The House That Jack Built (2018) ☆ 👁

A ház, amit Jack épített

(Lars von Trier)

belga-dán-francia-német-svéd-tunéziai dráma, horror, thriller

3,7
★★★☆☆
401 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-04-23 16:48:27 Rorschach (4) #47

Én nem bírom elviselni Lars von Trier stílusát. A Melankólia még csak-csak lepörgött, az Antikrisztus elé azonban hiába ültem le legalább négyszer kötélidegekkel felvértezve, mindmáig nem tudtam végignézni. Falra mászok az alkotó kézjegyeitől, ez van. No offense.

Nem véletlen, hogy hamar berekesztettem az ismerkedést, szűk tíz évig nem is próbálkoztam semmivel emberünktől. Elég annyi, ha csak meghallom a nevét, aztán lelki szemeim előtt már fel is sejlik az elefántcsonttornya tetejéről önelégülten vigyogró óvodás, hogy "na? nnna? megbotránkoztattalak már, vagy dobjak be valami meredekebbet?", és a vér felforr az ereimben.

A Jack mégis érdekelt. Ha van téma, amihez illik a polgárpukkasztás, meg a káoszba fulladó vágás és a vad kamerakezelés, akkor az egy ilyen morális és allegorikus alászállás. Hisz az egész ötlet már önmagában is merész. És tényleg; minden, amitől más környezetben frászt kapnék, itt tökéletesen klappol. Imádtam a film atmoszféráját, kedveltem a képi megoldásait (melyeknek köszönhetően egy az egyben olyan az egész történet, mintha Matt Dillon darabos emlékszilánkjait idéznénk a szemünk elé, ahogyan meséli a gaztetteit), valamint imádtam a hozzáállását is.

Egyrészt szerintem ezt a sztorit tízből tíz rendező úgy csinálta volna meg, hogy az ominózus jelenetekben csak sejtet, és a döntő tizedmásodpercben elvágja a képet - amivel önmagában nincs semmi baj, ám ha egy undorító, őrült sorozatgyilkosról készül a mozi (akit ráadásul meg is próbál árnyalni az alkotó), szerintem hasznos, de legalábbis érthető, hogy megmutatják a megmutatni valót. Kis mellékszál, hogy soha nem fogom megérteni, ez a film hogy mehetett R-rel és 18-as korhatárral világszerte. Annyira erősen feszegeti a besorolás határait, hogy majd' szétpukkan rajta a piros karika.

Muszáj írnom Jackről, aki roppant érdekes karakter, ráadásul egy elképesztő Matt Dillon tolmácsolásában. Nem feltétlenül néztem volna ki a színészből egy ilyen markáns, vérfagyasztó alakítást, de minden tiszteletem az övé, amiért így megoldotta a feladatát. Pedig nem volt egyszerű dolga azzal a skálával, amivel az öt incidens során meg kellett birkóznia a bestiális kegyetlenségtől a konszolidált művészettörténeti okfejtésekig.

Von Trier zavarba ejtő figurát kreált. Nem jellemző, hogy működőképes legyen egy olyan karakter, amelybe ennyire nagy ellentéteket írtak - még egy megvetendő sorozatgyilkosról szóló thrillerben sem feltétlenül, avagy könnyen önmaga paródiájába fordulhatott volna az egész történet. Egy megalkuvóbb író-rendező érzésem szerint túl szende lett volna ilyen elegáns tónussal felruházni azon szereplőt, aki egyébiránt aljasabbnál aljasabb tetteket követ el a mozi teljes hosszán át - mindezeket pedig nem is rest megmutatni a nézőnek az alkotó, ugyebár. Vékony a vonal a bátorság és a polgárpukkasztás között, ám Lars von Trier ezúttal jól sáfárkodott a lapjaival, szerintem kiválóan érezte az egyensúlyt.

...egy jó darabig, mindazonáltal le kell írnom, hogy a zárás szerintem átesik a ló túloldalára, és isssszonyatosan túlpengeti a húrt.
A pokol mélyére zuhanás és a kép átváltása negatívba teljesen működőképes, de ahogy odáig jutunk, az pont az a tíz-tizenkét perc, amiért baromi nehezen vagyok hajlandó leülni a rendező úr filmjei elé. Szerény véleményem szerint el kellett volna vágni a filmet a fantasztikus Bruno Ganz ismerősen csengő mondatainál, miután a két főszereplőnk leereszkedik a házból az aknán át (katabasis, get it?), és a lágyan fodrozódó vizet veszi a kamera. Az nálam csillagos ötös kivitelezés, de jön ott még egy epilógus. Sajnálom, ujjhegynyire volt a nagyszerűség.

Mindettől az apró kötözködéstől eltekintve én nagyon élveztem a filmet. Most jön az, hogy bátran ajánlom, ha és amennyiben ez vagy az a film tetszett, de nem. Nem ajánlom bátran. Nagyon is óvatosan ajánlom, és csakis akkor, ha a szélsőségesen naturalista ábrázolásmódra lélekben fel vagy készülve. Akkor a látottak nem akasztanak meg majd annyira, hogy ne tudnád befogadni a film értékeit. Merthogy vannak neki; történetesen egészen elgondolkodtató témákat vet fel. Ám Jack poklához hidegen és személytelenül tálalt igazságtalanságokon át vezet az út.

2022-10-23 20:22:55 Mizi (2) #46

Tökéletes összefoglaló.

előzmény: pelu (#45)

2022-10-23 17:48:00 pelu (2) #45

Néhol jópofa, de amúgy egy elnyújtott, felesleges és üres fa**verés, amivel rendezőóriásunk leginkább önmagának okozott örömöt.

2021-11-14 14:44:43 Lady Ópium (?) #44

Borzalmas volt, ez a "művészfilm".

2020-09-18 06:29:02 dittike (5) #43

A gyilkolás művészete külön tematika a filmtörténetben de nem mindenki tudja ezt olyan jól megragadni, mint, ahogy Trier teszi ezen film esetében.

2020-04-13 04:09:42 Mizi (2) #42

Trier két és fél órán keresztül bizonygatja, mekkora művész is ő.
De ez műalkotás pont olyan, mint filmben látható fagyasztott hullák: pózer, üres, lelketlen és céltalan.

2020-01-29 21:28:49 ryood (5) #41

szívből örülök neki!

előzmény: Ugor (#40)

2020-01-29 21:00:32 Ugor (4) #40

Én meg megnéztem újra, most már jól hozzáférhető, és igen, igazad van, tényleg nagyon jó ez a film. Szóval, néha kell egy kis útmutatás is... most jobban élveztem, mint elsőre.

előzmény: ryood (#19)

2020-01-29 19:17:53 Channá (1) #39

Hogy is fogalmazzak. Ez a film egy Jack volt. Ölte az emberek idegsejtjeit, és az idöt pocsékolta.
Rajtam kivül még egy valaki maradt a film végéig, a többiek elöbb felismerték a falloszt. Amiböl a filmben nem jutott, inkább a csöcs dukált.
Verge szimbolizálta a halált, aki rá akar világitani, hogy a halál nem öncélu, Jack gyilkosságai pedig azok , pont mint a film. Hiszen ha megnézem, akkor hasonlo mondanivaloja van a Ha eljön Joe Blacknek, régebbi is, mégis mindenki emlékszik rá,nem ugy mint az éhezö vuadalos kiscsajnak azon müvészfilmjére, ami szintén valami házban játszodik. És pont ennyire fog bárki is emlékezni erre a filmre is amagát elitnek és magát müvészinek mondott, a burkolt és kevésbé burkolt szimbolikákat skandálo tábor, akiktöl egyet nem olvastam, de adtak sok csillagot erre a filmre, sugallva, hogy meg kell nézni, mert tuti kihagyod a legnagyobb film élményed, és hogy ök is abba az elvont körbe tartoznak, akik tudják értékelni az értékelhetetlen filmet.
Senki nem mesélt arrol, hogy müvészetnek nem öncélunak kell lennie, hanem az embereket kellene összekötni. Egy olyan film, amiröl a nézök 99% elhagyja a mozit, az nevezzük öncélu fosnak.
Sikerült végül a film és a „ház” is meglett. De tudjuk, hogy milyen

2019-08-17 12:26:13 budaik (4) #38

dr. Hannibal Lecter és Patrick Bateman köszös gyermeke :)

2019-02-24 13:18:21 qanic (2) #37

Ha a desszert boroknál megemlítette volna a tokajit, akkor lett volna valami értelme az egésznek. Így inkább olyannak tűnt, mintha a rendező úr túl sok időt töltött volna az ELTE-n és miután végképp megőrült, sorozatgyilkosként akarná kiirtani a nézőit.

2019-01-24 14:47:14 necksprain (4) #36

most olvastam egy indexes cikket Ted Bundy-ról, nem róla mintázta Jack-et Trier? tök sok dolog hasonló, jó megjelenés, mankó, még a Volkswagen is stimmel.

2019-01-06 11:51:17 agymosott09 (4) #35

Von Trier megérkezett Hanekébe.

Nehezen élvezhető, de elgondolkodtató darab. A Nimfomániás 1-2-nél jobb. Érdekes, hogy pont az Utoya megnézése után került ez sorra nálam, mert ez a film teljesen nyilvánvalóan nem egy önálló, saját cselekményéről szóló film, hanem nagymértékben egy reflektálás a különböző emberi szörnyetegek szórakoztatóipari "értékeire", fogadtatására. Mint ilyen, tagadhatatlanul naprakész és releváns, ugyanakkor így első nézésre az a benyomásom, hogy nem igazán sikeres abban a tekintetben, hogy bizarrságával és betegségével überelje, ezáltal görbe tükröt mutasson az ilyen tematikájú filmeknek, de lehet csak én tompultam le, mert a kipreparált kisgyerek sem tudott mosolyt csalni az arcomra, sem elborzasztani, pedig ez a kettő volt Von Trier célja, illetve előbbi esetben a bűntudat előidézése. Negyedrészt pedig valahol büntetni, fricskázni is akarja a nézőt, az OCD-s jeleneteket tényleg nehéz elviselni, ez teljes siker, egyébként mondanivaló szempontjából is. A sok zseniális sorozatgyilkosos, hannibálos, decteres mainstream filmipari perverzió után meg is érdemeljük, hogy a kriminális zseni nem szórakoztatóan sötét oldalából is kapjunk egy kiadós adagot.

Lehet meg kéne nézni többször, és akkor többre tudnám értékelni, több kérdést, és több választ látnék meg benne, de egyelőre valahogy nem érzek nagy késztetést erre.

2018-12-20 19:41:27 VVega (1) #34

Erős felindulás volt a gyűlölet szó a film után közvetlenül, tényleg nem ér ennyit :)

előzmény: saatonda (#33)

2018-12-20 17:38:02 saatonda (?) #33

ő egyértelműen és bevallottan egy provokátor, de ha valaki látja a nevét, tudja mire számíthat:)
én nem nézem már a filmjeit (a korábbiakat láttam, ezt már nem fogom), de szerintem gyűlölni nem kell, ráadásul ha mindenki "helyén kezelné" őket, akkor kevesebben hinnék hogy valami nagy értéket kapnak tőle, de hát mindig vannak akik ajnározzák édesmindegy mit csinál.

előzmény: VVega (#31)

2018-12-20 16:13:23 AlexanderTheGreat (3) #32

Igen, úgy tűnik, Triernek senki nem szólt, hogy már 10 évvel ezelőtt is cinkes lett volna egy ilyen
SPOILER!
katedrális-(film)műveszet párhuzam. Szinte látom magam előtt a riportot, ahogyan a Mestert egy kis fiatal esztétika szakos faggatja, hogy mit is jelent számára az alkotás, ő meg valami ilyesmit reagál hogy "mindig is építeni akartam...az utókornak...egy ki....ott katedrálist".

előzmény: VVega (#31)

2018-12-19 22:57:22 VVega (1) #31

Nem emlékszem, mikor gyűlöltem utoljára ennyire filmet. Üres, okoskodó, hú de szimbolikus, végtelenül hosszú, önmagába szerelmes, öncélú semmi.

Főhős: soha életemben nem ért büntetés semmiért, soha nem volt következménye a tetteimnek

Film vége: a főhős szószerint beleesik a pokol legmélyebb bugyrába

Trier: MŰVÉSZ VAGYOK

2018-12-16 17:00:19 somogyireka (2) #30

Ez a két jelenet tényleg súrolja a nevetek rajta határát, főleg így, ahogy te írod le, ott a moziban, bevallom, oda sem mertem nézni...de nem is ez volt az írásom lényege, végül is erről tényleg nem tehetünk, ki min nevet. Az én humorom sem százas, igaz nem a gyerekgyilkolásra izgulok, de talán a preparálásra már igen.
És utaltam is rá, a szörnyű-színes háttér nekem tényleg csak tapéta volt, és vártam és vágytam, hogy kibontakozzon előtte a valódi mondanivaló.


Lehet, hogy arról (is) van szó, hogy ha már tényleg egy naplószerű, önkitáró ez a mű, akkor Lars von Trier itt most kettéválasztva magát, mint Jack és Verge, és megöli saját maga legszörnyűbb arcait, melyet a sorozatgyilkosban öltenek fizikai formát? Szóval Antikrisztus, Melankólia és Nimfomániás után itt van, eljött a megváltás. Háromszor minimum nekifutott saját lénye démonjainak, de talán most tudja végleg elintézni őket?

Itt volt nekem általános iskolás hittanórás a film. Mert talán az ember így félúton, ami Larsnál már bőven a vége lehet, rájön, nem lehet a démonokat elűzni, max. együttélni velük, sosem lesz az élet csak fehér..emiatt olyan kedves, s ahogy írtam kezdő keresők próbálkozása ez..hogy ha majd megölöm a lényem szörnyetegeit és győzedelmeskedik a Verge-féle szeretet teória többek között a művészetben is...szóval ez a romantikus tanmese, semmiképp sem egy érett, éles mondandó.

Az elemzésed nagyon klassz lett!

előzmény: Tenebra (#28)

2018-12-16 13:47:57 SentryD (3) #29

Százszor inkább legyek betegesnek titulálva bármin nevetni kész, mint álszentül hüledező erkölcscsősz. Számomra film legfőbb erénye a humora és bátorsága. Kár, hogy a végére ez is jócskán unalomba fúlt, az epilógust már kín volt végigülni.

2018-12-16 12:21:54 Tenebra (4) #28

Amúgy ha már a Holocaust szóba került, kicsit OFF:

A Nagyi projekt című filmet nemrég mutatták be. Ebben három rendező a saját nagymamáját invitálta múltidézésre posztomodern, játékos formában. Na, azért abban van egy olyan jelenetsor, amikor az alkotók felidézik, hogyan lőtték halomra a nácik a zsidókat és egyéb elhurcoltakat, és totál elhülyéskedik az egészet. Persze értettem ennél is a humort, és mosolyogtam is rajta, de ez már szerintem tényleg az ízléstelenség határát súrolja, főleg úgy, hogy az egyik nagymama, éppen a magyar nagymama, akit érintettek is a deportálások, megbotránkozik azon, amit a fiúk csinálnak. Szóval vannak azért témák, amikhez kicsit óvatosabban kell közelíteni bizonyos okokból. Lars von Trier filmje sokkal absztraktabb, általánosabb, jóllehet, nyilván a sorozatgyilkosok áldozatainak hozzátartozói is megütközhetnek, ha esetleg ráismernek valamelyik gyilkosságot nézve saját szerettük meggyilkolásának módjára.

2018-12-16 12:20:07 ryood (5) #27

van az emberben zsigerileg, ösztönösen egy érzék..hogy tud nevetni olyan jeleneteken, amin amúgy nem szabad. nem tudom mi áll e mögött pontosan, de ez még egészen biztosan nem kóros. mert ilyenek is vagyunk..persze nem kell mindenkinek élvezni ezt a humort...
akárhogy is, ha beteges dolog ez, élje akkor ki magát az ember azzal, hogy nevet ilyen filmeken, és legyen ez a legmegkérdőjelezhetőbb cselekedete, viselkedése az életben.

2018-12-16 12:16:31 Tenebra (4) #26

Szégyen, nem szégyen, de gonosz kacaj hagyta el az én számat is, mikor a nőt és a két gyerekét szedte le Jack. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi volt ebben a vicces. Talán az, ahogy megvalósította ezt Lars von Trier. Mint Tarantinonál: halál komoly arccal előad egy komoly, filozofikus dialógot, miközben nyugodtan megtölti a puskáját, és elszabadul a pokol. És piros sapka, majálisszerű amerikai idill, majd a kisgyerek hullájának totálisan idióta vigyora, miután kipreparálta. Lehet, beteg ember vagyok, papírom nincs róla mindenesetre. :'D De ennek az abszurditása, a szokatlansága, a groteszksége. Igen, groteszk, szerintem ez a legjobb erre. Mert visszataszító volt az egész, mégis önkéntelenül nevettem rajta. Talán az is benne lehet, hogy tudtam, ez "csak" film. Ha ilyen valós hírt hallok, azon szimplán felháborodok. De ahogy Lars von Trier megvalósította ezt, az szerintem groteszk - egyszerre humoros és szörnyű.

előzmény: somogyireka (#24)

2018-12-16 12:07:34 ryood (5) #25

készült a holocaustról is vígjáték, szatíra Az élet szép azt gondolom, bármilyen témát fel lehet humorosan dolgozni, nincs tabu, csak a "hogyan" a nem mindegy. a fekete humor lényege pont az, hogy ezekhez a tiltott témákhoz nyúl. van az emberben zsigerileg, ösztönösen egy érzék erre, hogy tud nevetni valami olyanon, amin amúgy nagyon nem lenne szabad..persze, mindig voltak, vannak és lesznek, akiket ez felháborít vagy ízléstelennek tartják. szóval azt gondolom nem beteges dolog, ha valaki mer és nevet ezen, és élvezi az ilyen humort. és, ha valaki azon veszi észre magát, hogy nevet egy ilyen filmen, mint ez is, azt javaslom, ne fojtsa el!

2018-12-16 11:57:46 somogyireka (2) #24

hát nem tudom, gyerekek testét céltáblának használni, élő testről mellet levágni, jéghűtőben fagyasztani halálra ítélteket... végül is ilyen alapon a Holocauston miért nem nevetgélünk? Nem, van a fekete humor, és van, ami kapcsán szerintem nem kéne viccelődni..Érdekes módon Hitler kapcsán nem mer még egy poént elsütni a "mester"..Az emberiség nagy részét hadd ne minősítsem.
Amúgy meg cuki lett így 62 éves korára, néztem a videókat vele, ahogy papucsban, békés dán nyugdíjasként...

De szívesen hallgatom azt, mi van ebben a vicces? Gúny nélkül kérdem. Mögöttem is nevetgélt egy fickó elég villamos alatti kacajjal.Hátha megértem.

előzmény: ryood (#23)

2018-12-16 11:40:49 ryood (5) #23

a fekete humor végig jelen van a filmben.
egyébként meg egyáltalán nem érzem magam perverznek attól, hogy az ilyen humort értékelem, és nevetek rajta...ilyen alapon az emberiség igen nagy része perverznek lenne titulálható.

2018-12-16 10:57:12 Lanie (3) #22

Az első felében lévő fekete humoron kibukott belőlem pár hangosabb nevetés, apróbb mosoly, de a második felétől olyannyira untam, hogy biztos nem nézném meg még egyszer. Somogyiréka által említett hihetetlen elcsépelt, unalmas párhuzamok, a tettei és a művészet között sem hozott lázba, ennél sokkal de sokkal érdekesebb párbeszédeket vártam, erősebb mondatokat a főhősünk szájából, vagy úgy egyáltalán bárkiéből..

2018-12-15 21:36:52 somogyireka (2) #21

jajistenem..nem tudok tapsolni ezen az általános iskolai hittanóra szintű szellemiségen, és a művészet kapcsán hangoztatott közhelyek hallatán. Nem tudok lelkesedni, pedig én aztán igazán szeretem, ha valaki önnön lénye mélyére, poklára száll, de Lars már annyit járt itt, és kezd a dolog kissé banális lenni. Vagy arról van szó, hogy éppen ez lenne a nagy felemelkedés, hisz Bruno Ganz, a narrátor személyében felbukkan belőle a megváltás, a fény, a napos oldal, és végül is két és fél órán át dialógust folytat a Lars von Trier-i fény és sötét? És ismerve most már a dolgok kimenetelét micsoda boldog is a vég.
Mivel erre a semmit és senkit nem kímélő aljas brutalitásra számítottam, ezért az egészet inkább csak háttérnek, tapétának tartottam, és vártam, vártam, mikor hallok már valami eredeti tantételt.
És leginkább megesett a szívem a rendezőn, olyan gyermekien egyszerű a világképe a pokollal, meg a sokadik alászállással, olyan kezdő keresők attitűdje ez itt a világhír csúcsán. Eddig valahogy jobban elrejtette magát, eddig színesebb volt a csomagolópapír, de most itt áll és halálosan unom ezt a semmibe vesző, sokszor hallott filozófiai fejtegetést életről, halálról, pokolról, művészetről..
Valahol roppant siralmas, hogy ezt az egyszerű gondolatiságot egy ilyen mocskos díszlet elé kell helyezni, a ravasz a dologban az, hogy így olybá tűnik, mintha lenne ott valami "nagyszabású szellemi"..
A Melankólia óta zajlik a lassú süllyedés, konzervkérdések és konzervválaszok. Persze védtem magam, a fene fogja nézni a gyerekgyilkosságot, meg a testcsonkítást, becsuktam a szemem, így viszonylag jól vagyok a film után, csak a fenekem zsibbadt el. Ja, és ha ez fekete komédia, hát nevessen ezen, akinek ilyen perverz a humora. Mutasd meg, min nevetsz megmondom ki vagy.

2018-12-06 12:20:01 Ugor (4) #20

Majd megnézem újra, más szemmel. Sok filmjét ismerem, nem mindegyik tetszik egyformán, de a teljesen egyedülálló zsenijéhez nem fér semmi kétség. Ennek ellenére most én is rossz vágányon indultam el. Hogy mások tudják-e majd így nézni, azt nem tudom.

előzmény: ryood (#19)

2018-12-06 12:14:58 ryood (5) #19

örülök, hogy így gonolod, tényleg!
mondjuk, hogy így tudja az ember megközelíteni ezt a filmet, érdemes ismerni trier korábbi alkotásait, humorát, ars poetica-ját..
érdekes, hogy pont cannesban nem sikerült ez az embereknek (és most itt gondolok a 2011-es kitiltására is, nem csak arra, hogy kijöttek erről a filmről az idei vetítésen)

előzmény: Ugor (#18)

2018-12-06 11:56:41 Ugor (4) #18

Az ember hajlamos rá, hogy tévúton közelítsen meg egy-két, amúgy nyilvánvaló dolgot. Szerintem most te találtad meg a legrövidebb odavezetőt.

előzmény: ryood (#17)

2018-12-06 11:54:06 ryood (5) #17

hát ez az én olvasatom, persze lehet másnak egész más esik le...de nekem valahogy olyan egyértelmű volt ez. tulajdonképpen a legelső jelenttől..

előzmény: Ugor (#16)

2018-12-06 11:51:29 Ugor (4) #16

Hajlok rá, hogy így van. Valójában ez a helyes megközelítés.

előzmény: ryood (#15)

2018-12-06 11:43:13 ryood (5) #15

nagy csibész ez a lars, nagy csibész, bizony mondom néktek..
abban bizonyos voltam, hogy ez a film nem egy "pattanágis feszült, moziszékhez szegező" thriller, horror lesz. ismervén lars von trier eddigi alkotásait nagyjából olyasmit kaptam, amit "elvártam" a dán mestertől, de szerencsére tudott meglepetést okozni, nem is kicsit!
az a helyzet, hogy a mi imádott larsunk most szépen bemutatott mindenknek középső ujját mutatván (de úgy is fogalmazhatnék, hogy a pofánkba röhögött), egy szép nagy fricskát kapott itt mindenki: amerikai társadalom, maga a thriller-horror műfaj, úgy általában a mozinézők, kritikusok, és nem utolsó sorban saját magát is kifigurázta lars. mindezt kegyetlenül egyedi, zavarba ejtő módon tette: megírta, majd rendezte vélhetően minden idők legsötétebb humorú komédiáját, amiben senkit nem kímél. se nőt, se gyereket, se férfit, se fiatalt, se időset. groteszkebbnél groteszkebb, abszurdabbnál abszrudabb, valamint morbidabbnál morbidabb kegyetlenkedések követik egymást, ahogy elénk tárulnak nem túl ügyes, ám igen szerencsés sorozatgyilkos hősünk vérfagyasztó gyilkosságai. persze hamar tapintani lehet, hogy nem szabad ebből semmit sem igazán komolyan venni, csak megtréfál minket a rendező úr (szottyadt női mellből pénztárca hahhahahhh, és azon kapjuk magunkat, hogy válogatott rémisztő brutalitáson, kíméletet hírből sem ismerő gyilkosságok váltak hangos nevetésünk tárgyává. de hát hoyg a p...ba ne lenne iszonyú vicces a szélsőségesen neurotikus sorozatgyilkos, aki attól retteg, hogy vér maradt a házban -ahol megölt egy idős nőt- az állólámpa alatt a szobában vagy a szőnyeg alatt, és számtalanszor visszamegy azt leellenőrizni.na igen, itt még azonosulni is tudtam vele, saját magamat láttam, ahogy újra és újra visszamegyek megnézni, bezártam-e a lakásom ajtaját, miután távoztam otthonról. na jó, persze ez egészen más szint, de mégiscsak vicces, hogy volt mersze triernek ezt átültetni egy ilyen jelenetbe. kevés ennyire szórakoztató jelenetet láttam mostanában moziban..vagyis egyáltalán egyet sem. no de kanyarodjunk vissza..
szóval adott egy igazi sorozatgyilkosos fekete-komédia kiváló színművészek jobbnál jobb alakításai, de larsnak ez sem elég szerencsére. ráönt az egészre egy szép nagy adag művészet- és életfilozófiát, számtalan nagy alkotó emberre való utalást, megidézi saját filmjeit pár snitt erejéig (na igen, van itt ego, naná, de lars ezen is csak nevet már..) és megjelenik az egyik legnagyobb antik római költő (kit az a bruno ganz alakít hűvös eleganciával, aki minden idők lezseniálisabb hitlerét formálta meg a bukás című filmben ehhehe...) ,aki végigvezeti tesze-tosza, ám kíméletlen "hősübket" a poklon.
és ez az egész párhuzamosan zajlik a gyilkosságok meséjével együtt, iszonyú egyedi, kreatív vágásokkal egybe gyúrva. egészen bravúros montázsok egymás utánja, cool zenékkel aláfestve.
egy rövid ideig azt gondolhatjuk, hogy lars most akkor itt elénk tárja saját terápiáját, gyógyítja magát régóta felvállalt depressziójából, alkoholizmusából, de hamar kiderül, hogy ez is csak a tréfája része, mert már ezt az egész terápiásdit sem tudja komolyan venni.
végső soron ami itt mejelenik nekünk az észlelhető életben, nem más, mint egy néha nagyon rossz, máskor pedig zseniális vicc. persze sok múlik azon, ki meséli. a dánok pedig híresek kimagasló öniróniájukról, szóval ez esetben jobb mesélőre nem is akadhattunk. na meg szerencsére lars von trier piszkosul jól tud feilmet csinálni.
lars, én minden jót kívánok neked, és remélem még megajándékozol minket, nézőket néhány remekművel, amíg élsz! csak maradj továbbra is ilyen kifinomult művész!!

2018-11-30 17:30:14 dikalosz (?) #14

Meg ott a kevésbé ismert Angst (1983), az "is" egy sorozatgyilkolós osztrák film.

Témájában az egyik legerősebb szerintem.

előzmény: Xaos (#13)

2018-11-30 16:25:20 Xaos (?) #13

Vagy a Furcsa Játék amiben szintén Arno Frisch játszik, na az is eléggé brutális.

Meg ott a kevésbé ismert Angst (1983), az "is" egy sorozatgyilkolós osztrák film.

előzmény: ryood (#11)

2018-11-30 07:20:03 Ubul (3) #12

sokmindenki a film horrorságáról ír, vagy épp a mai ingerküszöbről (pl tényleg nem hat már meg engem sok mai horrorfilm se, bár tény, hogy kevésbé a slasher szokott érdekelni a zsánerből, inkább a kisértetes - hamarabb beleborzongok egy Haunting of Hill House-ba, mint a Tenebra álltal spoilerekben említettekre.)

Viszont, kíváncsi lennék, hogy a színészek hogy kezelhették ezeket a dolgokat a felvételekkor, főleg, hogy gyerekszínész halála is van benne.

A film érdekel, bár egy Tier filmet se sikerült még pótolni, pedig az Antikrisztus és a Melankólia is érdekelt mindig (bár főleg a színészek miatt).

2018-11-29 22:54:07 ryood (5) #11

nálam meg pl az van, hogy ezek a trancsírozós, kibelezős, naturalista "gyomorforgató" stb filmek majdhogynem teljesen hidegen hagynak, de mondjuk a haneke benny videoja egy életre bele vésődött az emlékezetembe, de említhetném még talán az odishont miike-től, esetleg a kinatay-t brillante mendozatól..na azok voltak számomra igazán próbára tevő, sokkoló élmények..(mindhármat szeretem amúgy)

előzmény: Tenebra (#10)

2018-11-29 22:42:37 Tenebra (4) #10

Valószínűleg ez lehet, de én akkor sem nagyon értem a dolgot. Látom, hol lehetne a brutalitást "folytatni", de szerintem ennél ma durvább horrorfilmek vannak. És nem is ilyen Motelre vagy Szerb filmre gondolok, mert nyilván ezek a legszélsőbb értéket képviselik. De szerintem még a DC sem lesz nyomában sem ezeknek. Már, ha valamilyen formában eljut a szélesebb közönség felé. Én kíváncsi vagyok rá. Szerintem A nimfomániás DC-je sem volt annyira durva azért, így gondolom, ennek is inkább a füstje a nagy csak. Bár az tény, hogy én sok horrorfilmet nézek, és a Cannibal Holocaust sem akasztott ki. Az említett két címe, a Motel és a Szerb film sem különösebben hatottak meg, buta erőszakpornó mindkettő. A Jack más miatt üt fejbe, és nem hiszem, hogy annyira fontos, hogy tovább mutatnak-e egy-két csonkítási jelenetet vagy sem.

előzmény: ryood (#9)

2018-11-29 22:14:55 ryood (5) #9

cannesban ugyanez a mozis verzió ment? nem lehet, hogy ott rendezői változatot vetítettek?
vhol olvastam, h létezik egy director's cut is belőle már, és h majd a blue-ray-en tuti az lesz.
amúgy meg kinek mi vágja ki a biztosítkot...

előzmény: Tenebra (#8)

2018-11-29 21:32:34 Tenebra (4) #8

Plusz a nagy hírveréssel ellentétben van benne 2 brutálisabb jelenet, a többit nem mondanám különösebben véresnek, gyomorforgatónak vagy tabudöntögetőnek. A mell-levágás durva, de a lényegi résznél Lars von Trier vág egyet, és nem látjuk, mi történt. Illetve kipreparál Jack egy kisifiút, de a folyamatát csak úgy mutatja a kamera, hogy épp a szemünk sarkából látjuk, amúgy Jack arca van a fókuszban. Én komolyan nem értettem, mi az, amin Cannes-ban kiakadtak a nézők. A Henry - Egy sorozatgyilkos portréja ezerszer durvább és explicitebb, bár az egy elfeledett kultfilm. De egy átlag horrorfilmhez, sőt Lars von Trier korábbi filmjeihez képest is szolidabb.

Ez nem jelenti azt, hogy az agyat nem dolgozza meg. Én abban látom ennek a filmnek a "súlyosságát", hogy itt végig egy gyilkossal kell azonosulnunk, aki ráadásul reflektál is arra, amit csinál, és arra is, hogy a társadalom egyszerűen nem hajlandó tudomást venni arról, hogy ő már rengeteg embert eltett láb alól. Lars von Trier pedig szokás szerint provokál minket filmes eszközökkel is. Azaz "aljas módon" használja a jó öreg suspense-t, hogy izguljunk is Jackért: hogy megússza, hogy a pokol legalsó bugyrában át tudjon mászni a túloldalra. Engem inkább ez akasztana ki, ha mimóza lennék. De mivel nem vagyok az, üresjáratai, túlnyújtott bevezetése ellenére is egy igen jó filmnek tartom ezt. Mely amúgy szerintem elmarad Lars von Trier legjobbjaitól, érződik rajta, hogy von Trier már inkább csak ismétel, variál, de nem tud igazán beújítani. (Én A nimfomániás egy verziójának érzem a Jacket.)

előzmény: Xaos (#6)

2018-11-29 19:17:42 Ugor (4) #7

Nagyon vártam és megérkezett. Más nem annyira várta, mert a bemutató napján kb. 10-en ültünk egy viszonylag nagy moziteremben. Viszont jegyezzem is meg rögtön, kitűnő közönség volt, szinte semmiben nem zavarta a film élvezetét. Mert élvezete azért van ám, még ha nem is annyi, amennyire - titkon, vagy nem is annyira titkon - számítottam. Ha nem Lars von Trier film lenne, akár még zseniálisnak is minősíteném. A mestert önmagához mérve ez inkább négyes. Mert súlyos darab persze, tele ál- és valódi életbölcsességekkel, ezek jól megférnek egymás mellett, a nyers, naturális látványelemek is megvannak bizony. Színészi teljesítmények, színészvezetés ötös! A nagy meglepetések viszont annyira nem érkeztek meg. Nem tett magáévá a film, nem vont bele semmibe, végig kívül maradtam és onnan figyeltem az eseményeket. Beleillik az életműbe, de több jobb darabot is nyilvántartok ennél.

2018-11-29 18:44:41 Xaos (?) #6

Ennyire magasan van az ingerküszöb. Egy 40+ éves horrorfilmen is már simán bealszanak manapság a tinik.

előzmény: Prüstü (#5)

2018-11-29 18:07:02 Prüstü (?) #5

Hogy lehet az, hogy Trier legbrutálisabbnak leírt filmje 16-os karikával szerepel több filmportálon is? Emellett a Mother 16-os karikája volt nekem még érdekes döntés, de ez annál is sokkal embert próbálóbb lehet.

2018-10-24 11:29:17 Amokh (5) #4

Volt szerencsém látni hétvégén Párizsban, elképesztően szép, nyers, beteg, gyomorforgató és végtelenül szórakoztató is egyben. Talán Trier legbetegebb filmje, egyben összegzése is az eddigi remekműinek. Csak ajánlani tudom, de tényleg nagyon erős idegzetűeknek.

2018-10-04 12:37:45 Ugor (4) #3

Valami remény felvillant a kanyarban egy novemberi bemutatóra... (Vertigo Média Kft.)

2018-05-15 15:13:12 metal_face (4) #2

Már hisztérikusan várom!

előzmény: Ugor (#1)

2018-05-15 14:49:24 Ugor (4) #1