Beoning (2018) ☆ 👁

Gyújtogatók
Burning

(Lee Chang-dong)

dél-koreai dráma

3,8
★★★★☆
143 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-04-02 10:19:11 bumbayo (5) #8

Ne tévesszen meg senkit, hogy Générique című mesterművet a lexikonok szerint Miles Davis 1958-ban komponálta az Ascenseur pour l'échafaud c filmhez. Aki látta a Gyújtogatókban Hae-mi táncát a naplemente és az északkoreai határ metszetében, azt tudja, ez a trombita-költészet ehhez a filmhez készült.
Jazz a filmben? Haláltánc? Az élet dicsőítése? Egyszerre mindkettő? A létező a valóságos vagy az elképzelt létező sokkal valóságosabb? Ne gondoljunk az itt levő narancsra; és csak felejtsük el, hogy nincs is itt narancs. Ugyanez igaz mindenre, ami csak felbukkan a filmben. Vagy a létezésben. A kicsit éhes emberek fizikailag éhesek. A nagy éhség olyan személyé, aki a túlélést éhezi. A Ben-félék mégis elegánsan csinálják, úgy veszik el, amire vágynak, hogy megőrzik sármjukat, nem görcsölik el az élet egyetlen pillanatát sem, a legjobb dolgok járnak nekik, senki nem gondolja őket emiatt aljasnak. A szorongásnak nincs helye ebben a világban. Befektetési ténykedések, fedezeti alapok kezelése vagy vezérigazgató-helyettesféleségek: ezek ugyan miféle munkák? Gazdag emberek elvont varázslatai? (Persze: ahogy most állnak dolgaink: már nem is a darwini, de a lamarcki rémálom. Az ember számára a jelenlegi világ már egy tökéletesre finomhangolt disztópia. Humanizmus, meg testvériség? Ha-ha, amikor kigondolták ezeket a fogalmakat, már akkor is maszlagnak szánták. Innen szép nyerni. És a háttérben ott egy horrorisztikus Trump-vigyor.)
Az alkonyban vagy a félhomályban rohangáló Jong-su, aki nem érti mi történik, próbál időben ott lenni, amikor fellobbannak a lángok a vidék fóliasátrainál, de sosincs szinkronban a történettel. Egyetlen nyom marad, egy rosszul hallott telefonos üzenet, ami szerint talán Hae-mit elrabolták, de ez sem biztos — Jong-su egyik énje szeretné tudni, hogy megtörtént (vagy biztosra tudni, hogy nem), a másik meg nagyon nem; de amit én innen biztosan állíthatok: Hae-mi macskája marha közeli rokona Schrödingerének: a soha nem volt itt + soha nem volt másutt kettőssége ott van Hae-mi és Jong-su kapcsolatában is, amikor az ég világosból sötétre vált, amikor a közös cigaretta parazsa kialszik, amikor egy elveszett lélek rejszol Szöul rettenetes tornyát nézve. Minden ott van előttünk, pontosan ott, és eltűnik, mielőtt még megnyugtatóan pontos benyomást szerezhetnénk.
Már-már hitchcocki megszállottsággal keresünk egy eltűnt gyönyörű nőt, hogy végül egy brutálisan erőszakos búcsúval tegyünk pontot minderre. Talán még túlzásnak se gondolható jelenet ez. Meg hát lehet, hogy nem is történt semmi. Az összes apró részlet és párbeszéd, amelyet beljebb löktél az agyadba, a gyíkagy részlegbe meg a doktor Freud által kigondolt tartományokba, és nem foglalkoztál velük, lassan válaszokká kezdenek összeállni. (És aztán persze elkezded keresgélni az elkeveredett Miles Davis lemezgyűjteményedet, hosszan kiabálva az asszonnyal, de azért meglesz az. Megvannak ezek a dolgok.)

2023-01-12 11:04:40 BalaKovesi (5) #7

Aludtam rá egyet, de azóta sem hagy nyugodni a film. Tényleg ritkán látok ilyen sokrétű filmet, nem csak az érintett témák, hanem az értelmezhetőség tekintetében is, hiszen minél többet agyalok rajta, annál több (akár markánsan eltérő) alternatíva jut eszembe azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen mi is történhetett valójában a kimondatlan szavak mögött. Bár a legvalószínűbb az, hogy Ben megölte Hae Mi-t ("she just disappeared into thin air"), nekem jobban tetszik az az értelmezés, miszerint a lány csak felszívódott, ezen kereten belül pedig szerintem sokkal nagyobbat üt a befejezés. Tulajdonképpen a film nézése közben is ez az értelmezés állt hozzám a legközelebb (bár reménykedtem, hogy nem egy telefonhívással fog zárulni a cselekmény), de tényleg sok értelmezést enged meg a nézőnek a Gyújtogatók, ami akár lehetne negatívum is, tűnhetne öncélúnak, mégsem az, sőt. Az biztos, hogy nem utoljára láttam, akár belátható időn belül is újranézném. Mesterkurzus, ahogyan ilyen kevés cselekménnyel, ennyi hallgatással és misztériummal képes kibontani karaktereket és képet adni az őket körülölelő és magába foglaló társadalomról.

2023-01-12 03:08:12 BalaKovesi (5) #6

Elképesztően erős film, és borzasztóan feszítő, idegtépő, a ki nem mondott szavak, a balladai homály, a várt be nem következése egyszerűen olyan érzetet kelt a nézőben, mintha nem evilági lenne, amit néznénk. Pedig nagyon is valós, igen érzékeny témákat érint a Gyújtogatók, ugyanakkor ezen a téren sem válik szájbarágóssá, nagyon ízlésesen teszi ezt. Még most is rakom össze a kirakós darabjait, hiszen a filmnek nincs igazán gerince, inkább sodrása van. Egy lüktetés, egy kényelmetlen érzés, egy izzó parázs, ami bármikor felperzselhetné az erdőt. Nagyon érdekes élmény, ahogyan az eleinte látszólag jelentéktelen mozzanatok elkezdenek szöget ütni a fejedben a fentebb említett sodrás előrehaladtával, tényleg egy kirakóhoz tudnám hasonlítani, ahogy próbálsz nem elveszni a film lüktető bizonytalanságában. A társadalmi kérdéseket feszegető filmek egy jelentős részére a dühfilm kifejezést szoktam használni (nálam ilyen kategóriába esik a Taxisofőr, A Joker, és a Harcosok klubja is), ahol a társadalomkritika kicsit elnagyoltabb, inkább indulatvezérelt, a Gyújtogatók nézése közben viszont inkább olyan filmek jutottak eszembe, mint a Kaliforniai rémálom, a Vertigo és a Tágra zárt szemek, hasonló érzések keringtek bennem, mint utóbbiak megtekintése közben (de akár A kutya karmai közötthöz is hasonlíthatnám, bár ahhoz más tekintetben). Igazából még elég csapongóak a gondolataim, nagyon erős még bennem az élmény, mindenesetre nem hiába ilyen jók a kritikái a filmnek, szinte minden a helyén van benne (egyes snittek ahogy fényképezve vannak, te jó ég... a táncjelenet a teraszon instant klasszikus), nincs egy rossz arcrezdülés a színészek részéről, a zene tökéletesen kiegészíti a filmet*. Talán a legvégét tudnám felhozni negatívumként, hiszen bár egyáltalán nem mondanám rossznak, sőt, csak számomra a felgyülemlett feszültségnek nem tudott egy teljes mértékben katartikus lefutást adni. Talán azzal tudnám szemléltetni, mint amikor érzed, hogy tüsszenteni fogsz, végül mégsem sikerül, ami nem teljesen jó példa, hiszen itt sikerült a tüsszentés, csak nem akkora, mint azt előzetesen vártam. Mindenesetre ritka kincs ez a film, sokrétű, elég mély benyomást keltett bennem, sok film szeretne akkora tüsszentést kiváltani, mint ez. Az Aftersun már több mint két hete nem hagy nyugodni, de esélyes, hogy a Gyújtogatók átveszi tőle a stafétát rövidebb-hosszabb időre.

*Nem tudom, hogy filmélmény nélkül mennyire működik a soundtrack, mindenesetre ennek a track-nek tökéletesen sikerül megragadnia a film elemi erejű hangulatát.

2020-08-11 09:05:54 geminijan (5) #5

teljesen jó film
izgalmas, feszült, egy dologra fut végig
csavar is van azért se lehet panasz (vagy inkabb a felismerés hogy milyen vak voltál hogy nem láttad a nyilvánvalót)
egy izgalmas krimi a főhős és a néző fejében
full ok kis film

2019-07-10 22:05:35 sleepingdancer (5) #4

Fantasztikusan vegyíti a hiprrealizmust, a lírát és a thrillert. Egy picit a történet hatásvadász, de ez nem feltűnő, összességében inkábbb visszafogott és szépen rétegezett film.

2019-02-07 10:41:52 aser10 (4) #3

Elképesztő az operatőri munka (Oscar-t érhetne), ami a film legnagyobb erénye is egyben.

2018-11-25 00:09:34 hhgygy (3) #2

Nagy Murakami rajongóként ez a film elég nagy csalódás. De az alapanyag sem túl jó filmnek.

2018-05-18 23:09:33 tibbb (?) #1

A film alapjául szolgáló novella (Gyújtogató / Barn burning / Naya wo yaku) megtalálható Murakami a Köddé vált elefánt cimű kötetében.