A Ghost Story (2017) ☆

Kísértettörténet
Szellem/Világ

(David Lowery)

amerikai dráma, fantasy, szerelmi történet

3,2
★★★☆☆
78 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-11-08 03:29:18 hellcat (5) #19

Nagyon tetszett. Az atmoszférája szinte magával ránt.

Egyébként nem szellem öngyilkosság történt abban az ominózus jelenetben :) Miután leugrik az épület tetejéről, rögtön utána egy régebbi korba kerül. Folyamatosan bolyong az időben. Szerintem így szemléltették, hogy az entitás nem helyhez és időhöz kötött.

2018-03-27 12:47:06 Reaper (5) #18

Sokan kritizálják a szellem öngyilkosságot...

Szerintem félreértitek. Nem a tett a lényeg. A szellem a filmben amúgy sem a fő fókusz. Inkább szól a film a továbblépésről, az idő fontosságáról, múlásáról, az élet és halál körforgásáról, és egyben az élet jelentőségéről.

Az öngyilkosság szerintem nem is igazán az. Inkább csak úgy kezeltem, mint egy próbát a lezárásra. Elég, nem tehet semmit, de kénytelen sorra bámulni, ahogy emberek élnek és halnak, boldogok és sírnak, jönnek a semmiből és mennek vissza. Ahogy az otthonában más él, a szerelmét más öleli... miközben ő csak tehetetlenül áll a sarokban, és arra van kárhoztatva, hogy lássa, és szenvedjen.

2018-03-25 23:31:34 kfiro (1) #17

Hu............ mennyi mindent bele tudunk magyarázni a semmibe :-)

Jó szórakozást!

2018-03-25 18:28:55 Reaper (5) #16

Annyira lassú, unalmas a film, hogy az valami bámulatos. Magas vérnyomásra kifejezetten ajánlott, még azzal is kóma közeli állapotba lehet kerülni a végére. De ezzel együtt viszont bámulatos, ahogy nem történik semmi. Nincsenek karakterek, nincs fordulat, nincs párbeszéd, csak a nagy büdös semmi. Mint mikor a tábortüzet bámuljuk szalonnasütéskor... nincs benne semmi, csak élvezzük. :D

És itt jön a bazi nagy DE!... tetszett! Valahogy mégis megfogott, és velem maradt egy érzés a film után is... amit nem biztos, hogy szavakba tudok önteni... és egy kérdés...

Mi volt a cetlire írva?

2018-01-07 15:29:40 revkri (5) #15

Úgy érzem hozzá kell szólnom, hiszen "számon lettek kérve" az ötösök :)
Igazából nem tudnám leírni, hogy miért lett 5-ös, számomra. Gondolkodtam a 4-esen, de egy darabig még a hármason is.
A történethez hozzátartozik az is, hogy két részletben néztem meg, mert a barátnőm kikapcsoltatta velem az ominózus piteevés után, hogy neki ennyi elég volt :)
És ott én is úgy éreztem, hogy a film céltalan és átlépi az öncélúság küszöbét, de valamiért nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, hogy hová fut ki. Alapvetően én szeretem az ilyen mélabús hangulatú és tempójú filmeket. Bennem is felmerült hogy ez egy sokkal szélesebb körben elismert rövidfilm lett volna és az első fele alapján bőven elég is lett volna az a fél óra játékidő neki.
Aztán ma ott folytattam, ahol tegnap abbahagytuk (immár egyedül) és valahogy onnan elkezdett működni (nekem). Alapvetően annyit tudtam róla, hogy láttam a neten a posztert és hogy Rooney Mara játszik benne, akit kedvelek is.
Teljesen megértem az egyeseket és a ketteseket is. Engem valahogy érzelmileg/hangulatilag telibetalált a film második fele és mikor a vége főcím peregni kezdett úgy álltam fel, hogy ez nagyon ott volt. Így hirtelen felindulásból rávágtam az ötöst. Tetszett a koncepció, ahogy a készítő játszik az idővel, ahogy ugrál benne a szellem viszonylag random (hisz aki nem él annak az idő sem úgy halad, talán nem is lineárisan, vagy egyszerre van több időben is stb. Lehetett volna még randomabb, de akkor valószínűleg még több nézőt idegenít el). Láttam benne sok mindent (lehet olyat is ami ott sincs, nem tudom), de ebből az évből nagyon kevés filmnél tudtam felállni ilyen elégedetten a székből. Lehet hogy ez a jelenleg pusztító minőségi aszály eredménye is. Mindenesetre szeretem mikor egy film (már-már punk módra) szembe megy az uralkodó trendekkel és ez a film minden értelemben ezt tette. Néha ez a fogyaszthatóság határára sodorta, de örülök hogy mert rizikózni.
Továbbá ami még tetszett az a gyász bemutatása. Az egyedül lét, a csendes szenvedés. Nem viszi túlzásba, nem mutat sokat, pont annyit amennyit kell. Nem csöppen el. De ez a téma lehet azért érintett most jobban meg mert nem rég vesztettem el egy nagyon közeli családtagomat.
Nekem tetszett ez a lepedős megoldás is. Ilyen modern mesei ábrázolás. Meg a teljesen felesleges két lyuk a szeme helyén. Azon én jót mulattam. Szerintem vicces volt.
És köszi az infót, hogy tényleg az Affleck volt a lepedő alatt. Ezen nagyot nevettem. Micsoda pénzpazarlás napi díjat fizetni egy A kategóriás sztárnak ezért. Kb. mint Tom Hardyt fizetni a Dunkirkben.
Nem gondolom, hogy a szellem öngyilkos akart lenni. Szerintem a rendező csak a szellem (érzelem/energia) szabadulási vágyát akarta vizuálisan megjeleníteni. Elege lett az örök bolyongásból.
Mindent összevetve nekem kellemes élmény volt a film (kifejezetten a második fele). Lehet hogy ha máskor nézem meg csak hármas, lehet ha tegnap egyben csak négyes, de ma valamiért úgy éreztem ötöst kell rá adnom. :)

2017-12-08 18:55:35 HejjaX (2) #14

Helyes, megérdemli :) Ha tényleg ő volt a lepel alatt, akkor nyilván ezért sikerült olyan "hitelesre" a szellem. Sima Oszkár.

unrealnoise
Ezek szerint egy szellem leugorhat a tetőről és meghal, mint egy élő ember? Akkor nyilván főbe is lőheti magát vagy megmérgezheti arzénnal, esetlen felvághatja az ereit? Most komolyan. Szellem öngyilkos? Ez egy vicc. Há' már meghalt, érted? Csak energia, anyag nélkül. Annak mi baja lesz, ha leugrik a tetőről? :)
Arról nem is beszélve, ami utána jött. Az maga a kabaré.
A szellembeszélgetéssel az volt a bajom, hogy röhejes volt. Gagyi. Asylum.

De ismétlem: "Alapvetően persze bármilyen osztályzatot megértek a filmmel kapcsolatban." Meg tudom érteni, ha valakinek tetszett. Mármint nehezen, de meg tudom :)

előzmény: Szamár (#13)

2017-11-17 19:05:49 Szamár (4) #13

Egyébként igen, tényleg neki kellett (kivéve pár utóforgatott snittet). Sőt, rájöttek, hogy bármilyen kis mozgást felnagyít a lepedő, ezért kellett ilyen statikusnak lennie. Vicces. :D

előzmény: HejjaX (#8)

2017-10-31 05:12:29 unrealnoise (4) #12

Sorry, HejjaX-nek ment, ilyen az amikor mobilról ír és nem figyel az ember. :)

2017-10-29 22:24:08 Dió (2) #11

Te most kihez beszélsz? Ha nem hozzám, akkor miért nekem címzed?:)

előzmény: unrealnoise (#10)

2017-10-29 21:45:10 unrealnoise (4) #10

Egy szellem nem lehet "öngyilkos"? Ezt melyik suliban tanítják? Plusz szerintem meg tök mindegy, mit akart a rendező átadni. Az a lényeg, hogy az embernek mi jön át belőle.

Nekem tetszett. Az eleje nagyon lassú, és bár már én is úgy volt, hogy nem nézem végig, kitartottam és megérte. Szerintem rohadt sok mindenről szól a film. Plusz vizuálisan és hangulatilag is nagyon erős.

A szellemek beszélgetésével is mi a gond? Nem tehetik meg? Honnan tudod, hogy kommunikálnak? Nevetséges ezekbe belekötni...

előzmény: Dió (#9)

2017-10-29 17:14:31 Dió (2) #9

Nálam is egyesről indult, ez nem egy jó film. Sőt, az első fele konkrétan tragédia: először csak a totál öncélúan és katasztrofálisan kinyújtott snittek zavartak, amit már Ti is leírtatok, de utána kezdett olyan érzésem is lenni, hogy a rendező bármiféle koncepció és cél nélkül írta ezt a sztorit... Most akkor mit akar bemutatni? A Mara-Affleck páros szenvedését? A szellemet? WTF? Aztán a talán egyetlen értékelhető szcénának (bulijelenet) hála kezdtem úgy érezni, hogy kezd körvonalazódni valami értelem és mondanivaló, de aztán ezzel az időutazásos maszlaggal megint visszaterelte az egészet a tragikomédia szintjére, és jól feladta a labdát a nézőnek, hogy azt értelmezni akarja... csak az a baj, hogy már nem is akarom, miután így elidegenített ezekkel az ocsmány megoldásokkal. Mindazonáltal, ha már kidobtam másfél órát az életemből, kíváncsiságból nagyon szívesen olvasnám az ötösre osztályzók véleményét, hogy számukra miről szólt a film, mert ha jól látom, van pár.

2017-10-21 22:47:58 HejjaX (2) #8

Számtalan olyan jelenet volt, aminél biztos voltam benne, hogy rávágom a karót, különösen a már említett piteevésnél, vagy amikor akét szellem beszélgetni kezdett az ablakban, illetve akkor, amikor a szellem öngyilkos lett (érted? a szellem öngyilkos lesz!!!) - és a dupla szellemet (!) se felejtsük el a végén, amiből csak az egyik látja a másikat. Néha viszont úgy voltam vele, hogy én bizony most egy trash-filmet nézek és muszáj röhögnöm rajta, annyira gáz az egész. Úgy meg már egész elviselhető volt. Végül megértettem, hogy a koncepció amúgy remek lenne, csupán a megvalósításba csúszott némi hiba, talán Lowery tényleg túl sok Tarr Bélát nézett mostanában - bár a végefelé meg úgy rohant a film, mintha minél hamarabb be akarnák fejezni. Hála istennek, teszem hozzá.
Alapvetően persze bármilyen osztályzatot megértek a filmmel kapcsolatban. És végre a világ legtúlértékeltebb színésze, Casey Affleck is kapott egy testhezálló szerepet a faarcához. Remélem, hogy a dublőre helyett tényleg neki kellett ott állnia végig a lepel alatt, élete leghitelesebb alakítását nyújtva.

előzmény: Umberto (#3)

2017-10-02 12:58:47 miraculum (3) #7

Totál igaz, negyven perces rövidfilmnek lenne jó, az első fele konkrétan pokoli unalmas, illetve az nem művészet hogy leteszem a kamerát és öt percig nézheted a semmit. Érezni az erőlködést hogy művészi legyen, de például az operatőr ehhez itt az égvilágon semmit nem tud hozzárakni. Nem a tempója a baj, mert szívesen nézek egy Tarr Bélát is, de nála akármilyen a tempó, mindig történik valami apró érdekesség vagy nagyon eltalált a beállítás, de itt egyszerűen csak eszi a pitét Rooney Mara. És érdekes módon a Twin Peaksben is szívesen néztem hogy felsöprik a padlót a bárban egy letett kamera mellett, de ott az szándékos provokáció volt, itt meg ugyanaz a megoldás egyszerűen csak eszköztelenség.

2017-10-01 21:25:21 Lanie (1) #6

Ez tipikusan az a film aminél a végletek játszanak.
És hát igen, kevés az a film amit nem tudok végig nézni, és amikor látok ennyi jó osztályzatot akkor egy pillanatra el is gondolkodok, hogy mi az amit én nem láttam bele, de Umberto kommentje után rájöttem, hogy bizony ez nem nekem való és ennyi. A pite evés volt ásításom fénypontja.

2017-10-01 19:41:27 Bogár Bence (5) #5

Csak hogy legyen egy kis ellenvélemény is, nekem nagyon átjött. Az év egyik legjobb filmjét láttam. Jár neki az ötös.

2017-10-01 19:25:29 BonnyJohnny (1) #4

Úgy érzem magam, mint egy csoportterápián, mikor bevallom a függőségemet, és utána mások is a csoportból. Tapsoljuk meg egymást a bátorságunkért! :D

2017-10-01 19:08:33 Umberto (1) #3

A kedvenc jelenetem az, amikor Rooney Mara megeszik egy pitét. Hihetetlenül művészi volt, ahogy azt csinálta.

2017-10-01 18:09:28 Lanie (1) #2

Ugyanez. Töredelmesen bevallom, hogy annyira irdatlanul lassú a tempó nekem, hogy a végén már mindent csináltam csak a filmet nem néztem (pedig pozitív baráti kritika után néztem meg izgatottan).
És még bele is pörgettem. Nesze. Kimondtam.

2017-10-01 17:55:07 BonnyJohnny (1) #1

Konkrétan szégyenlem az egyesemet, mert szerintem rövidfilmként zseniális lenne, de így nem bírtam végignézni pörgetgetés nélkül.