Soha, sehol, senkinek! (1988) ☆

(Téglásy Ferenc)

magyar dráma, történelmi film

4,2
★★★★☆
40 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-03-14 20:07:17 betti (4) #4

Érdekes az asszony és a férfi különböző mentalitása, reagálása a helyzetre. Van egy rövid párbeszéd az elején, ami csak utólag válik sokatmondóvá: a férfi azt mondja, hogy "itt mindannyian bajtársak vagyunk" mire az asszony: "Bajtársak? Nekem csak egy társam van, és az te vagy." (valószínűleg nem pontos szó szerint, elnézést).
Ez akkor abban a szituációban egy, a férjét szerető asszony mondata, amellyel látszólag csak azt nyilvánítja ki, mennyire szereti - de azért ott van benne a "ketten együtt a világ ellen" üzenete is (talán).
Később viszont, a konkrét élethelyzetekben kiderül, hogy ez a két mondat pontosan kifejezi azt, hogyan állnak ehhez (és valószínűleg bármilyen más, nehéz, embertpróbáló) helyzethez: a férfi igyekszik megőrizni a becsületét, tisztességét, ő - talán: mint volt katona is - valóban úgy él és gondolkodik, hogy ebben a kegyetlen helyzetben bajtársai vannak, ki kell állniuk egymásért. Továbbítani kell a segítségkérő levelet, tanúskodni kell, ellen kell állni a besúgásnak még akkor is, ha összeverik miatta... Az asszony teljesen más: ő a férjét, gyerekét akarja menteni, azt akarja, hogy másnap is legyen mit enni, és ne kerüljenek bajba. Persze, kockáztat ő is (lyuk a falon, búza), de csak és kizárólag a túlélés érdekében, nem pedig valaki másért.

Ennek a bemutatása nagyon tetszik, csak azt sajnálom, hogy ehhez (nekem legalábbis) gondolkodnom kellett - a filmben annyira kevés, és annyira visszafogott a konfliktus ábrázolása, hogy egyszerűen "csak nézve", menet közben nekem nem jött át, hogy ez a zsigeri, alapvető különbség valóban képes szétzilálni egy kapcsolatot, illetve h EZT a konkrét kapcsolatot szétzilálja.

2019-03-12 21:24:43 betti (4) #3

Nagyon jó film, de az a furcsa, hogy én pont nem vettem le azt, hogy a szeretet végképp felőrlődne (bármilyen szörnyűségek történnek is), és ezért nekem a befejező narratív mondatok (miszerint az apa elhagyta őket) totál pofonvágott, úgy éreztem, hogy egyszerűen "nem jó". Mert ha ez a film egy valós, létező család sorsát mutatta be (nem pedig több kitelepített család életéből készült, több elemet, eseménysort vegyítő, ilyen módon mégis hiteles alkotás), és a végén az apa valóban elhagyta őket - és gondolom, ez a valóság - akkor ez nem volt felépítve, ha viszont fiktív a család (az események külön-külön nyilván nem, csak éppen nem volt egy konkrét család, akikkel mindez pont így történt), akkor rosszul lett befejezve, nem hiteles, h az apa, EZ az apa otthagyná a feleségét, 3 gyerekét.

És h miért érzem úgy, h nem volt felépítve? Minden szenvedés, minden balhé ellenére ez a család nagyon összetart. Igen, a gyerek az apja ellen fordul amikor az megveri, és még be is akarja árulni (rádió), de utána ő támogatja, aggódik érte. Az asszony és a férj kapcsolata: igen, vannak komoly nézeteltérések (búza, levél továbbítása, tanúskodás), de minden szituációban úgy tűnik, hogy egymásért aggódnak, még a legutolsónál is, amikor az asszony nem engedi elmenni tanúskodni; hát hiszen az életét, az életüket félti, és ezt mindannyian tudják, értik, a férfi is.
Én úgy látom, hogy ez a film nagyon jól mutatta be a kitelepítés embertelenségét, fájdalmát, abszurditását, de pont azt (amire elvileg kifutott a végén), hogy mire szabadulnának és kicsit könnyebbé válhatna a sorsuk, addigra az egymással való kapcsolatuk teljesen tönkremegy, azt pont nem tudta bemutatni - azt csak az utolsó jelenet alapján kéne elhinnem, de nem megy.

2013-02-25 23:49:47 zéel (4) #2

A film rendezője, írója a személyes érintettségéről, az ötvenes évek kitelepítéseiről: [link]!

ITT pedig a film.

2008-04-24 22:27:13 gellert01 (5) #1

Zseniális film, vagy tíz éve láttam de köpni, nyelni nem tudtam. Megrázó, viszont mindenkinek ajánlom aki a kommunista era-ról szóló filmeket szereti. néhol "ab 18 yahren", és nyomot hagy az biztos.