1945 (2017) ☆

(Török Ferenc)

magyar dráma

4,0
★★★★☆
191 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-08-13 22:34:36 grofjardanhazy (1) #31

Indokolatlanul tökéletes gyöngyszem a XXI. századi magyar filmgyártás aranylapjairól.

Az iróniát pedig az i betűnél tessék keresni a lexikonban, ennél szájbarágósabb, vontatottabb, és mozi helyett inkább a tévék esti műsorsávjába kívánkozó film ugyanis hosszú évek óta nem született Magyarországon.

2/10, de csak az utolsó percek néhány szép képe miatt, ahol Ragályi akkorát megy, mint a nyolcvanas évek eleje óta soha.

2018-08-09 18:09:13 Ugor (4) #30

Hú, ez nagyon tetszik! Hogy máshol is ennyire értik ezt.

előzmény: zéel (#29)

2018-08-09 17:52:23 zéel (5) #29

Az 1945 nyerte a Traverse City Filmfesztiválon a legjobb külföldi (nem amerikai) filmnek járó díjat. Török Ferenc filmjével egy kategóriában versenyzett két olyan film is, ami Oscar-jelölt is volt az idén: a svéd A négyzet és az Egy fantasztikus nő című chilei alkotás, utóbbi meg is kapta az Oscart.

2018-02-18 02:01:59 Olórin (5) #28

Egyvalamiben egész biztos vagyok: végtelenszer több értelme van összevetni két film vizualitását, mint kötözködni az összevetés miatt.

Vagy esetleg szüntessünk meg minden létező operatőri (de ha már itt tartunk, vágói, rendezői, látványtervezési stb.) díjat, mert pl. a BD2049-ben meg a Mudboundban (hogy csak egy kósza példát mondjak az idei Oscarról) is csak annyi a közös, hogy amerikaiak. Hogy is képzeli a sok hülye, hogy összeveti őket...

előzmény: Mizi (#27)

2018-02-18 01:34:58 Mizi (2) #27

Lehet, csak kérdés, mi értelme. Annyi közös van bennük, hogy magyar filmek, több nem nagyon.

előzmény: Olórin (#26)

2018-02-17 18:17:11 Olórin (5) #26

Nem hiszem, hogy bárkiben hiba van, erre mondják, hogy ízlések és pofonok :)
(Kincsem: miért ne lehetne összevetni két, bármily különböző film képi megoldásait?)

előzmény: Mizi (#25)

2018-02-17 18:07:28 Mizi (2) #25

Érdekes, hogy ezt írod. Lehet, énbennem van a hiba, de számomra meg pont, hogy hatástalan volt a film. A közelébe sem voltam annak, amit írsz, és egy ilyen típusú filmnél ez nem igazán megbocsátható, hiszen itt a kreativitást vagy a szórakoztatófaktort eleve nem lehet értékelni. Technikailag tényleg rendben van, az operatőrt meg kell dicsérni, de nem értem hogy jön ide a Kincsem. Almát a körtével?

előzmény: Olórin (#24)

2018-02-17 01:41:56 Olórin (5) #24

Nagyon szépen, fokozatosan építkezik, és "lassú víz partot mos" módon jut el a katarzisig - az utolsó húsz perc elemi erejű. És a képek... még manapság sem túl gyakori (sajnos), hogy egy magyar film ilyen filmszerű legyen. Annyira kifejező a vizualitása, hogy szinte minimális változtatással némafilmként is tökéletesen működne.
(PS1: Aki szerint a - hazai mércével - megaköltségvetésű Kincsem jól fényképezett film, azt leültetném ez elé, hogy lássa, milyen egy tényleg jól fényképezett film.)
(PS2: Eskü, hogy Rudolf Pétert csak a hangjáról ismertem fel.)

2018-01-10 23:32:21 tomside (4) #23

Nagyon jó, hiánypótló mű. Ahogy lejjebb valaki megfogalmazta, nem ítélkezik - pedig tehetné -, csak ábrázol.
A huszadik századi történelmünk szinte még itt van, s mégis, mennyi mindent nem tudunk róla, magunkról!

2017-12-29 14:50:25 zozonagy (1) #22

Sajnos semmi olyat nem kaptam a filmtől amit már ne tudtam volna vagy ne láttam volna. Egy a rossz de túlhypolt magyar filmek közül.

2017-11-06 22:46:38 ChrisAdam (4) #21

Egészen mély témát jár körbe a film, egy nemzeti jelenség, amit sikerült valahogyan a tankönyvekből kitakargatni, nehezen nézünk szembe a múlt dolgaival. Egészen érdekes ez az időszak, számomra újszerű volt ez a látás, mindig a háború közepébe repítenek a mozik, de aztán utána mi volt? Hát persze, az utánalevő időszakot nehéz megjeleníteni. Mert az kőkemény dráma. Török Ferenc filmje pedig szikár dráma, ami nem lesz egy pillanatig se giccses, sem pedig tolakodó. De mégis eléri a hatását, ha a néző nyitott rá.
Egyfelől nagyon ügyes a film, rendkívül jól idézi meg a kort, már az ötödik percben beszippantott az atmoszférája a kisvárosnak. Amolyan westernes tempóval üti fel a játékidőt és ez a lassú tempó szépen marad a film végéig. Viszont valahol mégis ki-kibillen a film. Egyfelől túl sok karaktert vonultat fel és túl kevés időt hagy rájuk, az ő konfliktusukra. Egyedül a jegyző Rudolf Péter - aki egyébként zseniális - az, akit tényleg megismerhetünk, hiszen vele járjuk keresztül-kasul a helyet, de mellette hiába történnek tragédiák, nem tud eljutni a néző szívéhez, pedig igencsak el kéne. A 97 perces játékidő kevés volt erre az eseménydús napra, néztem volna még és szívesen kerültem volna közelebb a drámához. Persze a film fő motívuma - a zsidók érkezése - így is eléggé nyomasztó és sokkoló, leginkább ez az, amit az ember nem tud kiütni a fejéből, a végén a temetős jelenettel. Viszont ha a többit sem "hadarják" el, akkor most ötös állna a nevem mellett.
S habár tényleg formáját tekintve tényleg ügyesen idéz hangulatot és színészei is baromi tehetségesek mind egy szálig, valahogy olykor nem éreztem teljesen korhűnek a beszédet és a magyar nyelvet. Persze imitálni a tájszólást baromi nehéz, de hányszor megtörtént már a filmtörténelemben, hogy a new york-i polgárcsalád sarja a film kedvéért texasi kiejtést tanult. Szóval ez olykor kizökkentett.

A negatívumokon túl viszont egy nagyon erős filmet kapunk. Hadd kezdjem Ragályi Elemérrel, aki a magyar Roger Deakins, fekete-fehér gyönyört álmodott a vászonra. Minden egyes snitt baromi szépen van összehozva, különleges, kreatív kamerabeállításokkal, szerintem nem láttam még ilyen ügyesen használva fekete-fehért magyar filmben azóta, hogy kiment a divatból. Tényleg le a kalappal. A rendezés, mint mondtam, baromi érett és precíz, a forgatókönyvvel már akadtak problémáim. A zene és a hangeffektek is micsoda jók voltak! A nyomasztó hangulat rátelepedett az emberre. És persze a konfliktus, ami valamelyest ma is aktuális... sőt. Baromi fontos film, amire joggal fogunk emlékezni.

Vászonra született film, örülök, hogy megnézhettem moziban, de mégis azt kívántam, hogy bárcsak egyedül lehetnék a moziteremben. Valahogy itt számít az, hogy az ember egyedül néz szembe azzal, ami a filmben megjelenik.
Erős négyes. 80%

2017-08-06 23:33:40 gerbence (5) #20

Közben még egy - nagyon - apróság eszembe jutott, ami kicsit "megdöccentette" a film nézését: amikor kivillan a hallgatag figura ingujja alól ásás közben az a számsor, az valahogy lúdbőröztetően erős (pedig hát semmi váratlant, semmi újat nem mutat) pillanat, konkrétan ereje van, ahogy lesújt az a momentum.
Aztán a kamera egy vágás erejéig rá is közelít... na itt azt éreztem, hogy "kiszól" a filmből az a vágás, hogy most itt meg van mondva, hova nézzek, mit kell látni, mit gondoljak, mit érezzek... köszönöm, de addigra ez már megtörtént. Na itt a kevesebb több lett volna.
De ez tényleg csak egy vágás, és másnak talán föl sem tűnik, vagy ha föl is tűnik, nem látja hibának; számomra viszont fájóan szomorú, hogy egy ilyen erős mozzanatot, egy ilyen finoman beadott keserű pirulát lenyelet velem a film, mire aztán a készítők kikacsintva oldalba böknek, hogy "na? látod-e, mi..? na? "... Kár érte, de persze lehet, hogy mérlegeltek a készítők és valamiért ezt a döntést látták a jobbnak.
Lehet, hogy meg sem kellett volna említenem, mégis, muszáj volt kiírnom magamból. Így teljes a kép, így tudom őszintén (tovább) szeretni ezt a filmet.

előzmény: gerbence (#18)

2017-08-06 22:40:17 budaik (4) #19

Örülök, hogy tetszett, alig várom , hogy lássam :-)

előzmény: gerbence (#18)

2017-08-06 22:37:25 gerbence (5) #18

Különösebb lamentálás nélkül rányomtam a négyest. Aztán két percen belül módosítottam ötösre.
Nagyon tetszett a film, "filmség" szempontjából is: fényképezés, beállítások, fények, díszletek (amik nem is díszletek, hanem a valóság, legalábbis abszolút annak tűnik), színészi alakítások, rendezés, satöbbi - a nyitó képsoroktól a záróképig bezárólag; illetve dráma szempontjából is: remekül kitalált és megírt szituáció, remekül megírt (pontosabban nem is megírt, inkább megválasztott, tipizált) karakterek, jellemek, figurák, konzekvensen végigvitt szálak. Persze típuskarakterek jelennek meg, sablon jellemek kerülnek tablóra, de nagyon könnyű azt gondolni, hogy hát igen, valóban ilyen féle embereket, reakciókat, viselkedéseket feltételeznék én is ilyen helyzetben. Illetve abban a töténelmi korban, helyzetben. Vagy a mostaniban. A párhuzamok nem tudnak észrevétlenek lenni (vagy csak az én befogadói élményemet préseli-tuszkolja keresztül ezen a szűrőn a jelenlegi hazai közélet...).
Tetszik a két hallgatag lakmuszpapír-figura jelképessége, történéseken kívülisége; tetszik, ahogy valódi, külső konfrontáció helyett belső konfliktusok játszódnak le, ahogy a közösségen belülre, sőt, az egyes szereplőkön belülre hozza a film az ütközéseket, a vívódásokat.
Nekem egyedül a film végi tűzeset volt talán kicsit erőltetett, vagy modorosnak ható, de igazából az is abszolút a helyére illeszthető, csak annak a szereplőnek a motivációi kevésbé voltak kibontva; pontosabban mondva "elmesélődtek", benne vannak a filmben, de kevésbé voltak megmutatva, láthatóvá téve, az ő a lelkiállpota, annak változása számomra kevésbé volt lekövethető, mint a többiekének. Hogy ez egy színészi hiányosság, vagy rendezési koncepció (hogy ez egy "felszín alattibb" történés legyen és váratlanabbul hasson a kifejlet), esetleg csak az én ízlésemből fakadó privát elégedetlenségem, azt nem tudom (kíváncsi vagyok a véleményekre!); de ez sem igazán zavaró, inkább csak amolyan kis megdöccenése volt az én filmélményemnek a cselekmény addig teljesen gördülékeny sodrása során.
Tetszett az is, hogy - már a főcím alatti feliratozásokkal is - stílusában, eszköztárában abszolút megidéződtek a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek filmjei, azok hangulata, kivitele; valahogy a cselekményvezetés is számomra inkább az ebben az időszakban készült filmeket idézte, mintsem a mai filmekét - és egyébként ebbe valahogy a fentebb némileg kifogásolt esemény is valahogy belepasszol.
Egy csomó magyar (vagy éppen cseh, de lehet akár lengyel, sőt talán szovjet is) filmcím ugrott be a nézés közben.
Rudolf Péter figurája pedig fizimiskától beszédmodorig telitalálat. Ha innen nézem, láthatom Rákosinak, ha onnan nézem, tűnhet Orbánnak/Mészárosnak, egyébként pedig rengeteg velünk élő, sajnálatosan tipikus embertársunk portréját festi bele a képkockákba.
Dícsérném még szinte az összes színészt, a rendezőt, író(ka)t, az operatőrt, a zeneszerzőt, a kellékest, díszletest, mindenkit... de csak dícsérni tudnék, az meg unalmas. Tessék elmenni megnézni a filmet, mert az viszont egy percre sem az, még ha nem is fognak váratlan fordulatok sokkolni. Egyszerűen jó (és egyben hol fájdalmas, hol kárörvendeztetően jóleső) nézni azt, ahogy a történelembe begyötört embereket önvizsgálatra kényszeríti a sors, a "politika" szeszélye. Ők kaptak egy olyan tükröt, amibe nekünk nem kell belenéznünk, és érdekes, sőt, talán tanulságos is látni, hogy hogyan reagálnak a látottakra.

2017-07-13 17:33:11 Ugor (4) #17

"1945 című filmjéért a legjobb rendezés díjával Török Ferencet méltatta a kritikusok zsűrije a 23. Berlin – Brandenburgi Zsidó Filmfesztiválon. A nagyszabású fesztivál július 2-11. között 14 helyszínen 44 filmet vonultatott fel, melyek 4 kontinensről érkeztek." (Librarius)

2017-06-16 23:02:32 bakocsa (5) #16

Éreztem, hogy tetszeni fog, de hogy ennyire... Film ritkán van rám ekkora hatással, még bő 24 órával a megtekintése után sem ereszt. A gyönyörű képek mögül, a játékidő előrehaladtával felsejlik az egyre csak fokozódó, torokszorító érzés, amely egyedülálló atmoszférát eredményez. A színészek is remekelnek (Rudolf Péterre alig ismertem rá, zseniális az alakítása), de igazából a történet az, ami nagyon megfogott és teljesen ledöbbentett.

2017-05-07 22:59:15 hhgygy (4) #15

Természetesen, elkerülhetetlenül.

előzmény: zéel (#14)

2017-05-07 20:39:23 zéel (5) #14

Nekem Rudolf Péter kigömbölyödésével kapcsolatban egy másik név ugrott be. (Azonban a KT szabályzat 2. pontja tiltja, hogy itt megnevezzem az illetőt.)

előzmény: hhgygy (#13)

2017-05-07 19:58:47 hhgygy (4) #13

A moziból hazafelé volt időm ingadozni a 4-es és 5-ös között, de marad a 4-es és elmaradt a katarzis.
Nekem a filmben nem is igazán Rudolf Péter alakítása tetszett, hanem a feleségéé (duplán, ugye).
(Senki másnak nem jött az, hogy Rudolf Péter Usztics Mátyásra "gyúrta fel magát"? (R.I.P.))

2017-05-02 12:09:22 ryood (5) #12

az igazán jó történelmi filmek azért (is) készülnek el, mert amiről mesélnek, az itt van velünk most is..

előzmény: somogyireka (#11)

2017-05-02 11:52:35 somogyireka (5) #11

Igen, éljen a magyar film!
(a kisebb hibákat hadd írjam le gyorsan, hogy utána már csak az alkotás okozta öröm maradhasson. Mert igaz az elején még kicsit művi volt, csinált, az a kosztümös filmeknél érzett "látom az operatőrt, a rendezőt, és inkább őket érzékelem, mint a filmet, valahogy belelógnak" pont megvolt, illetve némely színészt azért lecseréltem volna, de aztán ahogy száguld előre a történet, mert azt csinálja, ők is felnőnek az egészhez, vagy csak megszoktam őket, és a mondandó elhomályosítja esetleges hibáikat. Mindegy is, nincs kedvem a kukacot keresni az almában.)
Az összkép pompás. S megint nem csak a filmet néztem, harmadik sorban, majdnem rám zuhant a vászon, hogy közel legyek, hanem, hogy hogyan kapcsolódik Török Ferenc egy immárom 72 éves történethez, miként lesz a sajátja? Mert ezen áll vagy bukik a jó film. Ha zsigerből nyomja, ha az övé, ha hozott az anyag akkor tátom a szám. És most ez volt. No mert nem élt 45-ben az tuti, a történelemkönyvből meg nem lehet ezt elsajátítani. Ha csak az utóbbi, ha másol, na akkor lesz papírízű, de itt a rendezőjé lett, és vajon miért?
Mert nem kellett e filmhez a múltba menni, amit bemutat itt van ma is, igazán. A mostunk rettenetes fájdalma ez, a mosté, ami örök jelen, mert amióta egyből kettő lett az ezek szerint ilyen. És érzékeny alkotó elég ha csak körülnéz.
Ma igazából annyi a pechünk, hogy egyelőre álbéke borítja ezt a gyalázatot, és ennyire direktben nem látszódik. (még...) De fog. Mert az óra csak körbe körbe jár..És ha jól kinyitom a szemem már itt ólálkodik.
..és akkor itt van az a nagyon kevés igazán meggyötört, a poklok legmélyét is megjárt aki már lemondott e világról, ami Ausschwitz nélkül is összejön. Nem kell neki se fénye, se sötétje. Milyen jól is teszi, hogy lemondott. Hisz :Nincs itt semmi látnivaló, gyerekek! Az emlékeinket hadd temessük puha földbe, de minket már nem a ti fekete-fehér filmetek érdekel. Látszólag még részesei vagyunk ennek a közös homokozásnak, úgy tűnik, mintha csinálnánk, egyenes derékkal rójuk azt a maradék kilométert, ami még maradt, de a szívünk már rég nem ezért a délibábvilágért dobog. Kihúztak a konnektorból, de a ventilátor még pörög kicsit, aztán majd mindjárt az is leáll. Ti meg csak harcoljatok azért a csontért, ami szánalmas kis életetek. És szégyelljétek magatokat, hogy az emberi élet kimondhatatlan értékét elkótyavetyéltétek.

Szóval Ecce homo a'la Török Ferenc, a választás mindenki számára nyitott, és rendre elbuktam már én is jó néhányszor, úgyhogy erősen ajánlott mélyen a szívembe égetni azt(AZT!!), ahova öreg zsidó tekintete mered. Vettem is gyorsan én is egy jegyet arra a vonatra, amíg még jár.

2017-04-28 19:01:37 ryood (5) #10

hát ez nekem nagyon nagyot szólt!
egészen meditatív, hipnotikus filmcsemege, zsigeri élmény.
a szokatlan, nyugtalanító hangulat megteremtésében meghatározó szerepet jászik szemző tibor éteri helyről szóló zenéje, mely fokozatos tempóban lüktet előre, egyre fesztltebbé téve a filmet egészen a katarktikus befejezésig.
a záró képsor a gőzös vonat szálingózó füstjéről torokszoríró, költői, beleég a retinába..
éljen a magyar film!

2017-04-24 21:13:17 Ugor (4) #9

Húú, a Hajnali láz... milyen csendben elmaradt az emlékezet hátsó ajtaján keresztül... de kár!
De ennek örülök, hogy az 1945 jól kezdett! Pl. akartam rá jegyet rendelni, és az egyik előadásra már előző nap elfogyott a jegy az Allee-ban! Nagy dolog ez!

előzmény: zéel (#8)

2017-04-24 21:10:11 zéel (5) #8

Az 1945 biztatóan kezdett a mozikban is: 7321 jegy fogyott rá az első hétvégén, az előjátszásokkal együtt pedig már 8 946 nézőnél tart.
Ez a nézőszám egy ilyen típusú filmnél kimondottan jó eredmény.
Pl. a jobb sorsra érdemes Hajnali láz-ra is csak 1981 néző vett jegyet az első hétvégén.

2017-04-24 17:27:52 Ugor (4) #7

Nekem Szarvas József majdnem végig tetszett, talán kétszer, ha nem volt egészen folyamatos a karakter, apró kis nemigazán, Rudolf Péter gesztusai jók voltak, és sokszor a legmeghatározóbbak, Nagy-Kálózy Eszter egy másik világban élt, talán egy párhuzamos létben, de egyáltalán nem volt rossz, Sztarenki Dóra nem annyira parasztlány, még lehetett volna azabb, Znamenák, na, az jó, bizony! Na, nem szép ezzel itt kötözködni, ez a film azért nem kritikát érdemel, hanem közfigyelmet! Csak hát... szóval, jobb lett volna, ha.

előzmény: zéel (#6)

2017-04-24 16:52:50 zéel (5) #6

Igen! Szirtes Ági jó.
Meg Rudolf Péter, Szarvas József, Nagy-Kálózy Eszter, Sztarenki Dóra, Znamenák István, Székely B. Miklós, Angelus Iván, Nagy Marcell, Derzsi János.......is jó!

előzmény: manuva (#3)

2017-04-24 16:16:48 Ugor (4) #5

De, ő olyan volt, mint mindig. Nem hibázik, de nem igazán tud sokféle lenni. De ő valóban a film szerencsésebb választásai közé tartozik.

előzmény: manuva (#3)

2017-04-24 15:13:59 miraculum (4) #4

Jó film, és rengeteg jó tulajdonsággal bír, de azért beleszalad pár gödörbe. Nem értem hogy ha valaki nem bír két mondatot természetes hangon elmondani, akkor miért nem más kapja a szerepet. Egy-két ilyen van csak, de a film hangulata többször kidobott magából emiatt. Illetve a komolyabb szerepet játszók közt is van, aki nem tud filmre váltani színpadról, van akinek meg egyszerűen nem áll jól a szerep amit visz. Azért elismerem, hogy Rudolf Péter, illetve Szarvas és Derzsi is kifejezetten jó. Ami jobban zavart az inkább az, hogy nem találja a saját ritmusát a film. Jobban állna ennek a témának a konstans lassú hangvétel, és nem lett volna muszáj 95 percben adagolni mindent. Így néha a jelenetek kapkodva követik egymást, a szereplők pedig kiszámíthatatlan módon vándorolnak, időben szinte elkülöníthetetlen módon. Néha láthatóan sokat utaznak a falu egyik helyszínéről a másikra, máskor pedig majdhogynem ugyanott csak átsétálunk egyik jelenetből a másikba. A végén pedig nem elég egy dráma, hanem anélkül hogy jobban körüljárnánk az öngyilkosságot, már jön is egy tűzeset is de mivel időben viszonylag rövid idő alatt történik a kettő, valahogy nincs rá mód hogy elmélyüljön bennünk a súlya az eseményeknek. Vagy például a nyitójelenet még megengedi magának hogy szép lassan, tényleg westernesen hömpölyögve zajlódjon le, de a jegyző fia egy percen belül dönt az egész életéről és huss, kilibben a filmből. Egy ilyen durva döntést jobban körül kellett volna járnunk, még akkor is ha nyilván hosszú ideje érlelődött benne, mert így csak kapkodom a fejem, hogy ezt most miért. Hülyén hangzik, de jót tett volna hogyha egy kicsit tarrbélásabb a film. De nem akarom túlkritizálni, mert nem érdemli meg, egyébként Ragályi képeit és a zenét is dícséret illeti.

2017-04-24 12:44:20 manuva (5) #3

Azért Szirtes Ági jó volt, nem? Ő minden mezőnyből kiemelkedik.

előzmény: Ugor (#2)

2017-04-23 23:12:28 Ugor (4) #2

Hát most itt hogy is… mert azért azt tudom, hogy amire zéel ötöst ad, az az esetek igen jelentős százalékában az is! Vita nélkül! Itt meg most meg vagyok fogva azért erősen. Jaj. Ez a téma, ez az egész vetület, ez a nyomasztó valami, ami ebből a filmből kiordít, az nem ötös, hanem hetes! A történelmünk egyik legfájóbb, legzavaróbb, de inkább kimondanám, hogy feldolgozhatatlanabb esetei, évei, tragédiája, soha meg nem bocsátható bűnök borzalmas szövevénye! Nem csak az a bűn, hogy ez megtörtént, hanem még inkább az, hogy a mai napig is kihat! Benne van szinte valamennyiünk tudatában, ezzel kell élnünk tovább. Ragályi Elemér meg hát.. döbbenetes képek, fekete-fehérben, vés a tudatba. De nem tudok szabadulni a végig jelenlévő műparaszt, operettizé belengéstől. Jaj, hogy miért, hogy jött ez bele! Török Ferenc azért mégsem Vitézy László, a maga hülye skanzenparaszt filmjeivel. Ez meg mégis! Sok helyen az lett… Nem, nem beszéltek így a parasztok 1945-ben, a világ végén. Nem, nem voltak ilyen gesztusaik, mint a filmben. Nem csináltak így, ahogy itt. Egy-két kilógó eredeti, igaz, jó karakter, aztán egy nagy rakás hamis szereplő. Ezért meg kettes vagy hármas járna… De a téma! A téma az annyira fontos, annyira szükséges, hogy ez a film minimum jó!! Megkerülhetetlen! Nem elmenni mellette!! Belemenni! Amennyire lehet.

2017-04-23 15:05:35 zéel (5) #1

Török Feri régi kedvencem. De mostantól Török Ferenc. És, ha lehet, még jobban kedvelem, mint eddig.
Egy olyan értett, visszafogott alkotást tett le, mely idős, bölcs embereknek is becsületére válna.
Minden bizonnyal remekül működött a sokat tapasztalt operatőr, Ragályi Elemér és Török Ferenc párosa. Egyáltalán, egészen kiváló csapatot hozott össze a rendező, az operatőrtől a zeneszerzőig (Szemző Tibor), a hangmérnökig (Zányi Tamás)...és, nem utolsó sorban a nagyszerű színészekig (akik közül a főszereplő, Rudolf Péter egyszerűen zseniális).
Nem csupán jó film, hanem szép és fontos alkotás. Nem ítélkezik (pedig lehetne), csak ábrázol. Ilyenek vagyunk.