22 July (2018) ☆ 👁

Július 22.

(Paul Greengrass)

amerikai dráma, életrajzi film, thriller

3,3
★★★☆☆
53 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-06-28 23:06:07 Ugor (4) #7

Köszi... jaj.

előzmény: oscarmániás (#6)

2021-06-28 21:22:01 oscarmániás (?) #6

pölö itt

előzmény: Ugor (#5)

2021-06-28 21:09:57 Ugor (4) #5

Azt szerettem volna, de csak ezt találtam meg.

előzmény: ryood (#4)

2021-06-28 19:12:21 ryood (?) #4

Nezd meg a norveg verziot.

előzmény: Ugor (#3)

2021-06-28 18:54:49 Ugor (4) #3

Egy napja rágódom ezen a filmen, megnéztem, szíven is ütött persze, de azért alaposabban leülepedve ezzel azért valami nem egészen egyenes, valami komponens ebből hiányzott. Vagy benne volt minden, de sokkal gyengébben, mint vártam. Miután egy ilyen széles körben, kiemelkedően ismert borzalomról van szó, az ember valami sokkal többet képzel alá, ha már film készül belőle. Valamit érzékeltünk a terrorból, valamit az áldozatok fájdalmáról, a szülőkéből is, a megmagyarázhatatlan ideológiai aljasság mélységéből, ami idáig vezet, de nem eleget. Nem volt eléggé drámai a rávezetés, nem volt eléggé rémes a rémület, nem volt eléggé szilárd a tanulság, az eltökéltség, ami ez ellen lázad az emberben. Valami leíró film lett ebből, ami megemlékezik valamiről, egy vádbeszéd, ami nem mond el igazán eléggé hangzatosan semmit. Bennem kavarog persze az őrület jeges szele, de valami méltóbb emlékművet képzeltem erre a tragédiára.

2020-08-01 13:58:40 bromi (5) #2

En megneztem mindkettot es ez a verzio sokkal jobban tetszett. A masikban hianyzott az elozmenyek bemutatasa. Bar borzaszto volt , amit bemutat mindket a film, a masik megis kicsit unalmas volt sajnos.
Persze egy ilyen esetrol nehez olyan filmet csinalni, amire azt mondjuk izlessel h jo film.
Nagyon szeretem a norveg filmeket egyebkent. Vhol ertheto, h sajat tragediajukrol egy kivulallo jobb filmet tud kesziteni.

2018-10-31 08:34:55 kaamir (3) #1

Kíváncsi voltam, hogy az elementáris erejű norvég verzióhoz képest mire képes Greengrass a témában; sajnos azt kell mondjam, nem sokra. Ügyesen felmondja a leckét, igen, így kell kinéznie egy mainstream filmnek a témában, de kb. ennyi. Semmi eredeti, újszerű vagy meglepő nincs benne. Túl sok szereplőt akar mozgatni, emiatt - bő lére eresztett játékidő ide vagy oda - senki nem kap igazi mélységet. Minden szereplő leírható egy szóval, és mindenki pontosan úgy viselkedik, ahogy a rá osztott szerep elvárja. Sajnos ez Breivikre is igaz: talán a film leggyávább húzása, hogy semmit nem kezd vele. Megmutatja, de bemutatni nem tudja. Sőt, talán még rá is játszik arra a mitikus, megfejthetetlen imidzsre, amit a tömeggyilkos magáról akar mutatni. Mondjuk lehet, hogy jobb így, mert amikor viszont mégis véleményt formál a film, akkor borzalmasan didaktikussá válik.

A színészek amúgy jók, a rendezés hozza az elvárt szintet, az angol nyelv ellenben borzalmasan zavaró. Greengrass tehát rendezett egy bátortalan, nagyon korrekt filmet egy olyan témában, amiben nincs helye a korrektségnek.