Once Upon a Time in... Hollywood (2019) ☆ 👁

Volt egyszer egy... Hollywood

(Quentin Tarantino)

amerikai-angol-kínai dráma, vígjáték

4,2
★★★★☆
349 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
2019-10-06 21:08:33 VVega (5) #106

Köszi szépen, zseniális volt!
Ha Tarantino válogatja hozzájuk a zenét, azt hiszem akármeddig el tudnám nézni, ahogy Margot Robbie táncol vagy Brad Pitt autót vezet.

előzmény: TheDriver (#105)

2019-10-06 10:25:02 TheDriver (3) #105

nagyon rendben van a szinkron. Az összes színész a megszokott magyar hangját kapta. ;)

előzmény: VVega (#104)

2019-10-06 09:09:48 VVega (5) #104

Aki úgy látta, milyen a szinkron?

2019-10-01 14:07:11 Bicycle Repairman (3) #103

Ülj le Tarantino fiam, ez most csak egy erős hármas - remélem az utolsó filmedre öszzekapod magad!

2019-09-29 20:59:33 TheDriver (3) #102


Azért nem ártott volna ha két főszereplőről többet tudunk meg és jobban ki lett volna bontva a személyiségük..
DiCaprioról ennyit tudunk meg a több mint 2,5 óra alatt, hogy egy lecáldozóban lévő színész, aki keményen iszik és fél attól, hogy mi lesz vele a jövőben.
Pittről meg, hogy szolgált Vietnamban, állítólag megölte a feleségét, és teljesen megfelel neki, hogy egy lakókocsiban lakik, nem nagyon vannak ambíciói. Vártam volna ha kidolgozottabb karaktereket és cselekményt kapunk. Mint emlékállítás az egykori Hollywoodnak és Sharon Tatenek rendben van, de mint film rendkívül elnyújtott és sokszor unalmas. Legalábbis számomra. Két jó jelenet volt benne: a Bruce Lee megidézés, illetve végén a mészárlás. Meg még esetleg Pitt amikor betévedt a hippikhez.

2019-09-29 16:12:28 SoZi (5) #101

Tök világos. És szerintem ezzel nincsen semmi baj. Ez egy szerzői film, nem pedig az aktuális stúdiófilm popcornnal. Ennek nem kell mindenkinek megfelelnie. És láthatóan nem is akar.

előzmény: BonnyJohnny (#98)

2019-09-29 11:26:30 Ragemarci (?) #100

Nem is rossz ötlet. Itt is be kellene vezetni a regisztrációhoz. Boldog kis közösség épülne ki.

előzmény: Kempesbaba (#99)

2019-09-29 10:49:11 Kempesbaba (?) #99

Sőt,miért nem kérik el mindjárt a jegyszedők a bölcsész,történész és filmesztéta diplomát a jeggyel együtt ellenőrzésre? :D

előzmény: SoZi (#95)

2019-09-29 10:17:04 BonnyJohnny (4) #98

Ez igaz. Viszont akkor ne lepődjön meg azon, hogy gyengébb osztályzatot kap olyanoktól, akiknek nincs meg a teljes csomag. Ez a film nekem "csak" négyest ért, a menyasszonyomnak már csak hármast... :/

előzmény: SoZi (#95)

2019-09-28 19:39:29 saatonda (3) #97

persze csak akkor ma művészileg igényesek akarunk maradni, mert tévésorozatos logika révén folytatható a végtelenségig, rajongók még szerethetik is, csak hát az már inkább fan-service, nem sokkal több.
bár igény biztos lenne rá

előzmény: saatonda (#96)

2019-09-28 19:13:53 saatonda (3) #96

(Ebben a filmben az az egyik legnagyobb dolog, hogy elvárja, hogy ismerd az összes filmjét, tudd, hogy mit miért csinált az életműben----ez a film aligha, viszont nem is lenne jó, régen rossz lenne már ha így lenne, ha önmagában nem áll meg az bizony nem sokat ér. de itt nem egészen ez a helyzet)

ami egészen szomorú, hogy folytatni akarják. ez a film csak akkor ad értelmet, ha valaki vagy egyszeri alkotásnak készíti, vagy ha már az egész rendezői életművét nézzük, az a film melyben végérvényesen elbúcsúzik korábbi fantáziavilágától. folytatni nincs mit, kerek egész, műalkotás sőt ha tarantinot ismerjük, életműzáró
ezután valami másnak kell következnie, vagy semminek
(lsd. tarr torinói ló, nincs utána minek következni, ha értjük a filmet (hogy szeretjük vagy sem az más kérdés))

előzmény: SoZi (#95)

2019-09-28 18:49:36 SoZi (5) #95

Tarantino filmet ne nézzen meg senki úgy hogy nem látta a főbb alkotásait

Nagyon jó! Továbbá úgy sem, hogy azt hiszi, Tarantino csak a túltolt erőszakról szól. Ebben a filmben az az egyik legnagyobb dolog, hogy elvárja, hogy ismerd az összes filmjét, tudd, hogy mit miért csinált az életműben, egyáltalán: ismerd az alkotót. Rég láttam ilyen filmet, ami ennyi mindent vár el a nézőtől (a filmjein kívül még nagyon sok mindent tudnod kell ehhez a filmhez), és azt mondom végre! Mert egy filmre igenis vigyél magaddal valamit, amire lehet építeni. Ne csak belülj, hogy 'majd lesz valami'. Azzal sincs gond, van erre is jó példa, de mennyi plusz réteget találhatsz meg így a legegyszerűbb filmben is!

előzmény: Dezsmant (#94)

2019-09-27 20:44:00 Dezsmant (5) #94

Most néztem meg harmadszorra moziban, hát egyszerűen zseniális alkotás! Emellett a film mellett ugyanúgy kiállok mint a halálbiztos mellett amit még maga Tarantino is megkérdőjelezett, hogy a leggyengébb alkotása, holott nem így van, érveltem amellett, hogy az akkori tinik stb, most nem fogom felvázolni el lehet külön olvasni, de ugyanez a helyzet ezzel az alkotással is. Nagyon jól kidolgozta bemutatta a 60as évek Hollywoodját, nagyon jól és részletesen kidolgozta a szálakat, a kaszkadőrt, a színészt, a szekta tagot, Sharone Tate és Roman Polanski vonalát, és nagyon jól a saját képére formálta mint minden eddigi filmjét, lásd a Becstelen Brigantykot...Minden haveromnak tetszett, jó volt az első alkalomnál, hogy két fiatal csaj kijött és leszarozták, hát Tarantino filmet ne nézzen meg senki úgy hogy nem látta a főbb alkotásait mert akkor persze, hogy nem fogja érteni és nem tud majd vele azonosulni, nem annyira bonyolult átvenni a gondolatmenetét...
Az alkotás elképesztő, főleg úgy, hogy a legtöbb filmjével ellentétben nem hullik el véresen több tucat ember.

2019-09-26 12:07:39 saatonda (3) #93

nem az volt a koncepció hogy ne legyen autentikus, az sem hogy az legyen
tarantino a _saját_ világáról csinál filmeket, az ő 60-as évekéről, az ő los angeleséről, az ő hollywood-járól
ez számos ponton egyezik a valóságos világgal, akár pontosan olyan, számos ponton meg nem, eltér attól.
simán ráismerhetsz a valódi hatvanasra, los angelesre, hollywoodra, stb, tudod hogy ahhoz hasonló, de nem pont olyan, nem a való világ

az inherent vice regényből (filmből is valamennyire, bár...) ráismerhetsz az időszakra, régi hippik elmondják hogy bizonyos elemek pont olyanok voltak akkor ott manhattan beachen, de az egész mégis fiktív gordita beach, hajszálpontosan úgy nem létezett, pynchon saját világa, nem a legszűkebb értelemben vett valóság)

előzmény: Bagira78 (#91)

2019-09-26 02:02:55 Ugor (5) #92

Hát nem is tudom... én 1969-ben 17 éves voltam, de semmiféle oda nem illőt nem érzékeltem a filmben. Sem nadrágban, sem arcban. Azaz, nyilván elfogadtam régen, hogy egy 100 éve játszódó filmet nem játszhatnak 100 évvel ezelőtti arcok, mert lehetetlen. Így aztán nem is keresem ezt a hibát szinte sehol. Bár bizonyos magyar filmeknél ugyanez már zavart párszor, a korhoz nem illő skanzenparasztság, és bosszantott is, de ezt itt és most nem érzékeltem sehol. Talán, mert másra figyeltem.

előzmény: Bagira78 (#91)

2019-09-26 01:36:28 Bagira78 (3) #91

Ha valóban koncepció volt, hogy ne legyen tökéletesen autentikus a film, akkor viszont ahhoz nem volt elég elemelt, hogy a szándék egyértelműen átjöjjön, és ne szakmai hibának tűnjön pl.egy rosszul kiválasztott nadrág, vagy egy mai modern arc...

előzmény: saatonda (#90)

2019-09-26 01:24:28 saatonda (3) #90

de ez egy altenatív 60-as évekről szólt, tarantino 60-as éveiről, mely pontosan abban a formájában sosem létezett persze számos eleme realisztikus.
ahogy pl. a ponyvaregény is szólt a los angeles-i életről de az is tarantino los angeles-e részben realisztikus, részben fiktív
ugyanez pycnhon/anderson az inherent vice-ban, abszolút realisztikus és teljességel sosemvolt, egyszerre

előzmény: Bagira78 (#89)

2019-09-26 00:45:31 Bagira78 (3) #89

A casting legnagyobb problémája az volt, hogy a szereplők zöme mai, 21.szd. karakterű-arcú, pedig a '60-as évek nagyon jellegzetes kor, egészen más, amit nehéz elrontani... Itt valahogy nem voltak a helyzet magaslatán. Sem a casting direktorok, sem a ruhatervezők, sem a sminkes és fodrász szakemberek.
Nem jött át a kor jellegzetes íze.

előzmény: Danesz99 (#88)

2019-09-26 00:39:59 Danesz99 (4) #88

Brad Pitt játékán kívül ha valami mestermunka, akkor az pont a casting és a kor megidézése.

előzmény: Bagira78 (#87)

2019-09-26 00:36:38 Bagira78 (3) #87

Enyhe csalódás... Nem elég Tarantino, nem elég autentikus, és nem elég izgalmas... Ettől függetlenül jó mozi, bár fél óra kivágott jelenettel pengébb lett volna. A Kill Bill és a Becstelen Brygantik filmekhez képest visszaesés. A casting közepes, nem érezni a kort eléggé, Brad Pitt játéka viszont mestermunka.

2019-09-25 09:18:47 MicaHiro (5) #86

Nem vagyok biztos benne, hogy a szó szerinti idézés olyan jó mérce. Különösen egy nemrég moziba került filmnél. Még elteilik egy kis idő, és simán lehet hogy sokan idézni fognak majd belőle.

Az én kedvencem például ez a párbeszédrészlet:
Cliff Booth: And you were on a horsey! Yeah... you are?
Tex: I'm the Devil. And I'm here to do the Devil's business.
Cliff Booth: ...Nah, it was dumber than that. Something like, Rex?

De volt még sok jó, csak elfogyott itthon a copy-paste ;)

2019-09-25 09:10:30 KicsiPeti (4) #85

Igy van ahogy Brad Pitt vezette a kocsit kb 10 percen keresztül azt a hangulatot ,érzést kevés rendező tudná visszaadni. Személy szerint én imadtam a filmet,a szektas jelenet amikor Pitt elvitte hozzájuk a hippi csajt tele volt feszültséggel. Nálam az év legjobbja idáig.

2019-09-25 06:43:17 BonnyJohnny (4) #84

Ez igaz. :)
De nagy szövegek akkor sincsenek benne. (caulfield meg is magyarázta miért.)
És a soundtrack sem olyan erős, mint máskor.
Tökéletes példa a Yesterday topicban folytatott beszélgetéshez: Régen is sok középszer született. (Azért találni benne jót. :) )

előzmény: ryood (#83)

2019-09-24 23:18:10 ryood (4) #83

annál meg nincs kúlabb, ahogy brad pitt vezette azt a gyönyörű verdát...

2019-09-24 23:16:58 Ugor (5) #82

Fejből nem tudok, beismerem. De amikor néztem, arra gondoltam, igen, megvan benne ez is, amit annyira kedvelek a filmjeiben. Most így elsőre a kislánnyal pihenőidőben folytatott párbeszéd ugrik be, elfogult vagyok, imádtam a kiscsajt. Azután remek szövegek voltak az autókban, amikor felvetette a hippi lányt, és a telepen is, de most csak beszélek össze-vissza, meg kell néznem újra. Akkor majd megjegyzek párat konkrétan. A kaszkadőr-irányítós se volt rossz, a Bruce Lee-s se... de majd jobban átnézem. Szóval, én nagyon élveztem. Ez volt a főereje megint.

előzmény: TheDriver (#80)

2019-09-24 23:11:13 caulfield (5) #81

De ezeknek a karaktereknek nincs is nagyon mit mondaniuk. Nem azok a “Volt egyszer egy..” figurák ők, akik a lábmasszázsról, Madonnáról, satöbbiről sztoriznak, adva meg ezzel a cselekmény gerincét. Most QT maga mesél helyettük, mégpedig a filmről - szó szerint a filmről (és a korról).
Valamennyi eddigi mozija kivétel nélkül törvényen kívüli csibészekkel dolgozott, akiknek volt is miről szövegelniük. Ez a film viszont inkább szól magáról a kívülállásról.

előzmény: TheDriver (#80)

2019-09-24 22:58:08 TheDriver (3) #80

Képzeld nem ... de mondjál belőle kb 3-4 olyan párbeszédet mint pl a Ponyvaregényben volt, amit évek, évtizedek múlva is fogsz idézni.

előzmény: Ugor (#78)

2019-09-24 21:53:28 Bogár Bence (5) #79

Basszus, ez hatalmas volt. :D

előzmény: Ugor (#78)

2019-09-24 19:04:09 Ugor (5) #78

Lehet, hogy csak hang nélkül nézted.

előzmény: TheDriver (#77)

2019-09-24 16:43:25 TheDriver (3) #77

Pedig pont ez az a film, amiből nagyon hiányoznak a QT-re jellemző pazar dialógusok.

2019-09-24 16:20:04 Norbert Simon (5) #76

A párbeszédek végett is megérdemli nálam a csillagos ötös értékelést a film. A hangulat is valami lenyűgöző, a hatvanas évek marha jól be lett mutatva. Nagyon tetszettek benne a helyszínek, a régi kocsik, a hippi közösség, ( A karakterek is ( az összes) végig érdekesek voltak és szórakoztatóak.) Tarantino itt sem okozott csalódást.

2019-09-15 11:31:03 Xuja (5) #75

Szerintem ez nem csupán a korszak egyik legjobbja (mondom ezt úgy hogy hatalmas lemaradásom van mostanság a pár éves filmekkel), hanem Tarantino top 3 filmjébe is befér. Lenyűgöző atmoszféra, ikonikus jelenetek, a párbeszédek minden szava arany szokás szerint. És igen, a történetmesélés az itt gyökeresen más, mint eddig, nem is szabad hagyományos szemmel nézni, mert akkor lehet csalódás.

2019-09-11 20:05:06 Bogár Bence (5) #74

Megnéztem másodjára is, de teljes egészében ugyanazt tudnám írni, mint amit már megtettem a #13-as kommentben.
Kérdés nélküli 10/10 tehát másodszorra is, ez a mozi gyakorlatilag egy ünnep a legnagyobb filmőrülteknek. Nem most randiztam utoljára '69 Hollywoodjával, az is biztos... :) Ha tehetitek, főleg ha valakinek kimaradt, még van lehetőség nagyvásznon átélni eme majd 3 órányi csodát.
No de mára ennyi, megyek leülök a fotelbe, iszom egy Coca Colát és közben hallgatok egy kis Neil Diamondot. :D

2019-09-11 19:08:37 caulfield (5) #73

A hippik viszont üresfejűek voltak. Bár fel lett töltve a kobakjuk, de azért az más. Tarantino ilyen karaktereket még nem írt. Valószínűleg nem is nagyon képes rá, mert ha nála valaki megszólal, akkor az szinte filozófálás lesz, és tök mindegy, hogy egy zsidó briganti, vagy egy rasszista ültetvényes az alak. Színes pacsirta mindegyik. A hippik viszont karakterileg amputáltak voltak. Még normális neve sem volt a sátán küldöttjének, a nyomorultnak.

2019-09-11 18:30:24 saatonda (3) #72

színésznek nem kell okosnak lennie, nem azért szeretjük vagy nem szeretjük őket

előzmény: necksprain (#68)

2019-09-11 14:17:53 Olórin (5) #71

A filmből nem derül ki, hogy Tate okos vagy buta, intellektusának milyenségére semmilyen fogódzkodót nem kapunk (mert nem is fontos, a karakter nem erről szól). Szóval teljes értetlenséggel állok a "butuska picsa" jellegű vélemények előtt (az, hogy valaki lelkes és optimista, még nem jelenti azt, hogy hülye).

2019-09-11 09:12:21 MicaHiro (5) #70

Én sem arra gondoltam, hogy milyen okos, de ahogy ifj. Ó. Posszum is írja nem is butább a többi szereplőnél.
És pont az általa is említett mozis jelenet az, ami számomra a legerősebb gesztus volt S.T. ikonná válása felé. Abban a jelenetben leginkább, de az egész filmben ő egy lelkes, naiv fiatal színésznő, aki örökké optimista, mindig vidám és legfőképpen maximálisan hisz a mozgókép erejében.
Nem mondom persze, hogy legyen ilyen mindenki, sőt. De attól még szükség van az ilyen lelkesítő, valamiféle letűnt szépséget megtestesítő, gyermeki hittel teli figurákra is.

előzmény: necksprain (#68)

2019-09-11 08:39:33 ifj. Ó. Posszum (5) #69

Szerintem is ikonizálta. És Sharon Tate nem volt üresfejűbb és butább Rick Dalton karakterénél. Sőt, egy szinten mozognak. Nálam nagyon működött a drámája bárhogy küzdött, ő nem volt más, mint Polanski felesége. Neki ebben a filmben is csak ennyi jut, mert neki csak ennyi jutott. A mozis jelenete pedig egyszerre volt bájos, szívszorító és gyönyörű.

előzmény: necksprain (#68)

2019-09-11 04:53:04 necksprain (4) #68

nekem a jószándékú, ám üresfejű, butuska picsa jött át a karakteréből, semmint bármiféle ikon.

előzmény: MicaHiro (#67)

2019-09-10 21:30:11 MicaHiro (5) #67

Sorry, de ha ennél bővebb választ szeretnél, jobban ki kell fejtened a problémád :)

előzmény: slawter (#66)

2019-09-10 16:32:03 slawter (4) #66

" Például egy örök ikont csinál Sharon Tate-ből."
??? Khmm, mi?

előzmény: MicaHiro (#40)

2019-09-05 21:59:46 lizardking (4) #65

Hm, és a cikk szerint az Aljas nyolcasból már van is egy bővített változat, ami szintén minisorozatként fent van a Netflixen. Ez nekem teljesen új. Mindjárt utána is nézek. Bár, ha belegondolok, ebben csak az a pláne, hogy milyen formában kelt életre a dolog, lényegében egy szimpla, kb 20 perccel hosszabb extended verzióról beszélünk.

előzmény: caulfield (#64)

2019-09-05 19:48:52 caulfield (5) #64

Sőt úgy tűnik, hogy van még mit építenie ezen a filmen is. Miniszériaként.

2019-08-28 21:55:34 miraculum (5) #63

Ez egy kiváló film, és újra sikerült tovább építenie az életművét QT-nek. Nyugisabb, bölcsebb, szentimentálisabb, szeretnivalóbb mint valaha, a színészei pedig minden egyes karakternél lubickolnak a lehetőségben. Nem tudtam mire számítsak, kicsit féltem tőle, de engem megvett.

2019-08-26 22:38:55 caulfield (5) #62

Méghogy nem tarantinós... persze.
A suttyomban belopózó szentimentalizmus lehet ugyan szokatlan, de a figurák így is a szokott módon elemeltek, rajzfilm szagúak. A Jackie Brown fog megmaradni egyedül, mint a “nagy” realista filmje az tuti, nem hiába az a hozott anyag. De ahogy ott is, úgy itt is a Diploma előtt megidézésével előjön valami érettebb a karikatúrák kaleidoszkópján túl.
Cuarón után Tarantino is a gyerekkorában matat és ment meg valami páratlant. Be nem teljesült hősiességet és abban a városban talán sosem létezett hűséget. Bűnös élvezet, de jó ügyért, játék a naivitással.
A zeitgeist kapcsán pedig... csodálatos, ahogy lazán rágyújt a politikára, mint egy rossz cigire.

2019-08-26 14:06:49 Kempesbaba (?) #61

Öreg,ez itt az első realista hozzászólás a film kapcsán! :D

előzmény: trockij (#59)

2019-08-25 23:47:30 Mizi (?) #60

Mennyivel izgalmasabb és érdekesebb ez a film, mint a - szerintem - halál unalmas trailer?

2019-08-25 23:14:27 trockij (3) #59

Ritkán látni ilyen jó árérték arányú filmet: 8 forint / perc.

2019-08-25 22:06:11 ifj. Ó. Posszum (5) #58

Filmbuzi szerelmeslevele a filmbuziknak.

2019-08-25 14:41:50 petikpeti (5) #57

Egy nagyszerű utazás a 60-as évek végi Hollywoodjában. Remek karakterek, és egy ízig-vérig Tarantinos befejezés.

2019-08-25 00:34:08 budaik (2) #56

Szóval,

számomra az egyik legrosszabb QT film , amit valaha láttam (sőt összességében sem áll rosszul a Botom listámon). Egyrészt vér unalmas volt, a szellemesség és ötlet általános hiánya, természetesen a díszlet, a ruhák és a többi külsőség alapos volt, de ennyi. Nyilán nem várnák Tiszta románcos jeleneteket, de azért legalább 3 szellemes dialógus jól jött volna egy 160 perces filmben. Én az egészben egy jó adag pátoszt és nem mondom , hogy Szomszédok szintű feldolgozás az 1969-es filmiparnak , de nagyon közel van hozzá.

Az igazság az, hogy QT elvesztette a QT-ságát és ez nem feltétlenül baj, de ez a mozi számomra a unalmas volt, ami az ő esetében nem várt élmény.

3/10

2019-08-23 23:39:48 ryood (4) #55

less is more.

2019-08-21 23:03:26 vdrome (?) #54

https://www.youtube.com/watch?v=T3CFwnxteMI

előzmény: vdrome (#24340)

2019-08-21 21:52:07 Mikkey (5) #53

Nem kell ezt tudományos alapossággal megközelíteni, ha mást nem, kapsz pár szétcsúszott emberi sztorit az arcba, fasza díszletek közé csomagolva :)

előzmény: deathcode (#51)

2019-08-21 20:52:29 saatonda (3) #52

A hiba bennem van, emberek"

nem. csak te megállapítod azt, amit esetleg a rajongók-kritikusok nem. ha elolvasod a filmvilágos beszélgetést, elég tanulságos, tkp. elmondják hogy nem, de mégis, mert, na.

előzmény: deathcode (#51)

2019-08-21 19:57:17 deathcode (3) #51

Ejha! Miből gondoltad, hogy pont nekem tetszeni fog? Láttad a QT filmekre adott szavazataimat? És miből gondoltad az első kommentemből, hogy nem láttam már akkor is? :)
A Filmvilág blogon hárman kitárgyalták a filmet és az elején mindenki elmond valamit, ami nagyon jól jön a teljes körű befogadáshoz. Most már tényleg nem tudom másra fogni, szerintem ezek hiánya okozta, hogy számomra borzasztó keveset adott a film. Az első két óra amolyan dokumentumfilmnek hatott, a vége volt csak tarantinós, ott kábé a térdem csapkodtam vigyorogva.
Félre ne értsen senki: nem mondom, hogy rossz film! Mindössze szerintem alulinformált vagyok utalások százainak észrevételére és megértésére - a helyzet az, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, inkább egy krumplihámozó lehetek kábé.
A Ruben Brandt után éreztem magam így. Nem tudok semmit a képzőművészetről, festményekről, stb, ugyanannyit adott az is számomra, mint ez.
A hiba bennem van, emberek.

előzmény: sllrrrply (#38)

2019-08-21 09:14:42 kaamir (5) #50

A Jackie Brown óta először éreztem azt, hogy Tarantinót igazán érdeklik a figurái, és nem csak eszközként használja őket. Amúgy is leginkább ahhoz a filmjéhez hasonlít a Hollywood: lassú hömpölygés, ráérős nézelődés és karakterépítés, ráadásul DiCaprio ugyanúgy nem tud egyetlen mondatot sem elmondani köhögés nélkül, mint anno DeNiro.

Akármilyen sokat is nevettem a filmen, ez egy végtelenül szomorú történet. Itt minden egyes figura felesleges és jelentéktelen a nagy hollywoodi álomgyár gépezetében. Pillanatok alatt lecserélhetők, és a kínkeservesen megszerzett dicsőség egy szempillantás alatt semmivé lesz. Erre reagál mindenki a maga módján: Pitt fullba nyomott mű-macsósággal és nihilizmussal, DiCaprio alkoholizmussal és dühkitörésekkel, Robbie pedig önámítással és illúziók kergetésével. Hogy aztán a végén mindenki egy kicsit visszakapjon a saját élete feletti kontrollból, ha másként nem, hát pusztító erőszak formájában.

Ha ehhez még hozzávesszük a kegyetlen jó színészeket, a remekül megkomponált jeleneteket, a fantasztikus hangulatot, akkor tényleg azt lehet mondani, hogy az elmúlt 20 év legjobb Tarantino-filmje született.

2019-08-20 22:00:23 Rorschach (4) #49

Ezzel nagyon egyetértek.

Hozzátenni is csak annyit tudok, hogy engem a régi időkre utalásokkal vesztett el kicsit a film (bocs, de a kötelező körökön kívül semmi nincs meg a korról, örültem volna, ha nem is lenne előfeltétele az élménynek), plusz akkor lenne ez ötös, ha fél óra sallanggal kevesebb lenne.

Brad Pitt és az egész szála fantasztikus, és a végére a Sharon Tate-jelenetek jogosultságát is értem, de DiCaprio szála nekem kicsit kilóg az egész filmből.

Ha picit egységesebben lenne szerkesztve, és szigorúbban bántak volna a leforgatott anyaggal, egy szavam nem lehetne, mert az utolsó kábé húsz perc vegytiszta tarantinói arany.

előzmény: BonnyJohnny (#29)

2019-08-20 14:54:33 Emberke (?) #48

Nem vagyok celluloid náci, és sosem irtóztam attól, ha valaki videóra, vagy más formátumra dolgozott. Azonban azt el kell mondjam, hogy a filmre készült művek szebbek, élvezhetőbbek, filmszerűbbek. Hangsúlyozom, hogy számomra. Természetesen lehet szörnyűségeket filmre venni, és kiváló dolgokat videóra, vagy éppen telefonnal készíteni egy hatalmas filmet. Számomra ez annyira nem lényeges, de fenntartom azt, az állításom, hogy szebbek a celluloidra készült művek.

előzmény: saatonda (#46)

2019-08-20 14:49:26 Emberke (?) #47

De hát mi másra is való ez a felület, mint arra, hogy kiírja magából az egyszeri moziba járó a saját szubjektív véleményét. Nem vagyunk hivatásos műítészek, bocsánat ÉN nem vagyok hivatásos műítész. Egyszerű filmrajongó vagyok, aki kiírja magából a szükségszerűen szubjektív véleményét. A véleményem megfogalmazásakor igyekszem objektív szempontokat figyelembe venni. Belátom, olykor ez nem sikerül, nem sikerülhet. De hát ez a műfaj (kommentelés) sajátossága, korlátja. Azt, hogy ki mikor vesz részt a disputában, vitában, azt meg természetesen mindenki maga dönti el.

2019-08-20 14:43:35 saatonda (3) #46

(a jackie brown adaptáció, talán ezért lehet az olyan, amilyen.

QT erénye többek között, hogy nyersanyagra, vagyis filmre forgat. Ez mindenképpen tiszteletreméltó."

erre richard brody kritikust fogom idézni akivel csak pár dologban értek egyet, ez most ilyen

"Steven Soderbergh does more and better with an iPhone—at least as long as he's got Peter Andrews as cinematographer—than Christopher Nolan with any truckful of expensive toys.
The appeal and potential of film aren't lost on me;
but few who use celluloid (the term has a pompous vanity of technical authority) do anything original with it—rather, it often gets used like a declaration of nostalgic fidelity, a ready-made excuse for non-originality.
/Who are the vain pompous celluloid users (aside from Nolan) that you are talking about here? Who is using film as a declaration of nostalgic fidelity and why would using film be a conscious excuse for anything?/

Spielberg is one. Tarantino is another.

előzmény: Emberke (#44)

2019-08-20 14:31:37 MicaHiro (5) #45

Félreértés elkerülése végett, én sem akartam meggyőzni senkit semmiről. Ha valakinek nem tetszik ez a film, hát szíve joga.

Azzal én is egyetértek, hogy a dekonstrukció önmagában értéksemleges dolog, nem is írtam mást. (Sőt, pont olyasmit írtam, hogy QT attól különleges hogy nála ez is értékes)

Szerintem eddig annyi történt, hogy mindenki kiírta magából a saját szubjektív véleményét, és kész. Ha majd úgy érzem, ennél több is történik (valamiféle igazi, értelmes vita kezd kialakulni, amiben megkísérelnek objektív eszközökkel ellentmondani egymásnak a felek), ebben majd lehet részt veszek én is.

2019-08-20 14:27:19 Emberke (?) #44

A dekonstrukció, mint a filozófiai fogalom természetesen érték semleges. Ez érvényes a művészet vonatkozásában is. Az egyik kommentelő társunk hivatkozott arra, hogy TQ mestere ennek a filmnyelvi eszköznek, mint ahogyan én magam is írtam az első kommentemben, hogy e tekintetben TQ valóban bátor és ügyes rendező. Az én állításom az, hogy ebben a filmben nem dekonstruált semmit. A törekvés lehet, hogy meg volt, azonban inkább valami patchwork munka jött létre, amely esetében látni a varrásokat, időnkét az elvarratlan szálakat, illetve a felfeslett anyagot. QT erénye többek között, hogy nyersanyagra, vagyis filmre forgat. Ez mindenképpen tiszteletreméltó. Az is elismerést vált ki belőlem, hogy a popkulturális jelenségeket jól, ügyesen használja. Azonban ebben a filmben nyoma sincs a Jakcie Brown- (szerintem a legjobb filmje) féle letisztultságnak, okos, ügyes történetvezetésnek.

előzmény: saatonda (#43)

2019-08-20 14:08:43 saatonda (3) #43

(ez a film nem dekonstruált semmit,---hogy a "dekonstrukció" érték, most túl azon hogy egyáltalán mire is használják, miért vették át a filozófustól egy fogalmat, önmagában sem nem szükséges, sem nem elégséges az értékes tartalomhoz, bizonyos szellemi áramlatok nyomták-nyomják, és mostanra közhellyé vált, szvsz hibásan. legtöbb esetben semmi értelme, nem lesz belőle nagyobb érték, mint az említett amúgy homályos dekonstrukció nélkül)

előzmény: Emberke (#41)

2019-08-20 14:05:04 Ugor (5) #42

A legelején bennem is felágaskodott valamilyen kényszer, hogy (szelíd) erőszak formájában megpróbáljam meggyőzni a kortársakat, hogy mitől iszonyúan jó ez a film. Ez mára elpárolgott. Nem is érdekes. Már csak vigyorgok. Ha nekem egyedül tetszik nagyon, úgy is jól van. Én jártam jól és nem is kell osztoznom a nyereményen. :o))

előzmény: Emberke (#41)

2019-08-20 14:00:31 Emberke (?) #41

Tiszteletben tartom a lelkesedésed, azonban ez a film nem dekonstruált semmit, és még csak hitelesen sem rekonstruálta azt a kort, annak a kornak a viszonyait, amelyről szólni kívánt. Az előző írásomban kifejtettem, hogy mi a bajom a filmmel. Természetesen neked lehet az enyémtől szöges ellentétben álló megítélésed. Ez így rendben is van. Azonban én sem stílusbravúrt, sem parabolát, sem atmoszférát, de még csak mélységet sem véltem felfedezni. Egy kiváló iparosmunka, amiben nem igaz van történet, amiben nincs lendület, aminek nincs hangulata. A két színész elviszi a hétén a filmet, de ez végtelenül kevés.

előzmény: MicaHiro (#40)

2019-08-20 13:29:46 MicaHiro (5) #40

Pár dolog, ami miatt lelkesen tudok rajongani eme filmért:

Tarantino itt remekül játszik azzal, hogy nem azon lepődsz meg, hogy valami megtörténik, hanem azon hogy nem történik meg. Ilyen Cliff jelenete a hippik között, ahol én biztosra vettem hogy nem találja a ranch birtokosát a házban, ehhez képest ott volt épen-egészségesen. A másik ilyen nagy húzás a film vége: az a nagy meglepetés (egyedülálló módon), hogy VAN happy-end.

A fenti spoiler-es részhez kapcsolódóan azt hiszem, számomra QT legnagyobb teljesítménye az, hogy ő képes a szinte mindenki által csak valaminek a kifordítására, lerombolására, dekonstruálására használt posztmodern eszközökkel építeni valami tényleg értékeset. Például egy örök ikont csinál Sharon Tate-ből.

De ahol annak érzi szükségét, ott ő is kicsit a realitások talaja felé húzza egyes alakok megítélését. Ennek legfontosabb példája, hogy a gyilkolni készülő hippi bandát félős, bizonytalan kölkökként mutatja be ahelyett, hogy démoni gyilkosokként ábrázolná őket.

Egyébként az őket kiröhögő és végül leverő Cliff figurája engem kifejezetten Rejtő Jenő alakjaira emlékeztet. Ja, és Cliff kapcsán még két nagy húzás QT mestertől:
Egyrészt szerintem a színész-kaszkadőr viszony remekül jelenik meg a történet lefolyásában abban, hogy a film végi csúcsjelenetben a "munka" nagy részét Cliff végzi (ő is kerül kórházba), míg Rick "csak" felteszi az i-re a pontot. Szerintem ez egyértelműen egy Tarantino-féle tükör annak az általános jelenségnek, hogy például egy akciófilmben a csúcsjelenetek jó részét a kaszkadőr csinálja, mégis a színész kapja szinte az összes rajongást és elismerést.

Másrészt a meetoo korában minimum érdekes az a dilemma, hogy lehet-e rajongani egy olyan karakter iránt, aki egyes vádak szerint megölte a feleségét.


Most kicsit abbahagyom az ömlengést, remélem azért nem vittem túlzásba, és valaki azért végigolvassa :)

ui.: lentebb valaki írta, hogy a filmben szidják a spaghetti-westernt. Ez persze igaz, de ez szerintem csak a kor hollywood-i véleményének megjelenítése, és nem QT saját véleményének lecsapódása, sőt én sokszor azt éreztem, hogy kifejezetten szeretettel figurázza ki kicsit ezeket a filmeket, és az eddigi munkássága (és nyilatkozatai) is azt támasztják alá, hogy valójában nagyon is szereti ő a spaghetti-világot. Aki figyelmesen keresi, az még egy Leone iránti tiszteletadást is talál a filmben :)

2019-08-20 10:46:20 Emberke (?) #39

Tegnap néztük meg a filmet. Előzetesen igyekeztem megkímélni magam attól, hogy kritikákat, véleményeket olvassak a filmről. Tettem ezt azért, hogy minden szubjektivitás ellenére némi objektív véleményt fogalmazza meg, és ebben az ítéletalkotásban semmilyen látásmód nem befolyásoljon. Fontosnak tartom leszögezni, hogy Tarantino-t nem tartom korszakos zseninének. Elismerem, hogy olykor egyedi a látás módja, valamint azt, hogy igazán remek módon, szórakoztató módon hoz létre valami "mást" a sok b, c és zs kategóriás filmek formanyelvéből. Azonban számomra az mindig kevés volt, sokszor üres stílubravurnak éreztem ezeket.
Az új filmje - véleményem szerint - sem hozott semmi újat hozott létre, nem reformáltam meg sem a dramaturgiát, sem a filmnyelvet. A film után nem volt aztakurva érzésem. Sőt, a nézése közben voltak időszakok, amikor kifejezetten unatkoztam, hiszen leült a fim, abban nem volt lendület, nem működött a suspens. Igyekeztem felfedezni a filmben azt az üzenetet, amelyet a címe ígér, de abból sajnos semmit nem kaptam. Még csak felszínes látleletet sem arról, hogy milyen volt egykor az amerikai filmipar, azt milyen erők, mechanizmusok működtették, kik, hogyan kaptak lehetőséget és ki nem, és miért. Arról sem kaptunk képet, hogy milyen a filmkészítés folyamata, mint ahogyan azt François Truffaut: Amerikai éjszakájaban átéljető, emberi és nem eufemizált módon bemutatta. A kislánnyal való beszélgetése, igazi didaktikus rémtett, amivel önmagában nem lenne baj, de hát egy A kategóriás, fesztiválokon ünnepelt rendező művét néztem és nem ezt vártam. Tudom, fentebb jeleztem, hogy nem tartozom abba a táborba, aki lelkesen éljenzik QT minden művét, de azért minimális elvárásaim vannak, voltak vele kapcsolatban. A
A filmben a Manson-család szál is nagyon felszínes, elnagyolt, sztereotip volt, meg sem próbálta ellenpontozni, nem tett különbségek gyakorló őrültek és a hippi "eszméket" megszülő, azok szerint élő, valódi és pozitív társadalmi változásokat kívánó,elindító csoportoktól. Szóval összességében nem igazán tetszett a film. Igen, az írásom elején jeleztem, hogy nem vagyok elájulva TQ alkotásaitól, azonban ez a film még a rendező életművén belül is igazán gyengére, laposra, mondhatni középszerűre sikeredett.

2019-08-19 21:58:43 sllrrrply (5) #38

Ha nem ismered legalább a Polanski másod-unokatestvére kutyájának a törzskönyvezett nevét, akkor felesleges
próbálkozni.

(Amúgy valami azt súgja, hogy fog ez neked tetszeni, én legalábbis régen röhögtem ennyit egy filmen, ki is lettem nézve).

előzmény: deathcode (#36)

2019-08-19 17:21:10 saatonda (3) #37

ez alternatív történelem, ha nem tudsz a valódiról semmit, az sem feltétlenül baj

előzmény: deathcode (#36)

2019-08-19 14:45:29 deathcode (3) #36

Sajnos semmit sem tudok Hollywoodról vagy arról, hogy mi ment végbe akkortájt a filmiparban vagy úgy általában véve a világban. (A hippik kábé megvannak...) Szóval kivételesen alkalmatlannak érzem magam a filmre.

2019-08-19 00:56:26 dikalosz (4) #35

Szerencsére csak részben Tarantinos, meglepően érdekes film az úrtól. Brad Pitt a karakterével együtt úgy ahogy van tökéletes, iszonyat szimpatikus, le a kalappal. Leo hozza a tőle elvárható sablont. Analízis és konklúzió, korlenyomat és tiszteletadás. Sajnos az 'önhommage' feelinget is éreztem.
Osztályzat egyelőre nincs, az összkép viszont pozitív.

2019-08-19 00:49:28 Ugor (5) #34

Én meg nehezen fogadom el, hogy rétegfilm, nem érteném, mert annyira mindenkihez szól, azaz mindenről szól, amiről a mozi, hogy ilyen szórakoztató, esszenciális összegzést a moziról alig láttam. Láttam már tárgyilagosat, érzelmeset, de ilyen mindentegybent még nem. Ha benyúlok a legaljára, akkor sem találok benne hibát, ami lehet, hogy van, de az erényei annyira, olyan magasan elfedik, hogy nem látszik a 100 méter mély medence fenekén. És hát ki a kányát érdekel... ha egyszer megkaptam tömören, egyben, becsomagolva mindenfélében azt, amiért moziba járok sok év óta?? Ennyi minden kincset belegyúrni néhány órába. Ááá! mindenki Robbie-ról, DeCaprio-ról vagy Pitt-ről beszél. De volt ebben a filmben Julia Butters, Margaret Qualley is! És mi minden még... se vége, se hossza az erényeinek. De ha ez csak egy réteg szemén át, hát akkor ja, ja, réteg vagyok, jelentem réteg vagyok én is! De mekkora réteg!

előzmény: Bogár Bence (#33)

2019-08-19 00:26:33 Bogár Bence (5) #33

Szerintem úgy istenigazából csak egy kisebb rétegnek üt nagyot ez a mozi, eléggé rétegfilm. Ez állhat a háttérben. Számomra viszont például akkora ötös, hogy Tarantino legjobbjának tartom a Ponyvaregény mellett.

előzmény: Ugor (#32)

2019-08-19 00:11:29 Ugor (5) #32

Olvasgatva a véleményeket, lehet, a filmnek különféle verziói vannak forgalomba.

előzmény: Bogár Bence (#31)

2019-08-18 23:57:51 Bogár Bence (5) #31

Nekem meg a film minden egyes perce, mozzanata 10/10. Pedig ritkán adok ennyire magas értékelést bármire is... :)

előzmény: erahurka (#30)

2019-08-18 23:40:46 erahurka (4) #30

Nálam a finálé előtti kb. fél óra nagyon kisiklott, pedig addig 10/10 volt, és ami utána jött, az is 10/10. :(

2019-08-18 21:52:59 BonnyJohnny (4) #29

Hitler emberiségellenes bűnei mellett, Tarantinonak az is nagyon fáj, amikor pár őrült hippi megölte Hollywood ártatlanságát. Ahogy az Ingloriousban, úgy itt is igazságot szolgáltatott. De közben szerelmeslevelet is írt annak a Hollywoodnak, ami meghalt 1969-ben. A kor megidézése páratlan. Ahogy lentebb is írták, maga '69 nem volt annyira '69, mint ebben a filmben. A sok kis utalás nagyon tetszett, de sok mindent nem értettem, legtöbben még kevesebbet, és sokan szinte semmit sem fognak. És ez a bennfentesség valahogy gyengesége is a filmnek. Nem tudod úgy élvezni minden percét, ahogy Tarantino maga.
A másik gyengéje, hogy nem volt annyira tarantinos, mint az ember várná. Persze ez nem a film hibája, hanem az elvárásé. De számomra nem adott annyit, mint Tarantino második világháborús mozija.
A harmadik gyengéje, hogy történet gyakorlatilag nincs. Egy képzelt portré, ami érintőlegesen kötődik ahhoz a sorsfordító éjszakához.
Számomra nem lehet ötös. :/

2019-08-18 21:27:33 Prüstü (4) #28

Számomra Brad Pitt volt a filmben az etalon, olyan vegytiszta, erőlködés nélküli lazaságot és karizmát kölcsönöz a karakternek, hogy emellett még legklasszikusabb szerepe Tyler Durden is csak egy ripacsnak hat.
Imádtam a kor megidézést, amit annyi filmben láthatunk, de ilyen valósághű időutazásra csak tényleg a legnagyobbak képesek, akik élnek halnak azért a világért amit megidéznek.
Szintén imádtam a finálét, ezen nincs is mit magyarázni.
Tény, hogy van jó pár olyan rész, jelenet, ami másodjára már biztos unalmasnak hatna, de az is biztos, hogy nem azok a részek ahol Cliff Booth szerepel :) Élmény volt, az osztályzat még kérdéses 4 vagy 5, az első film idén amire hajlandó voltam elmenni moziba, jó döntés volt.

2019-08-18 10:05:24 Leo_Stotch (4) #27

Már hogy lenne Tate nélküli?
:)
Bocsánat, nem hagyhattam ki...

előzmény: sleepingdancer (#24)

2019-08-18 01:25:25 RickSanchez (5) #26

Másodjára már sikerült végignézni mert nem volt gond a hanggal. És asszem elvesztem. Imádom! Szerintem meg sose volt ilyen moziélményem! Ugyan úgy néztem mint Sharon Tate a filmjeit! Jöhet meg párszor.

2019-08-17 23:01:15 Leo_Stotch (4) #25

Szépséges mozis utazás, ami az utolsó 15 percével lesz Once upon a time...

Ott vagyok. Álmodok. A kilencedik filmmel utazom.. Pitt, Leo.. és a többiek..
a Nagy szökés abszolút kedvenc

2019-08-17 22:58:42 sleepingdancer (4) #24

Tele van jó jelenetekkel, de egy kicsit mégis túl hosszú és tét nélküli. 7/10

2019-08-17 14:39:20 captain_b (5) #23

Hu, èn konkrètan becsapva èreztem magam a vègèn, hirtelen nem is tudtam mit kezdeni az èlmènnyel, addig a pontig amìg Sharon be nem hìvja Ricket a kaputelefonon keresztül... Onnan pedig valahogy olyan keserèdes milettvolnaha zsenialitàsa lett az egèsznek. Ilyen tisztelgèst èrö happy endet mèg nem làttam soha.

Èn nem èreztem ùgy, hogy "hiànyzott" a cselekmèny, ami ìgy be tud szivni majd' 3 òràra, ott nem hiànyzik semmi. Mindenki òriàsi, mindenki, de Brad Pitt hàt ùùùristen.

2019-08-16 21:38:01 Zsoca87 (5) #22

Csodálatos tökéletes volt, a vége pedig isteni.

Fuck yeah, imádtam!

2019-08-16 20:49:22 RickSanchez (5) #21

Köszönöm az élményt a nyíregyházi Cinema Citynek! Holnap megyek újra megnézni. Remélem most jó lesz a hang!

2019-08-16 11:57:12 Bala01 (5) #19

Ez a film egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van.

Olvastam olyan kritikákat máshol, miszerint hiányolják a cselekményszálat a filmből, mondván, hogy a film első kétharmadában nem történik semmi. Én kifejezetten örülök annak, hogy itt van nekünk Tarantino, aki még érti a film igazi szerepét és mechanizmusát. Teljesen megérthető, hogy egy korképet akart elénk tárni, és ha ezzel párhuzamosan beleerőszakolt volna egy mai, közönségfilmes értelemben vett cselekményszálat a film elejébe (a mai értelemben vett cselekményszálon azt értem, hogy a film a saját nézőit lusta vagy buta emberként kezeli, aki elé mindent tálalni kell, és még meg is kell etetni, mert másképp képtelen átszűrni magán bármit a filmből), akkor elveszett volna az igazi varázsa.

Számomra a film eleje egy kis kavalkád volt, főhajtás a régi idők filmipara előtt, és bizony aki figyel és valamilyen szinten ismeri ezt a korszakot, azt pillanatok alatt beszívja. Tágabb értelemben a hatvanas évek vége teljes egészében tárul elénk, szinte semmi nem marad ki a képből (pl. csak finoman, a háttérben, a kocsi rádiójában hallható híradó emlékeztet arra, hogy bizony zajlik a vietnámi háború stb...). Nem tolakodó, különösebben nem emel ki semmit... valóságos. Én (sajnos) nem éltem ebben a korszakban, de akkor, ott a moziban én is elhittem, hogy ehhez a korszakhoz tartozom. És itt újra megfigyelhető Tarantino "klasszikus" rendezése. Talán Margot Robbie nyilatkozta nemrég, hogy a forgatáson leesett az álla. Margot, aki a "modern" filmipar szülötte, többnyire ahhoz szokott, hogy a forgatáson adott egy digitális kamera, egy zöld vagy egy kék háttér, pár kellék és kész a jelenet. Itt pedig konkrétan felépítették az akkori Hollywoodot. És látható, hogy ez igenis kihat a színészekre, másrészt ettől is annyira valóságos az atmoszféra.

Az operatőri munkában megint nem tudtam csalódni, Robert Richardson és Tarantino együtt... az Aljas nyolcasban is láttuk mit tudnak kihozni. Külön tetszett, ahogy egy kis nosztalgiázásként a filmben felbukkanó filmeken keresztül több formátumot is láttunk (pl. a jó öreg 16 mm...). Szóval itt is nagyon autentikus volt.

A színeszek teljesen rendben voltak. Nyilván Leo vitte a hátán az egészet, de Margot is nagyot alakított (esetlen szőke nő, aki nem képes 75 centet kifizetni a moziban, mivel ő bizony szerepel benne, de közben meg abszolút szerethető a karakter), szerintem nem volt egy egyszerű szerep.

A film vége nekem a klasszikus, "Tarantinos", komikus hentelés mögött nagyon megható volt, és szép gesztus Tate és a többi meggyilkolt személy irányába.

Egyszóval megy az öt csillag.

2019-08-16 10:33:26 Ugor (5) #18

Valahogy nem egészen így van. Tarantino mindig mindenkit kigúnyol, és közben úgy tesz nevetségessé valamit vagy valakit, hogy szereti azt. Az összes műfajt „kigúnyolta” már, holott nyilvánvaló, hogy emléket állít valakinek vagy valaminek. Csak hát így. Ha azt néznénk, hogy kit gúnyolt ki, és úgy is vennénk, hogy gúnyol, akkor itt rendezőt, producert, olaszokat, cowboyokat, keleti harcművészt, hippit, gazdagot, színészt, sátánistát, öreget, fiatalt, és nem csak a nácikat, de az amerikai háborús hőst is, bárkit….de „gúnyolt” ő már niggerező niggert, zsidót, rabszolgát, fajvédőt, rendőrt, és nem is sorolom. És végül is semmi sem volt sértő senkire nézve. Valahogy így tud gúnyolni. És hát milyen storyt? Hol hiányzik ebből story? A világ egyik legismertebb storyját dolgozta fel éppen, csak másképp… miközben még egy csomó mást is adott. És ebben filmben kétmondatos bárminek is lenni nagy ajándék, attól még nagyobb a film, hogy óriások jelennek meg szinte semmi szerepekben. Mert ebbe a filmbe még az is belefér. Valahogy így gondolom inkább.

előzmény: Jereváni Rádió (#17)

2019-08-16 09:52:22 Jereváni Rádió (4) #17

Pár megjegyzés, gondolat a filmhez:

1. Analógia: ez olyan a hatvanas éveknek, mint a Spinédzserek a kilencveneseknek. Annyira 1969, hogy maga 1969 sem volt ennyire az. :) (Persze hozzátéve 1969 Hollywoodja, mert ugye tudjuk, hogy pl. nálunk finoman szólva is más élet volt akkoriban és most is.)

2. Tényleg egy nagy kaleidoszkóp a film. Az egész annyira kurva jól néz ki, hogy még azt is feledteti, hogy a sztori amúgy papírvékony. Az első másfél órát úgy néztem, hogy nem értettem (nem tudtam) mi a sztorija, mire fut ki a film, mégsem volt zavaró. Fura.

3. Di Caprio zseniális.

4. Brad Pitt is nagyon jó.

5. Al Pacinot egy picit sajnálom. Nagyon kevés szerep jutott neki, az is teljesen semmilyen lett. Mindegy, Tarantino kipipálhatta Pacinot, vagy Pacino Tarantinot? Tényleg mindegy.

6. A rendező úr mérhetetlenül szerelmes a saját múltjába, ez már bizonyos.

7. Bruce Lee nevetségessé tétele, a spagetti western lesajnálása, amolyan önirónia a részéről?

8. A lényeg, hogy „igazságot szolgáltatott” – amolyan tarantinosan (ez is persze a megszokott fölényeskedés tőle, de itt ez sem zavaró) – Sharon Tate-nek, a hippiket elküldi a picsába, és finoman nosztalgiázik a klasszikus (nem spagetti!) western előtt. Ki tudja, lehet, hogy QT öregkorára republikánus lesz? :)

9. Summa summarum: a Kill Bill óta nem néztem ilyen jó szívvel Tarantino filmet. Nem ötös, nem lehet az, mert akkor a Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Jackie Brown, Kill Bill hatos lenne, így viszont egy frankó négyes.

2019-08-16 08:56:34 Korben (?) #16

Jó olvasni a pozitív kritikákat. Van néhány lehúzó kritika is. De sztem is főleg filmrajongók fogják értékelni ezt a filmet.

előzmény: Bogár Bence (#13)

2019-08-16 00:03:06 ChrisAdam (5) #15

Végre Tarantino is szerelmet vallhatott A mozinak, A filmnek, és a bennük szerteágazó szabadságnak - és ahogy mindezt teszi a színészekkel, az operatőrrel, a vágásokkal, a zenékkel, az izzó, de mégis visszafogottabb szkripttel, az piszkosul tetszik, széles vigyor ragadt fent az arcomon. Így lesz igazán hiánypótló alkotás a filmográfiában, no meg: hogyan tud meglepni minket a mester a kilencedik (+) felvonás után is, bravúr!

2019-08-15 21:35:13 TheDriver (3) #14

Erős sztori? Én a legtöbbször pont azt hallottam felróni hibaként, hogy nincsen semmi sztorija...

előzmény: dittike (#11)

2019-08-15 21:31:41 Bogár Bence (5) #13

Ötös fölé! Minden benne van, amit imádok a mozi világában, de természetesen Tarantino módra. Ez egy szerelmeslevél, amit igazi lelkesedéssel, szívvel és örömmel alkottak meg. Ilyen hangulat, stílus garantáltan nem terem minden sarkon. Ne a szokásos Taraninót várjotok most, ezt hozzátenném: a mester most új stílusát mutatja meg nekünk, a Volt egyszer egy Hollywood ugyanis őszinte, melankolikus. Imádtam, ahogy a történetszálak összeértek, ilyet tényleg csak QT tud alkotni. Tökéletesen ötvözik az egyes műfajokat: alapvetően dráma, mindazonáltal sokat röhögtem is rajta, volt benne egy kis nyomasztás is. Igazi műfaji koktél, de ilyen ízeset talán még az életben nem kóstoltam. Iszonyú menő, hogy nagyjából fél Hollywood beugrott játszani a filmbe, a rövid felbukkanásoknak is nagyon örültem. Di Caprio, Pitt meg Robbie pedig kiválóak voltak, kérdés nélkül. Látszik, hogy a direktor minden szeretét beleadta, ilyen egy igazi mozi. Nézzétek meg, de tényleg. Ráértek utána megköszönni.
Csak a formalitás miatt: 5/5, 10/10, 100/100.
A mester legjobbja a Ponyvaregény mellett, számomra legalábbis! Az igazi filmvarázs valahol itt kezdődik... Egy igazi moziőrülttől igazi moziőrülteknek!

2019-08-15 20:17:11 Mikkey (5) #12

Ez az 5-ös szóljon annak, hogy ismét filmtörténelem íródott a vászonra!

2019-08-15 20:10:13 dittike (5) #11

Nagyon erőteljes sztori, forgatókönyv, színészvezetés, zenei és képi világ, műfajparódiák.

2019-08-15 19:54:42 Ugor (5) #10

Hát… nos... igen. Szóval, abban a korban éltem, amikor a mozi első 100 éve élt, tanúja lehettem sok-sok úttörő dolognak, ami áttört valami határt, kortársa lehettem olyan kivételes embereknek, mint Fellini, Bergman, Tarantino vagy Buñuel. Ez egy ajándék, hogy kiknek a korát élheted. Ez a film, ami az első percétől kezdve magával vitt, míg máskor sokáig kell várnom arra, hogy azonosulhassak bármivel is a vásznon, ha meg nem, hát minek töltöm itt az Isten szép napjait, szóval, ez a film, amiért sokszor elmentem a moziba, de nem találtam meg. Nem tudok róla méltóbb dolgokat írni, ilyen arányosan, tökéletesen ötvözni a különböző műfajokat, vígjátékot, akciófilmet, westernt, drámát, horrort, paródiát és mindent, azt hiszem más nem tud. Tökéletesek voltak a színek, a ruhák, az autók, még tökéletesebben festett alá a zene, minden pont ott volt és akkor, amikor jönnie kellett és amit vártam. és végül is végig nem az lett, amit hittem és vártam, pont akkora adag meglepetés volt, a valóság és a fikció tökéletes ötvözete, a titkos vágy, hogy mégis inkább ez legyen, szóval… hány ennél szarabb filmre adtam már eddig ötöst?

2019-08-07 10:57:52 critixx (?) #9

Hollywoodban, ahol van erre pénz, egy csomó rendező - köztük J.J. Abrams, Michael Bay és Christopher Nolan - ma is kizárólag hagyományos nyersanyagra hajlandó forgatni.

előzmény: Korben (#6)

2019-08-07 10:55:22 ChrisAdam (5) #8

8, 16 és 35! De egyébként körülbelül semennyire, mivel dcp-be van konvertálva. Bár így is biztosan hozzáad a feelinghez (színek, néha-néha felbukkanó tekercshibák, a szalag molekuláinak természetes nyüzsgése): főleg az erre érzékenyek fogják nyomokban érezni a lélegző celluloidot. (Most hirtelen a Hang nélkül ugrott be, ami filmre volt véve és a plázamozi se akadályozott meg abban, hogy ezt tisztán lássuk.)

előzmény: Korben (#6)

2019-08-07 09:10:24 Kempesbaba (?) #7

Nyílván ezt a kérdést az operatőri munkához jobban értők meg tudják válaszolni,de véleményem szerint az erre fogékonyaknál nem rossz reklámszöveg :)

előzmény: Korben (#6)

  • 1
  • 2