Tea and Sympathy (1956) ☆ 👁

(Vincente Minnelli)

amerikai dráma

?,?
 
3 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-12-02 19:09:01 JcWh (5) #1

Amikor nekiültem a filmnek, azt hittem, hogy egy kellemes kis technicolor drámát fogok látni egy fiatal fiú és egy középkorú nő szerelméről (amit a film leírása és plakátja is sugall). Ehelyett olyan meglepetésben volt részem, amit legmerészebb álmaimban sem vártam volna egy Hollywood aranykorában készült filmtől, amikor igen erős cenzúrázás volt érvényben.
A filmről ugyanis üvölt, hogy alapvetően a melegek kirekesztéséről és azok káros következményeiről szól. Utánaolvasva a dolgoknak valóban kiderült, hogy a feldolgozott színdarab erről szólt, csakhogy az erős cenzúrázás miatt elég radikálisan bele kellett nyúlni a történetbe a megfilmesítésnél. Így lett a főszereplő meleg karakterből egy olyan lányos viselkedésű, de heteroszexuális fiú, aki a nők társaságában jobban érzi magát, valamint nyilván emiatt kellett ezt a karaktert összehozni a Deborah Kerr által alakított középkorú nővel. A film nagyon elmésen (megfelelve a cenzoroknak) a homoszexualitás helyett a heteroszexualitást vette célpontba és a "férfiasság" kérdését kezdte el boncolgatni, illetve azt hogy milyen alapon közösítik ki azokat, akik nem felelnek meg a férfiasság kritériumainak. John Kerr és Deborah Kerr (nincs köztük rokonsági kapcsolat) remek választás volt a főszerepre, ahogy az alfa hímet megtestesítő Leif Erickson is. Igazán drámaian és hatásosan mutatták be, hogy hová vezethet az, ha valakit (bármi miatt) kiközösítenek és nyomást gyakorolnak rá, hogy tagadja meg önmagát.
Ez a film bátran ajánlható olyan embernek, aki anélkül akar "meleg filmet" nézni, hogy bármi szó esne a homoszexualitásról, viszont ehhez jól kell "olvasni" a sorok között. Az 50-es évek Hollywoodja ismét bebizonyította számomra, hogy a filmgyártás aranykora volt. Ennek a filmnek pedig témája és bátorsága révén a legnagyobbak között lenne a helye.