The Unbearable Lightness of Being (1988)

Sztem adj neki egy esélyt. Össze se lehet hasonlítani Kundera mesterművét ezzel a fércművel.

Nem, de a leírtak alapján az sem lehetett valami nagy szám.

A könyvet olvastad? Ez a film pontosan olyan, ahogy egy amerikai elképzeli a kelet-európaiságot. Kb. mintha én csinálnék filmet a botswanai tehénpásztorokról.

A végtelenségig elnyújtott, elviselhetetlenül fárasztó alkotás félrekúrással, politikával, Prágai Tavasszal fűszerezve.
Daniel Day-Lewis hihetetlenül hiteltelen és röhejes alfahímként, Juliette Binonche az egyik legócskább jelenetben, durván szekunder szégyenérzetet keltően viselkedik, Lena Olin pedig valami felfoghatatlan erőltetettséggel próbálja eljátszani a csábító kurvát. Tehát a főszereplő trió itt nagyon nem volt a helyzet magaslatán, Stellan Skarsgard a 2 alig pár perces képsorában, magasan lekörözi őket.
A filmben fontos szerepet kapnak a tükrök, de még inkább az előttük meg az azokon történő baszások. Ettől függetlenül senki ne számítson semmi izgalmasra, mivel az erotikusnak szánt részek – leszámítva a meztelen fotózást – pont annyira unalmasak, mint az egész alkotás, ami a botrányosan színvonaltalan utolsó szakaszával, képes alulmúlni félresikerült önmagát.

Fura évek múltán újranézni ezt a remekművet még meg is könnyeztem hiszen a prágai tavasz közel áll a magyarok lelkületéhez is, sőt politikai szempontból is hasonló ország voltunk/vagyunk, de az emberi kapcsolatok sem olyan idegenek számunkra melyeket ábrázol a filmalkotás.

Abszolút egyetértek. Azon rendkívül ritka esetek egyike, mikor a film messze felülmúlja az agyonsztárolt, de felszínes, nyomokban coelhó-féle filozófiával operáló slágerművet A zongorázást kicsit sokalltam olykor, meg Daniel Day Lewistól sem voltam igazán elragadtatva, de a regénnyel ellentétben meglehetősen élveztem ezt a filmet.

Talán kicsit feszesebbre lehetett volna vágni, de még így is az általánosságokkal és konyhafilozófiával operáló, hatásvadász regény fölé képes nőni. A nagyszerű alakítások, az intelligens szkript, és a profi rendezés által személyesebbé, érzékibbé válik a film, mint a steril könyv.

Menzel mondja: Kundera "A lét elviselhetetlen könnyűsége" után nem engedte meg, hogy bármelyik művét filmre vigyék. (Talán Kundera sem volt elragadtatva ettől a filmtől!)

Tegnap újranéztem szó szerint, mert egy kockára sem emlékeztem belőle. Marad a négyes. (8/10)

Bazihosszú.
Amikor megláttam Tomas-t, az agysebészt a traktoron, nagyon nevettem!

OK!:)
"Nem rossz" a film - írtam korábban. De, hogy miért adtam rá jó minősítést, már magam sem értem. Kb. 1 év távlatából, nyugodtan bevallhatom, hogy mára, szinte semmi nem maradt bennem a filmből! (Le is veszek a négyesből egyet!)

Én megmondom őszintén; a könyvet sem kedvelem, a film szerintem is szimplán gyenge. Daniel Day-Lewis színészi kvalitásaival nekem semmi bajom nincsen, Juliette Binoche is remek színésznő bár én mindig alul intonált alkotásokban láttam. Szerintem konzekvens a regényhez a film, az más kérdés, hogy nekem egyik sem tetszik.

gyenge. hasonló kínzásban volt részem, mint a szerelem kolera idején esetében. semmi nem marad meg a könyvből a vásznon.
eddig nem ismertem ezt a bizonyos daniel day-lewist, de most nem szívesen látnám egyhamar újra. borzalmas, főleg az a nézés, egyszerűen elviselhetetlen.
a másik két főszereplőt sem menteném ki, nekik egyetlen szerencséjük, hogy ddl náluk is nagyságrendekkel rosszabb.

Én először a filmet láttam, s csak azután olvastam a regényt, de nekem a film sokkal jobban tetszett!
Persze meghatározó,hogy eloször olvasol és aztán film vagy fordítva:-)

Ez így igaz. Bár tegyük hozzá, hogy Kundera regényei mocskosul nehéz filmes alapanyagok. Ahhoz képest Kaufmanék itt egészen pofás munkát végeztek.

Nem rossz film, de nyomába sem jön a Kundera regénynek!
DDL sem rossz (nem tud rossz lenni!), de nem ez a legzseniálisabb alakítása! (Valahol mintha azt olvastam volna, hogy nem túl büszke erre az alakítására.)