzónak, amit a megerőszakolás-jelenetekről írtam, sőt, annak a csecsemőnek a fejével is pontosan az történt, ami a kommentemben áll. De ezt amúgy nem muszáj ennyire szó szerint venni: ezzel nem csak arra az egy jelenetre utaltam, hanem arra, hogy tényleg olyan intenzív dolgok történnek benne és tényleg olyan gyakran, hogy ilyen jellegű brutalitásra történelmi filmben nagyon ritkán van példa. És sok jelenet ezek közül igenis explicit, míg vannak köztük - ahogy írtad - "kifinomultabbak" is (bár ez elég szerencsétlen szóválasztás, mert a kifinomultság az utolsó szó, amiről erről a filmről eszembe jut). A kettő között ugyanakkor a nézőre mért összhatást tekintve nincsen nagy különbség, úgyhogy ennyiből ez nem is fontos. Nagyon durva egy film, na. Persze én sem vagyok ilyen tekintetben a "legedzettebb" néző, azt beismerem, de úgy éreztem, muszáj beleírnom a kommentembe, amit beleírtam, mert csak a poszter és a sztoriösszefoglaló alapján erre tuti nincs felkészülve az átlag néző.

2020-02-28 19:23:47 Olórin (4) #3

"tíz percenként premier plánban erőszakolnak meg nőket és csecsemők fejét loccsantják szét"

Már bocs, de ezt a hírek világában hisztériakeltésnek hívják - aki ezt olvassa, azt hiheti, tízpercenként babaagyvelő repül az arcába. A babagyilkosság képen kívül történik, nem látni belőle semmit (ettől persze még sokkoló), és a megerőszakolás sem azért olyan durva, mert képileg explicit, hanem pont a kifinomultsága/szemszöge miatt.
Amúgy számomra pont az a nagy erőssége a filmnek, hogy nem csak az őslakosok elnyomásárol szól, hanem a gyarmatosítási rendszer egészének mocsokságáról, ami miatt MINDENKI szívott (pl. az írek, akiket a britek alkalomadtán csak egy-két fokkal vettek jobban emberszámba, mint az őslakosokat.)

előzmény: Dió (#2)

2020-02-28 16:11:43 Dió (4) #2

Véleményt kezdeni Jennifer Kent (The babadook) új filmje kapcsán csak úgy lehet, ahogy a rottenes összefoglaló is tette: "it is not for everyone".
Nagyon tetszett a témaválasztás, és különösen megsüvegelendő, amikor a százkilencvenhatodik holokausztfilm után a történelemkönyvek egy ilyen keveset fellapozott fejezetét veszi górcső alá egy film, mint Tasmania fekete háborúja (amiről én eddig nem sokat hallottam). Ugyanakkor az a helyzet, hogy ennyire durván erőszakos és brutális filmet nem tudom, valaha láttam -e. Lehet, hogy még nem. Akinek nincs ínyére az, amikor tíz percenként premier plánban erőszakolnak meg nőket és csecsemők fejét loccsantják szét, az kurva gyorsan húzza le a listájáról a Nightingalet, mert nem fogja tudni végignézni azt. És bár én sem vagyok oda az ilyesmiért, az első felében végig megalapozottnak tűnt az erőszak, és nálam ott még konkrétan ötösön állt a film. A második fele az, ahol nagyon lementek a vágányról a dolgok.

Rape & revenge tematika keveredik a történelmi vonallal, azaz legyünk őszinték, sajnos nem igazán keveredik (hiszen az alapkonfliktus abból keletkezik, hogy egy angol tiszt egy ír családot mészárol le, aminek az őslakos konfliktushoz nem sok köze van, azt leszámítva, hogy ki lesz a nő segítője). Mindazonáltal, az első hatvan percben szerintem remekül viszi a sztori a hátán ezt a két külön fonalat; én legalábbis a feszültségnek és a minőségi képeknek hála végig a székem szélén ültem. Sajnos nem tudta meghúzni a vonalat Kent ott, ahol kellett volna, és az erőszak a rumszállító kisfiú fejbelövésével átlép egy határt, és önmaga paródiájába fordul. Ez a fordulat a fentebbi két szál egyikéből sem következik logikusan, és semmi sem indokolja azt, Kent egész egyszerűen csak kínozni akarta a nézőt, de itt már teljesen felesleges, öncélú, olcsó bazári szadizmussal. Ehelyett az indokolatlanul hosszú játékidőn kellett volna rövidíteni az utolsó harmadban, a történelmi vonalra helyezve a hangsúlyt, azon belül is például az olyan nagyszerű jelenetek sokasítására, mint amikor a főszereplő nő az őslakossal arról beszélget, hogy ők mit szoktak csinálni Tasmániában a "rossz emberekkel". Ha így tett volna a rendező (aki egyben íróként is jegyzi a filmet), most valószínűleg ötöst nyomnék rá.
Ezt leszámítva, a főszereplő nő és a bennszülött férfi kapcsolata remekül működik, és főleg a nő karaktere szép ívet ír le, azt leszámítva, hogy a film második felében néhány döntése teljességgel logikátlan és megmagyarázhatatlan (ezek némelyike talán elintézhető az őt ért sokkal, mindazonáltal a film erényévé a tuti nem válik a bénázása). Akárhogy is, a zene, a képek és az elképesztő táj szuggesztív hármasának végül csak sikerül elhúznia a filmet a fináléig még ezen a sok negatívumon át is, hogy mindaz hál'istennek végül egy izmos zárásba torkollhasson. A két főgecivel együtt meghal az őslakos főszereplő is (külön piros pont, hogy ezt nem tolják a néző arcába), a nő előtt pedig szintén nem áll fényes jövő. Azzal, hogy mindez ezen az őrülettől elzárt, éterien gyönyörű tengerparton ér véget egy szikrázó napfelkelte megvilágításában, gyönyörű kontrasztba állítja a film az ember romlottságát és a természet ártatlanságát. Ennél szebben és szuggesztívebben pedig nem is lehetne kihegyezni a fő üzenetet: erőszakra soha sem megoldás az erőszak. Szóval összességében sokáig megmarad a nézővel Kent új filmje, ami egy fontos, kvázi megkerülhetetlen alkotás, még úgy is, hogy sok sebből vérzik, és tényleg nem való mindenkinek.

2020-01-30 20:53:13 Mikkey (4) #1

Váratlan utazás
mindenki: hobbit
én: the nightingale