Napszállta (2018) ☆ 👁

Sunset

(Nemes Jeles László)

francia-magyar dráma

2,8
★★★☆☆
192 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
2021-02-03 16:31:14 ryood (3) #158

én is meghallgattam vele több beszélgetést, interjút. volt vele egy majdnem kétórás, igen baráti hangvételű podcast is. egyszer személyesen is jelen voltam egy beszélgetésen, ahová Nemest is meghívták, ill. a könyvhéten 16-ban dedikálta Rajk Lászlóval együtt a DVD-t. nekem mindig normális, rokonszenves ember benyomását keltette. persze hallottam róla több helyről én is mindenfélét...

2021-02-03 15:02:43 budaik (3) #157

Én azért emlékszem, hogy annak idején, amikor a Saul futott. Kapott kellemetlen kérdéseket (bizonyos helyeken eléggé méltatlanul bántak az üggyel), s szerintem elegánsan reagálta le, illetve 3-4 hosszú interjút hallgatva igenis van benne kakaó , láttam már elszálltabb fazont életemben.

előzmény: Rorschach (#155)

2021-02-03 13:35:51 Kempesbaba (?) #156

Maximálisan igazad van

előzmény: Rorschach (#155)

2021-02-03 12:57:24 Rorschach (2) #155

Amit az alkotásairól írsz, azzal maximálisan egyetértek. Hogy kinek mi szimpatikus, és hogy ez fontos-e egyáltalán, hát... Én igyekszem különválasztani a művészetet a művésztől, ha nem így lenne, elvből nem néznek Woody Allen és Polanski-filmeket sem (meg a hollywoodi termés 90%-át bottal se piszkálnám meg), és micsoda élményekkel lennék szegényebb.

előzmény: Kempesbaba (#154)

2021-02-03 12:33:28 Kempesbaba (?) #154

Nemes Jelesnek volt egy ideája, egy egyedi ötlete, amit a Saul fiában tökéletesen megvalósított. Meg is kapta a díjait érte. De ez egy egyszeri, megismételhetetlen dolog, mert ezt a ,,poént” csak egyszer lehet elsütni. Az meg hogy milyen rendező, tisztán és világosan látszik ebből a filmből…
Interjúi, vagy egyéb megnyilvánulásai alapján pedig nekem nem a szimpátia vagy a szerénység szavak ugranak be elsőként róla.

2021-02-03 12:23:03 Dió (2) #153

Ez úgy látszik, visszatérő téma, és egyre értetlenebbül állok előtte, úgyhogy mostmár rá kell kérdeznem. :)

Miért ne lehetne valakire rásütni a "szimpatikus" vagy "unszimpatikus" jelzőt az ilyen jellegű, rendelkezésre álló infók alapján? Nem az évszázados ivócimborájának vagy legjobb barátjának hívta Nemest, és nem is vont le az egész személyiségére vonatkozó mélyremenő konklúziókat, hanem csak vélhetőleg megnézett vele pár órányi interjút, illetve megnézte a filmjeit, és ez alapján annyit mondott, hogy "szimpatikus". Ezzel mi a gond egészen pontosan?

előzmény: critixx (#151)

2021-02-03 11:33:02 budaik (3) #152

Személyesen valóban nem ,
de interjút néztem nem is egyet... :)

előzmény: critixx (#151)

2021-02-03 10:39:34 critixx (2) #151

"Nemes Jeles amúgy nagyon szimpatikus figura"

Szerintem nem ismered személyesen és interjúkat sem olvastál vele.

előzmény: budaik (#150)

2021-02-03 07:44:57 budaik (3) #150

Teljesen egyetértek. Amúgy tele a magyar rendezői arcképcsarnok 1 töltényes rendezőkkel. Nemes Jeles amúgy nagyon szimpatikus figura, s szerintem lesz még jó húzása. Ez egyértelmű tévedés volt.

előzmény: Rorschach (#149)

2021-02-03 00:47:44 Rorschach (2) #149

Több lenti véleménnyel is szóról szóra egyetértek (Ágó és pietro kb. mintha a saját gondolataimat írták volna le), nem is szeretném ugyanazt megfogalmazni még egyszer.

A mű keletkezési körülményein viszont muszáj vagyok lamentálni. Nemes Jeles László a legelső (egyébiránt zseniális) egész estés filmjével, kvázi a semmiből feltörve megnyert egy talicskára való nagyra becsült európai, szakmai díjat, meg a díjszezon végén ráadásul a legjobb idegennyelvű film Oscarját is. Bármit forgathatott volna, akármit széles e világon. Kis túlzással vakon tömték volna ki pénzzel bármilyen filmötletét. És ő úgy döntött, hogy a Napszálltát valósítja meg.

Ezt a filmet, ami formailag szinte egy az egyben a Saul fia úgy, hogy a tartalma teljes egészében az öncélúság homályába vész. Azaz: egy haláltábor mindennapjaiban néhány volumennel nagyobb a feszültség, mint egy pesti kalapboltban - ez utóbbi formula nem fogja elbírni, ha öt percekig nem vágunk el egyetlen snittet sem. Hogyan is bírná el, mikor bő két órán át (a hossza megbocsáthatatlan, ráadásul megterhelőbb, mint jópár háromórás eposz) azt látjuk, ahogy a főszereplő premier plánban vett, kifejezéstelen arca pattog mellékszereplő #3-tól mellékszereplő #42-ig.

Én elhiszem, hogy erre a mixre is lehet valaki fogékony és pusztán csak nem az én filmem a Napszállta, de elég egy nagyon rövid körülnézés ahhoz, hogy megállapítsuk, mennyire élvezhető ez a múvi tágabb közönségek számára.

Nagyon remélem, hogy fogunk még a rendezőtől (jó) filmet látni, de nem ő lenne az első, aki egy bivalyerős kezdés után annyira kompromisszummentes filmet forgat gyakorlatilag saját magának, hogy soha többet nem kérnek belőle.

2019-09-28 01:18:01 caulfield (2) #148

De ezeket a háttérben elmosódó szavakat, a sok közeli képet, vagy a rejtjelezést is készen kapjuk. Nekem az az érzésem, hogy ezen sajátosságok végeredményben egyáltalán nem arra hivatottak, hogy a film témájának tartalmával önazonosságra törekedjenek. A titkok szövetének felfejtése határtalan aktus, úgy tűnik, hogy Nemes szerint is. Ezért ezt formába önteni filmnyelvi szempontból igen nagy kihívás, mert ennek a tárgyalása a rettentő illékonysága miatt szinte lehetetlen, mivel nem fix pontról van szó. A Saulban Saul megszállottsága Saulé, a célja is meghatározott, küzdelme végig a realitás is a realisztikusság határán egyensúlyoz, ami érdekes és izgalmas cselekménnyé formálja az abszurd, de végső soron mégis jól leföldelt motivációját. A Napszállta Leiter lányának elhivatottsága viszont egy póz csupán, karakterének elszántsága épp annyira vékonyan a sajátja, mint amilyen vékony az a zsineg, amin keresztül a rendező végig rángatja őt. Álomszerűségének dagályossága nem a színészi játék hiányának az eredménye, - mert például Saul semlegessége ránézésre azonos Leiterével, de a lágerlakó kifelé való érzékenysége mégis átütő - hanem a kalapáruslány azon totálisan bezárt áldozati közönyének tudható be, amely élettelen meteoritként halad végig a jeleneteken. Sőt mintha ő maga nem is mozogna és csak a környezet kelt volna lábra körülötte. Azért érzik a Napszálltánál talán sokan, hogy széteső, mert tárgyiasított főhősével, egy csupán a valószerűségre, vagy másképpen mondva - részben a rendező szerint is - egy rejtély körüli morfondírozásra épített, minőség nélküli útifilm lett belőle. A formátlanság banális hozsannázása.

előzmény: offerus (#147)

2019-09-15 19:41:08 offerus (5) #147

Nem jutott még nyugvópontra ennek a filmnek az értékelése, úgy érzem. Az eddigi értékelések a közepes-gyenge körül szóródnak (nemcsak a KT-n), mindenképpen megosztó filmnek számít. Kérdés, hogy szükség van-e még itt egy 147. kommentre, főleg Tenebra kettővel ezelőtti kiegyensúlyozott véleménye után. Megpróbálom őt (és másokat is) nem ismételni. Először moziban láttam a filmet, munka után ültem be rá, pedig ilyenkor kerülni szoktam a hosszú filmeket, kifárasztanak. Arra viszont jól emlékszem, hogy ezt a filmet végig feszült figyelemmel követtem, éreztem, hogy több van benne, mint ami elsőre ’kinyerhető’. A rejtjelező technikák (a sok közeli kép, a háttérben elmosódó szavak, a történések rejtvényszerű megjelenítése) lehet, hogy nehezítik a néző dolgát, de végre valamit nem készen kapunk! Miután megjelent dvd-n is, megajándékoztam magam egy második megnézéssel. Fejhallgatót használtam, ez pl. kifejezetten jótékony hatással volt a háttérhangok megértése szempontjából. A közeli képek, a főszereplő követése is tudatos választás, ilyen szempontból valóban a Saul párja a film, de máshol is láthattunk már ilyet (nekem most pl. a Dardenne fivérek néhány filmje ugrik be). Csak míg a Saulban egy megszállott férfit nézhettünk, addig itt egy megszállott nőt, ami azért nehezebb látvány. És amíg a megszállottság tárgya a Saulban kézzelfogható volt tisztességes temetést adni a fiúnak, addig itt sokkal kevésbé az: a titkok szövetének a felfejtése. A rejtjelezettség minden eszköze alá van rendelve a film fő céljának, a mélyben készülődő, de még láthatatlan történelmi katasztrófa megsejtetésének. Ilyen módon az eszközök tökéletesen illenek a célhoz. A Saul esetében a történet befejezett, mindenki által jól ismert. Itt viszont a kezdetek kezdetéről van szó, amikor még csak a kivételesen érzékenyek és kitartóak jöhetnek rá arra, hogy valójában már semmi sincs rendben. A Napszállta a pokol lassú kialakulását mutatja be, ez nehezebb, de izgalmasabb is. A kalapszalon itt valójában fedőtevékenység, elsősorban már nem kalapokat, hanem kalaposlányokat szállít. Az uralkodó osztály romlottságát pl. a szexuális perverziókon a grófnő szadista férje, az uralkodó fetisizmusa keresztül mutatja meg. A terrorista akciók is jelzik a mélyben rejlő elégedetlenséget (idekívánkozik BonnyJohnny Az Algíri csatához tett kitűnő észrevétele a terrorizmus hagyományos értelméről: „a kisebbség erőszakos előkészítő szakasza, a többség békésebb megmozdulása előtt.” A film látványosan mutatja meg például, hogy a megfelelő időben és helyen kimondott szó el tudja indítani az események lavináját. Az összegyűlt férfiak előtt elég kimondani a Leiter nevet. Beszédes név (leiter = vezető) A színészi játék - vagy ahogy többen jelezték, annak hiánya – is alá van rendelve a koncepciónak. Szerintem Jakab Juli nagyjából a következő instrukciókat kaphatta a film előtt: ne mosolyogjál; ha valamire kérnek, vagy utasítanak, tedd az ellenkezőjét; tartsál ki a végsőkig. Ezeknek tökéletesen meg is felelt. És ezek nem igazán nőies vonások, főleg abban a korban. De szükségesek voltak ahhoz, hogy a küldetését végig tudja csinálni. Kitartásának eredményeképpen titkok tudója lesz és a hatalmasságok elé kerül. Ilyen értelemben még modern női történetként is fel lehet fogni a filmet, nem adja fel a küzdelmet, hogy végére járjon az őt személyesen is érintő titoknak és amikor bekövetkezik, amiről ő már tudja, hogy be fog következni, egyet tehet: beáll a segítők közé.

Összességében szerintem nehezebb feladatot oldott meg Nemes László (igen, hívjuk így, ha már a stáblistán is így szerepel), mint a Saul fiában, úgy, hogy közben hű maradt az általa felvázolt elképzelésekhez (a vele készült interjút, aki akarja, elolvashatja a Filmvilág archívumában, a 2018 szeptemberi számban, nem teszem be 18. cikknek). A nagyvonalú költségvetést is kitűnően használta fel. Le a kalappal.

2019-09-15 00:50:56 Shiherlis (2) #146

Úgy harmadik nekifutásra el is jutottam a végére.Szerettem volna élvezni a filmet,de a rendező rendre megakadályozott ebben.A kamerakezelés kimondottan idegesített,a történet eléggé lógva maradt,vártam a katarzist,vagy legalább valamit,ami értelmet ad ennek a két óra szerencsétlenkedésnek,de hiába.

2019-08-28 16:49:02 Tenebra (4) #145

Még csak mostanában sikerült megnéznem, mert tavaly ősszel valami miatt kimaradtam a buliból, és elmulasztottam pótolni is.

Leszögezem, meg tudom érteni azokat, akik lehúzzák, mert ez nem egy könnyed történelmi thriller (!), habár a felszínen tulajdonképpen az, ahogy a Saul fia is az volt. És emiatt a nagyon lehatároló, a nézőpontot kizárólag a főhősnő szubjektívjére szűkítő stílus miatt igen nehéz követni az eseményeket, és ebben a filmben a félmondatokra, az elkapott párbeszédekre, és nem azokra a szituációkra kell igazán figyelni, amelyek direkten a hősnő bevonásával zajlanak. Ugyanakkor ez a nagyon következetes filmforma adja ennek a filmnek is az igazi élvezeti értékét. Mert láttunk már néhány magyar filmet erről a "vihar előtti csend" korszakáról, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiről (Az én XX. századom vagy A napfény íze), tehát nem is maga a korszak az érdekes itt. Hanem az, hogy egy olyan naiv ember szemszögén keresztül látjuk mindezt, aki hisz a szemének, de semmi sem az, aminek látszik. Szerintem többségünk ugyanígy van a mai társadalmi-politikai folyamatokkal, jóllehet azért mi az internetnek köszönhetően jóval többet tudunk, mint a 100 évvel ezelőtt élt ember a saját kora színfalai mögött zajló machinációkról. Ám többségünk nem bennfentes, ugyanúgy nem érti, mi a szar történik ma, mint ahogy Írisz sem értette a filmben, csak rohangált össze-vissza. És bizony ez a film nemezise, mert ha ebben az össze-vissza rohangálásában nem kapja el a néző az említett, foghíjról odavetett információkat, akkor bizony egy káoszt fog látni, aminek nem látja értelmét.

Lehet, én azért is értettem ezt, meg fogott meg a korszakábrázolás és a hangulat, mert már olvastam a filmről sok mindent, mielőtt megnéztem, és tudtam, mire számíthatok, illetve a rendezővel készült interjúkból azt is tudtam, szerinte hogyan kellene ezt értelmezni. Azalpján átjött az "üzenet", hiszen azokra a dolgokra figyeltem, amiket maga Nemes László is kiemelt. Csak hát mondjuk egy olyan néző, aki "meztelen aggyal" ül be erre, és nem tud semmit még talán a háttérsztoriról sem, annak ez egy katyvasznak tűnhet. Avagy olyan ez, mint egy Jancsó-film: ha nem tudjuk, mit kell nézni benne, egy nézhetetlen káosz az egész. Ha viszont tudjuk, mit keressünk, akkor egy izgalmas nyomozás a főhősnővel együtt. Az persze nem várható el a nézőtől, hogy átbújjon minden interjút, meg utánaolvasson a korszaknak a film megtekintése előtt, úgyhogy elég veszélyes terepre tévedt a rendező.

Én mondjuk az az "állatfaj" vagyok, aki rajong Jancsó művészetéért is, és képes megnézni a Szegénylegényeket, a Csend és kiáltást, a Fényes szeleket, a Még kér a népet és a Szörnyek évadját is, holott majdnem ugyanarról szól mind, csak más korszakban. :'D A Napszállta persze nem ugyanarról szól, mint a Saul fia (bár ez is egy nyomozás, kutatás története), és azért Nemes díjai ellenére távol van még Jancsótól, de az biztos, hogy válaszút előtt áll. Mert könnyen lehet, hogy ez a forma harmadik-negyedik alkalommal már önismétlésnek fog hatni, és nem biztos, hogy minden történethez megfelelő. Kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatás. Mert vagy olyan sztorit kell találni, ami elbírja ezt a formát, vagy formát kell váltani.

2019-06-02 12:09:41 Ugor (3) #144

De engem azért még mindig zavar, hogy nem értem. Mert ez valahol vereség.

előzmény: pietro (#143)

2019-06-02 12:06:15 pietro (2) #143

Mondjuk ilyen alkotói attitűddel szerintem érthető, hogy miért nem érthető. Igazából a másik kérdésedre akartam magyarázatot nyújtani az idézettel, nem újabbakat felvetni.

előzmény: Ugor (#142)

2019-06-02 11:52:27 Ugor (3) #142

Továbbra is eldöntetlen a kérdés, hogy mi vagyunk a hülyék, akik nem értjük, vagy azok, akik azt hiszik, hogy hülyék vagyunk, ha nem értjük.

előzmény: pietro (#141)

2019-06-02 11:49:06 pietro (2) #141

"más országokban jobban értenék a mi történelmi sebeinket absztrakt áttételben, mint mi magunk" Erre a mondatodra célozva idéztem be Royert. Royer szerint ezek nem a "mi történelmi sebeink". A csőlátásos megjegyzése csak egy újabb szembeköpése a nézőknek, mindenki magára veheti, aki nem képes értelmezni vagy úgy értelmezni a filmet, ahogy kéne... Így én is. :)

előzmény: Ugor (#140)

2019-06-02 11:42:01 Ugor (3) #140

Ezt üzeni nekem Clara Royer? Én egy percig sem gondoltam, hogy Trianonról szólna, sokkal inkább az európai civilizációról, de akkor is megmaradtam csőlátónak.

előzmény: pietro (#139)

2019-06-02 11:36:54 pietro (2) #139

"A Napszállta nem a trianoni békeszerződésről szólt, hanem az európai civilizáció öngyilkosságáról. Budapest egy európai színtérként jelenik meg, de sok hasonlóságot mutatott más nagyvárosokkal a kontinensen. Sajnálom, hogy valaki ilyen csőlátással tud közelíteni egy filmhez. " - Clara Royer forgatókönyvíró, Magyar Hang interjú.

előzmény: Ugor (#137)

2019-05-31 13:20:44 budaik (3) #138

Ez egy nagyszerűen semmilyen film lett,
jó a díszlet és a technikai megoldások (hang, operatőri munka stb...), de a dramaturgia és a dialógusok visszazuhantak a jó magyar valóság szintjére.... Kár érte

2019-05-19 15:30:56 Ugor (3) #137

De ez nem az első díja a filmnek, azt nem értem, hogy más országokban jobban értenék a mi történelmi sebeinket absztrakt áttételben, mint mi magunk?? Inkább azt hiszem, hogy mi többet tudunk erről itthon és ezért nem értjük a filmet, ők meg semmit nem tudnak a mi száz évvel ezelőtti viszonyainkról és a maga csupasz valóságában lehet, hogy jobb is a film.

előzmény: Ágó (#136)

2019-05-19 15:19:18 Ágó (3) #136

Ööö... érdekes ízlésük van ezeknek a fiataloknak...

előzmény: Ugor (#135)

2019-05-19 14:57:09 Ugor (3) #135

"Nemes Jeles László Napszállta című filmje nyerte el a France Culture francia kulturális közrádió diákzsűrijének díját, amelyet a 72. cannes-i fesztiválon adtak át vasárnap." HVG

2019-05-15 22:45:39 BonnyJohnny (2) #134

Hát, ez nem a magyar filmek napja nálam. :P Ha nem lenne ennyire hosszú és ezt a hosszt nem a túlhúzott történet és lassú jelenetek okoznák, akkor a kusza forgatókönyv, kritikán aluli párbeszédek, kizökkentő perspektíva (ugyan az, ami a Saul fiánál beszippantott!), mesterkélt színészi játékok ellenére megadnám a hármast, a technikai stáb profizmusára való tekintettel, hiszen fényképezés, díszlet és kosztüm világszínvonalú... de nem...

2019-05-05 23:19:19 hhgygy (2) #133

Ez szörnyen rossz volt. Pont. Mondjuk nekem is rögtön David Lynch ugrott be, a nem létező történet mestere. Még azt sem mondhatom, mint a klasszikus viccben, hogy "Értem én, de nem szeretem". Mivelhogy nem értem és nem szeretem.

2019-04-25 09:42:56 Emberke (?) #132

Elolvastam ma a kritikákat, amelyek a film kapcsán születtek. Közel hasonló észrevételeket fogalmaznak meg az ítészek. Bevallom, hogy nekem nem segített a megértésben a film eleji rövid, vázlatos leírás, amely Budapest vonatkozásában az etnikai, nyelvi, kulturális sokszínűséget emeli ki, illetve a zárókép sem.
Utólag érteni vélem már, de nekem kissé erőltetettnek tűnik ez a vonal. Főképp úgy, hogy ezek a boldog békeidők sosem léteztek.

előzmény: Ugor (#131)

2019-04-25 09:07:16 Ugor (3) #131

Szerintem többen lehetünk így ezzel, mint te. Én is most néztem meg újra, egy hete talán, de nem vitt közelebb a megoldáshoz, csak távolított tőle, annak ellenére, hogy hiszem, érzem, és kutatom az értékeit továbbra is.

előzmény: Emberke (#130)

2019-04-25 08:51:05 Emberke (?) #130

Sziasztok!
Bajban vagyok ezzel a filmmel. Tegnap este néztük meg a felségemmel. Mindkettőnkben furcsa érzések fogalmazódtak meg. Főképpen a Saul fia fényében. A Napszállta az elején beszippantott, elvarázsolt a képi világa, a vizualitása. A film színei, a díszletek, az egész atmoszféra lenyűgöző volt. Nekem mindig is tetszett az a fajta képes ábrázolásmód, ahogyan a kamera követi a főhőst. Imádtam azt a jelenetet, amikor a főhősnő és Brill a hintóban utaznak, de a hátsó kis ablakon pedig elmosódva ugyan, de ott a pesti forgatag.
A film ennek ellenére egy ponton túl le ül, nehezen írom le, de önismétlő, unalmas lesz. A történet enigmatikussága nem oldódik fel. Az természetesen tetszik, hogy nem didaktikus, nem adja oda a nézőnek a kész történetet, megoldást. Azonban a végtelenül zavaró, hogy ennek a több ágú titokzatosságnak nincs nagyon feloldása, megoldó kulcsa. Ez a nézőt - véleményem szerint - elbizonytalanítja, és egy idő után a film el is veszti a film. A színészekről. A főhős erősen visszafogott, szinte "eszköztelen" játéka az elején nagyon tetszett, de ez a végére már inkább eszelősségnek, katatóniának hatott. Szóval sok kérdőjel, mellett vagy ellenére is élmény ez az alkotás.

2018-10-28 20:19:21 bromi (2) #129

En ma neztem meg. Az ajanlo alapjan jonak tunt es mivel imadom a szazadfordulos Budapestet, igy alig vartam h eljussak a moziba. Ugy igazabol nem is tudok mit mondani rola, egyszeruen nekem nem jott at h mi a franc akart ez lenni. Vegig arra vartam h egyszer csak lesz vmi csavar, vmi kiderul, de semmi. Egy nagy katyvasz volt az egesz. Mondjuk mar az elso felora dogunalmanal ereztem h hosszu kvazi ket ora ele nezunk. Ott kezdett izgalmassa valni, amikor megtalalta a batyjat, aki kozolte, h velem maradsz. Erre leuti az evezovel:/
Nem tetszett, h javareszt a fohosno furcsa/nehol marmar eszelos arcat csodalhattunk nagyban. Nem tetszett h neha olyan sotet volt, h alig lehetett vmit kivenni a kepbol. Maskor meg olyan sokaig volt homalyos a kep h megijedtem h mar szemuvegben sem latok:/
Szemelyes csalodasom, h a korabeli Budapestbol semmit nem lattam. Ez a film barhol jatszodhat.
En nem lattam a Saul fiat, igy nem tudom viszonyitani, de sztem Nemes Jeles nem lesz a kedvenc rendezom.

2018-10-24 09:23:32 somogyireka (2) #128

Pont ezért is írtam annak idején a Saulnál, hogy ezt a filmet a sztori viszi el a hátán, és sztori nékül pont látható ez az egész mit is ér.

előzmény: -senki- (#127)

2018-10-24 02:34:04 -senki- (3) #127

A Saul fiában azért működött ez a minimál recept mert közismert a helyzet (holocaust). Itt a film végén se derül ki hogy mi a lópikuláért a nagy hacacáré, kik egyáltalán és miért a szemben álló felek, miért gyújtogatnak. Semmi indíték, a főszereplőről se tudjuk hogy miért duracell nyuszi, a dialógusok szándékoltan mind el vannak törve, és véletlenül sem derül ki semmi, ami oké hogy design, de rohadtul hiteltelen is egy idő után hogy senki szájából nem jön ki egy rendes alany hogy kiről van szó. Akkor már csinálna néma filmet.

Elvileg így a filmnyelvből kéne nagyon értelmeznünk. Hát 1 óra után ez is erősen bukó mert állandóan olyan logikátlanul mozog a követendő hölgy, hogy egyértelművé válik hogy csak azért megy ki-be Irisz mert a játék szabályok szerint a kamera csak úgy tudja megmutatni mi van kint ha ki megy, meg mi van bent ha egyből vissza is megy ha már kiért.

Vidáman súlytalan a bóklászás hogy a rejtélyes helyre amikor eljutunk nem tudjuk meg mi a pláne mert azonnal ki is fordulunk.

Kíváncsi vagyok lesz-e még több dobása Nemes Lászlónak. Nekem úgy tűnik nem tud újat mutatni - én legalábbis kétlem hogy moziba legközelebb beülök rá.

2018-10-19 15:39:47 caulfield (2) #126

Ami jó volt a Saulban, hogy működött akció-thrillerként. Kvázi az egy művészi die hard. Ez most nem cinizmus, mert ugyan a Röhrig-féle holtpontra állított karakter miatt billegett a dolog, de hasonlóan Nolan Dunkirk-jéhez a kísérleti közegbe ágyazott „túlélő”-szál be tudta rántani a nézőt. Itt viszont mikor eljön a beígért csihipuhi, akkor legfeljebb csak a nagyszerű rendezésben lehet gyönyörködni, kívülről. Maga Nemes a vetítés előtt elmondta, - amellett, hogy persze ajánlatos egy hetet várni a véleményezéssel - ő egy labirintust tervezett, amiből nem biztos, hogy van egyáltalán kiút. Szerintem meg egy útvesztő nincs falak nélkül. A Saulban masszív falak voltak, amelyeken néha nyílt rés, de ez nem rombolta a bezártság, elveszettség illúzióját (annyira). Itt a szalonban viszont inkább már csak lepellek vannak. A láger gépies dohogását női intrikák váltják, mintha ez nem egy háborús film lenne. Holott másról sem szól. Csak a rémálom nincs előre megtervezve, a rendező feladata lenne kidolgozni, de ő a filmi narratíva rombolásában, valamiféle nyelvújításban, vagy műfajreformban érdekelt, nem pedig abban, amit közölni akar. Ő maga mondta, hogy túl sok hangsúlyt fektetnek a sztorira a filmesek. Ez a Tarr-tanítványhoz illő lázadó hang mondjuk szavakban jól hangzik, de a vásznon nézve szinte élvezhetetlen.

2018-10-19 14:50:30 pietro (2) #125

Vártam egy hetet... Nem változott a véleményem.* Technikailag minden rendben vele, látszik a belefeccölt munka (és emiatt kettesnél rosszabbat nem akarok adni), de a rendezés és a forgatókönyv - akármilyen mély gondolatiság is van mögötte, amit nem vitattok! - durván félrement. Én még egy kis blöffszagot is megkocáztatok. Az meg, hogy akármilyen szofisztikáltan mondta is Nemes, de hogy ha a néző nem érti, az azért van, mert filmes értelemben funkcionális analfabéta, meg nem tűnik legitim érvnek a film védelmében. (Ezt Nemes nyilatkozta interjúiban.) Én se beszélem a filmes abc-t a-tól z-ig, így is képes vagyok befogadni, élvezni, szeretni vagy tisztelni olyan filmeket amiket teljes mértékben fel se fogok. Persze abban igaza van Nemesnek, hogy a nézői igényesség (a mozi bevételek alapján) nagyon alacsony nívón van, de "attól még, hogy nem értenek meg, még nem vagy művész". Nekem inkább "wannabe"-nek tűnik, ez a filmje legalábbis mindenképp (Saul még hátravan). Másfél-kétmilliárdból több mint 500 (!) Erneállék Farkaséknál szintű filmet ki lehetne hozni, 500 kezdő vagy akár profi(bb) rendezőnek lehetett volna adni lehetőséget, hogy ha kis szinten is de bizonyítsa rátermettségét. Nemesnek szerintem nem sikerült, ez a film így csak egy újabb közpénz pazarlás volt. A magyar filmalap az ilyen presztízs jellegű vagy épp "közönségsikernek szánt" (pedig soha nem termelik vissza a ráfordított pénzt) gigaprodukciók támogatásával, a kisebb léptékű lehetőségek és tehetségek támogatása helyett borzasztóan megrabolja a magyar filmkultúrát (is). (Szimpla (köz)pénzmosás az egész.)

*Az újranézést viszont megfontolom, max. tévéképernyőn, hátha revideálom magam - de az elég ritka jelenség.

2018-10-17 20:00:34 dikalosz (?) #124

Hát ha fogalmad sincs, valószínűleg nem helytállóak az érzéseim.

előzmény: ryood (#123)

2018-10-17 17:36:12 ryood (3) #123

hát most így fogalmam sincs, mire gondolsz?

előzmény: dikalosz (#121)

2018-10-17 14:55:17 tomside (?) #122

Félsz?
Ne nézd meg akkor, life goes on. ;)

előzmény: dikalosz (#121)

2018-10-17 14:24:39 dikalosz (?) #121

Így a kommentek alapján azt érzem, hogy bizonyos szempontból Nemesnek nem sikerült az, ami Refn-nek a Drive-ban. Ez így helytálló? Félek ettől a filmtől.

előzmény: caulfield (#120)

2018-10-17 06:38:03 caulfield (2) #120

Ez a mutatós kísérlet-valami az első egy óra után szanaszéjjel folyik. Pedig érdekes mind a kor, mind a megközelítés és érezhető is egészséges lendület, illetve átható szándék valami egyedinek a közlésére, de hiányzik a keret. A Saul fia leginkább a falainak hála lehetett egy sikerült produkció - a téma kordában tartotta a filmnyelvi forradalmárt és azon a vonalon (akció-thriller), ahol kétségtelenül lenyűgöző tehetség a rendező, ki is tudott bontakozni valami eredeti. Fura, de könnyebb megküzdeni az esztelenség ábrázolásával ott, ahol, mivel a történet tárgya halott, felesleges már kérdezni is bármit. Csak az éteri megváltás megrendezésének hálás feladata marad. De ha többről van szó, főleg ha a személyes érdekeltség ennyire erős, mint itt, akkor ahhoz fel kéne nőni. Mert Nemes a lánynak a nyugati felvilágosult, modern közegből ebbe a középkorba ragadt, de pedánsan urizáló masszába való hazatérésén keresztül tényleg a saját érzéseit akarja megrendezni, innen tapintható az egészséges lelkesültség. A keresés egyben menekülés, a történet káprázat, akárcsak a folyamatosság, ami meg állókép. Mert Magyarországon ugye mindig ugyanaz történik...
Mindez a sok szó, sok önmagába harapó félmondat, megmutatkozó és elrejtőző mozdulat egy nagy modoros hozsannává áll össze, amelyből az elcsépelt szentséges titok megállapítás iszonyúan mesterkélt következtetésként párlik ki végül.

2018-10-09 17:11:31 saatonda (?) #119

erre van hivatalos magyarázat, bár most nem keresem meg a videót, ahol nemes elmondja
az a magyarázat, hogy vedd észre és zavarjon meg, furcsálld:). aztán ha asszociálsz dolgokra, annál jobb:)

előzmény: Jesse James (#116)

2018-10-09 15:59:12 Jesse James (2) #118

Amúgy én angol felirattal láttam. Na most azon is kéne még dolgozni.

2018-10-09 15:55:25 Jesse James (2) #117

Hát más megoldás nem is maradt neki.

előzmény: ryood (#11)

2018-10-09 15:52:55 Jesse James (2) #116

Ja...és a láb sztori jelentőségét valaki magyarázza már el. Ha az mint Fussfetisch volt “belegondolva” akkor annak egy kicsit nagyobb hangsúlyt lehetett volna adni....mittom én Irisz Juli lábujjai premier plan-ban....

2018-10-09 15:44:25 Jesse James (2) #115

Jetzt wollen wir mal die Kirche im Dorf lassen, mein Frollein....hogy németeskedjünk itt à la Monarchia. A klisék csak úgy übertrumpfenolák egymást ebben a filmben....a zavart tekintetű messziről jött lány (ál királykisasszony féle), a joviális apafigura, a gonoszkodó masamódok (Hamupipőke), rejtélyes báty, a hűvös, de mégis egyenes gerincű főnök asszony aki önfeláldozza magát, sőt az őrült lány a padláson sem hiányzik. Amúgy én még most sem tudom, hogy a dunai hajós kinézetű fazon volt a tesó (akit ki tudja miért is ütött agyon) vagy a Bud Spencer kinézetű, akit néha odaállítottak mélléjük. Miután itt már mindenki elmondott mindent, csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy az a baj, hogy ez a tarkófilmezés nem ehhez a filmhez adott valamit hozzá, hanem a Saul fiától vett el inkább. Ezt csak az mentheti még meg, ha csak ilyen tarkós filmeket csinál ezek után, quasi mint az ő stílusa....csak kérdés, hogy kap-e rá még valakitől lóvét.

2018-10-08 19:54:06 ryood (3) #114

nyilván vannak, akik számára van.

előzmény: Ugor (#113)

2018-10-08 19:50:10 Ugor (3) #113

Na de a fenét se érdekelne, ha nem lenne élvezeti faktora...

előzmény: ryood (#112)

2018-10-08 19:31:55 ryood (3) #112

én meg egyszerűen nem akarom újranézni. azért szeretem, ha van élvezeti faktora is egy filmnek (lehet az akár valami szörnyűség is, pl Utoya, h egy friss példát hozzak fel, ami nálam eddig az év filmje magasan)

előzmény: Ugor (#111)

2018-10-08 19:03:06 Ugor (3) #111

Nekem nem vált be a "majd leülepszik". Napok teltek el és csak azt tudom, hogy mit nem láttam, nem azt, hogy mit igen. Azaz dehogy... Szóval, azt tudtam, hogy miről nem szól. Kavarog az, nem ülepszik.

2018-10-08 18:56:14 sleepingdancer (3) #110

Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy a sztorielemekből csomó minden jobban összeáll, mint ahogy gondoltam, ezzel kapcsolatban pl érdemes elolvasni a Literán megjelent kritikát. Ha igaz, amit itt-ott olvastam, akkor pl Írisz találkozik a testvérével, őt öli meg, (vagy hiszi, hogy megöli) a tavas-csónakos jelenetben, de aztán talán később is találkoznak . Szóval inkább egy megnehezítve elmesélt, részleteiben homályos, de nem teljesen inkoherens történetről van szó. Még egy dolog, szerintem egész másképp éli át ezt a filmet, aki semmit nem tud róla előre (ahogy pl én megnéztem), és másképp az, aki elolvasott egy két-kritikát, és felkészül arra, hogy szándékosan nehezen követhető, stb stb a film. Érik nálam egy újranézés.

2018-10-08 16:52:34 bambula (2) #109

Próbáltam szeretni ezt a filmet,vagy legalább egy átlagosra kihozni magamnál,de egyszerűen nem ment.
Annyira idegesített egy idő után Jakab Juli zavaros kérdező tekintete,hogy az valami hihetetlen.
Pedig a történet az rendben volt szerintem.Érthető is volt a megvalósítás és a rendező színészvezetése a főszereplőnél az nagyon rossz.
Plusz ez a film a válaszok nélküli kérdések non plus ultrája lett nálam.Valaki kérdez valakitől valamit és a másik az szinte tuti biztos,hogy nem fog válaszolni a kérdésre,hanem elkezd valami másról beszélni,még akkor is,ha valami szimpla kérdésről van szó.
A Saul fiát kétszer is láttam,de ezt esélyes,hogy most láttam előszőr és utoljára.

Ja és Nemes László mongyon le.Jöjjön vissza Nemes Jeles László,hátha akkor jobb lesz a következő film. :(

Anno az Indiana Jones és a végzet temploma magyar plakátjára egyes moziknál ráírták,hogy Csak erős idegzetüeknek!Tudom nem nézőcsalógató,de ennél a filmnél lehet,hogy rá kellene írni a plakátra,hogy Csak türelmes embereknek!.

Egyébként eddig azt sem tudtam,hogy a wunderkind szó,magyarul is wunderkindet jelent.Legalábbis a film feliratát készítő emberke szerint,aki egy-két helyen meghagyta a nézőnek a német mondatok lefordítását.Mindig tanul az ember.

2018-10-07 11:13:57 somogyireka (2) #108

Tegnap néztem meg az Utøyát, na annak segítségével sikerül rámutatnom arra, milyen az, amikor a színész hiteles, amikor nem művészieskedés zajlik a vásznon, hanem maga a Művészet ölt testet. Amikor a színész valóban Színművész, amely azt jelenti: félre tud állni, hogy ne a személye diadalmaskodjon, hanem ...valami megnyilatkozzék általa. Az Utøya után még jobban fáj ez a 2 és fél óra, amit Nemes Jeles elvett tőlem, hogy személy diadalát nézzük..(Utøya-ről többet a hozzá tartozó helyen)

előzmény: nejmed (#107)

2018-10-07 02:23:42 nejmed (1) #107

Én ugyan nem várok egy hetet, hogy leülepedjen! :D Egy szóval: Csapnivaló! A filmre jellemző kétsoros párbeszédek sem voltak rendesen megírva! Nem tudom, hogy ez azért van-e, Nemes László is tudja, hogy egy átlag magyar színészre még mindig nem lehet rábízni egy sornál többet, de mindegy, ezt hagyjuk most. :3

Ami még zavaros volt számomra, hogy mire volt jó annyira ragaszkodni a koncepció tisztaságához a kamerakezelésben? Néha fél percek is elteltek úgy, hogy tiszta homályos volt a kép, mire végre bejött valaki az élességi tartományba. De mindegy, ezen túlteszem magam, de annyira nem éreztem, hogy nekem, nézőnek készült a film, ennek szól a karó. Nem tudom, de ez az iskolapadban elsajátított, tervezőasztalon tökéletesre csiszolt művészet nem működik. Majd biztos bekerül az esztétika tankönyvekbe, és élvezkednek rá a bölcsészek, de filmnek csapnivalóan rossz volt.

2018-10-06 10:37:13 zéel (3) #106

...és akkor még nem is láttad Jakab Julit a "Senki szigete " c. filmben!

előzmény: ryood (#104)

2018-10-06 10:27:01 Ugor (3) #105

Most így, hogy ennyit beszélek róla, meg vergődöm, ez talán azért van, mert jobban érdekel, mint nyolc másik film... kicsit észrevettem magamon, hogy filmnézés közben indulattal gesztikulálok. Csak rá kellene még jönnöm, hogy miért.

2018-10-06 10:15:34 ryood (3) #104

mégis lefárasztott, mégis untatott nagyon sokszor a film során. durván túl lett ez nyújtva.
és valami nem stimmelt a Julival..nem, nem az "egyformasága", de valahogy számomra nem volt ő ott igazán jelen..ellentétben pl a VAN valami...-ben nyújtott karakterével. de még a Saul fiás kameojában is többed adott nekem.

előzmény: Ugor (#103)

2018-10-06 10:11:55 Ugor (3) #103

Voltak valami kóbor hangok, hogy a lánynak egyforma arca van... hogy mindig ugyanúgy néz stb. Hát nem. Ezer arca volt, már az első félórában. A Saul után sokat töprengtem, hogy elsül-e újra valahol ez a technikai másság, hogy csak az arc mesél, az elmosódott környezet, meg a kósza háttérzajok. És bejött újra. Azt a mindenét!
U.I.: nem szabad kóbor hangokat olvasni...

előzmény: zéel (#99)

2018-10-06 09:59:32 ryood (3) #102

talán az lenne a legjobb, ha nemes valami egészen más irányba menne most. egy teljesen eltérő filmnyelven próbálhatna meg elmesélni valami nagyon mai történetet..valami személyeset..

előzmény: zéel (#99)

2018-10-06 09:57:38 ryood (3) #101

ó, én tudom azt is :)

előzmény: Ugor (#100)

2018-10-06 09:56:11 Ugor (3) #100

:o)) Miért, azzal sincs semmi baj, amit te írtál.

előzmény: ryood (#98)

2018-10-06 09:55:53 zéel (3) #99

Vagy ahogy alább írtad: nem közepes, hanem egy 1-től 5-ig terjedő skálán 3-as.
Akárhogy is, nekem csalódás volt. Nyomába sem ér a Saulnak. (Talán Röhrig Géza megszállottsága, zsenije hiányzott az alkotói csapatból!?)

előzmény: ryood (#98)

2018-10-06 09:48:46 ryood (3) #98

ja tudom persze. csak mégis reagáltam rá. és természetesen azzal sincs semmi baj, hogy valaki képtelen ezt közepesre osztályozni.

előzmény: Ugor (#97)

2018-10-06 09:45:35 Ugor (3) #97

De én egy szóval sem próbáltalak meggyőzni, hogy adj rá más osztályzatot.

előzmény: ryood (#95)

2018-10-06 09:24:28 somogyireka (2) #96

Megnéztem néhány interjút, ahol Nemes Jeles elmagyarázza, mit akart. (csak ne kelljen visszamondanom, mert ebből mindig rossz voltam). Abból pontosan átjön a szándék. Én az alapján "osztályzom", hogy a szándék végül mennyire égeti át a vásznat. Az interjúkat hallgatva úgy éreztem magam, mint mikor John Cage könyvét olvasom a zenéjéről, ahol csodálatosan ír róla, aztán mondjuk egy koncertre nem biztos, hogy beülnék. De ugyanígy vagyok számos modern festővel kapcsolatban is. Irodalom még kb megúszta ezta jelenséget. Kb. Mondjuk Krasznahorkai egyik regényében 20 oldal vagy több nyomtatlanul maradt..És az a bizonyos kisgyerek a Király új ruhájában meg egyre ritkábban kiabál be..

2018-10-06 08:36:51 ryood (3) #95

értelek, ám én mégsem tudok rá más osztályzatot adni.

előzmény: Ugor (#94)

2018-10-06 00:44:50 Ugor (3) #94

De ha egyszer még nem tudom. Ez az égvilágon minden, csak nem közepes, nem átlagos. Tudom, hogy értem, hogy nem értem. Ha csak simán nem érteném, hagynám a fenébe. Volt olyan, nem is egy film. De itt van valami, amitől első körben vereséget szenvedtem. Így aztán nincs vége.

előzmény: zéel (#93)

2018-10-06 00:16:04 zéel (3) #93

Osztályzatra várva...izgalmasabb, mint a film!:)

előzmény: Ugor (#92)

2018-10-05 23:40:10 Ugor (3) #92

Én még nem tudtam feldolgozni. Kategórián kívüli eset.

előzmény: ryood (#91)

2018-10-05 23:35:46 ryood (3) #91

ez a hármas nálam is kb a "jobb híján" kategória. mert nem elég rossz, hogy rossz legyen, és nem elég jó, hogy jó legyen. persze, ha nagyon leegyszerűsítem.

előzmény: Ugor (#90)

2018-10-05 23:13:02 Ugor (3) #90

Nehezen. Nagyon.

előzmény: ryood (#89)

2018-10-05 23:11:38 ryood (3) #89

úgy látom, nehezen osztályozható film :)

2018-10-05 20:44:14 Ugor (3) #88

Kegyetlenül elfárasztott ez a film.

2018-10-04 00:08:26 saatonda (?) #87

persze hogy láttam de csak egyszer, a második nézés bizonyos okok miatt elmarad

engem csak azok a közhelyes kritikák bosszantanak, amelyek a rendkívül konvencionális történetmesélés, karakterfejlődés, realizmus hiányát róják fel a filmnek---ez hibás, ez nem kritika.
ebben is van karakterfejlődés, a történet is eljut A-ból B-be, most az utolsó jelenetet hagyjuk, lényeg a kalapszalon "állapotváltozása", meg persze Íriszé. más kérdés, hogy ez nem konvencionális, hanem erősen "art-house", de ez önmagában nem baj

namost amin lehet töprengeni, az az, hogy a thriller-része mennyire sikeres, ill. konkrétan mennyit tud feltárni az adott civilizáció adott időpillanatbani állapotáról (monarchia 1913)
én azért elég sok közhelyes elemet (is) láttam, persze eléggé egyedi módon keverve-tálalva, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy pont a legfontosabb bomlasztó elemeket láthattuk, de legalább a film kapcsán lehet sokmindenről beszélni, ha valaki akar, tud.

a lényeg meg úgyis a hangulat, valakit beszippant valakit taszít, meg vizualitás. nem kell minden filmnek nagyon eredetinek vagy akár mélynek lennie.
legalább itt nem egy "óriási fontosságú", sajnos eléggé átpolitizált és kérdéses, mennyire filmre való témáról készült alkotást láthatunk, nincs is agyonajnározva a kritikusok részéről, aligha nyer oscart, stb.
az viszont szinte biztos hogy nem nagyon sokszor újranézős film, de hát ez sem várható el.

előzmény: sleepingdancer (#86)

2018-10-03 21:59:10 sleepingdancer (3) #86

A történetek és érzelmek valóban korhoz kötöttek (csak a maguk korában tudnak pont olyanok lenni, amilyenek), bár vannak korfüggetlen, általános jellemzőik is. Ezért valóban rosszul kérdeztem. Azt kellett volna kérdezném, hogy a filmnek miért nem sikerül az elveszettség és kiútkeresés általános érzésén túlmenően a 20.század elejének egyediségét is közvetítenie, annak ellenére, hogy korabeli kulisszákat használ.

Pont ez az, hogy Írisz talán szimbólum, de nem hús-vér karakter. Pedig egyszerre kéne mindkettőnek lennie. Két órán át követ a film egy szimbólumot, aki úgy néz ki mintha egy fiatal lány lenne.

Amikor azt mondom, hogy a film pofon vág azzal, hogy nincs magyarázat, azt dicséretnek szánom, az érdemének tudom be. Szerintem itt nincs vitánk. Csak annyit fűzök hozzá, hogy a film úgy csinál, mintha egy szűk értelemben vett drámai történetet mesélne, mégsem teszi, ellentétben azokkal a filmekkel, amik hamar jelzik, hogy ne is keressük a drámai ívet, logikát. Ez tetszett benne.

Egyébként láttad a filmet? ;-)

előzmény: saatonda (#80)

2018-10-03 10:43:44 critixx (2) #85

A Mephisto szerintem egy erős közepes film, ami azért kapott Oscart, mert a hollywoodi Akadémia számára is befogadható, maníros-akadémikus stílusban készült és népszerű témát (fasizmus, Európa belesodródása a világháborúba, a diktatúra és az egyén viszonya, stb.) dolgoz fel, illetve mert Szabónak volt a legjobb ázsiója kint.

Én a Saultól sem voltam annyira elájulva mint sokan.

előzmény: tomside (#84)

2018-10-03 10:29:01 tomside (?) #84

:D

(Lynchet szeretem, de egyszerűen a film körüli diskurzus nálam még mindig ingerküszöb alatti. Van a kívánságlistámon valami ezer fölötti film, olyanokat nem láttam még, hogy például Mechanikus narancs vagy Véres trón, de még a magyar klasszikusok között is csúnya fekete foltjaim vannak. A lista végére talán ez a film is odaférne. Ami azt jelenti, hogy soha nem lesz megnézve. Szóval fel sem veszem, minek?! Megyek is, befejezek inkább egy Szél támad-ot.)

Másrészt én a magyar oscarosok között Szabó István Mephistóját sem tartom kikezdhetetlen remekműnek. És meg sem néztem minden filmjét csak azért, mert az egyik Oscart kapott. Nemes Jelesnél is ugyanez a helyzet.

előzmény: Olórin (#83)

2018-10-03 01:26:32 Olórin (3) #83

Nem ez lenne az első baromság, amit Janisch összehord.

előzmény: saatonda (#81)

2018-10-03 00:49:12 Ágó (3) #82

Alcímnek javaslom: Történet egy lányról, akinek nem mondanak semmit

2018-10-03 00:30:21 saatonda (?) #81

"... sokan, akik két éve lelkendeztek a Saul fia újszerűsége láttán, most viszont elutasítóan és/vagy értetlenül tekintenek a Napszálltára, nem a lényegi mélységében értették a Saul fiát sem."

Janisch Attila, egyetemi tanár, filmrendező

előzmény: zéel (#78)

2018-10-03 00:10:01 saatonda (?) #80

(Vagy akkor miért is kellett történelmi kulisszák közé helyezni ezt a "sztorit"? "--teljesen rossz a kérdés. a szerzői szándékon túl, helyesen úgy hangzik: "miért van rengeteg történet nem, vagy csak nagyon gyengén történelmi kulisszák közé helyezve, legyen az akár jelen, akár múlt, holott a történetek, hangulatok stb többsége időhöz-helyhez kötött, nem eshet meg ugyanúgy akárhol-akármikor?"

Írisz karaktere miért hagy szinte teljesen hidegen"

mert nem hagyományos drámai karakter, aki azonosulásra van szánva, legalább annyira szimbólum, mint hús-vér karakter.

de végül pofon vág a film azzal, hogy nincs magyarázat."

mert hangulatokról, benyomásokról szól, kérdéseket vet fel, egy egészen fura pillanatképet kíván adni egy korról, de legszűkebb értelemben vett drámai történetet elmesélni, valamiről teljesen egyértelmű, határozott állításokat tenni nem akar
ezt azért írom, hogy ha valakinek tényleg ez hiányzik, az semmiképp ne nézze meg:)

előzmény: sleepingdancer (#76)

2018-10-03 00:06:59 saatonda (?) #79

(a mulholland drive-ban pl. mi van? szinte semmi. egy lynchesen posztmodern alkony sugárút, ami miután összeállt, lényegében érdektelenné válik. nem azt mondom hogy ebben több van, de nem látom be, az mitől lenne élvezhetőbb, mint pl. ez, főleg, hogy annak történelmi beágyazottsága is kvázi nulla, ill. az élvezhetőség eléggé szubjektív. és hát azt a 21. század legjobb filmjének választották anno, messze érdemtelenül, ezt meg igencsak lehúzzák...)

előzmény: ryood (#77)

2018-10-02 21:47:25 zéel (3) #78

Bár én a Saul fiának nagy híve vagyok, de ezt a filmet nyugodtan kihagyhatod. Az én jóindulatú közepesemben is inkább csak a rendező előző filmje iránti lelkesedésem van benne.
A női főszereplőt, Jakab Julit pedig inkább a Senki szigete c. filmben javaslom megtekinteni. Ott még mintha színésznői képességeket is mutatna. (Meg egyebeket is.)

előzmény: tomside (#73)

2018-10-02 21:24:31 ryood (3) #77

pont ez a szenvedés az, amit te is írsz. nem túlságosan élvezhető a film ellentétben akár Janisch vagy Lynch filmjeivel. és valóban, kvázi lehetetlen azonosulni a főhősnővel, és ha ez nincs meg, hát a nézőnek nehéz kapaszkodnia valamibe is..

előzmény: sleepingdancer (#76)

2018-10-02 21:19:58 sleepingdancer (3) #76

Somogyi Réka hozzászólása inspirált még néhány megjegyzésre. Nekem a Saul tetszett, a Napszállta viszont sokkal kevésbé. Sok mindenbe bele lehetne kötni, de mondjuk pl. ami eléggé foglalkoztat, hogy mitől kap (kap-e) Írisz labirintusjárása történelmi vagy általános dimenziót. A szervetlenül a semmiből felbukkanó utolsó, háborús snittől? És ha nincs meg ez a dimenzió, akkor miért is lenne érdekes vagy fontos ez a labirintusjárás? Vagy akkor miért is kellett történelmi kulisszák közé helyezni ezt a "sztorit"?
Végül is a jó osztályzatot azért adtam, mert a történetmesélés módja sokáig, vagy talán végig azt ígéri, hogy összeáll végül valami épkézláb sztorivá ez az egész, megértjük Írisszel együtt, amit nem értünk, de végül pofon vág a film azzal, hogy nincs magyarázat. Szóval ez a becsapós narratív eljárás tetszett, és szerintem elég egyedi, Lynchhez, a magyarok közül Janisch Attilához hasonlít valamennyire (utóbbi egyébként odavan a filmért). De mindezzel együtt meg kell mondani, hogy nézőként eléggé szenvedtem, nem fogott meg a film, inkább utólagos racionalizálás az értékelés. Külön téma lehetne, hogy Írisz karaktere miért hagy szinte teljesen hidegen. Ha a főszereplőhöz kicsit közelebb kerülhetne a néző, sokkal jobban működne a film.

2018-10-02 21:14:37 ryood (3) #75

nézd meg szerintem. érdekes film, nem szokványos, csak túlnyújtott nagyon, és kaotikus.
de amíg mondjuk a mulholland drive-nál (amihez hasonlította a filmet a screener daily kritikusa) a sok szürreális elem, káosz összeáll valami egésszé, itt szétesik teljesen. nem lehet a két filmet egy napon említeni.
azért mégis van benne valami, nem mondanaám üresnek, csak valahogy "túl lett tolva" a rejtélyeskedés, sutyorgás, zűrzavarkeltés stb...

előzmény: tomside (#73)

2018-10-02 21:02:21 ryood (3) #74

ok, hogy a rendezőnek van egy koncepciója, de az nem magától értetődően jó.
amit pedig Réka ír, nem a személyesség erőltetése, hanem a hitelesség kérdése, fontossága. hozzáteszem, hozzá lehet nyúlni történelmi témához hitelesen, úgy, hogy átüssön a rendező maga az egészen. ha már szerzői filmről beszélünk.
az interjú, amiből a részlet be van szúrva ide, meg nagyon jó, de pont ezzel a véleményével nem értek egyet Nemesnek. valóban nagyon fontos, hogy ha valaki filmet rendez (vagy bármilyen műalkotást létrehoz) és van valami mondandója valamiről, akkor azt ismerje nagyon nagyon jól, mélységeiben, máskülönben csak képzelgésről van szó, ami elhitelteleníti az egészet.
nem az alkotók élete a lényeg, hanem az élethez/életükhöz való attitűdjük.

2018-10-02 20:58:52 tomside (?) #73

Az eredeti koncepcióm is ez volt, de egy ilyen vita után már biztos nem nézem meg a filmet. Egyszerűen semmi nem volt a PR-jában, ami felkeltette volna az érdeklődésemet, hozzá még ez is.

2018-10-02 19:33:11 saatonda (?) #72

a rendezői koncepció az volt, hogy a fontos mondatokat lehessen érteni, számos hangot amit hallunk meg igen, részben, vagy egyáltalán nem.

előzmény: zéel (#71)

2018-10-02 18:56:32 zéel (3) #71

"A hangok sem lehetnek mások, mint elmosódottak..." (Magyar Bálint a filmről)
Ja,szóval az rendezői koncepció lehetett, hogy ne lehessen érteni minden mondatot?! (Sokat!)
Ne má'!

2018-10-02 14:15:52 saatonda (?) #70

alapból nem szeretem, ha az alkotó bujdokol a történelemben, ha nem személyes ügyet dolgoz fel."

a lehető legrosszabb. romantikus bárgyúság az alkotói személyesség erőltetése, bocs

Azt hiszem, az ilyen filmek azok, melyekből egyből látom, basszus ezek csak színészek. "

ennek meg értelme sincs, bocs.
ebben amúgy hagyományos színészi játék nem sok volt, rendezői koncepciónak megfelelően

"...Szívesen elolvasok bármilyen forgatókönyvet, amiről valaki úgy gondolja, hogy jó rendezője lennék. De hacsak nem olyan, mintha én írtam volna – amire elég kicsi az esély –, akkor mindenképpen bele kéne nyúlnom, hogy az én saját világom jelenjen meg benne, hogy átmenjen a szűrőmön.
....A filmek egyre kevésbé ambiciózusak [azt várják el]….:hogy mindenki beszéljen arról, amit ismer, azaz saját magáról. Pedig a filmkészítők élete praktikus szinten általában nem annyira érdekes."

Nemes László, filmrendező

előzmény: somogyireka (#69)

2018-10-02 11:10:50 somogyireka (2) #69

Annyira boldog voltam, hogy vége lett.
Ott a Puskin mozi előterében kellett volna egyből írnom, abból a tomboló, engem cibáló dühből. Közben lecsillapodtam, és csak az emléke maradt. Ám azóta többször megpróbáltam elképzelni, mi volt az a forgatókönyv, melyet Nemes Jeles a filmalapnak adott be, hogy tudta megvenni őket arra, hogy ekkora összeggel (olvassatok utána, mennyi )támogassák nagyívű álmait, és ezzel hány valóban tehetséges alkotótól vették el a lehetőséget..Ja, persze egy Oscar után már vakra megveszik egy ilyen rendező filmjét. Tudom.

Én már a Saulnál visítottam, na jó, ott a Holocaust miatt nem illett nagyot. Pedig már akkor is mondtam, írtam, még szerencse, hogy az internet megőrzi a feljegyzéseim, gyenge ez az egész, sztori viszi el a hátán a filmet, nem tetszett a Röhrig-féle játék sem, de akkora volt a taps, hogy inkább csöndben maradtam.
De itt már nem tudok. Ez a Saul rosszul sikerült kistestvére. Hugicája. Vagy a női klónja.

Ahogy Jakab Juli megszólalt, tudtam, itt megint semmi sem lesz igazi, ennek a lánykának annyi köze van a szerephez, mint pont nekem. Egyből láttam a színről lefutó sminkest, a statiszták épp zsebükbe rejtették a mobiljukat, mert csapó indult. Túltolt művészieskedés .. jajistenem, ugyanott tart a a világ, mint 100 éve...labirintusban vagyok...az út a lényeg...Leiter Kálmán valójában csak Írisz képzetében él, egy kis rejtélyes máz..és hasonló nagyiramú probálkozások összevissza üres egyvelege ez, melyet rendkívül jól elrejt a tényleg pompás díszlet. Ja, nem valami etyeki felépített századelős Budapest, nem kispályázunk..
Tudom, valami extra hangmérnöki cucc is van a filmben, amit majd a hozzáértők leírnak, hogy mi, én csak annyit tudok, a fele dumát nem hallottam, talán nem is baj. Rendben, emiatt nem háborgok, bár nem fog levenni a lábamról semmilyen technikai kvalitás, ha valójában egy nagy lufi a film, és ténylegesen nem visz el magamban sehova.

Jó, az is tény, alapból nem szeretem, ha az alkotó bujdokol a történelemben, ha nem személyes ügyet dolgoz fel. Azt hiszem, az ilyen filmek azok, melyekből egyből látom, basszus ezek csak színészek. Ott van az első pillanattól a távolság a vásznon. Nem enged be magába a film, mert a rendező nem is mutat magából semmit igazán. Csak valami felszedett tudást csillogtat. Hova tudnék hát így belépni.

Julika egyetlen pontra mered, 2 óra 20 percig ráfagy a pofikájára a fantázianélküli rendezői instrukció. Nézz, nézz nagyon mélyen a semmibe! Vérre menő eltökéltségggel, mert itt téged tényleg semmi sem állít meg. óóó..

2018-10-01 09:21:04 SentryD (2) #68

Ez a film összesen annyiból áll, hogy a szándékosan végig értetlen, érzéketlen bamba fej vágására instruált lánynak rendszeresen megmondják, hogy ne menjen sehova, erre ő természetesen abban a pillanatban elindul és elkezd random kolbászolni a városban 2,5 órán át. Eközben a kamera olyan szinten bele van tolva a tarkójába, hogy még látni se lehessen semmit, mert az nagyon művészi volt már a Saulban is. Azért volt néhány szép kép.

2018-09-26 11:21:25 dittike (5) #67

Ez a film kiválóan bemutatja egy fiatal hölgy szemszögén keresztül hogyan is működtek az anarchista törekvések az elnyomó hatalommal szemben, milyen volt abban a korban amelyben a film játszódik a gazdag főúri, nemesi világ és ez hogyan ütközött össze a nép gyermekeiből kinőtt kalapszalonbeli lányok világával, valamint avval a munkásosztállyal melyet szintén ábrázol az alkotás.
Szerencsésnek mondhatom magam mert 35mm-es eredeti nyersanyagról nézhettem meg a filmet premier előtti vetítésen a tegnapi nap folyamán a Békéscsabán található Center mozi kistermében (Nyugat).

2018-09-22 20:23:47 sleepingdancer (3) #66

Majd írd meg, hogy tetszett, kíváncsi vagyok.

előzmény: saatonda (#65)

2018-09-22 18:41:06 saatonda (?) #65

(nyilván amíg nem láttam, nem mondhatok semmit. mindeképpen megnézem, mondjuk így amit írsz az alapján azt figyelem, hogy akármilyen mindfuck, mennyire működik a "thriller"-vonal, persze idézőjelesen értve, ill. ennek a történelmi vonallal való együttműködése. reméljük, értékesebbnek fog tűnni számomra, mint lynch mester agyondícsért alkotásai:))

előzmény: sleepingdancer (#64)

2018-09-21 20:19:55 sleepingdancer (3) #64

Igen, talán van egy olyan kép felrajzolva, hogy "a sok szépség mögött mindenütt (bár ez a mindenütt kérdéses) korrupció-züllés-bizonytalanság". Szóval a főhősnő megéli ezt a dekadenciát, de hogy ez a korszakra álralánosítható lenne, az szerintem a film alapján problémás. Csupán a legelső inzert és a legutolsó snitt helyezi történelmi dimenzióba a látottakat, a kettő között csak Iris egyéni kiútkeresése van, egy nyomozó-thriller szerű történet. Nem egy szokvány történelmi film ez, már ha egyáltalán történelmi filmnek nevezhető. De egyébként a sztori sem kaotikus szubjektív benyomások sora, hanem rendezett, de megfejthetetlen epizódokból áll, a Lynch-es mindfucking narratívák rokona. Hogy őszinte legyek, ilyen filmet én még nem láttam, valószínűleg azért, mert ez a narratív hozzáállás alapvetően nem működőképes, nem létezik, de Nemesnél valahogy a film többi rétege annyira erős, hogy elviszik az egész művet. Szóval tulajdonképpen valami lehetetlent próbált meg, ezért a bátorságért le a kalappal előtte. Ha azon gondolkodsz, hogy megér-e két órát az életedből, akkor azt mondom, természetesen igen, meg kell nézni.

UI: Az amerikai kritikussal nem értek egyet, a Saul szerintem középiskolás szintű történelmi ismeretekkel érthető, és persze nem is fölösleges. Az én holokauszt-képemet pl alapvetően kibővítette, meghatározza.

2018-09-21 18:51:40 saatonda (?) #63

egy amerikai kritikus azt írta a saul fiáról, hogy lanzmann soá című filmjének (vagy persze más, a témával komolyabban foglalkozó szövegnek) híján nem igazán érthető, annak tükrében pedig felesleges. nyilván ez túlzás, de amire én gondolok, az az, hogy vajon aki csak annyit tud az egészről hogy volt egy monarchia benne egy magyarország, és aztán jött a világháború, annak nagyjából milyen képet rajzol az időszakról.
ha megnézem a filmet mikor adják, én erre a kérdésre keresek választ.
mert ha mondjuk van egy olyan kép, hogy pl. a sok szépség mögött mindenütt korrupció-züllés-bizonytalanság, meg hallunk pár konkrét nevet-esemény, akkor ez valamennyire konkrét és értelmes kép,
ha viszont csak kaotikus szubjektív benyomások vannak, az kevés lesz egy ennyire keményen történeti kontextusba ágyazott filmnél
így értettem

előzmény: sleepingdancer (#62)

2018-09-21 17:03:15 sleepingdancer (3) #62

Nem vagyok benne biztos, hogy kijön ebből valami "értelem". Legalábbis nem úgy, ahogy a filmek sokaságát értelmezni szoktuk. Inkább intuitív- asszociatív módon lehet értelmezni. (De az is lehet, hogy a zavaros labirintus mögött van egy tök koherens sztori, csak éppen jegyzetfüzettel kéne háromszor megnézni a filmet, hogy összerakjuk. Mondjuk ezt egyébként nem tartom nagyon valószínűnek.)

előzmény: saatonda (#61)

2018-09-21 14:56:10 saatonda (?) #61

A zavaros kavargás, a labirintus érzékeltetése szándékos, épp ez a lényeg. "

a fő kérdés szerintem az, hogy ebből jön-e ki valami értelem, még ha szándékosan nem teljesen egyértelmű is a kép. mert ha viszont semmi, csak a (rém)álomszerű labirintus, akkor viszont közel két és fél órát aligha ér meg...

előzmény: sleepingdancer (#60)

2018-09-21 00:01:08 sleepingdancer (3) #60

A fényképezés, a látvány felépítése ugyanolyan erős, mint a Saulban, egy kicsit vissza is köszönnek stíluselemek. A színészvezetés nagyszerű. A történet az tulajdonképpen nincs, bár sokáig úgy tűnik, hogy van, szóval a film engem behúzott a csőbe, sztorit próbáltam kiszűrni egy zavaros kavargásból, ez nem sikerült, ami frusztrált, és a film hibájának tudtam be, de a végén felül kellett vizsgálni a befogadói stratégiámat. A zavaros kavargás, a labirintus érzékeltetése szándékos, épp ez a lényeg. Nem lesz közönségkedvenc film, az biztos.

2018-09-20 18:49:22 Gameface (?) #59

taplóságom arra a feltételezésre irányult, ha magas lóról beszélt. szerintem olyankor nem árt irányba állítani az embert, mielőtt eltűnik a saját segglyukában.

"aki olyant tett le az asztalra"

hát ennyi, itt fogytak el az érveim. ha szembe jönne velem, őszintén gratulálnék az Oscar-díjához. de azért nem tudnék neki gratulálni, hogy mekkora remekművet tett le az asztalra.

előzmény: Ugor (#57)

  • 1
  • 2