Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Jóízű hortyogásomból vagy kétszer is felébresztett a mellettem lévő, majd megjelent a színen egy igazi színész, egy jelenség, a Maestro, akinek a felbukkanása után már kiment az álom a szememből. A jelenség tartása, mozdulatai, megjelenése ismerősnek tűnt, hát közelebb mentem a képernyőhöz, hogy felismerhessem Antonio Banderast, és istenbizony nem tudtam, hogy ő játszik a filmben, de szerencsére itt van, s ugyan nem menti meg a - nem mellékesen igényes - alkotást, de emel rajta. Szerencsésebb lett volna egy zenés (ál)dokumentumfilmet készíteni, mert ez így nem ad sokat. Vicces pillanatunk volt, amikor valaki csendben megjegyezte, hogy bizony ő nem tudja ki az az Andrea Bocelli, mire a másik nagyeszű azt válaszolta, hogy évekig a Judas Priest énekeseként működött. Elmaradt a harsány röhej, ugyanis megállt az ütő bennünk; a Bocellit nem ismerő, nem hallott még a Judas Priest-ről...
Mélyen megható történet a vakság árnyékában felnövő, majd világhírűvé váló Andrea Bocelli gyermek és fiatal felnőtt koráról.