Girl (2018) ☆ 👁

Lány

(Lukas Dhont)

belga-holland dráma

3,8
★★★★☆
27 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-01-24 13:41:06 Rotbaroness (2) #5

A lezárás keresztülhúz mindent, amiért küzdöttek. Én értem, hogy a szenvedés miatt nem logikus, amit tesz, de milyen üzenet ez? Mit adnak annak a transznemű fiatalnak, aki megnézi? És a legvégén, amikor sétál el Lara, mosolyog, vagyis végre elégedett. Ha valaki ilyen témához nyúl, hogy lehet az az üzenet, hogy nem baj a türelmetlenség, nem baj, ha a neme miatti diszfóriát megtámogatják még a balett vékonyságkultuszával is, mert majd saját kezébe veszi a sorsát és akkor szabad lesz. Mindezt ideális, együttérző orvoscsapat, apa, megértő de tapasztalatlan, bénázó intézmények, és átlagosan cikiző kamasz táncostársak mellett. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nem jelenik meg semmilyen szinten, hogy egy kamasz gyereknek miért lehet opció a műtét, amikor legálisan alkoholt se fogyaszthat és épp ebben a korban fedezi fel, hogy kibe szerelmes. (Szülői hozzájárulással műtenek, persze és inkább kitolva az idejét 18 év körülre, de addig is kap hormonokat) Nyilván akkor saját kezébe venné a dolgokat, ami rosszabb a film üzenete alapján, de akkor miért kell filmet készíteni egy sérülékeny csoportról/nak? Akiknek bizonyítottan nagyobb az önkárosításra való hajlamuk? A sajtó öngyilkosságokról tudósítására is komoly szabályok vannak. Tényleg nem értem, láttam filmeket sokkal jobban kezelni ezt a témát.

2019-09-29 12:45:05 somogyireka (5) #4

Elég sok dologgal bajom volt így útközben, de a nememmel pont nem, így számomra teljesen elképzelhetetlen az, milyen érzés lehet a nem megfelelő nem mellett "dönteni", illetve belekényszerítve lenni nőként egy férfi testbe. Hagyjuk is a nagy a kérdést, létezett-e valaha szabad akarat..Emiatt hatalmas értéke van számomra ennek a filmnek, mely egy balett-táncos fiú/lány nemet váltó kálváriáját mutatja be.
Döbbenve néztem, hogy még az én szabadság eszméje mellett edződött lényem számára is szokatlan volt az a természetesség, mellyel a fiú döntését fogadták, ahogy hirtelen egy ilyen "luxusügy" mentén, amiről persze tudjuk a film után, hogy igazi, mély válságok előidőzője, a láthatatlan kínok netovábbja lehet..hirtelen egy egész sereg szakember vonul fel. Megértő a pszichológus, az egyedülálló apa, a kistestvér, az iskola. Olyannyira természetes, hogy a 16 éves Lara nemet vált, minthogy holnaptól balettiskolába jár. Szóval, persze, hogy van egy szenzációszintje az ügynek, de ez hamar kisimul, és a valódi problémát nem a külső világ, hanem aztán a belső kínok adják..

Mert Lara, noha egy fél világ mellette áll, mégis belső ellenségeivel küzd, és nagyon, és szinte a saját húsunkban érezzük az ő kínjait. Mert itt nem csak nemváltásról, hanem simán a kamaszkor legnehezebb éveiről is szó van, és azt sem tudjuk, mi a megfelelő nembe születettek átérezni, milyen lenne az, ha a lábunk között lógna valami, amit aztán pont nem oda kívánnánk, és minden nap ezzel a nemkívánatos szervvel élni maga a szenvedés kimondhatatlan óceánja...

Mert a tét nem kicsi, Lara épp a péniszből hüvellyé alakító műtéte előtt még legalább 8 hónap van és nagyon fogy a "lány" a türelme, míg végül....elszánja magát egy tettre, amiből talán egy picit mi is átérezzük, szenvedése nem volt túlzott és megjátszott..

Nagyszerű film, persze, hogy lenyűgöz a hollandbelgaskandináv országok szabadsága és intelligenciája, a dolgokhoz való hozzáállása.
A 16 éves Victor Polster főszereplő játéka abszolút kiemelendő. Vajon ő a megfelelő testbe született? Vagy el lehet egy ilyen szerepet valódi megérintettség nélkül játszani?

2018-11-27 18:28:10 ryood (5) #3

és ráadásul anime, wow, utánanézek!

előzmény: von Schatu (#2)

2018-11-27 16:16:20 von Schatu (?) #2

Felkeltetted az érdeklödésemet.
Igazán remek alkotás a témában a Wandering Son cimü anime sorozat.

előzmény: ryood (#1)

2018-11-27 12:26:39 ryood (5) #1

az emberek többsége szerencsés, mert olyan testbe születik, amivel önazonos. ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége "normális", és az ellentétes nemhez vonzódik. egy kisebb részük azonban rejtélyes biológiai eltérésből fakadóan saját neméhez. az ő dolguk már nehezebb, pláne az elmaradottabb, elnyomott társadalmakban (amilyen a magyar is) nehezebb ismerkedniük, és ha megismernek valakit, akiben társukra lelnek, azt felvállalni sokszor bonyodalmat szülhet, nem tetszést válthat ki. de még mindig jobb, könnyebb nekik, mint annak a nagyon szűk rétegnek, akik "tévesen" születnek bele egy testbe, amiben képtelenek maguk lenni, más az identitásuk. elég nagy kicseszés mondhatni az élettől, de mégis megtörténik néha. innen indít a girl című film. máris látom, ahogy sokak fejében megfogalmazódik "itt az újabb gender-reklám", és valóban, lehetne ez a film egy ebbe az amúgy létező trendbe beilleszthető alkotás, de nem az. nagyon nem.
az első snittől kezdve érződik az érzékenység, ahogy a rendezője a témához viszonyul, a finomság, a tisztelet és a szeretet, együttérzés főhős(nőj)e mellett. ahogy egyszerűen csak megmutatja monoton hétköznapjait, a megpróbáltatásokat, amin keresztül megy ez az alig tizenhat éves "még lány", aki nővé szeretne válni, hogy igazán maga lehessen, felszabadultan. épp csak elekezdte hormonkezelését, ami lassú folyamat, sok türelem kell hozzá, hogy kifejthesse hatását, megerősödhessen az átalakító műtéthez. közben zajlik az élet, és felveszik egy menő tánciskolába is balettozni tanul, lányokkal együtt, lányként kezelve..szóval minden "sínen" van, de persze mégsem. mert jobban magára maradt, mint amit el tud az ember képzelni. ez valami olyan magány lehet így kívülről nézve, hogy aki ezt akármennyi ideig képes átvészelni, azelőtt megemelem kalapom..persze a környezete támogató, nem érik támadások mássága okán, de még így is valami olyan embert próbáló feladat az, amit kapott a sorstól, amibe a legtöb ember beleőrülne. lara nem őrül bele. vagyis csak annyira, hogy pont túlélje.
a girl egyszerű jeleneteket mutat be, nincsenek szenzációhajhász botránykeltő szándékai, és sikerül közel hoznia, azonosulhatóvá tennie főhősét.én valahogy épp olyannak láttam őt, mint bármelyikünket, küzködve a hétköznapjaiban, csak neki éppenséggel más jellegűek a problémái. igazán megszerettem nem csak őt, hanem társait is.
és mint film is lenyűgöző élmény. kiváló érzékkel teremt ritmust a hétköznapi rutincselekedetek, balettórák, az orvossal való konzultációk és a személyes kapcsolatai, apjához fűződő viszonya között, remek vágásokkal elősegítve ezt. a rendező kifinomultsága nem csak a téma és hősnője iránti érzékenységben, de az intim képi világban is megtestesül.
és akkor a végére hagytam victor polstert, aki úgy formálja meg larát, hogy én egy pillanatig nem gondoltam, hogy ő fiú lenne..csodálatos színészi munka, azonosulás.
mindenkinek ajánlom a nyitottságot, téma iránti ellenszenvének legyőését (ha van) mert olyan melegséget kaphat a girltől, amilyet kevés film tud nyújtani.
persze egy érdekes történet lenne a folytatás is, mert már arról is vannak tanulmányok, hogy mennyien bánják meg azt a bizonyos műtétet (ami amúgy itt elég rendhagyó formában következik be..de nem szpojlerezek inkább..) a film zárósnittje mindenesetre arról árulkodik, hogy lara nem bánta meg..