Capharnaüm (2018) ☆ 👁

Kafarnaum - A remény útja
Capernaum

(Nadine Labaki)

amerikai-ciprusi-francia-katari-libanoni dráma

4,5
★★★★☆
124 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-03-25 21:27:40 Rorschach (5) #26

Hát igen, ezt tényleg meg kellett volna nézni még a Vapiti-szavazás lejárta előtt.

2020-02-24 08:59:43 kaamir (4) #25

Furcsa mód a film leggyengébb része maga a keret, vagyis a per. Erről nem tud sok mindent elmondani a rendező, ellenben itt azért be-becsúszik néhány hamis, didaktikus párbeszéd.

Ezen kívül azonban csak megerősíteni tudom a többség véleményét: szívbemarkoló, kőkemény és hiteles dráma. Ha majd a fiam sok-sok év múlva megkérdezi, hogy miért menekült ide az a rengeteg ember Afrikából meg a Közel-Keletről, akkor ezt a filmet fogom megmutatni neki többek között. Ezért. (És akkor még gondoljunk bele abba, hogy milyen világ lehet Etiópiában, ha ez a libanoni gettó is jobb alternatívát jelent.)

2020-02-23 14:52:37 Dió (5) #24

Én azt hiszem értem, mire gondolnak a dokumentarista stílusra panaszkodók. Egy kicsit nekem is olyan érzésem volt az első fele alatt, hogy ez egy félrement dokumentumfilm, tele olyan jelenettel, amik szikár stílusban dörgölik a néző orra alá a felfoghatatlan nyomort gyakorlatilag megállás nélkül, de a történet egyről a kettőre jutásához semmit sem tesznek hozzá (ami egy játékfilmtől elvárható lenne). De aztán a második felében, ahogy beindult végre maga a sztori, onnantól már nem volt megállás, se kiszállás. Konkrétan végig az járt az eszemben, hogy olyan az egész, mintha Az állampolgár előzményfilmjét nézném, ami könyörtelenül mutatja be, mi is sarkallja szerencsétlen menekülteket arra "odaát", hogy hajóra szálljanak. A sztori fonásával együtt a főszereplő gyerek játéka is egyszerre vált egyszerűen annyira izmossá a vége felé, hogy végig az járt a fejemben, színész ilyet nem tud, ez a srác minden bizonnyal magát játssza (és tényleg). Az utolsó jelenet nem csak könnyfakasztó, giccsmentes, és valódi, de konkrétan a tavalyi év messze legjobb filmes befejezése is. És igen, ha mimóza tanácsát megfogadva pár nappal korábban nézem meg, nekem is máshogy alakult volna a Vapiti listám.

2020-02-20 09:59:50 offerus (5) #23

„az igazat mondd, ne csak a valódit”

Emlékszem, annak idején legalább egy magyarórát végig vitatkoztunk ennek a József Attila idézetnek a jelentéséről. Elég a tényeket a maguk ’valóságában’ bemutatni, vagy érdemes elvonatkoztatni és további eszközöket használni, hogy az üzenet a zsigeri hatásokon túl is átmenjen? Ha az alkotó belenyúl a folyamatba (film esetében szereplőválasztással, megrendezett jelenetekkel, vágásokkal, zenével stb.), nagyobb esélye van, hogy nem csak a zsigeri hatás jön át, hanem egy komplex, a kívülállónak befogadhatóbb üzenet.

Ha így nézzük, a játékfilm és a dokumentumfilm tulajdonképpen két szélső pólus. Az egyik végpont: a szereplők profi színészek, a történet kitalált, a díszletek mesterségesek stb. A másik végpont, amikor rejtett kamera veszi az eseményeket ott és ahogy azok megtörténtek. Minden más köztes megoldás. Már a látható kamera és a kérdező személye is befolyásolhatja az alkotást, bármennyire is szeretné ezt elkerülni. A fúziós, hibrid stb. megoldások gyorsan terjednek, nem csak a film világán belül. (Erről nyilván jó kis filmelméleti vitát lehetne lefolytatni, bár ezt szerintem nem itt és nem most kellene elkezdeni.)

A lényeg egyfelől talán nem is a választott eszközcsoport, hanem a megvalósítás minősége. E tekintetben a Kafarnaum több ponton is jól teljesít. Pl. az alapos előkészítő, felderítő munka a rendezőnő részéről, ami jól átjön a képeken, illetve a különlegesen jó zene, amelyekre mimóza is utalt, vagy a kivételes tehetségű főszereplő és a környezethez, helyzethez képest meglepő viselkedésmódok, amelyekre én is utaltam korábban.

Másfelől az is számít, hogy milyen várakozással ülsz be a filmre. Padlóra szerintem csak akkor lehet esni, ha kifejezetten klasszikus dokumentumfilmet (vagy klasszikus játékfilmet) vársz. De ha eltekintesz ezektől, akkor kivételes élményben is lehet részed. Hogy sokan így élték meg, arra utalhat a film bekerülése az imdb top 250 (jelenleg 110. hely), illetve a KT top 250 (jelenleg 92. hely) listákra. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen sokféle helyen (a fesztiválok, akadémiák jellegét, földrajzi megoszlását tekintve) nyert díjakat, illetve kapott jelöléséket (ld. imdb). A mi szerény hozzájárulásunk még hátravan.

(Azt kicsit sajnálom, hogy az idei Vapitire az Oscar díjátadó után kerül sor. Amennyire láttam, az elmúlt években ez legtöbbször fordítva volt).

előzmény: lizardking (#22)

2020-02-20 06:20:00 lizardking (3) #22

Értem, engem ez csak megerősít abban, amit már leírtam. De pontosítok; dokumentumfilmnek túl játékfilm-szerű, játékfilmnek túl dokumentumfilm-szerű. Nálam ez két szék között a padló. Ettől függetlenül megértem, ha valakinek ez felért egy gyomorszájon vágással. Köszönöm az ajánlást, de valószínűleg pont a fenti okok miatt nem érné el nálam a kívánt hatást a film.

előzmény: mimóza (#17)

2020-02-20 05:41:16 mimóza (5) #21

És mi van, ha tényleg? :D

Oké, elismerem, ez már tényleg teljesen felesleges volt részemről. lapozzatok elegánsan! :)

előzmény: Interracial Facial Creampie (#20)

2020-02-19 22:40:57 Interracial Facial Creampie (?) #20

Ugyan már, na. :D
Amúgy vicces, de még legálisan is meg lehet nézni, a Bem moziban ("mimóza" jeligével kedvezményes áron).

előzmény: mimóza (#18)

2020-02-19 22:16:54 Kempesbaba (?) #19

.

előzmény: mimóza (#18)

2020-02-19 21:44:19 mimóza (5) #18

Az elkövetkező 26 órából, ami a Vapiti szavazásának lezárulásáig maradt, ugye Te is rászánsz két és felet
erre a filmre?

2020-02-18 12:02:45 mimóza (5) #17

Igen, ez egy olyan fikció, amiben semmi sem fantázia és semmi sem kitaláció. :(
A történet minden elemét saját szemével látta és tapasztalta meg a rendezőnő, amikor hosszú hónapokig a helyszínen hallgatott meg gyerekeket/fiatalokat menekülttáborokban, lepusztult negyedekben, fiatalkorúak börtönében, nevelőotthonokban. S ami igazán szívszorító, és hozzáteszem, nem is lepődünk meg rajta egy percig sem: a meghallgatott gyerekek nagy részének szájából valóban elhangzott a mondat, a vád a szüleik felé: "Miért hoztak világra engem egyáltalán?" Ők nem tudták, hogy később film készül mindebből, "csak" őszinték voltak.

Az én szememben mindez együtt (plusz, hogy laikus szereplőkkel készült, akiknek sorsa/előélete nagy vonalakban egyezik a filmben megjelenített sorsokkal) felér egy dokumentumfilmmel.

OFF: Szeretnék ajánlani egy hasonlót, a Larysa Kondracki által készített, The Whistleblower című thrillert, ami a délszláv háború utáni hónapokba kalauzol, s ami engem teljesen "levitt a térképről" - ahogy itt mondani szokás. A rendező egy amerikai békefenntartó küzdelmét mondja itt el, amit sok-sok személy szabadságáért vívott; s mivel dokumentumfilmet érthető okokból (a mai napig kockán forog az illető hölgy élete) nem készíthetett, ezért színészekkel játszatta el a történetet, hátha mindezt a világ elég tárva valami változik majd. Az én meglátásom szerint pl. ez is doksi, még ha a szigorú műfaji besorolás szerint persze nem az.

előzmény: lizardking (#15)

2020-02-17 17:45:48 The Cortez (4) #16

Lehangoló, lassú történetvezetésű, hatásos zenével megspékelt, nyomornegyedben játszó dráma, ami egy kurva fontos témát, vagy inkább ügyet tár elénk. Kiválóan mutatja be az összevissza baszó-szülő szegénységet, a szarabbnál szarabb családi és közösségi mintákat, a putrisodást, na meg az alanyi jogon járó gyerekcsinálás problémáját. Ha más nem, akkor ez az alkotás tökéletesen prezentálja, hogy miért nem való minden egyén szülőnek – gyakorlatilag a születésszabályozás egyik legmeggyőzőbb reklámfilmjéről van szó. Persze nem csak Libanonban, valamint a más fos körülmények között élő emberek körül van tennivaló, hanem a jólétbe ellő, de kölykeiket lelkileg megnyomorító, wannabe apák + anyák háza tájékán is.

2020-02-15 03:23:11 lizardking (3) #15

Az abszolút kisebbséghez tartozom, mégis azt kell mondanom, hogy ez a két órás, lassú vergődés nekem kicsit sok volt. Értem én, hogy az élet írta a sztorit, mégis inkább egy dokumentumfilmet néznék meg ebben a témában. Ez hiába egy fájdalmas történet, pont a realisztikussága veszi el az erejét, mert közben mégis tudom, hogy megrendezett fikció az egész. Ez a fajta realizmus nálam csak a tényleges dokumentumfilmekben működik. A valóságnál semmi nem üt nagyobbat. De ez csak az én véleményem, meg az én agyam működési mechanizmusa.

2020-02-10 11:05:12 ChrisAdam (5) #14

Hát meg is van az Arany Vapiti jelöltem, nem keresgetek tovább. Nagyon kérlek, nézzétek meg.

2020-02-04 13:43:55 MicaHiro (4) #13

Engem is meggyőztél :) Pedig ritkán nézek meg valamit csak egy ajánlás miatt.

előzmény: mimóza (#11)

2020-02-04 11:16:35 kaamir (4) #12

For Your Consideration in All Categories :D

Egyébként nagyon kíváncsi vagyok rá!

előzmény: mimóza (#11)

2020-02-04 11:06:58 mimóza (5) #11

Kedves Olvasó!

Még 2 heted és 2 napod maradt arra, hogy annak az ÉLMÉNYNEK a részese légy, amit ez a magával ragadó, bevonó, kiváló film adni tud neked.
Kérlek szépen, adj neki esélyt, kétségkívül megérdemli, és meg is hálálja!

Szeretném halkan megjegyezni, hogy Vapiti-döntőseink közül egyiknek sincs 4,5-ös átlaga, mint ennek az Alkotásnak, nézettsége viszont még mindig 100 alatt van. :(
Meg tudjuk ezt dobni az elkövetkező 16 napban? :)

Adj utat a Reménynek...

2020-01-17 22:01:13 offerus (5) #10

A remény útja / Káosz

Ezek a magyar változat, illetve az eredeti film alcímei. Mintha mi most optimistábbak lennénk.

A legutoljára látott két film (az ezt megelőző a Papírhold volt) alapján bennem is inkább a remény fogalmazódott meg: amíg ilyen kirobbanóan tehetséges gyerekek születnek, mint a 9 éves Addie Loggins (Tatum O'Neal) a Papírholdban, illetve a 12 éves Zain Al Rafeea (a saját nevén szerepel az itteni filmben), addig van remény. Mindkettőjük első filmszerepe és mindketten olyan díjakat kaptak érte, amelyeket felnőttek szoktak kapni. De képesek is voltak a felnőttek fölé magasodni, ha úgy alakult. Ez talán nem is olyan nehéz egy olyan világban, ahol a felnőttek számára a gyerek gyakran csak nyűg, rosszabb esetben üzlet tárgya. De nem is olyan könnyű, élettapasztalat kell hozzá. Lehengerlő szereplésük mögött mindkettőjük esetében ott van a nehéz gyerekkor, Zain-nál még a háború és a menekülés pokla is. Nem véletlen, hogy amikor tehetik, rágyújtanak.

A Kafarnaum igazi bekapcsolódós film. Ezt segíti a környezet sivárságát jól ellenpontozó szép, komoly zene. De ami igazán megérint, az látni azt, hogy ebben a világban is működik a szeretet: a testvérek (Zain és Sahar), a többieknél is szerencsétlenebb etióp anya és gyermeke, illetve Zain és a gondjaira bízott, számára idegen Yonas között. Ez az utóbbi a kevésbé magától értetődő. Zain nem azt folytatja, amit mindig is látott maga körül a felnőttek részéről, hanem éppen annak az ellenkezőjét. De hát azok hozzák el a változást, akik nem a megszokott mintát követik. Erről a háromfajta szeretetről 1-1 képet beraktam a képek közé.

Mifelénk személyes hozadéka lehet a filmnek, hogy nehézségeink egy részével szembenézve – és közben visszagondolva erre a filmre – legyintsünk: ez csak egy „first world problem”.

Ha jól számoltam, még 13 - legalább 3-as átlagú - szavazat hiányzik, hogy a film a KT top 250-es listára felkerüljön (az Imdb top 250-es listán már ott van). Ez csak idő kérdése. Én azért egy jó Vapiti helyezésnek is örülnék.

2019-12-22 17:34:10 TheDriver (5) #9


A végén a néger kisfiút végülis megtarthatta az anya? Egyébként nagyon szomorú volt, az a felismerés, ha kijön a börtönből Zain akkor az eddigi szörnyű élete ugyanúgy fog folytatódni...

2019-07-21 21:22:04 kajaktej (5) #8

"És bizony vannak szülők, akik nem tudják, hogy egy gyereknek életet adni, az igen komoly felelősség (is)."

Sajnos minél nagyobb a nyomor meg a létbizonytalanság, annál nagyobb a születésszám...

előzmény: zéel (#4)

2019-06-26 17:04:06 mimóza (5) #7

Néhány nappal ezelőtt csak a film zenéjét méltattam, ma már azonban, miután láttam ezt a csodát, beszélhetek a teljes alkotásról. Döbbenetes, szívszorító, az első perctől az utolsó pillanatig a teljes figyelmedet követelő film ez, amiben - mivel hat hónapnyi forgatás után 12 órás anyag állt össze - a hihetetlen utómunka után nincs egy felesleges másodperc sem. A rendezőnő az ötlet megszületése után rengeteget olvasott, kutatott, élettörténeteket hallgatott meg, járta a helyszíneket: a nyomornegyedtől kezdve a menekülttáborokon át a fiatalkorúak börtönéig, hogy minden vonatkozásban hiteles lehessen a története. Szereplőit egytől egyig laikusok közül választotta, profi színészt itt nem láthatunk. Szinte mindenki a filmbeli karakteréhez hasonló körülmények között élt, illetve él, tehát természetes, hiteles alakításukhoz nem férhet kétség, és bizony, nem is fér. Zain a való életben is Zain, s bár életének részletei némileg különböznek a filmben látottaktól - a való életben szíriai menekült -, de élete eddigi 12 éve hasonlóan kemény szenvedésekkel és elképzelhetetlen nehézségekkel volt tele, mint a filmbeli Zainé.
Nem hiszem, hogy tekintetét valaha is elfelejtem. Szívből kívánom neki, és a filmben látott többi szereplőtársának is, hogy legyen a jövőben szebb életük, ott és úgy, ahol és ahogyan kiteljesedhetnek, s ne kelljen többé nyomorban élniük.

Távol maradni csak addig lehet, amíg madártávlatból tekintünk a vidékre.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a kamera ráközelít az egyén - Zain, Rahil, Yonas - arcára, többé nem lehetsz kívülálló. Ott vagy mellettük, s megéled, amit ők. Kicsit benned is maradnak most már, s ahogy Zain is testvérének mondta a kisbabát, te is a testvéreidnek fogod érezni őket. A remény egyetlen útja EZ.
Talán ezért kell látnod neked IS Kafarnaumot - ami azt jelenti: Káosz -, hogy nagyon-nagyon vágyni kezdj egy más, jobb útra.

Példázatos összegzés:
„Hiszen mind feketék voltunk valaha, csak időközben kifakultunk” - hogy Zain szavaival éljek.

***
Nem hiszem, hogy lenne alapos indokod arra, hogy kihagyd ezt a kiváló filmet az életedből.
(A magam részéről biztosan megtaláltam az egyik Vapiti-jelöltemet. Filmre is, színészre is. :) )

Nézd meg, kérlek, feltétlenül!

2019-06-23 13:35:35 mimóza (5) #6

A filmből még csak az első tíz percet néztem meg, de a zenéje annyira elröpített, hogy munka közben meghallgattam az egész soundtracket. Egészen fantasztikus a muzsika, pontosan az a világ, amit a szívem közepébe rejtve őrzök, úgyhogy megy is az ötös erre az alkotásra. A film maga majd a következő időrésben.

Akárhogy is, már csak pluszban kaphat csillagokat.

Itt lehet varázsolódni.

2019-06-22 22:04:23 hhgygy (5) #5

Nyilván sokan kívül maradnak a bodegákon, még azok közül is, akik egyáltalán megnézik ezt a filmet.
Mi közöm hozzá? Oldja meg-oldják meg, van nekem elég bajom stb.

előzmény: Ugor (#3)

2019-04-26 00:10:06 zéel (5) #4

Elolvastam a főoldali történet-ismertetőt. Kissé költőire sikeredett.
Lehet, hogy az utolsó mondat is csak egy költői kérdés?
Zain eddigi, rövid élete alatt több bölcsességre tett szert és több szeretetet adott, mint mások öregkorukig – de ez felhatalmazza őt arra, hogy a szülein számon kérje, hogy a világra hozták őt?
Én azért válaszolok rá.
Igen. A 12 éves Zain sokkal érettebb, felnőttebb, mint a szülei. És bizony vannak szülők, akik nem tudják, hogy egy gyereknek életet adni, az igen komoly felelősség (is).

2019-03-23 22:10:53 Ugor (5) #3

Hát mit mondhatnék erre... a világ szégyene a miénk is, mert részei vagyunk a világnak. Nem, azt nem lehet, hogy nem az én problémám, nincs közöm hozzá. De igen, az én problémám is. Közben párszor eszembe jutott az is, hogy nincs Isten, vagy ha van, hát tojik ránk, meg ezekre az emberekre. Túl az érzelmi megrázkódtatáson, amin azért mégsem vagyok ám túl, a film elképesztő. Élő dokumentumfilm, beköltözik az eszedbe, te meg beköltözöl a bodegákba, a totális reménytelenségbe. Vagy kívül maradsz bodegán is, filmen is. Ez a felmutatott jel pedig korunk és világunk egyik pecsétje.

2019-03-14 22:01:13 bromi (5) #2

Csontig hatolo film. Miutan vege lett, percekig csendben ult mindenki es a szemet torolgette. En most jottem haza a mozibol es nem talalok szavakat.

2019-02-13 04:01:56 dittike (5) #1

A küzdelem elemi formája jelenik itt meg minden határon túlmutatóan a fiú által aki jobbá akart válni és élni akart.