Ultra (2017) ☆

(Simonyi Balázs)

görög-magyar dokumentumfilm

4,1
★★★★☆
11 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-09-12 22:18:15 Tenebra (5) #1

Inspiráló és jól megrendezett, katartikus film a valóban heroikus küzdelemről. Habár rendezője következetesen elutasítja, hogy hősnek nevezzük a Spartathlon résztvevőit, én azért mégiscsak annak tartom mindet bizonyos értelemben a klasszikus közmondás miatt: "aki másokat legyőz, erős, aki önmagát legyőzi, hős". És bizony ebben az emberpróbáló küzdelemben nem is annyira a tűző nappal vagy a 246 kilométerrel, hanem önmagával kell megküzdenie az egyénnek. Hiszen a résztvevők azért felkészült futók, akik már jártak egy-két ultrán, így nem elsősorban a táv megtétele az, amitől fel lehet nézni rájuk. Hanem mert saját démonaikkal küzdenek meg az út során. Az a filmből is kiderül, de mivel magam is futottam (igaz, ehhez képest picsafüstnyi távokat), én is tapasztaltam, hogy ha már kimerült az ember, felerősödnek benne a negatív hangok, és ha nem tudunk ezeken felülemelkedni, önkéntelenül is feladjuk. Na, akik a Spartatholon részt vesznek, azoknak ez a legnagyobb kihívás, nem feltétlenül a több, mint 200 km.

Persze már önmagában ez is borzongató, hiszen 246 km-t lefutni valami elképzelhetetlen. Olyan, mintha Budapestről elfutnánk Debrecenbe. Autóval is 2 óra az út. Nemhogy két lábon. Így a filmben a futók a történelemmel is kapcsolatba lépnek, és bizony a spártaiakkal is versenyeznek. :D Ezért én az Ultrát úgy is értelmezem, mint a mai elpuhult ember küzdelmét azért, hogy méltó legyen őseihez.

Számomra a legszimpatikusabb karakter Béla volt. A fickó tipikus ötvenes magyar ember, aki a kilencvenes években volt fiatal, épp a rendszerváltáskor, mikor hinni lehetett sok mindenben, azonban az elmúlt 25 év leginkább összetörte ezeket a jellemző hiteket. Béla múltjáról ugyan nem derül ki, de az tuti, hogy megérintette a sikertelenség több fronton is a férfit, mivel arról nyilatkozik, hogy neki soha nem volt semmihez tehetsége, legfeljebb szorgalmas volt. És ez a szorgalma, kitartása nagyon becsülendő, hiszen Béla 5x elindult már a Spartathlonon, de egyszer sem ért célba, de még 100 km fölé sem. Pedig rohadtul odateszi magát és edz, csak éppen valami miatt mindig feladja. A normál versenyben már részt sem vehetett 2015-ben. De ő ennek ellenére, saját kontójára, nem kis veszélyeket vállalva (hiszen ilyenkor nincsenek ott a szervezők, hogy biztosítsák a terepet, Béla csak feleségére támaszkodhat) nekiveselkedik a 246 km-nek. Így mint a Szelíd motorosok kapcsán is szokás mondani, nem annyira a megérkezés számít Béla esetében, hanem a kitartó küzdelem, az út maga. Ezért szerintem nem is lényeges, hogy tudja-e teljesíteni ezúttal vagy továbbra sem. Mert amit ez az ember véghez visz, az már önmagában csodálatos. Mindannyian tanulhatunk tőle annak ellenére, hogy a férfi gagyi fitnessvideókkal edz. :D

Szóval jó kis film, inspirál, nemcsak a futásra. A rendező jelenléte talán néhányaknak túl erős lehet, én jópofának tartottam, ahogy ő is "leereszkedik" és együtt veselkedik neki a szó szerint gyilkos túrának a többi versenyzővel, szereplőivel. És bizony belőle is előbújik az ember bizonyos szakaszokon, legyen bár szó ízes káromkodásokról vagy a mélyből előtörő sírógörcsről.