Mark Lee: Nem is tudtam, hogy Hong Kong ilyen szép éjjel. De mint minden, ez is múlandó. Nem tart sokáig.
Mark Lee: Én tudom, mit akarok! Nem akarok földönfutó lenni, amilyen eddig voltam! Lenni akarok valaki, érted? Nem akarom, hogy folyton félreállítsanak! Nézd magadra! Mi lett belőled? Te voltál valaki a szervezet tagjaként. És most mi lett belőled? Félsz az utcára menni? Ez te vagy? Ezt akarod? Mert én nem.
Tse-Ho Sung: Szerinted létezik Isten?
Mark Lee: Persze. Isten vagyok. És te is. Bárki, aki irányítja a sorsát.
Tse-Ho Sung: De sose tudhatjuk, hogy mi lesz a vége.
Mark Lee: Nem, azt nem.
Ken: Végállomás, kiszállás!
Ken: Könnyű gengszterré válni, de annál nehezebb kitörni belőle.
Tse-Ho Sung: Én a zsaru vagyok, Ő a tolvaj. A törvény szemében mi két különböző út vagyunk.
Tse-Ho Sung: Kit. Semmit nem tettél rosszul. Mi ketten két különböző út vagyunk. A tied a helyes út. Én előbb elvesztettem a sajátomat, de meg akarom találni a visszautat, ha még nincs túl késő.
Tse-Ho Sung: Amikor szolgálatban vagyok, nem úgy gondolok rá, mint a testvéremre.
Tse-Ho Sung: Mark, ez már nem a mi világunk.