The Favourite (2018) ☆

A kedvenc

(Yorgos Lanthimos)

amerikai-angol-ír dráma, életrajzi film, történelmi film, vígjáték

3,9
★★★★☆
65 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-02-10 20:19:06 VVega (5) #13

Tökéletes film, hibátlan alakításokkal. Szinte bármelyik Oscart bátran odaadnám neki, nagyszerűek a párbeszédek, a fényképezés gyönyörű, a zene is rengeteget hozzátesz. Nézzétek meg moziban, ha tehetitek, jól áll neki a nagy vászon.

2019-02-08 20:11:31 Ugor (4) #12

Így akkor frissen... azt hiszem, a leggyengébb a négyes, ami ezért kijár, de semmi kétségem, hogy még tovább érlelődnie kell, mert motoz bennem, és nem hagy nyugodni. Persze, ugyanígy volt a Homár is, meg a Szent szarvas is. És akkor most ez sem esett messze a fájától, a legértelmetlenebb minősítés lenne részemről egy un. átlagos, olyan, mintha egy erősen fűszeres ételt ízetlennek minősítenék. Hát nem, ez semmiképpen nem átlagos, meg rossznak sem rossz, hanem házi feladat, feldolgozni való, a számtalan "mit is akart ezzel mondani" kérdésre válaszokat keresni... érdekes, hogy mi jöhet ebből elő. Különös, hogy egy világbirodalom sorsának alakítását egy ilyen szimbolikus kamaradrámának látjuk, nagyon bizarr viselkedésű szereplőkkel. De senki sem az aki, mindenki egy lábon kihordott példázat. vagyis néha nem lábon. Mindenféle helyzetre, korra próbálgattuk ráhuzigálni hazafelé séta közben az üzeneteit, persze minden ilyen sántít valahol, mint egy királynő, de majd kiderül, viszont ez a Yorgos Lanthimos fiú az egyik kedvencemmé válhat tartósan. Csak így tovább!

2019-02-08 19:03:14 bambula (4) #11

Kár,hogy a buggyant oszkár-bizottságnak nem jutott eszébe a 3 hölgyet trióként díjra jelölni,mert mindhárman együtt szerintem simán megérdemelnék.

2019-02-06 16:22:24 agymosott09 (4) #10

Ez nem szimplán történelmi film, hanem egy parabola is, tehát kifejezetten célszerű a jelen ideológiai feszültségein keresztül nézni, máshogy nem is érdemes. A rendezést lehet kritizálni, van hatásvadászat bőven, a szellemtelenségnek és ízléstelenségnek azonban nagyon is van funkciója.

előzmény: saatonda (#9)

2019-02-06 15:24:32 saatonda (?) #9

felesleges történelmi filmekbe ilyen olvasatot tenni, nem kétes értékű 20-21.századi ideológiákon át nézzük a múltat, régen rossz az már, ha azon vitatkozunk, feminista-antifeminista, konzervatív-antikonzervatív volt-e ahelyett, hogy azt néznénk, mennyire hiteles, mennyire ragadta meg a korszellemet, mennyire szolgálhat univerzális tanulságokkal, stb stb.
ebben a filmben a korhűségnek, szellemességnek, ízlésnek és hasonlóknak szikrája sem volt, egy ostoba, revizionista ujjgyakorlat, irritáló rendezéssel, jó színészekkel, ezt így kár volt megcsinálni.

akkor már inkább a love and friendship, az legalább sem ocsmány, sem hivalkodó sem szellemtelen nem volt.

előzmény: agymosott09 (#8)

2019-02-06 07:34:21 agymosott09 (4) #8

Nekem sokkal inkább és nyíltan anti-feminista, vagyis bemutatja, mennyire hamis a nők rendszerszintű elnyomásáról beszélni. Ha már itt globális kontextusba helyezést akarunk erőltetni, akkor ez a poszt-#metoo film, a(z Asia Argento-)pillanat, amikor az állítólagos elnyomottakról kiderül, hogy pontosan ugyanolyan hitvány és gyarló figurák, mint az imént máglyára küldöttek. Márai írta azt hiszem, hogy nincsen más hatalom, csak a hálószobán belüli hatalom, ez a film pedig érzékletesen bemutatja, hogy ebben az egyetlen igaz hatalomban a férfiaknak mennyire kevés kártyát osztottak. Kizárólag női karakterek vannak hatalmi helyzetben*, élet és halál urai, még a bordélyban is, hatalmuk azonban átok rájuk nézve, bukásuk garantált. Mégis, Sarah karaktere vereségében is győztes, erkölcsileg és gyakorlatilag egyaránt: ő senkiért nem alázta magát porig, a királynőhöz fűződő viszonya sem vegytiszta prostitúció, és házassága sem mentes legalább a kölcsönös tisztelettől, tehát száműzetése sem ígérkezik a pokol egy újabb bugyrának. A film tehát minden undorító, gyomorforgató valóságábrázolásával együtt is rendelkezik némi pozitív kicsengéssel: a tisztesség és őszinteség még relatív formában is érték.

*Egyébként persze a férfikarakterek is megérdemlik a sorsukat, gyenge, álságos, a játszmáknak ostobán bedőlő elkorcsosult figurák deviáns tendenciákkal. Ez ugyebár mind az angol arisztokráciával kapcsolatos sztereotípiáknak megfelel, mind a jelen dicső páváit alaposan helybenhagyja.

előzmény: caulfield (#1)

2019-01-23 14:31:50 TheDriver (?) #7

A PC-t a Párducra értettem, az előző hozzászóló kommentjére válaszolva. Ezt a filmet én sem láttam még.

előzmény: Umberto (#4)

2019-01-22 23:05:39 cucu (?) #6

Gyerekek, szolok, hogy ez nem az Oscar topik. :-)

előzmény: Mikkey (#5)

2019-01-22 23:01:10 Mikkey (?) #5

nekem ez az idei lista elég sótlan, igazából ritka gyenge felhozatal, ilyen évünk volt :D
tudnék választani, de nincs bennem az a drukk, hogy na most ezért v azért szorítok

előzmény: TheDriver (#3)

2019-01-22 22:42:14 Umberto (?) #4

Még nem láttam a filmet. Miért PC?

2019-01-22 21:51:27 TheDriver (?) #3

Nem tudom miért vagy meglepve...PC van, nem tudtad?? :D

előzmény: Gasz András (#2)

2019-01-22 15:54:05 Gasz András (2) #2

Az idei Oscar jelölések is elég viccesek a régmúlt idők Oscarjaihoz képest. Hol van most pl az Első ember????
Zene kategória megint dettó érdektelen mint jó pár éve.. Vicckategória lett.
Azért egy Bohém rapszódia ami pont nem a 'zseni" rendezés és forg. könyv miatt nézhető, vagy egy Fekete Párduc ami talán a 2-3. legrosszabb Marvel film szintén mit keres a listán?
Erre ez a pici kísérleti katyvasz műfajú film is jó sok jelölést kapott. Kosztümöst értem meg kb., s mást nem.

2018-12-28 02:09:19 caulfield (4) #1

A homár feltűnik a ködös Albionban. Hála az égnek csak annyira veszi komolyan magát, amennyire kell. Most nem mitizál a görög, mint a Szent szarvasban, vagy miben tette, de nem is öncélúan perverz, mint a Kutyafognál. Feminista a film, a szó pozitív értelmében és politikus is, de a szó nyers értelmében, vagyis a hatalomról szól. Tehát nincsenek felesleges áthallások, ellenben teljes a fókusz a visszataszító karaktereken. Colman éteri matriarcha, Stone ravasz opportunista, Weisz pedig dölyfös perszóna - mindhárom talán élete alakítását hozza. Pengeéles, pikírt párbeszédek, izgalmas képi és zenei világ, üdítő, nem megalkuvó, eredeti darab az ezüstös férfi parókák korából, így harminc évvel a Veszedelmes viszonyok után.