Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Igaz sztorit feldolgozó, szentimentális, örökbe fogadós dramedy. A poénok csak 1-2-szer ütnek, ráadásul a legtöbb előre kiszámítható, viszont a drámai rész legalább erős. A nagy érzelmi hullámvasutazás közepette, azért akadnak kínos pillanatok is, melyek közül a záró jelenet a legkiemelkedőbb – rossz értelemben persze. A film legnagyobb pozitívuma, hogy a benne látható szülők a normális értékrendet képviselik a nevelésben. Marky Mark egész jól játszik, de ez az Octavia Spencer nevezetű nőszemély, tényleg kurva idegesítő.
Délutáni szórakozásnak kiváló. Nincs nagy színészi játék, és a mondanivaló is egy szálra felfűzhető téma: ha nincs más, fogadj örökbe.
Voltak vicces részek, a végére pityergős-érzelgős jelenetek. Az eleje lassan pörög, e a végét érdemes kivárni. Egyszer jó megnézni már csak a téma miatt is.
nem rossz, ahogy írtam lentebb, durva hogy a rendező letett egy minőségibb filmet is az előző két filmjéhez képest. Természetesen megértem ,ha azok is tetszettek valakiknek, viszont ez nincs akkora prosztó poénokkal teli, mint azok.
A végét túltolták, ezt már BonnyJohnny is írta, a kevesebb több lett volna, ez a negédes máz nagyon nem illett már bele, bár a film végén mutattak fényképet, és hasonlóan történt úgy néz ki az életben is (csak kb osztva 10-el :D)
Szórakoztató film. Egyébként ez is hasonló történetet jár be, mint Sean Anders korábbi filmje, a Megjött apuci. Ott ugye a mostoha apa vs. vérszerinti apa kérdés merült fel, itt pedig mindkét szülő teljesen idegen nevelő szülő, aki gyerekkorban (egyikük esetében nagykamasz korban) veszik át a gyerekeket. Nyilván ez nagyobb különbség, több a buktató és több érzelem kavarog. Abban a filmben Wahlberg és Ferrell önfeledten bohóckodtak a gyerekek (és a nézők) kegyeiért. Ebben a filmben komolyabbak a tétek, így a humor is ritkábban jön, és mikor érkezik, akkor sem olyan harsány. Ellenben mikor van, akkor életszagúbb (amúgy a rendező valódi tapasztalatain alapul), és "kulturáltabb".
Maga a téma pedig érdekes. Ritkán mutatott.
Persze elkerülhetetlenül jönnek a sablonok, a problémák, amiket a néző már egy órával előre lát, nem beszélve az öt perc pontossággal megjósolható nagy veszekedés-galiba-megbocsátás-árulás-sírás-kibékülés klisékkel, de még azokon is túl tesz a befejezés, ahol csak éppen az hiányzik, hogy dalra fakadnak, és össznépi táncba kezdenek.
mekkora mák kell ahhoz, hogy egy ilyen rendező ilyen előzményrendezéseivel letegyen egy kritikailag többé-kevésbé elismert filmet?
(igen, pontokat néztem imdb-n,rottenen,metacriticen, de sokat mondó hogy a Megjött Apuci rendezőjétől jött egy film, ami a többség által szerethetővé lett pontozva)
Vígjátéknak nem igazán vígjáték - annyira vicces, amennyire egy zűrös család vicces.
Viszont az örökbefogadás része hihető - bár gyanítom a valóság ennél zűrösebb...
Határozottan tetszett.