Solo: A Star Wars Story (2018) ☆

Solo: Egy Star Wars-történet

(Ron Howard)

amerikai akciófilm, fantasy, kalandfilm, sci-fi

3,1
★★★☆☆
184 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆
2018-06-11 The man who laughs

A Solo az első olyan Csillagok Háborúja film, amiben említés szintjén sem kerül elő az Erő, a Jedik és a Sithek. Sőt még egy nyamvadt fénykard sem villan meg. Sokak szerint pedig ezek nélkül nincs értelme Star Wars filmet készíteni, hiszen épp ezek azok a jellegzetességek, amelyek kiemelik vetélytársai közül George Lucas űreposzát. Noha én szerintem ennél több is lehet a Star Wars mítoszban, de való igaz, hogy ha ezektől megfosztjuk bármelyik Star Wars filmet, akkor marad egy szimpla (űr)kaland film. A Solo-val azonban nem az a legnagyobb probléma, hogy híján van a Star Wars legmarkánsabb tematikai és ikonográfiai elemeinek többségének, hanem, hogy ezek hiányában nem, hogy Star Wars filmként, de igazán jellegzetes, önálló űrkalandként sem állja meg a helyét.

Szeretem a Star Wars-t, és egyáltalán nem jó nekem az, ha rosszakat írhatok egy Star Wars filmről. Noha Hollywood megalomán franchise mániáját sokszor meglehetősen cinikusan kezelem, ennek ellenére is szerettem volna, ha a világ első számú űrzsiványának önálló (eredet)filmje jól sikerül. Ám a Solo végül az első olyan Star Wars film, aminek elkészültét teljesen fölöslegesnek érzem.

Hogy a Chris Miller-Phil Lord páros mit hozott volna ki a filmből, azt már sosem tudjuk meg. Lehet, lehet, hogy vérlázító-mítoszgyalázó kreténség lett volna, és az is lehet, hogy kaptunk volna egy a Guardians of the Galaxy filmekhez hasonlóan szellemes és kreatív űrkalandot. A végül Ron Howard által elkészített filmmel azonban épp az a legnagyobb baj, hogy ezek egyike sem. Egy lapos, túlságosan is hosszú, kiszámítható kalandfilm. Egy fárasztó utalásrengeteg, ahol minden mondat vagy egy karakter expozicíója ("Sziasztok, én ez a karakter vagyok, innen jöttem és ezt fogom csinálni a továbbiakban") vagy a klasszikus filmekre tett valamiféle utalás/kikacsintás/foreshadow.

Nem az a baj, hogy Han Solo-t nem Harrison Ford játssza, hanem, hogy Alden Ehrenreich nem igazán tud mit kihozni a szerepből. Noha nem olyan vészes, mint, ahogy az előzeteseben mutatta magát, de igazán sosem éreztem azt, hogy most azt a Han Solo-t látom. Ráadásul a filmből pont az nem derül ki, ami a lényege lett volna, hogy miként lett Solo-ból olyan cinikus figura, mint ahogy az eredeti film elején találkoztunk vele, hiszen már a film elején készen érkezik meg. A címszereplő tulajdonképpen ugyanazt a karakter utat járja be ebben a filmben, mint a Csillagok háborújában. (Pénzhajhász cinikus csempész, de a végén mégis a nemes ügy mellé áll a személyes haszon ellenében.) Így pedig igazán semmivel sem árnyalja jobban a karaktert, semmi olyat nem ad hozzá, amit eddig nem tudtunk. Pedig egy előzménynek épp ez lenne a lényege. És, akkor mi marad az érdekes karakterív helyett: egy rakás felszínes utalás. Látjuk, hogy Han hogy ismerkedik meg Chewival (és miért hívja őt annak), honnan kapta a Solo nevet, honnan van a pisztolya és persze Harrison Ford, az eredeti filmben rögtönzött "Kessel run" említése is megelevenedik. Csak épp ezek olyan dolgok, amik teljesen másodlagosak. Ugyan, ha lenne egy kielégítő sztori/karakterív, akkor ezek adhatnának egy kis pluszt az élményhez, de mivel az előbbiek hiányoznak, így képtelenek a hátukon vinni a filmet.

Ami a mellékszereplőket illeti, noha többségében szórakoztatóak, meglehetősen egysíkúak. Ráaádsul míg Donald Glover (kiköpött fiatal Billy-Dee!), Woody Harrelson vagy Paul Bettany láthatóan lubickolnak a szerepeikben, szegény Emilia Clark meglehetősen elsikkad. Ami azért baj, mert épp az ő karaktere lenne Han karakterfejlődésének kulcsa, de mind a karaktere, mind pedig az alakítása (és így a kettőjük szerelme is) meglehetősen súlytalan.

Persze most lehetne azzal jönni, hogy "Ugyan minek ide komoly dráma meg karakterfejlődés? Ez csak egy könnyed kaland film!". És tényleg az, de amellett, hogy a toposzokból összetákolt, kiszámítható és sablonos sztori a kelleténél sokkal hosszabb, igazán a látvány sem túl érdekes. Persze az effektek jól néznek ki, (ma már melyik filmben nem azok?), ám az akciójelenetek meglehetősen fantáziátlanok és nem túl emlékezetesek. Alig van olyan látványeleme, jelenete, megoldása a filmnek, amire tényleg azt tudtam volna mondani, hogy "wow, ez kibaszott menő". Még pedig még a legrosszabb Star Wars filmekben is voltak ilyenek szép számmal. Ám a Solo akciói épp olyan szürkék, mint a karakterei (kivéve Lando-t) és a sztorija.

Tényleg sajnálom, hogy ezt kell írnom: lehet, hogy a Solo nem a legrosszabb Star Wars film, de az biztos, hogy a legfölöslegesebb, és a legjellegtelenebb. Az első olyan darab a sorozatban, ami képtelen bármi újat, egyedit vagy legalább menőt hozzáadni a széria mítoszához. Sablonos, túlnyújtott sztorija és nem túl izgalmas vizualitása miatt pedig az a helyzet, hogy nem csak a Star Wars filmek között számít gyengébb eresztésnek, de úgy általánosságában ez az utóbbi évek legunalmasabb űreposza is. Ha látványos, kreatív és vicces űreposzt akarok, akkor a Guardians of the Galaxy filmeket nézem, ha űrwesternt akkor a Firefly sorozatot, ha egy remek karakter interakciókkal/pillanatokkal ellátott oldschool hangulatú űrkalandfilmre vágyom, akkor a Star Trek Beyondot veszem elő. A Solo-ról el nem tudnám képzelni, hogy mikor nézném újra, és Star Wars film esetében még nem történt ilyen. Nem gondoltam volna, de most elkezdtem úgy érezni, hogy túl sok lesz a Star Warsból, és ez most kissé fáj. (Pedig lennének itt érdekes történetek, de úgy néz ki, hogy a Disney megelégszik azzal a lábvizszagú, biztonsági játékkal, hogy addig tömködi a III. és IV: epizód közötti narratív űrt, ameddig csak lehetséges. Ilyen sok filmmel, amik ennyire nem mernek elrugaszkodni az eddigiektől pedig csak azt érik el, hogy a végletekig felvizezik a franchiset.)

Vissza a cikkekhez...