Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
húsbavágó az egész valódisága, és az a nyomorult külvároskép, amit fest a film. marcello fonte pedig tényleg elképesztően formálja meg ezt a szánni vaó figurát, aki csak nagyon nehezen tudja felismerni, hogy az a vadállat, akihez olyan hűséges, mint egy kutya, csak kihasználja őt. aztán szép ívű bosszúlesz belőle. állítólag fontet a szegénységből mentette ki a filmszínészet.
elismerésem a cannesi díjáért, megérdemelte. kár, hogy a filmet nem díjazták..
Állatban az ember vagy emberben az állat döntse el mindenki ahogy gondolja de itt mindkét fajta megnyilvánulás be van mutatva.
Sajtóvetítésen láttátok?
Leplezetlenül nyers, erőszakos, durva, szomorú, kétségbeejtő. Marcello Fonte zseniálisan hiteles, ahogy az amatőr színészek szoktak lenni. Ahogy a vetítés előtti felvezetőből megtudtuk, színházi takarítóból lett beugró színész, majd kisebb filmszerepek után a rendező találta meg erre a főszerepre, mint tökéletes választást. A végkifejlet letaglózó, az utolsó képsorok Antonionira emlékeztetnek engem, nehéz, nagyon nehéz volt felállni a székből. Azért remélem, - és nem bántásból - hogy nem ez a film viszi el a legjobb külföldinek járó Oscart, még ha az olaszok nagyon is szeretnék.
Kellett már ez, mint egy falat kenyér. A sok, valós eseményeket feldolgozó sikersztori között kimondottan üdítően hatott, sokkal eredetibb ízvilággal. A két karakter könnyen beazonosítható, nem olyan éles kontúrral, de jó néhány "Simoncino" próbált már felmászni az én hátamon is. Habár kicsit messzire engedték a sztorit, így is minden percét öröm nézni.