Thomas Wake: The light is mine.
Thomas Wake: Balszerencse nem válaszolni a tósztra!
Thomas Wake: Nem néztelek olvasónak!
Thomas Howard: És kerülném a bajt.
T. Wake: Egy gyógyszer van... az ital!
T. Wake: Miért akar egy favágó világítótronyt őrizni?
(...)
T. Howard: Ahogy mondta, elég volt a fákból.
T. Wake: Fura helyen hordod a cipődet.
T. Howard: Csak nem akartam felébreszteni. Éjszakázott...
T. Wake: Eridj (sic!) a dolgodra, vagy áthúzlak a hajó alatt!
T. Howard: Maga már nem is ember, túl régóta dolgozik az emberektől távol...
T. Howard: Amit tegnap bevallottál, attól egy szent is káromkodna!
T. Wake: Jól bánsz a szavakkal, Tommy! (Miután Howard lehordta) (...) Felmentelek a szolgálat alól.
Thomas Howard: Elegem van a nevetésedből, a horkolásodból és a nyavalyás fingásodból. A francba a fingoddal! Pisiszagú vagy, geciszagod van, mint egy rothadt faroknak, egy petyhüdt fitymának, mintha forró hagymák dugtak volna istállótrágyát. Rosszul vagyok a szagodtól. Elegem van belőle! Elegem van, te nyavalyás részeges! Te nyavalyás semmirekellő, faszszopó, rohadt, hazug fattyú! Pont az vagy, egy nyavalyás, részeges szarházi, egy piti kis hazudozó. Egy hazug!