A film története Szűcs Sándor, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum egykori igazgatója néprajzi munkásságán alapul.
A filmben szereplő csárdát Nagyiván község határában építették fel. Egyik alkalommal a film készítői felmentek Budapestre, hogy megnézzék a leforgatott anyagokat. A csárdát vigyázó éjjeliőr befűtött, aminek következtében a csárda leégett. A zárójelenethez ezért visszaépítették a csárdának a kamera felé néző oldalát. Így a film végén a csárdának csak az egyik fele ég, a másik fele már korábban leégett.