Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (2018) ☆

(Schwechtje Mihály)

magyar dráma, thriller

4,2
★★★★☆
61 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-11-08 19:27:57 bakocsa (5) #24

Mi a múlt szombaton néztük meg ugyanott, a Tarkovszkij teremben, majdnem teltházzal. Letaglózó erejű, nagyon fontos film, még mindig érzem a hatását. Remélem, sokakhoz eljut.

előzmény: zéel (#23)

2018-11-08 17:32:17 zéel (5) #23

Remélem (újra)vetítések a Művész mozi legjobb (Bunuel) termében: nov. 12.– 14.

2018-10-30 19:33:32 Dió (4) #22

Úgy ültem be rá, hogy egy pedofíliáról szóló filmet fogok látni; de aztán jött a "csavar", amire a legkevésbé sem számítottam. Berántott, onnantól fogva pedig két kézzel szorította a torkomat, és nem engedett. A zárlatot szinte már rossz volt nézni, és sajnos pont azt húzta alá, amitől végig féltem: hogy mennyire rizikós lehet gyereket vállalni és tinit nevelni ebben a mai, szociális média és függőségi kényszer által rohadásig fertőzött világban. Illik megnézetni minden facebook-függő gyerekkel, akik remélhetőleg önként teszik majd le azt a kurva okostelefont a végeredményt látva. Bár a sztorivezetés néha egy kicsit amatőr benyomást keltett (vagy talán a gyerekszínészek közül egy-kettő nem győzött meg), illetve szerintem a képarány is teljesen indokolatlan volt és rontott az összhatáson, katarzis szempontjából mégis tíz per tízesre vizsgázott a film. Pláne ahogyan az utolsó jelenetben még a cím is értelmet nyert, csak hogy még egyet lökjön az addigra már amúgy is elég mélyen lévő nézőn. Egy szóval újabb magyar remek született.

2018-09-22 20:31:03 ryood (5) #21

és tényleg, benéztem!
pedig a 4:3 tényleg a tévés képarány. persze ez digitálisan lett felvéve, nem filmre, akkor lehet ezért lett mégis 4:3. tudtommal a 3:2 a nem szélesvásznas filmek és fotók képaránya.
én az alléban láttam, ott nem érzékeltem ezt a problémát, amit említesz.
szerintem amúgy kifejezetten szép ez a nem szélesvásznas 4:3 vagy 3:2.

előzmény: sleepingdancer (#20)

2018-09-22 20:06:41 sleepingdancer (4) #20

A rendező is 4:3 at mond az interjúban, de lehet hogy tényleg 3:2 igazából. Egyébként szeretem a nem szélesvásznú képarányt, szoktam ilyen filmeket nézni, látni, mostanában kicsit divat is. Ennek tudatában mondom, hogy nem volt ideális a kép az Art+Cinemában, szerintem.

előzmény: ryood (#19)

2018-09-22 19:43:32 ryood (5) #19

3:2, a 4:3-at tévéknél használják.
én simán tudtam követni a chateléseket.
de itt mesél erről is a rendező amúgy Úgy teszünk, mintha a tinédzserek nem élnének szexuális életet

2018-09-22 19:32:46 sleepingdancer (4) #18

Hát nem tudom, ilyen szar vetítési arányt még nem láttam, a 4:3 nál csak oldalt szoktak kihagyni helyet, alul-fölül nem. Az egész egy bélyeg hatását keltette, a csetelést alig lehetett olvasni, pedig elöl ültem. Gyakorlatilag rosszabb volt a moziban, mintha otthon néztem volna dvd-n. Nálam semmi drámai közelséget nem adott, hanem drámaian távol vitte a filmet. Remélem, ez csak az én élményem, és más mozikban szerencsésebben oldják meg.

2018-09-22 19:28:33 Mikkey (4) #17

igen, nekem is feltűnt, nemtudom ez pontosan hányas képaránynak felet meg (4:3 talán?), de néhol kiteljesedett bizonyos jeleneteknél teljes képernyőre, tudatos rendezői döntés volt az biztos, pl Dolan: Mommy-jánál is így mesélt nekünk, ad egyfajta drámai közelséget a dolgoknak :)

előzmény: sleepingdancer (#15)

2018-09-22 19:22:59 Umberto (4) #16

Azért volt ilyen a felbontása, hogy tudja mutatni a chatelést is.

előzmény: sleepingdancer (#15)

2018-09-22 19:06:23 sleepingdancer (4) #15

Ti is úgy láttáttok, hogy kis méretben volt vetítve, a vásznon minden irányban nagy üres terekkel vagy ez az Art+Cinema sajátos interpretációja csak? Egyébként jó film, nálam 7/10.

2018-09-20 22:12:07 ryood (5) #14

ugye itt a történet végül úgy alakult, hogy az utolsó pillanatban észhez térítette Petit a majdnem halálos kimenetelű, ám bőven tragikusnak nevezhető végkifejlet. csak ugye az volna az "ideális", ha ezt megelőzően fel lenne ismerve, amire nem figyeltek eléggé valakik. itt a szülők leginkább, vagy egy közeli barát is lehetett volna, persze az nem volt neki.
de valóban hatalmas téma, és mégsem túl bonyolult a magyarázat hát..

előzmény: somogyireka (#13)

2018-09-20 21:02:10 somogyireka (5) #13

Ez egy óriási téma, és nem tudom, tényleg, hol itt a határ. Meddig fér bele abba a kategóriába, amiről a spoilerben írsz, és hol kezdődik valami sokkal súlyosabb..nagy valószínűséggel, az Hasfelmetsző Jack sem tudta kibeszélni a lelki bajait..vagy mit tudom, én ki, nem jut épp jobb eszembe.

előzmény: ryood (#12)

2018-09-20 14:14:03 ryood (5) #12

és hát ő is csupán szerelmes, aztán elveszti a kontrollt..és neki sincs igazán kivel ezt megbeszélni..

előzmény: somogyireka (#11)

2018-09-20 12:52:32 somogyireka (5) #11

Persze, persze..illene őt is megérteni, együtt érezni a nehéz személyiséggel, akibe született, a nem partiképes formával, és így tovább..Nem tudom, hol a határ..majd hónap végén megnézzük az Utøyában.

előzmény: ryood (#10)

2018-09-20 11:39:55 ryood (5) #10

és Peti?

előzmény: somogyireka (#9)

2018-09-20 11:25:50 somogyireka (5) #9

Nézném még most is, annyira megszerettem a lila hajú leányt..S mennyire szeretném látni őt 1,2 de majd 20 év múlva. Vajon mennyi a valódi tartaléka, vagy csak a fiatalkori lángok ezek? S majd ő is pont olyanná lesz, mint a végtelenségig unalmas, önmagukra már nem emlékező szülei(na jó, itt csak mamát ismerjük meg)?

Tényleg ennyire szar a helyzet, ennyire semennyire nem képes az anya szót érteni saját gyerekével, vagy előre legyártott sémákból építkezik itt a film? Mert ez az elvált, a nagy ő-t hetente megtaláló, gyermekét használati tárgyként kezelő szülőt rendszeresen látom kamaszgyerekek életét bemutató filmekben.
Lehet itt bántani felgyorsult világot, meg informatikai szárnyalást, de azért az alaphiba csak az ön készülékében van. Kitől és honnan kapjon életvezetési mintát egy tinédzser elsősorban, ha nem a szüleitől?
Mintha a folyó két partján állna kis és nagykorú, és onnan kiabálnának egymásnak..

Ezennel tiltakozom. Semmi közöm ehhhez a fajtához, nem vagyok felgyorsult, arra van időm, amire akarom, de a gyerek volt és van mindig is az első helyen az életemben, és nem én. Azzal, hogy anya lettem, bevállaltam, hogy végre a második helyre szorulok, és végre lesz valaki aki fontosabb, mint énénén...

Tisztában vagyok vele, egy kamasszal így-úgy-amúgy roppant nehéz, de nem volt nehezebb egy öt évessel sem. És az ellenkezője, soha nem volt még ilyen gyönyörűség, mint a kamaszkorban. És ha a 17 éves nem akar mesélni, mert épp életkori sajátosság ez, akkor kétszer annyit teszek elé magamból, kétséget, félelmet, örömöt. És remélek..hogy a minta majd hat.

De basszus, hol vannak ilyenkor a szülők? Miért nem szólnak a gyerekre hétköznap éjfélkor, hogy aludni kéne. Miért nem térnek nyugovóra szigorúan az informatikai eszközök is időben esténként? De ha mégis megtörténik a baj, s gyermekünket interneten zaklatják, akkor azt, hogy a büdös fenébe nem vesszük észre? Az arcán, a hangján, a mozgásán...

És ez a világ pont az ilyen szülőktől olyan amilyen, ők ülnek a cégek vezetőségében, ők találják ki a legjobb technikai csodákat, ők dudálnak le az autópályán, mert lassú vagyok, mert valahova krva sietnek, mondjuk csak maghalni..mert kihunytak a lángok, melyek sosem voltak igaziak, és szaladnak előre a semmiért.

Én is kulcsra zárnám az ajtót az ilyen szülők elől!

Bőven az anyja lehetnék a lila hajú lánynak, de lelkemben pontosan minden ugyanolyan, mint benne, hiába múltak évek, semmi sem változott, sőt csak erősödött. És a könnyeim jönnek, mert annyira féltem őt..Mert hol lesz neki valódi társa? Ki fogja megérteni azt a lángolást, ami a szívében van? Annyira szeretném megfogni a kezét, de nem olyan sehogyan módon ahogyan az anyja teszi...apáról meg ne is álmodozzunk. Annyira odaadnám neki a mindenem, amit itt csodák csodájára megőríztem..Már most kéne tudnia, az ilyen címeres kis g*cik, akik olyan kommenteket írnak, mint a film címe, mélységesen rohadnak már kamaszként a maguk szemétdombján..És lila haj meg nagyon menő, egy tapodtat se lépjen innen sehova el, ahol most él a szívében.
A világ az gyönyörű, nem tehet az semmiről, a legkevésbé sem siet sehova, a magát rég elfelejtett ember a hibás csupán.

Az 1970-es 80-as korosztály vizsgázik épp. Nézd meg a gyerekét, megtudod, milyen a szülője. Ennyi.

2018-09-19 23:18:10 ryood (5) #8

interjú a rendezővel, mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe, de nagyon!
A néző is lehetne kukkoló, ő is vetkőzhetne a kamerának

2018-09-19 18:03:54 bambula (4) #7

Az is biztos.

előzmény: critixx (#6)

2018-09-19 17:55:27 critixx (?) #6

Ha a Pocok kedvenc házi forgatókönyvírója, Divinyi Réka vagy a kedvenc házi rendezője, Goda Krisztina adta volna be ugyanezt a filmtervet, biztos, hogy kaptak volna rá pénzt, nem is keveset.

előzmény: bambula (#5)

2018-09-19 15:43:10 bambula (4) #5

Nagyon jó kis film lett és jó tudni,hogy tényleg vannak tehetséges fiatal színészek.(nem csak olyanok,akiket a kritikák azzá tesznek)
Viszont egy-két dolog,ami egy kicsit zavart,de ez teljesen az én hibám:
-a történet végig olyan volt számomra,mintha már láttam volna felnőtt verzióban
-a nemtörödöm szülőkkel sajnos alig foglalkozott a film(tudom,ez a fiatalokról szólt,de szerintem pont az ilyen szülők miatt alakulhat ki a gyerekeknél/tinédzsereknél ilyen rosszul felismert érzelmi kötödés)

Szerintem Vajna papa azért nem támogatta a filmet,mert egyik háremhölgye sem fért bele a keretbe az életkoruk miatt.
Ha a Kovács Kata,bocsánat a Dobó Kata kapott volna szerepet a filmben,tutira repült volna jó pár millió a filmre.

Plusz még egy idióta hiány:a stáblista után hiába vártam szakértők kerekasztal beszélgetését a témáról,mint anno a tévében futó Családi kör című műsorban.

2018-09-14 22:42:02 dittike (5) #4

Átélhető alkotás

2018-09-14 16:40:57 ryood (5) #3

nem tudom, h lett 12-es a besorolás, ugyanis pl mutatják a főszereplő lány melleit.
de több másik jelenetet is említhetnék, alapból az egész film atmoszférája bőven nem 12-es karika.

előzmény: Xaos (#2)

2018-09-14 12:21:22 Xaos (?) #2

Nem szeretem a 12-es korosztályos besorolású filmeket. Komolytalannak tartom őket. Egy ilyen film lehet thriller?

2018-09-13 21:01:07 ryood (5) #1

hol is kezdjem..nehezen találom a szavakat. utoljára 2003-ban volt ilyen moziélményem, még pécsen. akkor a bábok című japán filmet láttam. miután véget ért a vetítés, és jöttem ki a teremből tudatmódosulva, nem tudtam egyszerűen felfogni, mit keres ott az a sok ember, akik a következő filmre érkeztek oda. én még a film világában, valóságában voltam, és a túl hirtelen váltás következtében összefolyt minden. valamiféle david lnych szerű álomérzetben, káprázatban találtam magam. most ezt az élményt élhettem újra ennek a filmnek a megtekintése után. ezúttal az alléban mozgólépcsőztem lefelé, és próbáltam értelmezni, mi is történik körülöttem. csak a testem volt ott, és mozgott, haladtam az emberek között, mint valami szellem, az emberek pedig akár beszélő bábok. akartam venni eredetileg valamit enni, de ez természetesen elmaradt ebben az állapotban.
szóval 15 év után kaptam egy moziélményt egy magyar filmtől, amilyenben az elmúlt másfél évtizedben nem volt részem. de mi is kell egy ilyen élményhez? hogyan próbáljak meg erről írni?
felesleges volna elemeznem a filmet, azt majd sokan mások megteszik helyettem itt is, más fórumokon is. engem mindig is a filmélmény érdekel elsősorban.
tehát akkor lássuk! nagyon érzékenyen érintett mindaz, amit láttam, hallottam ebben a filmben. elgondolkoztam közben többször is, mi is áll a szerelemnek nevezett fogalom mögött. ki számára mi is ez a rejtélyes állapot, honnan jön, miért történik meg valakivel pont akkor, amikor. de főleg az gondolkoztatott el, hogy miért is vagyunk együtt valakivel? miért házasodunk össze valakivel? miért lesz valaki partnerünk az életben, mire alapozódik ez a legszorosabb emberi kapcsolódás? most itt ebben a filmben láttam meg minden sallangtól és nyálasságtól lecsupaszítva, valódi önmagában azt az elsöprő, összes ellenállást, ellenérvet elsodró zuhatagot, ami nem hagy nekünk választási lehetőséget. értelmét veszti a racionalitás. ezt nem választhatjuk, nem dönthetünk úgy, hogy nem kérem. ha tényleg ez jön, akkor onnan nincs visszaút, akármennyire is próbáljuk elfojtani. egyszerűen szerte foszlik az utolsó apró ilúziója is annak, hogy befolyásolható, kontrollálható az, kit is akarunk szeretni. igen, itt a kamaszkorban ez még makulátlan. nem akarunk tudatosan társat választani. számomra felnőtt férfiként ez az ellenállhatatlan érzelmi lavina ennek a legintimebb emberi kötődésnek, "együttlevésnek" az alapja. minden más ez után jön a sorban. a lényeg az, hogy akármennyire is vágyunk rá, kierőszakolni ezt nem lehet az élettől. ha nem jön, nem jön. amikor pedig de, akkor ezzel telik meg a szív, és nem nagyon érdemes ellenkezni.
és mi történik, amikor egy különc, fura kamaszgyerek - legyen akár anime rajongó lány, akár "balfasz" számtech zseni fiú - belezuhan ebbe? elmegye a legvégsőkig. kivetkőzik magából. elveszti a kontrollt, s jön az őrület. nincs már racionális magyarázat arra, mit miért csinál. a szelíd anime-kislány csupasz melleit mutogatja webkameráján át az imádott tanárúrnak, a looser srác meg eljut a legvégső gonoszságig, ami mögött persze szeretet van, de ha jön a fájdalom, akkor félelmetes irányok merülhetnek fel..
a film története egész átláhatóan kezdődik. nincs semmi meglepő, azt hisszük, ó milyen egyszerű, látunk mindent előre. aztán kezd bonyolódni az ügy. érzelmi hullámvasút indul, s már e skizoid trip, amivé válik az egész, nem ad semmi támpontot, ki lesz itt elkövető, ki lesz itt áldozat..az viszont végig ott van minden pillanatban, hogy ez mind igaz, és hiteles. ez pont így megtörténhetne a valóságban, és bizony meg is történik..
s hogy hol a megoldás? nehéz kérdés. nem is baj, h nem válaszolja meg a film pontosan. de legalább reményt ad záró képsoraival.
a lényeg, hogy minél nagyobb visszahangot keltsen ez a film, nagyon sok ember nézze meg, és beszéljen róla. kerüljön ez az alig közbeszéd téma diskurzusunkba, vitáinkba, mert itt van, jelen van, és csak egyre fenyegetőbbé válik.
hatalmas nagy gratuláció az egész stábnak, kiváltképp az író és rendező schwechtje mihályak, no meg a csodálatos gyermekszínészeknek. nálam ez az év filmje, nehezen képzelem, hogy ezt bármi lepipálhatná!
azon pedig kicsikét sem vagyok meglepve, hogy nem kapott állami támogatást..