The Place (2017) ☆ 👁

A hely

(Paolo Genovese)

olasz dráma, vígjáték

3,9
★★★★☆
197 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-04-30 20:57:31 Norbert Simon (4) #17

Elgondolkodtató és végig izgalmas film. A főszereplő az egyszerűen fantasztikusan meg lett alkotva. (A színész eszeveszett jól játszik.) A helyszín az valami piszok egyszerűen de annál jobban ellett találva. A karakterek akik a film végéig be vannak mutatva szintén nagyon jók. Életszerűek azok a helyzetek amikkel mi magunk is szembetalálkozhatunk életünk során. Vágyak, határok, tettek, nehéz sorsok, meggondolatlan cselekedetek. Az emberi természet (rejtettebb), ám jóval összetettebb oldala az ami még nagyon tetszett. A színészek akik hozzák a karaktereket nagyon jók. Az ahogyan elmesélik és kitárják ennek a furcsa titokzatos figurának az érzelmeiket miközben nem is tudják kicsoda Ő valójában azt igazán érdekesnek találtam. Kellemes gondolkodást, kellemes szabad találgatást!

2019-12-06 00:07:13 Doc (4) #16

Izgalmas film, majdnem végig lekötött, holott nem "történt" semmi.
Eleinte azt hittem, hogy ez egy "Hasznos holmik" újragondolás.
Aztán azt, hogy a fickó igazából rá akarja venni őket, hogy kiugorjanak a dologból, sokallva az árat.
Végül egy kicsit Jézus-szerű lett - a bűnök magáravételével.

Bár nem vagyok egészen biztos benne hogy pontosan mi is az, de határozottan van mondanivalója.
A végén kicsit csalódott voltam, hiányérzet maradt bennem - de ezzel együtt is ez egy jó film.

2019-02-02 09:30:13 fatbastard (4) #15

Elég spoileres a kommented,főleg ahhoz képest hogy "történetet nem mesélsz"

előzmény: somogyireka (#5)

2018-12-23 08:13:01 Kogaledo (5) #14

Ez a film egy csoda. Ilyen okos, az embert valóban értő és érző alkotást rég nem láttam. Megmutatja világunk szövetének a visszáját, hogy milyen szálak futnak a számunkra látható mintázat alatt. Az én interpretációmban is a férfi a mindent magában foglaló (ki Istennek nevezi, ki Brahmannak, ki Természetnek) aspektusa, aki csak megfigyel, nem ítélkezik és nem irányít, és láthattuk, mit jelent, hogy egy fonálból hurkolt ágytakaró az élet. A cím is zseniális: ez egy hely, de mégsem az, mert a tudatunkban van, nem rajtunk kívül, ahogy a világunk is. Angela meg, ismét somogyirekaval értek egyet, a továbbvezető út ebből a karmikus láncolatból a szerelem által.

2018-09-08 12:09:27 magichorze (3) #13

Sokkal gyengébb, mint a rendező előző filmje. Nem is értem, mit kellett ezen rendezni, hiszen a beállítások borzasztó egyszerűek, a történetek fantáziátlanok, a zenei betétek pedig egyszerűen nem működnek.

2018-08-22 23:49:31 miraculum (5) #12

Rég láttam olyan filmet ami ennyire a székhez szegezett volna elejétől a végéig, minden egyes jelenetet feszülten éltem végig. Ezért jár neki az ötös, mégha igaz is, hogy talán egy kicsit nagyobb ütést vártam a végére, maradt némi hiányérzetem.

2018-08-20 21:21:55 sleepingdancer (3) #11

Valóban elgondolkodtató film, csak az a bajom, hogy maga a rendező szerintem nem nagyon gondol semmit (egy tv sorozat remake-jé a film), hanem letesz az asztalra egy érdekes, de belső ellentmondásokat terhelt, szerintem valódi müvészi állítás nélküli, rágnivaló koncot. Egy picit el is van nyújtva a film, nem tudom, hogy mi indokolja pont ennyi (nem több vagy kevesebb) és pont ilyen ember/sorshelyzet bemutatását. Persze a felvetett téma annyira egzisztenciális és fontos, hogy nem hagy nyugodni, de ez csak részben a film érdeme, valójában inkább a nézőé. 6,5/10

2018-07-17 10:00:45 zéel (5) #10

A végén kezdem, mármint a vetítés végén. Tegnap egy kora-esti előadáson láttam a filmet a Puskin moziban, ahol - meglepetésemre - volt legalább 10-15 néző, akik a film befejezésekor nem rohantak ki a moziból, hanem csendben kivárták, amíg felgyulladnak az összes fények a teremben.
Tapasztalataim szerint nem ez a szokásos nézői reagálás. Persze örömmel gondoltam, hogy, ezek szerint, nem csak engem fogott meg a film.
Mert nagyon is megfogott. Paolo Genovese hétköznapi (esendő) hősei nagyon emberiek, nagyon könnyű azonosulni a problémáikkal. Hogy vajon én mit tennék az ő helyükben?
Egyszóval: elgondolkodtató film. Az ilyen filmeket szeretem a legjobban. Nagy hiba lett volna kihagynom.

2018-07-15 17:58:58 silev (5) #9

Zseniális!!!!

2018-05-28 20:22:53 necksprain (1) #8

azok a zenék:DDDD

2018-04-12 15:39:50 DL (4) #7

Imádom az ilyen kamaradráma-szerű filmeket. A téma is nagyon érdekes, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni a vágyainkért, szembe tudunk-e nézni nyugodtan önmagunkkal, képesek vagyunk-e elfogadni azokat a kompromisszumokat, amiket a vágyaink beteljesüléséért kell fizetnünk, képesek vagyunk-e a lemondásra, hol az a pont, ahol ez egyáltalán felmerül, hogy néz ki mindez kívülről, jó ezeket sok történetszálon, élethelyzeten keresztül látni.

2018-04-01 18:51:45 zozonagy (2) #6

Ez nem film hanem rádió-jaték. Annyira szegényes a képi világa, hogy annál már csak a színészi játék minimálisabb de szerintem elolvasni sem lett volna nóvum. Kár mert az előző filmje még bejött.

2018-03-26 16:05:48 somogyireka (5) #5

Érdemes, hagyni, hogy hasson, nem biztos, hogy gyorsan fog. Nálam is éppen csak elkezdett be-beszivárogni. De most már hozzá kell nyúljak a szavaimmal is.

Három éjszaka telt el azóta, hogy láttam, és azóta nem nyugszom, és tudom, ha megfejtem e filmet, sok mindent magammal kapcsolatban is tisztázni fogok.Végül is erre való a Művészet, feldobja nekem a labdát, jó esetben az aztán leesik és elkapom, de ez egy labda, amit feldobnak, és nem zuhan vissza, úgyhogy nekem kell most jó magasra ugranom.
Történetet nem mesélek, arra ott van a sok - elnézést szerintem elég felszínesen fejtegő - cikk, ahol persze a sztorit elég jól visszaadják. Itt csak magamat nézem, sorry. Kicsit énközpontú vagyok, de legalább bevállalom, ennél a filmnél nem is lehet más.
Hisz adott A hely, ez a sehonna városában elhelyezkedő kávézó, mely számomra az énem fizikai manifesztációja e tér-időben, s ebben ölt testet, mint sok-sok szereplő a számtalan jövő-menő vágyam és gondolatom. Milyen jó is lenne, ha csak egy vágyam lenne. Akkor nem lenne itt ekkora fennforgás.

A helyen ül egy alak, aki vastag füzetébe ír-írogat, hozzá vágyaimmal megtérhetek, ő az bennem, aki túl jón és rosszon lakik, noha rávetülnek a történetek, nem érez irántuk empátiát. Ő már egy amolyan tanúén, egy áttetsző, nem e világi részem, talán akkor is megmarad, ha testem elhal. Valaki, aki szenvtelenül megnyilvánítja azokat a hajlamaimat, melyek miatt még itt bolyongok benned, ó "szamszára". Egy amolyan kereskedelmi központ ő. Itt látszik pontosan egyetlen vágy sem múlik el nyom nélkül, itt mindenért és mindenért búsásan fizetek, és hogy van e létjogosultsága annak a furcsa valutának melyet önkényesen elkér tőlem, azt nem tudom..mert ha épp apácaként Istent szomjazom, hisz évek óta nem érzem, akkor a lehetetlent kéri, hogy essek teherbe, de ha csak egy laza dugásra vágyok azzal a nővel, akivel minden reggel kávézok, mert az autószerelőműhelyemben a falon ő nyomja felém popsiját a naptárról, akkor ezért csak azzal kell fizetnem, hogy vigyázzak egy kislányra. Ám e kislányt egy másik szereplőnek, hogy kielégüljenek vágyai éppen megölnie kellene, tehát keresztbe kasul futnak itt a sztorik, és ne is akarjuk ezt aggyal követni. A vágyteljesítés logikája már rég nem emberi. Ne keressünk a Mester magatartásában következetességet, itt minden egyes szereplővel folytatott beszélgetése teljesen egyedi.

És bizony hajlamos voltam egy pontig erre a szikár, de széparcú férfire, mint a Mesterre tekinteni túl jó és rossz mögött, de aztán kiderül ő még mindig csak valaki!
Mert létezik egy nála is finomabb valami. A filmben Angelának hívják, a szívemben meg fogalmam sincs hogyan, de előtte ez a rezignált, a jelenségvilágtól megfáradt tanúénem is fejet hajt, meg nem törik, de felismeri, hogy nem ő a dolgok vége. Mert e Helytől még van tovább, és szerencsés az az élet, melyben megjelenik Angela, hogy felfedje önmagát.

Szóval Angela a labda, melyet el nem kaphatok, úgyhogy innentől én már csak ugrok.

Naná, hogy Angela vagyok. De erről, aki írok nem tudhatok. Utolsó tudásom a férfiról van magamban ott a kávézó asztalánál, de ez a film fellebbentette előttem Angelát is.Most jó nekem, hogy tudok róla, mert hajlamos lettem volna landolni a férfinál.

2018-03-25 14:36:43 ryood (5) #4

fantasztikusan jó elemzés a fimről (és tűpontos kritika a mai magyar filmkritikusok többségéről)
A Jó, a Rossz és a Nézhetetlen #25 - A hely

2018-03-24 11:58:10 ryood (5) #3

nem véletlen, hogy már az ismtertető olvasásakor a teljesen idegenek című film jutott eszembe..aztán a trailer végén láttam, h azonos a rendező.
ahogy kezdődött a film, és lement az első 10-15 perc vártam, hogy "kimenjen" a történet a szabadba, és lássuk ténylegesen az "ügyfelek" történeteit. aztán hamar realizáltam, hogy ez bizony egy rendhagyó film, bezárva "a helyre", kamaradráma (nem, semennyire nem vígjáték) egy asztal két oldalán..
a film közepéig valamiért egy egészen realista, logikai háttér volt a fejemben, aztán egyszer csak megvilágosodtam, hogy miről is van itt szó.,.és ez a momentum brutális volt, ugyanis pár hónapja "írok" fejben egy történetet, amelynek az egyik főszereplője pontosan egy ugyanilyen mágikus erejű jegyzetfüzet,
melybe, amit beleírnak, az megvalósul a világunkban.
az én sztorim mondjuk kevésbé filozofikus, inkább csak amolyan romantikus, misztikus ábránd, menekülés, bár a vágybeteljesítő szerep az itt a filmben is megjelenik.
tulajdonképpen egy roppant egyszerű erkölcsi dilemmáról szól minden: mi a jó és a rossz (ha létezik egyáltalán) és ha igen, akkor azt hogyan lehet felismerni?
ja igen, és az emberi lét pedig egyértelműen egy hosszúra nyújtott haldoklás, szenvedés, és az út során persze jönnek a boldogság illúziói, aztán gyorsan el is illannak, akár a legédesebb csók egy álomban.
viszont van egy lehetőség leleplezni ezt a sok-sok illúziót, káprázatot, és minden hamis önazonosítást elkerülni. igen..ebbe a sok emberi vágyba, kívánságba csak belefáradni lehet.
a befejezés szerencsére nem egyértelmű. én a magam módján értettem azt, hogy válasz az egyszerű, csupasz szeretet, ami nem akar semmit cserébe. csak van ömagától, ok nélkül, egyszerűen.

2018-03-21 16:53:00 zsandar filip (3) #2

A Tízparancsolat bűneire felfűzött kissé didaktikusra sikerült tanmese. Ha humor oldalát jobban kidomborítja a rendező - és tudja, lásd Teljesen idegenek- jobban működött volna....

2018-03-01 13:29:21 Ugor (5) #1

Majd még leülepszik, most még csak kavarog. Kicsit fel vagyok rázva. Impresszióim vannak: Isten és Ördög között csak egy paraszthajszál van, és sokszor nem tudod, hogy melyik melyik. Mert mi is a különbség? Az erkölcs, a szándék vagy a tett maga? Mit adsz cserébe az életedből és miért? A vicc az, hogy ha ateista vagy, akkor is ugyanez a helyzet. Nincs jelentősége, hogy milyen felső vagy alsó hatalmakban hiszel. A vágyaid, meg a reakcióid azok, amik érnek, jelentenek valamit, a többi csak sallang. Aztán, hogy ezt magadban kötöd valamilyen filozófiához, erkölcshöz vagy felmentéshez, ez aztán már tényleg a te dolgod. Az élet örök néma párbeszéd magaddal vagy valakivel, tele van ajánlattal, árral, alkuval és kétségekkel. Hogy aztán hogy jössz ki ebből… az tényleg a te ügyed. Meg az is, hogy mi befolyásol ebben és mi nem.