Fagyott május (2017) ☆

Frozen May

(Lichter Péter)

magyar horror, sci-fi

2,9
★★★☆☆
15 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-05-15 01:34:36 The Cortez (4) #4

Magyar avantgárd posztapokaliptikus horror, ami az erős hangulatra, a lenyűgöző fényképezésre + a félelmetes zenére- és hangokra épít. Az összes kép, illetve a legtöbb jelenet szubjektív kameranézetből van felvéve, így az egész film olyan érzést eredményez, mintha egy videogame lenne. A helyszínválasztás tökéletes, simán meg is idéződik tőle az Ideglelés c. mozi. Párbeszéd nincs nincs benne, szöveget pedig csak egy ősrégi számítógép, idegesítően fosminőségű monitorján olvashatunk. A hátborzongató atmoszférát időnként megszakítják a főszereplő – szerencsére – rövid flashbackjei, míg a feszültségileg jól felépített részeket, párszor túlnyújtással vágja agyon a rendező.
Összességében hatásos alkotás, amely a hűvös, esős májusi napokhoz, teljesen kiváló választás.

2017-11-08 16:02:53 ChrisAdam (2) #3

Pár hete vetítették itt Veszprémben és egészen felkeltette az érdeklődésemet az első 20 perc. Mert hangulatos, atmoszférája beszippant... de... aztán ennyi. A rendező Lichter Péterrel volt beszélgetés előtte, úgy alapjában véve a filmkészítésről, kicsit rákoncentrálva a kísérleti filmre, mint műfajra. 15-20 percet adtak a srácnak, hogy kicsit ismertesse erről a témáról a nagyérdeműt, ezzel szemben legalább egy óráig beszélt, elvéve az időt Buvári Tamástól és Szajki Pétertől. Aztán a kísérleti film kapcsán a Ponyvaregényen keresztül eljutottunk valahogyan a spagetti westernig, onnan a Casablancáig és csak azután kaptam észbe, hogy a fiatal rendező tulajdonképpen filmtörténelmi gyorstalpalót ad. A helyzet komikus része még az volt, hogy a nézőtéren az a csekély ember, aki eljött az vagy filmes volt, vagy filmes újságíró különböző szaklapoktól, vagy művészeti tanár, vagy fanatikus filmrajongó.

Hogy miért mondom el mindezt?
Mert ahogy Lichter Péter se tudta összefoglalni egy feszes 15 percben a mondandóját és hadovált mindenről, hogy a végén ne mondjon semmit, így a Fagyott május is pontosan ilyen. Ahelyett, hogy legfeljebb 20-25 percben elmesélte volna, feszes tempóban úgy, hogy működött is volna a film, ehelyett 70 percbe elnyújtja, a hangulat is elveszik, a feszültség meg már rég elfogyott az elején. Miután minden következmény és történés nélkül vándorolunk az erdőben (a nézőpont miatt van leginkább a t/1), teljesen elveszik minden tétje a filmnek, csak tényleg egy "kirándulás" lesz a fagyott vadonban. A probléma nem is azzal van, hogy nem próbál megfogalmazni semmit, mert nagyon is van üzenete, ezt aláírom, de a túlhúzott játékidő miatt, a hosszú-hosszú percekig mutatott erdőjárás miatt már se az üzenet, se a végkifejlet, se semmi nem fogja érdekelni a nézőt.
Pont most a hétvégén voltam a Pannonfílingen, ahol Pálfi, Ujj-Mészáros és Fazekas Gyöngyi a filmek értékelésénél arról beszéltek, hogy milyen fontos egy filmben a vágás. Az ifjonc - egyébként baromi tehetséges - Fazekas arról beszélt, hogy ha egy film elkészül, mindenképpen meg kell vizsgálni mindegyik jelenetét abból a szemszögből, hogy ad-e pluszt a filmhez bármilyen szempontból is, avagy sem. Ha igen, akkor benne lehet/kell hagyni, de ha nem, ha anélkül is ugyanúgy megtudjuk azt az infót, amit az a jelenet elmond, akkor ki kell vágni a francba. Sok amatőr alkotás összegyűlt és bizony jó tanács volt ez, mert sokszor csak olló kell ahhoz, hogy egy jó film kerekedjen ki az alapanyagból. Szokták mondani, hogy egy jó vágó kiegészíti a pocsék rendező hiányosságait.
Persze ez nem törvényszerű, mint ahogy az se, amit Fazekas mondott, hiszen a Fagyott május ráadásul egy kísérleti film, amiben aztán semmi sem törvényszerű. De mégis működnie kell egy ilyen filmnek. Legalábbis a film olyan művészeti kifejezőeszköz, aminek nem szabad öncélúnak lennie. A Fagyott május pedig már-már mazochista szinten öncélú.

Pedig csak egy jó vágó kellett volna hozzá, aki határozottan elmondja Lichternek, hogy felesleges ennyit pöcsölni, 70 percen keresztül nem érdemes az erdőt járni, legyen inkább 25 és akkor még élvezni is fogja a közönség, a feszültség pedig megmarad, a hangulat se vész el, a mondanivaló pedig ugyanúgy elgondolkodtat - mert amúgy az igencsak érdekes és érdekesen is lett tálalva, mert a helyszín, az időjárás adta hangulat király. Ahogy Tenebra is mondta, baromira para lehetne ez a gyermektáboros elhagyatott hangulat. De még jobb lehetett volna.
Egyébként természetesen nulla pénzből lett összehozva a film, így azt már végképp nem rovom fel neki, hogy technikailag pocsék, mintha rátettek volna egy Osmóra egy középkategóriás telefont. Ezzel szemben egyébként vannak jó képei, látványos beállításai, de ez az első 15 percben kimúl, utána már csak a replay gombot nyomogatta a rendező.

Úgyhogy kihagyott ziccer, de csúnyán. 40%

2017-11-08 15:34:25 tomside (?) #2

... ehhez még annyit, hogy történetileg tekintve az avantgárd csak a többséget riasztja el, de közel sem mindenkit. Sőt, van az a kisebbség, akit éppen, hogy vonz. ;)

előzmény: Tenebra (#1)

2017-05-14 09:07:58 Tenebra (4) #1

Hogy népszerűsítsem kicsit a filmet: ez egy igen jó film! :D Érdemes megnézni május végéig annak, aki teheti, mert sajnos nem kap széles körű forgalmazást, mivel elég radikális, kísérleti jellegű alkotás. Persze ez riaszt el sokakat, de nem szabad! Mert valójából ennek nagyon is furfangos sztorija van.

Az atmoszféra a kulcsszó benne. A (téli?) erdő és a környékén elszórt romos épületek, sőt gyerektábor kellőképp hátborzongató, és megalapoznak egy "forest horror"-nak. De nem ez lesz a filmből, hanem az egész inkább egy pszichológiai hadviselés. Főleg a nézővel szemben, mivel mi vagyunk a főszereplők a szubjektív kamera miatt. Az egész olyan, mintha egy olyan játékkal játszanál, mint a Vanishing of Ethan Carter vagy a Firewatch. Azaz várod, várod, hogy mikor csap le rád valaki vagy valami, de ez a pillanat a végletekig késleltetve van.

És amúgy az egész amolyan robinzonád is, mert a főhős elveszett ebben a lepukkant világban, és nem talál társakat, életet, így egy ócska számítógépet üzemel be, és abba jegyzi le tapasztalatait egy olyan illetőnek, akit csak el szeretne érni. Tehát az egész tulajdonképpen a magányról szól, és a veszélyes kísérletről, hogy egy ilyen katasztrófa utáni (vagy környéki), szétcsúszott világban, a vadonban kapcsolatot teremtsen egy idegennel, aki lehet barát, de lehet ellenség is.

Nagyon érdekes az egész, és számomra totál működött pszichológiai horrorként is. Nem szabad bedőlni a "marketingnek", hogy ez egy avantgárd horror, vagyis nem szabad elriadni a filmtől emiatt. :D Ez egy színtiszta pszicho-horror és sci-fi, csak lassabb, nyomasztóbb, mint a konvencionális horrorfilmek. Vagy hát ha az olyan népszerű játékok, mint a Vanishing of Ethan Carter vagy a Firewatch vagy akár a S.T.A.L.K.E.R. avantgárdnak számítanak, akkor nyilván ez is avantgárd... :D