The Square (2017) ☆ 👁

A négyzet

(Ruben Östlund)

dán-francia-német-svéd dráma, szatíra

3,8
★★★★☆
255 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-06-16 20:05:42 Golyo (3) #37

Sok jó ötlet, de széteső történet. Kár érte.

2019-03-24 15:15:17 dittike (5) #36

A négyzet egy olyan hely mely lehet hogy biztonságot ad de lehet hogy benne állva a legkomplikáltabb szituációkba sodródhat bele az ember függhet ez mindattól, hogyan viselkedünk embertársainkkal szemben a tolerancia legelemibb szintjét is ideértve fajra, nemre, bőrszínre, származásra való tekintettel vagy ha úgy tetszik mindezen tényezők figyelembevétele nélkül.

2018-08-18 08:37:31 Kogaledo (4) #35

Ebben a filmben az a jó, hogy úgy mutat meg valamit, hogy ő maga is azzá válik, amit ábrázol. Mint amikor a hazugságot úgy akarom megértetni a gyerekkel, hogy hazudok neki. „Minden krétai hazudik” – mondta a krétai Epimenidész, s ezzel létrehozta a hazug paradoxonát. Nem tudom, hogy tudatos volt-e Östlund részéről ez a csavar, de ha igen, nagyon ügyes húzás. Hogy fogalmaz Arisztotelész? „Hamis arról, ami van, azt mondani, hogy nincs, és ami nincs, arról azt mondani, hogy van; igaz pedig arról, ami van, azt mondani, hogy van, és arról, ami nincs, azt mondani, hogy nincs.”

A felszínességről, a kifordult világról, a művészet elértéktelenedéséről, a fb középszer diadaláról, erről az egész illúzióra épülő 21. századról csak ilyen felszínesen, kifordulva, kirakatszerűen lehet jól mesélni. Nemrég néztem meg a Happy Endet Hanekétől, amit az a mikroszkóp alatt mutat be, Östlund egy teleszkópon keresztül láttatja. Ilyenek a svédek amúgy, szó szerint, na jó, majom még nincs „husdjurként”, bár ha jobban belegondolok, dehogy nincs, csak maguk sem vallják be, hogy márpedig van…
(Kár, hogy ilyen hosszú lett, de nekem még ez is belefért a semmiről beszélünk hosszan koncepcióba, bár nyilván ez sem volt tudatos.)

2018-05-30 14:43:29 VVega (1) #34

Elképesztően unalmas és érdektelen, végig se ment.

2018-05-30 12:20:18 biri (?) #33

Egy fél órával rövidebbre szabva akár zseniális is lehetne, de így nem tudom jó szívvel ajánlani, pedig tele van jó ötlettel, de valahogy mégsem az igazi.

2018-03-04 23:52:47 ryood (5) #32

nálam nehéz a döntés, de tán a négyzet a legjobb, legprogresszívebb és egyben legfontosabb idegennyelvű jelölt. elképesztően pontosan bemutatja mindazt, ami rühellek a 21. században.
(nagyon szeretném látni a libanoni jelöltet is!)

2018-03-04 23:50:01 hhgygy (4) #31

Igazi last-minute nézés volt pár órával a nagy döntés előtt. Az 5-ből négyet láttam, nekem a Fantastic Woman tetszett a legjobban, utána a magyar, utána az orosz és csak utána ez. Voltak benne jó ötletek, gondolatok, de az egész nem állt össze, de elismerem rohadtul nyomasztott végig, tehát volt hatása.

2018-02-16 11:48:46 gyengeandras (4) #30

A főhős (kurátor!) úgy tekint a négyzetre, mint műalkotásra, mint a kavicskupacokra, amiket a takarító véletlenül elsodort: egyikben sem hisz ! A művek un. üzeneteit, mint betanult, társadalmilag elvárt erkölcsi szlogeneket mantrázza. Szolidaritás, egyenlőség, tisztelet, tisztesség, stb. A valóság dzsungel, a nyers erőszak világa. A polgár, aki nem egy Rambó vagy kung-fu bajnok, elmenekül az erőszak (vagy fenyegetése) elől, s ha már nem tud kitérni, minden felhalmozott frusztrációját irracionális kegyetlenségbe fordítja. Erről szól a „majom-ember” a fogadáson jelenet vége, amikor a tömegben elhangzik, hogy „öld meg”! Az esetek többségében (a hétköznapi konfliktusokban) azonban a polgár, ha a bűnnel vagy erőszakkal találkozik és az állam nem védi meg, vagy gyáván elfut, vagy gyámoltalanul áldozattá válik. Mindkét esetben az utána feltoluló bűntudat, düh, és undor felülírja a krisztusi elveken nyugvó társadalmi szabályokat, közmegegyezést. A megsértett polgár valóban azt kívánja, hogy az őt fenyegető vagy megtámadó lények szűnjenek meg, pusztuljanak: robbanjanak fel a négyzet közepén (ironikusan a társadalmi igazságosság terében). Ilyen összefüggésben egy pesti aluljáró is négyzetnek tekinthető!
A film mégis igyekszik optimista lenni. A társadalmi csoportoknak, vagy inkább az oda tartozó egyes embereknek bátran egymás szemébe kell nézni. El kell menni a másikhoz és szemtől szemben kiállni az igazunkért vagy éppen a bűnbocsánatért. Ezt tette a meggyanúsított kisfiú és végül maga a kurátor is.

2018-02-07 23:08:01 Rorschach (1) #29

Pedig most szerettem volna csendben sunnyogni :)

A Lavina miatt nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, viszont amennyire emberközeli és kézzelfogható dráma volt az, annyira üres és absztrakt, tipik európai művészkedésnek érzem ezt. Csak egyszer láttam a Lavinát, akkor, amikor kijött moziban, de egyes pillanatait azóta is fel tudom idézni, főleg a beton kemény színészi játék maradt meg, de A négyzetből valószínűleg két hét múlva már szinte semmi nem fog.

Nem utáltam nagy hévvel, egyszerűen csak arról van szó, hogy én ilyen filmeket nem nézek. Ha tudom, hogy ez ilyen lesz, biztos nem ülök le elé. Két és fél órát csesztem el rá anélkül, hogy a karakterek közül bárkivel is tudtam volna szimpatizálni, vagy bármi is érdekelt volna, szarrá untam magam, kábé mintha betévedtem volna egy contemporary art múzeumba.

Nem nekem való az ilyen, ennyi. Ettől függetlenül itt totál meg tudom érteni, ha valaki megtalálja a filmmel a számítását.

előzmény: Ágó (#27)

2018-02-07 23:02:51 BonnyJohnny (3) #28


:D

Amúgy én az egyes, sőt a kettes véleményeket sem osztom, de engem például nem fogott meg a film. Oké, értem. Kiüresedett látszat boldogság élet. Jó.
A "majomembert" meg pláne nem tudtam hova tenni.

előzmény: Ágó (#27)

2018-02-07 22:50:50 Ágó (4) #27

Gyere Rorschach, ne kímélj! :)

2018-01-14 22:23:13 agymosott09 (4) #26

A valóság másolja a művészetet, a H&M ezzel a legmenőbb kismajom az erdőben kapucnis botránnyal tényleg östlundi magasságokba jutott, vagy csak nekem ugrott be róla a Négyzet? Még az ország is stimmel.

2018-01-09 17:53:49 budaik (3) #25

Sajnos egyre kevésbé férek hozzá az ilyen típusú filmekhez (az anyám! c film sem csúszott le... :/ ),,,

2017-11-29 19:16:06 ryood (5) #24

kiváló elemzés a filmről, hallgassátok!
A Jó, a Rossz és a Nézhetetlen #8 - A négyzet

2017-11-21 20:37:05 ChrisAdam (5) #23

Ürességtől kongó művészetnek vagyunk értői és azt magasztaljuk fel, hogy ezzel elfogadottá tegyük társadalmunkból áradó felszínességet. Szájbarágás és sablonok, brutális, ahogy a film képünkbe nyomja a "mondanivalót" és mégis olyan kétségek közt hagy, hogy egy napig kábán keressük a szavakat. Pokolba a régivel, túl giccses és túl bonyolult. Érzelmek? Nyálas. Legyen minden egyszerű, kiáltanak fel a mindentudó sznobok, az álszent közvélemény. Védjél jogokat. Melegekét, transzneműekét, kisebbségét, hajléktalan koldusokét. Kiálts fel, hogy elég, és mindenki peace és love. Aztán süppedj vissza a közönybe, miközben mész végig az utcán és csak magaddal foglalkozol. Mert mi más van. Csak te. Azaz én. A társadalmunk meg csak sok-sok 'én'-ből áll. Csak ha megkérdezik, mondj 'mi'-t, mert lebuksz. És akkor megvetnek. Nem lájkolnak. Kínos kérdéseket kapsz, amiket megtapsolnak.
Vicces, de valahol középútból a nevetésből köhögés lesz, majd kínos torokköszörülés. Aztán csend.

Milyen mély komment, ugye? Pedig igen felszínes voltam. Próbáltam mély lenni. Igyekszek. Haladok. (?)

2017-11-18 00:19:11 tomside (?) #22

Teljesen teoretikusan írom, amit írok.

Megérintett a kérdésed, nem az ironikus, hanem a komoly jelentéstartományban; minek megy az ilyen művészmoziba? Elgondolkodtam, tudok-e valós választ találni erre a kérdésre, és azt hiszem, tudok. Látok olyan esetet, amikor művészmoziba megy az is, aki nyamvadt kér órán keresztül sem tud a telefon nélkül meglenni. Lehet, amikor beült, ő maga is abban bízott, legalább ebben a két órában nem lesz majd a saját élete foglya, és mellőzheti a telefonját. Persze ahhoz, hogy ki is kapcsolja, gyáva volt, mert valahol mélyen tudja, minden további nélkül keresheti a tapló főnöke, férje, felesége vagy a beteg szülője stb. Lehet, hogy épp az ilyennek van a legnagyobb szüksége egy mozira. Egy művészmozira!
(Legutóbbi mozim alatt a bátyám hatszor(!) hívott. Nem vettem fel, mert le volt némítva a zsembemben, észre sem vettem, hogy hív. De amikor a parkolóban megláttam, hogy hatszor hívott, kiugrott a szívem a helyéről, míg felvette.)

(Ja, és persze messzemenően egyetértek veled abban, hogy a moziban telefonozók 90%-a szimplán suta, tapló állóhólyag. Csak tettem egy lábjegyzetet, mely szerint nem biztos, hogy helyesen járunk el, ha valamennyit csípőből tűzre dobjuk.)

Kívánok mindkettőnknek sokkal kevesebb moziban telefonozót! :)

előzmény: zéel (#21)

2017-11-17 23:45:30 zéel (3) #21

Ez a film egy olyan (távoli) országban játszódik, ahol a társadalmi egyenlőtlenséget még megoldandó problémának tekintik, ahol a szolidaritás, tolerancia még ismert fogalmak. Nekem ez valahogy olyan furcsa, idegen közegnek tűnt.
Bár a technikai fejlődésben mi is topon vagyunk. Pl. a moziban, néhány székkel arrébb tőlem, egy néző nyomogatta, nézegette az okos telefonját - film közben. A sötétben időnként felvillanó fények azzal a megnyugtató értéssel töltöttek el, hogy nem vagyok egyedül. (Az ilyen minek megy moziba? Művész moziba!?)

2017-10-21 07:36:23 mbazsa (5) #20

Abszolút abszurd. Ez egy nagyon jó kis szatíra a XXI. századról a XXI. századból. Néha nem is tudtam, hogy nevessek vagy nevessek, mert sokszor bizony magamra ismertem. Egy újranézést mindenképp megér, mert annyira összetett a film, hogy nem is lehet elsőre minden apró részletre odafigyelni, és értelmezni. A rendezés és a színészi játék zseniális. A zenék is nagyon el vannak találva. (Miután megnéztem, egyből rápörögtem a Justice-ra :)

2017-10-19 16:44:28 adikaland (4) #18

Tetszett ez. Jobban is,mint a Lavina, de az arany pálma talán félrevezető lehet. Hiányzott a katarzis, a film közepétől az addig nagyon okos,epés humor is eltűnt.
Nagyon széttördelt a story,főleg úgy, hogy konklúzió talán annyi sincs,mint a Lavinában. Persze mondhatjuk, hogy ránk van bízva szinte minden,de sokszor a csapásirány sem volt egyértelmű. Mégis nagyon jól szórakoztam kár, hogy a humort nem bírta tartani. Egy darabig azon is gondolkodtam, hogy mi miért nem tudunk ilyen filmet összehozni. Teszetosza, sznob, gyarló önérzetes és gyáva emberből van itt is sok hát még koldusból! Szerintem hamar újranézem.

2017-10-18 11:09:02 somogyireka (2) #17

(köszönöm, hogy a másik lábam vagy ennél a filmnél, nélküled eléggé billegek és nem értem magam)

előzmény: nygaben (#16)

2017-10-18 08:22:27 nygaben (2) #16

Nekem se jött be, kicsit érthetetlen is a sok pozitív kritika... bár az biztos, hogy a baráti társaságban is elég megosztó film lett.
Én borzasztóan untam. Az elején még elvoltam vele, de aztán egyre világosabb lett, hogy nem tart semerre se, túl van nyújtva az egész és teljesen indokolatlan a hossza. Egy nappal előtte az új Blade Runnert néztem, hát az se rövid, az is lassú, de fényévekkel élvezhetőbb, igazán remek film. Ennél viszont... úristen, nagyon szenvedtem a végére.
Nincs egyértelmű fókusz, belekap a szolidaritás témakörébe, kicsivel később művészetelméleti fejtegetésekbe bocsátkozik, aztán boncolgatja a kiüresedett emberi kapcsolatokat és a jóléti társadalom visszásságait is, de mindvégig borzasztó epizodikus és felszínes formában. Annyira inkoherens az egész, annyira nincs ritmusa, hogy bármiről is legyen benne szó, számomra totálisan érdektelen maradt. Persze van annyira hosszú, hogy egy idő után akarva-akaratlanul is valamennyire összeálljanak benne a történetdarabkák és kirajzolódjon valamiféle fő csapásirány, de összességében nem mond újat, a problémafelvetései pedig ilyen formában meglehetősen bugyuták és a legkevésbé se frissek. A majomemberes jelenet amúgy nálam egyértelmű csúcspont, egyébként általában a humora is működik, de ezeken kívül bőven felejthető, és iszonyatosan idegesítő. A Lavina anno nem volt rossz Östlundtól, ez viszont hatalmas csalódás.

2017-10-17 18:18:45 Mikkey (3) #15

bp-i Östlund fanok, van 1 négyzet, mozis, nagyméretű plakátom, szívesen felajánlom
pm!
ui. nem zsebeltem ki érte senkit :D

2017-10-15 22:35:28 somogyireka (2) #14

Miután a sokadik magasztaló kritikát olvastam a filmről, elég nagy várakozással, vágyakozással ültem be rá. Ám hiába olvadtam a hatalmas vászonba bele, hiába reménykedtem már úgy 1 óra 10-kor, hogy türelem, az eddigi kínlódásért, unalomért, az idegeimet feleslegesen tépő képkockákért kárpótlásul biztos valami brutális katarzis közeleg, csak ki kell várni..és az eddigi közhelygyűjteményt, hatásvadászatot csak felváltja valami valódian átütő.. Ám a várva várt találkozás a filmmel - számomra - sajnos nem jött el.
Pedig aztán tényleg nem lehet rólam elmondani, hogy óvakodnék a fájdalomtól, a drámától, attól, hogy a látottak úgy igazán odab*sznak, és csak úgy loccsanok, és azt sem bánom, ha aztán napokig kiskanalazom magam. Szóval szinte perverz módon vágyom a nehezet, ha az igazi, s ha már a rendező a poklot akarja bemutatni, akkor ő is a pokolra szálljon alá.
Ellenben az itt a látottaknak nincs igazán mélysége, mintha csak összevissza, valódi koncepció és cél nélkül felmázolná egy rétegben a divatos, egyre inkább elhasznált színeket. A sokat hallott 21.századi nyavalygást. A jól összeválogatott trendi siránkozást..Mert ki ne tudna róla, hogy baj van, óriási baj és még annál is nagyobb, ki ne tudná, hogy a modern művészet egy hosszúra nyúlt agónia, hajbókoló közönségével egyaránt, hogy a kapcsolataink kiüresedtek, ó jajj..ki ne tudná, hogy egykoron erőteljes fogalmaink, mint bizalom, együttérzés, összetartás, szolidaritás mára csak kiüresedett szóhéjak
éséséés...mondjál valami újat is, vagy ha már le akarsz húzni akkor húzz le igazán, legyek abban biztos, hogy amit bemutatsz az neked is fáj, hogy ez valóban a te problémád, és nem csak egy divatos hullámot lovagolsz..
Mert az egyetlen érzésem a film után az volt, Östlund épített nekünk egy újabb sóderkupac installációt, mint a filmbéli modern múzeum kiállításán, és el kéne tátanom a számat, el kéne hinnem, hogy itt most valami eddig sosem kimondottat hallok, valami igazán újszerűt látok, valaki felnyitja a szemem, hogy láss.
de az enyimet aligha, úgyhogy kiáltok is: a király meztelen!

2017-10-15 19:36:10 cinemagi (4) #13

Hosszabb a kelletênél, de dús, szellemes, tartalmas film :)

2017-10-11 16:33:15 Atazzz (5) #12

Nagyon gondosan összepakolt film, rengeteg finom részlettel, és annyira kurvára mai, hogy az nem igaz. Ez a 2010-es évek, amiben élünk és ami félelmetes. Östlund úgy játszik az érzelmekkel és irányítja a nézőket, hogycsakna: voltam vidám, szomorú, csalódott, nevettem, majd elszégyelltem magam, gyönyörködtem, majd sokkolódtam...beszarás. Olyan fasza epizódok vannak a filmben, amik önmagukban, mint egy kisfilm megállják a helyüket. Egy igazi gyomros a tehetlen "nyugati értelmiségnek"és a pc-kultúrának.
Még a Lavinával lógok neki, de imádom.

2017-10-11 15:37:44 paksiendre (5) #11

A videót pont azért készítette mert hirtelenjében nem jutott jobb eszébe.
Később ugye fel is akarta keresni a srácot, csak az elköltözött. Szerintem pont mikor fel akarta vállalni önmagát, külső okokból nem sikerült ez neki, ezért benne maradt a tüske és csak még tovább örlődött emiatt. (Ilyen például az újságírók kekeckedése is, a gyerektől elszalasztott bocsánatkérés.)

Pont azért zseniális a film, mert teljes mértékben a nézőre van bízva hogy mit lát bele, ami nem minden esetben sül el jól, de most kiválóan sikerült.

előzmény: agymosott09 (#10)

2017-10-10 19:50:24 agymosott09 (4) #10

"tartás nélküli puhány férfiak elgyengülve az erős nők alatt élveznek el szexelés közben" - hát ez az Elizabeth Moss által megformált karakter minden csak nem erős nő. Erőszakos és buta. Amolyan öntudatosan buta, felszínes, modern feminista típusú nő, aki azt feltételezi az őt szex után lepattintó férfiról, hogy a férfi nem elég "bátor/érett/stb." a kapcsolathoz. Egyébként meg nem alatta élvez el, hanem miközben hátulról döngeti. Részletkérdés. Ha már tényleg erős nőt keresünk a sztoriban, akkor az a múzeum főnökasszonya, aki elől valóban bujkál a főhős. De ez is részletkérdés, mert ennek az egész erős-gyenge dolognak ebben a filmben ábrázolt világban már nincs értelmezései tere. Ezek a fogalmak már dekonstruálva lettek minden értékkel együtt. Értéknek maradt a bullshittelési skill, meg a klikkszám. Még amikor megtörténik a tragikus eset a kölyökkel a végén, és elhatározza, hogy vállalja a felelősséget, akkor sem képes valami őszinte, normális reakciót adni, videót készít a telefonjával, elkezd bullshittelni az előítéletekről, képtelen felismerni, hogy abszurd, amit csinál. Nem azért, mert gyenge felvállalni a hibát - a következő jelenetben őszintén bevallja a hibáját és lemond a kurátori posztjáról, de ekkor meg a világ lesz az, amelyik képtelen erre normálisan reagálni, az egyik idióta jön a PC maszlaggal, a másik a szólásszabadságot félti, holott ő csak annyit mond, hogy nem végezte rendesen a munkáját, és nem ellenőrizte le a kollégái által készített reklámvideót.

Egyébként meg tök értelmetlen ennél a filmnél spoilereket kitakarni, mert az előzetes sajnos teljesen szétspoilerezte a filmet.

előzmény: zsandar filip (#7)

2017-10-10 18:16:32 ryood (5) #9

fú de jól leírtad.
nagyjából ez kavargott a fejemben nekem is, csak nem jutottam el odáig, hogy leírjam..
szerencsére te megtetted!

előzmény: zsandar filip (#7)

2017-10-10 16:35:09 tomasso (?) #8

Köszi, ez velős volt, be is jegyzem a megnézendők listájára.

előzmény: zsandar filip (#7)

2017-10-10 15:16:14 zsandar filip (5) #7

Nem hagy nyugodni… Csak keringenek a gondolataim…
XXI. századi „civilizált- hightech- paradicsomi” világunk megérik lassanként a pusztulásra.
Rendes forgatókönyvvel, rendes rendezéssel, rendes szereplőkkel vezet bennünket az alkotó felszínesen könnyed stílussal egyenesen az önakasztás felé. Groteszk tükörben nézhetjük végig saját érzelmi megfeneklésünk egyes darabjait, szinte etűdszerűen, mégis lassanként egésszé áll össze a kép. Manipulál a rendező bennünket nevetésre ingerelve percenként, ahogy manapság világunkban a media is megteszi, és mi hisszük a délibábot...

Hogy mit láthatunk? Nincsenek már valódi kapcsolatok, valódi nők és igazi férfiak, figyelmes, gondoskodó szülők, önfeledten cseperedő gyerekek. Megsemmisül a kultúra átélhető gyönyöre, itt nevetve / és mi is persze/ döntik le a múzeumi térbe lépő  ihletét, a csodás bronz  lovas szobrot szarkupaccá rombolják, hogy helyét átvehesse a sznobériát, felszínességet ordító semmi, a hype-olásra létrehozott minimalista,  XXI. századi elkorcsosult ízlésünket  pofánkba csapó selejt,  a négyzet. Akár egy  takarító is újra alkothatja a művészieskedő kiállításhalmazt, és az eltompult  érzékelés felkorbácsolása egy kiállítás megnyitására reklámüzenetként  már csak  egy felrobbantott kisgyerek lehet.
Ebben a keretben bukdácsolnak hőseink szorongatva mobilt és Fb üzeneteket, tartás nélküli puhány férfiak elgyengülve az erős nők alatt élveznek el szexelés közben, 60 éves, fülbevalós deres halántékú apucik csecsemőt ringatva irodai toleranciában játsszák a főnököt, fiatal nyikhajok trendi ízlésficama előtt meghajolva és bókolva. És mindenki látszat elégedettséggel tér nyugovóra illusztris egyen otthonába, legfeljebb a szingli nő a házimajmával vigasztalódik. Ez is olyan trendi…


Röhögök, de közben kapar a torkom, szorít a szívem és a gyomrom, a MI XXI. századunk összeroppantja a gerincem…
 
Ajánlom a filmet.

2017-10-08 22:37:14 sleepingdancer (4) #6

Nagyon jó film, Östlundtól a Lavina után ilyesmit vártam.

2017-10-08 12:45:36 ryood (5) #5

persze a csúcs, mondanom sem kell, az a jelenet, amiből az a bizonyos erős kép is van a plakáton.
hihetetlen tényleg...
(persze a többi sem átlagos, meg az egész film bravúros)

előzmény: St4nt0N (#4)

2017-10-08 12:32:37 St4nt0N (?) #4

Hú, az jó. Már megyek is megnézni. (Egyébként tényleg.)

előzmény: ryood (#3)

2017-10-08 12:29:25 ryood (5) #3

igen. meglepő. így is mondhatjuk.

előzmény: St4nt0N (#2)

2017-10-08 12:25:05 St4nt0N (?) #2

Legalább annyit írhatnál, hogy sok meglepő dolog van benne. Vagy ilyesmi.

előzmény: ryood (#1)

2017-10-08 12:13:43 ryood (5) #1

hát nem jutok szóhoz b..a meg...