Climax (2018) ☆ 👁

Eksztázis

(Gaspar Noé)

amerikai-belga-francia-monacói-svájci dráma, horror, musical

3,6
★★★☆☆
122 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-02-28 04:10:55 The Cortez (5) #11

Az elején beúszik a filmvégi stáblista, aztán Noé egy videóinterjú keretében bemutatja a szereplőket, miközben stílusosan tiszteleg kedvenc mozijai, köztük a Possession plusz az eredeti Suspiria előtt, melyeket később vizuálisan is megidéz. Ezt követően kapunk egy elnyújtott, elvont, egyben vicces táncjelenetet, ami után felcsendül a Born to be alive instrumental verziója, és ezzel együtt beindul a csapatás. Rohadtul hosszú, vágatlan snittek váltják egymást, mialatt a rendező a karakterek nyomában lévő kamerán keresztül, tökéletesen visszaadja a házibulik hangulatát. A filmeleji stáblista a játékidő közepén, a kezdő filozofikus idézet a vége felé, a főcím pedig a legvégén jelenik meg – tehát Noé megint egy formabontó, már szerkezetében is őrült alkotást rakott le az asztalra.
A történet egy csapat fiatal táncosról szól, akik valami szar helyen vannak összezárva, idővel valaki megbabrálja a piájukat, majd elszabadul a káosz, közben odakint tél van, s hó esik. Elméletileg megtörtént eseményeken alapszik, de egyébként 2016-ban láttunk egy szinte ugyanilyen sztorit, csak azt Tarantino rendezte. A mű ráadásként kívülállóként mutat be több elfajult LSD-tripet túltolt, beteg, durva, illetve szó szerint gyomorbavágó képsorokkal. Egy kiváló társadalomkritika, amely az emberek különböző tudatmódosítóktól való kulturmáz lehullását mutatja be – aki volt már ilyen partyban, az pontosan tudja miről van szó.
Az alkotás esztétikailag maximálisan a csúcson van: hipnotikus kameramozgások, fejjel lefele fényképezés, felülnézetből tech house-ra (az egyik Thomas Bangalteré) veretés + idegtépő összevissza mozgatás, amivel Noé szándékosan eszünkbe juttatja a Visszafordíthatatlant. A zenék között akadnak egészen pszichedelikusak, ám ezt a hatalmas stíluspornót a nyomasztó, groteszk, mégis katartikus finálé alatt hallható Angie instrumentális változata koronázza meg, a közben látható szédületes kameratechnikával együtt.
Minden idők legelborultabb party filmjeinek listáján van a helye.

2019-05-20 12:34:30 Bala01 (3) #10

Nem taglózott le. Még csak ismerkedek Noé-val, a Visszafordíthatatlan nagyon tetszett, de ez... egyszerűen nem volt tétje ennek az egésznek... Olyan értelemben, hogy a gyereken kívül közömbös voltam a karakterek iránt. Teljes érdektelenséget, sőt ellenszenvet éreztem irántuk.

Egy ideig tátott szájjal néztem a táncokat (tényleg nagyon komoly, le a kalappal a színész-táncosok előtt), aztán a film közepére kezdtem megunni. Hasonlóan az atmoszféra: mesteri és tökéletes, de egy óra után megszoktam és már annyira nem tartotta fenn az érdeklődésem. A kamerakezelés szintén zseniális, átgondolt és szép. De egy idő után ez is kevés volt. Pedig nem is hosszú a film...

Amikor beüt a cucc és elkezdődik a vergődés, az kb. 10 percig volt érdekes. Utána úgy voltam vele, hogy "oké, mindenkiből előjön az állat, érdekes kontroll nélkül emberi interakciók, ez egy kemény bad trip, mit valósítanak meg a szájhősök abból, amit még józanon dumáltak egymásnak blablabla, de történjen már valami könyörgöm". És nem történt semmi. Vagyis történt, de nem volt rám semmilyen hatással, ugyanis - ahogy fent is írtam - tökre nem érdekelt, hogy a karakterek élnek vagy halnak...

2019-04-14 11:29:57 Xaos (4) #9

Kicsit Green Room hangulata van, még ha másról is szól. Megnézős!

2019-03-11 14:32:31 metal_face (4) #8

Hogy mélyen tisztelt Mikkey barátomat idézzem: "tipikus elsőrandis film."
Nade viccet félretéve: nehezen indul, aztán idegtépő audiovizuális orgiává alakul. Igazi pszichológiai hadviselés, ahogyan azt már megszokhattuk a mestertől.
Nálam az Irreversible-t semmiképp sem taszítja le a trónról, pont a Love és az Enter the Void közé lőném be: előbbinél sokkal jobban tetszett, utóbbihoz képest egy hajszállal marad csak alul.

2019-03-04 22:31:33 Benny Bug (5) #7

Értem, köszi. Nem mentem volna fel érte Pestre, mivel nagyon messze lakom tőle. Csak lesz majd vhol vidéken is a közelemben, kíváncsi vagyok nagyon erre a filmre. :)

előzmény: paksiendre (#6)

2019-03-04 21:22:41 paksiendre (3) #6

Eltolták a premiert pár héttel, az egy egyszeri fesztivál vetítés tudtommal, bár azt a mozit nem ajánlom. :)
Ez a film elég kényelmetlen otthon nézve is, nem még egy fülledt teremben.

előzmény: Benny Bug (#5)

2019-03-04 18:50:30 Benny Bug (5) #5

Az komoly hogy ezt az egész országban egy mozi adja csak Pesten, ott is összesen egyszer? Aztán még csodálkoznak ha mindenki leszedi “tékából”... Vagy én néztem vmit nagyon félre?

2019-02-18 08:58:32 Timon (4) #4

A kezdeti intenzív és kreatív táncbetétek a film második felére egy neonfényes acid trip és rémálomszerű pokoljárás egyvelegévé torzulnak. Ha létezik az alvilág, az így nézhet ki, vibráló vörös színekkel, szűnni nem akaró sikolyokkal és féktelen ösztönlényekké korcsosult emberekkel.

2019-01-13 20:37:26 matevictor (5) #3

Azt hiszem az Enter the Void az a film, ami eddig a legnagyobb hatással volt rám. Sikerült elég közel lőni hozzá. Ajánlós.

2018-09-01 14:39:08 miraculum (4) #2

A metascoreja 85-ön áll, hát asszem így elég várós ez a film, mert eddig nem a kritikusok kedvence volt Noé.

2018-08-15 10:11:56 Atazzz (4) #1

Vajon itthon bemutatják?