Egy nap (2018) ☆ 👁

One Day

(Szilágyi Zsófia)

magyar dráma

4,0
★★★★☆
194 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-11-19 20:07:37 hunlobo (2) #26

Lecsúszott Ed Sheeran.

2019-10-21 20:11:43 ilozka (4) #25

Rég láttam ilyen jó filmet a nagy semmiről - ez az igazi művészet!

2019-10-20 00:42:34 Doc (3) #24

Hát ez engem nem fogott meg.
Nem rossz film, de valahogy nem érzem azt hogy érdemes volt megnézni. Hogy mondott volna valamit, hogy elgondolkodtatott volna.
Kifejezetten irritált, hogy a gyereket nem hallgatják végig. Hogy egymással nem beszélnek. Hogy az asszony nem bírja utolérni a férjét, nem tud egy SMS-t küldeni neki, akár a másik nő telefonján keresztül, vagy munkahelyi számon vagy bárhogy. Hogy nem bírja azt mondani neki, hogy "fontos nekem hogy ne menj el arra a találkozóra". Vagy megy el ő is rá. Hogy nem mondja ennek a Gabinak, hogy "szállj le a családomról vagy kikaparom a szemed!"
Simán elhiszem, hogy ez a "család" létezik. Csak nem érzem őket családnak.
Elhiszem ezt a filmet. Hiteles. Ismerek ilyen tutyimutyi asszonyokat és faszkalap férfiakat.
El tudom képzelni, sőt azt is, hogy ezek után továbbra is együtt maradnak és még a csap is marad megjavítatlan.
De kicsit sem éreztem hogy gazdagabb lettem azzal hogy megismertem a történetüket.
Úgyhogy ez most "elmegy" lesz - de nem az a "hozta a papírformát" fajta, hanem a "jócskán van benne jó is meg rossz is" fajta.

2019-09-25 21:39:26 Interracial Facial Creampie (?) #23

Ja, meg előfordul olyan is, hogy egy fontos témáról (megcsalás, elhidegülés) készül egy közepeske film, és utána a megválaszolatlan kérdéseken, a kihagyott lehetőségen ruminálunk.

előzmény: zéel (#22)

2019-09-25 21:24:34 zéel (5) #22

(Olvasva a reagálásokat.)
Azért erre nem sok film képes. Ti. ilyen mélyen felkavarni a legbensőbb érzéseinket.
Vagy, hogy Ujj Mészáros Károlyt idézzem ide (is!:) az erős filmről:
Az erős film erősebb, mint a néző...Az erős film még ha nem tetszik is, olyan, mint egy markáns írásjel: minimum egy kérdőjel...Az ilyen film akkor is hat rád, ha nem akarod. Az erős filmről kijöhetsz úgy, hogy utálod, sőt, gyűlölöd. Mégis napokig gondolkodsz rajta. Az erős film visszatér benned...

2019-09-25 20:24:32 mimóza (4) #21

Etűd a szürke falról...

Van egy képkocka a film második felében, amikor indul főszereplőnk az autóval, s pár másodpercig látható mellette a szürke kövekből épült betonfal. Ilyen matt, ilyen szürke itt minden. Alig látsz színeket. Szürke a város, kopárak a fák, színtelen az otthon, elszürkültek a motivációk, köd lepi a szívüket. Megfigyeltem az elejétől: ebben a családban a felnőttek arcán egyetlen őszinte mosoly sem tűnik fel. Nem, nem a szeretet hiánya teszi, hanem az ólmos fáradtság, csalódás, bizalmatlanság és közöny, amit hagynak magukra telepedni. Amikor a gyerekek önfeledten, kacagva játszanának, mókáznának, azonnal közbeszól egy felnőtt, s félbeszakítja őket. Engem ez jobban szúrt, mint bármi ebben a történetben. Hosszú folyamat volt, de sikeresen eljutottak ehhez a szürkeséghez. A legidősebb gyerek, a Simon nevű fiú üde színfolt itt: okos, kommunikatív, ott van a folyamatos közlési vágy benne, kötődni akar a szüleihez, de szörnyű, hogy sosem kap teret a rohanás miatt. Imádtam az aranyköpését: "Az ember nem tudhatja, mi mikor jut eszébe, és ráadásul néha olyan dolgok is eszembe jutnak, amire nem számítok." Ragyogó kissrác, és a szülei azt hiszik, úgy bontakozhat ki, ha minden ébren töltött idejét tanórákkal és különórákkal tölti. Pedig igazán a rá szánt idővel és figyelemmel tudnák kinyitni, hogy szárnyalhasson.

Figyelem, itt személyes hangú rész következik:

Elolvastam minden előttem szólót, és tetszett, hogy sokféle gondolatmenetet, meglátást kibontottatok. Kicsit kilógok közületek, mert nagyon is tudok azonosulni a főszereplővel: életkorunk, családi állapotunk és gyerekszámunk is egyezik. :) Az is, hogy van napi rutin, van néha betegség, csöpögős csap, időnként szétszórtság és rohanás is, ja, meg aggódás meg anyós is, de szerencsére az összes többi elem már nem egyezik. :)

Persze, hogy jön sok vihar, persze, hogy sírunk, persze, hogy botlunk, persze, hogy jönnek fagyosabb napok, amikor ezer sebből vérzünk (és olyankor általában mindenki egyszerre!), de tanulgatjuk, hogy olyankor kell merítenünk a könnyebb, simább időszakok fényéből, színéből és melegéből, és a csakazértis mosolyból, megerősítésből és összekapaszkodásból. Meg a barátok öleléséből és erejéből... :) A film még azért is ontotta a hideget, mert Anna egyedül küzdött. Nem jött át semmiből, hogy lennének barátai, akiknek a támogatásából erőt nyerhetne. Az ilyen magányt látni nekem mindig rémisztő.

A vége viszont nagyon tetszett, kicsit felidézte bennem a Melankólia utolsó képkockáját. Nem kell magyaráznom, hogy mit, ugye?
Az igazi az lenne, ha megküzdnék azt, hogy mind az öten bebújjanak a asztal alá, s végre megélnék az összetartozást, a "mi együtt a világ ellen" érzését. :) <3

2019-09-16 15:12:00 oscarmániás (4) #20

Teljes tanácstalanság... Mint egy hosszúra nyújtott Családi kör epizód. Fájóan realista, óvatosan egyoldalúan bemutatott magyar dráma. Kibeszélésre, megvitatásra sarkalló dilemmákkal, naponta leküzdendő akadályokkal. De miért is...? Kell ez...?
Ezt mindenkinek látnia kell, az évtized legjobbjai között a helye.
(Beton stabil 4/5.)

2019-05-31 00:54:28 lizardking (4) #19

Szent szar, ez a film annyira realista, annyira magyar, hogy az már fájt. Engem is leszívott ez az egy nap. Éppen ezért, nem is élveztem. Idegesítő, szánalmas és rettenetesen kispolgári. Nem mintha bármikor is meginogtam volna, de most is csak az járt a fejemben végig, hogy úristen, mennyire nem akarom én ezt, mennyire nem tudnék így élni. A hideg ráz a házasság és a gyerekek gondolatától is, pedig 32 éves vagyok. Hogy miért, az mindegy. De például pont azért is, mert soha, de soha nem akarok olyan helyzetbe kerülni, amibe a film szereplői. Film... Mintha rejtett kamerás felvételeket láttam volna, annyira valódi. Soha többet nem fogom megnézni ezt a mozgóképet, az tuti, rosszabb, mint akármelyik trancsír-horror, vagy velőtrázó thriller, rosszabb, mint a legfájdalmasabb drámák. Rosszabb, mert ez maga az élet, ennél életszagúbb már nem lehetne. És ez a legszomorúbb, legletargikusabb dolog, amit csak írni lehet. Hármast akartam adni, mert lényegében semmi nincs a filmben, ami akár egy kicsit is érdekelne, de a mindennapi élet ürességének valódiságát ennyire intim közelségből még nem tapasztaltam egy fikciós történetben sem. Nagyon fura, kettős érzéseim vannak még mindig, mert pont az ürességével tudott ez a darab hatást gyakorolni rám, így tudott teljesen kiégetni. Négyest kap végül, pedig ez a film nem jó, egy kicsit sem az.

2019-03-15 22:35:07 VVega (5) #18

Tökéletes film. Nagyon kemény mondjuk, kegyetlenül, fájdalmasan realista. Hányan élhetnek így vajon? Tömegek. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire erős rendezői bemutatkozást és alakítást, mint itt a két Zsófiától.

2019-02-12 19:18:19 ChrisAdam (5) #17

Moziban még elkaphatod. Budapesten és Pécsen.

előzmény: ArmaGedeon (#16)

2019-02-12 19:01:43 ArmaGedeon (?) #16

Most találtam erre a filmre, érdekelne, de nem tudom, hol/hogyan tudnám górcső alá venni egy megtekintés erejéig. Talán korai még, mert friss film, de sem Plan9, sem nCore... Ha valaki majd "belebotlik", ne tartsa magában!

2018-12-10 21:56:17 critixx (?) #15

"Itt ezért most csak annyit mondok, hogy a film rendezője egy igen okos, kedves, szerethető ember."

Szóval nem olyan, mint Nemes Jeles. :)

előzmény: zéel (#14)

2018-12-10 10:02:22 zéel (5) #14

Most ért véget a Civil Rádióban egy igen érdekes beszélgetés, interjú a film rendezőjével, Szilágyi Zsófiával.
Szerencsére a beszélgetés elérhető a Rádió archívumában (kb. 8.45-től 9-ig).
Itt ezért most csak annyit mondok, hogy a film rendezője egy igen okos, kedves, szerethető ember. (Nem meglepő!)

2018-12-01 11:06:58 Ugor (?) #13

Ez az a téma - többek között - amiben nehezen tudnánk meggyőzni egymást, mert sokan sokszor alapvetően markáns véleménnyel bírnak és nem hajlandók tudomásul venni, hogy másoknak más a véleménye. De így van ez vallással, kutya- macskatartással, gyerekneveléssel, szexuális irányultsággal, filmekről alkotott véleménnyel, bármivel. El kellene férnünk egymás mellett a sokféleségünkkel együtt.

előzmény: somogyireka (#12)

2018-12-01 10:12:39 somogyireka (3) #12

Közben meg, naná, hogy "csak" provokálok, de ez az a téma, ahol egytől egyig egyszer mind elbukunk..De nem lehet kisebb a cél, mint a lehetetlent célozni meg, mert az összes lehetségest eljátszottunk már, és még mindig itt kavargunk..

előzmény: Ugor (#11)

2018-12-01 02:51:44 Ugor (?) #11

Engem nem kell meggyőznöd, értelek.

előzmény: somogyireka (#10)

2018-12-01 00:59:26 somogyireka (3) #10

Köszönöm...Hála istennek minden szavam hozott anyagból írom, és imádom, hogy ilyen idealista meg naiv vagyok, meg imádom,ha a férjem, meg a szeretőm szerelmes lesz, és épp nem belém. Meg, hogy ezt a gyerek is látja..És a szerelmet nem keverem holmi fellángolással, hanem ez egy felcsillanása a Valóságnak minden ismert előtt.

előzmény: Ugor (#9)

2018-12-01 00:30:26 Ugor (?) #9

Azt tudom, hogy a fene se kérdezte a véleményemet, de ezt amúgy sem tudjuk itt továbbvinni. Mi lenne, ha elfogadnánk, hogy somogyirekának a szerelem a fontosabb és a mindent aduként ütő piros ász, bajszom4 pedig legfőbb értékként a társadalom közismert, legkisebb sejtjét, a családot preferálja mindenekfelett. Emberek, ez teljesen habitus kérdése. Mondjuk azt, hogy szerencsés csillagzat alatt született, akinek a család melege, békéje, biztonsága a leghőbben vágyott életcélja, meg szerencsés az nagyon is, akiben nem halt ki a szerelemre való nyitottság tüze. De mondjuk azt, hogy ez a két említett ember nem illik igazán egymáshoz, nem lenne boldog együtt, ha nem fogadják el egymást így. De ne mondjuk azt, hogy az egyik több, jobb, szebb, fontosabb avagy értékesebb a másiknál. Neked ez, neki meg az.

2018-11-30 23:52:45 bajszom4 (4) #8

Meglehetősen idealista, mondhatni naiv hozzáállásnak tűnik ez, kedves Réka. És nem csupán azért, mert kamaszosnak és indokolatlannak látom az eleve túlértékelt szerelmet szentesíteni - szemben a világ megannyi csudálatos jelenségével. Egy házasság, különösen gyerekestől, talán komolyabb ügy néhány gyomorban repdeső pillangónál. És lényegét tekintve nincs köze érzelmi, netán testi fellángolásokhoz: kőkemény vállalás, szövetség (lehetőleg a kölcsönös szeretet/szerelem jegyében, persze). Furcsa azon csodálkozni, hogy a pechesebb fél, aki éppen fuldoklik a cseppet sem rózsadombi hétköznapokban, nem verdesi a seggét örömében a fajanszhoz annak okán, hogy a férjének sikerült ellágyulnia néhány szenzibilis szempillarebegtetés hatására. Szerintem teljesen érthető, ha ezt árulásként fogja fel. Kifejezetten türelmesen (sőt, talán alávetetten) és civilizáltan kezelte a szánalmas helyzetet a főhős.

előzmény: somogyireka (#7)

2018-11-26 19:25:49 somogyireka (3) #7

Gondosan felépített film, parádés színészi alakításokkal, pompás forgatókönyvvel. Tényleg a moziszékbe szegez, nem akarom, hogy véget érjen, szeretem őket nézni, ahogy őszintén kínlódnak. Szeretem ezeket a réseket a személyen, kukába veled három napig tartó boldogság, itt legalább minden igazi, mert egy ekkora barom az ember.. És nem is a filmet minősítem, hisz imádom, hogy eszébe sincs kijáratot kínálni életből a halál előtt, nem árul talmi megváltásteóriákat. De..

nekem már a film alapja egy hatalmas botrány

Anna 40 éves, három gyerekkel keccsöl, apuci szintén. Egyelőre nem minősítem azt, ahogy élnek, majd az is jön..egyelőre csak az szúr szemet, hogy a fenébe is, micsoda eltorzult világban élünk, ahol szerelembe esni élet közepén bűn. (Na jó, lehet, hogy csak valami egyéjszakás testi vágy ez a Füredi leó meg a Láng annamária között, én azért hadd higgyem már azt, hogy több volt abban..) Mert persze szokásos a felállás, tízből tizenegy esetben ugyanez. Apuci útközben becsajozik és eltitkolja. Mekkora egy álságos hely ez, ahol így gondolkoznak, viselkednek. Dehát kihez is legyen őszinte? Van neki egyáltalán érett, felnőtt társa, akivel érdemben megbeszélhetné, mi is történik vele? Esetleg a gyerekei anyja a legjobb barátja is? Vagy csak úgy csinálunk, mintha felnőttünk volna, s közben az érzelmi intelligenciánk meg valahol a homokózóban?
Mert az érett, komoly, önmagához felnőtt nő mondjuk épp nem összetörik, ha megtudja, hogy a férje szerelmes lett. És hadd tegyem hozzá zárójelben, akkor sincs itt a világvége, ha a fickó bevallja, szexeltem egy hatalmasat, iszonyú jót tett, elmondhatatlan kanos voltam már, izzottam az újért. Hanem ahelyett, hogy összedőlne mondjuk még örül is. És nem kicsit. Mert állítólag szereti a férjét, örül annak örömének, és nem csak kapaszkodik belé tíz körömmel, hanem igazak az érzései. A szeretete az egyenlő a Szeretettel. Biztosak lehetünk abban, ha ezt a szót kimondjuk, akkor az valójában megtart. Mert én úgy hallottam, hogy a szeretet mindent elbír, volt egyszer valaki, akinek elvileg a tanításaira épül egész nyugati kultúrkörünk..naja..

Micsoda egy elfajzott kor ez, ahol a szerelem ellen esküdünk, ahol elfojtás van és hazugság, és tíz éve együtt élő, kelő, fekvő, három gyereket világra hozó emberek nem jutottak el a kommunikációnak arra a szintjére, hogy evidencia legyen, útközben igenis érhetnek hatások, és a szerelem és na jó a szimpla testi vágyak is ilyenek. Nem jutottak el oda, hogy egyszerűen nem állhat semmi közénk, ami töredékes, jön és megy, mert összetartozunk. Az “égben vagyunk összekötve”..

Ám az A4-es főhősünk, hiába Szamosi Zsófia játssza, hozza az örökölt, avítt, szánalmas mintát, és hisztizni kezd. Nem érdekel, nem akarom megérteni, milyen deformáció választja el az örömétől. Mert a szerelem az öröm, az ritka madár, a szerelem az “isten”, akit tárt karokkal üdvözöl az érett nő a házban, még akkor is, ha a férje vállára száll rá. És pont. És nem érdekelnek a kifogások..
Mert a szerelem úgyis megoldja..A legtöbb szerelem, ha hagyják, hogy kibontsa szárnyait nem bántani jött, csupán eredeti lényünkre, eredeti vállalásunkra emlékeztetni, de mert nincs tere kibontakozni, ő is sérül, és lesz belőle egy nyomoronc titok, a másikat átjátszó őrület, és pfujj..
Innen indul a film, a szerelem nincs a helyén kezelve, nincs érdemi felnőtt párbeszéd. S eztán a család egész élete erre a törésvonalra épül.

Nem tudom, a rendező alapállása mi, vajon ki mellett áll? Gyanúm, hogy nem tapsol a férfinak, pedig ha annak tapsol, akkor a szerelemnek tapsol..jajistenem,mennyire más irányba indulhatna a film. Az ismeretlen felé. Képzeletben átírom az Egy napot ilyenné, mely ezen ismeretlen felé fut..De nem ismerjük ezt az irányt, csak egyből tombolunk..És azzal ne jöjjön senki, hogy szegény főhőssel legyek már megértőbb, hisz első reakcióit látom csak e helyzet kapcsán. De letojom. Hol volt eddig? Hol volt eddig a szó? Mi az, hogy nem látta? Nem, noha nő vagyok, nem állok a megcsalt feleségek oldalán. Persze a sunyi apukákén sem, mert abból sincs hiány.

Na, és akkor erre a hazug, ki nem beszélt helyzetre épül egy szánalmas élet..

Nem tudom, hogy van ez a három gyerek vállalásával, nekem egy van, de az első után felfogtam, hogy ez a feladat mivel jár, és noha kínoztam magam, hogy nem lesz szegénykének testvérkéje, az egyke szót azóta gyűlölöm, nem szültem többet ( és bizony többször és jobban lenéztek, mintha egy se lett volna, és mennyire utálom még ma is a kérdést? csak egy van??)
De az van, hogy egy után láttam, ennyit bírok, és kizárt, hogy egy másodikat ugyanazzal a lelkesedéssel, imádattal, frissességgel tudjam vállalni. Egy gyerekkel a hónom alatt a többgyerekes nőkre mint félistenekre nézek fel, góliátnyi erővel..Bízom bennük, hogy ők a harmadikat is ugyanazzal az imádattal pelenkázzák..Ha meg nem, akkor tényleg, “miért hívták őket el élni?”
És mennyit bántottam magam, hogy nem jár a gyerek három különórára iskola után. Bevallom most már itt, mert lassan felnőtt a fiam, szinte sehova sem járt, hazajött iskola után és játszott délután, sokszor csak egyedül, ó szegény.
Annyit tudtam, ennek az egynek oda tudom adni magam. Na meg alap volt, hogy nem járatom olyan óvodába, iskolába most meg már gimnáziumba, ahova autózni kell, alap volt, hogy gyalog, biciklivel el lehessen érni az intézményket. Ehhez képest most sajnálnom kéne a háromgyerekes, napi két különórás dugóban autózós anyukát?

Az jut eszembe, mekkora egy szerencsétlenség az ember, mennyire önmaga ellensége..és nem tudok együttérezni ennek a nőnek sem a férfinak a kínjaival. A filmet azért nem tudom igazán pontozni, mert nem jöttem rá, a rendezőnek mi volt a szándéka. Látleletet adni szegény, szerencsétlen, rózsadombi, új autóval balettra, vívásra, klarinétra furikázó családról..ahol még a csap is csöpög, vagy ő is gúnyolódik rajtuk, hogy úgy kell nektek vessetek magatokra.
De tudjátok egyes egyedül miért vessetek magatokra? Mert nem köszöntöttétek tárt szívvel a szerelmet. Nem nyitottatok együtt ablakot az újnak. Ezért. A többi már csak ennek a következménye.

2018-11-09 15:03:25 ryood (5) #6

ez aztán a debütálás!
pedig mennyire egyszerű dolgok történnek benne, mégis annyira igazi minden momentuma.
annyira azonosulható, annyira személyes, annyira magyar..bőr alá bekúszó..az meg csak külön öröm volt, hogy láthattam végre "egyetlen szerelmemet", láng annamáriát mozivásznon. még ha csak egy epizód erejéig is. imádom azt a nőt na..
egyébként sok pillanat volt, amit pontosan ugyanígy láttam nővéreméknél, akinek háromgyerekes családja van. és hát tudom, hogy nem ez szilágyi zsófia üzenete, számomra mégis egy remekbe szabott "anti-családvállalás film" az egy nap. nem én leszek, aki gyarapítani fogja az egyre fogyatkozó magyarságot..én legalább tudom, hogy nem ez a dolgom. az ilyen filmek mindig megerősítenek ebben.
kiemelném a sound designt, az operatőri munkát, és az összesz színészt, teljesítményükért. és ez úton gratulálok szilágyi zsófiának! további sok sikert!

2018-11-06 12:53:09 ChrisAdam (5) #5

Menjetek moziba, mert megint egy olyan film született, amiért nagyon is megéri. Vigyetek stresszlabdát, hogy ne a szék karfáját morzsoljátok szét ebben a másfél órás feszültségbombában. Elképesztő, mennyire kimerít ez az egy nap, egészen elfáradtam. (És akkor hol a többi nap!)

2018-10-15 09:41:58 hhgygy (5) #4

Azért ez nehéz kérdés, hogy önző-e az ember, nem olyan egyszerű. Nem kötelező gyereket vállalni, de lehet, még egy meddőnek is, ha nagyon akarja. Én 50+ éves házas, gyermektelen férfiként felvállalom, hogy _ebből a szempontból_ önző vagyok. A film egyébként nagyon kemény volt, leizzadtam, hogy mit kell keccsölnie egy háromgyerekes szülőnek, és nemcsak az anyukának, akit végig látunk, hanem a férfinak is, akiről csak azt tudjuk meg, hogy egy hűtlen g*ci, de azért a reggelizős jelenetekben ott van, hogy milyen kemény nap mint nap végigcsinálni azt az "egy nap"-ot.

előzmény: dittike (#3)

2018-10-15 01:09:32 dittike (5) #3

Én is október 14-én láttam ezt filmet az art mozis napon csak én Békéscsabán a Center Moziban és igen nagy létszámmal megnézték a filmet nőtársaim akik valamilyen formában feltehetőleg érintettek a témában. Nekem azért fontos ez a film, mert gyermektelen vagyok (meddő) és próbáltam mindig is elképzelni azt milyen lehet több gyermekkel és egy férjjel a világ hát most legalább megláttam hogy korántsem a legjobb sőt szerencsésnek mondhatom magam hogy nem kell kínlódnom senkivel elég a Magam világa. Nem vagyok önző ez a realitás a három gyerek, négy, kerék, egy nagy családi ház és a lakáshitel álmok mind csak illuzórikus képzelgésekké váltak a szememben.

2018-10-14 22:13:17 hhgygy (5) #2

Ahhoz képest ma (október 14-én) láttam a Kino Caféban, és remek film volt. Engem az új, fiatal román filmes nemzedékre emlékeztetett, hiperrealista, minimalista történetvezetés, kevés szereplő, de azok remekek, természetesen Szamosi Zsófia kimagaslik, ahogy az várható volt.

előzmény: Ágó (#1)

2018-06-12 15:44:03 Ágó (?) #1