The Favourite (2018) ☆ 👁

A kedvenc

(Yorgos Lanthimos)

amerikai-angol-ír dráma, életrajzi film, történelmi film, vígjáték

3,8
★★★★☆
346 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-02-14 13:40:06 Doc (4) #28

Ezek is jó meglátások, de azt hiszem nem ez okozza a fura érzést.
Valahogy már a film legelején beugrott a Brazil - fogalmam sincs miért.
Egyszerűen az első fele a filmnek valahogy abszurd volt. Aztán kezdtek helyükre kerülni a dolgok, de még mindig azt éreztem, hogy itt-ott túl modernek az öltözékek, a díszletek, a viselkedések - és hogy ez nem véletlen.
Nem biztos, hogy volt bármi mögöttes gondolat. Lehet hogy csak engem akart a rendező rákényszeríteni, hogy belelássak valamit a modern világból - és ha így van, akkor nagyon jó munkát végzett.

előzmény: Bubu (#27)

2020-02-14 03:39:20 Bubu (4) #27

Tavaly láttam a filmet, így nem biztos, hogy jól emlékszem. Szerintem a halszem optika direkt kényelmetlen érzést sugall: a kis terek egy egérlyuknak néznek ki, a nagyok pedig még nagyobbnak. Az emberek ott vannak ezekben a hatalmas terekben, luxusban, mégis magányosan, boldogtalanul, eltorzítva a hatalomvágytól. Hol túl közel kerülnek hozzá, hol túl távol - hol hatalmasnak érzik magukat, hol Picknek. Sok helyiségben fekete-fehér vagy kockás a padló, és a három nő is majdnem végig fekete-fehér ruhában van, még a nyulak is fekete-fehérek. Mint egy torz sakktábla, ahol mindenki helyezkedik előre (felfelé), hogy aztán a jutalma tulajdonképpen másfajta szolgaság legyen, mint legalul volt. Én is nehezen döntöttem el, mit is gondoljak róla, mert zseniálisan mutatja be a hatalmi vákuumot, de végtelenül frusztráló film. Vizuálisan nagyon érdekes, de engem nagyon feszélyezett.

előzmény: Doc (#26)

2020-02-14 01:16:32 Doc (4) #26

Érdekes film volt. Valahogy azt érzem, hogy miközben kaptam egy egész érdekes sztorit, jó színészekkel, és szokatlan vizuális hatásokkal, közben mintha ki is maradtam volna valamiből. Mintha nem érteném, amire a film végig utalgat. Viszkető érzés.
A már-már halszemoptika jellegű durva nagylátószögű felvételek szokatlanok voltak, de nem zavaróak. Moziban, nagy vásznon valószínűleg sokkal jobb lehet. A hozzájuk társított forgások pedig kicsit olyanok voltak mint a 3D filmekben szokásosak. Erről viszont az jutott most eszembe, hogy ennek a sok nagylátószögnek nincs-e köze az imax-hez. Amolyan 3D hatás 3D nélkül, imax hatás imax nélkül. Bár azt nem tudom, hogy ennek úgy mi köze lenne a filmhez.
Nagyon valószínű hogy meg fogom még nézni ezt a filmet, és azt hiszem a Vapiti szavazatom is megvan.
Hacsak nem lesz a hátralevő 3 filmből (a Jokert kihagyom) valamelyik egészen zseniális, akkor ezt a filmet fel tudom vállalni.
Most "jó"-t kap, de nem zárom ki, hogy "zseniális"-sá válik idővel.

2020-01-07 23:56:55 zsandar filip (2) #25

Az örökérvényű emberi mocsokság középkori diszletek között..... Ez irtó fancy volt....

Emma Stone viszont szuper.

2020-01-04 15:03:10 ChrisAdam (4) #24

Elképesztően irigylem Lanthimost, amiért üldöz és eltaszít minket, nézőket minden egyes pillanatban, hogy aztán kiapadhatatlan érdeklődéssel várjuk a következő snittet. Ez a film is egyszerre gyönyörű és rút, egészen különleges egyvelegben.

2019-11-11 09:29:16 kaamir (5) #23

Sok-sok film készült már a régi idők dicsfénye mögött megbújó romlottságról, vagy éppen a hatalom valódi, erkölcstelen természetéről. Lánthimosz alkotásának azonban ott a helye a legjobbak között. Maró gúnnyal festi meg Anna királynő udvarának viszonyait, ahol a józan észnek kevés szerep jut. Az érdekek, az érzéki vágyak, a hatalomvágy és az ilyen-olyan perverziók kavalkádja ez, mint egy teljesen eszement, szürreális, mégis nagyon is hihető ringlispíl.

Akárcsak a rendező korábbi filmjei, a The Favourite is számos értelmezést tesz lehetővé. Ha akarom, a feminizmusról szól (van egy jelenet, amikor Stone megkérdezi a szobába lépő csávót, hogy erőszak lesz-e vagy udvarlás. Ilyet forgatni napjainkban, ehhez sok vér kell abba a bizonyos pucába), ha akarom a Brexit-őrületet is beleláthatom. Viszont totál tévúton jár, aki ezzel a filmmel a saját meggyőződését akarja igazolni, mert Lánthimosz mindent kétszeres idézőjelbe tesz.

A lényeg amúgy sem ezen, hanem a három főszereplőn van, akik egytől egyig a végletekig kidolgozott, csodálatosan megírt karakterek. Ahogy ők "ölik egymást" és a környezetüket, az egyszerre az üvöltésig vicces és sírnivalóan tragikus.

Ezt a mesterművet a varázslatos fényképezés, a szokatlanságában is briliáns zenehasználat és a három főszereplő brutálisan jó alakítása (Olivia Colmanra szavak sincsenek) koronázza meg.

2019-07-08 20:10:47 BonnyJohnny (4) #22

Tetszett a történet, rendezés, operatőri munka (a fények), vágás, zene, díszlet, kosztüm, smink, színészek és színésznők fő- és mellék szerepben. Mindenképpen ötöst érdemlő munka.
De számomra hiányzott egy kis plusz az ötösért. Nem tudom mi. Talán humorosabb lehetett volna, vagy szívbemarkolóbb. Vagy nem tudom. Valami, amivel még jobban megfog.
Így "csak" erős négyes.

2019-04-07 00:23:26 ifj. Ó. Posszum (5) #21

Éljen Yorgos Lanthimos!!! Van még film. Elképesztően zseniális!

2019-04-02 20:42:52 KicsiPeti (4) #20

Bitang jó egy film,erős ,néhol humoros,néhol drámai,zseniális szereplőkkel,ez a film megérdemelte a díjakat.
Yorgos Lanthimosal idáig felemás volt a találkozásunk,a Homárt nem tudtam végig nézni,,a Szent szarvas meggyilkolását szerettem,igy Kedvencen múlott merre fog hajlani a mérleg nyelve,de pozitov irányba mutat,és egy zseniális rendezőnek tartom,de ha nem is zseniális,:) mindenesetre korunk legérdekesebb rendezője.
Amit a kamerával csinált az engem megvett kilóra,néha olyan érzésem volt,mintha az egész teret beszeretné mutatni,egy adott jeleneten belül,máskor olyan módon mutatta be a jelenetet,mintha egy ajtó kémlelőnyílásán kukucskálnánk be,ez nagyon bejött számomra.
Emelett a történet is zseniális volt,díszlet,jelmez,egy rossz szavam nem lehet. Talán csak annyi,hogy egy ici picit ül le a végére.
Illettve a záró képsorok nagyon tetszetősek voltak,de nekem egy kicsit homályos a vége,nem tudom ,nem látom tisztán mire akart kilyukadni a záróképsorokkal.
80%

2019-04-01 20:24:34 robeeX (5) #19

Zsenialis, Colman meg teljesen megerdemelten vitte haza az oscart. Nagy hiba lett volna, vegul nem ot dijazni.

2019-04-01 05:16:43 dittike (2) #18

Kifejezetten rossz, öncélú, semmitmondó, becsomagolt alkotás, amiben a mély undor uralkodik de az nagyon...

2019-03-17 23:28:22 Maminti (5) #17

Ez a sztori nekem a nők- egy sub,egy switch,egy domina- viszonyrendszere, a hatalomért való harc ,meg maga a sztori csak kerettörténet. A mozgatórugó,vagy a célt elérését motivàló hàttér az mindenképp egy d/s attitüd. Kifejezetten csíptem,hogy a szexuàlis,vagy jàtszmabeli szerepekre rengeteg utalàst tett, közben magàt a szexualitàst ,az aktusokat finoman kezelte, az,hogy a kiràlynőnek a ruhàja is jelezte,hogy éppen melyik szerepét éli,az meg brilliàns.Az külön pikantériàja,hogy a tàrsadalmi helyzetből adódó rang,vagy hely nem követi egyenesen a trió viszonyában betöltött pozìciót .Az,hogy egy sub megjelent, az amúgy is labilis kiràlynőt teljesen felkavarta,a pozìciója is vàltozott.Nem csak aszerint,hogy kivel szemben àllt,hanem helyzettől függően is .A cìmmel van némi fenntartàsom, a Kegyenc szerintem is jobban klappolna. A végén a homàlyban mindent elborító nyúlhalmazt még fejtegetem

2019-03-17 16:12:01 The Cortez (2) #16

Felismerhető benne Lanthimos stílusa: időnként visszaköszön az idétlenül humoros jelleg + a hasonlóan vicces zene az A homárból és a Szent szarvasból – de ezúttal egy sokkal mainstreamebb alkotásról van szó. A sztori a politikáról meg a hatalomról szól, ami akár rohadt jó is lehetne, ha nem halálosan unalmasan, valamint kegyetlenül fárasztó módozatban mesélték volna el a forgatókönyvírók. A film egyetlen érdeme a fényképezés, plusz az ahhoz tartozó több, halszemoptikával készült jelenet.

2019-02-24 19:56:47 sleepingdancer (4) #15

Színes, szagos és nem is unalmas, valahogy mégis kevés, túl tradicionális Lanthimostól, aki ennél sokkal felforgatóbb és gondolatgazdagabb filmeket szokott készíteni. 7/10

2019-02-18 18:55:04 Bubu (4) #14

Bizarr, frusztráló, túlnyújtott történet remek színészi alakításokkal. A halszemoptika használatátát nem egészen tudtam hova tenni, nem absztraktnak inkább abszurdnak éreztem, főleg ebben a barokkos közegben.
Nem volt humoros, inkább kényelmetlen, bár elhiszem, hogy ez valahol célja is volt a filmnek. Senki sem járt jól és valahol mindenkivel együtt lehetett érezni, az összhatás mégis elborzaszt.

2019-02-10 20:19:06 VVega (5) #13

Tökéletes film, hibátlan alakításokkal. Szinte bármelyik Oscart bátran odaadnám neki, nagyszerűek a párbeszédek, a fényképezés gyönyörű, a zene is rengeteget hozzátesz. Nézzétek meg moziban, ha tehetitek, jól áll neki a nagy vászon.

2019-02-08 20:11:31 Ugor (4) #12

Így akkor frissen... azt hiszem, a leggyengébb a négyes, ami ezért kijár, de semmi kétségem, hogy még tovább érlelődnie kell, mert motoz bennem, és nem hagy nyugodni. Persze, ugyanígy volt a Homár is, meg a Szent szarvas is. És akkor most ez sem esett messze a fájától, a legértelmetlenebb minősítés lenne részemről egy un. átlagos, olyan, mintha egy erősen fűszeres ételt ízetlennek minősítenék. Hát nem, ez semmiképpen nem átlagos, meg rossznak sem rossz, hanem házi feladat, feldolgozni való, a számtalan "mit is akart ezzel mondani" kérdésre válaszokat keresni... érdekes, hogy mi jöhet ebből elő. Különös, hogy egy világbirodalom sorsának alakítását egy ilyen szimbolikus kamaradrámának látjuk, nagyon bizarr viselkedésű szereplőkkel. De senki sem az aki, mindenki egy lábon kihordott példázat. vagyis néha nem lábon. Mindenféle helyzetre, korra próbálgattuk ráhuzigálni hazafelé séta közben az üzeneteit, persze minden ilyen sántít valahol, mint egy királynő, de majd kiderül, viszont ez a Yorgos Lanthimos fiú az egyik kedvencemmé válhat tartósan. Csak így tovább!

2019-02-08 19:03:14 bambula (4) #11

Kár,hogy a buggyant oszkár-bizottságnak nem jutott eszébe a 3 hölgyet trióként díjra jelölni,mert mindhárman együtt szerintem simán megérdemelnék.

2019-02-06 16:22:24 agymosott09 (4) #10

Ez nem szimplán történelmi film, hanem egy parabola is, tehát kifejezetten célszerű a jelen ideológiai feszültségein keresztül nézni, máshogy nem is érdemes. A rendezést lehet kritizálni, van hatásvadászat bőven, a szellemtelenségnek és ízléstelenségnek azonban nagyon is van funkciója.

előzmény: saatonda (#9)

2019-02-06 15:24:32 saatonda (?) #9

felesleges történelmi filmekbe ilyen olvasatot tenni, nem kétes értékű 20-21.századi ideológiákon át nézzük a múltat, régen rossz az már, ha azon vitatkozunk, feminista-antifeminista, konzervatív-antikonzervatív volt-e ahelyett, hogy azt néznénk, mennyire hiteles, mennyire ragadta meg a korszellemet, mennyire szolgálhat univerzális tanulságokkal, stb stb.
ebben a filmben a korhűségnek, szellemességnek, ízlésnek és hasonlóknak szikrája sem volt, egy ostoba, revizionista ujjgyakorlat, irritáló rendezéssel, jó színészekkel, ezt így kár volt megcsinálni.

akkor már inkább a love and friendship, az legalább sem ocsmány, sem hivalkodó sem szellemtelen nem volt.

előzmény: agymosott09 (#8)

2019-02-06 07:34:21 agymosott09 (4) #8

Nekem sokkal inkább és nyíltan anti-feminista, vagyis bemutatja, mennyire hamis a nők rendszerszintű elnyomásáról beszélni. Ha már itt globális kontextusba helyezést akarunk erőltetni, akkor ez a poszt-#metoo film, a(z Asia Argento-)pillanat, amikor az állítólagos elnyomottakról kiderül, hogy pontosan ugyanolyan hitvány és gyarló figurák, mint az imént máglyára küldöttek. Márai írta azt hiszem, hogy nincsen más hatalom, csak a hálószobán belüli hatalom, ez a film pedig érzékletesen bemutatja, hogy ebben az egyetlen igaz hatalomban a férfiaknak mennyire kevés kártyát osztottak. Kizárólag női karakterek vannak hatalmi helyzetben*, élet és halál urai, még a bordélyban is, hatalmuk azonban átok rájuk nézve, bukásuk garantált. Mégis, Sarah karaktere vereségében is győztes, erkölcsileg és gyakorlatilag egyaránt: ő senkiért nem alázta magát porig, a királynőhöz fűződő viszonya sem vegytiszta prostitúció, és házassága sem mentes legalább a kölcsönös tisztelettől, tehát száműzetése sem ígérkezik a pokol egy újabb bugyrának. A film tehát minden undorító, gyomorforgató valóságábrázolásával együtt is rendelkezik némi pozitív kicsengéssel: a tisztesség és őszinteség még relatív formában is érték.

*Egyébként persze a férfikarakterek is megérdemlik a sorsukat, gyenge, álságos, a játszmáknak ostobán bedőlő elkorcsosult figurák deviáns tendenciákkal. Ez ugyebár mind az angol arisztokráciával kapcsolatos sztereotípiáknak megfelel, mind a jelen dicső páváit alaposan helybenhagyja.

előzmény: caulfield (#1)

2019-01-23 14:31:50 TheDriver (4) #7

A PC-t a Párducra értettem, az előző hozzászóló kommentjére válaszolva. Ezt a filmet én sem láttam még.

előzmény: Umberto (#4)

2019-01-22 23:05:39 cucu (?) #6

Gyerekek, szolok, hogy ez nem az Oscar topik. :-)

előzmény: Mikkey (#5)

2019-01-22 23:01:10 Mikkey (4) #5

nekem ez az idei lista elég sótlan, igazából ritka gyenge felhozatal, ilyen évünk volt :D
tudnék választani, de nincs bennem az a drukk, hogy na most ezért v azért szorítok

előzmény: TheDriver (#3)

2019-01-22 22:42:14 Umberto (2) #4

Még nem láttam a filmet. Miért PC?

2019-01-22 21:51:27 TheDriver (4) #3

Nem tudom miért vagy meglepve...PC van, nem tudtad?? :D

előzmény: Gasz András (#2)

2019-01-22 15:54:05 Gasz András (2) #2

Az idei Oscar jelölések is elég viccesek a régmúlt idők Oscarjaihoz képest. Hol van most pl az Első ember????
Zene kategória megint dettó érdektelen mint jó pár éve.. Vicckategória lett.
Azért egy Bohém rapszódia ami pont nem a 'zseni" rendezés és forg. könyv miatt nézhető, vagy egy Fekete Párduc ami talán a 2-3. legrosszabb Marvel film szintén mit keres a listán?
Erre ez a pici kísérleti katyvasz műfajú film is jó sok jelölést kapott. Kosztümöst értem meg kb., s mást nem.

2018-12-28 02:09:19 caulfield (4) #1

A homár feltűnik a ködös Albionban. Hála az égnek csak annyira veszi komolyan magát, amennyire kell. Most nem mitizál a görög, mint a Szent szarvasban, vagy miben tette, de nem is öncélúan perverz, mint a Kutyafognál. Feminista a film, a szó pozitív értelmében és politikus is, de a szó nyers értelmében, vagyis a hatalomról szól. Tehát nincsenek felesleges áthallások, ellenben teljes a fókusz a visszataszító karaktereken. Colman éteri matriarcha, Stone ravasz opportunista, Weisz pedig dölyfös perszóna - mindhárom talán élete alakítását hozza. Pengeéles, pikírt párbeszédek, izgalmas képi és zenei világ, üdítő, nem megalkuvó, eredeti darab az ezüstös férfi parókák korából, így harminc évvel a Veszedelmes viszonyok után.