Love, Simon (2018) ☆ 👁

Kszi, Simon

(Greg Berlanti)

amerikai dráma, szerelmi történet, vígjáték

3,5
★★★☆☆
172 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-05-28 17:30:51 ChrisAdam (4) #41

Aranyos film, ami témája ellenére nem tolakszik feleslegesen és erőltetetten. A végéért viszont nincs bocsánat, kár érte.

2019-03-10 13:01:58 Bubu (1) #40

Onnantól, hogy az az azonosulási pont, hogy "olyan vagyok, mint bárki más", majd bemutat egy kertvárosi fiút, akinek minden rokona gyönyörű, kocsit kap a születésnapjára, a barátait furikázza minden reggel a Starbuckson át, az iskolában szeretik, tisztelik, nem tudtam komolyan venni a filmet. Az pedig, hogy hát simán elmondhatná, hogy meleg, mert ugyanúgy szeretnék, romantizálja többezer embertársának a problémáját, akiket megvernek, megaláznak, kiközösítenek, átnevelő táborba küldenek és akár meg is ölik őket pusztán a nemi identitásuk miatt, egyenesen dühítő volt.
Amúgy meg egy meleg srác szájából elég visszásan hangzik az "úgy festesz, mint egy transzvesztita", nevetséges, hogy rágooglizik, hogy kell öltözködnie egy meleg srácnak. Az, hogy egy régi barátjának kínosan magyarázza, hogy amúgy szépnek talál egy fekete lányt, nem az a gond vele... A miért nem a meleg az alapbeállítás? kérdésre nem is térnék ki. Nem hiszem, hogy bárki is azt kívánná az LMBTQ közösségből, hogy valaki mindenképp meg legyen különböztetve a szexuális irányultsága miatt. Bemutatni, hogy milyen lenne, ha a heteróknak kéne magyarázkodni nem az egyenlőségről és a meg nem különböztetésről szól, csak a céltáblát teszi másra. Szerintem, aki a bőrén érzi, milyen bújkálni pusztán azért, aki vagy, nem kívánná ezt másnak. A lényeg pont az lenne, hogy senkinek se kelljen...
Miért csinál melegekről olyan egy filmet / könyvet, akinek láthatóan gőze sincs erről és semmi empátia vagy valóságérzet nincs benne?
És ha valaki elkezd zsarolni, hogy trollkodd szét a barátaid életét, persze, hogy összebarátkozol vele, és trollkodsz. Majd állsz döbbenten, mikor nem akarnak veled barátkozni többet... És persze egy nagy látványos vallomás segít, hogy neked szurkoljon ezek után mindenki az óriáskerék alatt ahol végre összejöhetsz nagyközönség előtt azzal a (természetesen) csinos sráccal, akit igazán még csak nem is ismersz, csak véletlenül ő is meleg...Mert a címkéken kívül persze más nem is számít...
Ez a giccs többet árt, mint használ.... A magyar címre pedig szavak sincsenek, borzalom...

2019-02-09 01:11:53 Vitelotte (5) #39

Hehe. Hát nem mondhatom hogy elfogulatlan ötös volt ez részemről mert némileg engem is érint a téma, de tényleg olyan mesterien adagolták a poénokat a drámai részletekkel vegyítve, hogy állandóan volt valamin felvisítanom vagy leizzadnom :D Általában herótom van a tinifilmektől, de ez a szokásosnál érettebben körítette a megszokott témákat, mégis hithűen botladozóan. Az igazán jó film ismérve hogy ezt már a felénél elkönyveltem, holott a csúcspont csak utána jött. KÉREK MÉG ILYET PLS.
Amúgy kifejezetten tetszett hogy szépen számon lett kérve hogy manipulálta a barátait, nem sajnálják meg csak azért mert meleg, úgy sem hogy publikusan lett kiteregetve. Sok hetero irigykedve hiszi hogy mindig okvetlen különleges seggnyalásban részesülnek az előbújt melegek, de ez pont arra világított rá hogy ugyanúgy felelősségre vonhatóak mint bárki más. Én a levélfújó srácra tippeltem amúgy :( de így valóban ízesebb volt a csavar :p
Az énektanárnő a szellemállatom! Hú, de rémesen hangzik magyarul xDD

2018-12-23 23:43:53 Olórin (4) #38

Nekem is kicsit sok a vége, ahhoz képest is, hogy maga a film milyen éretten-visszafogottan kezeli a témáját addig (az Abby és a szülők előtti coming out is csodálatos jelenet az esetlen/tanácstalan/bámulnak-ki-a-fejükből reakciókkal), ugyanakkor ahogy lentebb elhangzott, ez egy mainstream tinivígjáték, nem egy indie melegdráma, és hát ez egy ilyen műfaj, ezek mindig így végződnek.

2018-09-19 19:03:17 betti (4) #37

Nekem nem volt bajom a happy end befejezéssel. Az, _ahogy_ lezajlott a happy end (körhinta, tapsol mindenki stb) kicsit zavart volna, de emocionálisan befolyásolva vagyok, ugyanis ekkor egy majdnem-14 éves zokogott mellettem boldogan és felszabadultan, mert hát végigizgulta-végigdrukkolta Simon minden nyűgjét-baját, titkolózását, szerelmét, gyötrődését, és annyira, de annyira várta és akarta azt, hogy boldog legyen ez az alapvetően jófej, átlagosan bizonytalan, kedves, néha hülye, de igazán szerethető srác. :)

Maga a film, és főleg a főszereplő nekem bejött - elhittem minden mozdulatát, gesztusát, arckifejezését, szavát, és ha ez megvan, akkor engem már általában megvesz a film. Egy romkom, persze, de jó kis romkom, szerethető, korrekt, tiszta.

2018-09-19 18:57:08 betti (4) #36

Van, aki nem műfajokat osztályoz, hanem filmeket, műfajokon belül :) Nem érdemes az almát a körtéhez mérni, az állólámpához meg végképp nem.

előzmény: bumbayo (#19)

2018-08-05 22:12:37 gaga (3) #35

Kszi az infót :D

előzmény: Ivan/ (#33)

2018-08-05 21:07:21 critixx (2) #34

Most már nem halok meg hülyén.

előzmény: Ivan/ (#33)

2018-08-05 21:00:38 Ivan/ (2) #33

http://sorok-kozott.hu/2018/03/kszi-simon-kiderult-mit-jelent-a-borzalmas-magyar-cim-es-miert-kapta-ezt-a-love-simon/

2018-08-05 20:29:43 gaga (3) #32

Valaki elmagyarázhatná ezt a Kszi, Simon címet :)

2018-07-23 20:28:01 Ivan/ (2) #31

"Ja, giccses volt, meg túlzó a vége, de én valahogy meg tudtam ezt bocsátani neki. Nem tolták a képembe végig a meleg propagandát (vagy nem erőszakosan) és az az igazság, hogy így teljesen fogyasztható volt. "

Ebben egyetértek, csak az utolsó fél óra ízléstelenségeit én nem tudom ennyire megbocsátani. Addig simán jó lett volna nekem egy 5/10-re. Mint írtam beton középszer, de az az utolsó fél óra sokat rontott az összképen.

előzmény: HejjaX (#30)

2018-07-23 20:09:53 HejjaX (4) #30

Ja, giccses volt, meg túlzó a vége, de én valahogy meg tudtam ezt bocsátani neki. Nem tolták a képembe végig a meleg propagandát (vagy nem erőszakosan) és az az igazság, hogy így teljesen fogyasztható volt. Normális tálalásban sokkal inkább megváltoztatható az emberek hozzáállása, erre kéne rájönnie az ultra-agresszív píszí kommandónak is.

előzmény: Ivan/ (#29)

2018-07-23 19:59:25 Ivan/ (2) #29

Nem csak azzal volt a baj. Mondom, az utolsó fél óráig egy átlagos nem túl kiemeledő vígjáték volt. Nekem az utolsó fél óra tette be a kaput. Elöször az anyuka hatásvadász nagymonologja aztán apukával való beszélgetés, ahol a srác elmondja, hogy 13 (!!!) éves korától tudja, hogy meleg, majd a végén ez a mindenki megbocsát egy blog bejegyzés után neki és egy emberként szurkol neki, hogy meglelje a szerelmét aki azt se tudja ki a rák. Majd mikor ez megtörténik mindenki odáig van és tapsol Nos ezek miatt a végét egy igen gusztustalan giccses valaminek gondolom, ami az osztályzatomra is kihatással volt.

előzmény: HejjaX (#28)

2018-07-23 19:26:45 HejjaX (4) #28

Nekem például tetszett ez a film, aranyos volt, vicces meg minden.
Ugyanakkor a férficsóknál kissé émelygett a gyomrom. Kellemetlen látvány volt.
Akkor most homofób vagyok?

2018-07-20 13:39:53 Ivan/ (2) #27

Naná! Sőt a Ku-Klux-Klanba is most vettek be! Jézusom...

előzmény: Havierez (#26)

2018-07-20 13:34:52 Havierez (?) #26

Te homofób vagy??

előzmény: Ivan/ (#25)

2018-07-20 12:46:45 Ivan/ (2) #25

Szerintem nem írtam semmi sértőt, nem mondtam semmi rosszat! Én így láttam ezt a filmet és kész. Attól, mert csinálnak egy ilyen filmet, szerintem felesleges az egekig magasztalni, ha nem jó. Kezdem azt hinni, hogy itt túl sokan kezdik túlzásba vinni a polkorrektséget vagy csak simán érintettek a filmben taglalt problémával. Nos számomra egyikel sincs baj, mindazonáltal megnyugtatok mindenkit, hogy van romantikus film ami a hagyományos leosztásban van tálalva és azt még ennél is rosszabnak tartom. Igen lehet hendikeppel indit nálam egy ilyen film,de volt már, hogy simán imádtam a végére ha jól nyúltak hozzá (Távol a mennyországtól, Egymásra nézve) és volt súlya az egésznek.

előzmény: kaamir (#24)

2018-07-20 10:13:09 kaamir (?) #24

Az egész film a témája ellenére is

Aha, jól van akkor. Alig bújt ám ki a szög a zsákból...

előzmény: Ivan/ (#21)

2018-07-19 20:15:05 Ivan/ (2) #23

Mert kiváncsi voltam, mit tud felvonultatni, amiért ennyien szeretik. Remélem azért ez nem baj és megengedett még itt is 2018-ban :) Van olyan ami átmegy, és ez is átment volna simán egy beton közepessel, ha az utolsó fél óra ízléstelenségeit kilóra nem tolják a képembe. Na az bűntető volt a javából és aki egy picít félredobja a polkorrekt hozzállást az azért érezhetné hogy az tömény giccs és hatásvadászat volt a javából!

előzmény: Mikkey (#22)

2018-07-19 19:50:37 Mikkey (4) #22

Te indítod itt egyedül a lavinát a jó ízlés ellen, kedves Iván, kérem senki ne üljön fel a provokációnak!
Ha viszonylagosan képben voltál a film témáját illetően, mi vitt rá hogy megnézd? Esetleg van olyan meleg film, ami átmegy nálad a tolerancia szűrőn, vagy mindet elgáncsolnád?

előzmény: Ivan/ (#21)

2018-07-19 19:22:42 Ivan/ (2) #21

Gusztustalan nagy píszi film ez a négyzeten. Az egész film a témája ellenére is az utolsó fél óráig vállalható középszer lenne még így is, mert a jó ízlésen belül maradunk, de az utolsó fél óra az merénylet a jó ízlés ellen. Az anyuka monológja indítja a lavinát, ami már önmagában is ízléstelenül hatásvadász, de az igazi pokol az bizony csak utána jön…

3/10

2018-06-28 15:03:18 Fatupi (4) #20

A vége számomra is egy kicsit lehúzta, de ezzel együtt annyira átélhető, annyira emberi az egész közeg, a szereplői szerethetőek, szinte egyik jelenete sem mesterkélt - teszem azt Simon képzelgései, vagy amikor coming out-ol a szülei előtt, vagy a húga reakciója, de még az a pillanat is több ízben, amikor megérkezik az iskola elé, és nem tudja, mi fogadja majd őt - minden úgy történik, ahogy annak lennie kell. Hiánypótló film és alapmű a korosztályomnak a témában.
Majdnem ötös.

2018-06-28 13:51:37 bumbayo (1) #19

atyaúristen! egyeseknél ez a film 4-es meg 5-ös! akkkor bergman meg antonioni vajon hol lehet?

2018-06-24 11:22:01 TomPowell (5) #18

Én ezt a
bazári majmozást, meg giccset azért nem tudom hova tenni, mert ebbe a mai tini közegbe é a narrativába tökéletesen illik a tapsikolás, a drukkolás (még szimpi is, hogy rászólnak az egyik csajra, hogy azért ezt mégse vegye már fel és töltse fel a netre) semmivel sem mond ellent az addigiaknak, mint Martin két jelenete az étteremben, vagy a focipályán. Pont annyira idealista, mint a legeslegelső jelenet, amelyben a hétköznapjait ecseteli. A befejezésnek meg pont ilyennek kellett lennie, mert ez egy rom-kom, mindig is az volt, amely egyszerre (nem pedig egyik a másik fölé rendelve) szól arról, hogy a főszereplő felvállalja önmagát és megtalálja a szerelmét. A két szál folyamatosan hatással van egymásra a játékidő alatt. A nem helyeselhető motivációk alatt mit értesz?

előzmény: Killjoy (#17)

2018-06-24 10:22:42 Killjoy (4) #17

Dió véleményével kell, hogy egyetértsek. A vége nálam is kiverte a biztosítékot. Egy nagyon szerethető film, szerethető karakterekkel, érthető, ha nem is helyeselhető motivációkkal, de a végén, amikor a két srácból gyakorlatilag bazári majmot csinálnak és ott tapsikol az egész suli, olyan hiteltelenné tette számomra az egész addig szépen felépített történetet, hogy rémes. Ennek ellenére így is kiemelkedő a sok tré tinisztori között, de sajnálom, hogy ennyire elszúrták a befejezést.

2018-06-11 11:10:48 TomPowell (5) #16

Pedig a könyvben
még ennyi sincs. Plusz nem kellett ide több, mert ahogy a levelezés kikerül, folyamatosan hullik szét az élete, a kapcsolatai, amelyek a világot jelentik a számára és pont ez az, hogy külső fél nyomására. Itt tényleg igaz, hogy a kevesebb több, mert ha még pluszba büntetik az már erőltetett lenne. Ezért is tetszik nagyon egy momentum az éttermi jelenetnél, amikor Simont megalázzák, hogy látni a barátain, hogy ami miatt ők kiakadtak Simonra jogos ugyan, de eltörpül mindamellett, amin akkor Simon keresztülmegy.

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#15)

2018-06-11 06:00:56 ifj. Ó. Posszum (4) #15

Zavart, hogy Simon
nem bűnhődik meg eléggé tetteiért, mert elég kretén dolgokat csinál a barátaival. Igaz, hogy félelmében, a közösség és egy másik fél nyomására, de akkor is ott maradt bennem, hogy a szirup sztori elég elnéző a sztori a főszereplőnkkel, és eléggé félremegy így az üzenet. Megbocsátandó a vérgeciség és a játszmák az emberekkel, ha azt a rettegés és a szorongás hatására teszed.
Viszont ellenben pedig pont ez tetszett benne, hogy nem a melegségre koncentrál a történet, hanem átültethető univerzálisan a társas kapcsolatokra, és végre egy film, ami alapjáraton nem azt kommunikálja le, hogy a melegeknek rossz, hanem egy tizenéves kamasz srác átlag sztorija is lehetne.
Simont más dolgokért is lehetett volna zsarolni, nem csak melegségének leleplezés miatt és ugyanúgy működik a film.
Izgalmas és profi tinilimonádé.

2018-06-06 18:59:59 Lanie (3) #14

Az senkinek nem merült még fel, hogy a főszereplőnk hány emberre vetítette ki Blue képét? De most komolyan, értem, hogy netes szerelem, de valahogy úgy érzem, ha egy 150 kilós zsíros pattanásos arcú fiú lett volna az online álca mögött - ahogy valljuk be valószínűleg a filmesnél a valóságban sokkalta csúnyácskább vagy átlagosabb lett volna a végeredmény- akkor már nem ezt a befejezést kapjuk. Aranyos ez a kivetítem a személyiségét magamban egy helyes srácra dolog, de a helyes személyiség nem minden esetben talál be olyan embert aki külsőleg is tetszik. Ez itt a giccs kéremszépen, micsoda véletlen, hogy a fiú pont helyes és tetszik is neki! Ejj. Az meg még nagyobb giccs ha valaki az általam leírtak után azt mondja, hogy de hát a személyiségébe szeretett bele nem a külsőbe. Hát dehogynem, kivetítette azt a neki tetsző fiúkra.

2018-06-05 21:10:36 Dió (4) #13

Ne haragudj Tom Powell, de ezt a diskurzust nem tudom tovább folytatni, ez az utolsó kommentem neked. Ha még mindig nem értenéd, hogy miért: más kérdés nem egyetérteni egy objektív állítással és az ellen egy másik objektív nézőponton keresztül érvelni, meg más egy szubjektív véleményt nem elfogadni és a véleményezőre izomból ráerőszakolni a te szubjektív véleményedet. Akkor utoljára:

Szubjektív vélemény: ez a sztori a valóságban szerintem nem így végződne. Mivel a filmet odáig valósnak találtam, ez a valótlan befejezés rontott a befogadáson (hogy a könyv hogyan végződik, nem befolyásolja a véleményemet; biztos ismersz te is sok olyan feldolgozást, ahol a vászonra adaptáló rendező totál átszabta a könyv végét).

Szubjektív vélemény: SZERINTEM egyetlen egy meleg (sőt, semmilyen) filmnek sem MUSZÁJ happy enddel végződnie. Teljesen felesleges arra kérned, hogy soroljak fel ilyeneket a közelmúltból, mert leszarom, hogy azok hogyan végződtek, és NINCS jogod rám erőszakolni a nézőpontodat, hogy egy ilyen filmnek happy enddel KELL végződnie. Pláne egy olyan "érvvel" nincs, hogy azért KELL a melegfilm végére a boldogság, mert maguk a melegek boldogtalanok. Ez NEM érv. Ez a te véleményed.

Szubjektív vélemény: a film első száz perce SZERINTEM sokkal kevésbé volt giccses és felhőtlen, mint az utolsó tizenöt. Igen, végig a John Hughes féle álom-Amerikáról szólt, de főleg a film második felében sok olyan konfliktusba is belekeveredtek a karakterek, amik SZERINTEM egy kevésbé felhőtlen kicsengést sejtettek. Szóval ezért vártam mást, és ezért látom a végét giccsesebbnek, mint amire én számítottam. Ez azt is jelenti, hogy nem magát a giccset kezelem negatívan (sok "nyálas" filmet osztályoztam már ötösre, nézd végig a Ron Howard filmográfiámat), hanem a hirtelen túlcsorduló, ízléstelen giccset. Mert ez a zárlat számomra az volt. SZÁMOMRA.

Objektív/szubjektív témát félretéve sem tudok reagálni az olyan „érveidre”, ahol idealista, felhőtlen John Hughes dramedyt próbálsz krimikhez hasonlítani, és ugyanazt kéred számon ezen a két totál ellentétes műfajon. Majd jössz a Love Actuallyvel, amely filmet konkrétan rühellem. Gondolom, nem nézed meg, mit mire osztályzok, mielőtt annak az objektív magasságosságával próbálsz meggyőzni. Végezetül megkérdezed, hogyan fejezném be a filmet, miközben ugyanezt eggyel lejjebb már kifejtettem egy maratoni kommentben. Olvasod, amit írok? Ennek így az égvilágon semmi értelme.

Nem tetszett a stílusom? Legközelebb javaslom, hogy próbáld meg elfogadni a másik nézőpontját. Pláne, ha ő ezt eközben megtette. És akkor lehet, hogy nem itt kötünk ki. Mit szólsz?

Végeztem. Peace!

előzmény: TomPowell (#12)

2018-06-05 13:57:56 TomPowell (5) #12

1. Én azért ilyen hangot nem ütöttem meg veled, szóval ha kérhetem, te se tedd, csupán nem értek egyet a le írtakkal, és ezt a filmen keresztül próbálom bebizonyítani, amit vagy megpróbálsz elfogadni vagy nem.
2. Nem kell leborulni, azért mert meleg a főszereplő és Oscart sem kell a filmhez dobni (mikor mondtam én ilyet?), viszont nem ártana azt is látni, hogy a melegeket középpontba álltó filmek közül eddig nem igazán volt olyan, amely megadta volna nekik a happy endet. Kérlek! Sorolj fel csak az elmúlt 5 évből 3 olyan filmet a témában, amely azzal végződött, hogy meleg főszereplő megtalálta a boldogságot! Hogy miért lényeges ez? Mert ez a közösség lényegesen többet küzd a boldogságért, a környezete és önmaga elfogadásáért, mint az átlagos emberek (stúdió filmben hány meleg szereplőt látunk, akinek nem az a szerepe, hogy meleg?) ahogy arról ez a film is szól. Ennél fogva van végre egy olyan film, ami nem azt mondja, hogy nem elég, hogy fiatalon ilyen lelki súlyokat kell cipelned (lásd az anya és az apa beszédét, és ne azt, hogy szerinted giccses, nyálas, hanem azt, hogy mit mondanak, mit jelent mindaz a főszereplőnek), de még a boldogságra, egy boldog párkapcsolatra se legyen esélyed, avagy ennek ábrázolását is vonjuk meg mind az alkotóktól, mind a nézőktől. Te kb. azt mondod, hogy történjen meg ez, ráadásul egy stúdió filmben, amely alapból a boldog véggel játszik rendszerint a műfajban, viszont először teszi ezt meg érdemben egy komoly témával kapcsolatban egy mozi. Hogy a befejezésben mi volt az öntömjénező (meg kire nézve), azt meg végképp nem értem, de mivel a film téged már korábban elveszített, ám legyen.
Nem ízlésen vitatkozom, hanem a (szerintem) hibás elvárásokon, amit a filmen kérsz számon, amelyeknek a film sohasem kívánt megfelelni, de te mégis ezekért marasztalod el.
Az eddigiek alapján pont a befejezésért marasztalod el, hogy miért kell felfedni, meg miért kell minden kő alá benézni, stb. Az egész film arról szól, hogy próbál rájönni, hogy kicsoda is Blue (ilyen téren krimiként is funkcionál a film), hogy belé szeretett, ezek után meg nem felfedni a kilétét, nem megadni neki a boldogságot eléggé nonszensz (vagyis a krimi hasonlatnál maradva azt mondod, hogy ne derüljön ki ki a gyilkos, avagy ha ki is derül, az már ne számítson, hogy utána mi lesz), mint ahogy nem győzöm hangsúlyozni, hogy könyvadaptációként is elvérezne, amikor a sztori erről szól, hogy önmagát elfogadja, a családja és a barátai elfogadják, támogassák, és a szerelmet megtalálja. Ezek után 3-ból 2-re azt mondani, hogy ennek nem kéne teljesülnie, eléggé visszás. Az meg, hogy nem lesz neki könnyű az élet a film folyamatosan üzeni, akár az apa kéretlen megjegyzéseit, akár a suli bunkóit, vagy a csak hanyagul odavetett beszólásokat nézzük, de ott van a beszélgetés a másik meleg sráccal is, aki a családjában a coming out után is hazugságban él. Ennél többet ez a film nem igényelt. A film utolsó jelenete meg pont azt szimbolizálja, ahogy elautóznak a város felé, hogy Simon most már rendben lesz önmagával és a világgal, akármilyen nehézségek jöjjenek vele szembe. Lehet, hogy ez az "az légy aki vagy" üzenet neked giccses, naiv, hazug és lerágott csont, de mondjuk a célközönségnek pont a fentiek miatt sokat jelent és nem kis részt a tálalás miatt.
Sokadjára írom le: ez egy optimista, IDEALISTA John Hughes film (vagy ha úgy tetszik: szivárványos hollywoodi giccs, mint Hughes filmjei általában) az első perctől az utolsóig és te ezeket kéred rajta számon, hogy az utolsó fél órában miért viselkedik úgy, ahogy az azt megelőző másfélben, miközben már a finálé előtt is ott volt
a nyitány az amerikai álomba illő családdal és barátokkal, a már kellemetlenül jófej igazgatóval, Martin két jelenete Abby felé az étteremben és a focipályán, amelyek semmivel sem voltak giccsesebbek, közhelyesebbek, mint azok, amiket te emlegettél.
Ott a probléma, a nézetkülönbség (avagy ha úgy tetszik ízlés beli eltérés) kettőnk között, hogy te a közhelyet, a giccset automatikusan negatívan kezeled - amire tegyük hozzá, a filmipar révén némileg rá is szolgált a kifejezés - miközben lehet azt is érdemeinek megfelelően használni. Pl. Richard Curtis is ezt teszi. Az Igazából szerelem befejezése például ezerszer giccsesebb, közhelyesebb, mégis működik, mert a film szövetéből a legkevésbé sem lóg ki. Mindezek fényében szerinted mi lett volna a tökéletes finálé és a tökéletes üzenet egy olyan mainstream stúdió tinifilmben, amely az önfelvállalásról és a szerelem megtalálásáról szól?

előzmény: Dió (#10)

2018-06-05 13:57:03 TomPowell (5) #11

1. Én azért ilyen hangot nem ütöttem meg veled, szóval ha kérhetem, te se tedd, csupán nem értek egyet a le írtakkal, és ezt a filmen keresztül próbálom bebizonyítani, amit vagy megpróbálsz elfogadni vagy nem.
2. Nem kell leborulni, azért mert meleg a főszereplő és Oscart sem kell a filmhez dobni (mikor mondtam én ilyet?), viszont nem ártana azt is látni, hogy a melegeket középpontba álltó filmek közül eddig nem igazán volt olyan, amely megadta volna nekik a happy endet. Kérlek! Sorolj fel csak az elmúlt 5 évből 3 olyan filmet a témában, amely azzal végződött, hogy meleg főszereplő megtalálta a boldogságot! Hogy miért lényeges ez? Mert ez a közösség lényegesen többet küzd a boldogságért, a környezete és önmaga elfogadásáért, mint az átlagos emberek (stúdió filmben hány meleg szereplőt látunk, akinek nem az a szerepe, hogy meleg?) ahogy arról ez a film is szól. Ennél fogva van végre egy olyan film, ami nem azt mondja, hogy nem elég, hogy fiatalon ilyen lelki súlyokat kell cipelned (lásd az anya és az apa beszédét, és ne azt, hogy szerinted giccses, nyálas, hanem azt, hogy mit mondanak, mit jelent mindaz a főszereplőnek), de még a boldogságra, egy boldog párkapcsolatra se legyen esélyed, avagy ennek ábrázolását is vonjuk meg mind az alkotóktól, mind a nézőktől. Te kb. azt mondod, hogy történjen meg ez, ráadásul egy stúdió filmben, amely alapból a boldog véggel játszik rendszerint a műfajban, viszont először teszi ezt meg érdemben egy komoly témával kapcsolatban egy mozi. Hogy a befejezésben mi volt az öntömjénező (meg kire nézve), azt meg végképp nem értem, de mivel a film téged már korábban elveszített, ám legyen.
Nem ízlésen vitatkozom, hanem a (szerintem) hibás elvárásokon, amit a filmen kérsz számon, amelyeknek a film sohasem kívánt megfelelni, de te mégis ezekért marasztalod el.
Az eddigiek alapján pont a befejezésért marasztalod el, hogy miért kell felfedni, meg miért kell minden kő alá benézni, stb. Az egész film arról szól, hogy próbál rájönni, hogy kicsoda is Blue (ilyen téren krimiként is funkcionál a film), hogy belé szeretett, ezek után meg nem felfedni a kilétét, nem megadni neki a boldogságot eléggé nonszensz (vagyis a krimi hasonlatnál maradva azt mondod, hogy ne derüljön ki ki a gyilkos, avagy ha ki is derül, az már ne számítson, hogy utána mi lesz), mint ahogy nem győzöm hangsúlyozni, hogy könyvadaptációként is elvérezne, amikor a sztori erről szól, hogy önmagát elfogadja, a családja és a barátai elfogadják, támogassák, és a szerelmet megtalálja. Ezek után 3-ból 2-re azt mondani, hogy ennek nem kéne teljesülnie, eléggé visszás. Az meg, hogy nem lesz neki könnyű az élet a film folyamatosan üzeni, akár az apa kéretlen megjegyzéseit, akár a suli bunkóit, vagy a csak hanyagul odavetett beszólásokat nézzük, de ott van a beszélgetés a másik meleg sráccal is, aki a családjában a coming out után is hazugságban él. Ennél többet ez a film nem igényelt. A film utolsó jelenete meg pont azt szimbolizálja, ahogy elautóznak a város felé, hogy Simon most már rendben lesz önmagával és a világgal, akármilyen nehézségek jöjjenek vele szembe. Lehet, hogy ez az "az légy aki vagy" üzenet neked giccses, naiv, hazug és lerágott csont, de mondjuk a célközönségnek pont a fentiek miatt sokat jelent és nem kis részt a tálalás miatt.
Sokadjára írom le: ez egy optimista, IDEALISTA John Hughes film (vagy ha úgy tetszik: szivárványos hollywoodi giccs, mint Hughes filmjei általában) az első perctől az utolsóig és te ezeket kéred rajta számon, hogy az utolsó fél órában miért viselkedik úgy, ahogy az azt megelőző másfélben, miközben már a finálé előtt is ott volt
a nyitány az amerikai álomba illő családdal és barátokkal, a már kellemetlenül jófej igazgatóval, Martin két jelenete Abby felé az étteremben és a focipályán, amelyek semmivel sem voltak giccsesebbek, közhelyesebbek, mint azok, amiket te emlegettél.
Ott a probléma, a nézetkülönbség (avagy ha úgy tetszik ízlés beli eltérés) kettőnk között, hogy te a közhelyet, a giccset automatikusan negatívan kezeled - amire tegyük hozzá, a filmipar révén némileg rá is szolgált a kifejezés - miközben lehet azt is érdemeinek megfelelően használni. Pl. Richard Curtis is ezt teszi. Az Igazából szerelem befejezése például ezerszer giccsesebb, közhelyesebb, mégis működik, mert a film szövetéből a legkevésbé sem lóg ki. Mindezek fényében szerinted mi lett volna a tökéletes finálé és a tökéletes üzenet egy olyan mainstream stúdió tinifilmben, amely az önfelvállalásról és a szerelem megtalálásáról szól?

2018-06-04 23:14:58 Dió (4) #10

Ne haragudj, egyre kevésbé értem - azért kell kötelező érvénnyel leborulnom egy mainstream film előtt, mert meleg a főszereplője? Akkor automatikusan vágjunk rögtön hozzá egy Oscart a The fault in our starshoz is, csak mert annak a főszereplője meg egy oxigénpalackhoz volt kötve. Ahhoz, hogy valami igazán "bevállalós" legyen, ahogy írod, ahhoz az egész filmen végigvonuló bátorság, eredetiség és mértéktartás kéne, nem egy szivárványos giccsbe fojtott, naiv tanulságot a torkomon minden irányból lenyomni akaró, öntömjénező happy end. Hogy neked ez a lezárás belefért? Ámen. Nekem nem. Ízlés kérdése. Úgyhogy ezt jó lenne, ha megpróbálnád végre elfogadni, ahogy én azt már megtettem, mert a kommented nagyrészében ízlésről próbálsz vitázni, aminek az ég világon semmi értelme.

P.s.: nem vagyok forgatókönyvíró, csak azt tudom, hogy egy olyan befejezéssel még kiegyeztem volna, ahol egy kevésbé nyálas jelenet keretén belül elfogadják őt a szülei és szent a béke, viszont a hülye, minden odúba bevilágító "mindentmegkellmagyaráznom" befejezés helyett megbíznak a nézőben is, és valamilyen formában a fantáziámra hagyják Blue személyazonosságát. Meg lehetett volna ezt úgy oldani, hogy ne sérüljön a “légy aki vagy” üzenet, maximum kiegészítést nyert volna egy “nem lesz könnyű az élet, de nem adod fel (ha már idáig eljutottál) és harcolni fogsz” oldaltanulsággal. Vagy részben rántsák le a leplet, ha muszáj, de akkor S-O-K-K-A-L kevésbé giccsesen. Mert nem azt kérem számon - ahogy írod - egy “hollywoodi filmen hogy ne legyen hollywoodi”, hanem azt, hogy ha végig ilyen szép arányérzékkel és mértéktartással sikerült egyensúlyoznia a cheesy és a bájos között, akkor a végén ne bassza azt egyetlen mozdulattal be a Dunába.

előzmény: TomPowell (#9)

2018-06-04 21:06:40 TomPowell (5) #9

Abban egyetértek, hogy még a valóságban sokszor nem így végződne (de számos ellenpéldát is tudnék hozni), és pont ettől válik fontossá a film, mert példát mutat. Ez a film önmagában egy bevállalás, mivel egy mainstream stúdiófilm előállt egy olyan romantikus filmmel, aminek egy meleg tinédzser a főszereplője (ami financiálisan is rohadtul rizikós még mindig) és egy olyan folyamatot ábrázol, amit az ide vonatkozó független filmek csak letudnak, mindemellett egy Szólíts a neveden!-t - legyen akármennyire szép, igényes mozi - egy tinédzser csak nagy nehezen nézne meg, mert hiába tini a főszereplője az a film fesztiváloknak, filmes zsűriknek és film ínyenceknek készült, nem átlag mozizóknak, magyarán az rétegfilm, ez meg a témája ellenére sem az. És akkor egyből a harmadik pontra válaszolnék:
Kismillió, a témába vágó film megteszi. Nem éppen happy end sem a fent említett mozi, sem a Holdfény, sem a Túl a barátságon fináléja, most meg van egy olyan film, aminek a végén végre a meleg főhősnek nem kell magán eret vágnia (meg a nézőnek sem), mert a szerelmük nem teljesedhet be, arról nem is beszélve, hogy a könyv is ebben végződik, magyarán elég pocsék adaptáció lenne, ha egy a szerelmet kereső fiú, aki a könyvben megtalálja az első szerelmét, de a filmben nem, már csak azért sem, mert azzal az egész történet üzenete megváltozna. Ne vitassuk már el, hogy végre van egy olyan film a témában, aminek boldog a vége! Hány színtisztán happy endben végződő meleg film volt az utóbbi időben? Én rengeteget láttam, de egy sem rémlik, talán csak a Büszkeség és bányászélet, de annak is más a lényegi mondanivalója, plusz az még igaz történet is. Nem volt itt semmilyen tripla happy end, mert ahogy írtam, a szülők reakciója kellett ahhoz, hogy Simon önmaga lehessen, a folyamat részét képezték - mindamellett hogy példát mutattak a nézőknek - ami a fináléhoz, Simon kiállásához vezetett.
Hogy idealista, optimista a film? Igen és a sok rétegmozi után rohadtul kellett ez már a témában. Csak azt tudom mondani, amit a készítők is és amit a film tónusa, dialógusai, karakterei, zenéi is csak aláhúznak: ez egy 21. századi John Hughes mozi, márpedig Hughes fiataljai is reflektáltak arra a korba, amiben éltek, nagyon is hitelesek voltak a problémáik, a szövegeik, de azok kimenetele, megoldása mindig is a lehető legoptimistább, legidealistább volt (talán csak A nulladik órát kivéve). Ezért sem értem, hogy egy felvállaltan hollywoodi filmen miért kell számon kérni azt, hogy hollywoodi. Meg komolyan: milyen más üzenetet lehetett volna kihozni, ami a célközönségnek fontos, mint amikor a helyüket keresik a világban és azt kimondani, hogy
az légy, aki vagy? Hogy sokszor elmondott üzenet? Igen. Örök érvényű? Igen. Fontos hallania ezt egy tinédzsernek, pláne ha meleg, vagy a szüleinek, hogy ettől ő még ugyanaz az ember? Igen.
Magyarán továbbra sem értem, hogy milyen más üzenetet lehetett volna ebből kihozni, hogy ne köpje szembe magát a film sem az üzenetét, sem a tónusát tekintve, mert amit felvázolsz, azok mindegyike ezt tette volna és ennek a sztorinak, ennek a filmnek ez sohasem volt a célja.
És még annyit, hogy
Simonnak nem kínálta fel aranytálcán a film a boldogságot, mert lelkileg megjárta a hadak útját és ha nincsen a filmen átívelő diskurzusuk Blue-val (valamint a szülők), akkor a végén hiába kéri, hogy jelenjen meg, nem tette volna meg, aki még így is hezitált.

előzmény: Dió (#8)

2018-06-04 20:26:47 Dió (4) #8

1.-2., Lentebb is leírták, és ha jól értem, Te magad is egyetértesz vele, hogy a valóságban az esetek túlnyomó többségében nem így végződne a történet. Hogy ráadásul egy valós reakciót erre a cheesy limonádéra cserél le a film (amit én nyálnak hívtam, míg Te csak cheesynek), az TIPIKUS Hollywood. Playing it safe mód megint, semmi bevállalás. Nincs ezzel semmi gond, hogy ez neked tetszett, biztos én is osztályoztam már más filmnél ilyen "egyszerű utat választó" finálékat pozitívabban... csak itt sajnos nem jött be, mert odáig igenis elhittem róla, hogy mer majd valami merészebbet lépni, de aztán csak odakente ezt a giccses hepiendet egyszer (anyuka), kétszer (apuka), majd harmadszor még az ánuszomon is felgyömöszölte azt (vidámparki finálé). Ez nálam nem más, mint egy odáig bátor drámaként (is) működő film tripla happy endes vígjátékba fojtása... nem jött be, na.

3. "Mindenkinek jár az első szerelem, így neki is - ha ez nem derülne ki, ha ezt elsumákolnák, akkor az egész film értelmét veszítené." Szerintem itt meg az van, hogy neked ez az üzenet nagyon tetszett, de azért azt szerintem kicsit erős kijelenteni, hogy semmilyen más üzenetet nem sugározhat egy ilyen film. Milyen világ az, ahol egy drámának nem lehet az a tanulsága, hogy az élet NEM fogja mindig aranytálcán odatolni neked a habostortára kikent szart az erőfeszítéseidért cserébe, de ettől még próbálkozhatsz, mert így leszel okos és tapasztalt? És mi a tökért kell megint minden kő alá reflektorral bevilágítani??!! Azért ebből sok másfajta, egyben bevállalósabb üzenetet is ki lehetett volna hozni egy kevésbé óvatos fináléval.

előzmény: TomPowell (#7)

2018-06-04 03:58:07 TomPowell (5) #7

Oké, nagyon nem értek egyet a nyál és a mélyrepülés részével, még ha az egész film cheesy is, de felvállaltan az:

1. Az anya reakciója adja meg Simonnak azt a megerősítést, amire mindig is szüksége volt és amelyet minden meleg tininek hallania kellene. Ezt ki is mondja, hogy bánja, hogy ebben nem tudott a segítségre lenni és szépen bemutatja, hogy a valóságban ez a helyzet mennyire 22-es csapdája. Az anya nem mer rákérdezni, mert fél, hogy még inkább begubózásra készteti, a gyerek pedig hiába sejti, pont eme kamaszos magány miatt nem mer előhozakodni vele.
2. Amire ráerősít az apa szerepe, aki még a coming outnál is zavarában a csajokkal jön és ami csak még inkább bezárkózásra, titkolózásra készteti Simont (és hozzá hasonlóan nem egy sorstársát), aki ennek tudatában még inkább fél előbújni. Az apa bocsánatkérése (és szégyene) már csak ezért is szükségszerű, mert az ő részéről éppúgy kell a megerősítés, még hangsúlyosabban is talán, mint a pszichológus anyáétól, mivel a viselkedésével kimondatlan (és irracionális) elvárásokat támasztott a fia irányába, ami tudatosult benne. És ezt megint csak kevesen tennék meg a valóságban, ezért is példamutató a két szülő jelenete.
3. Pont, hogy az lett a befutó, akivel a kölcsönös szimpátiát a film már jó ideje érzékeltette (az egész buli jelenet) és egy csomó elszórt, apró kis jel volt a filmben, hogy ő Blue (egy beszélgetésben utalnak rá, hogy zsidó, pont abban az időintervallumban nem találkozunk vele, amikor a levelezések szerint sincs ott), nem mellesleg a könyvben is ő volt a titkos levelezőtárs és ott jóval előbb rá lehet jönni, hogy kicsoda és a felfedése előbb történt meg, pontosabban utána a könyv még foglalkozott a kapcsolatuk kezdeti lépéseivel. Legalábbis, ha rutinos krimi olvasó az ember, akkor könyvben nem volt nehéz rájönni, a film ügyesebben, filmszerűbben kezeli az egész sztorit. És pont az a sztori lényege (könyvben és filmben egyaránt) és nem hiába az a szlogen, valamint a főszereplő vágya, hogy mindenkinek jár az első szerelem, így neki is. Ha ez nem derülne ki, ha ezt elsumákolnák, akkor az egész film értelmét veszítené, egy bátortalan semmi lenne, nem beszélve arról, hogy sokan most sem kapnának megerősítést, hogy ők is megtalálhatják a szerelmet (érdemes ellátogatni a film közösségi oldalaira a személyes beszámolókért). Arról nem is beszélve, hogy ez viszi be a végén a poént és a finom kritikát: Simon csak meleg, Blue viszont fekete, zsidó és meleg, ami kisebbségiként nem egy könnyű kombó.

Személy szerint pont a fentiek miatt semmilyen mélyrepülést nem tapasztaltam a filmben, nagyon szépen, érzékletesen és egységesen váltogatják egymást a vicces és érzelmes (olykor kétségtelenül hatásvadász, de működőképes) jelenetek, a karakterei meg imádni valóak.

előzmény: Dió (#6)

2018-06-03 18:21:26 Dió (4) #6

Rég láttam már utolsó 15 percben ilyen mélyrepülést. Ha nagyon pimasz lennék, azt mondanám, két osztályzatot is zuhant ott a film, de annyira tetszett minden más, hogy nem akarom elvenni tőle még a négyest is. Odáig pedig végig az járt a fejemben, hogy ez már a harmadik amerikai ifjúsági film mostanában az Edge of seventeen és a Happy death day után, ami sikerrel egyensúlyoz végig egy tök bájos felnövéstörténetet a cheesy és a reális határmezsgyéjén... de mint ahogy ezt az egyensúlyt a másik két film fináléja is megrezegtette, itt sem sikerült nem belefutni ebbe a hibába, csak ezúttal sokkal súlyosabban.
Az utolsó jelenet, ami még igazán tetszett, az a húg reakciója a coming-outra. Teljesen reális volt, a maga módján még szívbe markoló is. Az anyuka beszédénél már rezgett a léc, majd jött az apuka, akiből már úgy fröcsögött a nyál, mint egy pitbullból. Az egész alól pedig az rántotta ki a szőnyeget, hogy amerikai mozihoz hű maradván megint be kellett nézni minden szőnyeg alá, és persze hogy nem lehetett meghagyni az alapvető kérdőjelet egy odáig tök elegánsan működő rejtélyként. Nem, muszáj volt találni valami lenyalt hajú szépfiút, és művies erőlködéssel rárakni a pecsétet, hogy Ő AZ. Nagy kár!

2018-06-02 13:13:08 TomPowell (5) #5

Akkor ilyen alapon az is megnehezítené az azonosulást, ha a főszereplő faterja egy messzi-messzi galaxis rettegett hadvezére lenne. Ez egy John Hughes film, annak minden idealizmusával és optimizmusával, ami a mondanivalót húzza alá. Mellesleg nem egy ilyen XXI. századi családot ismerek, ahol a szülők egykor a suli sztárjai voltak, most is sikeresek és szépek, de a szülői léttel ők is megküzdenek.

előzmény: biri (#3)

2018-06-02 11:53:30 Lanie (3) #4

No igen, azért ez a kertvárosi idill szerintem nem átlagos, hanem egy kicsit felsőbb osztály annál.. No meg az iskola meg az emberek reakciója, szerintem az sem egy átlagos dolog még manapság sem. Olyan hogy is mondjam.. túl harmonikus, túl felhőtlen. Az egész olyan mint egy szimpla fantazmagória, hogy milyennek kellene lennie egy társadalmi reakciónak, ami persze a valóságban nem így megy. Kissé túlcsöpögött a monitorom a végére.

előzmény: biri (#3)

2018-06-02 11:46:19 biri (?) #3

Az azonosulást azért megnehezíti az "idegesítően, jóképű irányító" apa és "dögös, évfolyamelső" anya kezdéssel... hát nem éppen ez az, amit tök átlagosnak neveznék.

előzmény: TomPowell (#1)

2018-06-01 21:04:55 Lanie (3) #2

Szívesen adnék rá négyest mert csodajók benne a színészek meg a karakterek, de számomra pont hogy súlytalan az egész. Sem a szülők reakciója, sem az anya beszéde, sem más drámainak beállított dolog nem vágott szíven. Szerettem nézni, de Nick Robinsonon kívül nem sok más dolog volt benne amiért újranézném valaha.

2018-04-02 23:56:26 TomPowell (5) #1

Régen lávoltam ennyire filmet, mint ezt. A szereplői egytől egyig imádni valóak, főhőse rettentő mód azonosulható (Nick Robinson hibátlan!), a humora tüneményes, a zenéje király, a drámája pedig a maga egyszerűségében szívfacsaró, mindemellett úgy fontos film, hogy nem fontoskodik egy pillanatig sem és képes mindenkihez szólni, Jennifer Garner beszédét pedig máris egy polcra lehet helyezni a Szólíts a neveden! hasonló szekvenciájáéval (ha nem feljebb). John Hughes most odafent szélesen vigyorog, az tuti. Hibátlan!