Flashdance (1983) ☆ 👁

(Adrian Lyne)

amerikai dráma, szerelmi történet, zenés film

3,2
★★★☆☆
366 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2016-07-12 22:21:09 tomasso (2) #13

Bárgyú kis film ez, ordító baromságokkal, amiket azért megbocsát az ember, ha a korszellem fényében vizsgálja. A táncok és a zenék sokat emelnek a hangulaton, egész korrekt videoklippeket lehetne vagdosni belőle. Moroder egyébként hatalmas fazon, elég csak a Chase-re gondolni (vagy az Einzelganger albumra - személyes kedvenc).

2015-02-10 08:40:47 schankox (3) #12

Ami jó: ezt a filmet bizony a zene viszi a hátán. Érdekes, hogy a soundtrack lemezről több betétdal is hiányzik, és nem is a legrosszabbak.
Ami közepes: nyolcvanas évek hangulata, retro feeling
Ami rossz: mai szemmel szánalmasan bugyuta, színészetről értelme sincs beszélni, de hát ez egy táncos film, nem?
Egyszer kötelező darab, utána max. húsz évente egyszer...
50%

2013-09-03 16:42:06 csabaga (5) #11

"...van hangulata...",igen.Végre egy méltató hozzászólás.

A hibái ellenére bármikor meg tudom nézni,ellentétben a zenés Travolta filmekkel.Talán mert itt egy nő a főszereplő.

előzmény: Victor Vance (#10)

2013-09-03 00:55:58 Victor Vance (4) #10

A ’80-as évek egyik legfontosabb filmje, a korszak minden bájával, stílusával, és naivságával felvértezve. Voltaképp a sztori nem nagy durranás, teljesen kiszámítható, mint ahogy a forgatókönyvet sem szőtték túl csavarosra, de a feeling eladja az egészet. A halhatatlan slágerek, melyeket még ma is büszkén játszanak a rádiók remekül megteremtik az alapot, a táncok pedig hajmeresztőek, és remekül megkoreografáltak.
A film annak ellenére, hogy akkor még ismeretlen színészek játszottak benne, pofátlanul nagy siker lett, pedig nem sokban különbözik a társaitól, a történet ott is csak afféle körítés volt, amely a remek mozdulatokat, koreográfiákat színesítette még jobban. Jeleneteit még ma is emlegetik bizonyos körökben, és a média szereti megidézni, minden bárgyúsága ellenére klasszikus lett, a kötelező sziruppal, sikertörténettel, amerikai álommal, és még megannyi klisével együtt.
Az alkotás szemére vethető, hogy időnként túl gyors, sok szálat elkezd, ám út közben elvarratlanul hagy, meglepően gyors a tempója, a legutolsó táncot pedig egy legyintés hosszúságával zavarják le. Lehet hogy nem egy filmművészeti mestermű, de van hangulata, Jennifer Beals pedig akkoriban a legszexisebb nők közé tartozott. Classic.

2011-04-05 18:39:02 yahooboi (?) #9

Igazi kedves kis szar a méltán leggázabb évtizedből...bundeszligasérő,denevérkabát és a gyilkos adu a szimpla bajusz.

2009-05-21 00:04:17 puttancsospeti (1) #8

Ja igen! Így a képeket nézve már értem a koncepciódat. Nem láttam még a művet, de majd pótolom a hiányosságot! :DDD

előzmény: Jereváni Rádió (#7)

2009-05-20 23:34:35 Jereváni Rádió (2) #7

Ha még nem láttad az Álmok útjánt, akkor feltétlenül nézd meg! Pár sör társaságában garantáltan behalsz a röhögéstől. :)

előzmény: puttancsospeti (#6)

2009-05-20 23:24:42 puttancsospeti (1) #6

Nekem egész mást juttat eszembe az alkotás! ;-)

előzmény: Jereváni Rádió (#5)

2009-05-20 23:23:49 Jereváni Rádió (2) #5

És hát amiről eszembe jut az Álmok útján, arra csak nem adhatok egyest. :)

előzmény: Cesare Gonzago (#2)

2009-05-20 23:04:18 puttancsospeti (1) #4

Bizony! :D
Egy egykettedet én is adnék rá emiatt, ha tehetném. Így egy csillagos karó!

előzmény: Jereváni Rádió (#3)

2009-05-20 22:47:58 Jereváni Rádió (2) #3

Az a naiv nyolcvanas évekbeli miliő bizony mosolyt csalt az arcomra. Hozta a kettest ez a patina.

előzmény: Cesare Gonzago (#2)

2009-05-20 21:02:08 Cesare Gonzago (1) #2

Neked megért egy kettest ez a "classic shit", JR? Csalódtam benned. :)

előzmény: Jereváni Rádió (#1)

2009-05-20 20:38:58 Jereváni Rádió (2) #1

Ó igen, a nyolcvanas évek gyöngéd bája. Az évtized, amely igazán kedvezett az ugra-bugra táncikálós filmeknek (lásd még Dirty Dancing). A pudlifejű lány, aki napközben hegeszt a gyárban (!), éjjel meg egy bárban táncol (de nem vetkőzik, azt csak a szemét konkurens mulató csinálja). Úgy nevelték, hogy ne randizzon a főnökével, de aztán mégis csak sikerül ezen túllépnie. A protekciót persze élből elutasítja, de itt is csak egy ideig, csupán azért mert tehetséges, és nem maradhat csak úgy parlagon. Igazi kegyetlen szar, bugyuta történet, a klasszikusan naiv nyolcvanas évekből.

A zenéje viszont ma már szintúgy klasszikusnak számító popszámokból áll, ami kis túlzással egy-egy vidéki kisváros helyi rádiójának délutáni számlistájával ekvivalens, amely tény előbbinek nem, utóbbinak annál inkább cikibb.

Kínos jelenetekben persze bővelkedik a film, és természetesen „élvezhetjük” a 20 percenként kötelező táncos jelenetet, de azért még mindig nézhetőbb, mint a fentebb említett Dirty Dancing, amelynek másodszori emlegetésért kénytelen vagyok elnézést kérni. Azért öröm volt látni, hogy a meghallgatásos jelenetet az Álmok útján alkotói honnan vették, természetesen innen.

Classic shit!