Bohemian Rhapsody (2018) ☆

Bohém rapszódia

(Bryan Singer)

amerikai-angol dráma, életrajzi film, zenés film

3,7
★★★☆☆
397 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-03-11 08:52:22 hhgygy (3) #71

Hadd tegyek hozzá egy kicsit az idősebb generáció nevében, akiknek a film "velünk elő történelem". Tegnap idősebbek (60+) társaságában néztem meg és magam is 50+os vagyok, de mondjuk én az adott időben AC/DC, Black Sabbath, stb. rajongó voltam, de emlékszem, sokszor hallgattuk a Night at the Opera lemezt is. Szóval egyhangú vélemény volt hogy Rami Malek nem volt jó Freddy Mercury, hiába csinaltak neki nyuszifogakat. Az meg már az én grumpy old man megjegyzésem, hogy Oscar díj Rami Maleknek, ez szegénységi bizonyítvány.

2019-03-08 11:08:25 somogyireka (2) #70

Itt a világ végén még egy Queen-film is esemény, úgyhogy elmentem a moziba..persze százhuszonhárom fenntartással, de ne már, mondtam magamnak. Nem lehet az, hogy folyton az előérzeteimre hallgatok, hátha egyszer nem lesz igazuk..és csakis azért írok róla,hogy én legyek a százhuszonharmadik, aki kimondja, mekkora egy orbitális botrány ez...Mint a film egyetlen élményét azért hadd emeljem ki gyorsan a színészek játékát, a csapattagok esetében a szuper maszkírorást, Freddienél pedig a 200%-os imitációt.(a színészi játékra gondolok, a külső az inkább egy gúny csak) Rögvest meg is néztem az eredeti Live Aid koncertet, és bizony nekem a filmbéli játék élesebb, lángolóbb volt, mint az igazi..Ja, persze, mert ott a színésznek Freddie kb hattyúdalát kellett eljátszani az AIDS pozitív teszt miatt, a valóságban akkor pedig még nem is tudott a kórról.Szóval az igazi Freddie kapcsán nyoma sincs a felvételeken afféle "halállal szembenézésnek", míg a filmben az egész tényleg olyan, mintha egy alagút végén állna már "valamilyen fényesség előtt és annak dalolna".
De a legnagyobb botrány számomra az, hogy ez a cuki, felszínes, a valódi történéseket rendesen torzító, 12+-os korhatárra szelidítő vasárnapi családi mozi készítésében az együttes tagjai is részt vettek, és képesek voltak egykori mesterük valódi lényének ilyen szintű torzítására, mélységeinek, tényleges küzdelmeinek elhallgatására..Pedig basszus mindent Freddietől kaptak. Ehhez képest nagyon olcsóka, amit ebből visszaadnak.
Ilyen filmeknek nem kéne megszületnie. Történelemhamisítás.

2019-03-02 16:14:26 magichorze (4) #69

A live aid jelenet húzott rajta 1 pontot, így felment 4-re. A film addig csupa középszer. A bandatagok szinte karikatúraszerűen sablonosak voltak, a basszgitáros pedig egyenesen úgy volt ábrázolva, mint egy debil.

2019-02-27 00:13:14 Fatupi (3) #68

Korrektül felmondott házi feladat, de nem sok egyéni látásmód szorult belé. Az erős momentumok nem a film érdemei. Hogy hogyan jutott legjobb film jelölésig, gyanítom, hogy bedobták nézőcsaliként.

Azért ha már bohemian rhapsody, igazán meghallgattam volna egyben a végén, ha nem is a Live Aid alatt, de minimum egy stáblista kinézhezett volna.

2019-02-24 07:01:31 Dió (2) #67

Igen ez valóban nagy ajándék a filmtől, hogy ilyen kellemesen és nosztalgikusan felrázta a Queen rajongókat és visszatette a régről ismert slágereiket a polcra (el sem tudom képzelni, mekkorát kaszálhatnak most a jogtulajdonosok az ismételten kiadott zenékkel). Örömteljes, hogy legalább ennyit elért a Bohemian Rhapsody, mert ezt leszámítva egy újranézés után maga a film nálam is ment le kettesre. Ennyire klisés, giccses, dilettáns és gyerekes elbeszélésmóddal és konfliktuskezeléssel megáldott sztorit nézni szerintem ugyanis még úgy sem éri meg, hogy a zenei részek egyébként tényleg hatalmasat szólnak. Az, hogy a valós eseményeket milyen károsan és dramaturgiai szempontból indokolatlanul ferdíti, már csak hab a tortán.

2019-02-21 21:32:09 ChrisAdam (2) #66

Amiért egy pillanatig sem haragszok a filmre - amiért utólag megbékéltem: sőt, amiért hálás vagyok, az A zene. Korábban is ismertem a híresebb Queen-számokat - innen-onnan -, de most az elmúlt 2 hétben végighallgatva majd' az összes albumukat, azt kell mondjam, hogy nagyot hagytam eddig ki. Nagyon Nagyok, zseniális muzsika. Furcsa, hogy miközben a legtöbb 60-as, 70-es, 80-as évek zenekaraiba bele-belekóstoltam, őket valahogy mindig kihagytam.

2019-02-13 09:10:28 Olórin (2) #65

Szerintem sokan keverik itt a történetmesélést a koncertfilmmel.

előzmény: Raul (#61)

2019-02-12 21:13:41 Dió (2) #64

“Tehát nem dokumentum film és még csak nem is életrajzi film”
Akkor az életrajzi film besorolás biztosan tévedésből van felvéve minden főbb filmes oldalon?
Amúgy kategorizálást félretéve, ha egy biopic némileg meg akarja változtatni a valóságot, felőlem csinálja, ha jó szándék és dramaturgiailag indokolt, érthető funkció vezérli. Viszont ha azt ilyen ízléstelenül, degradálóan, egyoldalúan és károsan teszi, mint a Bohemian rhapsody, akkor ne lepődj meg, ha az páraknál kiveri a biztosítékot.

előzmény: Kempesbaba (#58)

2019-02-12 15:35:17 saatonda (?) #63

igyekszik, de egyre inkább hiába, az áltörténelmi regény bizony posztmodern "műfaj", az áltörténelmi film is, mondjuk legalább abban van különbség, szellemiségét tekintve mennyire "hiteles" egy-egy alkotás, amúgy nem csak vígjátékban/szatírában hanem életrajzi filmben is nagy ívben tesznek a hitelességre, mondjuk legalább némileg megváltoztathatnák a neveket hogy felismerhető legyen de mégis egyértelműsítve hogy itt fikcióról van szó, pár torzítás megengedett, de a durva hamisítások, átverések nem feltétlenül, de a korszellemhez ez illeszkedik, az embereket nem igazán zavarja.

előzmény: ChrisAdam (#62)

2019-02-12 14:46:03 ChrisAdam (2) #62

Ez természetes, viszont ilyen műfaj nem létezik - még ha gyakorlatilag mégis. A néző viszont igyekszik úgy leülni egy film elé, hogy a lehető legtöbb hitelességet várja tőle. Főleg egy olyan ember életével kapcsolatban, akinek minden pillanata utólag nyitott könyv.
Ugyanakkor pedig nem ezen bukott a film - számomra végképp nem, hiszen nem ismertem Mercury életét.

előzmény: saatonda (#60)

2019-02-12 14:28:12 Raul (4) #61

Szerintem sokan keverik itt a fikciós életrajzi filmet a dokumentumfilmmel.

2019-02-12 14:21:13 saatonda (?) #60

nagyon jól tudod, hogy áléretrajzi filmekkel van tele minden, a közösségi háló vagy a wall street farkasa sem törekedett hitelességre,hogy csak két oscar-jelölt filmet említsek, a sor szinte bármeddig folytatható

előzmény: ChrisAdam (#59)

2019-02-12 14:10:48 ChrisAdam (2) #59

Tehát nem dokumentum film és még csak nem is életrajzi film. Tehát ezt a dolgot kéretik a helyén kezelni.

előzmény: Kempesbaba (#58)

2019-02-12 13:41:17 Kempesbaba (4) #58

Hú,ez kimondottan jó volt!Volt egy-két libabőrös pillanata a filmnek. Viszont nem árt pár dolgot tisztába tenni:ez egy fikciós zenés film,ami a valóságból merít ihletet. Tehát nem dokumentum film és még csak nem is életrajzi film. Tehát ezt a dolgot kéretik a helyén kezelni. Rami Malek pedig legalább annyira megérdemli ezért az alakításáért az oscar szobrot,mint a többi 2019-es jelölt. De azért hogy minden egyensúlyba kerüljön,a film után megnéztem a Queen live aid 1985-ös koncertjét :)

2019-02-10 11:52:33 critixx (3) #57

Ja, bocs, nem úgy értettem, hogy te személyesen gondolnád, hogy a film színvonala összefügg a bevételekkel. Csak megjegyeztem. Amúgy igen, valóban az átlagnézőnek sajnos ennyi bőven elegendő. Amúgy ez vicces, konkrétan még a film bemutatója után nem sokkal az egyik törzskocsmámban a csapos lány megjegyezte, hogy olvasta a kritikámat és szerinte igazságtalanul húztam le ezt a remek filmet. :D

Ha a Led Zeppelin-t szereted, akkor a Queen első néhány lemeze biztosan tetszeni fog, hasonló világ. Amúgy a Bohemian Rhapsody sem csak úgy a semmiből született, korábban voltak már hasonló próbálkozásai a zenekarnak és Mercurynak. A második lemezen található March of the Black Queen például ugyanúgy egy hatperces, többtételes, bonyolult zenemű, szintén F.M. szerzeménye. A Stone Cold Crazy pedig a thrash metal előzményének is tekinthető, nem véletlen, hogy később a Metallica feldolgozta.

előzmény: ChrisAdam (#56)

2019-02-10 11:17:32 ChrisAdam (2) #56

Egy másodpercig sem tudom be ezt a film színvonalának, sőt. Minden bizonnyal, miután a Queen és maga Mercury talán az egyik, ha nem a leghíresebb ikon a könnyűzene történetében, emiatt ment boldog-boldogtalan, még ha többen éppen csak a Bohemian Rhapsody-We'll Rock You-We're The Champions triumvirátust ismerik. A film pedig hiába sablonos és középszerű, illetve nem méltó a Queenhez, a közízlésnek - már bocsánat - bőven elegendő. Mert látványos, nem unalmas, és tele van zenével. Ennyi elég is ahhoz, hogy mindenki oda és vissza legyen.

Egyébként köszi, mindenképpen nekiugrok a diszkográfiájuknak. Nem is értem, hogyan maradt ki az életemből, mikor a 60-as, 70-es és 80-as évek nagyjait szinte mind végighallgattam, közülük több nagy kedvenc is (műfajtól függetlenül): The Doors, Led Zeppelin, Joan Baez, Bowie, Dire Straits és persze Pink Floyd, satöbbi. A Queennel valahogy mindig elkerültük egymást, csak indirekt módon találkoztam velük. Mondjuk ugyanígy vagyok a Rolling Stones-zal.

előzmény: critixx (#54)

2019-02-10 10:58:47 Dió (2) #55

"Őszintén el vagyok keseredve, és nem értem a nagy hype okát."
Az, hogy egy zenekar filmje még egy ennyire középszerű filmfeldolgozással is így szarrá keresi magát, nálam inkább csak azt mutatja, hogy mennyire népszerű volt maga a Queen, mint zenekar; pláne, ha hozzáveszed, hogy a kritikusi oldalakon mennyire nem áll jól a film (metacriticen 50%-ot sem éri el és rottenen sincs sokkal fölötte).

előzmény: Fujimi (#50)

2019-02-10 10:15:28 critixx (3) #54

Mégis tarol a film a jegypénztáraknál és sorra dönti meg a bevételi rekordokat. Mondjuk ennek inkább Mercury kultuszának, mintsem a film színvonalának tudható be.

Amúgy egyetértek. A Queen az egyik leginnovatívabb zenekar volt annak idején, akik állandóan kísérleteztek, újítottak, erre készül róluk egy film, ami a lehető legsablonosabb, minden eredetiséget nélkülöző, teljesen súlytalan életrajzi mozi.

Egyébként ajánlom neked végighallgatni a Queen II, Sheer Heart Attack, A Night at the Opera albumokat. Meg fogsz lepődni. Különösen, ha csak a slágereiket ismered. :)

előzmény: ChrisAdam (#51)

2019-02-10 00:10:31 ChrisAdam (2) #53

Most jut eszembe, tényleg! Jó, hogy mondod! Tényleg megérdemli! Parádés és nagyszerű, ezeket a szavakat kerestem! Olyan jó, hogy pont akkor teremsz itt, amikor megszólalok, Havierez! Elég csak tévútra tévednem, de Te őrangyalként tessékelsz vissza a Helyes Útra! Köszönöm!!!44négy

előzmény: Havierez (#52)

2019-02-09 23:55:58 Havierez (?) #52

Nem értek veled egyet! Szerintem abszolút minőségi ez a film és meg fogja érdemelni azt a rengeteg Oscar dijat amivel jutalmazzák! A szinész Rami Malek pedig parádésan és nagyszerűen azonosul az elhunyt rock legendávál és hitelesen játssza el őt!

előzmény: ChrisAdam (#51)

2019-02-09 23:08:53 ChrisAdam (2) #51

Szegény Freddie Mercury, a rockzene legkülönösebb ikonja micsoda íztelen, jellegtelen, sablonos filmet kapott. Nem ezt akarná. Az alkotó, aki azért jött a világra, hogy szórakoztassa a közönségét, mert tényleg értett a közönség nyelvén, egy olyan életét feldolgozó filmet kap, ami totálisan nem érti a rajongói lelket, totál nem érti, mitől és hogyan lehetne a Freddie életét feldolgozó film igazán tökéletes.

Egészen ironikus ez, de inkább szánalmas. Sosem voltam Queen-rajongó, igazából a híresebb számaikat ismerem, de talán még egyetlen albumot sem hallgattam végig önszántamból, pedig azt hiszem, stílusomba vág, valahogy mégis kimaradt. Viszont nem kell expertnek lenni ahhoz a zenekarral kapcsolatban, hogy lássam, ennél Wikipédia-szagúbban nem lehetett volna feldolgozni az ő, illetve pontosabban Freddie életét. De komolyan, évszámokban és helyszínekben a Wikipédia is nagyon jó, a Bohém rapszódia az ég egy adta világon nem ad többet egy jó adag száraz információtömegnél. Nem szorult bele egy picike lélek sem, egy ízig-vérig rajongói szemlélet, csodálat.
A Bohém rapszódia egy lelketlen monstrum, egy patika-mérleggel kisúlyozott receptre megírt dolog, amit Rami Malek sem ment meg, sőt, számomra nagyon ritkán ütötte meg a lécet. Megalomán, szenzációhajhász és rettenetesen erőlködik, hogy valami nagyon nagyot alkosson, de annyira szánalmasan elenyésző lesz és legfőképp méltatlan a Queen nagyságához mérten, hogy az fájdalmas. Egy igazi, valódi, megismételhetetlen egyéniség van a középpontban, ez természetesen átjön annak is, aki nem ismeri Mercuryt, de a film egyszerűen képtelen megbirkózni egy ekkora falattal. Ezt talán a félelmetesen gyenge finálé mutatja be: miközben a Live Aid koncertjét oly nagy hanggal harangozzák be, oly nagyon ide hegyezik a forgatókönyv ceruzáját, olyan brutálisan gyenge lesz, hogy kénytelen vagyok felkutatni a korabeli felvételeket, hogy helyreálljon a világ rendje. Egyrészt ennyire csúnyán és piszkosul jellegtelenül agyonvágott koncertjelenetet még nem láttam, másrészt olyan bitangul gyenge benne az egész Queen vizuális szereplése (mert hát a zenei egyértelműen zseniális), hogy totálisan szétválik a hang és a kép. Pislogtam, annyira NEM MOZOG EGYÜTT a zenében lüktető lendület és a képi anyag. Persze ennek egyik oka a másodpercenkénti vágás rengeteg semmitmondó közönségben illetve tévé előtt csápoló arccal (akik inkább mintha Backstreet Boysra nyomnák a ritmust), de az egész csapatban annyira nincs meg a csillapíthatatlan szenvedély, hogy képtelenség elhinni, hogy az ott a Queen.
A film nagy-nagy, egészen orbitális hibája, hogy egy olyan makulátlan, steril képi világot teremtett, amilyet George Lucas is megirigyelhetett volna A klónok támadásánál. Minap az I, Tonyát néztem, ahol az alkotók briliáns módon ügyeltek arra, hogy a korszakok autentikusan legyenek felidézve, így figyeltek tényleg a legutolsó részletre is, természetesen arra is, hogy korabeli kamerákkal vagy minimum filmtekercsre vegyék fel az anyagot. Bryan Singer, többek közt Az óriásölő és a Superman visszatér zseniális rendezője, aki az utóbbi 10 évben több speciális effekthez szokott, mint 35mm-es nyersanyaghoz pedig azt választotta, hogy ez a film digitális filmre forogjon, de hogy ez ne is legyen elég: folyamatos CGI, idióta áttűnések, természetellenesen tökéletes képek fogadnak minket. Kérdem én: miért kell egy letűnt kort, egy legendát, egy nosztalgikus stílust a ma eszközeivel felidézni. Úgy értem, itt egy korszakot teremtő és meghatározó ember és zenekar, nem e korszaknak megfelelően lenne érdemes mindezt felidézni? Nagyon szépek a színek, az égtől kezdve a Wembley stadion hullámzó CGI-szörny tömegéig, meg az ablakon keresztül besurranó kameráig, és a többi... De ez 2019. Hol az autentikus koridézés?
Persze a kérdés, hogy miért kérem számon mindezt egy olyan filmen, ami nem csak hogy Freddie Mercury életét nem képes a legendához méltó stílusban megjeleníteni, de nem képes arra se, hogy egy fikarcnyi valódi drámát is belecsempésszen ebbe a biopicbe. Mert hogy a zeneipar egyik leginkább extravagáns, híresen botrányos, tabudöngető személyiségének egy családi, 12-es karikával megbélyegzett kis Wikipédia-életrajz jusson, az botrány. "Nem rossz, csak több csöcs meg segg kéne bele!" Ahogy Hollós Endre mondaná, de nem is ezen van a hangsúly, hiszen például a Forrest Gump is tudott olyan témákat, amik "kényesek", érinteni úgy, hogy az megdöbbentő és igazán sokkoló legyen. Például AIDS. Itt viszont valahogy a forgatókönyvírók mintha csak fellapozták volna a Sablonos és Közhelyes Szófordulatok Gyűjteményét és csillogó szemekkel tűzdelték volna tele a dialógokat. Az ég egy adta világon semmi dráma nem szorult a filmbe, ha pedig mégis úgy éreznénk, hogy valami belül mozog, akkor az Freddiért van és a hangsávért, mert a Queen zenéje itt is jól szól.
És igen, sajnálatos módon, pár rövid jeleneten, momentumon túl csak a Queen zenéje az, ami fenntartja a filmet a víz felszínén. De hát minekután ez nem a film érdeme, így kár is e kommentben dicsérni őket, Bryan Singeréknek viszont petáknyi jó szó se marad.
Freddie Mercury pedig fordult egyet a sírjában, de többet biztos nem, mert ő már megtette mindazt, amiért legenda marad örökre. Holmi Bryan Singerek és Rami Malekek nem fogják mindezt bepiszkítani. Ő már érinthetetlen.
A többi meg szomorú. Az kifejezetten, hogy ezt rajongják majd körül a The Oscars nevezetű showműsoron. Na, de legalább nem lesz egyedül, kézen fogva, ugrabugrálva járkálhatnak majd végig a vörös szőnyegen a Fekete Párduccal. 35%

2019-02-09 21:26:58 Fujimi (2) #50

Végtelenül kínos volt végigülni ezt a két órát. A súlytalan drámainak szánt jelenetek egyikének sem volt következménye, csak egymás után hömpölyögtek, a közhelyes dialógusokon pedig csupán a fejemet tudtam fogni. A családbarát szétcsapatós bulikat teljesen feleslegesnek éreztem, mindent közöltek ámbár, (Mercury meleg, néha betép, a csaja terhes, stb.) de semmit nem éreztettek. A végső koncertjelenet zsenialitását is elrontották a néha bevágott jellemtelen karakterekkel. Ha már itt tartok... A csaj valami eszeveszett tehetségtelenül alakított. Ha akarok látni egy jó koncertet, akkor ott a youtube, nem kell nekem ez a maszlag szutyok körítésnek, amely akármelyik másik zenekar filmje lehetett volna. Igazán méltatlannak vallom annak ellenére, hogy azért nem vagyok egy Queen lexikon. Szerencsétlen Freddie biztos forog a sírjában. Az a mázli, hogy legalább Rami Malek egy nagy tehetség, bár kíváncsi lettem volna Sacha Baron Cohen alakítására is. Így, hogy láttam, megértem, miért dobta vissza. Ennyi nyál gennyet egy rakáson... Ha legalább végignyomták volna a számokat, és nem állították volna meg őket a refrén előtt, esküszöm, 20%-kal jobb lett volna ez a film. Őszintén el vagyok keseredve, és nem értem a nagy hype okát.

2019-02-09 12:00:58 Raul (4) #49

A filmnek számos hibája van, amelyeket már jó néhányan megemlítettek, kezdve onnan, hogy az eleje mennyire összecsapott, a valós tények megmásításán keresztül egészen a nagy apa-fiú kibékülési jelenetig. Ráadásul én a főszereplővel sem voltam megelégedve. Az rendben van, hogy Mercury színpadi mozgását teljesen levette, viszont ezt a fogpótlást eléggé túltolták szerintem. Nem elég, hogy állandóan kényszeresen a száját néztem, de úgy láttam sokszor, még a színészt is zavarta.
És még sorolhatnám a negatívumokat bekezdéseken keresztül, de a végén mégis úgy álltam föl, hogy ez a film akkor is jó volt. Pedig nem is vagyok nagy Queen-rajongó, de valószínűleg nekem a zene és a látvány vitte el a hátán az egészet.
8/10

2019-02-03 13:11:34 Olórin (2) #48

Bőven nem ismerem olyan behatóan a Queen hátterét, hogy a tényszerű ferdítések feltűnjenek és/vagy érdekeljenek, de ez ettől függetlenül is egy felháborítóan unalmas, jellegtelen, sablonos vacak, amit Malek rutinszerűen végigfintorog. Ami a zenei részeket illeti, ha Queent akarok hallgatni, akkor Queent fogok hallgatni, és semmi szükségem sekélyes átvezető maszlagra a dalok között, köszönöm szépen.

2019-02-01 18:19:07 critixx (3) #47

Én a Hutton-féle könyv mellett anno olvastam a Rick Sky-féle, elég bulvárosra sikerült életrajzot is, illetve David Bret Borotvaélen című könyvét, ami szerintem a legjobban sikerült a három közül. Jól egyensúlyozza a kicsit pletykásabb részeket az életrajz szakmaibb oldalával. Mindenesetre abban mindhárom könyv alapján biztosak lehetünk, hogy a valódi Mercury jóval összetettebb személyiség volt és nem éppen 12-es karikás besorolású életet élt.

előzmény: bromi (#46)

2019-02-01 15:49:42 bromi (3) #46

Hat, megneztem de nem ajultam el tole. Csak erositett abban, h Freddie Mercury egyszeri es megismetelhetetlen karakter volt. Sem potolni, sem eljatszani sem tokeletesen visszaadni Ot nem lehet!
Hosszu volt a film, de igazabol eleg lapos. En olvastam Jim Hutton konyvet, ami konyv letere sokkal nagyobb vizualis betekintest adott Freddy eletebe. A filmbol nem jott at az o karizmatikus es extravagans lenye. Persze, nem tudom, mo volt a film celja... mert egy laza kis emlekfilmnek vegulis megteszi. De Freddy ennel tobbet erdemelne.

2019-01-30 08:35:46 pelu (3) #45

Nem mondom, h nem szórakoztatott a film, de amennyi részét értékeltem, kb ugyanannyit el is marasztaltam. A zene és a hangulat nagyjából el is viszi a filmet, és Malek játéka is remek, bár annyira azért nem jó, h tényleg úgy tűnjön, mintha az eredeti Freddie-t látnánk, de utánzatnak kitűnő volt. A többi színész viszont olyan kétdimenziós volt, h néha az arcomat kapartam tőlük. A klisék és a valótlanságok fölött most szemet hunyok, mert a koncertek és a dallamok kárpótoltak, de számomra nem lett az a lebilincselő alkotás, mint amire előzetesen számítottam. Egy 4-est azért most még megadok rá, aztán majd az idő eldönti, h megérdemli-e.

2019-01-27 16:39:39 miraculum (3) #44

A zenék és Malek jó, de ezen kívül rettentő idegesítő, hogy nincs egy olyan pont a filmben ami pont úgy, pont akkor és pont azokkal az emberekkel történt volna, ahogy a valóságban. Márpedig ez még azokat a dolgokat is hitelteleníti, amikről amúgy fogalmam sincs, hogy valósak-e, például a zeneszerzéssel kapcsolatos jeleneteket. De ha már így történt, és mindent összekuszáltak, akkor legalább egy pergős, izgalmas történet bontakozna ki, ehelyett egy tényleg sótlan, családbarát és rendkívűl felületes filmet kapunk. Nagyon sajnálom, de ez így nagy csalódás.

2019-01-27 11:08:36 kaamir (2) #43

Sosem szerettem a Queent, de a zenéjük alapján pont ilyen sótlan, semmilyen alakoknak képzeltem őket. Persze a valóság nem ez volt, de ez a film így válik a zenekar tökéletes metaforájává. Kreativitás helyett a közönség igényeinek penzhajhasz kiszolgálása, progresszíó helyett megalkuvás, kommersz hozzáállás.

Malek remekül lemásolta Mercury alakját, de ahhoz gyenge színész, h élettel töltse meg a manírokat.

2019-01-26 20:51:33 agymosott09 (2) #42

Amúgy nem tudom, ki hogy van vele, de egy rossz filmet annyira nem tudnak szerintem megmenteni a jó zenei betétek. Ha a dalokat akarom hallani, beteszem a lemezeket, és akkor nem csak egy másfél perces szkeccs megy le egy teljes dalból. De nekem is a zene a pozitívum, még ha nem is a koncertbetétek, hanem pl. amikor elkezdi a basszer az Another One Bites the Dustot, és a nagy ellenkezés közben rájönnek, hogy az egy jó téma. Arról el tudom képzelni, hogy hiteles, meg ha nem is, akkor is jó: egy jó téma jó téma, függetlenül attól, milyen stílusban született. Meg persze, az sem rossz, még ha nem is ennyire hatásos, amikor a kiadóval vitatkoznak a film címét adó dalról, tehát alapvetően ezek a zenei kulcsmomentumok, ráismerések érdekesek. Ezek miatt maradtam a "rossz" besorolásnál a nézhetetlen helyett. A film lényegét adó kamusztori viszont sajnos egy nagy nulla.

2019-01-26 20:39:55 cinemagi (2) #41

A film rendezoje nem a magyar oktatasi rendszerben tanult? Pont ugyanigy kellett tudni a koltok eletrajzat is meg tori oran az evszamokat. Ez azert keves egy filmhez, kene tortenet is meg karakterek..

2019-01-26 15:52:45 narancs77 (2) #40

Félretettem hogy sokat ferdít a film, élveztem a zenei részeket, de így se tudom azt mondani hogy egy jó film volt, és felhőtlen 2 óra szórakozást nyújtott. Próbáltam "csak a szépre emlékezni", ahogy az egyik előttem szóló fogalmazott, de ettől a film a maga hatásvadászatával, középszerűségével, egyszerű story-leírásával (mert tényekről nem beszélhetünk :-) ) nem lesz jó.
Egyébként a sok hamisítással együtt is lehetett volna ebből egy ütős film, nekem nem kizárólag a hazugságokkal van bajom.

2019-01-26 10:46:59 kovi1970 (5) #39

Tartottam tőle, hogy a Mr. Robot után kiábrándító lesz Malek, és inkább annak főszereplőjét látom majd Freddie helyett, de nem így lett. Nyilván vannak hibái is, mint minden életrajzi filmnek.
Mindent összevetve, meg a jó hangrendszernek köszönhetően, plusz a szinkron hiányának ;), nekem bejött.

2019-01-26 10:15:44 Hoqspok (4) #38

Előttem szólok történelem hamisításról csúsztatásokról írnak. - Biztos így van nem tudom - sosem követtem emberek életét csak élveztem a művészek alkotásait. Ennél a filmnél a zene és persze Rami Malek zseniális játéka magával ragadott a történet hitelssége számomra sokadrangúvá zsugorodtt. Külön tetszett ahogy egy-egy ötletből világhírű dallamok születnek. Remek szórakozás volt csak ajánlani tudom.

2019-01-25 23:28:26 Bubu (3) #37

A Queen a zene, amin felnőttem. Freddie Mercury képe volt a falamon, olvastam az önéletrajzát. Ez a film én úgy érzem, elferdített dolgokat különösen Bryan May és Roger Taylor javára, akik nem átallottak fényezni magukat. John Deacon alakját pedig alig formálták meg. A film családbarát jellege pedig szerintem egy kevésbé őszinte képet addot Freddie Mercuryról.
Ennek ellenére, mint egy játékfilm egy zenekarról, nagyon jó, de mint Queen / Freddie Mercury film, nem működik. Annyi pontatlanság van benne, ami mellett már nem tudtam elmenni.
Viszont a zene, a hangulat, az összevágott, klippszerű jelenetek zseniálisak, Bryan May-t mintha klónozták volna, Rami Maleknek meg gondolkodás nélkül odaadnám az Oscart. A Live Aidet idéző képsorok méltó búcsúzás volt, kár, hogy előtte ahogyan felvezették a műdrámát, már sok volt.

2019-01-19 17:15:24 Calavera (?) #36

a film nem azért jó, kimagasló filmalkotás, mert a rendező jól dirigált, vagy mert a középszerű fényképész remekül fotózta a filmet. Rendben a színészek jók, ez nem kérdés, de a film csakis és kizárólag azért jó, mert Freddy Mercury életét mutatja be a Queenben. Ennyi. Persze, hogy könnycseppekkel, lélelgez visszafolytva nézzük az utolsó negyed órát, de ez egy megtöntént esemény.
A rendezés pocsék, fényképezés egy nagy nulla. Ami jó, az a Queen zenéje és a négy zenész akikből áll a Queen
period
*drop the mic*

2019-01-03 21:59:20 HejjaX (4) #35

Oscar díjat Rami Malek-nak! Most azonnal. A február végét sem kell megvárni.

2018-12-06 13:35:33 purplerain (5) #34

Legalább ilyen aranyos látatlanban fikázni egy filmet...

előzmény: dorothygale (#31)

2018-12-06 07:31:45 Ubul (?) #33

véleményem szerint a legtöbb életrajzi filmmel így történik. Itt valószínűleg jobban kijön, mert nagyon sokan kívül-belül fújják az egész story-t. Persze attól még nem indok, hogy miért így lépték meg, mivel lett volna mondjuk unalmasabb...

előzmény: dorothygale (#32)

2018-12-05 23:28:01 dorothygale (?) #32

És igen erre gondoltam. A törtenelem hamisításra....

előzmény: Ubul (#26)

2018-12-05 23:19:06 dorothygale (?) #31

Okoskak. Úgy értettem moziban.....egyebkent egyesek mily nagyokat gondolnak magukrol. Míg én egy filmről beszéltem addig ők már jogot formalnak arra is , hogy kikezdjék az embert negatív sértéseikkel....
Ahogy egy ismerősöm mondani szokta: aranyos...

2018-12-04 08:04:59 SoZi (5) #30

Ezt ne nekem mondd...
Szerinte igen, hiszen elegen ("annyian") húzták le ahhoz, hogy inkább meg se nézze. Ilyenkor tökmindegy mik a tények, ha vki a saját valóságát nézi. Erre utaltam a válaszomban.

előzmény: Ubul (#29)

2018-12-04 06:45:31 Ubul (?) #29

"ahol a tegtöbben állnak előtted"

mert többen vannak most a fanyalgók? én nem úgy látom az itteni értékelések alapján se.

előzmény: SoZi (#28)

2018-12-04 01:59:18 SoZi (5) #28

Mindig abba a sorba állsz be, ahol a tegtöbben állnak előtted?

előzmény: dorothygale (#25)

2018-12-03 11:05:29 purplerain (5) #27

Igazi egyéniség vagy.

előzmény: dorothygale (#25)

2018-12-03 10:18:13 Ubul (?) #26

megosztó, vagy bejön (mert túl teszel azon, hogy történelmet hamisítanak benne), vagy nem. Imdb-n 8.4es pontszám 134K szavazatra azért már nem mondanám hogy esetleg rossz lenne.

előzmény: dorothygale (#25)

2018-12-03 09:15:27 dorothygale (?) #25

Annyian lehúzzák , inkabb meg sem nézem

2018-11-18 14:06:47 BonnyJohnny (3) #24

Ez a film azt adta amit mindenki akar.
A sok lehúzásból látható, hogy nem. ;)

Nem a mély igazságot, nem egy illúzió romboló velős, szaftos story sötét, realisztikus és tanulságokkal teli kifejtését.
Akkor viszont karcolgatnia sem kellett volnaa témákat, hanem egy feelgood mozinak maradni.

előzmény: Pedro (#21)

2018-11-17 19:52:20 Dió (2) #23

Ha én lehúztam, de nem morzsolgattam könnyet a szemem sarkában a végén, akkor nekem is "meg kell csesződnöm", vagy a kinyilatkoztatott ítéleted szigorúan csak a kettőt kombináló nézőkre vonatkozik?

előzmény: Pedro (#21)

2018-11-17 17:10:45 Sántha Orsolya (4) #22

Imádtam. Varázslatos és megható. Szerintem méltó emlék.

2018-11-16 23:27:59 Pedro (5) #21

Csesződjön meg mindenki aki próbálja kifejteni, magyarázni és lehúzni ezt a filmet, miközben a szeme sarkában könnyet morzsolgatva, lélegzet visszafojtva nézte és hallgatta az utolsó negyedórát a filmből. Ez a film azt adta amit mindenki akar. Nem a mély igazságot, nem egy illúzió romboló velős, szaftos story sötét, realisztikus és tanulságokkal teli kifejtését. Hanem, hogy ott legyünk az együttessel a számok születésénél (még ha a filmes műfajhoz hűen, rövidített verzióban adják elő akkor is), hogy ott legyünk ezeken a gigantikus koncerteken és átélhessük kicsit, amit mi nem élhettünk át vagy hogy ismét átélhessük, amit már sajnos soha nem fogunk. Ez egy ilyen film és ebben az egyik legjobb és jól van ez így.

2018-11-14 09:54:15 critixx (3) #20

Az is kb. a tündérmese kategória, hogy Freddie pont a Live Aid reggelén - mikor máskor? - találja meg a szerelmét, akinek holléte után régóta kutatott, majd együtt elmennek a szüleihez, coming out-ol nekik, nagy összeborulás, megbocsátás, szeretünk fiam, aztán irány a Live Aid...

Amúgy a valóságban ez a "konzervatív szülők" dolog (ami ugye szintén egy nagy zenész életrajzi filmes klisé) Brian May esetében sokkal jobban igaz volt. Brian épp a doktoriját írta asztrofizikából, mikor felajánlottak neki egy állást egy londoni csillagvizsgálóban, ami azonban azt jelentette volna, hogy nem marad elég ideje rá, hogy teljes időben a zenekarral foglalkozzon. Freddie győzte meg, hogy utasítsa vissza az ajánlatot és válassza inkább a zenélést, holott akkor még minden téren sokkal értelmesebb és jövedelmezőbb választásnak tűnt volna a csillagász-karrier. Brian apja erre úgy kiakadt, hogy évekig nem állt szóba a fiával. Végül '77-ben elment egy Queen-koncertre és kibékült apa és fia.

A jogdíjak esetében amit én mindig viccesnek találtam, hogy a Princes of the Universe - ami a Hegylakó-film főcímdala volt - a '86-os A Kind of Magic albumon még úgy szerepel, hogy Mercury van feltüntetve szerzőként. Később, Freddie halála után, mikor a dal a Hegylakó sorozat főcímzenéje lett, a sorozat főcímében már úgy szerepel mint "Written and Performed by Queen". Nyilván, a zenekar többi tagja nem igazán akarta, hogy az összes szerzői jogdíjat Freddie örökösei kapják a 100+ epizód után, amiben szerepelt a dal.

előzmény: Ivan/ (#19)

2018-11-13 23:38:34 Ivan/ (2) #19

+1 az, hogy minden dalnál a zenekar a szerző a jogviták miatt az valóban megtörtént, de joval később The Miracle album elkészítése elött!

2018-11-13 23:32:35 Ivan/ (2) #18

Ja és a kedvenncem!

Azért válnak szét, mert Mercury szólózni akart! Nos a valóság az, hogy eddigre már Brian May összehozott a '70-es évek legvégén egy minialbumot és Roger is kiadta már első szolóalbumát és már tervbe volt a második is talán. Ezekről a film hallani se akart. A Sun City beli kis konfliktusukról meg szintén nem kapunk semmit, ami nem is volt olyan pici botrány szerintem...

előzmény: critixx (#17)

2018-11-13 13:44:43 critixx (3) #17

Arról már ne is beszéljünk, hogy mekkora tündérmese az, hogy csak úgy odamegy egy zenekarhoz beszélgetni, akiknek teljesen véletlenül (micsoda hatalmas véletlen!) pont akkor távozott az énekesük, majd pár perccel később már ott tartanak, hogy legyen ő az új frontember. A valóságban Freddie, Brian és Roger akkor már évek óta ismerték egymást, sőt, volt hogy közösen béreltek lakást. Mikor Tim Staffel otthagyta a Smile-t, Mercury volt az első és alapvető jelölt a helyére.

Illetve, ahogy mondod, a Queen egy éve létezett már és több basszusgitárost kipróbált, mire John Deacon csatlakozott.

előzmény: Ivan/ (#16)

2018-11-13 13:26:41 Ivan/ (2) #16

Mint sima film: középszer alja, minden eredetiség nélkül, egészen jó színészi játékka, borzasztóan nagy hatásvadászattal! 4/10
Mint Queen film: ultragáz, történethamísitás. 1/10
Össze vissza kavarnak az időrendel, olyan dolgokat visznek bele ami meg se történt! Csak pár a sok közül:
- Soha nem voltak feloszlás közeli állapotban a zenekar, a '80-as évek elején közös megegyezéssel szüneteltek egy évre és utána minden újra ment. Ráadásul mindez a Hot Space album után történt nem pedig a The Works után, ahogy a filmben van.
- Deacon-t egy évvel Freddy után vették be egy meghallgatás után, tehát nem egyszerre mutatkoztak be!
- Mercury '87 áprilisában tudta meg, hogy AIDS-es. A Live AID koncert elött szó se volt erről.
- A házát a LIVE AID után vette, nem a '80-as évek eljén.

4/10

2018-11-12 23:37:09 Malcolm X (5) #15

Pontosan emiatt van ma még inkább jelentősége a filmnek. Üdítő volt, annak ellenére, hogy nem különösebben kedveltem a Quenn-t. Főleg a Mr Robot Elliot-ja nyújtotta a szoksásosat: 100% hiteles alakítás!

előzmény: dittike (#6)

2018-11-12 01:43:09 SoZi (5) #14

Az emlékfilm analógia annak minden szépségével és visszásságaival:
Mint egy szép beszéd pl egy szertartáson, ahol megemlékeznek egy néhai barátról (maga a Queen vagy Freddie), ahol a beszélő (a megmaradt tagok) mindenféle legendás dolgokat mesél, elfedve esetleges személyes felelősségét (minden olyan konkrétum, amit critixx leírt egyel lejjebb - kösz hogy ilyen jól összeszedted). A hallgatóságban pedig vannak olyanok akik "cüccögnek" magukban, mert tudják hogy mi az igazság. És vannak olyanok, akik hajlandoak a szépre emlékezni arra a rövid időre, pedig ők is ismerik a teljes képet.
Ennél filmnél a beszélő a zenekar megmaradt tagjai, akik adott esetben mossák kezeiket (nyilván minden bulin a feleségeikkel feszengtek egy sarokban szín tisztán, persze... Vagy pl hogy ki kezdte a szólózást), vagy egyenesen vki mást okolnak kb mindenért (pl a meleg producert).
Nem mondom, hogy ez helyes, vagy jó. És látom, hogy mit értesz károsnak benne. És biztosan vki meg fogja csinálni az őszinte filmet is (effelől semmi kétségem), de amíg a tagok élnek és a jogok az övék, addig a botrány elmarad és ez a kicsit felszínes történet van, ami fantasztikusan van kivitelezve, tisztelettel bánik az emlékekkel, tele van zenével és legendás pillanatokkal.

előzmény: Dió (#12)

2018-11-10 12:09:43 critixx (3) #13

Az egészben a vicces, hogy a Queen-t semmi sem törte ketté (legalábbis Mercury halála előtt). A '82-es Hot Space album és turné után közös megegyezés alapján egy év szünetet tartott a zenekar, ez alatt az idő alatt Roger Taylor már a második (!) szólólemezét csinálta és Brian May is szólóprojekten dolgozott. Mercury csak '85-ben jelentette meg az első szólóalbumát, harmadikként a bandatagok közül. A pihenő után pedig a zenekar ott folytatta, ahol abbahagyták, '84-ben megjelent a The Works album (ezen szerepelt pl. az I Want to Break Free, itt is időben kavar a film...), majd mentek vele turnézni, aztán jött '85 nyarán a Live Aid. Ez az egész "törés majd újra egymásra találás" egy fikció, amit a film írói találtak ki. A filmben azt mondják, hogy "nagyon régóta nem zenéltek együtt" a Live Aid előtt, ami hazugság, hiszen mindössze néhány hónappal korábban ért véget a Works-turné. De persze ragaszkodni kell a bevált klisékhez és formulákhoz, még véletlenül se legyen másmilyen egy zenész-életrajzi film mint az előtte született ötven hasonló.

Ami még tény, és persze a filmből kimarad, hiszen ki akarná felemlegetni a kellemetlen részleteket, hogy ezen Works-turné során, '84-ben a Queen több alkalommal is fellépett a dél-afrikai Sun Cityben, az apartheid rezsim gazdag fehér fenntartóit szórakoztatva, minek következtében kizárták őket a brit zenész szakszervezetből. A Live Aid-fellépés mögött jelentős részben az állt, hogy Mercuryék így próbáltak vezekelni a dél-afrikai "incidens" miatt.

A valóságban Mercury jóval kevésbé prózai módon jelentette be a zenekar tagjainak, hogy AIDS-es. Állítólag egy alkalommal, mielőtt a banda újra összejött volna '88-ban, hogy felvegyék a The Miracle albumot, Mercury egyszerűen feltette a lábát az asztalra és felhúzta a nadrágszárát, hogy a többiek jól láthassák a Kaposi-szarkómából eredő foltokat a lábán. Innen rögtön értette mindenki, hogy mi a helyzet.

előzmény: Dió (#12)

2018-11-10 10:30:49 Dió (2) #12

Nem teljesen értem ezt az "emlékfilm" szót, amit írtok, és hogy ez így miért jó. Az oké, hogy ha a Live Aid fellépéssel akarják zárni a filmet, akkor a forgatókönyvíróknak mindent ez elé kell behozniuk (megmásítva pl azt, hogy Mercury mikor jelenti be, hogy AIDS-es), mert ez dramaturgiailag indokolt. Ezt elfogadom, mert ez sokkal elegánsabb filmes lezárás, mintha Mercury halálos ágya fölött kéne agonizálni a fináléban. DE azt mi indokolja, hogy valós karaktereket állítsanak be teljesen másnak? Vagy ez a hazugság, hogy a Queent csakis és kizárólag Mercury önző és fejetlen szólózni vágyása törte ketté. Ez nem csak, hogy nem igaz, de teljesen indokolatlan megmásítása az eseményeknek. May és Taylor felőlem emlékezhet úgy Mercuryra, ahogy akarnak, de NE gyömöszöljék le milliók torkán úgy a hamis emlékeiket, mintha az valóság lenne. Ez káros.

"És naná, hogy elviszi a zene! Arról szól! Baj is lenne, ha nem vinné el."
A film legnagyobb szerencséjére a zenés részek tényleg nagyot szólnak. Ezért is adtam rá először négyest, de aztán leesett, hogy ez egy játékfilm, nem pedig egy két órás koncert medley. Ha az utóbbi lenne, akkor maradt volna négyesen (sőt), de legnagyobb bánatomra sajnos nem az.

2018-11-10 09:26:40 Leo_Stotch (5) #11

Nekem is jobban tetszett volna, ha mélyebb, ha több a sötét oldal, ha jobban belemennek, de így viszont kaptam egy szép emlékfilmet ezekről a zsenikről.
Ehhez kellettek a szíszészek is, főleg Malek, aki tényleg elhozta nekem Freddie Mercuryt.
A családhoz való viszonya, apa “megbocsájtása” tényleg olyan amilyen, de szemet hunyok, mert ámblokk megvolt végig a hidegrázás.
Moziban mindenképp, itthon nem tudom működik e majd.

előzmény: Dió (#9)

2018-11-10 00:51:02 SoZi (5) #10

Hogy hogyan válhatott az egészből egy ennyire didaktikus, a valóságot ennyire megmásító "életrajzi" film, azt pedig azért nem értem, mert a fél zenekar (May és Taylor) ott állt a kamerák mögött producerként

Pont azért ilyen mert ők álltak ott. Ez egy emlékfilm. Olyan, mint egy emléktábla. Ezt el kell fogadni. A karcosabb valóságot ábrázoló film is el fog készülni egész biztosan, de ahhoz még idő kell. Addig egy ilyen szebb valóságot nézünk, mert ez is nagyszerű. Az igazi rajongó úgyis tudja, hol tér el a film. És naná, hogy elviszi a zene! Arról szól! Baj is lenne, ha nem vinné el.

Pedig hibája van azért. De a fantasztikus színészek, korszakok és pillanatok elnyomják az apróbb hibákat (tessék pár: az első fele csak felmondja a leckét. Nem nagyon van folyamat semmiben, a banda fejlődése kb egy kiskoncerttel le van tudva, nóták, dallamok születnek meg úgy, hogy szinte próbálkozás nélkül egyből ÚGY és abban a stílusban énekli el Freddie vagy játsza vmelyik tav, ahogy megszoktuk. Engem zavart az is, hogy többször egyszerűen elvágják a zenei részeket a kiteljesedés előtt, sokáig nem latod normálisan fellépni őket, csak egy-egy fél szám erejéig, vagy pár ütemet egy TV felvételen vagy montázsban.) Egy darabig úgy tűnik hogy ebből baj lesz, ha így folytatják, de aztán a második fele a filmnek már jobb életrajzi filmek modoraban telik, amint Freddie bajszot növeszt. És ez adja a végső szájízt, ezzel jossz ki a moziból. A Live Aid koncert hatalmas ötlet volt. Tű pontos kivitelezés és maximális koncerthangulat! Még egyszer tuti megnézem.

előzmény: Dió (#9)

2018-11-09 23:16:33 Dió (2) #9

Ez is az a fajta filmélmény lett, amit hagyni kellett ülepedni az osztályzás előtt, és mint az ilyenekkel az általában történni szokott, csak lecsúszott egy osztályzatot.
Imádom a Queen zenéjét, ráadásul ha valaki, akkor Freddie Mercury élete tényleg nagyon megkívánt már egy tisztességes feldolgozást. A zenei része eszméletlen jól működött, és igazából csak ezért megéri a mozijegyet, mert hidegrázós minden egyes zenei betét. Ugyanakkor ekkora, olcsó bazári vásár szintű naivitásra, giccsre és klisétengerre nem számítottam. Az elején még azt hittem, hogy ez nem öl majd meg minden momentumot (pl. a Bohemian rhapsody születése körüli hajcihő a studióban még így is zseniálisra sikeredett), de a végére mégis magával rántotta a filmet mindez. Azt hiszem, az abszolút mélypont nálam pont a mindenki által méltatott Live Aid koncert körüli jelenetsor volt: apuka végig fúj a fiácskára, amiért az nem választott valami tisztességesebb életet, hogy segítse a társadalmat, de amikor a végén látja, hogy karitatív célból vállal el egy koncertfellépést (amelyet még alá is kell húzni az undorítóan didaktikus telefonszobás jelenettel, ahol csak a Queen miatt égnek a vonalak), akkor varázsütésre, oda meg vissza kezdi szeretni őt hirtelen. No offense, de van egy olyan érzésem, hogy ha az ötösre osztályzóknak összevágnának egy két órás Queen medleyt koncertfelvételekből, sokuknak az is jó lenne, de mint film, ez sajnos szerintem is többet érdemelt volna. Hogy hogyan válhatott az egészből egy ennyire didaktikus, a valóságot ennyire megmásító "életrajzi" film, azt pedig azért nem értem, mert a fél zenekar (May és Taylor) ott állt a kamerák mögött producerként. Szerintem igen is jobb film lehetett volna, ha Sasha Baron Cohen nem száll ki, és hagyják az ő verzióját, mindenesetre zeneileg így is kötelező.

2018-11-09 11:33:15 replay4 (4) #8

Engem magával ragadott, a végén a Live Aid koncert szinte ugyanaz volt mint az eredeti, és nagyon jól sikerült visszaadni. Örültem annak is, hogy itt fejezték be a filmet.
Zseniálisak az alakítások is.

2018-11-09 06:59:31 BonnyJohnny (3) #7

Sajnálatos, hogy egy ilyen hazug és didaktikus film alapján próbálják megérteni Freddie Mercuryt.
Hogy erőtlen és unalmas alkotás, azt ezúttal nem is hoznám fel érvként.

előzmény: dittike (#6)

2018-11-08 23:19:28 dittike (5) #6

Édesanyámmal néztem meg a filmet és lenyűgöző látványvilágával jellemábrázolásával jobban sikerült megértenem mit is élhetett át ennek a korszakalkotó zenekarnak a frontembere aki menekültből lett világsztár.

2018-11-05 23:21:16 critixx (3) #5

Valóban, igazából a zenés részek és Malek alakítása viszi el a hátán a filmet. Amúgy egy átlagos életrajz, a szokásos sablonokkal és klisékkel, mindemellett eléggé felületes. Korántsem nézhetetlen, de Freddie ennél többet érdemelt volna.

2018-11-05 23:07:09 Leo_Stotch (5) #4

Moziban, szülőkkel, ezekkel a zenékkel, hanggal, színészekkel.. bizony mesteri.

Freddie maga.. ahogy előadott, amilyen volt, Malek ahogy eljátsza..
Lehetett volna fél órával hosszabb, 18 as karikás, mélyebb.. Jobb film lehetett volna, de jobb film nekem és a családomnak nem. Ez így, amiket érintett, amiket bemutatott.. elég volt.
A Live Aid Wembley meg.. libabőr. Utána az eredeti felvétellel itthon, még teljesebb.

Ez így volt egy nagyon jó moziélmény.

2018-11-05 18:54:39 nygaben (3) #3

Összességében a Queen-számok elviszik a hátukon az egészet, nem is tudom, van-e más együttes, aminek ennyi dala klasszikussá vált volna. Aki nem is rajongó, az is kívülről tudja azt a 8-10 számot, ami megszólal ebben a filmben, szóval nagyon nem lehet mellélőni, zseniális slágerek jönnek menetrend szerint. És persze ott van Rami Malek, aki meg tényleg odateszi magát, és vérprofin hozza Mercury alakját. Ezek mellett viszont számomra volt azért hiányérzet: nem nagyon gondolja túl magát se a forgatókönyv, se a rendezés, és leszámítva az utolsó 15 percet már inkább tűnik korrektnek, és nem újszerű munkának a Bohemian Rhapsody. Nem nagy gond ez se, csak mégis fura, különösen az általa bemutatott együttes kaliberéhez képest.

2018-11-03 23:54:17 Maminti (3) #2

A film lebilincselően jó, csak hát... Mercury meg egy ikon-akkor is,ha én Bowie-ban hiszek:)- Rami Malek őrült jó, de sok a maszatolás és ezt az élményt bármelyik koncert megadja. Kár, hogy nem volt elég bátorság mögé nézni és megmutatni ..Ennek ellenére a film több, mint korrekt, csak..nem véletlen, hogy popikonból sincs túl sok, sőőőőt..

2018-11-01 21:31:07 KicsiPeti (4) #1

Személy szerint szerettem a filmet,már az elején beszippantott ,tökéletes választások voltak a színészek Rami Malek elött le a kalappal,bevallom kicsit elérzékenyültem,jó volt hallani az ismerős dalokat,a vége az utolsó 15 perc,nagy ötlet volt,mintha megkaptam volna live adit koncertélményt.
Kiváncsi vagyok Rami Maleket látjuk majd dijátadókon vagy sem.
Mindenképp ajánlott film ,nemcsak Queen rajongoknak,simán 75%