Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Kifejezetten örülök neki, hogy a XIX század közepe előtt alkotó Bronte nővérektől a múlt százas 20-as éveiben feltűnt Agatha Christie-ig a nőknek sikerült máshogy megoldani az életüket, irodalmi munkásságukat.
A regényt nem olvastam, a film alapján az "írónő" valamit nagyon "benézett", hiszékenynek, kevéssé állhatatosnak bizonyult.
Mármint az írásban, hiszen egy házas férfi elcsábítása jól ment neki.
Vagyis a szereplők cseppet sem hibátlanok és kicsit fura, pont a munkájának tisztességes, (ennyit lehetett az értelmetlen leleplezés nélkül) szóbeli elismerése borítja ki, majd ő a férjt és jönnek a következmények.
Feszes történet, jó szereplők, Oscar-jelölésig is mehetett volna ebben a gyenge mezőnyben, Glenn Close díjáról nem is beszélve...
Kedves berto!
Oh, köszönöm szépen! Láttam a moly.hun, mikor az író könyvei között kerestem, de eszembe nem jutott a cím alapján, hogy ennek a fordítása... Köszönöm még egyszer!
(Külföldön élek, így a könyvtár nem opció, de megnézem az online boltokban)
előzmény: berto (#4)
Kedves "Bubu" KT-és társam!
Érdemes ellátogatni a közeli könyvtárba, ugyanis a film irodalmi alapja, Meg Wolitzer könyve (The Wife, 2003) magyar fordításban „Útközben” címen jelent meg már 2016-ban(!) a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában. Jó olvasást kívánok!
Üdvözlettel: berto
előzmény: Bubu (#3)
Amikor már azt hittem, egy újabb feministának tűnő film arról, hogyan nyomják el feleségeiket a férjek, akkor érkezett meg ez a film. Az elején látszólag Glenn Close egy gigantikus p@cs felesége, akit nem is értünk, miért maradt meg egy házasságban.
De a végére kiderült ebből a kapcsolatból mindketten egyenlően profitáltak és vesztettek is. Mindketten azért dolgoztak, hogy jobb életük legyen, kapjanak elismerést megbecsülést ezért, amennyire az adott körülmények engedik. A körülmények, az aktuális társadalmi nézetek és jelenségek azok, amik lehetetlen helyzetbe hozzák a párost. De nyitott szemmel mentek bele mindketten, így a felelősségük is közös. Glenn Close beszédében tökéletesen összefoglalta: Nincsen feleség férj nélkül...
Glenn Close és Jonathan Pryce minden elismerést megérdemel ezért a filmért, mert annyira emberivé varázsolták a karaktereiket. Zseniálisak voltak mindketten.
Azt sajnálom, hogy a könyvet nem fordították le magyarra, nagyon szívesen elolvasnám.
jól felépített és adagolt dráma, melyet Glenn Close cipel a hátán
ha valami katalizálja az évtizedekig gyülemlő sérelmeket, hazugságokat akkor a végkifejlet kiszámíthatatlan.
El tudom képzelni, hogy ez egy igaz történet, és nyilvánvaló, hogy sok hasonló sors van. Ennek fényében sem tetszik a végkifejlet.
Egyébként nem hiszem, hogy a hatvanas években egy nő nem írhatott volna sikeres regényt.
Kőkemény emberi és létjátszmák.