Happy End (2017) ☆ 👁

(Michael Haneke)

francia-német-osztrák dráma

3,8
★★★★☆
71 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-10-09 21:37:58 gybE (4) #12

Ahogy lent már többen írták, szerintem is a kislány nézőpontját vette fel leginkább a rendező, ő az, akit a legszubjektívebb módon követ a kamera, míg a többi szereplőnek a Hanekétől jobban megszokott objektív megfigyelés jut. Cserébe viszont a kislány maga ugyanezt a hűvös távolságtartást tanúsítja a családtagjaival szemben, így vele bezárul a közömbösség köre.
Tetszett, hogy a filmben megjelenő képernyők nem mint "kép a képben" jelennek meg, hanem ideiglenesen a teljes képet kitöltve, finoman rámutatva, hogy a digitalizálódó világban mennyire elmosódnak a különböző médiumok közti határok, elveszítve önálló sajátosságaikat, miközben az ezeket a tartalmakat fogyasztó emberek egyre individuálisabbak, ki-ki elszigetelve a maga kis világában, hogy aztán vészhelyzet esetén hiába nyissanak a környezetük felé, mert hasonló zárkózottsággal találják szembe magukat, mint amiből próbálnak kilépni. Így az egyetlen megoldásnak az egészből való kilépés tűnik.
Persze az összetartás látszatát fent kell tartani, főleg egy ilyen jómódú, nagy múltú családnak, csak a kislány még nem nőtt bele ebbe a színjátékba, az öreg meg már kinőtt belőle.

2021-10-08 10:57:34 mimóza (4) #11

Témáiban nagyon "hanekés", eszközeiben, megvalósításában meglepően visszafogott ez a film. Mivel elég sok toporogtató, hosszadalmas snitt váltja egymást, kénytelen vagy magadban élni közben a folyamatot. Türelem és hozzálassulás után azonban nagyon beszippant, és ott találod magad a szereplők fejében és lelkében. Az előttem szólók komoly rálátása és elemzései után már vajmi keveset tehetek a közösbe, de amikor magadba mélyedős, elgondolkodós filmre vágysz, bátran ajánlhatom, merülj ide bele. Trintignant arca maga a történelem, eleve megéri érte is az élmény, Isabelle Huppert - a kortalan színésznő - sem okoz csalódást. A 12 éves Fantine Harduin azonban zseniális a filmben, számomra ő viszi a hátán a történetet. Az ő szemén át láthatunk legtöbbet. Megdöbbentően hasonlít a fő motiívum és a karakter Ana Torrentéhez a "Nevelj hollót!" c. filmben. Jó kis projekt lenne egymás után megnézni a két alkotást. 40 év van a két film között, de most elkezdtem erősen tűnődni azon, hogy Haneke esetleg meríthetett Carlos Saura szellemiségéből?

2018-08-13 19:04:39 Kogaledo (5) #10

Nekem Haneke és Jarmusch nagyon régóta a két kedvenc rendezőm, most nem fejtem ki, hogy miért, de az biztos, minden filmjük után úgy állok fel, istenem, de jó, nem vagyok egyedül azzal, ahogy az életet nézem…

Ez a film számomra nem csupán egy család, hanem Európa (és a kontinensen túlnyúló kultúrájának) története volt, a családtagok ennek a talán leköszönő félben lévő civilizációnak a stációit voltak hivatottak szimbolizálni, időben valahonnan a polgárosodástól számítva napjainkig, miközben el volt benne rejtve Európa oly sok arca, nézőpontja, gondolata, én még a kutyában is megláttam valamit, ami oly jellemző erre a kultúrára, mert az a kutyaharapás nyilván nem volt véletlen, ahogy a különböző országok gazdasági szövetségen alapuló házassága sem stb.

Én Rékával ellentétben azonban úgy gondolom, a rendezői én nézőpontja a kislány volt, nem az öregember. Mondta is neki az öreg, de furcsa, hogy itt vagy, hisz ez a tartással bíró kislány sehogy se illett ebbe a bomló közegbe. Ő az, aki mindenkin átlát, kimondja, amit senki sem mer, részese a tragédiáknak, de mégis örök kívülálló, ő a mindenkori Szemlélő, észlelő, aki átél, még sír is, ha olyat él meg, de nem avatkozik a dolgok menetébe, de meglöki a rendszert, ahol elakad, mint Jancsika a villanyvasutat a szőnyegen. Milyen érdekes, hogy épp a Buddenbrook házat olvasom, számomra elég sok az áthallás.

És még egy dolog, lehet, csak az én hülyeségem:

Amikor a kislány elmeséli a nagypapának azt a táboros sztorit, nem virágnyelven épp azt vallja be az öregnek, hogy ő adagolta túl anyuci gyógyszerét, amit előzőleg kikísérletezett a hörcsöggel? És az öreg ebből arra következtet, na majd akkor ez a bátor kislány őt is „megváltja”, de hát egy ilyen isteni észlelő ilyet nem tesz, ő csak odáig tolja az embert el, ahová amúgy magától is menne, csak gyáva még ehhez is. Az öreg simán megölhette volna magát - ennek a filmnek fő motívuma a gyávaság volt amúgy, itt mindenki iszonyatosan gyáva volt.

És ha a sztorit Európa agóniájaként nézzük, csomó jelenet érdekes megvilágításba helyeződik.
Kedvencem amúgy a karaoke jelenet volt, mosolyogtam magamban, Haneke most nem kegyelmezett az emberi lénynek, azért ez egy elég kemény jelenet volt, ha alaposabban belegondolunk.

2018-03-13 22:12:02 hhgygy (3) #9

Csalódást keltő volt számomra is, Hanekétől többet vártam és várok.

2018-01-22 11:04:36 somogyireka (4) #8

Ki lesz a párom az utolsó nagy táncban, mely a töredékesből az abszolútba visz át? No mert, akit szerettem nagyon azt már átsegítettem a túlpartra, és itt maradtam egymagam. Ki lesz az, aki a sokéves rémisztő haláltusa után majd a párnát a fejemre nyomja, mert ismeri a szeretetet igazán? Igen, igen, a rendező Szerelem című filmje folytatódik itt tovább. Az már más kérdés, hogy összevissza van bugyolálva mindenféle melléktörténetbe a film fő szándéka, és már kezdtem nagyon a kicsomagolásban elfáradni..aztán úgy másfél óra után csak kezd megszánni a film..
Haneke számára is életkorát nézve már bőven aktuális kérdések ezek, no de a wikipédiát olvasva Suzanne Haneke még él, szóval a rendező egyelőre csak fantáziál, készülődik nagyon, és közben elkészített egy lehetséges boldog véget, ahol mintegy felskiccel egy verziót, ha a végére társ nélkül marad.

Egy egyszerre végtelen ártatlan de az úgy nevezett felnőttek érettségét bőven lepipáló kisleány érkezik a tolókocsija mellé, aki a dolgok pereméig tolja el. És mielőtt tényleg hinnénk e boldog végben, melyet a fáradt test már annyira kíván, Haneke azért jól bemutat nekünk. Nem lesz ilyen kegyes hozzánk, nincs kényelmes hátradőlés finom moziszékbe a film után.

Amikor anyám haldoklott volt egy pillanat, amikor átöleltem az egyik ápolót, és könyörögve kértem, ne hozzák már vissza az életbe őt, de persze nem tehette meg, hisz még ki lehetett ertőszakolni a modern orvostudomány segítségével két hetet az életből. Na itt a filmben is valami ilyesmi történik, még nincs itt az idő igazán, pedig milyen szép is lett volna az a legutolsó filmkocka, milyen nemes... Úgyhogy nesze neked boldog vég.
Éljünk még picikét, de minek.
(bárcsak a főszereplő kislány ilyen áttetsző szépség maradna)

2017-11-01 21:08:08 von Schatu (3) #7

Vérszegény, nagyon nagyon vérszegény. És unalmas.
Haneke minden témát, ami előjön a filmben, már sokkal jobban filmre vitt korábban.

2017-10-25 22:55:43 ryood (5) #6

ott is van..

2017-10-25 22:53:24 zéel (5) #5

Igen! Bravúros is, meg elgondolkodtató is, de a brutális, az a jó szó, ami pontosan jellemzi a filmet.
Szóval, én nem sajnáltam az ötöst ettől a brutálisan jó filmtől.

előzmény: ryood (#4)

2017-10-25 22:39:03 ryood (5) #4

valóban brutális erejű alkotás. gondolkozom az ötösön..

előzmény: zéel (#3)

2017-10-25 19:10:14 zéel (5) #3

Happy and - írtam be a keresőbe, de hiába.
Hát persze, ez egy Happy End - Haneke módra! Bravúros. Elgondolkodtató.
És micsoda színészek! Köztük is az első, a legnagyobb, a legidősebb: Jean-Louis Trintignant! Színész-zseni.

szerk.
Most olvastam el a film ismertetőt. Igen, ott van a filmben a menekültválság is, de csak nagyon a háttérben. Ez a film mindenekelőtt egy család drámája.
És ha már...akkor hiba lenne nem megemlíteni a család 13 éves tagját, egy elképesztő (kis)lányt. Meg az elképesztő rendezőt, ahogy fokozatosan adagolja az információkat, hogy végére összeálljon a puzzle.

2017-10-16 20:37:31 ryood (5) #2

haneke eddigi legvisszafogottabb filmje. érdekes módon, mégsem kevésbé hatásos, mint a benny videoja, a furcsa játék vagy a rejtély.
fricska ez is, akárcsak östlund négyzetje, csak valami egészen más hangszerre komponálódott. a film talán picit vontatottan halad előre, de mintha ezzel is csak nőne az emberben valami szokatlan, idegen feszültség. persze a végére eszkalálódik, aminek eszkalálódni kell, és olyan mosoly ül az ember arcára a záró képsor befogadása közben, amilyenre végképp nem számított.
nesze neked látszatidill.

2017-03-04 10:53:27 Filozofus (3) #1

Nagyon-nagyon várjuk már! :)