Utøya 22. juli (2018) ☆

Utoya, július 22.
U – July 22

(Erik Poppe)

norvég dráma, thriller

3,8
★★★★☆
29 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-10-12 01:15:18 Olórin (4) #39

"Ha nem nézzük azt"
De hiszen ez a lényege, nem mondhatod, hogy ne nézzük a lényegét:)
A rövid idő meg relatív. 7 év telt el, 9/11 után meg már öt évvel voltak filmek.

előzmény: dukyka (#38)

2018-10-11 01:55:14 dukyka (2) #38

Igen, de nem tudom, hogy miért jó vagy fontos csak azt megmutatni, hogy mennyire félhettek az ott lévők. Ha nem nézzük azt, hogy ez egy megtörtént esemény, akkor mivel több ez a film, mint egy szimpla menekülős horror?! Bennem felmerül a kérdés, hogy mennyire etikus ezt az egészet, főleg ilyen rövid időn belül, egyszerű horrorként (vagy thrillerként) megfilmesíteni. Egyébként leginkább nem is ezért nem tetszett, hanem mert nem jött át a pánikhangulat, legalábbis nem éreztem igazinak, és hát a film egyetlen célja ez volt.

előzmény: Olórin (#37)

2018-10-11 01:00:30 Olórin (4) #37

Nem láttam még Greengrass filmjét, de itt azért nem kapunk választ, azért nem ismerjük meg az elkövetőt (az egyébként egy utóbbi években egyre gyakrabban előkerülő, sokat vitatott és fontos kérdés, hogy meg kell-e ismerni, hangoztatni kell-e a nevét stb., hisz az ilyenek sokszor a médiavisszhang miatt teszik, amit tesznek, szóval nem kéne bátorítani őket), mert ugyanígy nem tudtak semmit az áldozatok sem ott és akkor, márpedig ez a film róluk szól, arról, hogy mit éltek át ott és akkor.

előzmény: dukyka (#36)

2018-10-10 23:52:32 dukyka (2) #36

"hozzátartozóknak, túlélőknek a traumafeldolgozásához ezt a filmet pontosan így, ilyen formában kellett elkészíteni."

Erről nem vagyok meggyőzve. 22 July ezt a feladatot biztos, hogy jobban ellátja. Ott megismerjük az elkövetőt, az indítékait, és megismerünk egy túlélő családot is. Szóval az, hogy a Utoya-nál megmutatják, hogy mennyire kilátástalan lehet egy ilyen szituációban benne lenni (ennél többről nincs is szó), nem tudom, hogy miképpen segíthet a túlélőknek a feldolgozásban. A miértekre nem kapunk semmilyen választ. Nekem az az érzésem, hogy ez a film csak sokkolni akart.

előzmény: ryood (#35)

2018-10-10 22:39:39 ryood (5) #35

engem nem csak elborzasztott, hanem rengeteg gondolatot is ébresztett bennem (mindjárt az elején a gyerekek vitája a terrorizmusról nagyon tanulságos, érdekes). arról nem is beszélve, hogy a hozzátartozóknak, túlélőknek a traumafeldolgozásához ezt a filmet pontosan így, ilyen formában kellett elkészíteni. így egyszerűen megmutatni a rémületet, ami ott volt, lecsupaszítva minden sallangtól. ezt így lehet (ha lehet persze) feloldani, bizony végig az áldozatok szemszögéből.

előzmény: dukyka (#34)

2018-10-10 22:09:34 dukyka (2) #34

Mától nézhető már a másik film is. Nálam az Utoya ez ideág 2-3-as között mozgott, de miután megnéztem a másikat, lejjebb vittem ezt. Nekem sokkal szimpatikusabb, hogy a 22 July egész sztorit akarja elmesélni, nem szimplán csak elborzasztani, "szórakoztatni" akar. Viszont az angol nyelv engem is zavart.

2018-10-10 21:56:57 ryood (5) #33

hát a trailer alapján egészen más megközelítés greengrassé (ő amúgy egy jó rendező, pl. a united 93-as kifejezetten erős film volt - szeptember 11-ei repülőgépeltérítésről ) valahogy túl sok mindent zsúfoltak bele abba a filmbe, legalábbis ez volt a benyomásom az előzetes után. és azt hiszem hiba megmutatni breiviket arccal, legalábbis a norvég verziónak egyértelmű erőssége, hogy csak az áldozatokat ábrázolja (egyszer feltűnik breivik alulnézetből kis pontként a szikláknál)
na meg problémás az angol nyelv is. ebben én nem tűrök megalkuvást, ezt a sztorit angol nyelven NEM akarom befogadni, pláne, hogy eredeti helyszínen játszódik...

előzmény: somogyireka (#32)

2018-10-10 21:36:09 somogyireka (5) #32

(off:Most néztem meg az amerikai Utøya trailerét..a belem kifordul. na ez a szégyen..)

2018-10-09 19:22:19 ryood (5) #31

köszi!

előzmény: kaamir (#30)

2018-10-09 19:15:11 kaamir (?) #30

A magyar és az angol wikipédián is fenn van, hivatalosan pedig így szólt a bírói ítélet:

A sentence of permanent detention can be imposed if there is considerable danger of repetition. Permanent detention is not subject to any timeframe. However, the court always fixes a timeframe that may not exceed 21 years. When the timeframe expires the offender may be re-assessed. If the court concludes that there is still a danger of repetition the timeframe may be extended by up to five years at a time. There is no upper limit to the number of times that the court may extend the timeframe. In principle, a person that is sentenced to permanent detention can remain in prison for the rest of his or her life

(Forrás: http://www.thejournal.ie/21-years-breivik-trial-sentence-norway-570722-Aug2012/)

előzmény: ryood (#29)

2018-10-09 18:31:26 ryood (5) #29

tudsz vmi linket, h ez tényleg igy van a valóságban?
csak azért kérdem, mert még senki sem ült le 21 évet norvégiában. általában 14 év urán kiengedik őket megfelelő magaviselet okán.

előzmény: kaamir (#27)

2018-10-09 17:06:16 Kempesbaba (?) #28

Vagy épp a társadalom egyes vehemensebb tagjától védik evvel, ahogy ryood írta...

előzmény: kaamir (#27)

2018-10-09 16:09:53 kaamir (?) #27

Valószínűleg soha nem fog szabadulni, mert a 21 év letelte után meghosszabbítható az ítélet, ha fennáll a veszélye, hogy veszélyt jelent a társadalomra - ami azért egy ilyen elmebeteg esetében elég egyértelmű lesz.

előzmény: Kempesbaba (#24)

2018-10-09 15:53:11 Kempesbaba (?) #26

Köszi az adatokat,én se nagyon találtam mást. Esetleg ha valaki lel valamit,örülnék ha megosztaná velünk...

előzmény: ryood (#25)

2018-10-09 11:19:54 ryood (5) #25

OFF ON..
nézelődtem kicsit statisztikák ügyében.
olyat nem találni, ahol külön bűncselekményekre lebontva néznék a visszaesést.
ami problémásabb, az inkább az, hogy a felmérések túl korán, 2 év eltelte után vizsgálódnak, ill. nem számolják bele a külföldi elkövetőket, akik az elkövetők egyharmadát képezik, és miután szabadultak, anyaországukba kerülnek vissza, ezért ők ezekbe a statisztikákba nem kerülnek bele.
(mindenesetre magasan az egyik legjobb mutatókkal rendelkező ország Norvégia, nem valószínű, hogy a gyilkosságot elkövetőknél annyira eltérnének más országoktól.)

viszont két másik néhányéves felmérés sokatmondó. az egyik a szándékos emberölést, a másik a bebörtönzéseket vizsgálja. bemásolom az eredeti szöveget

"Norway had 0.6 intentional homicides per 100,000 people. In the same year, the United States had 5 murders per 100,000 people, meaning that the U.S. proportionally has 8 times as many homicides."

"71 out of every 100,000 Norwegian citizens is incarcerated. In the United States, 743 out of every 100,000 citizens was incarcerated. The U.S. has the world’s highest incarceration rate."

előzmény: Kempesbaba (#24)

2018-10-09 10:50:46 Kempesbaba (?) #24

Kicsit off... Ezek a statisztikai adatok nagyon szépek,de ez az átlagot takarja,amiben benne vannak a közlekedési bűncselekmények elkövetői,a betörők,sikkasztók,stb. Az erőszakos bűncselekmények elkövetőinél tartok tőle kicsit mások a számok. De mivel nem akarok a levegőbe beszélni,ha lesz egy kis időm meg fogom keresni az ide vonatkozó statisztikákat. Breivikről szólva kétlem hogy a büntetése letelte után vissza lehet e vezetni a normál társadalmi életbe.

előzmény: ryood (#21)

2018-10-08 23:02:06 ryood (5) #23

nem tudom..szerintem kb az lesz, majd mikor kiengedik a börtönből, hogy elég hamar ki fogja majd vki nyírni...

előzmény: somogyireka (#22)

2018-10-08 22:46:54 somogyireka (5) #22

Igen, ezt pont tőled tudom..De azért akkor is botrány, hogy egy ilyen állattal szóba állnak egészséges emberek. Végignéztem a tárgyalást..Vele mi a céljuk? Hogy jobb magatartásra neveljék? Azok után, hogy kijelentette, sajnálja, hogy nem ölt többet, és újra elkövetné..

előzmény: ryood (#21)

2018-10-08 22:37:31 ryood (5) #21

"És tudom, nem én vagyok az első, aki felteszi a kérdést, vajon hatásos-e ez a lágykezű, norvég igazságszolgáltatás?"

olyannyira az, hogy az egész világon az egyik legalacsonyabb a kiszabadulás utáni "visszaesők" aránya az egész világon. 20% az egyesült államokban pl 76%.

előzmény: somogyireka (#20)

2018-10-08 22:18:48 somogyireka (5) #20

Ezúttal hosszan írtam, és blogot, de bemásolom ide. Bár lehet, ez már súrolja az elemzések kategóriát, nem tudom. A blogon szebb. Elnézést, ha nem lehet itt ilyet belinkelni, akkor töröljétek ki:
http://somogyireka.hu/utoya-erik-poppe-mestermuve/

Az ember sok mindennel úgy van, hogy míg nem találkozott vele, egyszerűen nem tudja elképzelni, mert a fantáziája töredékes. De amikor testet ölt – itt éppen filmmé lesz -, akkor oda tud mutatni: Na pont ilyen. És ezzel a határozott irányú mozdulattal megérti az összes korábbi fintorgásait. Az ember végül is “minden ismereten túli, támaszték nélküli önnön ragyogásához” keres(ne) itt társakat. Ha nagyon közel van magához, akkor nem tud azelőtt megnyugodni, míg valami valóban igazit nem lát. Addig minden talmi, kerülőutas, maníros, és nem az övé. És addig az ember feszeng, és utálja magát, hogy folyton csak kifogásokat keres..Pedig ő csak azt vágyja már mióta és nagyon, hogy valakire, valamire rá tudjon mutatni. És akkor ez velem Erik Poppe:Utøya című alkotása során megesett.

A filmet nézve bizony megesik, hogy az ember szégyelli magát, hogy ehhez a fajhoz tartozik, mely ilyen fenevadakat termel ki, mint ez a szerencsétlen Breivik. Saját eszközeivel reagálni szeretne, tenni ellene. Nincs sok eszközöm, a hangom is kicsi, éppen ezért nagyon kiáltok: Nézzétek meg ezt a filmet! Ne féltsétek magatok! Garantált, hogy rossz napotok lesz utána, nagyon rossz, sőt nem csak egy. De a legjobb fajta rossz ez.

Mert Erik Poppe alkotása a legélesebb, legbátrabb szembenézés a rettenettel. S azzal a hatalmas vággyal készült, hogy azt valamelyest feloldja.

Tenni akar ellene, legalább megpróbálja. Ami fáj, arról beszélni kell, sokat és sokszor. A film kapcsán olvastam, a túlélők számára óriási megkönnyebbülés volt vásznon látni 2011. július 22-ét, mert eddig nyomaiban sem tudták elmesélni, mit éltek át. Magukban kellett hordozni elmesélhetetlen kínjukat. Nem voltak rá szavaik. És tudjuk, ami bent van, sokkal jobban gyötör, mint, ami kint. Ám itt lép közbe a művészet, mely – ha valódi – a feloldozás, a megkönnyebbülés eszköze lehet.

Nem és nem, ez a film köszönőviszonyban sincs a Saul fiával, mert voltak ilyen kósza hangok egyes kritikákban. Rendben, felszínes szem láthatja így is..egy fékevesztett operatőr a főszereplő nyomában lohol, hogy testközelből élhessük át, azt, amit a színész eljátszani igyekeszik. Igen, a Saul igyekszik, az Utøya nem. Végre értem magam, a Nemes Jeles-filmnél miért sikítottam már az első képkockánál. Furcsa, hogy ennyire érzékeny vagyok erre, de az Utøya elmagyarázta nekem..Erik Poppe valós térben – és szinte – ,valós szereplőkkel forgatott. A 2011-es vérengzés túlélői ott voltak az egy jelenetként felvett forgatáson. Nélkülük nem történhetett semmi. Az ő és az áldozatok szüleinek elmesélései alapján íródott a forgatókönyv.

Andrea Bernetz, a Kaja-t játszó csodálatosan hiteles színésznő nem mozdult addig, míg a túlélők egy emberként nem bólintottak: indulhatsz, kezdődhet a forgatás.

Végighallgatta történeteik, abból gyúrta a szerepét. Az 20 éves színésznő, egy személyben manifesztálta azt a több tucat, sőt százon túli fiatalt, akik átélték az emberré válás megmélyebb retteneteit.
A Saul csak eljátszotta a tébolyt. KZ-tábort építettek a 21. század elején, leírásokra, történelemkönyvekre hagyatkoztak az alkotók. Nincs ezzel baj, más műfaj ez. Ki-ki ízlése szerint. Én csak és kizárólag a hitelességet szeretem. Ha az alkotó a saját meztelenségét dobja elém. Ha a mű az ő története is.

Erik Poppe óriási rendező, egy személyben a norvég néplélek testöltése. Hisz egy ország ügye ez. Poppe felvállalja ezt az ügyet, és szól. S akár egy góliát, szembenéz a rettenettel, hisz művészként a fennálló világra valahogy reagálnia kell. Hisz ez lenne a művészet valódi célja. Válaszolni a világ jelenségeire, és eszközeivel megváltást hozni.

Tudok róla, hogy a valódi megváltást nem a művészet hozza el. Amit tehet velük, hogy katarzist ad. Pillanatokat, amikor ismert lényünk elől elhúzzák a függönyt, és valami kimondhatatlan gyönyörűbe pillanthatunk be. Ottmaradni már maga az én halála, éppen ezért ezek legtöbbször csak másodpercek..

A művészet a valódi illatát adja, de ez még nem a virág, csak az illat. A jó művész tudja ezt, és egy ponton túl megáll. A jó művész, ki merem jelenteni, a valódi Mester, mely saját igazságunkhoz a közvetlen utat mutatja, előszobája. Erik Poppe ilyen alkotó.

Beülsz a filmre, az első pillanattól kezdve görcsben a gyomrod. Tudod azt, amit a szereplők még nem. Lélegzet-visszafojtva várod az első lövést. Bevallom, kicsit reménykedtem abban, bárcsak útközben Breivik meggondolja magát, és beáll a gyerekek közé gofrizni..Nem lesz film, és hazamehetünk.
És akkor először szólal meg a főszereplő, az első mondatból kihallatszik, ezt a lánykát tényleg átégette a szerepe. A színművészet magaslata ez, ahol a színész csak egy forma. Andrea Berntzen, a Kaja-t játszó lány megszűnik. Kiköltözik magából és teljességgel átadja a helyét az alakítandó karakternek.
Eszembe jut az egy hete látott Napszállta, na Jakab Julinak ott ez nem sikerült. Nem tudott félreállni, sajnálom.

Andrea Berntzen megcsinálta, amit nem akarattal csinálunk, Jakab Juli meg nem. A filmbéli Kaja mélyen meghajolt a szerepe előtt. Csodálatos szerep ez, mely egészen saját lénye pereméig viszi..Keleten úgy mondják, szádanát, gyakorlást végez önmaga megvalósítása érdekében.

A film egyik legerősebb része a halál és a lányka. A szőke kislány agóniája, akit meglőttek, mialatt menekült. Múlik el a teste, mi is szinte oldódunk fel vele. Gyermeküket a lövöldözésben elvesztett szülők áldásukat e jelenetre. Az áldozatok meg talán “segítettek” a túloldalról, hogy a színésznő egy személyben ábrázoljon sok halált..Mielőtt moziba került volna a film, az egyes jeleneteket Poppe sokszor végignézette a szülőkkel. A tapasztalat az volt, a látottak hatására enyhült, oldódott a fájdalom.. Mintha az elveszett gyerekek “üzenetek” volna, hogy a szüleik megnyugodhassanak.. Anya, nem volt olyan rossz meghalni..

Magam részéről nem kicsit “toltam túl” a foglalatosságot így 7 év után a témával. Számos videót néztem meg a Breivik-féle tárgyalásról, a szállodai szobát idéző börtöncellájáról. És tudom, nem én vagyok az első, aki felteszi a kérdést, vajon hatásos-e ez a lágykezű, norvég igazságszolgáltatás? 21 év múlva szabadul ez az állat, aki egyik nyilatkozatában mindössze azt sajnálja, hogy nem ölt többet..Végignéztem interjúkat szülőkkel, túlélőkkel és a rendezővel is sokat, bevetettem összes északi nyelvtudásom, hogy pontosan értsem gyönyörű szándékát. Aztán egyszer csak úgy besokalltam, hogy már a saját árnyékom is üldözött. Ám nem lehetek ilyen gyenge. Én egyelőre kikapcsolhatom a YouTube-ot, és csatornát válthatok, de Utoya áldozatai vérrokonaink, mert ők is emberek, és nekik ki kell bírni, és azóta is ezzel együttélni..Nem lehetek ilyen gyenge..Oda kell néznünk, és míg tudunk, segíteni..De hogyan? Hol van itt égen és földön igazi segítség?

Végkövetkeztetésem elég közhelyes. Erősen villog a vészjelzőm a film óta. Az, hogy -úgy tűnik, élek – halálbüntetés önmaga, ha valódi célt nem találok erre az átlagosan 70-80 évre. Siralomvölgyben tengődünk, ahol rövid időkre süt ránk csupán a nap. Ha épp olyan kártyákat kaptunk..Persze, aki akarja vigasztalja magát félmegoldásokkal. Kereshet búvóhelyet a személye szintjén, az életben. Számomra itt nincs ilyen hely. Kész csoda, hogy nem visítunk egész nap, hogy élünk..Csodás módon be vagyunk idomítva..Talán szerencsés vagyok, hogy engem nem lehet lenyugtatni..

Minden nappal erre a rémálomra ébredek, hogy élek. Fel akarok ébredni ebből. Meg kell találnom az igazi kiutat még az életben. Mert Breivik már engem is célba vett, meg a nekem legkedvesebbeket. Breivik a testet öltött szamszára. Lényegében az ő borzalmas megnyilvánulása okán riaszt napok óta a csengőm idebenn. Ébresztő. Fel akarok ébreni a nappali tudatállapotomból. Ez az egyetlen valódi gyógyszerem. De ez már nem a művészet hatóköre, viszont eszközeivel egészen a dolgok pereméig tolhat engemet.

2018-10-01 14:57:40 Kempesbaba (?) #19

Köszönöm,elolvasom.

előzmény: zéel (#18)

2018-10-01 13:02:36 zéel (5) #18

Kérdéseidre a film rendezője válaszol ITT!

előzmény: Kempesbaba (#16)

2018-09-28 19:59:20 ryood (5) #17

egészen biztosan. anno a united 93 kapcsán olvastam/hallottam erről, h mennyit segített a hozzátartozóknak a film. egyébként meg ez tulajdonképpen egy alapvető pszichológiai "jelenség" h bár sokkoló, fájdalmas tud lenni egy ilyen tragédia "újraélése", de utána jön a katarzis, megkönnyebbülés. persze biztos vannak komplikáltabb esetek is, de a végén ez a "béke" szokott eljönni.
ajánlott olvasmány a témában: Edith Eva Eger: A ​döntés

előzmény: Kempesbaba (#16)

2018-09-28 19:49:37 Kempesbaba (?) #16

Kicsit off,de szerintetek egy ilyen mű segít feldolgozni egy ekkora traumát a túlélőknek,vagy a hozzátartozóknak? Egyébként lehet arrol tudni valamit hogy hogyan fogadták az érintettek a filmet?

2018-09-28 18:39:28 ryood (5) #15

életem legfelkavaróbb, legsokkolóbb, legmegrázóbb filmélménye az Utøya 22. juli. egy pillanatra sem kérdéses, hogy hányas osztályzatot érdemel. akármennyire is borzasztó élmény, ez egy remekbe szabott filmalkotás, egészen döbbenetes megoldásokkal. nagyon nehéz szóhoz jutni így frissen a megtekintés után, mert ilyet még tényleg nem éltem át moziban még.

érdemes egyébként megnézni michael moore Where to Invade Next című filmjét. abban van egy szegmens Norvégiáról, illetve a norvégok bűntetőjogi helyzetéről, bűnhöz való viszonyulásához. utána néztem, és valóban 20% náluk a visszaesők aránya, ami az egyik legalacsonyabb nemzetközi viszonyllatban a világon.

mindenesetre életveszélyes és félelmetes továbbra is minden szélsőséges politikai irányzat. azok talán a leginkább, melyek első blikkre nem is annak tűnnek vagy nem annak akarják magukat mutatni, de közben a legszörnyűbb, legalantasabb emberi ösztönökre próbálnak hatni.

ez pedig az emlékmű a szigeten

2018-09-27 21:59:05 zéel (5) #14

Igen erős és nagyon hatásos film. Igen! és ezért adok rá - hezitálás nélkül - ötöst.
És persze, hogy fájdalmas nézni, hiszen ez az őrült zavartalanul lövöldözött 72 percen keresztül, egy ifjúsági táborban. Nagy erénye a filmnek, hogy kizárólag a fiatalok szemszögéből mutatja ezt a rémes 72 percet.

előzmény: Tenebra (#12)

2018-09-27 15:15:05 Kempesbaba (?) #13

Nem nézem meg. Azért nem nézem meg mert anno ez az esemény nagyon megérintett és felkavart. Legalább akkora dühöt éreztem,mint amekkora fájdalmat. Dühöt,kétségbeesett tehetetlen dühöt hogy ez a mocskos féreg Breivik ennyivel és így megúszhatta...

2018-09-27 11:41:28 Tenebra (4) #12

Igen erős és nagyon hatásos film. És igen kreatív is. Elsőre fel sem tűnt, annyira hozzászoktam a filmforma láthatatlanságához. Utólag esett le, mikor utánaolvastam, hogy ez kvázi valós időben ment, és egy nagy hosszú beállítás az egész. Emiatt nagyon beszippant, és nagyon nagy dühöt éreztem, miközben néztem. Ugyanakkor ez tökéletes thriller is, hiszen a gyilkosnak csak a jelenlétét érezzük a puskaropogásból, de őt magát nem látjuk, csak egyszer, távolról, ami miatt izzik a feszültség. A legerősebb, legkeményebb jelenet a film közepén van, az alaposan megdolgozott. Az egyik lány haldoklására gondolok, akit a főszereplő megpróbál megmenteni. Az epizódszerepet alakító színésznő díjat is nyert alakításáért. És az biztos, hogy ennél hitelesebb, életszagúbb haláltusát még nem láttam a vásznon. A halál szép lassan, de biztosan jön el, szinte érezzük, ahogy hűvös leheletével beteríti a lány testét. Először csak nagyon fáj a lőtt seb. Aztán elkezd fázni. Majd megfogalmazódik agyában, hogy meg fog halni. Aztán az édesanyját követeli. Majd totál elveszíti kapcsolatát a valósággal, és végül elájul. És... annyi.

Nagyon felháborító az egész film a valóság ismeretében, és az ember kérdezi magától, a világtól, a norvég törvénykezéstől, hogy az ilyen Breivik-féle férgek miért létezhetnek, miért élhetnek tovább luxusbörtönükben, PlayStation után követelőzve, az államot perrel fenyegetve...

Erik Poppe nálam elérte a hatást, elgondolkodtatott, magával ragadott. Azonban 5-öst nem adok rá, mert nem jó nézni amúgy. Mármint izgalmas, gondolatébresztő, de fájdalmas is látni ezt a sok szimpatikus karaktert a halál torkában. Vagy hát szimpatikus: azért szimpatikusak, mert teljesen átlagosak, bárkik lehetnének, akikkel találkozunk az utcán vagy partyn vagy ilyen táborokban. Előttük az élet, és vannak gyarlóságaik biztos, de a "bűnük" mindössze annyi, hogy egy baloldali szervezet, párt táborában voltak.

Szerintem egyébként Poppe legjobb filmje a Troubled Water mellett.

2018-09-26 23:11:39 dittike (4) #11

Az ominózus szigeten történt mészárlás egyediséget nem nélkülöző alkotásban lett ábrázolva amely még borzongatóbbá teszi a megtörtént események átélésének élményszerűségét. Csak erős idegzetűeknek!

2018-09-24 11:20:00 ryood (5) #10

ja igen, ismerem.
a lindholm féle verzió nekem sokkal jobban tetszett, bár az amerikai se rossz végül is.

előzmény: gerbence (#9)

2018-09-24 10:39:17 gerbence (?) #9

Volt már ilyen korábban is, az említetteten kívül is: szintén egy valóban megtörtént (és szintén skandináv vonatkozású) esetet dolgozott fel egy "helyi" rendező:
Emberrablás ,
valamint a minden jel szerint a megtörtént borzalmak játékfilmesítésének fétisében élő Greengrass is:
Phillips kapitány.
Érdemes megnézni mindkettőt, legalább annyira a hasonlóságok, mint a különbségek miatt.

előzmény: ryood (#1)

2018-07-26 12:21:35 ryood (5) #8

ja, hát nem egy pop, mainstream rendező az biztos. legalábbis itt..

előzmény: Prüstü (#6)

2018-07-26 12:11:49 Ubul (?) #7

az imdb/rotten nyúlfarknyi szavazása idáig jót sejtet, meg itt olvastam róla: http://www.filmtett.ro/cikk/a-megtortentek-felett-utoya-22-julius

upd.: látom, ott a cikkek között is

előzmény: ryood (#5)

2018-07-26 12:11:36 Prüstü (?) #6

Poppe nekem eddig full kimaradt, de úgy nézem elég sokan le vannak maradva rajtam kívül is, alig pontozták az eddigi filmjeit.

előzmény: ryood (#5)

2018-07-26 11:58:25 ryood (5) #5

lehet az is jó lesz (a United nekem is bejött, az Oliver Stone féle World Trade Centerrel ellentétben..) csak könyyörgöm ne angol nyelvű legyen..Poppe nekem azért autentikusabb, már csak nemzetisége miatt is, meg amúgy is remek filmjei vannak. de én lennék a legboldogabb, ha két kiváló film lenne ez a kettő.

előzmény: Prüstü (#4)

2018-07-26 11:41:16 Prüstü (?) #4

Paul Greengrass a United 93-assal nagyon betalált nálam, szóval ez esetben én sem érzem feleslegesnek a többszöri feldolgozást.

előzmény: ryood (#3)

2018-07-26 10:46:17 ryood (5) #3

annyira nem zavaró, csak meglepődtem.
ha megfelelő módon nyúlnak hozzá, bármiről lehet filmet csinálni.

előzmény: Ubul (#2)

2018-07-26 07:07:35 Ubul (?) #2

majd mikor a Thai kisgyerekek megmentéséről készül film, akkor abban az évben lehet hogy jön 5 is :D (legutóbbi infók szerint kb. ennyien jelentkeztek be a megfilmesítés miatt :D)

Amúgy tudtommal volt már ilyen hasonló eset, 911-nél is volt hogy jött ki két film tán egy ugyanazon évben. Jóvanazúgy, engem nem zavar, elfér :D (mondjuk nem tudom, mennyire "etikus" sorozatgyilkosságból és más halálesetéből filmet csinálni)

előzmény: ryood (#1)

2018-07-25 23:06:32 ryood (5) #1

most tényleg egy évben két film is készült két teljesen különböző rendezőtől ugyanarról az eseményről?
(a másik verzió Paul Greengrasstől Norway címen debütál a velencei fesztiválon)