The Florida Project (2017) ☆

Floridai álom

(Sean Baker)

amerikai dráma

3,9
★★★★☆
170 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-06-14 19:27:51 SentryD (2) #16

Eddig is utáltam a gyerekeket, de ennyire még soha. A végkifejletben semmi szomorú nem volt, sőt. Az egyetlen baj, hogy nem sokkal korábban vették el a felelősségvállalásra képtelen, buta nőtől a kislányt. Dafoe itt is remek, de ő mindig az.

2018-05-16 17:15:17 Leo_Stotch (4) #15

Túl azon, hogy hová fut ki a dolog..
gyámügy, elviszik a gyereket, teljesen kezelhetetlen, mihaszna az anyja
a mai telefonnyomkodós, droid világban mindenkinek ilyen felhőtlen, szabad levegőn játszós, csínytevős, sokat nevetős, csak úgy bekopogok a barátomhoz és csavargós gyerekkort kívánok.

Annyira visszajött, mikor nyaranta lenn votam mamáéknál és a gyerekekkel játszottunk.

2018-05-13 09:17:06 miraculum (2) #14

Nem tudom szó nélkül elengedni ezt a filmet, muszáj belerúgnom párat. Ami miatt rossznak minősítem, az az a rendezői hozzáállás, amely próbál semleges maradni, és álszent módon széttárja a kezét, hogy én csak megmutatom az árnyoldalát a színes képeslapokról ismert Floridának, de nem kommentálnám mert hát kommentálja inkább a néző. Újra leírom, én ezt a megközelítést álszentnek, nihilistának és egyenesen károsnak tartom, mert szerintem ha nem egy dokumentumfilmről beszélünk, akkor kötelessége lenne valamilyen módon állást foglalni, ha pedig úgy látja, nincs remény és nincs kiút a helyzetből, akkor pedig drámaibbra szőni az eseményeket, hogy figyelmeztessen, próbáljon nevelni, megijeszteni vagy biztatni, akármit. Ne csak a vállát vonogassa, hogy ez van, és elvárja hogy a néző leboruljon az éleslátása miatt. Hadd mondjak egy párhuzamot, 'A messzi dél vadjai' gyakorlatilag ugyanezt a szituációt meséli el, ugyanígy a gyerek szemszögére összpontosít, de ott sikerült a gyermeki mágikus világot a valósággal jól összemosni, ott üt a dráma és sokkal érdekesebb a történet is. Az sem egy kellemes film, de klasszisokkal jobban össze van rakva mint ez. A végén csúcsosodnia kellene itt is a drámai eseményeknek, de mivel az összes szereplőt utálom már az első perctől kezdve, nehéz így együtt éreznem bárkivel. A gyereket az ötödik percben elvettem volna az anyjától, felesleges ebben a morális és erkölcsi fertőben főnie bárkinek is, tehát az hogy elviszi a gyámügy, a szememben talán egy esély, hogy a 100%-os drogos-prostituált karrier, ami kinéz neki, lecsökkenhet 95-re. A díjak, jelölések pedig ugyanolyan hanyag lustaságot sugallnak számomra, mint amilyen a rendező állásfoglalási hajlandósága. De talán még nem is a nihilizmus lenne a legfőbb bajom, mert azt más formában szeretem (Tarr Béla például), hanem az, hogy ebben a dokumentarista-egyben mégis túlszínezett környezetben lett használva, együtt okozott olyan disszonanciát bennem, hogy muszáj volt kitörnöm. A fényképezés önmagában egyébként nagyon tetszett, vizuálisan minden eleme szuperül átgondolt és megkomponált, illetve Dafoe játéka ezúttal is felfelé emelkedett ki a filmből.

2018-03-10 10:32:58 Lanie (2) #13

40 perce nézem de erős a gyanúm, hogy ez nem az én filmem (szerkesztek majd ha sikerült végignéznem). A gond nálam a gyerekekkel (és a baromi rossz színészi alakításokkal) van. Szeretem a kalandfilmeket, szeretem coming of age sztorikat és a drámákat is, de egy nagy halom pár éves gyerek ilyen koncentrációban az életkedvemet is elveszi, nem hogy beindulna nálam bármilyen anyai ösztön. Ismétlem magam; ez valószínűleg nem az én szívemhez szóló film.
Szerk: Na hát én leszek az a szívtelen állat akinek ez a film rossz, számomra semmit nem adott a megnézése. Az egyetlen pozitívuma Dafoe.

2018-02-18 16:34:47 ChrisAdam (5) #12

Nem, és jogosan. :)

előzmény: Olórin (#11)

2018-02-18 15:43:56 Olórin (5) #11

Hát ez kb. rongyosra veri az egész idei Oscar-mezőnyt. (A végéről csak nekem jutott eszembe a 400 csapás?)

2018-02-12 22:46:54 ChrisAdam (5) #10

Örülök, hogy nem a húslevesszagú, fánkzabáló, vihogva szájcsörtető közönséggel köröttem láttam először ezt a filmet. Vannak alkotások ugyanis, amihez tényleg teljesen ki kell zárni a világot és szinte beleszületni egy másikba, csak arra a két órára. S habár e mozi alkalmával ez most kevésbé sikerült, mindenképpen tartoztam a filmnek azzal, hogy nagyvásznon is lássam.
A film értékéből természetesen egy fikarcnyit nem von le a körülmény, Sean Baker nagy mágus, Brooklynn pedig a hihetetlen varázslat, szenzációs alkotás újfent, a tavalyi év egyik legjobbja.

2018-01-29 12:00:07 zéel (5) #9

A film (egyébként szép) plakátja szerint ez egy "pompás és édes moziélmény".
Hát...nem éppen. Ez "csupán" egy zseniális és keserű film. Amerikai rémálom.
Ilyen igaz mozit (cinema verité, kinopravda) utoljára Cassavetestől láttam. De most már jegyezzük meg Sean Baker nevét is!

2018-01-22 15:49:23 bambula (5) #8

A filmben számomra az volt a legdurvább,hogy hazánkban szinte bárhol ugyanígy leforgathatnák ezt a történetet.Főleg Budapest egyes bérházaktól és lakótelepektől hemzsegő környezetében.És szívesen meg is nézném a hazai verziót,főleg ha a gondnokot Willem Dafoe alakítaná .
És úgy látom a szűklátókörű Oscar szavazó bizottság megint nem volt képes végignézni a filmeket,ha csak azt vették észre,hogy egy olcsó drámában Willem Dafoe szerepel és ezért jelölik(talán majd) őt egyedüliként az alkotók közül,miközben a rendező és a kislány alakítója is simán megérdemelné a jelölést,de főleg a díjat is.
Mikor veszik már észre ezek az álszent majmok,hogy többet kellene olyan filmeket a középpontba helyezniük ,amik a ma történelmével/történéseivel foglalkoznak,amin még lehetne változtatni és nem pedig szinte állandóan a múlt történelmét firtató filmeket jelölgetni,amin már nem lehet változtatni,csak bemutatni,hátha tudatosul az emberekben mit rontottak el,és talán változtatnak rajta,hogy ne kövessék el újra azokat a hibákat.
Mindenkitől elnézést kérek a kirohanásomért. :(

2018-01-22 00:50:43 Rorschach (4) #7

Bár a lentebbi szuperlatívuszoktól távol tartanám magam, azt mindenképp el kell ismernem, hogy ez egy jó film.

Ez különösen amiatt nagy szó, mert én ezt a rendezési stílust valami iszonyatosan ki nem állhatom - ennek ellenére a Florida Project igencsak meggyőzött, főleg a baromi erős utolsó húsz percének hála (még akkor is, ha a zárókép számomra iszonyat mellément, jáj).

2018-01-21 22:49:41 dr. caligari (5) #6

Tényleg elképesztően jó film, és az előbbiekhez én csak azt tenném hozzá, hogy a magyar cím zseniális, és remélem a magyar forgalmazó szándékosan utal a Kaliforniai álomra vele, mert a két film úgy áll egymással szembe, mint a Disneyland turistái a Disneyland árnyékában élőkkel.

2018-01-19 13:48:35 ChrisAdam (5) #5

Nem vagyok benne biztos, hogy mikor volt jelen filmben legutóbb ilyen élesen egymás mellett a torokszorító fájdalom és a felhőtlen boldogság. Gyönyörű film, vitt magával. Hihetetlen, hogy Brooklynn Prince mit játszik, nagyon ritkán látunk ilyen élethű, átütő gyerekszínészetet. Egyértelműen az övé a film, habár Bria Vinaite is zseniális, Willem Dafoe-ról nem is beszélve. Nem lehet szó nélkül elmenni az operatőri munka mellett, a Tangerine után a rendező itt is megmutatja, hogy nagyon érti, hogyan kell a kamerával egy hangulatot megidézni és közel férkőzni a szereplőkhöz, le a kalappal.
Ékkő a film, nem is utoljára láttam. Képtelenség szó nélkül elmenni mellette, tele van jobbnál jobb jelenetekkel, az utolsó negyed óra pedig színtiszta tökéletesség, szívszaggató. Hatalmas filmélmény, Sean Baker filmjeit pedig ezek után messiásként várom. 100%

2018-01-18 19:42:29 Bogár Bence (5) #4

Már most biztos vagyok benne, hogy az év egyik legnagyobb filmélménye. Kihagyhatatlan. Csak ajánlani tudom.

2018-01-12 22:21:38 henisz (5) #3

Ilyen film csak egy születik minden évtizedben vagy évszázadban. Ez az egyik legszebb és legfájdalmasabb film amit eddigi életem során láttam. Olyan szociális érzékenységgel mutatja be ezeket a társadalom perifériájára szorult embereket, hogy belesajdul az ember szíve. Nem ítélkezik felettük csak megmutatja, hogy milyen körülmények között élnek, és hogy mindenki megpróbálja kihozni a legtöbbet ebből a nyomorult kis életből ami neki adatott. A gyerekszereplők egyszerűen zseniálisak, ilyen beleéléssel gyerekeket én még nem láttam játszani. Fantasztikusan bemutatja a felhőtlen gyermekkor örömét, még ezek között az ideálisnak közel sem mondható körülmények között. Természetesen a szereplőket útóléri az élet, és a film utolsó 5-10 perce olyannyira szívszaggató, hogy én zokogtam. :( Nem emlékszem mikor váltott ki film belőlem ennyire erős hatást, de mindezek ellenére simán megnézném még egyszer, mert amiről szól az nagyon fontos és nem lehet elmenni szó nélkül mellette.

2018-01-08 14:18:46 Adam Taylor (5) #2

A Tangerine-ban a szerelem-romantika bevett határait feszegette, most a szeretet-anyaság-gondoskodás kerül górcső alá. Baker ismét csak a társadalom partvonalára szorultakon, cigi- és olcsó parfümszaggal átitatva mutatja be, mennyire nem egyértelműek az előbbi fogalmak, ha nem a Priussal gyereküket suli után edzésre vivő apukák és anyukák, hanem a városszéli motelek lecsúszott figurák a főszereplők.

2018-01-06 21:56:40 Szaki (5) #1

Szuper szocio!